Dobó Istvánt, az egri hőst, a vitézségből példát adó embert jól ismerjük, de volt Dobó Istvánnak egy másik arca. Az elhivatott (egyesek szerint gátlástalan) birtokszerzőé. Más szempontból viszont "csak a jogos örökségét igyekezett visszaszerezni". E négyrészes poszt Dobó István eme másik arcát, a családi örökségért folytatott - egyéni becsvágy által vezérelt - 'ádáz küzdelemben' feltárulkozó orcáját kívánja megvilágítani, a XVI. sz-i birtokviszályok történelmi hátterében. Kevesebb lesz benne a várkatonai vitézség, annál több a pereskedés, erőszakos foglalás, az új szerzeményekért folytatott (kimenetelében mégiscsak halálos) harc. Megismerjük a család eredetét, örökségét, Dobó István sorsának 'igazi' megrontóját, a ruszkai Dobók évszázados küzdelmét a Perényiekkel, valamint fény derül néhány kevésbé ismert rokoni kapcsolatra, többek között, hogy kije volt Balassi Bálint Bocskai Istvánnak, s hogy miért beszélünk erről a Dobók kapcsán.

A XVI. sz-i birtokviszonyokról

A királyi adományban részesültek körében már az Árpád-korban fontos szempont volt a várak birtoklása, amelyek a köréjük szervezett uradalmakkal együtt tulajdonosuk számára olyan katonai és gazdasági erőt biztosítottak, amely az országos politikában is jelentékenynek tűnni akaró családok számára elengedhetetlen ül szükséges volt. Persze ezt a lehetőséget is el lehetett játszani, mint manapság a politikában, ha rossz időben rossz helyre állt az ember, vagy változnak a hatalmi viszonyok. Ilyenkor az egyén, de akár teljes családja is évtizedekre is hátravettetett az érvényesülésben. Dobó István egész életét ez a fajta érvényesülési vágy hatotta át, az egyénként szerzett katonai dicsőség számára csak eszköz volt (e posztból meglátjuk, hogy egri kapitánnyá is célzatosan, pont az előző 'birtokló' személye miatt, mint annak régi családi 'haragosa' lett kinevezve).

Közvetlen ősei, azok, akikről gyermekkorában a példát vette - apja Dobó Domokos, nagyapja, szintúgy Domokos, de még a dédapja Dobó László is - egész életüket birtokszerzéssel töltötték. A Zsigmond, Mátyás és Ulászló melletti vitézségeik is ezt a célt szolgálták. Személyes tragédiája, hogy a nemzet számára végzetes mohácsi csata kimenetele a saját egyéni sorsát érintően nagy lehetőséget nyitott meg a számára, mégsem élhetett vele.
"Sors bona nihil aliud" - mondhatnánk. Ám a szerencse hosszú távon sosem szegődik mellénk. Igaz, ez egy másik család története (bár marhakereskedelemben, harmincadok megkerülésében mindketten 'utaztak').

Mohács után, Ferdinánd és Szapolyai küzdelme idején (még a váradi béke után is!) a főurak egész sor királyi birtokkal bőven javadalmaztattak pártállás szerint. Jó időszaka volt ez nem csak a birtokok királyi adományozás útján való szerzésének (jövedelem+befolyás), de a "spontán privatizáció" egyik korai formájának is, amikor az arra fogékonyak és foghatóak egyszerűen birtokba vettek mások számára királyi oklevéllel adományozott birtokokat. Hiába foglalkozott vele az országgyűlés is pl. az 1536. évi IX. tc-ben, olyan volt az, mint a 'Tűz van, babám' tombolaasztala nyereményeinek sorsa, hogy 'na, most már aztán tényleg tegye vissza mindenki, aki elvette, s amikor feloltják a lámpát ...'.

