Az, hogy mikor és hol született Antonio Bonfini szintúgy vita tárgya (v. 1427 v. 1434, v. Ascoli v. Patrignone (ma: Montalto része) az is, hogy mikor halt meg (v 1502. v 1505). Egyedül az biztos, hogy hova temették. Viszont amennyire biztos, annyira nem megközelíthető. Antonio Bonfinit ugyanis saját végrendelete szerint Óbudán temették el, az 1749-ben épült Szent Péter és Pál Főplébánia templom helyén egykor állott Szent Margit kápolnában

Saját maga által fogalmazott sírverse:

 

"Bonfini nyugszik e sírban alant, Picenónak a sarja,

Tisztesség, tudomány, szép szó volt az övé.

Csontjai fekszenek itt, de az ő történeti műve

Már a magyar földé, s ennél semmi se több."

Bonfini feltételezett ábrázolása(Philostratus-kódex)

két hitelesnek mondott arcképe van, az egyik a Philostratus-kódexben, a másik a Symposion-kódexben.

Bonfini életével nem foglalkozunk, csak azzal az időszakkal, ami Magyarországi tartózkodása, ill. szűkebben, amit Hunyadi Mátyással tölt el. (Kulcsár Péter fenti életrajzát kifejezetten ajánlom, előtte visszalapozva megismerhető Bonfini műve a "Rerum Ungaricarum decades" (Magyar Történelem tizedei, ismertebb nevén 'Magyar Történet'), melyet még Mátyás kérésére kezdett meg 1488-ban meg, de melyet csak halála után fejezett be.

Viszonylag későn ismeri meg Mátyást, s ez talán nem köztudomású. Nem Beatrix-el érkezett, de az ismeretség az Aragóniai-házon keresztül adódott. Csak jó tíz évvel Beatrix után, 1486. szeptember 25-én indult Magyarországra, valamikor október 22-27. között találkozott a táborba szállt uralkodóval az ausztriai Retznél, így Mátyással mindössze 3,5 évet tölthetett (aki 1490. április 6-án hal meg), mégis nevük az utókor szemében szétválaszthatatlanul összetartozik. E rövid időt is Mátyás jórészint háborúban, legalábbis táborokban töltötte, így a királynő mellé rendelte ki felolvasónak, s közben adott a számára néhány másirányú megbízást (fordítások, köszöntök, levelek, 'meg egy kis ez meg az').  Nem is jött ki 'közvetlen főnökével', noha tényleges munkaadója messze elégedett volt munkáival. S ebből a 3,5 évből 'lejön' az az idő, amit Itáliában töltött (1487 év végén visszautazott korábbi sikerei helyszínére, Recanatiba, ahol (O Beniamino, caro mío) korábban - míly meglepő - latint, görögöt, grammatikát, poetikát, retorikát tanított. Az 1487 decemberi átmeneti béke megkötése után Mátyás hívó szavára 1488 tavaszán Bonfini visszatért.

Érdekesség, hogy Bonfini visszatérte indította pár hónappal később Magyarországra Beatrix szolgálatába azt a Pietro Ransanot, aki szintúgy kiváló humanista volt, s aki szintúgy írt egy történeti munkát Magyarországról, (valahogy az nem maradt fent, a politikai erők küzdelmét tekintve talán nem véletlenül).

Bonfini maga is közel 60 éves, de 50-en mindenképpen túl van mikor útnak indul (számoljuk ki, ha 1427-et vesszük alapul, akkor 59, ha 1434-et, akkor 52.). Mátyás nála 9 v. 16 évvel fiatalabb. Gyermekei (4 fiú, 1 lány) vannak, családja, de még nem nőttek fel (1465-ben nősült), ezért előszőr csak körbenézni jött, pár hónapra. Aztán mégis maradt - bár, mint látni fogjuk, egy időre visszatért Itáliába, nem a hívó szó, hanem az itteni számára 'lehetetlen' helyzet miatt (később Mátyás halála után is volt, hogy visszatért Itáliába, okai számomra nem ismeretesek pl. 1492 november-1493 augusztus között). 

