A németek a Magyar Királyságban. Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára, Talma Kiadó, 2005

A magyarországi nemzetiségeket számba vevő sorozatunkat a németekkel folytatjuk. A németség lélekszáma majdnem akkora volt, mint a szlovákoké. Ez az adat azért is meglepő, mert ha térben nézzük, alig látszanak. A németség ugyanis inkább kisebb tömbökben, és városokban élt, és egyébként származását tekintve sem volt egységes.
A németek két komolyabb, és több kisebb hullámban kerültek a Magyar Királyság területére. Pontosabban, a beköltözésük már Szent István óta folyamatos, de a beolvadásuk is. A 19. század végén az országban élő németeket két nagyobb csoportba volt szokás sorolni. A kisebb, ámde akkor már majdnem 700 éve az országban élők voltak a szászok, a nagyobb, de csak a török kiűzése után az országba települteké pedig a svábok.
A szászok evangélikusok voltak, legnagyobb tömbben dél Erdélyben éltek, ámde itt is kisebbségben voltak a románokhoz képest. Egy kisebb tömbjük élt Beszterce környékén Erdélyben, illetve a Szepességben éltek még nagyobb számban. A múlt idő használata azért indokolt, mert a Kárpát Medencei németség mára gyakorlatilag eltűnt. Nagyobb részüket a II. világháború után telepítették ki (már akit nem öltek meg), a kisebb részük (a romániai németek) pedig a szocializmus időszaka alatt távozott nyugatra némi konvertibilis német márkáért cserébe...
Az erdélyi szászoknak az Andreanum (II. András kiváltságlevele) komoly autonómiát biztosított, amelyből aztán a szász nemzet kifejlődött, és vált Erdély egyik nemzetévé (a nemzet itt kollektív jogokkal rendelkező csoportként értelmezendő). A Kiegyezés pont eme autonómia megszűnését eredményezte, ami a szászságot eltávolította a magyarság nevében az országot kormányzó magyar politikai elittől. Ez is közrejátszott valószínűleg abban, hogy 1918-ban a szászok a Romániához történő csatlakozás mellett döntöttek.
A németek másik nagy csoportja voltak a svábok. A szász és sváb elnevezés egyébként elvben arra utal, hogy az adott német csoportok a Német - Római Birodalom mely részéről származnak, de ez csak részben igaz. A svábok/szászok egy része nem sváb és szászföldről érkezett. A svábok a szászokkal ellentétben katolikusok (ez fontos szempont is volt a telepesek toborzásakor), és az 1700-as évek elejétől kezdve telepítették őket az ország elnéptelenedett területeire. A svábok jelentősebb arányban Budapest környékén, a délkelet Dunántúlon (nyugat Baranya, Tolna), Bácska, és a Bánát területén éltek, de megyei szinten már nem alkottak sehol többséget.
A németek egy része egyik előbbi csoportba sem sorolódott. Valójában a németség tulajdonképpen az ország egész területén jelen volt, kisebb, vagy nagyobb számban, az előbb említett csoportjaik csak a két legjellegzetesebb és legismertebb. De német falvak gyakorlatilag Kárpátaljától Burgenlandig mindenhol előfordultak. Burgenland, vagyis az akkori nyugati határszél megint egy érdekes dolog, ott ugyanis a németség már az ellenreformáció idején megjelent, ugyanis a magyar katolikus földesurak előszeretettel hívtak katolikus német, és horvát jobbágyokat a protestáns magyarok helyett. A németség jelentős része egyébként eleve városlakó volt, akiket térképen kimondottan nehéz ábrázolni, és amely réteg éppen a 18-19. században kezdett el nyelvet változtatni, és asszimilálódni, magyar nyelvűvé válni. E státuszuk miatt egyébként a németség jelentős részt vállalt a magyar középosztály létrejöttében is.

Ruszinok
 

A ruszinok a Magyar Királyságban. Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára, Talma Kiadó, 2005


