Kicsit szakítunk ma a "hagyományokkal", és ismeretterjesztő cikkek mellett teret adunk egy kicsit komolyabb tanulmánynak, remélve azt, hogy kedves olvasóink ugyanakkora örömmel és érdeklődéssel olvassák majd, mint ahogy kicsiny szerkesztőségünk tette.

Következzék hát Álvaro de Sande spanyol katonatiszt magyar fronton végzett tevékenysége, annak minden izgalmával és buktatójával együtt. Médiaszokások szerint közölnünk kell, hogy ezt a tanulmányt csak most, csak Önöknek, csak itt, hiszen eddig még publikálatlan forrásról és tanulmányról van szó. Íme a második rész!

 

Lietava vára ma

1545 júniusában a ferdinándi kormányzat felségsértési pert indított Kosztka Miklós ellen. Révay Ferenc nádorhelyettes döntése értelmében Kosztka Miklósnak Zavodje és Kraszno várairól, Zsolna városáról, az ottani harmincadról le kellett mondania Podmaniczky János és testvére, Rafael javára. Mivel az ítélet végrehajtása késlekedett, a két Podmaniczky megostromolta Kosztka erősségét, Sztrecsent azzal az ürüggyel, hogy Kosztka fosztogatásai miatt a kereskedők harmincadvámokat elkerülik. Az ostromot segítendő, Lietava és Sztrecsen között kisebb erősséget is emeltek. A foglalás ellen az uralkodó nevében tiltakozott Várday Pál és Salm gróf is. Várday küldöttséget menesztett a két testvérhez, illetve Kosztkához és figyelmeztette őket a következményekre. Miután a küldöttség eredménytelenül járt, Ferdinánd utasítására Salm gróf csapatokat küldött. A királyi csapatok bevették a Podmaniczky birtokban lévő Zbynovot és Sztrecsen alá vonultak. Lukinich szerint „a királyi csapatok megjelenése azonban gondolkodóba ejtette a szembenálló feleket, akik ekkora túlerővel szemben kockázatosnak tartván minden ellenállást, most önként lerombolták a kérdéses erősségeket, meg-szüntették az ellenségeskedést.”  


Lukinich álta említett sereg része volt Álvaro de Sande 2500 fős egysége is. A Podmaniczky okmánytárban közétett oklevelek alapján kiderül, hogy a sereg parancsnoka Reinprecht von Ebersdorff consiliarus, necnon supremi capitaneatus locumtenens rangban, míg Álvaro de Sande sacratissimae caesareae maestatis campi magister et hispani exercitus praefectus, azaz V. Károly tábormestereként vett részt a hadjáratban.  
Ellentétben Lukinich állításával, az Archivo General de Simancasban talált dokumentum szerint viszont úgy tűnik, hogy Podmaniczky János ellenszegült a királyi akaratnak. Az ismeretlen beszámoló szerint az egyik várat Podmaniczky emberei védték, sőt maga Podmaniczky János felmentő sereget küldött, hogy a királyi haderőt elűzze. A felmentő sereg csúfos kudarca a további ellenállást értelmetlenné tette. 1545. október 25-én Zbynovban Podmaniczky János és Kosztka Miklós fegyverszünetre kényszerültek a királyi hadsereg erős felügyelete mellett. Nem sokkal később Podmaniczky János meghalt. A két család közötti viszály testvére, Rafael életében is folytatódott.

