Azután, hogy az 1. részben bepillantottunk a XVI. századi birtokrendszer 'szövevényes' világába, ebben a részben konkrétan áttérünk Dobó István, és a ruszkai Dobók életútja áttekintésére. 

 Kályhacsempe töredékek a Dobó-család címerével, 16. század második fele Sárospatak-vár

A Pálóczi-örökség

A ruszkai Dobók első vármegyei szintű említése a XIII. századra datálható. A legrégibb ismert oklevél 1276-ból származik (V. István), ebben az Ung vármegyei Chepel birtokát kapja meg első ismert ősük, bizonyos Pánky Gergely Jakab nevű fia, aki később több birtokot is szerez, immár III. László idején. Gyermekei 1311-ben 170 márkáért vették meg az Ung vármegyei Ruszka falut, onnantól (akkori írásmód szerint Rwzka-iként) ez az előnevük. Dobóruszka a prédikátum névadója ma Szlovákiában van, közel az ukrán határhoz (a vagyont 1335-ben osztották meg a Pálócziakról már levált ruszkaiak, Dobó és Bátor nevű őseik leszármazottai.)

A ruszkai Dobók ugyan már a XIV. században töltöttek be vármegyei tisztségeket, azonban alaposan elmaradtak mind birtokokkal, mind befolyással a Zsigmond alatt már országos befolyással rendelkező fiatalabb ág, a Pálócziak birtokaitól (vármegyei alispán nem számít az országos politikában befolyásos tisztségnek, csak ha jelentős vagyon társul hozzá). Eme ág legkiemelkedőbb képviselője Pálóczi Máté nádor (1435-37), országbíró (iudex curiae regiae) (1425-35), Borsod, Heves, Abaúj, Szabolcs, Bereg, Ung és Hont vármegyék főispánja, vagyis az ország első zászlósura volt. Rajta kívül egyik öccse, György előbb erdélyi püspök (1419-1423), majd hamar esztergomi érsek (1423-1439), másik öccse, Imre kancellár, annak fia, László már Mátyás alatt szintúgy országbíró (1446-70), előtte lovászmester, ajtónállómester, ungi főispán. A Pálócziak utolsó tagja Antal, zempléni főispán - mint az az 1. részben említve volt - Mohácsnál meghalt, 'végtelennek' tűnő birtokviszályt akasztva a távoli rokon örökségéért.

Így a család idősebbik ágnak, a Dobóknak igencsak iparkodnia kellett. Dobó István nagyapjának és apjának párválasztása is a család másik ágának való megfelelés által vezéreltetve történt. Így a nagymama, Báthori Veronika egy igazi Báthori lány az ecsedi ágból A2-B1-C3-D1. Alapállásból semmi különös, viszont apja, Báthori Tamás révén unokatestvére olyan akkor "igen jegyzett" (azaz befolyásos) személyeknek, mint

  • Báthori András lovászmester, Szabolcs és Szatmár vármegyék főispánja (az ecsedi Báthoriak később a XVI. században oly jelentős főágának őse);
  • Báthori István országbíró (1471-1493), erdélyi vajda (1479-1493), előtte asztalnokmester, tárnokmester;
  • Báthori László asztalnokmester,
  • no és Báthori Margit, kinek első férje (annak haláláig) maga horogszegi Szilágyi Mihály volt.

Mellékrendűnek tűnik, de birtok szempontjából fontos megemlíteni, hogy a megözvegyült Báthori Veronika férjhez ment az 54 faluban szintúgy jelentős birtok-vagyonnal rendelkező  Csaholyi Andráshoz.  Így lesz az, hogy majdan unokája Ferenc, Dobó István elsőszülött bátyja szintúgy Csaholyi lányt vesz feleségül.