A rutének, rusznyákok, vagy ruszinok Magyarország északkeleti szegletében alkottak többséget. Manapság szokás őket ukránoknak is nevezni, de ez félrevezető. A ruszinok nem ukránok, amikor a ruszinok Magyarországra vándoroltak, még nem voltak ukránok, ugyanis a keleti szlávok akkor még nem differenciálódtak. A ruszinok megjelenéséről több elmélet van, ukrán elképzelések szerint már a Honfoglalás előtt itt voltak (és a gaz magyarok elnyomták őket - ezt a műsort ismerhetjük már máshonnan), források szerint sokkal valószínűbb, hogy a tatárjárás után jelentek meg az északkeleti határoknál, Magyarország az orosz fejedelemségekhez képest ugyanis egy fokkal biztonságosabb helynek számított. A jelentős népességveszteséget szenvedett ország nemesei örömmel látták őket, mert így munkáskézhez jutottak. Nem csak Kárpátalján települtek le, emléküket őrzik a ruszka, orosz nevű települések országszerte.
A török kiűzése után a ruszinok gyakorlatilag teljesen áttértek a frissen alapított görög katolikus egyházba, ami - az eredeti vallási különbségek ellenére - azt eredményezte, hogy a ruszinok a szlovákokhoz nagyon hasonló utat jártak be. A 18. század folyamán nagy számban költöztek az ország elnéptelenedett részeire, jelentős részük be is olvadt, de a kisebb közösségeik megtalálhatóak voltak (és részben még ma is) a Szerémségtől a Bánáton át az Alföld más részein is. A nemzeti ébredésnek a ruszinok álltak a legalacsonyabb fokán, ezért komolyabb ruszin nemzeti mozgalom nem is alakult ki egészen az első világháborúig. Az elvándorlás a fejletlen Kárpátaljáról viszont gyakorlatilag folyamatos volt egészen a világháborúig, ebből következően az idegen nyelvű környezetbe került ruszinokat a szlovákokéhoz hasonló mértékű asszimiláció sújtotta.

Horvátok
 

A horvátok a Magyar Királyságban. Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára, Talma Kiadó, 2005


A magyarországi horvátok lélekszáma nem volt túl magas, súlyuk sem volt valami nagy, ha csak a Magyar Királyság területét nézzük. (Horvátországgal nyilván más a helyzet, de ez most nem ide tartozik). Bizonyos megyékben alkottak jelentős kisebbséget, az ország egyébként eléggé különböző területein. Bár kézenfekvőnek látszik, hogy a horvátokat a horvát határ közelében keressük, de ezzel tévútra kerülnénk. Természetesen a horvát határ közelében is volt egy jelentősebb számú horvát kisebbség, e miatt csatolták el Zala megye déli részét 1918-ban, ez az úgynevezett Muraköz, itt a lakosság majd 90%-a horvát volt 1910-ben is. A horvátok nagyobb része azonban nem itt élt. Két komolyabb betelepülési hullámmal kerültek a többiek az országba, és ebből következett a letelepülésük helye is.
Még az ellenreformáció időszakában, a XVII. században telepítettek viszonylag nagy számú katolikus horvátot a Habsburgok uralma alatt levő nyugat magyarországi területekre. Az ide telepített horvátok utódai ma is megtalálhatóak Vas megyében pl, vagy Burgenlandban (ahol többen vannak, mint a magyarok), kisebb részben Pozsony környékén is, bár ott nagy részük beolvadt már a szlovákok közé. Félreértések elkerülése érdekében ez nem valami Habsburg ármány volt, éppen a helyi magyar földesurak voltak azok, akik protestáns magyar parasztjaikat elzavarták. Az ide települő horvátok az akkor Habsburg uralom alatt álló horvát területekről érkeztek.
A másik hullám a török kiűzése utáni, az ekkor érkező horvátok viszont Hercegovinaiak, és őket hívják bunyevácoknak, illetve sokácoknak. Egyes képviselőik szerint egyébként ők nem is horvátok, viszont katolikusok, tehát nem is szerbek. Ennek komolyabb boncolgatása már a véleményem szerint a szerb - horvát küzdelmek része, ne menjünk ebbe bele. A boszniai horvátok jelentős része viszont az ország déli, leginkább elpusztult területére költözött, a Duna déli szakasza mentén volt a legmagasabb az arányuk, néhány város álljon itt azok közül, ahol jelentős közösségeik éltek / élnek: Baja, Szabadka, Mohács. Érdekesség amúgy, hogy ez a három fő horvát közösség mind - mind külön nyelvjárást beszél (kaj - csa - sto).