Mátyás és Beatrix

 

Mátyás és Beatrix viszonya ugyanis 1485 táján 9 év meddőség után megromlott, amikor a betegeskedő király az utódlás kérdésben - örökös hiányában - Beatrix elképzeléseivel ellentétes elhatározásra jutott, s azt érvényre is kívánta juttatni. Bonfini ezidőtájt érkezett, mondhatni talán a legrosszabbkor. Érthető, ha az uralkodópár viszálya munkafeltételeire, így hangulatára is kihatottak. Munkásságát Mátyás törvénytelennek számító fia Corvin János utódlásának előmozdítása szolgálatába állítja, így ő az, aki a Hunyadiak Luxemburgi Zsigmondtól való származása mellé/elé római származást kreált a Marcus Valerius Corvinushoz való 'visszavezetés' formájában (E római hőst egy hatalmas erejű gallal szemben egy holló segítette a győzelemre).

Kardos Tibor: Ki volt Mátyás király ?

"Bonfini, Mátyás király életrajzírója egyenesen a nagy római Valerius család sarjadékának tette meg. A derék humanista a maga hitelének emelésére, már Mátyás halála után, azt írja, hogy az ifjú Mátyás római eredetűnek vallotta magát. És hogy ne álljon egyedül ez a híradás, a Hunyadiak egyik rokona, Liszti János veszprémi püspök a következő évszázadban meg azt jegyezte föl, hogy Mátyás sohasem szégyellette bevallani, miszerint Zsigmond király sarjadéka. Arra a mondára céloz itt a püspök, hogy Hunyadi János voltaképpen Zsigmond király természetes fia, anyja pedig, a Hunyad megyei Morsinai Erzsébet, csak a fia születése után ment férjhez Vajk vitézhez. Mátyás király tehát mind a kettőt vallotta volna, márpedig az egyik magyarázat homlokegyenest ellenkezik a másikkal. Talán természetes föltenni, hogy mind a népies, mind a tudós mesét csak tűrte. A propaganda nagymestere és egyik legelső modern alkalmazója élesen látta, hogy sem atyjának érdemei, sem a maga tehetsége nem elég ahhoz, hogy megszüntesse a körülötte uralkodó régi királyi családok féltékenységét s a nyugati határvidék megszégyenült oligarcháinak gyűlöletét. A Zsigmond császárral kapcsolatos mesét alighanem azért fogadta el, mert akadtak emberek, akiknek szemében ez a körülmény erősíthette helyzetét és törekvését a császári trónra. Ami a római származást illeti, bölcsen elhallgatja Bonfini, hogy humanista társai és ő maga gondolta ki. A humanistáknak nagyon kevés elég volt egy kis néprajzi misztifikációhoz. [...]. A római leszármazás hiedelme Mátyást népszerűbbé tehette a közvéleményt formáló humanistahad előtt, eggyel több érv volt birodalmi törekvései mellett, de semmi esetre sem volt bármiféle jelentősége. Hogyan is mondja Zrínyi Miklós? – „…Ha Hunyadi János is régi seculumokban lett volna, ennek is Juppitert atyjául adták volna, vélvén a régiek, hogy csaknem lehetetlen embertül fajozni annak, kinek jó cselekedetei nagyobbak más emberek rendinél..."
 

Mátyás és Beatrix viszálya keltette azokat az uralkodó halálával rögvest jelentkező nézeteket, hogy a királyt megmérgezték, s ebben talán az öröklésből kizárt Beatrix is érintett volt. Várjuk majd Garamvölgyi László 'tényfeltáró-oknyomozó' könyvét, melyről a minap kijelentette sommásan - "megmérgezték". Kiváncsi vagyok hogy állítja ezt majd szembe azzal, hogy az ekkor köszvénye miatt már járni alig tudó, élete utolsó 3 évét folyamatos orvosi kezelés alatt álló uralkodót Czeizel Endre szerint ételmérgezést követő agyvérzés 'vitte el'. (s a kor orvostudományának fejlettségét ismerve, akkoriban bármilyen kezelés maga volt 'A Kockázat').