Dobó István apja - szintúgy Domokos - pedig olyat választott Cékei Zsófia személyében, aki unokája volt annak az Upor Lászlónak, akit Hunyadi Mátyás az 1468-as morvaországi háborúban tanusított hősiességéért kiterjedt birtokaiban megerősíttetett, olyanokban mint pl. Szabolcs vára. Maga a vár - lévén földvár - katonai jelentőséggel már nem bírt, de a köré szervezett birtok annál inkább. Cékei János, Upor Borbála férje 1475-ben a várható leánynegyedre, mint örökségre számítva zálogba vette, de Hunyadi Mátyás a nagyapa Upor László halálával annak minden birtokát lefoglalta és fiának Corvin Jánosnak adományozta (sok más hasonlóan "visszaszerzett" birtokkal együtt). Corvin János 1504-es halála után mire az Upor vejek (5-en) igazolták jogos igényüket a leánynegyedre, s birtokba való iktatásukat elérték volna, addigra II. Ulászló már Tarczay Miklósnak adományozta az Upor birtokokat. A Cékei Borbálával kötött házassággal birtokokra számító Dobó Domokost Tarczay Miklós lényegében kisemmizte, még a Cékei-birtokokat is elveszítették.

Innen indultak Dobó Domokos gyermekei, a legidősebb Ferenc és István is, aki negyedik volt a sorban. Azaz, mikor Mohács után megérinti őket a Pálóczi-örökség megszerzésének lehetősége (1526), majd a szembesülés azzal, hogy azt Ferdinánd már odaadományozta a leányági, így a feudális jog szerint az övékéhez képest hátrább soroltatott igénnyel fellépő Perényieknek (1527), addigra már javában tartott az Upor örökségért folytatott ádáz küzdelmük a Tarczayakkal. Ennek során Ferenc és István apja, Domokos 1511-ben a Tarczayak által legyilkoltatott, így a Dobó fiúk tudták, ádáz, és várhatóan nem mindig tiszta eszközökkel vívandó küzdelemnek néznek elébe. Így is lett.

A Dobók azonban már harcedzettek voltak e téren (is). Pereskedéseik, hozományok visszatartása és erőszakos foglalásaik generációkkal korábban is bővel voltak, olyan időkben is, mikor a Pálócziak révén erős 'hátszelük' volt. Ha beütjük a www.arcanum.hu/mol  keresőjébe, hogy Dobó, szép perekről olvashatunk ott említést már 1446-ból (1.), 1448-ból (2.), 1458-ból (5.) 1460-ból (6.) stb. a Diplomatikai levéltárban (aki unja az ilyen apróságokat, az bátran "ugorgyon"). Szemléletes az egyes 'fentmaradt' okiratok tartalma. (a szövegben szereplő Pálóczi László A2-B2-C4-D1 országbíró, a szintén a szövegben szereplő ruszkai Dobó Jánosnak A1-B1-C2-D4-E1 és Domokosnak A1-B1-C2-D5-E1 negyedunokatestvére. (Eme Dobó Domokos az egri hős nagyapja).