Szerbek
 

A szerbek a Magyar Királyságban. Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára, Talma Kiadó, 2005


Meglepő módon a szerbek aránya egyáltalán nem volt túl magas az országban. A Monarchia és a szerbek problémái nem is a magyarországi helyzetükből fakadtak (bár azért a nagyszerb törekvésekben természetesen szerepelt a területszerzés a magyarok rovására is), hanem a horvátországi, és főleg a boszniai jelenlétükből, mindkét tartományban igen nagy számú szerb élt (Horvátországban a lakosság kb. negyede, Boszniában kb. 40%-a volt szerb). A magyar területeken járás is kevés volt, ahol abszolút többséget alkottak. A szerbek magyarországi jelenléte egy érdekes történet. A 15. században folyamatosan menekültek magyar területre, mivel ekkoriban Szerbiában húzódott a török - keresztény frontvonal. A déli végvárvonal elvesztésekor már valószínűleg a Bánátban, a Szerémségben igen jelentős számú szerb élhetett, a török kézre kerülés után a magyar lakosság túlnyomó többsége szedte a sátorfáját, a szerbek viszont folyamatosan kaptak utánpótlást délről. A 17. században a magyar - szerb nyelvhatár (ez tkp. magyar - délszláv nyelvhatár, de a török uralom alatt élő délszlávok túlnyomó többsége ortodox volt) jócskán a mai országterület közepén húzódhatott, a nagyonnagy Szerbia térképeket ez ihlette valószínűleg. A török kiűzése után azonban ez megváltozott, a délszláv lakosság jelentős része távozott önként, vagy a Rákóczi szabadságharc alatt némi ösztökélés hatására. Az ez után magyar területre települt szerbek a felszabadító harcok idején menekültek magyar területre. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a spanyol örökösödési háború kirobbanása előtt a felszabadító erők már messze túl jártak a magyar határokon. A keresztény seregek megérkezésre csatlakozásra ösztönözte a szerbeket, a visszavonulások viszont kétségbeejtő helyzetben hagyta őket, és mivel nem akarták, hogy a törökök mészárolják le őket, északra menekültek. A szerbeket végül a kormányzat határvédőnek telepítette le, és a külön bécsi irányítás alatt álló határőrvidéken telepítette le őket a határ mentén (ezek a területek nem tartoztak se a magyar, se a horvát királysághoz). Mivel a határ nagy része horvát területen húzódott, ezért magyar területre viszonylag kevesen kerültek. De, emellett volt még egy továbbvándorlás a Duna mentén, ahol több kisebb szerb közösség települt le (Szentendre, Ráckeve), a Duna menti városokban is elég sokáig jelen voltak (Komárom, vagy pl. a Tabán Budán szerb városrész volt eredetileg). A szórványban élő szerbek az idő előrehaladtával folyamatosan asszimilálódtak a vallási különbségek ellenére is.

Bolgárok, görögök, örmények
 

Kisebb lélekszámú nemzetiségek a Magyar Királyságban. Forrás: A történelmi Magyarország atlasza és adattára, Talma Kiadó, 2005


A 18-19. század folyamán hullámokban viszonylag jelentős számú népesség költözött az Oszmán Birodalomból magyar területre. A bolgárok elsősorban mint mezőgazdasági munkások (bolgárkertészek), a görögök, és az örmények mint kereskedők. A bolgároknak volt egy viszonylag jelentős számú közössége a Bánátban. A görögök 18. században a kereskedelmet kaparintották a kezükbe, és olyan szerepet játszottak benne, mint a 19. század végén a zsidók.

Lengyelek

Az országban élt egy kisebb lengyel közösség is, mégpedig a Tátrában, ezt a területet egyébként Lengyelországhoz csatolták 1920 után.

Szlovének

Vas megye délnyugati végén élt némi vendnek nevezett kisebbség. Őket ma szlovéneknek szokás tekinteni, bár a szlovén nemzet maga akkoriban még kulturálisan meglehetősen eltérő szokásokkal rendelkező, és egymástól viszonylag messze álló nyelvjárásokat beszélő csoportok laza közössége volt. (Eleve több Habsburg koronatartomány között oszlottak meg: éltek a tengermelléki tartományban, Stájerországban, Krajnában, Karintiában, és kisebb létszámban magyar területen is).

Zsidók

A zsidóságot a magyar statisztika nem kezelte etnikai kisebbségként. Ez ugye egy elég érzékeny téma ma is Magyarországon, én személy szerint mégis azt gondolom, hogy fontos a különbségtétel, ha a korabeli adatokat nézzük. A zsidóság magyar etnikumúként feltüntetése nyilvánvalóan magyar érdek volt, mert ezzel a magyarok számarányát lehetett növelni (és ennek egyébként fontos összetevője volt), de a zsidóság jelentős része egyáltalán nem feltétlenül tekintette magát magyarnak.

