2009.08.31. 18:35
A maffia és a második világháború II.
Manhattan utcáin
 |
| Az Amerikadeutscher Bund felvonulása 1939-ben New Yorkban |
1933 után a nácik is megjelentek az Egyesült Államokban. Hasonlóan az olasz fasisztákhoz, ők is a helyi német emigráns közösség segítségével hozták létre politikai szervezetüket. Hitler még hatalomra sem jutott Németországban, a náci párt máris létrehozta a legnagyobb emigráns német-amerikai szervezetek (Friends of New Germany, Free Society of Teutonia, National Socialist Party és a Swastika League) összevonásával a Német-Amerikai Bundot (Amerikadeutscher Bund - DAB). Hasonlóan az anyaországi példához, a nagy gyűjtőszervezet három területi Gaura és kisebb Orstgruppékra oszlott. Német nyelvű hetilapokat, német iskolákat és helyi Hitlerjugend-csoportokat, valamint rendszeres kiképző táborokat szerveztek. Hitler nagyobb összegeket küldött a DAB-ot vezető Fritz Julius Kuhnnak. A Bund gyorsan növekedett: 1937. októberében a New York-i Madison Square Gardenben szervezett tömeggyűlésen 1150 egyenruhás bundista rohamosztagos vonult fel náci indulókra. A DAB népszerűségének tetőpontját 1939-ben érte el, amikor New Yorkban, a Washington születésnapjára szervezett gyűlésen 22.000 ember előtt mondhatta el Kuhn híres beszédét, amelyben Roosevelt elnököt következetesen Frank D. Rosenfeldnek nevezte, és a Jew Deal néven emlegetett New Dealt az amerikai bolsevik-zsidó összeesküvés merényletének tartotta a régi világrend ellen.
 |
| Meyer Lansky, született Majer Suchowliński, az amerikai zsidó "mob" vezetője |
A náci szervezetek feltűnése és szervezése nem csak az amerikai szövetségi hatóságok figyelmét keltették fel, hanem az óvilági antiszemitizmus elől menekült zsidókét is – közöttük leginkább New Yorkban Meyer Lanskyét, Lucky Luciano legfontosabb szövetségeséét, az amerikai zsidó maffia vezetőjéét. Lansky nem szerette a nácikat, és ezzel nem volt egyedül – hamar szövetségesekre talált a város olasz és zsidó vezetői személyében. Nathan Perlam szövetségi bíró nemhivatalos csatornákon keresztül folyamatosan tájékoztatta Lanskyt a tervezett bundista gyűlésekről és megkapta a DAB vezetőinek névsorát is – persze szintén nem hivatalosan. A náci gyűléseket így rendszeresen megzavarták. Hol első világháborús zsidó veteránok, hol maffiózók, hol pedig szakszervezeti munkások hada támadt a felvonuló németekre...
Hitler viszonylag hamar felismerte ugyanazt, amit Mussolini: a rendszeresen botrányba fulladó, sokszor ijesztő náci tömegfelvonulások nem igazán alkalmasak arra, hogy az amerikaiakat németbarátságra neveljék. A németek így taktikát változtattak. A Bund helyett inkább titkos diplomáciai hadjáratot indítottak fedett szervek segítségével az amerikai izolacionalisták támogatására, valamint német szabotőröket dobtak át arra az esetre, ha az USA mégsem maradna ki a nagy háborúból...
Német szabotázsakciók
 |
| Sebold és Duquesne egyik megbeszélése az FBI rejtettkamerás felvételén |
A Hoover vezette FBI szövetségi felhatalmazás alapján már egészen korán beépült a náci szervezetekbe, ennek köszönhetően az első tervezett szabotázsakciókra viszonylag korán fény derült. 1940 nyarán William G. Sebold amerikai állampolgár, aki Wilhelm Georg Debrowski néven született Németországban 1899-ben, jelentkezett a kölni amerikai konzulátuson azzal a cseppet sem megnyugtató hírrel, hogy az Abwehr be akarta szervezni USA elleni kémkedésre és szabotázs előkészítésére, amikor hazament otthoni rokonait meglátogatni. Az FBI-tól fedőtevékenységet kapott Sebold az USA-ba visszatérve felvette a kapcsolatot az Abwehr ottani ügynökével, Frederick J. Duquesnével, egy dél-afrikai búrral, aki rettentően gyűlölte az angolszászokat, különösképpen a briteket. Az ipari kémkedéssel foglalkozó Duquesne nemzetvédelmi és katonai adatok garmadáját adta át az általa megbízhatónak tartott németnek, valamint kikötők, illetve ipari célpontok elleni akciókat szerveztek. 1941 júliusára már elég bizonyíték gyűlt össze a kis német csoport felszámolásához – 33 vádlottat összesen több mint 300 évnyi szigorított börtönbüntetésre ítéltek. A vádlottak közül huszonöten amerikai állampolgárok voltak...
