Törökfürdőben vizipipázó nők (Jean Léone Gérôme - Fürdés után című festménye)

A történelem során az emberek mindig is különösen érdeklődtek a különféle kábító (vagy annak vélt) anyagok iránt, idegen világokban való elmélyülés gyönyörét tulajdonították azoknak a szereknek, amelyekkel kísérleteztek. Úgy érezték, ehhez különféle eszközökre van szükségük. Az egyik ilyen eszköz a nargile, amely sok egyéb néven ismert, leginkább a vízipipa és sisa neveket használják. 

A vízipipa kialakulása 

A Közel-Keleten nagy népszerűségnek örvendő vízipipa valószínűleg India nyugati tartományaiban, a Pakisztánnal határos Rádzsasztánban és Gudzsarátban született meg. Innen terjedt el Kelet-Ázsián, Perzsián és a Közel-Keleten keresztül Egyiptomba, Észak- és Kelet-Afrikába, végül legnagyobb népszerűségre az Oszmán Birodalomban tett szert. A sokféle kultúrán keresztülhaladva a vízipipa szerkezete kisebb-nagyobb változtatásokon ment keresztül: hozzáadtak vagy elvettek belőle, míg végül elnyerte mai formáját. 

A korai idők óta termesztettek az indiaiak kendert, és ezeket a növényeket orvosságként alkalmazták. Eredetileg csak a magját használták fel, amiből kannabisz-olajat nyertek. De idővel felfedezték a növény levelének egyéb hatásait, és elkezdték kábító hatású szerek készítésére használni. A drogokat eredetileg erős érzéstelenítőként használták, de más növények és fűszerek hozzáadásával egyfajta pasztát készítettek belőle, amelynek rágcsálásával egy más világban való elmélyedés élvezetének szokását honosították meg. Mivel ezzel nem voltak megelégedve, megpróbálták a szer hatóanyagát eredeti összetételében magukhoz venni, ehhez különféle eszközökre volt szükségük. Ezen vágyak természetes eredményeként született meg a nargile, illetve annak őse. 

A nargile előfutára a narcsil, amely egy Indiában honos kókuszfajta. Húsát eltávolították, majd a héjára lyukat fúrtak, ebbe pedig egy szalmaszálat tűztek. Ez volt az első formája a modern nargile ősének. A kókusz e fajtájának nevéből ered a kezdetleges eszköz neve, a narcsil. 
A perzsák is megkedvelték ezt a szerkezetet, és továbbfejlesztették. Az eredetileg kókuszhéjból és tökből készült testet porcelán flaskával helyettesítették, és szalmaszál helyett egy puha, hajlékony részt adtak hozzá, amely leginkább öntözőcsőhöz hasonlított, és a szalmaszálnál sokkal praktikusabbnak bizonyult. 

A dohány behozatalával és élvezeti cikként való használatával a perzsák elkezdtek ezzel az anyaggal is kísérletezni. Ehhez a vízipipa testére erősítettek egy tálcát, amelyben a dohányt tartották. Bronzból készítették, hogy elég erős legyen, és szer-nek nevezték, a perzsa „fej” szóból. Szintén a perzsák készítették először a dohánynak azt a fajtáját, amit ma vízipipából szokás szívni, és tömbekinek neveznek. 

Az oszmánokhoz viszonylag későn jutott el a nargile. Bár pontosan nem ismerjük az idejét, valószínűleg azután került be, hogy a birodalom területén elterjedt a dohány, amelyet az angol kereskedők vittek be amerikai gyarmataikról. 

A vízipipa a muszlim vallás előírásai miatt (miszerint minden tudatmódosító szer fogyasztása szigorúan tilos) sokáig tiltott eszköznek számított. Igazi népszerűségre csak azután tett szert, hogy a különféle drogokat dohánnyal váltották fel. A dohányfogyasztás effajta szokása a 17. századtól kezdve valóságos őrületet indított el. 


