1546 februárjában Ferdinánd megbízta a Perényiekkel az ismert birtokperek révén "perben, haragban" álló ruszkai Dobó család tagjai között addig önálló, jelentősebb katonai megbízásban nem részesített, de évtizedes katonai élete alapján arra alkalmasnak gondolt Dobó Istvánt, hogy Báthori András erdélyi vajda és Serédy Gáspár főkapitány (supremus. capitaneus partium regni Hungariae superiorum) által támogatottan foglalja vissza Perényi várnagytól Eger várát. Dobó meg is indult az észak-keleti végekről Eger felé, Patakig jutott, amikor a Serédyvel vitába keveredő Báthori András visszalépett, és a már csak Serédy által támogatott Dobó augusztusban Sárospataknál megveretett Perényi hívei által, akikhez még a Ferdinándtól elpártolt Bebek Ferenc is csatlakozott. Következő év februárjában (1547) Dobó csapatai ismét megjelentek Tokajnál, akkor már Báthori is csatlakozott, sőt a Ferdinánddal megbékélt Bebek is (mindez mutatja milyen törékeny volt a hatalom érvényesíthetősége!), ekkor viszont elégtelen zsoldellátmány miatt nem tudott, csak 100 lovast Eger alá vezetni júliusra (3,5 forint/fő/hó), így az elfoglalással felhagyott.
Kedvező fordulatot hozott viszont a következő év tavasza, mikor március 2-án Perényi börtönéből ugyan szabadultan, de a várost elhagyni nem tudván, meghalt. Özvegye egyezség után 1548. júliusában átadta a várat.

Az egri vár ma. A kép előterében az ún. Dobó bástya (Forrás: Civertan légifotók)

Dobó megbízatása kezdetben tehát királyi rendelkezésre történt, mint a vár kezelője és a püspöki javak gondozója (azaz provisorként). Oláh Miklós, a későbbi kancellár, akkor frissen kinevezett egri püspök, mint a vár tulajdonosaként tett megerősítése ruszkai Dobó Istvánt, Szerednye urát ereje teljében érte (43 éves). Pályafutásának - innen az utókor felől nézve - a csúcsára érkezett, legalább is a legjelentősebb, katonai értelemben, az utókor megítélése szempontjából a legdicsőbb időszaka következett. A püspök Dobó mellé várnagytársul Metskey Istvánt adta. Egy 1548. december 20-án kelt királyi parancs szerint Egerben állandóan 150-200 főnyi helyőrség volt fenntartandó. Ez összehasonlítva az 1552. évi ostrom adataival, annak mintegy 1/10-e. Ez a békeidőben a vár hatókörébe tartozó terület igazgatásának ellátásához szükséges/kirendelt állományt jelenti (így szedte pl. Dobó annak idején az amúgy a hatvani szandzsákhoz tartozó Jászság adóját is, mikor katonai kísérettel beszedni volt dolga.)

Az 1548-ban épített (felújított) Dobó bástya (Forrás: MTI)

Még időben történt mindez, ugyanis haladéktalanul neki kellett látni a vár megerősítésének. Katonai értelemben fontos fejlemények történtak ezidő alatt a térségben. Még Varkocs várnagysága idején a hódoltsági terület kiszélesedett, ill. kiterjedt észak felé. 1544 jelentős év volt. Ez évben kerültek török kézre Visegrád, Nógrád várai, Hatvan földvára is, növelve a mindkét fél által 'bejárt' területeket.

Apró adalék, de segít pontosabb képet kapnunk Dobóról, vagy a korról, melyben élt (vagy talán "bűne a koré, mely szülte őt"?), ha belelapozunk ezekbe az elszámolásokba. Dobó, aki a püspök távollétében jelentős végrehajtó hatalmat gyakorolt a vármegyében, s az adóigazgatást tekintve annak határain is túl, a területileg illetékes kamarának tartozott számadással valamennyi bevétellel és kiadással. Ezek pontos, szabályos vezetése az utókor szemében a feddhetetlenséget igazolná.