Majd sorban, az 1542. évi I. tc., valamint a III-VIII. tc-ek is ezzel foglalkoznak, kimondva, hogy persze a király is "adja vissza" ami a másé (IX.tc.). Az 1536-os ide vonatkozó cikkelyek (X-XIV.) szemléletesen mutatják a jog érvényesíthetőségének lehetőségeit, kiváltképp az a mondat, ami így hangzik (XIV tc.) "1. § De a törvényszéket a királyi felség, az ő méltóságához képest, időközben hozassa rendbe." Szóval bárki elvihetett, megszállhatott bármit, ami másé, amit a bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy nem jogosan vitte-e el, szállta-e meg, mert ha netán mégis, akkor ugye mégse az volt, aminek látszott (mármint rablás, hatalmaskodás), de azért a törvényszéket, azt a király azért hozassa előbb rendbe.

S még csak nem is az történt, hogy csak az tett ilyet, aki adományban kevésbé részesült. Ellenkezőleg, látjuk ezt a birtokokkal mindkét király által elhalmozott Perényi Péter példáján, aki ennek ellenére - vagy épp ezen felbuzdúlva - bőven 'foglalt', legfőképpen éppen az ezen poszt tárgyát képező Pálóczi-hagyatékot, 'örökös', halálig tartó viszályra kényszerülvén az ugyanezt a hagyatékot szintúgy magának követelő ruszkai Dobókkal.

Perényi Péter (1502-1548), Perényi Imre ( -1519) nádor fia ugyanis igényt tartott a Mohácsnál utód nélkül elhúnyt Pálóczi Antal A2-B2-C2-D2-E3-F1 zempléni főispán, mint az utolsó Pálóczi teljes vagyonára, lévén hogy Pálóczi Antal anyja, az ő nagyapjának húga, Perényi Erzsébet volt. 

a sárospataki vár

Ez a vagyon igen jelentős volt, mert nem csak Pálóczi Máté nádori vagyonát, hanem kancellár öccsének, s annak országbíró fiának valamennyi szerzett birtokát is jelentette. A Perényiek  Valpó, Siklós, Debrő, Ónód várával és a hozzá tartozó birtokokkal jelentős jövedelmek felett rendelkeztek, ehhez jött több más vár foglalása is, mint majd posztunkból kiderül. Most csak Egert említem és Sárospatakot, utóbbit azért, mert ha már elhangzott Siklós neve, emlékezzünk, a Magyar Korona Szulejmán kezére kerülésének történetében e két vár neve ismerősen cseng vissza. (A közeledő Szulejmán elől Siklósról menekítette volna Patakra az akkor épp Ferdinánd pártján álló koronaőr a Koronát, mikor Szapolyai hívei lefoglalták, uruknak kiadták, aki szintúgy menekítette volna - ő Nyugatra, a szlavóniai Kőrös vármegyébe - de Szulejmán 'speciális egysége' utolérte, elvette, de csak azért, hogy aztán ő maga adja oda Szapolyai Jánosnak. Mert azért az mégse mindegy.)

Perényi Péter aláírása Dobó István aláírása

Ugyanerre az örökségre tartott igényt a Pálóczi családdal fiágon rokonságban lévő ruszkai Dobók, lévén mindkét ág, a Pálócziak és a Dobók is egy bizonyos Pányoki (Pánki) Gergely leszármazottai voltak, konkrétan Dobó István és testvérei eme elágazásban hatodfokú unokatestvérei a Mohácsnál meghalt utolsó Pálóczinak.

De ne süllyedjünk el egyelőre a részletekben, az ráér a 2. részben - bár személyiségbúvároknak feltettem mindkettejűk aláírását, hogy ki mit olvas ki belőle -, most tekintsük át előbb a történelmi keretet.

A világi, köztük gyakran királyi birtokok mellett nem volt ritka az egyházi birtokok, azok jövedelmének lefoglalása sem, különösen, ha nem volt épp hivatalban kinevezett püspök, avagy prépost. Így járt Eger is, amikor Frangepán Ferenc 1543. januári halála és Oláh Miklós 1548. novemberi kinevezése között lényegében Perényi saját maga használta fel a vár és birtokai javadalmait. Perényi 1546-os halála után adták át Ferdinándnak Perényi hívei a várat, ha nem hal meg, akkor még akkor sem, talán a török ott éri őket ...