Külön érdekesség Beatrix további sorsa, illetve azok az elképzelések és történések, lépések, amiket ő hatalmi érvényesülése érdekében megtett. A férfiak közt a trónért folyt hatalmi küzdelemben II. Ulászlót támogatta Corvin Jánossal szemben. Talán nem közismert az a tény, hogy ennek érdekében 1490. október 4-én (fél évvel a halál után) a vele nagyjából egyidős II. Ulászlóval (akkor még csak Władysław) titkos frígyre lépett, ám a szertartás szövegében Bakócz Tamás esztergomi érsek szándékos formahibát vétett, így az 1492. évi országgyűlés idején szembesült a ténnyel, hogy nincsenek jogai. Később a házasságot a pápa 1501. április 3-án érvénytelenítette is. Ezért nem volt 10 évig az ereje teljében lévő II. Ulászlónak (1456-1516) gyermeknemzési lehetősége, s így születhetett kései gyermekként későbbi harmadik feleségétől 1506-ban az a II. Lajos, aki emiatt lesz oly fiatal Mohácsnál. (Ulászló A4- B10-C3-D1, Lajos utána E2)

Amikor tehát Bonfini megírta történeteit Mátyásról, az "Igazságosról", sőt Hunyadi János Zsigmond-származását is ő ápolta 'maradandóan', s állítja az ifjú Corvin János elismerésének szolgálatába, akkor Mátyás és Beatrix utódlási harcában a király mellett szállt síkra. Lényegében nem is Mátyás, hanem az alig 12 éves Corvin János utódlása miatt fontos ez a legenda, s itt kapcsolódunk a Hunyadi Jánosról szóló poszthoz egy 'közeli' blogon a Hunyadiak 'alantas' származását, ill. az azt magyarázó tudatos spekulációkat illetően. Mielőtt bárki számolgatna, meg ilyenek, Corvin János 1473-ban született, Beatrixet viszont 1474-ben jegyezte el. Ténylegesen akart Mátyás utódot, s ténylegesen Betarixtől. 1485-re viszont, a 42 éves, erősödően betegeskedő uralkodó más 'megoldásra' kényszerült.

Bianca Maria Sforza
Corvin János tónképességét más eszközökkel is biztosítani kívánta Mátyás. Ennek jegyében 1485-ben eljegyeztette az 1473-ban született fiút a vele lényegében egykorú Bianca (Maria) Sforzával (1472-1519) Galeazzo Sforza lányával (A6-B1-C3) A siettetett házasságot 1487-ben képviselők útján (per procura) meg is tartották a még mindig házasságra éretlen fiatalok közt. Mátyás a házassággal a francia szövetséget kívánta erősíteni a Habsburgok ellenében. Nekünk a sors fintora (nekik jól felfogott érdek), hogy Bianca, mikor Mátyás halála után az el nem hált, így 'nyélbe nem ütött' frígyet a milánóiak kérésére a pápa semmissé nyilvánította, épp II. Miksa második felesége lesz 1494-ben, bár nászuk gyermektelen (Fülöp, Károly és Ferdinánd apja az első feleségtől származott).

Corvin János szintúgy 'újranősült', 1496-ban feleségül vette Frangepán Beatrix-ot, kitől született gyermekei kiskorukban meghaltak, így a Hunyadi-ház személyükben kihalt.

Corvin János vereségével Bonfini új támogatóra talált. Ulászló szintúgy bíztatta Bonfinit az udvari körökben el nem fogadható Thuróczi-féle Magyar krónika ellentéteként megszületendő mű megalkotásáara. Ilyen értelemben Bonfini legalább annyira kötődik Ulászló személyéhez ("Ez a ... [krónika] ... nem jött volna létre, ha nincs a..."), mint Mátyáshoz, vele mégiscsak 13 v. 15 évet 'töltött' - attól függően, mikor halt meg -, míg Mátyással csak 3,5-et.

S Ulászló pártfogása beleillik abba a megválasztása után alkalmazott politikába, ami a jobbágy 'röghöz kötése' c. posztban már szóba jött, hogy miként kívánta megnyerni - no nem Bonfinit, bár Ulászló által ő is magyar nemes lett - hanem Mátyás híveit, azokat, akik a művet kezdeményezték anno.

Hogy miért lett ebből mégis poszt-téma? Két okból. Egyrészt a közeljövőben október 19-én lesz Pécsen Janus Pannonius jelképes újratemetése (felravatalozzák földi maradványait), másrészt - ez friss hír - hogy Szörényi László professzor kezdeményezésére örök emléket állítva Óbuda is megemlékezik decemberben az irodalomtörténészek szerint Janus után a legjelentősebb magyarországi  humanista Óbudai kötődéséről.