Nos, Dobó esküvőjének évében (1550) október 17-én a vár pincéjéből 75 (db) 1/2 kis köblös hordó hozatott fel, s fogyott el, azaz összesen 604 pint bor (1kis köböl akkor ott Egerben 8 liter volt). Tekintve, hogy a ma kereskedelmi forgalomban lévő 0,7 literes üveg az kb. fél pint (azért ekkora), ez a mennyiség durván 845 liter bort jelent. A számadáskor a kamara töröltette az elszámolásból ezt a tételt, s Dobó terhére számolta el (nem tudni pontosan, hogy ez az esküvő napja lehetett-e, vagy későbbi alkalmi mulatozás, tekintve, hogy már augusztusban apjának szólította levelezésében apósát, ami a vőlegényi időszakban nem volt szokás.) Hasonlóan járt el a kamara, amikor az addig a katonaéletben bevett gyakorlatként az (férfias) élelmezés részeként el lehetett számolni olyan fűszerek , mint a bors, sáfrány, gyömbér, ürömfüvek, de - az utólagos számadáskor - nem engedte elszámolni a házasság után a kiadási naplóban a várkapitány személyes fogyasztása 'sorban' megjelent cukor, citrom, fahéj kiadásokat. Felhasználásuk célját azok a kalácssütő rézedények igazolták (hátrányukra), amelyek darabonként 8 forint 'bekerülési áron' kerültek a könyvekbe. Ezek az edények torta sütésére lévén alkalmasak, töröltettek a kiadások közül, s terheltettek Dobó saját személyes kiadására (amit vissza kellett fizetnie), tekintve, hogy 'katonák tortával nem élnek'.

Eger várának felkészítése a várható ostromra, természetesen nagyon alaposan, körültekintően történt, a megfelelő logisztikai előkészítés a sikeres várvédelem egyik kulcsa volt. 

 oszmánok ostromolnak egy várat, miniatura (ez konkrétan Bécsé, 1529-ből, az ábrázolás 1588-ban készült)

Dselalzade Musztafa ekként színezi Eger 1552-es ostromát:

"Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyű szerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető és párját ritkító vár. Isten végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és türelem; az élelmiszerekben való szükség aggasztotta a sereget, a hidegség megzavarta a jószágok nyugalmát. Minthogy a vár elfoglalása az isteni végzésben más időre volt meghatározva: jobbnak és célszerűbbnek tartották, ha a vár alól elvonulnak s felhagynak a vívással és harccal.“

Na, ilyen égig érő ormú várat ha nem is kapott Dobó, de az ostromot követően az északi vármegyék és a bányavárosok sikeres megvédéséért 1553-ban Dobó királyi honor-birtokokként megkapta Dévát és Szamosújvárt, majd Castaldo leváltása után kinevezték erdélyi vajdává, egy olyan feladat ellátásra, amit rajta nagyrészt kívül álló okok miatt nem végezhetett el.  E tisztségben Kendy Ferenccel Báthori Andrást váltotta (aki amúgy rokona volt, apjának harmadunokatestvére). Hatáskörük teljes volt, mivel Castaldo ugyanazon év tavaszán "multo auro et argento onostus" (Istvánffy) balra el, feladatuk nem volt kisebb, mint Ferdinánd uralmát megszilárdítani Erdélyben.  Ferdinánd ezzel olyan terepre küldte (akaratlanul is), melyet Dobó nem ismert, s melyen nem állhatott helyt, különösen úgy, hogy a 'harcba küldője' nem támogatta, mert az már meghaladta erejét. Így Ferdinánd Dobó személyes sorsát beáldozta, aki ezt követően szembefordult uralkodójával.

Ahogy 'lenni szokott', a kezdeti sikereket kudarcok követték. Az őket Erdélyből kiűzni szervezkedő Izabella-híveket, így Petrovics Pétert visszaszorították Debrecentől Munkácsig, majd Lengyelországba (ő egyébként ugyanaz a Petrovics Péter, aki 1514-ben Temesvárnál az 'utolsó csatában' Dózsát foglyul ejté), majd  Tahy Ferenc főkapitány 'megvette' Talpas várát, melynek urát (a nagyerejű hős hasonnevű leszármazottát -D1-E1-F1-G1-H2), Toldi Miklóst kivégezték, később elfoglalták Bethlen várát és Vingárdot. Ezután azonban fordult a hadiszerencse, így esett, hogy a Dobótól elpártolók 1555. karácsonyán már az erdélyi rendek Marosvásárhelyi gyűlésén kapzsisággal és zsarolással, Ferdinándot pedig uralkodói kötelességének elhanyagolásával vádolták meg, Balassi Menyhértet (nini, még egy rokon) pedig főkapitánnyá választották, s Bécsbe követet eresztvén felszólították Ferdinándot, hogy vagy védelmezze meg őket, vagy mentse fel őket hűségesküjük alól, s engedje, hogy Izabella fiát, János Zsigmondot visszahelyezzék 'atyai örökségébe'.

