Brit Sherman Szicíliában

Adott egy mítosz: a Szicíliát 1943-ban megszálló szövetséges haderők lepaktáltak a szicíliai maffiával, hogy azok segítséget nyújtsanak az olasz és német erők elleni küzdelemben, és a Mussolini által majd két évtizeddel korábban megsemmisített maffia ennek a támogatásnak köszönhetően jött létre újra, és azóta erősebb, mint valaha. A leghíresebb legenda szerint egyes amerikai egységek olyan sárga selyemzászlók alatt vonultak be egyes szicíliai helységekbe, amelyeken egy nagy hímzett fekete L betű jelezte: a katonák a híres gengszter, Lucky Luciano szövetségeseiként vannak jelen a szigeten.
A háború alatt a maffia segítette a haditengerészetet a hadianyag- és élőerőszállításhoz létfontosságú New York-i dokkokat ellenőrizni és kézben tartani, sőt, a maffia még Hitler meggyilkolását is tervezte, hogy ezzel is segítse a szövetségeseket – cserébe a háború után gyakorlatilag odadobták nekik Szicília szigetét jutalmul.
Mint minden nagyobb mítosznak, ennek is van valóságalapja – mint majd láthatjuk, nem is kevés...


Bevezetés a szicíliai maffiához

Mai, általános értelmű használatával szemben a maffia szó a tárgyalt időszakban szinte kizárólag a szicíliai eredetű bűnszervezeteket jelölte, élesen megkülönböztették tőle a ír vagy zsidó szervezett bűnözői csoportokat, amelyeket a korabeli amerikai sajtóban általában a „mob” szóval jelölték, illetve a nápolyi csoportokat is, amelyek Camorra néven váltak ismerté. 
A maffia szó eredetét legtöbben a szicíliai nyelvjárás mafiusu szójából vezetik le, amely az arab mahjas (مهياص) „kérkedő, büszke” szóból ered. A szicíliai kifejezés jelentése „bátor, vakmerően hencegő.” Emberekre használva a mafiusu egyrészt arrogáns, erőszakos valakit jelentett, másrészt félelmet nem ismerő, büszke emberre is értették- hasonlóan a magyar betyár kifejezéshez.

Más, valóban jól hangzó, de nagyon valószínűtlen eredetmagyarázat szerint a szicíliai vecsernyéhez köthető, amennyiben vagy a Morte Ai Francesi, Indipendenza Anela (halál minden franciára, éljen a függetlenség) betűszava, vagy pedig a francia katonák által megerőszakolt fiatal szicíliai lány édesapja által kiabált „mia figlia”, azaz „a lányom” szóból származhat. Az apa felháborodásából később a franciaellenes ellenállási mozgalmak jelszava lett.

A maffia legfőbb vezérlő elve az ún. Hagyomány volt. A Hagyomány a szicíliai lakosság válasza volt az elmúlt évezredek idegen megszállásaira – legyenek azok görög, római, arab, normann, német, spanyol, olasz... A maffia saját legendája szerint a szicíliaiak mindig is ki voltak szorítva a sziget vezetéséből, csak másodrangú állampolgároknak számítottak saját hazájukban. Igazságot, segítséget csak a saját családjuktól várhattak – ezen belül mindenki testvér és barát volt, a családon kívül mindenki ellenség. Ha valakin sérelem esett, legyen az személyes vagy anyagi, a családnak kellett gondoskodnia a vétkes megbüntetéséről, és nem fordulhatott a hivatalos hatóságokhoz – ez volt (és még mai is az) az umirtà (vagy omerta), a hallgatás törvénye

Szép legenda, romantikus, meg kell hagyni, de csak részben igaz. A klánszerűen felépülő helyi önigazgatás nem egyedi jellemző: a magas hegyekben, elszigetelt területeken, ahová a központi hatalom már nem tudott elérni, szerte Európában kialakult az ehhez hasonló önszerveződő rendszer: a 17-18. századig az ír és a skót társadalom is hasonlóan épült fel. A különbség elsősorban az, hogy a 19. századra a legtöbb ilyen társadalmi szerveződés vagy a hatóság szorgalmas közbenjárására, vagy pedig a fejlődésnek köszönhetően szép lassan elenyészett – a maffia azonban pontosan ekkor kezdett el igazán virágozni. A szicíliai klánvezérek teljesen rátelepedtek a társadalomra: kézben tartották a kereskedelmet, legyen az hivatalos vagy fekete, védelmi pénz szedtek, loptak, gyilkoltak, raboltak. Beépültek a kialakuló olasz egység nyomán megerősödő közigazgatásba, sok vidéken ők jelentették az egyetlen szervezett erőt. Az alapelv egyszerű volt: a bűnözés monopolizálása, és az államhatalom egyes részeinek átvétele. A régi, lovagias és hős mítosz megtartása mellet társadalomszervező erőből lassan bűnszervezetté alakultak át – nem is akármilyen hatékonnyá.