Ennek illusztrálására álljon itt Valter Roman (eredetileg Neulander Ernő) nyilatkozata arról, hogy ő minek is vallja magát: "A németek azt mondták, hogy magyar vagyok, magyarok azt, hogy román, a románok azt mondták, hogy zsidó vagyok, de a zsidók azt mondták, hogy kommunista, bár akkor még nem voltam az".

Ez egyébként visszaköszön az 1920 utáni csehszlovák/román/jugoszláv népszámlálásokban, ahol viszont nemzeti identitásra, és nem nyelvre kérdeztek. A zsidóság persze nem volt egységes, voltak asszimilánsok, és voltak, akik ezzel ellentétben nem akarták feladni az identitásukat, az ő esetükben a vallás és a nemzetiség elég erősen keveredik.
Bár az ország területén élt egy kisebb közösség már korábban is, nagy részük a 19. században Galícia felől vándorolt be (ahova Oroszországból, pogromok elől menekült), illetve volt egy ennél jóval kisebb bevándorlási hullám nyugat felől, németlakta területek felől is. Ez a két réteg egyébként igen különböző körülmények közül került az országba, a nyugatiak közül kerültek ki a zsidó nagytőkések, a Galícia felől érkezők viszont többnyire nincstelenek voltak, közülük került ki pl. a kommunista, szocialista mozgalmak politikusainak jelentős része, és ennek következtében ezek a csoportok egymással is szemben álltak.

Cigányok

A cigányság lélekszáma akkoriban még nem volt magas, összesen nem nagyon volt százezres nagyságrend az akkori országterületen. Jelentős részük még vándorló életmódot élt, éppen ezért elég nehéz volt megszámolni őket, ami miatt a számukat csak becsülni lehet. Bár voltak cigány csoportok, akik már évszázadok óta az ország területén éltek, a nagy részük a 19. század második felében Románia felől érkezett, ugyanis ott addig rabszolgaként tartották őket, a felszabadulásuk után pedig megindultak nyugat felé. Ebből következően arányuk az ország keleti felében volt magasabb.

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr62953192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vizipipa 2009.03.02. 21:19:09

Buda-Pest nyelvi megoszlása: 1850
kepfeltoltes.hu/090302/Buda-Pest_anyanyelv_1950_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Budapest nyelvi megoszlás: 1910
kepfeltoltes.hu/090302/Budapest_anyanyelv_1910_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az 1850-es adathoz jó melléképzelni az 1848 márc.-i forradalom nacionalista jellegű követeléseit is.
Azt meg tudni kell, hogy a török kiűzése után a Habsburgok egy ideig tiltották, hogy magyarok letelepedjenek Pest-Budán. Nem véletlenül volt ilyen a nyelvi arány még 1850-ben.

charlie 2009.03.02. 21:44:36

A magyarorszgi szlovének Zala nyugati része helyett Vas délnyugati csücskébe (Rábavidék) koncentrálódtak.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.03.02. 22:13:21

@charlie:

Jogos, már csak az általam bepakolt térképekre nézve is. Ki fogom javítani. :)

charlie 2009.03.02. 22:49:48

@hami: Ez a térkép amúgy melyik kort ábrázolja? 1910?

Montet 2009.03.03. 08:34:07

Üdv Hami! Németek a nyugati határszélen csak az ellenreformáció alatt jelentek meg?

szomszédsrác 2009.03.03. 08:34:19

Köszi a cikket , sokat dobott a hangulatomon igy kora reggel .. Kérdés : a mai szerbiai Vojvodina (Vajdaság) területén élő kisebbségek mikor kerültek oda ? Mert itt ugye a szerbek vannak megemlitve viszont a tartomány képe ennél sokkal vegyesebb volt anno , mielőtt megkezdődött volna a szerb bevándorlás a délszláv háboruk alatt .

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.03.03. 08:48:32

@Montet: Sokkal korábban. Sopron szabad kir. város tanácsi jegyzőkönyveit már az 1400-as években "ékes" német nyelven írták - nem latinul és nem magyarul.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.03.03. 09:32:41

@charlie: 1910

@szomszédsrác: A török kiűzése után. Mellesleg a magyar lakosság is.