Az Izabellával folytatott tárgyalások eredménytelensége miatt a rendek felszólították Dobót és Bornemissza Pál gyulafehérvári püspököt (ez egy másik Bornemissza), adják át váraikat, s távozzanak (mint Ferdinánd emberei). Dobó katona ember lévén nem vonult el (Ferdinánd sem azért küldte, s maga sem kívánt a megszerzett jogairól lemondani), így bezárkózott mintegy 2000 emberével Szamosújvár várába (ez kb. annyi, mint Egerben voltak az ostrom idején).

Idő közben azonban Izabella magyarországi párthívei is fegyvert fogtak (ekkor vált el az ocsú a búzától), így Varkocs Tamás és Patócsy Ferenc Nagyváradot, ecsedi Báthori György Huszt várát vonta ostrom alá, Bebek Ferenc, Perényi Gábor, Tarczay György pedig elégséges sereggel állt ahhoz készen, hogy a túlerő és a kilátástalan küzdelem miatt 1556. november 28-án Szamosújvárat Dobó feladja.

Ferdinándot ezzel egyidőben egyszer több helyen, csak a magyar területeket nézve három helyszínen, Erdélyben, a Dunántúlon és Felvidéken (megint csak Izabella hívei, Bebekék, Perényi Gábor, Tarczay György) kényszerítették kötelezettségvállalásra, ami meghaladta lehetőségeit. Erdély feladása mellett döntött, hogy a másik két helyszínen megvédje érdekeit. 1556. június 14-én tájékoztatta is a Portát Erdély feladásáról, arról, hogy azt átadja János Zsigmondnak, várait kiürítteti és csapatait kivonja. A reménytelen helyzetben Dobó feladta Szamosújvárat, azonban szabad elvonulásban nem részesült. Perényi az ősi (esküdt) ellenség börtönbe záratta, s egy év rabság után 'tudott' megszökni és ősi birtokára, Szerednyére visszavonulni.

Dobó szökésében közrejátszott az, hogy 1557 nyarán Izabella hívei ugyan bevették Nagyváradot (harccal nem, csak kiéheztetéssel, de hát sok vár 'esett el' így), majd ősszel Munkácsnál tábort ütvén (Bornemissza Benedek, Hagymásy Kristóf) a Dobó tulajdonát képező Szerednye és Ungvár megvételére készülődtek (no meg a bortized megszerzésére), de ekkor kedvezett Dobónak a hadiszerencse, tekintve, hogy a Ferdinánd által a közelmúltban kinevezett 'felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitány', Thelekessy Imre a Felső-Tisza mentén hadműveletekbe kezdett, mire a Munkácsnál összegyűltek szétfutottak (Husztra, Kovászó erősségébe és Munkács várába menekültek). Thelekessy útvonala Munkács- (ennek ostromát nem kezdte el) -Huszt-Nagyszőllős-Lelesz-Szatmár vonalon, sorra Perényi Gábor ellenében tartott. Szatmárnál járt, mikor Izabella hívei ellentámadtak ugyanezen erősségeknél, melyek közül a Szerednyéhez közeli Nagyszőllős védelmére Dobó betegen feküdvén lőport küldetett.

Tragikus pillanat ez Dobó István személyes sorsában. Onnantól kezdve nem bízott sem Ferdinándban, sem fiában, Miksában. Sokat vesztett. Hiába emelte később, kiszabadulása és Magyarországra való visszatérése után 1558-ban bárói rangra, s kapta meg Bars vármegye főispáni székét (1569-es letartóztatásáig), s újabb birtokokat, Léva és Végles várakat, Telkibánya és Gönc mezővárosokat, s további 30ezer aranyat a szenci harmincad későbbi bevételéből (Léva különösen jelentős, s lesz majd fiának, Ferencnek a központi birtoka), a Pálóczi-örökség még mindig váratott magára. 

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr831483790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

NAR 2009.11.22. 22:00:00

Látom, már akkoriban is divatos volt a kreatív könyvelés :-)