- Palocz-i László comes országbíró bizonyítja, hogy megjelent elõtte Nathafalwa-i Ferenc fia: Márk literatus és ily bevallást tett elõtte: Jóllehet Ruzka-i Dobow István fiát: Jánost - Miklós esztergomi vicarius, decretorum doctor elé perbe vonta és a pert a végleges döntésig vitte, mégis jó emberek közbenjárására Rwzka-i Dobow Jánost a vicarius által hozott ítélettõl és az abban foglalt terhektõl teljesen felmentettnek jelentette ki. (elmarasztaló ítélet után a nyertes felet 'meggyőzték' és az országbíró elött nyilatkozik, hogy 'nem is akarta ő azt a pert igazán' (???)
- Palocz-i László comes országbíró bizonyítja, hogy eléje járult Ilona úrnõ, Wpori Balásnak az özvegye, Ruska-i Bathor Andrásnak a leánya, aki a saját, valamint testvérének: Cristina úrnõnek, Marcusfalwa-i Porkoláb Szaniszló özvegyének és fiainak meg leányainak: Gáspárnak, Tamásnak, Veronikának, Pazdich István feleségének, Julianának és Máriának, azonkívül Cristina leányának: Borbálának a nevében, mindezek terhét magára vállalva bejelentette, hogy Ruska-i Dobo "dicti" László fia: Domonkos és István fia: János a neki és Cristinának járó leánynegyed és Bathor-i András özvegyének: Andrásnak, az õ édesanyjuknak Bathor-i Andrásnak minden birtokrészébõl járó jegy és nászajándék fejében teljes kielégítést adtak, ezért mindezek felett nyugtatja õket. (perelték a Dobók a Báthori-lány hozományért a Báthori lány-testvéreket)
- leleszi konvent /Balázs prépost és a konvent/ bizonyítja, hogy amidõn Korthweles-i András artium liberalium magister, Wywar-i fõesperes, az egri egyház kanonokja és általános helynöke úgy rendelkezett, hogy Rwzka-i Dobo Domonkosnak Ladanocz-i Miklóssal szemben quintodecimo die post adventum suum ad domum suam a konvent elõtt esküt kellett tennie arról, hogy õ Ladanocz-i Miklóssal semmiféle privilegialis oklevelet nem váltatott ki és nem igérte neki, hogy ezért 40 arany forintot fog adni, a jelzett 15-ik napon az esküt a konvent elõtt letette. (most sem 'véletlen ' esketik meg. Más kérdés, hogy ez elég volt akkoriban.)
- Mivel Rwzka-i Dobo László fia Domonkos 40 arany forint lefizetésével eleget tett neki a Zerdahel-i Ferenc özvegyének: Margitnak, anyai nagyanyjának a nevezett Rwzka-i Dobó László összes birtokaiból neki járó leánynegyedért, azért nyugtatja õt és utódait a Margitnak járó leánynegyed felett. (Dobó István nagyapja Domokos visszatartott egy birtokrészt a család egyik nőtagjának leszármazottaitól. A feudális jog szerint a leány nem örököl, csak az anyai részt (a jussot)- ill. akkor, ha nincs fiúörökös, de az itt nem állt fent, épp Domokos vonala miatt -, ezt tartotta magánál erőszakkal a fiúi részt öröklő Domokos)
- (szintúgy leánynegyed ki nem adása miatti per, most Dobóék a per nyertesei, másodfokon) Palocz-i László comes országbíró bizonyítja, hogy midõn az egyrészt Belthewk-i Draghfy Miklós fia Bertalan mint actor, másrészt Bathor-i Szaniszló fia István fia Mathiws, mint alperes között a Gwth-i Orzagh Mihály nádor elõtt folyó perben az actor procuratora: Lele-i Kaplan (dictus) Miklós bemutatta a nevezett nádor kikiáltó oklevelét és a kolozsmonostori konvent erre adott válasziratát, akkor Rwzka-i Dobo Domonkos bejelentette felesége: Veronika nevében, hogy Veronika a néhai Bathor-i Tamásnak Krisztinától, Kwsal-i Jakch László özvegyének Annának leányától született leánya, ennélfogva a néhai Bathor-i Tamásnak bárhol fellelhetõ birtokjogai õt éppúgy illetik, mint Belthewk-i Bertalant, azért kéri felesége jogainak a védelmére a két bemutatott oklevél másolatát. Az országbíró helytadva Dobó Domonkos kérelmének, amelyet felesége nevében terjesztett eléje, Gwth-i Orzag Mihály nádor kikáltó oklevelét és a kolozsmonostori konventnek erre adott válasziratát minden változtatás nélkül szóról-szóra átírta Veronika részére
S ez az első 5 volt a felsorolásban. Ötből öt. 