 
Az alább közölt forrás szerint az elfoglalt várat Sande leromboltatta, majd Ferdinánd utasítására a sereget a budai pasa ellen irányították, aki a beszámoló szerint több várat elfoglalt. A tél közeledte miatt a hadjárat eredmény nélkül hamar félbeszakadt, a seregek téli szállásra vonultak. 
Az egység még az évvége előtt mustrán vett részt, ahol Iñigo de Peralta mustramester jelentése alapján kiderült, hogy a tercio létszáma sokkal kisebb, mint amit eddig jelentettek. A kompániák száma a katonák létszámához képest túl sok. A visszaélést elkerülendő Ferdinánd javasolta V. Károlynak a tercio megreformálását, azaz pár kompánia megszűntetését. Így pár kapitányt és tisztet elbocsáthatnak, ami költségmegtakarítást jelentett. Hasonló módon javasolta Ferdinánd, hogy az önálló és a többihez képest drága lovas kompániát számolják fel, mivel lovasokból amúgy is bőségesen áll rendelkezésére. Ráadásul bár összesen ötvenen sem voltak, mégis 80 lovasként jelentek meg a mustrán. A tisztek közül a kompániákat irányító sargento mayorok számát is csökkenteni szeretné kompániánként egyre. A tercio „adminisztratív” feladataira szánt egy veedort, egy contadort, egy pagadort, és egy királyi komisszáriust. 


Sande serege, egy éves magyarországi állomásozást és rendezetlen zsoldkérdést követően váratlan esemény miatt sietősen hagyta el az országot. 1546 nyarán – a schmalkaldeni háború okán – V. Károly császár hadvezetése felmérte a császári hadsereg diszlokációját és annak kedvezőtlen hatását a háború kezdeti periódusára. A schmalkaldeni háború kapcsán az összes jelentősebb szakirodalom megemlíti, hogy Álvaro de Sande serege egyike volt azon kevés katonai egységeknek, amelyek a lehető leggyorsabban a császár segítségére kelhetett és V. Károly szolgálatában aktív szerepet vállalt a schmalkaldeni háborúban és az 1547-es mühlbergi győzelemben.  


Érdekes adalék, hogy a Trencsén vármegyei hadjáratban résztvevő spanyolok közül kettőt, Hernando de Buendía és Luís Pérez a Vargas érdemeit I. Ferdinánd 1546-ban nemesi, illetve lovagi címmel ismerte el. Indoklásképpen szerepelt, hogy a lázadó alattvalók elleni harc során rendkívüli bátorságról és hadi jártasságról tettek tanúbizonyságot. 


 

Sztrecsen, másképpen Sztrecsnó vára

Mielőtt a forrást bemutatnám, felmerül a kérdés: melyik vár ostromáról szól a leírás? A forrás alapján kizárhatónak tekinthetjük, hogy a Vág folyó partján, sziklaszirten álló Sztrecsen kővár ostromát mutatta be az ismeretlen szerző, hiszen a leírás szerint egy mocsaras területen, Podmaniczkyak által palánkból és földből emelt erősített helység ellen vonult Sande serege. Tehát egyértelműen arról a hevenyészett módon emelt erősségről van szó, amelyet a Podmaniczkyak Lietava és Sztrecseny között emeltek és a források castellumként emlegetnek, illetve feladatát propugnaculumként jelölik meg. Lukinich alapján ismert, hogy mielőtt a királyi sereg Sztrecsen (Sztrecsnó) várát megostromolta volna a király haderő Zbynovot (Zebényt) is elfoglalta, majd a hadjárat befejeztével itt kényszeríttették október 25-én a két ellenfelet, Podmaniczkyt és Kosztkát, hogy az egyezséget aláírják. Kutatásaim során az Interneten találtam egy érdekes adatot, miszerint Zbynovban 1545-ben egy hevenyész módon megerősített kastély állt. Megkockáztatom, hogy esetleg a hegyek által körülvett, sík terepen elhelyezkedő Zbynov ostromát olvashatjuk a spanyol nyelvű forrásban. Zbynov a lietavai vár birtokaként, attól délre, légvonalban kb. 4-5 km-re helyezkedik el. Sztrecsen Lietavától keletre, kb. 12-15 km-re található. A Vág völgyében északnak, Lietava, vagy Sztrecsen felé tartó csapatokkal szemben Zbynov (Zebény, Zbinyó) természetes elővédnek tűnik. Az 1546-os és 1548-as rovásadó összeírások Zbynovra vonatkozó bejegyzéseiben mindkét esetben azt olvashatjuk, hogy Podmaniczky János és I. Ferdinánd katonái, más, a lietavai várhoz tartozó birtokkal egyetemben, elpusztították és felégették. 