A maffia és Mussolini – Mori hadjárata

Szicília soha nem tartozott a gazdag területek közé. Bár a középkorban és a kora újkor elején még Itália éléskamrája volt, a 19. századra ezt a szerepét is elvesztette, az első világháború pedig még nagyobb sokkot okozott: a beszűkült európai exportpiac romba döntötte a tanyás rendszerű szicíliai mezőgazdaságot. A szegénység pedig mindig és mindenhol a bűnözés melegágya... Tovább rontotta a helyzetet a háború vége: több tízezer fiatal tért vissza a frontról a szigetre, ahol rendkívül magas munkanélküliség és csillagászati élelmiszerárak várták őket. A fiatal, leszerelt katonák jelentős része állt be különböző bandákba, és a bűnözésnek ez a hirtelen megugrása már a társadalmi békét veszélyeztette.

Az 1922-ben hatalomra jutott Mussolini szerint: „Ahol a fazismus áll a kormánynál, ott pusztulnia kell mindennek, ami törvénytelen és felforgató”. Ez eleinte a szocialistákat és a kommunistákat jelentette, de hamarosan az államhatalom más ellenségei is sorra kerültek – például az erős szeparatista hagyományokkal rendelkező szicíliai maffia...

Cesare Mori

Mussolini felkérte a fasisztákkal egyébként nem szimpatizáló, de a szervezett bűnözés ellen korábban már szép eredményeket felmutatott Cesare Morit, hogy vezessen hadjáratot a maffia ellen. A fasizmus Mori kezébe olyan fegyvert adott, amelyre egy demokrácia képtelen: a törvény kikerülésével szabad kezet kapott mind az elfogásra, mind pedig a rendkívüli bíróságok felállítására. Mori tartományközi rendőrség felállításával kezdte, melynek tagjai a helyi, többszörösen kompromittálódott rendőrök közbenjárása és segítsége nélkül is képesek voltak önálló akciókra. A jól felszerelt, mozgékony lovascsapatok ezresével fogták el a maffia embereit. Ha valaki nem adta fel magát és elmenekült, lefoglalták a vagyonát, feleségét, gyermekeit börtönbe zárták. A vallatások sokszor a középkori módszerekre emlékeztettek: sós vízzel leöntött embereket korbácsoltak meg, körmöket téptek ki, sarkat perzseltek. Már a kétes hír is elég volt a letartóztatásokhoz.
Három év elég volt, hogy a maffiára végleges csapást mérjen a vasprefektus, de a neheze még hátra volt: bíróság elé kellett állítani az elfogottakat, és az korántsem volt biztos, hogy a külső igazságszolgáltatásban soha nem bízó és az omerta törvényét sokszor a végletekig betartó szicíliaiak el fogják-e ismerni az olasz bíróságok ítéletét...

Mori jó érzékkel látott hozzá a dologhoz. Bár Rómában azt szerették volna, hogy a tárgyalásokat valahol a félszigeten tartsák meg, távol a bírákat esetleg megfélemlítő maffiától, ragaszkodott hozzá, hogy Szicíliában folytassák le a pereket. Szerinte a cél az, hogy a sziget lakosai lássák: félelem nélkül ítélhetnek a bűnözők felett, akiknek már nincs ráhatásuk sem a közigazgatásra, sem pedig az igazságszolgáltatásra. A persorozat fényes sikerrel zárult: a több ezer elfogott maffioso közül csak tízes nagyságrendben voltak olyanok, akiket végül elengedtek...

Maffiaellenes háborúja végén Mori büszke volt a statisztikára: Palermo tartományban 1922-ben 223 gyilkosságot követtek el, 1928-ban már csak ötöt. 1922-ben 246 rablás volt, 1928-ban már csak 14. 1922-ben 51 tömeges marhalopást regisztráltak, három évvel később csak hatot. A Duce és a fasiszták bebizonyították, hogy a maffiánál is erősebbek.
A valóság azonban közel sem volt ennyire virágos: a maffia továbbra is élt, csak már illegalitásban. A hálózatok továbbra is éltek, bár befolyásuk már lényegesen kisebb volt – és a maffia meggyűlölte a fasizmust...