Bátyjáról, Ferencről is több, többnyire vagyonjogi kérdésekben rendelkező ítélet, bizonyságlevél, okirat van (pl. 42.-48.). 44.), ill. szépen kiolvashatóak belőle, mely birtokokat hozta (szintúgy leánynegyedként) a házasságba ecsedi Báthori Tamás lánya, a nagymama. (38.) "Zemplén megyei Cseke, Bikes, Kisfalud, Jesztreb, Imregh, Zörnyek, Bőnyeö, Mézpest, Thoronya, Kiszte, Keresztur, Egres, Gercsel, Zinyér, Rád, Kisujlak, Gércs, Upr s Abara possessiókban levõ részei" (39) "Zemplén megyei Upor possessio" illetve nem az anyai örökség, hanem pl. 1511-ben zálogjogon nyert birtokrészek (41) "zálogjogon történő bevezetését Pruxa-i Benedek nemesnek az Ung megyei Belsewprwxa és Kylsewprwxa possessiókban levő részei birtokába"

Dobó István pecsétje

Az, hogy vitézségben (kockázatvállalásban) a Dobó család 'hagyományosan' jól volt elengedve, jól mutatja az az 1426. évi királyi oklevél (61.), melyben "Zsigmond király meghagyja Garai Miklós nádornak, hogy a Ruszkai Dobó István és Leszteméri Márton közt rendelt perdöntő bajvívást, mivel Dobó István a király szolgálatában épen hadba indúl, későbbi határnapra halaszsza. Buda, 1426. sept. 5." (ez az István az egri hős dédapjának a bátyja volt)

Az elsőszülöttség miatt először Dobó Ferencről kellene írnom. Róla viszonylag keveset tudunk. Egy, a neten elérhető Dobó István életrajz elég kalandosan ír személyéről.

"Dobó Ferenc sorsáról keveset tudunk. Egyes források szerint Bereg vármegye főispáni tisztségét viselte. Kedvenc udvari embere volt Aloisio Grittinek, János király kormányzójának, aki kinevezte Dobót a magyarországi és erdélyi pénzverő- és sókamarák grófjává. Sajnos a pünkösdi királyság nem tartott sokáig. A Czibak Imre nagyváradi püspök meggyilkolása miatt fellázadt erdélyi rendek beszorították a kormányzót Medgyesre, majd ostrom alá vették a várost. Az elfogott kormányzót kivégezték. Dobó, aki ekkor a nagybányai pénzverőkamarában tartózkodott, hirtelen hazautazott Ruszkára. Szerémi György, a kor egyik krónikása szerint magával vitte a kormányzó egész vagyonát, azaz körülbelül 100 ezer aranyat, ami nagy túlzás, ha figyelembe vesszük, hogy Gritti vagyona jelentős részét drágakövekben és igazgyöngyökben mindig magával hordta. A Medgyesnél prédául esett vagyon csak ékkövekben háromszázötvenezret tett ki, míg az egyéb holmik több mint egymillió aranyforintot értek.
Dobó Ferenc, aki ekkor Ónod várának prefektusa volt, nem sokáig élvezhette rablott javait. 1542 augusztusa elején Perényi Péter Egerbe csalta a katonáival Buda ostromára tartó Dobót, majd fogolyként dédési [ez Dédestapolcsány a Bükkben - a szerző] várába hurcolta. A foglyot még a királynak sem volt hajlandó átadni. Dobó Ferenc később ugyan kiszabadult, de hűtlenségi pere tovább folytatódott, végül csak tízezer forint kifizetése fejében kapott kegyelmet a királytól. A továbbiakban nem történik róla említés."

 

Két fia és a férjhez ment, de gyermektelenül ugyancsak fiatalon elhúnyt leánya halálával vérvonala kihalt.


E poszt keretében nem foglalkozunk részleteiben az egri hős életével, csak annyiban, amennyiben az az ő személyes szerzett birtokait ill. a család birtokait érinti.
Ezért érdemes áttekinteni egy érdekes rokoni szálat, amely egy későbbi család felemelkedésének kulcsmozzanata lesz. Így jut 3 generáción keresztül való leányági leszármazás révén jelentős birtokokhoz a XVII. sz. egyik igen jelentős főúri családja. (Addig lehet találgatni, kik ők, míg végire nem jutok a bekezdésnek.)