 


 

A forrás
 
Archivo General de Simancas. Secretaria de Estado. Alemania. 
Legajo 641, folio 21.


Ismeretlen szerző leírása a „követ” számára Alvaro de Sande Trencsén vármegyei expediciójáról. 1545. november 25. 

Felső Moráviában, azaz Felső Magyarországon, Trencsén vármegyében egy bizonyos Podmaniczky János, helyi kiskirály elfoglalta Kosztka Miklós két várát. Ferdinánd király uta-sítására Álvaro de Sande seregével Podmaniczky ellen vonult. Podmaniczky a Kosztkától el-foglalt terület felügyeletére emelt egy mocsár által körülvett, palánkból és földből készült vá-rat. Az erődítést két lándzsa széles és egy lándzsa mély vizesárok vette körbe. A várkastély négyszög alakú volt, a sarkán négy bástya helyezkedett el. Összesen 200 lengyel és cseh arkabúzos lövész védte. A várbelieknek csupán két kis ágyújuk volt, viszont sok muskétájuk. 
Sande serege 3 tábori ágyúval és 14 hordó puskaporral rendelkezett. Hét hordót ebből a pus-kás lövészeknek hoztak. Erős hiányt szenvedtek ellátmányból és munícióból. Sande nehezmé-nyezte azt is, hogy zsold nélkül bocsátották őket útra, ami azzal a veszéllyel járhat, hogy a katonák fosztogatnak és lázadoznak. Miután megkezdték a vár lövetését négy óra alatt elfo-gyott a puskapor. Erre Sande árkot akart ásatni, hogy a vizes árkot lecsapolja. Mivel a vár körüli terület mocsaras és erdővel borított volt, a lecsapolás során kudarcot vallottak. Ezt követően Sande nádból építetett palánkot és katonái így érték el az árkot, ahonnan már ered-ményesen ostromolták a várat. Eközben megérkezett Podmaniczky János felmentő serege 2500 gyalogossal és 400 lovassal. A spanyolok csatába keveredtek velük és, Sande parancsba adta, hogy foglyokat ne ejtsenek. Az ütközetben a támadók közül több mint 500-at megöltek és lefejeztek a többit elűzték. A levágott fejeket karóra húzták és a vár körül elrettentés céljából elhelyezték. A vár 8–10 nappal rá megadta magát. A várat lerombolták. Eközben Ferdinánd király utasította Sandét, hogy seregével induljon a budai pasa ellen, aki 8000 lovassal, 2000 gyalogossal és 14 ágyúval négy várat elfoglalt. Az ismeretlen szerző e levelét november 25-én írta és úgy tudja, hogy Sande e célra 2000 gyalogost és 2000 lovast, köztük 200 nehéz lovast vitt magával.. A többi gyalogost Nagyszombat városában hagyta a sebesültekkel együtt. Bízik abban, hogy Sande gyorsan elűzi a törököt, mivel a hó nagy és hideg az idő, viszont a török ezt nem kedveli. 
Azt is mondják, hogy a pasa a négy várból kettőt lerombolt, kettőben őrséget hagyott és jövő nyáron fog újból támadni. 
Végül Sande serege nem találkozott a törökökkel, mert azok téli szállásukra vonultak vissza. 

