lécci 2008.05.01. 09:00

A kommunista szombat

Ez egy rövid történet. A hír is kurta: 1919. április 12-ére (történetesen egy szombati napra) virradó éjszaka Moszkvában, a Kazanyi pályaudvar rendező pályaudvarán  15 vasúti munkás 10 óra munkával megjavított 3 gőzmozdonyt.

Moszkvában a 9 nagy pályaudvar az irányról van elnevezve, ezért van Jaroszlavi, Rigai, Rjazanyi, Kijevi, Kurszki, stb. pályaudvar is. A témáról szóló egyes cikkekben a helyszínt megjelölendő "депо Москва-Cортировочная" megnevezéssel élnek, amiből a депо jövevényszó, a jelzős szerkezet nőnemű alakja max. arra utal, hogy 'cтанция, ami viszont nem önálló intézmény, maga a szókapcsolat is Moszkvai-Rendező pályaudvart jelent, nem tudom volt-e, van-e központi Nagy Rendezőjük. Ha igen, akkor ez az. A helyszín mindenesetre jól felismerhető a Kazanyi pu. szomszédságában.

Ez az esemény volt a kiváltója Lenin 1919. június 28-án kiadott Великий почин (Nagy kezdeményezés) c. munkájának, mely alapja lett a Kommunista szombatok lényegében az egész rendszer alatt tartó szokásának. Kötelező politikai eseménnyé vált, függetlenül az adott 'termelési' nap társadalmi hasznától, egyfajta 'legújabb kori' autodafé (auto da fé), hitvallás.

Ezek közül is minden évben külön 'ünnep' volt a SZU-ban az Iljics születésnapja (április 22) táján rendezett nagy éves Szubbotnyik, melyet minden évben megtartottak, míg a 'sima, mezei' kommunista szombatokat olykor heti gyakorisággal, később ritkulva, évente párszor rendeztek, "ha már a bocsoknak megigértük" alapon. Hasonlóan a szombatokhoz, voltak anno kommunista vasárnapok is, mely csak a magyar nyelvben állnak jelzői szerkezetben, az oroszban, s ebből átvéve az angol, francia, német terminológiában egyszerűen a nap nevéből képzett szóként "Szubotnyik", és "Voszkresznyik" szerepel.

Az első tényleges, ekként nevezett kommunista szombaton, 1919. május 10-én már 205-en vettek részt, megjavítva 4 mozdonyt és 16 vagont. Miért éppen a vasút 'vonalán' indult be a kezdeményezés? Az 1918-1922-es orosz polgárháború azon szakaszában égetően szükség volt a logisztika, így a vasúti összeköttetés, általában a vasúti munka javítására. (Az sem véletlen, hogy épp a Kazanyi Pályaudvaron történt az eset, az egyes pályaudvarok elhelyezkedéséből kiderül, hogy lényegében Kelet felé, így Kolcsak csapataihoz arról a pályaudvarról indultak a vonatok. Ezt megelőzően 1918-ban nagy harcok voltak azon a vonalon. Kazanyt 1918 augusztusában el is foglalták a csehek (a fehérek oldalán), a szemléltető térképen a kék vonal a fehérek legmesszebb jutását mutatja.

A vörösek 1919 januárjában átfogó ellen-offenzívát nyitottak, melynek során Antonov-Ovszejenko február 3-án visszaveszi Kijevet (de még messze van a Krímtől), sőt a későbbi időkből ismertté váló Tuhacsevszkij már ekkor remekül vezet és az Uralnál Jekatyerinburgot (Szverdlovszk) január 27-én végén szintúgy elfoglalja. Ugyanakkor a fehérek Délen Gyenyikin egyesített három hadserege és a fekete-tengeri flottája hadműveletei eredményeképp 1919. január 31-re elfoglalták (visszafoglalták) Ogyesszát, Herszont és Nyikolejevet. Kolcsakot (Keleten) is és Gyenyikint is (Délen) a tél múltával erősen felszerelik, felfegyverzik, így - bár Ogyesszát április 8-án a franciák feladják -, mindaddig, mig a bolsevikok a lengyel fronton nem végeznek, s nem tudnak jelentősebb erővel támadni, Gyenyikin 1920 novemberéig jelentős erőlekötéssel tartja magát.

Átfogó helyzetképet a háború menetéről nem adnék, a harci események és a szemben álló erők erőtartalékai ekkor még jelentősen tartottak. A cikk a kommunista szombat, mint jelenség kialakulásának körülményeiről szól, a bolsevikok oldalán megjelenő ezen új anyagi erő érezhető, és mérhető volt.

A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megjelenéseként nevezte, mint a szocializmus építésének gyakorlati formája (a terminológiától ne idegenkedjék senki) a kommunista szombat egyfajta kifejezése volt munkához való 'új, kommunista hozzáállás'nak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a 'Front hetén' több ezren vesznek részt, 1920. május 1-én a Kommunistra Párt 9. kongresszusán már "összoroszországi" kommunista szombatról hoztak határozatot.