Kávéházak az Oszmán Birodalomban 

 

kahvehane

17. századi oszmán kahvehane (nagyításért katt a képre)

Nagy Szülejmán uralkodásának koráig nem voltak kávéházak az Oszmán Birodalomban. Ibrahim Pecsevi történetíró 1635 körül így számol be a kávéházak elterjedéséről: 

„Egészen a 962. (1554/55) esztendőig sem az Allah által oltalmazott fenséges Konstantinápoly fővárosban, sem az oszmán földön másutt kávé és kávéház nem létezett. Körülbelül abban az évben érkezett a városba egy Hakam nevű fickó Aleppóból és egy Semsz nevű Damaszkuszból; mindketten nagy üzletet nyitottak a Tahtalkalénak nevezett városnegyedben (a mai Isztambul kereskedelmi központja), és kávét kezdtek mérni. Ezek az üzletek gyülekezőhelyévé váltak a henyélőknek és élvhajhászoknak, úgyszintén néhány írástudó és literátor embernek, kik rendszerint húszan-harmincan jöttek össze. Egyesek könyveket olvastak, mások ostáblát játszottak és sakkoztak, megint mások új verseket hoztak magukkal, és irodalomról társalogtak. Azok, akik addig rengeteg pénzt költöttek baráti ebédmeghívásokra, rájöttek, hogy a társas együttlét örömeit egy vagy két akcsénak elköltésével is meg tudják teremteni. Oda jutott a dolog, hogy mindenféle munkanélküli és támogatást kereső tiszt, bíró és tanár meg a semmittevő üldögélők kijelentették, hogy nincs jobb szórakozó- és pihenőhely a kávéháznál, mely olyan zsúfolt lett, hogy sem ülő, sem állóhely nem maradt. Olyan híressé vált, hogy a magas hivatalok viselőit kivéve, még a nagy emberek sem állták meg, hogy el ne jöjjenek. Imámok, müezzinek és hipokriták mondták ’Az emberek rákaptak a kávéházra; senki nem jön már a dzsámikba!’ Az ulemák azt mondták ’Ördögi üzelmek hona az; még a boros tavernákba is helyesebb volna járni’. Különösen a prédikátorok tettek erőfeszítéseket betiltásáért….” 

Végül azzal az indokkal, hogy naplopók és léhűtők gyülekezőhelyévé váltak, III. Murad betiltotta a kávéházakat. Jóval nagyobb veszélyt sejtettek valójában abban, hogy az összegyűlt emberek, értelmiségiek a kávéházakban eszmét cserélhettek, és esetleg a birodalom ellen szervezkedhettek… 

A nargile készítés művészete 

A tiltást azonban sohasem sikerült teljesen betartatni, különféle kiskapukon keresztül továbbra is mértek kávét a városban, így a tilalmat fel is oldották III. Mehmed idején. Ezekben az években érkezett Angliából az Oszmán Birodalomba a dohány, amelyet eleinte orvosságként árultak, de miután bódító hatását felfedezték, már kizárólag e célból kezdték használni. Így azt lehet mondani, hogy a nargile az Oszmán Birodalomban a 17. században terjedt el: 
 

„Angol hitetlenek hozták be az 1009. évben (1600/01), és bizonyos nyirkos megbetegedések gyógyszereként adták el. Az élvhajhászok és kéjvágyók egyes képviselői kijelentették: ’Íme, az öröm egyik forrása’ és rászoktak. Rövidesen már nem csak az élvhajhászok dohányoztak. Még a nagy ulemák és más előkelőségek is rákaptak. A kávéházi csőcselék szüntelen füsteregetése miatt a kávéházakat kék füst töltötte be oly mértékig, hogy az ott tartózkodók már nem is láthatták egymást. A piacokon és a bazárokban is szinte összenőtt a pipa a kezükkel…” 
Az oszmán korban a vízipipa készítés külön művészeti ágat képezett, és számos pipa piac volt a Tophane-ban. Jó minőségű fazekasagyagot lehetett itt kapni, itt dolgozták ki a korallokat, gyönyörű vízipipákat készítettek itt minden méretben. A legszebb csöveket a 19. századi Oszmán Birodalomban készítették, készítőit művészeknek tekintették, és külön piacuk volt az Egyiptomi (fűszer) bazár közelében (a Mahmud Pasa körzetben). Itt színes csöveket állítottak elő birkabőrből. A bőrt kétujjnyi vastag csíkokra vágták, és miután összeragasztották, körbetekerték őket egy fém rúdon, és apró drótokkal csavarták körbe. Miután megszáradt, a rudat kihúzták. Mivel a bőr nem tartotta meg hosszú ideig a hajlékonyságát, manapság ezeket már nem lehet megtalálni. Ma műanyagból készítik, és különféle anyagokkal, például bársonnyal burkolják. Az Ankarai Múzeumban láthatóak ebből a korból aranyozott, mázas és díszített pipák. A nargile tehát az Oszmán Birodalomban teljesítette ki forradalmát. 