@Kaif: Sopron sztem más történet, mert szabad kir. város. A városoknak tudtommal a kkorban is zömében német lakossága volt. A vidéki lakosság viszont az ellenreformáció idejében cserélődött ki.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.03.03. 10:04:06

@hami: A Sopronhoz tartozó környékbeli falvakban is alig találni magyar lakost már ekkor - Ágfalva, Kópháza, Balf már a 15. században túlynomórészt német - ez köszönhető jórészt annak is, hogy hosszab-rövidebb ideig vagy elzálogosítás, vagy megszállás miatt a nyugati határszél elég sokáig az osztrák területekhez tartozott.

lécci 2009.03.03. 10:45:06

Sopron vármegye egyes falvainak etnikum szerinti összetétele 1715-ben és 1721-ben: kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04120203/0_0_2_pg_118.html

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.03.03. 10:46:47

@Kaif:
" Sopron szabad kir. város tanácsi jegyzőkönyveit már az 1400-as években "ékes" német nyelven írták "
Ez így igaz, had tegyem még hozzá hogy Házy Jenő neves levéltárosunk kutatásai szerint délnémet, bajor/salzburgi eredetü németséggel, Erre abból következtetett (többek közt) hogy a mester szót maister-nek és meister-nek írták.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.03.03. 10:47:42

@Sigismundus:
JAVÍTVA
hogy a mester szót maister-nek és NEM meister-nek írták.

lécci 2009.03.03. 11:00:27

Érdemes még ebben megnézni az ország egyes megyéire vonatkozó, valamennyi összeírt etikumot számszerűsítő összesítő táblázatot:
kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04120203/0_0_1_pg_47.html
(+köv. oldal)
és a II. Táblás kimutatás főösszesítőjét
kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04120203/0_0_2_pg_277.html

lécci 2009.03.03. 11:08:22

Amit Sigismundus mond a maister/meister -ről szemléletesen lekövethető a Maier ill. a Meier név elterjedtségének megtekintésével :)
Maier www.verwandt.de/karten/absolut/maier.html
Meier www.verwandt.de/karten/absolut/meier.html

lécci 2009.03.03. 11:46:41

A zsidóság 1735-1738 közötti összeírása (ugyanonnan, Klomotheca). családfők száma, honnan érkeztek:
kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgi?konyvtar/kt04120203/0_0_2_pg_282.html

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.03.03. 15:58:04

@Kaif: Akkor ezt rosszul tudtam, majd javítom a szöveget.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.03.03. 18:05:32

@Sigismundus: A lócsiszárt meg pfaierschmied-nek, a sima kovácsot smiednek ésatöbbi:)
Elég sokat dolgoztam egy időben az 1400-as évek tanácsi jegyzőkönyveivel, valahol van is egy szószedetem a fémmegmunkálással kapcsolatos német szavakról a késő középkori soproni iratokban.

mig8 (törölt) 2009.03.03. 21:02:19

Én úgy tudom, hogy Buda és Pest estében, valamint a tágabb vonzáskörzetben igen komoly volt a svábság aránya (Budaörs, Budakeszi, Törökbálint, Biatorbágy, Pomáz, Érd, stb) Annyira jelentős volt, hogy szinte ők alkották ezeken a településeken a többséget. Ugyan a 2. vh után sokakat tettek marhavagonba, de sokan maradtak. Mifelénk is elég komoly hagyományörző csoportok vannak.

Egyébként érdemes lenne megemlíteni, hogy görög bevándorlók a 20. században is érkeztek Magyarországra. Budapesten és Beloianniszon telepedtek le főleg (ez utóbbit nekik hozták létre, ha jól tudom).

Parajka 2009.03.05. 08:34:40

Üdv.

Nagyon örülök a cikksorozatnak, engem személy szerint nagyban érint a téma.
Egyik nagyapám ugyanis Fejér megyében élt, őket sváboknak nevezték, katolikusok voltak. De neve végződése állítólag mutatja, hogy eredetileg Elzászból származik a család (-seé). Nem tudom, hogy igaz-e?
Mindenesetre a II.VH. után nyilatkozni kellett, hogy minek vallják magukat. Nagyapám testvére németnek érezte magát, őket ki is telepítették (későbbi NDK területre).
Nagyapám magyarnak vallotta és érezte magát (44 hónap a fronton), ezért MI maradtunk. Szerencsére.

alcorbt 2009.03.05. 10:15:38

Az igaz, hogy a zsidók betelepülése nagyrészt Lengyelország felosztása után Galíciából történt, de előtte is volt egy jelentős hullám Cseh- és Morvaország felől, amikor III. Károly ott törvényben írta elő, hogy csak az elsőszülött zsidó fiúk köthetnek házasságot. Mivel a rendelet nem vonatkozott a Magyar Korona Országaira, a zsidók lassan beköltöztek főleg a felvidék nyugati megyéibe. Ekkor még nem a szabad királyi városokba, mert az tiltott volt, hanem mezővárosokba (pl. Óbuda). Később, amikor ezt a tiltást feloldották, akkor már Buda és Pest is megnyitotta kapuit előttük. Földbirtokot
nem szerezhettek, s bizonyos mesterségeket sem űzhettek. Mária Terézia 1746-ban
türelmi adót vetett ki rájuk, az
országban való megtűréséért minden zsidó személy évente 2 forintot fizetett. II. József rendezte a helyzetüket az 1783-as "Systematica Gentis Judaicae regulatio" című rendeletében.