Ez az időszak nagyjából egybe esik azzal az idővel, amikor Ferdinánd 5 évig (1547-1551) békét vásárolt a Portától, s ami idő alatt a végül 1551-ben kudarcba fulladt országegyesítési törekvéseit szövögette.

Az egri püspökséghez tartozó javak akkoriban :"Az egri püspökségnek több megyében levő javadalmai s jövedelmei is, hasonlóan egyesek önkényes használata s élvezetében voltak. A borsodmegyei tizedeket s egyéb jövedelmeket, kivéve melyek Eger hatalmi körébe estek, Bebek Ferencz gömöri, Balassa Zsigmond borsodi főispánok; Zemplén egyrészét Perényi Péter tisztjei más részét Seredy Gáspár; Abaujmegyét Edenffy László Frater György tisztje, Báthory György, a Kassaiak, Homonnay; Bereg és Szabolcs egy részét Báthory Endre, Losonczy Antal; Sárosmegyét Verner György, Zaránd megyét Frater György foglalták le" (Forrás). S ez csak a püspökség javadalma, Eger volt Heves és Külső-Szolnok vármegyék adóbevételeinek letéteményese is, sőt a Jász Kerület adóját is az egri várkapitány volt hivatott beszedni és a Kamara felé elszámolni (a két vármegyéét nem, az maradt helyben, az egri püspök volt ugyanis a főispán).

Persze némileg igaza van azoknak is, akik azt mondják, mindezek a foglalások, elbirtoklások nem öncélúak voltak, hanem, olvassuk csak, miként fogalmaz Bánlaky József a Magyar Nemzet hadtörténete c. munkájában:

"Egyes főuraknak Ferdinánd katonatartásért, miután a zsoldot nekik már fizetni nem tudta, óriási birtokokat adományozott, de amellett a király adósságai velük szemben évről-évre óriási módon megszaporodtak. Erre nézve hadd álljanak itt többek között Dr. Demkó következő adatai:* „Báthory István nádor, Perényi Péter, Balassa Menyhért országos főkapitányok évi salariumait nem ismerem, de azt tudom, hogy csak Felső-Magyarországon az első 188.278, a második 449.212, a harmadik többszöri pártváltoztatása mellett is, 612.345 kat. holdnyi birtokokat szereztek, mindenki több várral. Serédy Gáspár felvidéki főkapitány és fivére György kassai főkapitány szegénylegényekből 707.805 kat. holdnak, Zay Ferenc dunáninneni főkapitány és a naszádosok kapitánya 70.000 kat. holdnak tulajdonosaivá lettek… Főurainknak a királyok úgy az általuk tartott seregek zsoldjával, mint az ő salariumaikkal rendesen adósak voltak. Serédy Gáspárnak 1534–1548-ig 155.800, Serédy Györgynak 1545–1553-ig 46.400, Pekry Lajosnak 1534-ben 32.000, Pálffy Miklósnak 1585–1603-ig 20.532, Dobó Ferencnek 1592-ben 13.521, Rákóczy Zsigmondnak 1583–1588-ig 50.448 forinttal maradtak hátralékban.“

 

*Dr. Demkó Kálmán „Magyarország hadi ereje a XVI. században“ c. tanulmánya (Hadt. Közl. 1916. és 1917. évf.)

Ugyanakkor éppen a folytonos el- és visszapártolás miatt a Habsburgok, Ferdinánd, majd később fia, Miksa is nagyon bizalmatlanok voltak a magyar főurakkal szemben. Ezért sokszor nagyon kegyetlenül bántak velük. Ahogy Ferdinánd megölette Martinuzzit (1551), nemkülönben Izabella Bebek Ferencet, s a két Kendyt, Ferencet és Antalt (1558). Összességében rossz véleménnyel volt úgy Ferdinánd, mint Miksa a magyarokról (s utódaik is ezt 'tanulták'). A török fenyegetettségében ez a bizalmatlanság érthető volt, így ez is közrejátszott abban, hogy 1563 szeptemberében királyválasztás nélkül koronázták meg Miksát (a fő ok természetesen elvi jelentőségű volt).