Linkek:

Kulcsár Péter: Antonio Bonfini és műve (a fordító utószava a Rerum Ungaricarum decades-hez)

Kardos Tibor: Ki volt Mátyás király? Neumann Kht. 2003.

Jagello családfa  

Reneszánsz év 2008

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr2680333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.09.26. 16:42:57

Jó kis poszt, gratula. Nevezik őt (Bonfinit) a magyar Livius-nak, s valóban, ő is a magyar történelem zenitjén, bőségesen áradó és retorikus stílusban írta meg addigi históriánkat, mint római elődje a rómait. Hatása is akkora a magyar történetírásban, mint Liviusnak a rómaiban.

Megjegyzem: Istvánffy-ra is mondják ezt: "a magyar Livius", de ezzel nem értek egyet. Istvánffy Miklós egy keserűbb, vészterhesebb korban élt, munkája is sötétebb, a 16. század pusztításának lejegyzése miatt szinte apokaliptikus. Inkább legyen ő a magyar Thuküdidész, ha már.

lécci 2008.09.29. 18:02:53

Szia!
Érdekes felvetés Istvánffy és Bonfini 'összemérése'. (A Bruegel és a Batthyányiak posztban a bécsi humanisták részénél említve is van, ő is, nevelője Sambucus/Zsámbéki is.)
Köszönjük a megjegyzést.

lécci 2008.09.29. 18:07:56

S van egy közös pont: nyomtatásban épp az előbb említett Zsámboki jelentette meg a 'Decades'-t 1568-ban. S míg Bonfini az 1496-os országgyűléssel zárja 'Történetét' Istvánffy az 1490-1606-os időszakot írja meg. Érdekes lehet egybevetni, hogy ugyanazt a közös 6 évet miként látják.

rjd2 2008.10.01. 13:36:11

A Thuróczi krónika miért volt elfogadhatalan az udvarban?

lécci 2008.10.01. 16:33:33

Szia!
Részint a terjedelme miatt (kevesellték), részint barbárnak (nem eléggé kifinomultnak) tartották. A Thuróczi-krónika 1488 március 20-án jelent meg Brünnben először (1487-es eseményeket még taglal), s Mátyás 1488 májusában már kiadta a megbízást Bonfininek a frissen kinevezett udvari történetírónak.
Program-ízű könyvet akarhattak.
Ransano műve is emiatt járhatott 'pórul'.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.10.04. 13:40:26

"lécci 2008.09.29. 18:07:56
S van egy közös pont: nyomtatásban épp az előbb említett Zsámboki jelentette meg a 'Decades'-t 1568-ban. S míg Bonfini az 1496-os országgyűléssel zárja 'Történetét' Istvánffy az 1490-1606-os időszakot írja meg. Érdekes lehet egybevetni, hogy ugyanazt a közös 6 évet miként látják."

Teljesen másként. Bonfini Ulászló embere volt, az ő kegyéből élt, ezért ezt a kort dicsőséges aranykornak írja le.
Istvánffy szerint Mátyás halálával megkezdődött a szörnyű hanyatlás. Ulászló-képe igen negatív. Azért ez sem állja meg a helyét.

lécci 2008.10.13. 17:01:06

Janus Pannonius újratemetésének sajtótájékoztatója holnap (október 14-én) 14 órakor lesz. A szerdai újságokban már lesznek részletek :)
www.museum.hu/museum/event_hu.php?IDE=17993&ID=138

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.10.14. 23:50:53

Jópofa ez az újratemetés szó, mintha Janust ezzel rehabilitálnák. S a vicc, hogy egy kicsit tényleg. Olvasok is egy kis Janust (kár, hogy bent van a gyerek szobájában).

lécci 2008.12.11. 08:56:00

Programajánló (amiről írtam, hogy valami lesz):
www.obuda.hu/hir/436/Emlekko_a_reneszansz_mesternek/

Volt valaki Janus 'újratemetésén'? Igazán írhatna arról, mit tapasztalt.

csak olvasó 2009.02.24. 02:47:06

^melyet még Mátyás kérésére kezdett meg 1488-ban meg, de melyet csak halála után fejezett be.^

Ezen jót derültem. Most már senki sem mondhatja, hogy Bonfini nem volt ügyes.
Az irások pedig roppant szinvonalasak. Gratulálok az összes szerzőnek. Valahogy igy kellene tanitani a történelmet.