New York utcáin

 

Az Észak-Amerikai Fasiszta Liga újságja New Yorkban

Az olasz egység létrejötte és Mussolini hatalomra kerülése közötti mintegy fél évszázad alatt a becslések szerint 16 millió olasz hagyta el hazáját a jobb élet reményében, ennek a legnagyobb része az USA-t választotta új hazájául. A belpolitikai küzdelmeket ezek a bevándorlók magukkal vitték: az olasz szocialista vörösingesek és a fasiszta feketeingesek közötti - gyakran fegyveres -  összetűzések borzolták a kedélyeket. Az olasz  fasiszták eleinte erőteljes propagandába kezdtek a emigráns közösség tagjai között: pártot, mozgalmat alakítottak (Észak-amerikai Fasiszta Liga), tömegrendezvényeket szerveztek, amelyek rendszeres erőszakos cselekményekbe torkolltak. Miután az amerikai sajtó is foglalkozni kezdett az olasz közösségen belüli fegyveres leszámolásokkal és az erőszakos fasiszta csoportokkal, Mussolini végül úgy döntött, hogy Amerika barátságának megtartása fontosabb, mint az olasz közösség ideológiai átnevelése – visszahívta a vezetőket, és csendre intette az ottani sejteket.

Mori hadjárata alatt és után nagyon sok maffiózó menekült át az Egyesült Államokba – és azonnal megtalálták a helyüket a szesztilalom alatt, rövid idő alatt elképesztő vagyonokat gyűjtöttek össze. Két nagy csoportosulás alakult ki az olasz-amerikai alvilágban, amelyek rendszeres leszámolásokkal vívták ki maguknak a cseppet sem hasznos figyelmet. A híres Castellamare-háborúban, amelyben olyan híres gengszterek vettek részt, mint Charles "Lucky" Luciano, Alphonse Gabriel "Al" Capone, Vito "Don Vito" Genovese, Frank Costello és Giuseppe "Joe Bananas" Bonanno, végül közel egy évtizedre kialakult a rangsor, és nyugalom ülte meg New York utcáit.

A fasiszták gyakorlatilag eltűntek az utcákról, a szicíliai gengszterek egymást irtották ki, úgy tűnt, végre beköszönt a béke az amerikai utcákon. Ám a 30-as években egy újabb csoport érkezett a távoli Európából, hogy ottani elveiket, problémáikat és frusztrációikat áthozzák az Újvilágba: megjelentek Manhattanben a nácik...

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr51332492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.08.27. 19:11:12

Ááááá, királyos írás :) Most el kell mennem sörözni, de ha visszatérek, bővebben reagálok rá. Egy éve írtam egy tanulmányt a szicíliai maffia kialakulásáról, és mint egy alternatív államként való működéséről.

Nagyon érdekes téma, örülök, hogy itt is előjött :)

SchA · http://katpol.blog.hu 2009.08.27. 20:09:39

Várom a folytatást, jó cikk! (Csak a befejezés olyan Lemilesre sikeredett) Aztán nehogy elkezdjen vki trollkodni, hogy ti tkp. a hős antifákat nevezitek maffiózóknak. :)

Ugye majd a szövetségesek konkrét szicíliai műveleteiről is szó lesz?

mig8 (törölt) 2009.08.27. 20:59:24

Éljen! Lelkesen tapsolok a posztírónak, nagyon jó a téma!

De ugye lesz folytatás is? Arról, hogy a jenkik hogy is használták fel az ottani olasz maffia kapcsolatait. Meg hogy akkor most mi is történt a szicíliai partraszállás lakalmával...

mittu_domain · http://mittu-domain.blog.hu 2009.08.27. 21:54:46

Nagyon király. Kötelezővé tenném a szakközépben az ilyen dolgok tanítását is. Legalább látnának egy kis összefüggést is.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.08.28. 08:24:31

Klassz volt, csak tudod, mennyire útálom a cliffhangereket!

LZoltan 2009.08.28. 12:55:56

Newark, Tim: A maffia és a háború c. könyvének kivonataként nem rossz.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.08.28. 13:29:43

Spoilerezni én sem akarok, de azon pl meglepődtem, hogy a Szicíliai-ból mennyi minden megtörtént.

Szóval, várom a folytatást! :)

Lucius Flavius Arrianus 2009.08.28. 18:43:03

Jó volt, izgalmas volt, érdekes volt, köszönöm!

P. S. ...Csöndesen és mélabúsan jegyzem meg: a jó posztok több részre tördelésével a nb. szerzők büntetlenül élhetik ki szadisztikus hajlamaikat; reménylem, hogy fölvirrad egyszer az igazság napja, a jók elnyerik jutalmukat, a bűnösök pediglen megismerik a nem is oly költői jusztícszervírungot :-)

One China 2009.08.28. 22:49:58

Tudom, kissé off, de ezt küldöm ezen írásért, mely igen tetszett, csak rövidnek találtam. :-)

Battle of Malta: Luftwaffe pilots in Sicily (1942)
www.youtube.com/watch?v=zTuKqr7N0h4