Az arab világban oszmán közvetítéssel terjedt el a 17. század óta szinte változatlan formában használt vízipipa. Több évszázados használata az arab világ egyik legrégebbi tradíciójává tette a férfiak körében a vízipipázást. 

A vízipipa és a nők 

Manapság a nargile-bárok közösségi helyek, ahol az emberek összegyűlnek megbeszélni a napi politikát és a helyi eseményeket. Kuvaitban és Szaúd-Arábiában csak férfiak járhatnak ezekre a helyekre, és még néhány muszlim országban úgy vélik, hogy a pipa haram, azaz tiltott dolog a nők számára. 

Van egy jordán közmondás, amely szerint, a nargile úgy néz ki, mint egy elegáns nő, akinek a keze a csípőjén nyugszik („Ki ez a hercegnő, aki a palotában áll csípőre tett kézzel?”). A pipa tetején lévő tálca hasonlít egy koronához, a pipa kerekded formás teste pedig egy női alakra hasonlít. A cső pedig egy női kar. A palota egy metafora arra az atmoszférára, amelyben pipázni szoktak, ti. puha párnákon vagy kárpitokon. 

Az Oszmán Birodalomban a 19. században a cigaretta elterjedésével a tömbekit főként nők szívták, hiszen számukra a cigaretta nem volt elérhető. Az oszmán uralkodóház női családtagjai is legtöbb idejüket vízipipázással töltötték. A 19. század végén, a 20. század elején az előkelő török hölgyekről gyakran készült fotó vízipipájuk társaságában, amely elengedhetetlen kelléke volt a társas összejöveteleknek. Ma legyen az Irán, a Perzsa-Arab-öböl, vagy a Közel-Keleti országok, mindenütt pipáznak a nők, hol otthonukban, hol pedig a kávéházakban. 

Otthon azonban a vízipipát közös beszélgetések és szórakozások közben, vagy csak időtöltésként nagyon gyakran használták. 

A 19. század folyamán az európai államokba egyre jobban elterjedő orientalizmus-őrület következménye, hogy kifejezetten népszerűvé vált az európai elit nők körében. Fontos eszközévé vált az ötórai teázásnak és egyéb intellektuális összejöveteleknek, sőt, a 20. század elejétől nagy sikknek számított vízipipával fotózkodni. 

A nargile társadalmi szerepe 

 

Pihenés közben vizipipát szívó 19. századi oszmán zsoldosok

Az arab világban a vízipipa társadalmi szerepe ma már megkérdőjelezhetetlen. A nargile fogyasztása a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányzás művészete. 
"A cigaretta az ideges, rohanó, versenyző embereknek van… Amikor nargilét szívsz, van időd gondolkozni. Nyugalomra és toleranciára tanít, és megtanít értékelni a jó társaságot.” – tartják a törökök. 

Arab, illetve muszlim írók, kiváltképpen egyiptomi, szíriai és libanoni intellektusok, gyakran említik visszaemlékezéseikben, leveleikben, hogy a kávéházakban milyen sok időt töltöttek nargilézés közben eszmecserével. Ez a szokás manapság kezd újjáéledni mind a Közel-Keleten, mind pedig kis fáziskéséssel, Európában. 

Manapság a nyugati kultúrkörben, így hazánkban is előítéletesen viszonyulnak a vízipipához. A legtöbb emberben elő kép szerint ugyanis az arabok hasist és ópiumot szívnak belőle, ami nagyon ritka eset, hiszen nem csak vallási, hanem világi törvények szerint is tilos. A nyugati társadalmak is elfogadják lassan, hogy a nargiléből dohányt, és nem illegális drogokat szívnak. 

A nargile 

A nargile (vízipipa) használatakor a különleges gyümölcs-ízesítésű dohány a pipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. 