A kulcsszemély Dobó István Ferenc nevű fiának 1602-es halálát követően - mert oda is eljutunk - az egri hős testvéreként öröklés szempontjából előtérbe kerülő ifjabb leánytestvér, Anna lesz. Ő feleségül ment Zeleméry Jánoshoz (e házasság okáról). E házasságból két fiú (Miklós és László), s egy leány, Kata származott. Miklósnak egy Borbála nevű lánya született, aki - figyelem közelítünk - bizonyos Lórántffy Mihályhoz ment feleségül, mely házasságból 3 leánygyermek született, Erzsébet, Mária, és ez az iciri-piciri Zsuzsanna. Innen együtt kiáltunk fel. A két házassággal megpecsételt frigy (míg Zsuzsanna (I.) Rákóczi György, addig Mária öccse, a fiatalon elhunyt Rákóczi Zsigmond felesége lett, a Rákóczi családnak juttatva majd Sárospatak, Munkács, Csetnek, Borsi birtokait.

A Dobó testvérek, Ferenc, István, Domokos azonnal felléptek a Pálóczi-és Upor-hagyaték iránt, az általuk összeállított lista szerint az alábbi birtokok iránt nyújtották be többízben igényt az illetékes káptalanok előtt: (Sáros)Patak s (Sátoralja)Újhely, Helmec, Dédes várak, a hozzátartozó falvakkal. Duló, Szilvás, Visnyó, (Miskolc)Tapolca, Mályinka Thordona (ma Tardona), Szentpéter, Hajnácskő Borsod vármegyében; Pétervására, Hort, Adács, Ecséd, Heves vármegyében; Szolnok, s azután az Upor-féle örökség címén keresett mintegy 26 falu Abaúj, Zemplén, Sáros, Bereg vármegyékben.

Tény, hogy az 1505 körül született Dobó István negyedik fiúként nem remélhette, hogy érdemben diszponál a családi vagyon felett, ezért ő is igyekezett egyéni szerzeményekkel gyarapítani azt, s gyermekeire hagyatni. E tevékenységében nem különbözött kortársai - hogy csak az ismertebb nemesi családokat említsem - a Nádasdyak, Zrínyeik, Thurzók, Forgáchok fiaitól. 

Ahogy Pálffy Géza írja A 16. század történetében:

 "A Nádasdyak, Perényiek, Zrínyiek, Thurzók, Dobók, Forgáchok, Drugethek, Erdődyek, Mágochyak és Choronok – hogy csak az ismertebb „kalmárkodó” famíliákat említsük – felismerték, hogy az új helyzetben mind a távolsági, mind az országon belüli kereskedelembe igencsak érdemes bekapcsolódniuk. Mivel az ország egyes területein ők töltötték be a legfontosabb katonai posztokat (az említett végvidéki és kerületi főkapitányi tiszteket), ennek köszönhetően a hódoltságból nyugatra irányuló marhakereskedelemből még könnyebben vállalhattak szerepet.
Noha tevékenységük a marhatenyésztés szokásain semmit sem változtatott – azaz ez továbbra is sok ezer hódoltsági parasztgazdaságban folyt –, élőállat-felvásárlási üzleteik révén a kereskedés hasznából ők is busásan részesedtek. Az egri hős Dobó István, a kassai generális Zay Ferenc, valamint Bornemisza Sebestyén egy társaságba szövetkezve próbáltak még nagyobb nyereségre szert tenni; miközben a Zrínyiek az Itália felé irányuló marhaexport már egy tekintélyes részének irányítását magukénak mondhatták."

