Abel Santamaría
Nagyításhoz katt a képre!
Az Abel Santamaría és Lester Rodriguez vezette csapatok gyorsan elérték céljukat és hatalmukba kerítették a kórházat és a palotát. A Fidel Castro által irányított főcsapat azonban több ponton is pórul járt.
Egyrészt a csapat kisebbik része (mintegy 20-30 fő a kb. 90 fős támadócsapatból) nem ismerte a várost, sőt nem is kaptak térképeket – e szervezési felületesség Fidel Castro harcai során máshol is bekövetkezett – és egyszerűen eltévedtek a városban. Castro a laktanyát támadó csapat második autójában ült. Az egység ugyan sikeresen ártalmatlanná tette a laktanya előtti hármas számú őrposztot, de váratlanul feltűnt egy – a karneváli tömegrendezvények okán ideiglenesen felállított – őrjárat, majd egy másik irányból egy katonatiszt.
 
Az előkészítés és a helyismeret hiányosságai miatt e fejlemény teljesen felkészületlenül érte a támadókat. A kialakult tűzpárbaj riasztotta a laktanyát – a sokkal nagyobb erőket képviselő reguláris katonák riasztása a civilekből szerveződő kis támadócsapat legnagyobb fegyverét, a meglepetést hatástalanította. Innentől kezdve a kimenetel nem volt kétséges, hiszen a fedezékekben lévő, jobb és hatékonyabb fegyverekkel ellátott, nagyságrendekkel nagyobb létszámú kiképzett katonák ütköztek meg a harci tapasztalatot nélkülöző, lelkes, de szervezetlen és a lőtt sebbel, halálfélelemmel először találkozó, helyismerettel nem rendelkező egyenruhás civilekkel. A támadás kollektív öngyilkossággal ért fel innentől kezdve és az egyes személyek hamar megkezdték a menekülést, amit Fidel Castro később egy visszavonulási paranccsal is megerősített. 28 fő a Moncada elleni támadással egyidőben Bayamo latanyáját ostromolta sikertelenül.
 
Bár a hivatalos mítoszteremtés úgy tartja számon, hogy Fidel Castro hősiesen az első sorokban harcolt, úgy tűnik, hogy a vezér valójában egyetlen egy lövést sem tett, a hátsó sorokban maradt. Az egyik – azóta USA-ba emigrált - túlélő szerint Fidel a kudarcba fulladt roham idején „körbe-körbe rohangált és hisztérikusan parancsokat ordítozott. A parancsoknak nem volt értelmük.”
 
A Siboney tanya az ostrom után
Nagyításhoz katt a képre!
Bár ki kell emelni azt is, hogy a későbbi „Comandante en Jefe” kétségtelenül bátran viselkedett a későbbi harcok során a Sierra Maestrában kezdett gerillaharctól kezdve a Disznó-öböli támadás visszaveréséig bezárólag, ugyanakkor a Moncada ostrománál tanúbizonyságot tett arról is, hogy akkoriban még milyen pocsék katonai szervező, aki jelentős részletekre egyszerűen nem figyelt oda. A támadás silány szervezését mutatja a pontosan időzített támadáshoz szükséges térképek hiánya, amelynek okán az egyik egység ráadásul el is tévedt a városban. A megfelelő katonai fegyelmet, a kiképzést a forradalmi hevület és lelkesedés nem tudta pótolni. Tulajdonképpen a támadóknak nem volt „B” tervük arra az esetre, ha bármi közbejön. Az akció sokak számára az öngyilkossággal volt egyenrangú.
 
A Moncada laktanya és környéke térképen
Nagyításhoz katt a képre!
Az egyetlen alternatíva a sikertelen támadást követően az volt, hogy kézifegyvereikkel a Santiago de Cubát övező magas hegylánc erdeibe vetik magukat és onnan próbálják az ellenállást megszervezni. A problémát – hasonló módon, mint a városban – olyan „aprósságok” okozták, hogy nemhogy nem rendelkeztek a Sierra Maestrában megfelelő helyismerettel, hanem a hegyekről sem voltak térképeik. Évtizedekkel később Fidel Castro úgy nyilatkozott, hogy „a később szerzett tapasztalatainkkal kinevethettük volna a katonákat. Azt mondom neked, hogy valójában tapasztalat hiánya, tudatlanság okán azt hittük, hogy nem lehet a Sierra Maestra túlsó oldalára átkelni, hogy eltávolodjunk azoktól a katonák által sűrű területektől.” Ezek alapján úgy gondolom, hogy csak a Moncada körüli mítoszteremtés mondatta Fidellel azt, hogy „ha nem védhettük meg a várost, ha nem indult meg az általános sztrájk és az ország megbénítása, ha az ellenség megfelelő haderővel ellentámadhatott és kiűzhetett minket a városból, akkor a mi eredeti tervünk az volt, hogy visszavonulunk 2-3.000 fegyveressel a Sierra Maestrába… Ez volt a terv. Természetesen abból az előfeltételből indultunk ki, hogy miután elfoglaltuk a laktanyát, Santiago de Cuba városa segít minket.”  A kb. 130 fős támadó sereg hogy érte volna el a 2-3.000 főt, ha menekülni kell Santiagoból? Ha sikeres lett volna a laktanya elleni támadás miért is kellett volna a hegyekbe menekülni?  
 