Nem minden dohány alkalmas arra, hogy vízipipából szívják. A legtöbb országban ún. Nakla dohányt használnak, amely a közönséges dohány és a tömbeki keveréke, mézben áztatják, és szárított gyümölccsel keverik. A tömbeki avagy perzsa dohány típusát Iránban fejlesztették ki, és kizárólag vízipipából lehet szívni. Ennek a dohánynak a levelét és szárát együtt szedik le, és különleges eljárásnak vetik alá, hogy használható legyen. A tömbekit nem aprítják fel, mint a többi dohányt, hanem kézzel törik. Csak faszenet használtak a meggyújtásához, azt tették a dohány tetejére. A keletkező füst a tartályban lévő vízen keresztül áramlik, ami ezáltal lehűti és jórészt megszűri. A dohány aromája akár egy-másfél óráig is élvezhető. Némelyik profi nargile használók gyümölcsdarabkákat raknak a vízbe, például savanyú cseresznyét vagy gránátalmát, mások rózsaolajat. 

A vízipipa felépítése: 

A nargile hőskorában, amikor a kézművesség még jóval elterjedtebb volt, a négy fő alkotórészt külön mesterek készítették. Mesterségük neve a készített alkatrész nevéből alakult ki. 

Víztartály:
Készülhet üvegből vagy fémötvözetekből, nagyjából kétharmad arányban van vízzel töltve. 

A nargile teste:
Különböző fémötvözetekből készülhet, legtöbbször rézből. Formája nagyon változatos, legtöbbször igényesen díszített. Ezen keresztül vezetődik a füst a tartályhoz és innen indul a cső, ami a füstöt a szájhoz juttatja. Esetenként egy szelep is lehet rajta, ami a túláradó füstöt kiereszti. Alsó vége jóval a víz szintje alatt végződik a tartályban 

Dohánytartó tölcsér: 
Készülhet agyagból, kisebb pipákon fémből. Ide kerül a dohány, majd a tetejére az izzó szén. A jobb hőtartás végett sokszor borítás kerül a tölcsér köré, ami csak minimális szellőzést tesz lehetővé. Érdemes szűrőt tenni a tölcsér aljába, ami megakadályozza az eltömődést. 

Szívócső : 
Általában porszívócsőhöz hasonló kivitelben készül különböző bojtokkal és a fogást kényelmesebbé tevő bársony borítással. A szipka fa és fém kombinációjából áll össze, de készülhet borostyánkőből is. Ez a hagyomány történelmi okokra vezethető vissza, egykor ugyanis azt hitték, hogy így megakadályozzák a fertőzések terjedését. 

Széncsipesz: 
Ezzel a kisméretű fémből készült csipesszel lehet a faszenet cserélni a dohányon. 
 

A vízipipát hosszú évszázados fejlődése egy egészen rendkívüli eszközzé tette. Tagadhatatlanul nagy szerepet tölt be a muszlim társadalmakban, mint közösségalkotó tényező, valóságos életformaként van jelen a mindennapokban. Az utóbbi években hazánkban is egyre többen ismerik és használják a nargilét, ami jól mutatja egy egyiptomi nargile-oldal kommentárjának az igazságát: a vízipipázás közel hozza egymáshoz az embereket. Hiszen a három monoteista vallás hívői ugyanolyan módon vízipipáznak immár évszázadok óta...

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr31043691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

phaidros 2009.05.21. 21:05:37

Érdemes kipróbálni, kaptam egyet szülinapomra. Sosem dohányoztam, de ez más.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2009.05.22. 06:38:48

@phaidros: Miben más? Itt nem a nikotin a lényeg?

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.05.22. 09:03:59

Remek poszt! Gratulálok!