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2009.08.29. 19:14:21

Hát, nemtom. Szerintem a maffia kialakításában nagy szerepe volt a betelpülő araboknak. Valahogy úgy történt ez is, mint ahogy az Európába nemrég betelepült arabok alakítanak ki maguknak saját rendszereket, és nem hajlandók lemondani pld. a vérbosszúról. A jogvédők ezt "kulturális sajátosságként" akarják velünk lenyeletni. De lehetne beszélni a cigányokról is...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.08.30. 09:13:31

@Epikurosz:

Annak, aki a vérbosszút és a családok közötti, hagyományokra alapuló, generációkon átívelő gyűlölködést, mint kizárólagosan idegen "kulturális sajátosságot" akarja beállítani, ajánlom (többek között) Gárdonyitól az Aggyisten Biri című (kis)regényt.

lécci 2009.08.31. 17:45:55

Az Ellis Islandi posztban mutatott, a www.ellisisland.org oldalon elérhető adatbázist felhasználva nézzük meg ezeket a jómadarakat:

1. Lucky Luciano en.wikipedia.org/wiki/Lucky_Luciano
szül: Salvatore Lucania. Minden Lercara Friddiből érkező személy ő. Az 1907-es első érkezésen ott a feljegyzés a himlő okozta sebhelyekről (scar on the left)Nála is és a testvéreinél is (kinek a bal, kinek a jobb arcán)
www.ellisisland.org/search/matchMore.asp?FNM=SALVATORE&LNM=LUCANIA&PLNM=LUCANIA&first_kind=1&kind=exact&offset=0&dwpdone=1

2.A Capone már New Yorkban született

3. Vito Genovese Tufenoban született 1897-ben, így a 15. soron az 1912-ben 16 évesen onnan kiszármazott legényről szóló bejegyzés a helyes találat.
www.ellisisland.org/search/matchMore.asp?MID=01463133130257260288&order_num=440775321&ORDER_ID=1600144486&FNM=VITO&LNM=GENOVESE&PLNM=GENOVESE&first_kind=1&kind=exact&offset=0&dwpdone=1

4.Frank Costello (Francesco Castiglia sz: 1891, kivándorolt 1900.)a 18. sorban szereplő 1906-ban 16 éves S. Lucido-ból indult személy nem valószínű, hogy ő volna (bár. S. Lucido közeli kikötő Lauropilihoz, a szülőhelyhez, s időben is kb. egyezne, viszont miért mentek vissza, s Giovanni nevű testvérről se beszélnek az életrajzi adatok), az 1900-as kiutazásról nem érhető el így e névvel adat. Ahogy az 1906-ban feleségével visszaérkező testvér, Eduardo 1906-os Nápolyi behajózásáról is van adat.

5. Giuseppe Bonanno Az 1905-ben a Trapani melletti Castellamare del Golfoban született csecsemőt 1906-ban Nápolyban hajózták be a szülei. A feljegyzésben a 104. soron '0' évesen.

Mindezt azért írtam, mert estére igazán 'izgalmas' poszt érkezik Kaiftól. Jó szórakozást!

DRH 2009.09.01. 11:39:49

Off
"mafiusu szójából vezetik le"

Hú ez fájt.
Nem szavából lesz az?
On

Üdv

Montet 2009.09.01. 12:52:16

Tetszett a poszt, néhány megjegyzést fűznék hozzá:
1. olaszul a maffia szót mafia-nak írják és van olyan olasz dialektus, amelyben a szó sötétséget, homályt jelent. Tudomásom szerint ez egy elfogadott verzió a mafia jelentésére. Ja, és kívülről érkezett, mert a helyiek cosa nostranak, azaz a mi dolgunknak hívták.
2. Egy szicíliai barátommal beszélgetve, ott úgy él a tudatban, hogy a mafia a francia megszállás ellen szerveződött ellenállásból fejlődött ki.
3. Szerintem érdemes lenne a blogon korábban megjelent Szicíliai Vecsernye posztokra linkelni a szövegben.

Angus1 2009.09.01. 23:11:12

Jó kis poszt, de én ha már maffia és Mussolini, leírtam volna azt az állítólagos sztorit is, miszerint Bugsy Siegel felajánlotta Lansky-nak, hogy Olaszországba utazik és megöli Mussolinit. Mint tudjuk ez nem történt meg, őt viszont Meyer Lansky - a jóbarát - beleegyezése után ölték meg...Egyébként szerintem a legjobb maffiás oldal a www.maffia.lap.hu igaz ez csak egy linkgyüjtemény, a www.maffiafilm.lap.hu oldallal egyetemben.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.09.02. 16:00:03

@Montet: A probléma épp azt, hogy nem tiszta, honnan származik a maffia elnevezés. Ennek megfelelően f vagy ff szerepel az írásmódjában.

Viszont csak 1863-ban került be a köztudatba bűnös zöngével, egy börtönben bemutatott, az I mafiusi di la Vicaria című színdarab során.