A Szilágyi-féle A Magyar Nemzet története így ír róla:

[Ferdinánd] "Összehivta tehát magyar tanácsosait s elmondta nekik, hogy Miksát az elsőszülöttség alapján illeti meg a magyar királyi méltóság s így az országgyűlésnek kötelessége, hogy a trónörököst az ősi szertartások szerint megkoronázza. Ugyanazon állásponton állt most is, mint 1526-ban, midőn a szerződések és a születés jogczimén kivánta magának a koronát. A magyar tanácsosok azonban határozottan hangsúlyozták, hogy Miksát előbb királylyá kell választani s csak azután koronázható meg. E végből országgyűlést kell tartani, s a gyűlés czélját a meghivóban fölemliteni. A király megütközött, hogy tanácsosai „valamelyes választásról” mernek beszélni. Tiltakozott a törekvés ellen, hogy a trónörököst ilyen „választási ujitással” terheljék s azt követelte, hogy a „felesleges és sérelmes választás mellőzésével” történjék megkoronázása. A tanácsosok nem voltak jogászok. Annyit tudtak, hogy Magyarország választó királyság, de már indokolni, a király felfogásának helytelenségét érvekkel kimutatni nem voltak képesek. Mindazáltal az ügy sokáig elhuzódott. Ferdinánd és Miksa közt is nézeteltérés támadt, mert Miksa a koronázással járó némely katholikus egyházi szertartásoknak nem akarta magát alávetni. Ferdinándnak nagyon fájt fia e magaviselete; közölni sem merte a dolgot tanácsosaival s a titokba csak Luna gróf spanyol követet avatta be. Miksának cseh királylyá koronázása (1562 szeptember) után s Ferdinánd betegeskedése miatt azonban a magyar trónkérdést is el kellett dönteni. 1563 májusban a magyar tanácsosok nagy számmal jelentek meg Bécsben s azon kéréssel fordultak a királyhoz, engedje meg, hogy fiát, Miksát az országgyűlés királylyá válaszsza és koronázza. Egyuttal figyelmeztették, ne féljen a „választástól”, mely csak formaság, de mellőzése közfelháborodást keltene. A király nem engedett eddigi álláspontjából s noha a tanácsosok egész határozottan hangsulyozták, hogy Magyarországban mindenkor választás utján töltötték be a királyi széket, Ferdinánd csakugyan érvényre emelte akaratát. Összehivta az országgyűlést s a meghivóban Miksának nem megválasztásáról, hanem királylyá elfogadásáról és megkoronázásáról szólt. A rendek, alighogy összegyűltek, kifogást emeltek a király kivánsága ellen s kijelentették, hogy Magyarország nem örökös, hanem szabad választó ország. Tényleg azonban választás nélkül koronázták királylyá Miksa főherczeget."
 