En la Moravia Superior en el condado de Termclin ay un cavallero que se llama Juan de Podmani el qual puede tanto en aquellas partes que por amor y temor es cassi tirano de aquella provincia. Tenia cercados dos castillos de un cavallero enemigo suyo llamado Nicolas Cosca y con havelle el serenissimo rrey de rromanos mandado muchas veces que dexase aquella empressa nunca lo quiso hazer. Avria causa el rrey de rromanos a don Alvaro quelo fuese de les cercar. Tenia usurpada toda aquella tierra del Cosca con un castillo que havia hecho de madera en un pantano con un foso de dos picas en ancho y mas en fondo lleno de agua. El castillo hera bien entendido que hera en quadra con quatro traveses que rrespondian el uno al otro. Hera tierra lleno(!) por la parte de dentro de una pica en alto. Tenia un escarpe de tierra desde el agua al castillo de cassi un estado. Tenia dentro CC arcabuzeros polonios y boemios. No havia mas artilleria dentro de dos peçeçuelas pero estava bien proveydo de moxquetes. Tenia la haz de un seto de maderos gruessos. La artilleria que llevava el señor don Alvaro heran tres pieças de campana con hasta catorce barriles de polvora y los siete dellos heran para los arcabuzeros y sin otras municiones ni cossas necessarias para semejantes empresas. Y aunque don Alvaro replico sobreesto y sobre que no convenia que la gente fuese sin dineros por causa que no llevandolos se desmandarian a buscar vituallas y avria deshordenes, no le valio. La bateria que las pieças hizieron en el castillo hera quanto cabieron las pelotas. Acabose la polvora en quatro oras y a la verdad sy no se acabara no pudiera dexar de hazer mucho efecto por que aunque no hiziera bateria por ser la plaça pequeña las pelotas y astillas mataron dentro mucha gente y viendo questo faltava, el dicho don Alvaro quiso hazer trincheras y con ellas ganalles el foso. Y no se pudieron hazer por ninguna via a causa de ser todo pantano y aver sydo bosque talado y estar lleno de rraygones. Visto esto mando hazer entonces en abundancia y hendullos cañamo mojado y estiballos y dellos hizo hazer una trinchea conque se llego al foso y de alli se procurava dalles fuego al castillo. Estando haziendo esto el Podmanis vino una mañana con dos mill y quinientos hombres de pie y cuatrocientos cavallos a dar nos batalla a los quales rompieron y degollaron cerca de quinientos de ellos. Mando el dicho don Alvaro que no se tomase hombre a vida, lo qual fue despues grand util. Los demas enemigos se escaparon por una montana muy aspera. Truxeron los nuestros las cabeças al campo en quatro carros y pusyeronlas en palos en torno del castillo y desde ocho a diez dias se le rrindio el castillo. El qual hizo luego allanar con el fuego y estando en estos terminos el rey le enbio a llamar para que socoriese sus tierras porque como el bazan que rreside en Buda vio nuestra gente cansada y lexos de donde el estava determino de romper las treguas y assy lo hizo que con ocho mil cavallos y dos mill ynfantes y catorce pieças de artilleria vino sobre los castillos questan a estos confines de Vngria y a la ora que escrivo que es a XXV de noviembre tienen ganados quatro dellos. Bien se puede creher piadosamente que no son los mas fuertes del mundo. El señor don Alvaro ha ydo con hasta dos mill soldados de los suyos a ver sy los podra hazer rretirar y el resto de la gente quedo herida y doliense en una tierra que se llama Trinavia y de gente de cavallo que dizen que seran hasta dos mill cavallos de los quales avia dozientos armados bien creo que con facilidad los hara retirar por que el tiempo es muy frio y muy cargado de nieve y no podran sufrir a estar en campana mas tiempo. Dios nuestro señor lus guarde y de victoria. 
Dizen que los turcos han derribado dos castillos y en los otros dos tienen guarnicion pero no lo se cierto. Todas son amenazas para el verano que viene.
Nuestra gente no a podido topar con los turcos porque quando ellos llegaron segund la distan-cia del camino ya los turcos se avian retirado aviendo tomado los quatro castillos los que deven ser como las otras fuerças que ay por aca que son hechas de masa. 


Lap alján:
Para el señor embaxador

Lap hátán XIX. századi betűvel: 
Avisos de Vngria. Le escribia esta el 25 de noviembre. Refierese la toma de un castillo de Nicolao Cosca usurpado por Juan de Podmanis y los medios de que lo valio para ello Don Alvaro enviado a esto por el Rey de Romanos.