A fiatal Fidel Castro természetétől nem állt messze a túlzó „forradalmi hevület”, ami hétköznapi nyelven erőszakosságot, pocsék szervezést, meggondolatlan akciókat és akár felesleges emberáldozatokat is jelenthetett. Életének kevésbé ismert fejezete mindaz, ami vele, pár évvel a Moncada előtt történt: 1948 tavaszán az amerikai államok külügyminiszterei, köztük az USA-t képviselő George Marshall Kolumbia fővárosában, Bogotában gyűltek össze. Latin-amerikai diákok, egyetemi hallgatók tiltakozó ellengyűlést szerveztek az „amerikai imperializmussal” szemben. Fidel három kubai társával részt vett a tiltakozó megmozduláson. Azokban a napokban Bogotában meggyilkolták Jorge Elicer Gaitánt, a kolumbiai liberális párt elnökét. Az eset véres erőszakot váltott ki Bogotá utcáin. A minden helyismeretet, a helyi politikával mély kapcsolatot nélkülöző Fidel Castro a hatalmas felvonulást látva csatlakozott a tüntetőkhöz, sőt fegyvert is szerzett magának. Úgy gondolta, hogy kitört a forradalom és ennek élére kell neki állnia. Beszédeket tartott, fegyvert is ragadott – ahogy Latell írta –, meggyőződésből és erőszakosságából fakadóan, jellemének megfelelő módon, egy számára ismeretlen terepen, ismeretlen viszonyok között fejest ugrott egy „bogotazoba”. A forradalom elmaradt, a jobboldali sajtóban viszont az a kép maradt, hogy spontán utcai zavargások kirobbantói és vezetői a messziről jött kubaiak voltak. A bogotai eseményeket Fidel Castro személyiségfejlődésében bátran tekinthetjük a Moncada ostroma előzményének.
 
A Moncada főbejárata lövedéknyomokal az ostrom után
Nagyításhoz katt a képre!
Visszatérve a fővonalhoz: mi történt, miután kudarcot vallott a támadás? Batista ostromállapotot rendelt el Santiagoban és a hadsereg hajtóvadászatot indított a támadók ellen. További súlyos következményeket jelentett, hogy az egész országban felfüggesztették az alkotmányos jogokat és a Szocialista Néppárt (melynek egyébként Castro nem volt tagja, sőt maga a párt elítélte a Moncada elleni támadást.) hivatalos lapját is betiltotta. Ezenkívül országosan bevezették a cenzúrát is.
 
A hadsereg meglehetősen kegyetlenül viselkedett: utasították a katonákat, hogy minden egyes katonáért 10 lázadón álljanak bosszút. A kórházban lévő pár sebesültet más, az eseményekben részt nem vevő civilekkel együtt összegyűjtötték, kivallatták, megkínozták és kivégezték. Sokat menekülés közben, a hegyekben fogtak el és kínoztak meg. Összesen mintegy 50-60 lázadót végeztek ki tárgyalás nélkül, köztük két ártatlan civilt is. Fidel Castro pár társával a Sierra Maestrába vetette magát és napokon keresztül bújkáltak. Közben Santiago érseke próbált meg közvetíteni, hogy a menekülők és az elfogott lázadók életét megmentse. A hegyekben Fidel két társával különvált a maradék hat-nyolc főtől és tovább bújkált. Úgy tűnik, hogy az érsekkel való tárgyalásokról a katonaságnak is tudomása lett, így egyre inkább szorult a gyűrű a város körüli hegyeket nem ismerő bujdosók körül. Ráadásul egyik alkalommal mindhárman elaludtak és a kimerült, őrséget nem állító lázadók arra ébredtek, hogy puskacsövek merednek rájuk. Fidel Castro visszaemlékezése szerint a katonák szemmel láthatóan keresték az alkalmat, hogy kivégezzék őket. Magát Castrot nem ismerték fel. Érdemes felidézni Frei Betto interjúkötetéből az eseményeket: A fogságba esett Fidel vitába szállt (!) a katonákkal. A katonák gyilkosoknak tartották őket és saját magukat a XIX. századi kubai Felszabadító
Fidel Castro fogságban a Moncada után
Nagyításhoz katt a képre!
Hadsereg utódjainak tartották magukat. Fidelnek ez olyan lehetett, mint gyújtogatónak a vizes szalma: „Elvesztettem egy picit a türelmemet és vitát kezdtem velük. Azt mondtam nekik, hogy ők a spanyol megszállók örökösei és valójában mi vagyunk a Felszabadító Hadsereg utódjai… Én már a legkisebb esélyt sem adtam arra, hogy túléljük, így folytattam a vitát (értsd: még jobban hergelte a katonákat – KZ). Ekkor közbelépett a hadnagyuk: <ne lőjetek, ne lőjetek!>, miközben ezt mondta, halkan hozzátette <ne lőjetek, az eszméket nem lehet megölni>…” A hadnagy – a sors akarata révén – szabadkőműves volt, ahogy a három fogoly közül az egyik. Talán ez mentette meg őket. Castro később megsúgta a hadnagynak, hogy ő maga Fidel Castro. A hadnagy később szembeszegült saját parancsnokával és nem – a feltehetően kínzással és halállal fenyegető – laktanyába vitte a foglyokat, hanem a rendőrségi fogdába, ahol már elérhetetlenek voltak a vérszomjas katonák számára.
 