A koronázáson valamennyi jelentősebb nagybirtokos kifejezte hódolatát az akkor már felnőtt férfi, a 36 éves uralkodó előtt (Báthoryak, Balassák, Nádasdyak, Endrődyek, Zrínyiek, Perényiek, Bánffyak, Bebekek, Thurzók, Homonnayak, Révayak). Miksa bizalmatlansága azonban továbbra is fennállt. Ahogy Dobót, úgy Balassa Jánost is elfogatta (1569), hűtlenség vádjával börtönbe vetette. Az eredmény őt igazolta. A magyar főnemesek igyeztek Miksa kedvében járni, hogy hűségüket bizonyítsák, az osztrák örökös tartományokban szereztek honosságot és birtokot. A Batthyányak Csehországban, a Thurzók, Forgáchok, Pálffyak Alsó-Ausztriában, a Zrínyiek, Tahyak Stájerországban, a Mayládok Morvaországban, s valamennyien Bécsben házakat. Ezzel egyidőben a Habsburgok a birtokjogban is változásokat vezettek be. Míg addig az adomány az illető család kihaltáig szólt, bevezették azt az adományozási gyakorlatot, hogy a birtokjog az adományozott személy élete fogytáig, vagy meghatározott örökösszámáig állt fennt. Így szerezte meg Thurzó Ferenc Árva várát "esetleg születendő egy legidősebb fia élete fogytáig", mely adományt 1595-ben Rudolf meghosszabbította Thurzó György legidősebb fia élete tartamára, aki ha nem születne, akkor legidősebb lánya élete hosszáig. Thurzó Ferenc A2-B1-C7-D1-E5 (1512-1576) 2. felesége Zrínyi Katalin (1548-1585), a szigetvári hős lánya, ő maga 55 éves, mikor György nevű fia 1567-ben születik. Györgynek könnyebb dolga volt a hosszabbítással ő 1609-1616 között - halálig - nádor volt, ugyanakkor fia is született már addigra, Imre, 1589-ben (-F3-G7). Más kérdés, hogy Imrével kihalt fiágon a család. A császár mellett volt más hasonló befolyásos támogatójuk, az augsburgi rokonság (Fuggerék), amely családi kapcsolatnak ők nagyon sok minden mást köszönhettek.

Hasonló feltételekkel kapta Pálffy Miklós Pozsonyt, Koháry Péter 1629-ben Szittnya és Csábrág várait (a Koháryak kapcsán utalnék egy másik posztunkra), Harrach Károly pedig 1628-ban (Mosonmagyar)Óvárat, hogy csak legidősebb fia örökölheti.

II. Miksa 

Hasonlóan kemény gyakorlatot alakítottak ki a Habsburgok a török elleni küzdelem békeévei alatt felmerülő költségeik megosztásában. Ezek az idők (1569-1592) úgy voltak békeidők, hogy nagyobb hadseregek nem háborúskodtak egymással több tízezer embert mozgosítva. A főúri birtokok alapján szervezett pár száz, pár ezer fős csapattestek azonban igen. Tekintve, hogy ezek megszervezése, ellátása egyszerűbb is, olcsóbb is volt, ezekre a hadműveletekre gyakrabban is került sor. Tekintve, hogy egyik állam sem volt képes megakadályozni (sem Erdély, sem Magyarország, sem a Porta) e kifejezetten rablásra, javak megszerzésére irányuló harci cselekményeket, azok hallgatólagos jóváhagyással (szemlehunyással) történtek. Fő célja a hadi kiadások fedezetének előteremtése volt, tekintve, hogy jelentős elmaradása volt ez a központi kormányzatnak. Célterülete a vásárok voltak, ahol konvertibilis áru (marha, stb.) mellett jelentős pénz is megjelent rendesen. Nevezetes ilyen esemény volt a szikszói vásár 1577-es törökök általi megugrasztása és a turai vásár szövetséges császári csapatok általi 1585-ös megtámadása volt. Szervezett, összehangolt hadműveletként. E támadásban részt vett az egri és a tokaji várkapitány (ecsedi Báthory István és Riessl). Hasonló a tiszai részeken a Rákóczi család felemelkedésében oly nagy szerepet játszó Rákóczi Zsigmond (később ő is Eger kapitánya volt), Homonnay István és Szécsy Tamás, a dunántúli részeken pedig Komárom kapitányának, Pálffy Miklósnak, Zrínyi Györgynek, Nádasdy Ferencnek és Batthyány Boldizsárnak ragyogott fel ekként is a szerencsecsillaga. Azon felül a királyi várak kapitányai királyi csapatok élén királyi területeket sarcoltak, a hatása kettős volt. Egyrészt növelte a nagybirtokosok bevételeit, akik ezt rendre a határvédelemre fordították, ugyanakkor csökkentette a központi bevételeket (A Habsburgok részéről 1591-ben 399.646 forint adó folyt be, miközben csak katonai szükséglet abban az évben 1.310.049 forint volt.), amit újabb adók kivetésével próbáltak pótolni. Ilyen volt pl. az 1595. évi II-XV. tc-ek , köztük az III.(3.) tc.  az 1595. évi V. (5.) tc., majd az 1596. évben az V. (5.) tc.  , vagy a X.(10.) tc., de találnánk még ott, ebbe most csak így beletúrtam a www.1000ev.hu alatt.