A szerző és az idézett szövegek forrásai sajnos kimaradtak.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.05.22. 10:53:57

@Karikásostor: A "művet" felében én követtem el, felében pedig a kedves feleségem:)
Az idézett szövegek forrása Ibrahim Pecsevi Tarih-i Peçevi c. műve.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.05.22. 10:59:03

@agyvihar: De, de a vizipipa pl. nem tartalmaz kátrányt, ami a cigaretta esetében a papírból adódik, a víz által lehűtött füst pedig nem irritálja, és nem égeti szét a légcsövet, a jó minőségű dohány pedig nem tartalmaz hozzáadott vegyi anyagokat akkora mértékben, mint a cigaretták - a jó ízesítés természetes úton történik.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.05.22. 11:53:49

@Kaif:

Köszönöm az infót! Javaslom akkor a legközelebbi blogtalálkozót valami pipás helyre szervezni, mert én is nagyon kedvelem ezt a dolgot! :)

szomszédsrác 2009.05.22. 13:41:28

én is kaptam egyet karácsonyra , tényleg teljesen más érzés , mind a dohányzás bármelyik más formája :)

Syolos 2009.05.22. 16:52:54

Amikor tavaly ősszel voltam kint Tunéziában, rengeteg olyan kis kávézót láttam, ahol tolták a sisát a derék arabok. Ott nem is nagyon van más lehetőség a lazulásra, mert ugye inni nem lehet. És tényleg sehol nem füvet szívnak így, hanem dohányt. Ülnek, MINDIG kifelé (vagyis az utcán való történések felé) néznek, és beszélgetnek.

Mondjuk az eléggé unguszta, hogy ha bemész, és kérsz egy sisát, meg dohányt szívásra, akkor nincs csereszipka a sisához, hanem ugyanazt rakod a szádba, amit előtte már tizenötezer másik benszülött is. Nekem ehhez nem volt kedvem :/

Szívem szerint hoztam is volna haza, csak féltem, hogy eltörik a bőröndben. De azt mindenkinek ajánlom, hogy ha eljut egy arab országba, és van lehetősége egy steril szipkás sisát kipróbálni, akkor tegye meg! Garantáltan más élmény lesz, mint a cigizés :)

vizipipa 2009.05.23. 11:51:48

Mindenki szabadon rongálhatja magát, csak tudjon róla mit tesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vizipipa

www.vital.hu/vizipipa

Tilikov (törölt) 2009.05.25. 14:10:25

@vizipipa: Persze, mi mást írnának egy ilyen vital.hu oldalon. Azért egy-két dolog bullshitnek tűnik. Pl. "Egy ember százszor annyi füstöt szívhat be vizipipázás során, mint egy cigarettától."

Ja, ha százszor annyi dohányt tesz bele, mint amennyi egy cigiben van. Ha meg ezerszer annyit tesz bele, akkor ezerszer annyi füstöt szív be. Logikus.