 

 

Felhasznált irodalom:

Christopher F. LAFERL: Die Kultur der Spanier in Österreich unter Ferdinand I. 1522-1564. Wien, 1997.

KORPÁS Zoltán: A spanyol Államtanács a mohácsi csatavesztésről. In: Lymbus, 2004. 5-17.

ISTVÁNFFY Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál XVII. századi fordításában. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 1. kötet

KORPÁS Zoltán: Ami a magyarországi hadjárat után történt. Bernardo de Aldana és a spanyol zsoldosok sorsa 1552 után. In: Fons, XII. évfolyam, (2005) 3. szám. 379-398.

GUILMARTIN, John Francis Jr.: Gunpowder and Galleys. Changing technology and Mediterranean warfare at sea in the Sixteenth Century. London, 1974.

CEREZEDO MÁRTINEZ, Ricardo: Las armadas de Felipe II. Madrid, 1988.

RODRIGUEZ VILLA, Antonio: El emperador Carlos V y su corte según las cartas de don Martín Salinas, embajador del infante don Fernando (1522-1539). Madrid, 1903.

CUESTA ASTOBIZA, José Ramón: Epistolario político de Juan Alonso Gámiz, secretario destacado a la corte del emperador Carlos V, en el Archivo Histórico Provincial de Álava. Diputación Foral de Álava, 2003.

BÁRDOSSY László: Magyar politika a mohácsi vész után. Budapest, 1992 [1943]

LUKINICH Imre: A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. X. kötet, Bp., 1943.

René QUATREFAGES: Los tercios. Madrid, 1983.

Geoffrey PARKER: The Army of Flanders and the Spanish Road. London, 1972.

NAGY Imre et alii: Hazai Okmánytár, Győr, 1867.

és levéltári források (felsorolás nélkül)

 

/Korpás Zoltán tanulmánya/


 

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr90637766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Eaven 2008.08.28. 21:33:47

Tudjuk, hogy volt pontosan ez a hevenyészett erősség? Vajon fel van tárva?

lécci 2008.08.29. 08:28:34

A felszolgált téma kiválóan emészthető, jól feldolgozott, 5-ös, a tálalás 4-es (2 nagy kép, semmi link), a hangulat (amibe hozott)kiváló, 5-ös, az egyik legjobb estém (éjjelem) volt, így összességében kedves Zoltán ez az 'este' nálam 5 pont (nehogy visszaírj, hogy Emese...)

(Necesitamos más posteos del señor autor)

lécci 2008.08.29. 08:54:39

A frivaldszky.dynamo.hu:8080/rajecmed szépen bemutatja a Podmaniczkyak és Kosztkák viszályát, elhúzódó háborúskodásukat, a Podmaniczkyak hátterét (konkrét témánk a Mohács utáni időkről szóló alcím alatt).

Sok minden másról is szó van, pl. - utalok a szlovákok eredetéről szóló posztra - szépen 'lejön' ebből a forrásból, hogy a miért van annyi délszláv eredetű toponíma Nyugat-Szlovákia területén, mennyire ritkán lakott részek voltak arrafelé fél vármegyényi területen (azaz szemlélteti, hogy nem volt sűrűn lakott az Árpád-háziak idején, fokozatosan népesült be a XIV. századtól, jelentősrészt a délszláv/horvát eredetű Podmaniczky család feltelepülését követő benépesítésnek köszönhetően).

Kálmán 2008.08.30. 22:34:40

Tetszett.

Szívesen olvasnék - talán más is - valami áttekintést a schmalkaldeni háborúról is, ha már említve van!