Az új határvédelmi rendszer és az igazságszolgáltatás irányításában való részvétel szintén hozzájárult egyegy nagyobb birtokos család pályájának felíveléséhez. Dobó István, Forgách Simon, Mágochy Gáspár, Pethő János és Tahy Ferenc végvári főkapitányi szolgálata (Egerben, Gyulán, Komáromban és Szigetvárott) például kétségkívül elősegítette előmenetelüket és vagyoni gyarapodásukat."

A század első felében felemelkedő családok nem mindegyikének sikerült az ország elitjében való végleges megkapaszkodás. A néhány kevésbé előkelő család (a Macedóniaiak, a Pekryek és a Tarnóczyak) jelentősége gyakorlatilag csak egy; a Choron, a Dobó, a Mágochy, a Serédy, a Tahy és az idegen Salm család virágzása különböző okokból (részben gyors kihalásuk miatt) pusztán két generációig tartott. Az Erdődyek, a Draskovicsok, a Nádasdyak és a Nyáryak viszont évszázadokra megalapozták hatalmukat. Melléjük a Mohács utáni harmadik generációban egy jelentősebb hullámban ismét új családok nőttek fel, természetesen részben épp a gyorsan kihalt famíliák birtokainak elnyerésével. Ekkor azonban olyan nagy birtokszerzésekre, mint az 1526-ot követő évtizedekben, már jóval kevesebb módon, főként házasság révén volt lehetőség. Az uralkodói adományok száma csökkent, illetve ezekért hatalmas összegeket kellett fizetni, a kincstár állandó pénzhiánya következtében viszont a királyi váruradalmak zálogba adása – főként Felső-Magyarországon – bevett gyakorlattá vált. A jövedelmező kereskedelembe való bekapcsolódással pedig tetemes készpénzt lehetett felhalmozni, amelyből előbb-utóbb sikerült egy-egy váruradalomhoz jutni – miként azt Thököly Sebestyén példáján láthattuk. A századvég új előkelőinek sorából mindenekelőtt Pálffy Miklós, Illésházy és Bocskai István, valamint (ekkor még) szerényebb mértékben az Alaghyak, a Rákóczyak, az Istvánffyak és a Czoborok emelhetők ki. A korán elhunyt Pálffy, Bocskai és a történetíró Istvánffy Miklós kivételével azonban a többi család valójában csak 1606 után futott be fényesebb karriert."

Kezdetben a távoli rokonságban álló enyingi Török család Mohács (1526) és Buda 'csendes' bevétele (1541) közti időszakban az egyik legbefolyásosabb főúr, Török Bálint udvarában vitézkedett, majd urának elhurcolása után királyi szolgálatba lépett. Konkrétan Serédy Gáspár, I. Ferdinánd bizalmasa (az 1541-es gyalui megállapodás megkötésekor Ferdinánd meghatalmazottja), az 1527-1550 között a "felső részek főkapitánya" beosztásában szolgált. Innen került Egerbe (sok másod- ill. harmadszülött birtokos nemes, még országos befolyású családok tagjai is kezdték várnagyi beosztásban a társadalmi és egyéni 'gyarapodást'), azzal a céllal, - most fogódzkodjanak meg - hogy foglalja el Egert. Ez időben ugyanis Eger, az akkor már Bécsújhelyen (akkoriban Német-Újhelyen) raboskodó Perényi Péter kezén volt, akinek embere Varkocs Tamás várnagy volt. A következő rész az egri évekről szól (kivéve "a gyevi bírót" az egri csatát, cserébe folytatódik az erdélyi évekkel)

Linkajánló:

Pálffy Géza: A 16. század története

Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17.században

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr181467562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.30. 10:34:55

Nagy Iván szerint Pánki György a közös ős,de nyilván elírás. Georgius és Gregorius felcserélése.
Wertner Mór 1902-ben,Kállay Ubul pedig egy évre rá ír Gergelyről (elég szép leszármazásokat is tárnak elénk). A Cocex Diplomaticus... VII/4 1263-ból említi Jakabot Gergely fiaként.