1941. december 11-én Németország és Olaszország hivatalosan is hadat üzent az Egyesül Államoknak...
A maffia és az elhárítás
A hadüzenet után a polgári és katonai elhárítás fokozta tevékenységét az ellenségesnek minősített német és olasz szervezetek ellen, és azonnal elkezdték azoknak a területeknek, célpontoknak a feltérképezését, ahol a szabotázsakciók a legnagyobb pusztítást végezhetik a legkevesebb lebukási valószínűség mellett.
A legfontosabb és legsebezhetőbb helynek a New York-i kikötők számítottak. Az amerikai katonai és gazdasági segítség legjelentősebb részét itt hajózták be Európa felé, később pedig a megnyitni szándékozott második front amerikai katonáit is innen dobták át.
A dokkmunkások azonban nem igazán szerették a hatóságokat. Az igen erős szakszervezeti mozgalom, valamint a szállítást és rakodást legnagyobb részben ellenőrző olasz maffia nem szerette a szaglászó idegeneket – senki nem tudott semmit és senki nem hallott semmit...
Charles Haffenden korvettkapitány, a Connnecticut, New York és New Jersey partjainak védelméért felelős Harmadik Haditengerészeti Körzet hírszerzésének újdonsült főtisztje hamar felismerte a problémát, és rájött, hogy csak egyetlen megoldás lehetséges: együtt kell működni a kikötőket ellenőrző maffiával...
 |
| A lángoló Normandie 1942-ben a New York-i 88-as dokkban |
A fordulópont 1942-ben érkezett el. Február 9-én a Normandie nevű, New Yorkban álló hatalmas, nemrégen csapatszállítóvá átalakított egykori luxus-óceánjárót pár óra alatt tűz emésztette el a tűzoltók minden igyekezete ellenére. Bár a hivatalos zárójelentés emberi gondatlanságot (egy hegesztő szikraesője gyújtotta fel a szigetelést) állapított meg a tűz okának, a sajtóban a nemrég lezárt ügyek után hamar felmerült egy újabb szabotázsakció legendája. Bár a hatóságok nem vették túl komolyan az ötletet, egy négy hónappal későbbi újabb esemény rámutatott: a Duquesne-üggyel nem ért még véget a német kémek beszivárgása. 1942. június 13-án hajnalban az 1. Tengeralattjáróflotta kötelekébe tartozó, Hans-Heinz Linder kapitány vezette U-202 tengeralattjáró négy német szabotőrt tett partra Long Islanden, négy nappal később pedig a Joachim Deecke sorhajóhadnagy irányította U-584 hajtott végre ugyanilyen titkos küldetést a floridai Jacksonville mellett. Valószínűleg az egyik, német baloldali csoportokkal is kapcsolatban álló német kapcsolattartó feladta magát az FBI-nak, rajta keresztül pedig a többi hét németet is sikerült elfogni, mielőtt nagyobb károkat tudtak volna okozni. Pedig nem voltak túl kis étvágyúak, a tervezett célpontjaik között a Niagara vízesés melletti erőmű, az Amerikai Alumínium Művek illinoisi, tennesseei és New York-i egységei, a Pennsylvanián keresztülhaladó vasútvonal és a New York-i Hell Gate is szerepelt.