:)

várrom 2008.10.17. 07:51:43

Szeretném megosztani veletek kutatásom néhány részeredményét a Podmaniczkyakról. Az 1543 év eseményei kapcsán szeretném megvilágítani a család szerepét a magyar politika színpadán. Reszlet a tanulmányból:


"1543 Június 28-án fontos eseménynek adott helyszínt Pöstyén. Hosszas tárgyalás után, a királyi jelenlétet helyettesítő Hans Ungnad főkapitány előtt behódolt Podmaniczky János.(1549-ben a Magyar Királyságban 79 portával bírt, ellenben bátyja Podmaniczky Rafael a rangsorban a 33. 351,5 portával.FORRÁS: Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. században. Bp., 1990.)

A király július 20-án erősítette meg Hans Ungnad és Podmaniczky János között létrejött egyességet.
Az egyesség létrejöttében oroszlánrésze volt Varkoch Györgynek. Székesfehérvár leendő kapitánya az egyik legfontosabb feladtának azt tartotta, hogy rendezzék a viszonyt a szomszédos Várpalota várának urával, Podmaniczky Jánossal, aki azonban továbbra is maga uraként hatalmaskodott a vidéken. Az egyesség kapcsán feltehetjük a kérdést, miszerint egy-egyszeri esettel vagy egy társadalmi folyamattal állunk szembe? A fentiekben már utaltam arra, hogy valamikor január elején került a király asztalára az első kérvény(Bebek Ferenc folyamodványa I. Ferdinándhoz), nos az, azóta eltelt 6 hónap alatt nagyot változott a világ. Jó egy hónappal később, 1543 augusztus 2-án, Dobó Ferenc köt hasonló feltételek mellett egyezséget a királlyal, tetemes pénzösszeg lefizetése mellett."

Miért volt döntő fontosságú ez az év a család életében? Nos a család által megkötött egyezmény legitimálta az adott viszonyokat 1545-ig.

várrom 2008.10.17. 08:53:57

A vizsgált 1543 év kapcsán Kosztka Mihályról is maradt fenn adat.


No. 180.
1543. július 12. EPERJES
Werner György levele I.Ferdinánd királyhoz
Eredeti: Bécs Staatsarchiv Hung. 1543. Fasc. 52.(1941)
Közétette: PPOL III, 1941. 277-278.(latin)
Átírta: LUKINCHICH IMRE, 1941. 120. lv. (részlet)
Regeszta: Werner György levelében írja, hogy Báthory András, saját kijelentése szerint, a kassaiakkal és szövetségeseikkel (Bebek Ferenc, Basó Mátyás, Kosztka Miklós ) és a Podmaniczkyakkal, nem tud szembeszállni.

Caeterum cum ex Scepusio rediens dominus Bathori hoc iter faceret, conveni eum et exhibitis eidem Maestatis Vesrae litteris credentionalibus, monui diligenter, ut defensionem ditionis Maestatis Vestrae curae haberet et proventus Maeistatis Vestrae ex decimis simul ac dicis tuendos susciperet. Ad quae satis quidem benigne respondit, sed negavit se unum cum Caspare Seredi et Sigismundo Balassa, quos solos Maesti Vestrae vere fideles esse asseruit, Cassoviensibus et complicibus eorum obsistere posse. Numeravit autem inter complices et foderatos Cassoviensium, non modo eos, qui arcem Lipoltz tenent, sed etiam Franciscum Bebek, Mathiam Baso, Nicolaum Koska, Podmanitzky. Ac propterea addidit Melchior Balassa et Stephano Lossontzy cum ipso Bebek nunc bene convenire, quamquam an hi in eadem cum Cassoviensibus societate essent, dixit se ignorare. Datum Eperies, duodecima die mensis Julii, anno Domini 1543.
Sacratissime Maestis Vesrae humilis servitor Georgius Vernerus

Frivaldszky János 2008.12.16. 17:28:15

Csak most találtam erre a nagyon érdekes tanulmányra. Ami a kérdéses várat illeti, az nem más, mint a Zbinyó melletti Rajec, amely már korábban is létezett mint mocsárvár, s most újra megerősítették, s újra be is vették. Zbinyó a győztes fél táborhelye lehetett.