Dobó Ferencről tényleg kevés az infó. 1571-ben Bereg vármegye főispánja volt. /Nagy Iván keveri István fiával, II.Ferenccel,aki barsi főispán volt/

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.30. 10:36:29

Amúgy nagyon jó írás,különösen jó,hogy tettél bele regesztákat is.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.10.30. 18:31:54

Ezer éve, vagy talán több is van már, olvastam valami olyasmit, hogy Dobó az egri ostrom után egy-két nappal baromira összeveszett a helyettesével egy zsákményolt, szép, fekete lovon, amit persze mindkettő magának akart.
Ennek meg mindenféle majdnempárbaj, kölcsönös leárulózás, sértődött ellovaglás, némi királycsere, ilyesmi lett a vége.
Van valami konkrétum az ügyről, vagy úgy mese, ahogy van?

bloggerman77 2009.10.31. 17:55:53

Azért érdekesek ezek a regeszták, mert látni, hogy is hívták anno a főnemeseket.

Pl. a 19. századi történetírás által Báthory névre tett család Bator, Bathor vagy Batori nevet használta.

A Dobó familiának is megkülönböztető mellékneve volt a Dobo, mert a 'Rwzka-i Dobo dicti Lazlo' (a ruszkai, Dobónak mondott László )arra utal, hogy ma a családnevük inkább Ruszkai lenne, mert a Dobó ragadványnév lehetett.

(És az is érdekes, hogy a beidézett szöveget ahánny levéltáros írta át, annyiféle a nevekírásmódja. A Dobó László forma a mai olvasó számára "emészthető", de 1000% százalék, hogy akkoriban nem igy hivták az illetőt...
Ugyanilyen azis, amikor az oklevelekben pl. a 'Mihal dicti parvus' nevet szemrebbenés nélkül írják át Kis(s) Mihályra)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.31. 22:23:32

Igen,érdekes dolog a névhasználat,mely persze függ az írnoktól is. Természetesen mielőtt a családnevek bebetonozódtak volna, elég színes kép tárul elénk. Sokszor egymást követő generációk más és más "családnevet" használtak. Pontosabban megkülönböztető melléknevet.
Pl.
Pok nembeli Móriczhidai Móricz tárnokmester fia Meggyesi Miklós erdélyi vajda, kinek unokája Móricz Simon bán,kinek fia már Bánfi,akinek utódai Móroczok... Persze ez a jobb eset, rosszabb esetben egy személyt is írhattak százféleképpen,foglalkozás,tulajdonság,apja,lakhely után vagy csak simán családnév nélkül... Az,hogy a való életben,szóban,hogy hívták azt a fene tudja. Talán Dobó Laci,Pista, Misi :))

Nehéz ügy a nevek átfordítása,de kell egy konszenzus ebben és a legegyszerűbb,ha emészthető az átírás,ahogy írod.

lécci 2009.11.01. 00:54:34

@bloggerman77: A Dobó személynév volt, s azután került előtérbe a ruszkaival szemben, mikor a ruszkaiak elváltak a pálóc(z)iaktól, ugyanis egy generációval később maguk is két ágra váltak. Így voltal ruszkai Dobók és ruszkai Bátorok.

Konkrétan Pányoki Gergely két fia Jakab és Péter. Jakab szerezte a ruszkai birtokot (konkrétan a fiai 1311-ben, de ő még él akkor, 1316-ig tudunk róla), Péter lett a Pálócziak őse. Ennek a Jakabnak két fia, Dobó és János 'vala', utóbbi "Bátorként" is említve, később Szolnok vm. alispánja lett. A rokonság 'szorosságát' mutatja, hogy ennek a Jánosnak a fia, szintúgy István (ruszkai Bátor István) szintén Cékei-lányt vett (jó 150-200 évvel korábban).

Ez a Dobó még csak Dobó, fia Jakab, s az ő fia, lesz az említetted regesztában szereplő, eredetileg a nagyapa után szintúgy Dobóként született fiú László. S onnan következetesen Dobók.