Ez viszont megint csak nem erősítette a központi hatalom és a nagybirtokosok viszonyát, a jobbágyokra kivetett többlet terheket a földesúri járandóság elé sorolták, ezzel kevesebb szolgáltatást tudtak a birtokosnak nyújtani. A király és a nagybirtokosok ellentétét erősítette, hogy a nagybirtokosok az erdélyi fejedelemben állandó szövetséget találtak (majd később maguk adták az erdélyi fejedelmet ezek a vagyonos kelet-magyarországi főurak). Mihelyt tisztség vagy vagyon révén hatalomra tettek szert a magyar főurak, engedetlenek lettek, ezért szívesebben alkalmaztak magyarországi tisztségekre is a Habsburgok idegeneket (többnyire németeket) - így lett Eger kapitánya Ungnád Kristóf, Balassi Júliájának (Losonczy Annának) férje is. Az idegenek viszont az erdélyi fejedelmeknek nem tetszettek, így szívesen támogatták a magyar főurak törekvését, akik az idegenek magyarországi hivatalviselése ellen küzdöttek.

Az a gyakorlat, hogy magyarországi főurak kezdték betölteni ez erdélyi fejedelmi tisztséget, tovább erősítette a Habsburgokban a gyanút a hazai főurak lojalitásával szemben, így lassan mindenkiben erdélyi fejedelem-jelöltet láttak. Ha nem is fogadható el teljességgel álláspontjuk, eljárásuk, magatartásuk, nézőpontjuk érthető.

A vallási hovatartozás kérdése is (mely a Batthyány-családot érintő posztban érintetettnem csak lelkiismereti kérdés volt, hanem jelentős szerepe játszottak benne bizonyos "vagyonpolitikai irányelvek". A más felekezethez tartozók nem tartották istentelennek a katolikus egyház javainak elkobzását. Ennek mindig tudtak - számukra - elfogadható indokát adni. Tekintve, hogy a Habsburgok katolizicizmusa, ill. aktív protestáns elleni fellépése az európai politikában gyökeredzett, a magyarországi főurak nem teljességgel értették annak következetes szigorát. Ez a vallásüldözés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vallási kérdésben toleráns Erdély ez idő alatt - mivel békésebb viszonyok között élt - Magyarország töröktől nem sújtott területeinél is jobban gyarapodott.

1592-től a háborús békés évek után a nyílt háború évei következtek. A Habsburgok kétfrontos háborúban a hazai főurak visszaéléseivel szemben a korábbi évekénél erősebben léptek fel. Egyúttal bevezették azt az eljárást, hogy a birtokcímeket igazolni kellett (a neoacquistica comissio lám, nem előzmény nélküli!), aki nem tudta, annak az újabb adományért (sokszor azért, amiben már 'benne ült') egy meghatározott összeget kellett fizessen. Így kellett a sárospataki uradalomban való meghagyásért Dobó Ferencnek, Dobó István fiának (aki, mint ebből ki is derült, addigra birtokon 'belül' került) 20 ezer tallért fizetnie.