A riadalom óriási volt, a haditengerészet hírszerzése pedig rájött, hogy nincs idő tovább várni, és minden lehetséges eszközt be kell vetni a németek elleni elhárításhoz – a szervezett alvilág pedig olyan információkkal és hatalommal rendelkezett, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Államügyészi felügyelet mellet tárgyalásokat kezdtek a kikötői maffia fejével, Joseph „Zoknis” Lanzával, a fultoni halpiac urával. Lanza utasítására a New York-i kikötő halászhajói fedett, hamis szakszervezeti igazolvánnyal rendelkező katonai elhárítótiszteket vettek a fedélzetükre, és a belső rádió-összeköttetésüket a haditengerészet rendelkezésére bocsátották: minden egyes halász jelentette a gyanús hajómozgásokat, és éjjel-nappal figyelték a partokat újabb tengeralattjáró-akcióra számítva.
Az együttműködés itt nem állt meg: Lanza felismerte, hogy nem elég a halászok segítsége, hanem a kikötői dokkmunkásokkal is fel kellene venni a kapcsolatot. Ehhez azonban ő túl kis hal volt, és az ottani olaszok máris ferde szemmel néztek rá a hatóságokkal való együttműködése miata. Azt javasolta, hogy az államügyész vegye fel a kapcsolatot az olasz maffia fejével, Lucky Lucianóval, mert az ő segítsége nélkül nem lehet tovább haladni – Lanzánál is nagyobb tekintélyre van szükség.
Meyer Lansky, a náciverő zsidó maffiózó felajánlotta, hogy közvetít az ekkor éppen egy közép-nyugati szigorított börtönben hűsölő Luciano és a hatóságok között. Lucianónak csak pár kérése volt: helyezzék át egy közelebbi büntetésvégrehajtási intézetbe és könnyítsék meg a kapcsolattartás közte és maffia között, csökkentsék a harminc éves börtönbüntetését, valamint kapjon amerikai állampolgárságot. Az utóbbi volt neki a legfontosabb... Félt ugyanis attól, hogy szabadulása után kitoloncolják Olaszországba, ahol biztosan tudni fogják ekkorra, hogy valamilyen szinten együttműködött a hatóságokkal. És Luciano tudta, mi vár arra a személyre, aki megszegte az omertá törvényét....
 |
| Charles "Lucky" Luciano, született Salvatore Lucania, az amerikai olasz maffia feje |
Luciano minden kérését teljesítették. Látogatóit nem ellenőrizték, fegyőr jelenléte nélkül tárgyalhatott a maffia tagjaival, csomagjait nem vizsgálták át. Cserében felülmúlhatatlan segítséget nyújtott a kikötői dokkok ellenőrzésében. Német és olasz ügynökök tucatjait buktatták le és tüntették el nyom nélkül a maffia emberei. Aki gyanús volt, másnapra halakkal barátkozott egy nagyobb kővel a nyakán a tengerben. Ha egy részeg matróz vagy munkás elszólta magát egy kocsmában, még aznap szövetségi ügynökök számolták fel a hálózatot. Ha egy szakszervezeti vezető sztrájkot szervezett, ami veszélyeztethette volna a hadianyagellátást, a maffia emberi törték el a kezét és a lábát első figyelmeztetésül. A dokkokban végre biztonság és béke honolt – még ha a maffia ezt durva eszközökkel is tartotta fent – de a szövetségesek hajózásának biztonsága érdekében háborús helyzeteben nem nagyon válogathattak a ma már erkölcsileg megkérdőjelezhető eszközök között.
Folyt.köv.
26 komment
Címkék: maffia olaszország szicília olaszok meyer lansky legújabbkor bund fritz julius kuhn joe lanza
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rasz 2009.08.31. 20:10:48
Érdekes mondat, de nem példanélküli, sőt.
Migrációs célországokban jellemző motívum, lásd a londoni metró elleni merénylet elkövetőit.
Sok esetben erősebb a "hozott-örökölt" szocializáció a befogadó ország hatásainál. Kihasználják, rájátszanak annak általuk (rövidtávon mindenkép) gyengeségnek vélt működésére. Nem akartam offolni, csak eszembe jutott. Valamilyen szinten ezt használta ki, így működött az olasz-amerikai maffia is.
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.08.31. 21:08:50
Azt hittem, hogy ezt csak Vonnegut találta ki... Mindig tanul az ember.