Ezen az elhíresült 1920. május 1-i eseményen Lenin is részt vett, a korabeli fotón jellegzetes sapkájáról jól felismerhető. Ez a tény a későbbi propaganda egyik eleme volt, ami sok anekdotát is életre keltett. Ez valahogy jellemzi is a társadalmi hatását, mindenesetre a polgárháború éveiben jó érzékkel használták fel (Iljics jó szervező és taktikus volt) az egyéni lelkesedést és kezdeményezőkészséget azokban az években, amikor ez elérhető volt. Önmagában nem csodafegyver (a győzelmet a hadigazdálkodás bevezetése és a fehérek nyugati támogatásának elmaradása hozta meg), hozzáadott értéke mégis volt.

Az 1930-as években mint mindenben ebben is új és újabb rekordok születtek, de ekkor már az önkéntesség háttérbe szorult a szükségességgel szemben (maga a mozgalom a sztahanovizmus egyik előfutárává lett). Az eszme győzelmével, a 'tábor' létrejöttével természetesen átvettük mi is, ahogy a többiek. Hazai hanyatlására nem emlékszem, csendben elhalt, vagy visszaszorult szakszervezeti körökbe (mostanában az ellentettje a 'zabasztóvka' jött divatba), a SZU-ban a 80-as évek végéig, helyenként a 90-es évek elejéig 'élt' a mozgalom. Munkahelyeken, aztán amikor már 'legyőztük' a kapitalizmust, akkor a környezet gondozása került előtérbe, lakóhelyeken, iskolákban.

Végül is tiszavirág életű volt, kisérőjelensége a 'keleti kisérlet'nek. Együtt virágzott fel és hervadt el vele.

Linkek: http://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_War

http://www.marxists.org/archive/lenin/works/1920/may/02.htm

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr58445706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

charlie 2008.10.13. 20:30:05

Mióta szólítjuk keresztnevén Lenint? Vagy neked haverod volt?

lécci 2008.10.13. 22:33:54

Szia!
Amit Te keresztnévnek gondolsz, az nem az, hanem az ún. apanév. Ez az európai nyelvek többségében is megvan, az oroszban kissé attól eltérő használatban.
Az orosz nevek ugyanis úgy épülnek fel, hogy elől van a keresztnév (= имя), majd az apanév (= отчество, az отец = apa szóból), végül a családnév (= фамилия).
Míg a nyugati és déli szláv nyelvekben az apanév funkcióját tekintve családnévvé lényegült, az oroszban megtartotta régi/eredeti helyét és szerepét. (a bolgárnál is megvan az önálló patronim, azaz отчество)

A keresztnévvel együtt használva 'leírja/meghatározza' használóját, azt akinek a neve. Ilyen értelemben azt mondani, Vlagyimir Iljics, annyi, mint azt mondani Vlagyimir Uljanov, bár igazából az utóbbit az orosz nem használja. Vagy azt mondja Vlagyimir Iljics, vagy azt mondja - kimondva mindhárom nevet - hogy Vlagyimir Iljics Uljanov. Az apanév egyedüli használata pontosan 'meghatároz' egy személyt az Uljanovok közül. Ő az Ilja (Éliás fia), míg az apja Nyikolajevics (Miklós fia).

Mitöbb - azokhoz a nyelvekhez hasonlóan, melyekben van patronim, azaz apanév - személyi azonosítóként akként működik, hogy a sok Farkas Péter közül megmondja ki a Sándor fia (Pjotr Alekszandrovics Volkov), s ki a Mihályé (Pjotr Mihajlovics Volkov), amire mi, kiknek nincs ilyen apanevünk, képtelenek vagyunk, erre külön az 'anyja neve' kategóriát hzsnáljuk a kérdőíveken.
S most figyelj ! - hivatalos, sőt kifejezetten udvarias megszólítás a keresztnév és az apanév együttes használata, akár beszélgetésben, megszólítva az illetőt (dialógus), akár elbeszélésben (hivatkozás vkire, vki említése).
Pl. Vlagyimir Iljics, Fjodor Mihajlovics.

Visszakérdezek. Mióta szólítjuk Leninnek Lenint?

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.13. 23:31:56

charlie,

Ez tényleg fontos komment volt, a blogunk kevesebb lenne nélküle...

Bögöy (törölt) 2008.10.15. 23:02:52

Léccit kiegészítve még azt tenném hozzá, hogy az Iljics (Vlagyimir nélkül) Leninnek a "mozgalomban" szokásos megszólítása volt. Ha jól tudom, ez némileg szokatlan az oroszoknál, de a legmagasabb rangú bolsevikok (a személyes ismerősei) mégis így szólították (és utaltak így rá távollétében is), és Lenin is használta a keresztnév nélküli apai nevét cikkei aláírására.

A Lenint már nem emlékszem, de szerintem már az 1890-es években elkezdte használni, bár csak elég későn, talán valamikor 1910 körül vagy még később szilárdult véglegessé ez a pszeudonév. A hatalomrajutás után ha jól tudom hivatalos irataiban is ezt használta.

lécci 2008.10.16. 15:10:13

именно, 1893 táján.
Valahogy úgy volt az 'átmenet' a kettő között, ahogy a szocializmus és a kommunizmus között (lesz). :)
süti beállítások módosítása