Mentula 2009.03.09. 22:34:57

Az un. svábok, vagy Donauschwaben, egyáltalán nem csak katolikusok voltak. A szervezett betelepítés kb. úgy zajlott, hogy a mindenhonnan, Lotharingiától (pl, a az én felmenőim egy része) Stájerországig összetoborzott telepeseket szállító uszályok csorogtak lefelé a Dunán, a precíz császári adminisztráció pedig szépen osztályozta a népet vallás szerint, és külön falvakat alapítottak velük. Konkrétan Tolnában a kálvinisták tudtommal többségban voltak.

dr. Pascal 2009.03.09. 22:55:47

@Mentula:

hát nálunk Tolnán (értsd: Tolna megye, Tolna város :)) kálvinista nem jutott, amennyire én tudom. Csak a városban rom.kat templom van 3 is, de kálvinistát a környéken sem ismerek.

Lehet h a hivatalos policy szerint a katolikusoknak tartották fennt a jobb közeli helyeket (v ők jöttek előbb és elfoglalták előre) (akkoriban Tolna mint mezőváros jóval hangsúlyosabb település (és kikötő) volt mint most). Szegények még nem tudhatták h a Duna szabályozása miatt szó szerint kiesnek a fősodorból :)

dr. Pascal 2009.03.09. 23:03:22

@Parajka:

dettó, csak egy generációval messzebb. Nagyanyám faterja és nagybátyja között volt hasonló szitu. Az egyik testvér maradt (és az elsők között lépett be a helyi TSZbe, mert addig világéletében dokkmunkás volt, de hirtelen kapott 1 tehenet meg földet, meg egy ukázt, h akkor legyen szives termesszen gyapotot :)), a másikat vitték (vagy még ment a fronttal, ez a rész mindig zavaros volt az elbeszélésekben..) és Bajorországba került.
Aztán a kikerült testvér kicsit utána járt a névnek, és kideríttette, h az a bizonyos névadó ős a XVIII. században a mostani Baden-Württemberg tartományból indult, de oda Bázel környékéről jutott.

Ja, és rom.kat volt ő is.

Mentula 2009.03.09. 23:42:20

Nohát, dr., én Szekszárdi voltam, vagy 30 évig. Lehet, hogy nem többség, de a dunától messzebb, pl. Györköny, alias Jerking, és még egy sor hasonló település szín kálvinista, eleve így telepítették őket, a békesség kedvéért. :)

dr. Pascal 2009.03.09. 23:56:07

@Mentula:
oké, bennem valóban csak a legszűkebb környék képe maradt meg. Közel sem éltem otthon ennyit - és még kevésbé kötött le a megyei történelem.

De a kamaszfejjel biciklivel bejárható környékről sokkal több rom.kat templom rémlik mint nem. De adandó alkalommal alaposabban körülnézek :)


egyébként:
helló, földi :D

lécci 2009.03.10. 00:19:18

Györköny evangélikus, Tolna (és környéke: Mözs) katólikus. (Tolnanémedi református)
A duna.natarch.hu/cgi-bin/fondx/aker alatt lehet próbára tenni a 'szerintemeket' :)

Hasonlóan Bátaszék katólikus, de Decs, Alsónyék Sárpilis már református.

lécci 2009.03.10. 00:22:49

www.mol.gov.hu Használat-Kutatás-Segédletek-Adatbázisok-Anyakönyvek. A vége:
www.natarch.hu/fondx/aker.html

Albu 2016.10.11. 23:07:10

„A magyarországi horvátok lélekszáma nem volt túl magas, súlyuk sem volt valami nagy, ha csak a Magyar Királyság területét nézzük.”

Ácsi, három Száva--Dráva-közi vármegye került Horvátországhoz 1868-ban, ami a középkorban Magyarországhoz tartozott, nem Horvátországhoz vagy Szlavóniához, és Árpád-kori falvak is vannak itt!