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.09.01. 00:03:53
A kitoloncolástól nem hiába félt, végül úgyis megtörtént :)
Dirky 2009.09.01. 10:43:38
M65od 2009.09.01. 11:00:45
@Dirky: Tim Newark, A Maffia és a Háború (Gabo könyvkiadó, 2008.)
A cikket pedig köszönjük, számos történészt és regényírót ihletett már meg a téma, esetleg egy jó film hiányozna erről...
Attus Germanicus · http://attus.hu 2009.09.01. 11:08:21
szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.09.01. 12:12:59
ha innen továbbolvasom, benáculok-e? :)
szamárfül/pável · http://pavelolvas.blog.hu/ 2009.09.01. 12:25:37
a keleti partig cirkáló német tengerészet az amcsi szépirodalomban is felbukkan: ha jól eméxem, Ph. Roth írja a memoárjában, hogy gyerekkorában német halottakat sodort partra az óceán...
Boka1 2009.09.01. 12:47:36
Már ez sem a régi. Igaz, ma már nem lehet őszülő halántékú maffiavezért sem találni.
Demetriosz 2009.09.01. 13:54:13
@Thaddeus Griffin: Dickie mintha azt írná, hogy erősen túl volt a dokkokban ez az együttműködés dimenzionálva, a német ügynökök eltűntetése legenda (pléne, hogy egy lebukott kém az FBI-nak is kellett volna).
Az igazán komoly sztori azért mégiscsak a szicíliai maffia újjászervezése volt (pedig akkor már több, mint 10 éve szét volt verve).
jsbb 2009.09.01. 14:04:49
Vájett Törp 2009.09.01. 15:19:11
Cohen, Rich:
Kemény zsidók (Tough Jews): apák, fiúk, gengszterálmok.
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.09.01. 15:56:09
Relativizálni lehet, persze, minden könyv és szerző mást és mást állít az együttműködés mélységéről. Newark meg is jegyzi, hogy az egyik ilyen kém eltüntetsésénél az FBI-os kapcsolattartó külön meg is kéri az egyik maffiózót, hogy legközelebb azért ne így intézze az ügyeket, mert szükség lehetett volna rá. Szóval példa biztosan volt rá, pláne ha az eltüntetett személy egyébként is szúrta a maffia szemét vmi miatt - de rendszeres és bevett dolog azért valószínűleg nem volt.
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.09.01. 15:58:04
Caracalla 2009.09.01. 22:14:03
Sátán meg a Jocó 2009.09.02. 11:57:45
Egyáltalán nem kell félni a "zsidó" szó használatától, ne engedjük az újbeszélnek.
Sátán meg a Jocó 2009.09.02. 11:59:27
Az is megérne egy posztot, hogy Mussolini hatalma alatt az olasz maffiának kuss volt odahaza.
Ezt a teljesítményt azóta sem sikerült reprodukálni.
Dirky 2009.09.02. 12:48:23
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.09.02. 15:49:19
Nem azt mondom, hogy Luciano nem tett meg bizonyos dolgokat, amiért később kedvezményeket kapott, hanem hogy felnagyította a saját szerepét :)
Egyébként tudnál ajánlani szakirodalmat ebben a témában? A szakdolgozatomat, már ha elfogadják témának, a szicíliai maffiáról írnám. A tanulmányomhoz Dicke könyvét használtam főleg, de a témát ki szeretném majd bővíteni, és ahhoz szükségem lesz sok egyéb forrásra :)
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.09.02. 15:50:46
mig8 (törölt) 2009.09.03. 12:03:22
Olaszok segítségével a helyi dialektusban áthallásos leveleket küldözgettek, és az erre kapott válaszok segítségével tűzték ki a helyet, időpontot, ill informálódtak az állapotokról.
Most ez legenda, vagy csak kis jelentőségű, vagy mi?
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.09.05. 16:59:43
Lucilius 2009.09.19. 19:07:33
kicsit ugyan későn, de egy off kérdésem lenne. Miért nem jött létre maffia szerű szervezett bűnözői csoport Argentínában? Pedig minden adott volt: több millió olasz bevándorló, a XX. század elején nagyjából demokratikus kormányzás plusz akkoriban Argentína még gazdag országnak is számított.
kommentek