Roberuto 2009.06.13. 12:21:08

Remek cikk a vizipipáról szerintem, de az egyik komment rávilágított a jelenleg, több embert is foglalkoztató problémára: káros-e a vizipipa, és ha igen, mennyire?
Első sorban a téma iránt érdeklődők figyelmébe szeretném ajánlani a média által készített cikkeket és a cikkek alapját képező háttéranyag elkülönítését. Nagyon nem mind1, hogy valaki figyelemfelkeltésként kezd el valamiről beszélni és azzal találkozunk, vagy egy tudományos publikácót olvasunk.
Első sorban én is elkülönítettem ezt a 2 részt: egyik oldalon találkozunk a cikkel, ami közli a tényt, a forrásanyagát kiszínezve felkelti érdeklődésünket, a másik oldalon pedig felmentem a WHO honlapjára, megkerestem a publikációt és emellett elolvastam a Wikipedia oldalán talált bejegyzést.
www.who.int/tobacco/global_interaction/tobreg/Waterpipe%20recommendation_Final.pdf
Elolvasva a cikkeket, mi a tanulság? Szerintem nem is nekem kell megállapítani azt, maga a WHO publikáció mondja ki: Science base and conclusion, a vizipipát nem tanulmányozták annyira részletremenően, mint a cigit, de a cigiből következtetnek, hogy mivel az rossz és függőséget okoz, ezért valószínűleg a vizipipának is ez a hatása, hiába szolgált tényként, hogy a víz a dohányban lévő nikotin kis részét kiszűri. A további feltételezés alapjaként az szolgált, hogy egy ember mennyi füstöt forgat meg a tüdejében egy száll cigi és egy pipázás alkalmával. Igazuk van, nem mindegy, hogy mennyi gázt forgatunk meg, de mondjuk ha a kijelentést tevő profot betennénk egy légmentes kamrába cigifüstel vagy a cigifüst helyett mustárgázt tennénk be mellé akkor rájönne, hogy nem a füst mennyiségét hanem a kémiai összetételét kellene vizsgálnia…
A wikipedia cikk (magyart olvastam el) kicsit ellentétes dolgokat említ: szerinte a vizipipa nem tartalmaz rákkeltő anyagokat, heveny CO mérgezés előfordulhat viszont.
Szubjektív gondolatként azt jegyezném mag, hogy 3 éve vizipipázom rendszeresen, 2-3 naponta 2 óra hosszát, van viszont egy vizipipa „szezonom” ez azt jelenti, hogy iskola kezdéstől, iskolavégzésig pipázok, nyáron hazaköltözöm, otthon nem szoktam és akkor 2 hónapon keresztül egyáltalán nem pipázom: ezt nem tudnám cigivel megcsinálni szerintem.
Szubjektíven meg azt is elmondanám: WHO, az Egészségügyi Világszervezetet az ENSZ hozta létre 1948-ban. Az ENSZ-ről csak azt kell tudni, hogy az emberiség sanyarú sorsa ellen küzd, támogatja a világbékét, stb... A bajom ezzel csak az, hogy USA, Oroszország, Kína, Izrael amellett, hogy tagok, a világbéke nevében annyi fegyvert adnak el, hogy gyakorlatilag mindenkinek jusson :) A cigi jövedéki termék, minden országnak hatalmas haszna van rajta, a pipa miatt (is) visszaesett iránta a kereslet viszont, de akkor ez nem-e azt jelenti hogy a pipa az országok jövedelmét veszélyezteti? Dehogynem! Akkor mit akarnak tenni? Jövedéki adó alá vonni a vizipipa dohányt -> lásd, ez már EU-ba be van vezetve, MO-n az években tervezik. De ezt csak hogy lehet megtenni? Ha a cigivel 1 szintre minősítjük a vizipipa dohányt, ahol a WHO megállapította h ugyan olyan, sőt még rosszabb :)
BRAVO

Roberuto 2009.06.13. 12:26:54

@Roberuto:
Kicsit sarkalatosan fogalmaztam, sokkal több minden játszik közre abban, hogy az emberek nem dohányoznak, de manapság sok esetben találkozom azzal, hogy valaki leszokott a cigiről és elkezdett helyette vizipipázni, vagy olyan emberrel aki sosem cigizett, hanem csak vizipipázik.

--> Nájki 2009.08.02. 11:04:22

14 éves vagyok és a 14. szültesés napom után 2 nappal keztem el cigizni. ( Születtem: Dec. 4.)
azóta bő fél év telt el, mert most augusztus 2.-a van. 1 hete vp-zek, mert az egyik haverom programokat szervezett nekünk hogy mennyünk strandra.. ilyesmi.. és nem vittem cigit, mert monta hogy hozza a vizipipát. Oké mondom... jó lesz meg minden... majd vp után cigizek... 3 napig nem szívtam cigit csak vp-t!!! rágyujtottam este 1 cigire és úgy beszédültem tőle hogy az udvaron elestem ( nem kamu ). elhatároztam hogy nekem ennyi volt a cigi, nem kell több. azóta vp-zek. és nem is kívánom a cigit. lehet hogy le is tudok róla véglegesen szokni, ami nekem jót tenne ugyanis sokmindent sportolok és Rendészeti szakra mentem 1 közép suliba, ahol külön önvédelmi edzések is lesznek. húzós lesz, és ha akkor is cigiznék, nem bírná a szervezetem a sok megterhelést! és köszönöm a vizipipának hogy le tudott szoktatni a cigiről... :)

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.08.02. 12:10:43

@--> Nájki: A cigiről leszokáshoz ész kell, nem vizipipa. Fél év dohányzás után meg azért még nem szokott kialakulni komolyabb pszichés függőség se.

doktor.dikhed 2009.08.10. 20:45:00

"De, de a vizipipa pl. nem tartalmaz kátrányt"

Azért ez így nem igaz. Nem a dohányban van kátrány, hanem az égésekor keletkezik, de a mai vizipipákban a dohány nem közvetlenül ég, alacsonyabb a hőfok is, mint a cigaretta esetében és a hőfoktól nagyban függ a kátrány mennyisége is elméletileg.