Megindult egyfajta birtokszerzés a központi közigazgatás által támogatva, annak eszközrendszerével a magyarországi főurak ellenállását megtörendő. Azáltal, hogy nem a nagybirtokokat kezdték ki, hanem a birtokosokat, a birtokok egyben tartása volt a cél, megteremtve így egy igen lukratív kincstári birtok-portfóliót, amelyért ugyanúgy álltak sorba a birtokszerzeményben reménykedők, mint az Anjou-k, Zsigmond, Mátyás, vagy a Jagellók idején. Hűtlenségi perek sora folyt "igy Homonnay Bálint és György, Rákócy Zsigmond, Illésházy István, Nádasdy Tamás, Pethő Ferenc, Bánffy Dénes, Ispán István, Sulyok István, Farkas Tamás ellen, de folytak perek egész családok ellen, igy az Alaghy-, Bakos-, Balassa-, Csapy-, Csetneky-, Deregnyey-, Dersffy-, Kállay-, Kun-, Lorántfy-, Telegdy-család ellen. A legtöbben mégis nagyobb váltságösszeg fizetése ellenében szabadultak, csak a Dobó-, Illésházy-, Homonnay- és Telekesy-féle öszszesen két millió értékű vagyont foglalták le egészen, de ebből is az Illésházy-vagyont évek múlva visszaadták."

Körülbelül ezek voltak a jellemzők a XVI. sz. közepén, amelyek meghatározták a főúri magatartás formákat a birtokrendszert érintően. A 'kényszerű' szerzés éveiben. A következő részben konkrétumokról lesz szó a Pálóczi vagyon kapcsán, a ruszkai Dobók 'viselt' dolgairól, családi kapcsolatairól, Dobó István erdélyi éveiről, a szamosújvári birtokról, mint honor-birtokról, s arról, miként bírta rá Ferdinánd, hogy szerepet vállaljon erdélyi politikájában, s miként hátrált ki mögüle Izabella és híveinek első fellépésére, úgy, mint ami előre várható volt, okozva ezzel Dobó István az egri hős személyes bukását.

Linkajánló:

- Ágoston Péter: A magyar világi nagybirtok története

- Kenyeres István: A királyi és királynéi magánbirtokok a 16. században (letölthető a Habsburg Történeti Intézet keresőjéből)

- Dobó családfa (arról továbbnavigálható a Pálóczi családfa A2 Péter személyénél)

- Puskár Anett: Perényi Péter politikai pályfutása 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr461467097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szempontpuska 2009.10.26. 18:38:01

Gratulálok !
Hiánypótló sorozat.
Nagyon érdekes !

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.10.26. 19:32:21

Érdekesnek igérkezik, de számíts rá hogy olyan comment-cunami alakuhat ki, mint a Habsburg-várrombolásosban volt..

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.10.26. 20:38:59

Érdekes, bár egy kicsit hosszú lett.
Azért szeretek ilyeneket olvasni, mert mindig rájövök, hogy semmivel sem élek rosszabb korban, mint amilyenek az állítólagosan erkölcsös idők voltak.

lécci 2009.10.26. 21:02:16

@Lord_Valdez: a másik két rész se lett rövid :)

seventhson 2009.10.26. 21:37:16

Én érdeklődéssel várom a következő két részt is.

Syolos 2009.10.27. 17:30:17

@lécci: Ja, ezzel én is így vagyok, hogy nekem picit hosszú, ezért csak bele-bele olvastam, de a téma mindenképpen érdekes! Úgyhogy várom a kövi két részt is :)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 12:42:51

nobilitas.log.hu blogon van egy-két szó az új postban a Dobó rokonságról.

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 12:52:11

Majd' elfelejtettem. Hiánypótló írás, részemről lehetne hosszabb is, bár nem hinném,hogy mások körében osztatlan siker lenne :) Nagyon érdekes téma a birtokrendszer, örökösödés,öröklés. Embert próbáló feladat megérteni, ezért is nagyon fontos,hogy legyen szemléltetés (családfa,leszármazás,ősfa....)

lécci 2009.10.29. 14:27:12

@Nobilis1526: Már ne haragudj, de nálam az nem a nemesség fogalma, hogy egy október 26-án publikált írásunkhoz 29-én odajössz és ajánlasz egy aznap, szintén 29-én írott posztodat, ami vagy a 'Nagy Iván', vagy a 'Kempelen' egy az egyben való leközlése.
A feltett kérdésre az olvasóink a 4. részben kapnak választ, amit - meggyőződésem - az olvasóink közül sokan tudnak, a kérdés felvetése inkább retorikai fogás.

Egyébként személy szerint nem zavar, lapozgassák nyugodtan a blogodat, annál az írásaimban a rendre linkként (A1-B1-stb) megadott leszármazmazási táblák messze beszédesebbek és könnyebben érthetőek.

Tévedés ne essék, mi is ajánljuk írásainkat, de csak akkor, ha már egy közzétett íráshoz fűzhetjük (nem a 'poén lelövéseként'), s pótlólagos információt tartalmaz.

lécci 2009.10.29. 14:29:44

Mint az előbb már elárultam, - az előbb engedtem az olvasói igénynek és a szerkesztői önkénynek - a téma 3 rész helyett 4 részes lesz, más tördeléssel (azaz az egészből semmit nem vesztek észre, csak reményeim szerint olvashatóbb lesz, no meg olyan lesz, mint a Duracell nyuszi - "tovább tart")

lécci 2009.10.29. 14:32:17

Ja és lemaradt, ma este jön a 2.rész

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 15:28:01

@lécci:
Kedves lécci,
meg ne sértődj, de azért az írásom messze nem Nagy Iván vagy Kempelen lemásolása,egy az egyben való leközlése. Ahogyan láthatod a források között, egyik sem szerepel, őszintén szólva ebben a témában bele sem néztem az említett szerzők műveibe. Igen,ma írtam és ma találtam rá erre az írásra is,de a kettő között összefüggés nincsen. Hibám csak annyi, hogy "reklámoztam".

A 2. részt már várom ;)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 16:07:28

Még valami:
A genealogy.euweb.cz oldal rendkívül hasznos,mert könnyen áttekinthetőek bizonyos összefüggések,kapcsolatok. Azért óva intek mindenkit,mert rettentően sok pontatlanság,hiba található benne. A hibák többsége csak az életrajzi adatokat érinti (tisztség,születés,halálozás,esküvő évszáma), viszont néhol ez okoz zavart. (Mondjuk egy családban van két Mária,két ágon és fel vannak cserélve.Vagy Y leány 5 évesen gyereket szült, 4 évesen elhunyt :)) )Néhol a hivatkozás más személyhez, ne adj' Isten családhoz vezet,mint kéne. Bár Nagy Ivánnál hasznosabb az oldal,de érdemes forráskiadványokból, eredeti iratokból , más szakirodalomból is tájékozódni. Legalábbis ellenőrizni az adatokat.

lécci 2009.10.29. 19:38:24

@Nobilis1526:
Nem a "reklámozást" kifogásoltam önmagában, hanem annak módját, idejét.

A www.genealogy.euweb.cz tábláit valamennien, akik használjuk, ekként használjuk. Szemléltetésre. Megfogalmazásom is ezt fedi: "...messze beszédesebbek és könnyebben érthetőek". Hibáival valamennyi itteni szerző, aki használja, tisztában van. (ahogy az meg is mutatkozik a közeljövőben a Balassi és Júliája 'szerelméről szóló posztban amikor hasonló jelentős tévedés mutatkozik a lány családfájánál)

Vagyis ha eddigi cikkeinkben tévedés mutatkozik, akkor arra utalunk. Ha átolvasod őket, és ilyet találsz, kérlek ne habozz, közöld, abban a pillanatban elismerjük tévedésünket és korrigálunk. Ez itt alapvető érdek. Köszönöm.

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 20:17:53

Kedves lécci,
nem tisztem lektori szerepet betölteni (ingyen :-D ),de ha valamit észreveszek természetesen szólok. Amúgy az itt megjelenő írások elég korrektek, nagy precizitással készülnek,mindannyiunk nagy örömére.
üdv.