A támadást követően 1953. októberében Fidel Castrot perbe fogták. A fiatal, jogi végzettségű forradalmár saját védelmét látta el. A perbeszéde tulajdonképpen politikai-forradalmi röpirat volt, amelyben Kuba szegény helyzetét elemezte és tartotta jogosnak az elnyomás elleni harcot. A perbeszéd végén hangzott el azóta híressé vált mondata: „a történelem fel fog menteni”. A Fenyők Szigetén (Ma: Fiatalság Szigete) letöltött 22 hónapnyi börtönbüntetést követően 1955. májusában általános amnesztia révén szabadult. 
 
 
/Korpás Zoltán cikke/

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr371610584

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: insurance faruds 2019 2019.02.06. 20:41:37

Travolta magán "légitársasága" - Amikor Vincent igazán örül... - Fékszárny

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2009.12.21. 22:06:20

Nagyon tetszett!! Élvezetes poszt,jól kiegészítik egymást tiboru mester remekével:
lemil.blog.hu/2009/12/14/a_kubai_hadsereg_1#more1522234

csorsza 2009.12.21. 22:12:01

Jó írás.
Fidelt meg fejbe kellett volna ott lőni, mindenkinek jobb lett volna. De elromantikázta az a hadnagyocska...

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.21. 22:42:16

@csorsza: gondolom aztán Fidelék fejbelőtték később :)

billy the badger 2009.12.22. 00:14:39

nagyon szorakoztato iras es igen talalo a cim! olyan a laktanya fekvese,h igazi marhanak kell lenni, h azt valaki a tulero ellen megostromolja... batistaek rendbehoztak az epuletet, de amikor fidel hatalomra kerult, az osszes golyoutotte nyomot a falon "helyre allitottak" fenykepek alapjan. na akkor kellett volna azt mondani nekik, h koszi, de ezt nem kerjuk!

J.W. Booth 2009.12.22. 00:16:25

Ez az!
Mindenki fejbelőni, aki változtatni próbál az országa sorsán!

Robert Merle Fidel-szemszögből írta meg azonos c. könyvét. Abban elég durva fényképek is vannak az ostrom utáni katonai vérengzésről.

Veér Farkas 2009.12.22. 03:52:46

@csorsza:
Ki az a mindenki, akinek jobb lett volna?

Kuba az 1959-ben vele egy szinten lévő latin-amerikai országokhoz képest még ma is kész Hawaii (nincs analfabétizmus, európai mércével mérve is kiváló az orvosi ellátás stb.).

radiris 2009.12.22. 08:12:20

@Veér Farkas:

Megint olvasta valaki a Népszavát...

Carolus58 2009.12.22. 21:12:44

Pár gyors komment:

Az a hadnagyocska 1959 után tisztséget kapott az új kubai hadseregben is. Nem lőtték fejbe Fidelék... :)

Egy bizonyos Norberto Fuentes, Castro-féle Kuba "hivatalos írója" a 90-es évek végén írt egy könyvet a rendszerről (Dulces Guerreros Cubanos). Róla azt érdemes tudni, hogy nyakig benne volt a sűrűjében, Castro fivérek szűk környezetéhez tartozott. Zseniális a könyv. Bár rendesen elfogult Fuentes, hiszen Castroék sittre vágták és nemzetközi nyomásra engedték csak szabadon, azért leírja azt, hogy 1966-ig létezett koncentrációs tábor Kubában és több homokost végeztek ott ki 5 év alatt, mint az egész spanyol inkvízició 200 év alatt. Másrészt, Fidelnek igencsak egyedi diplomáciai szokásai voltak: Egyszer Felipe González volt spanyol miniszterelnök felszólalt valamilyen bebörtönzött kubai értelmiségiek mellett. Fidelnél kivágta a biztosítékot, hogy a rendszerrel szimpatizáló Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) vezetője és kormányfője mit hepciáskodik. Elküldte hát nagy barátját, Gabriel García Márquez Nobel-díjas írót, hogy adja át neheztelő üzenetét. A párbeszéd Gabo és Felipe között meglehetősen rövid volt, hiszen szószerint ezt mondta: "Figyelj Feliope, Fidel azt üzeni, hogy te egy buzi vagy." (Oye, Felipe, dice Fidel que tú eres un maricón)

Állítólag Fuentesnek maga Gabo mesélte el a sztorit. De állítólag hasonló üzenetet kapott Panamá elnöke. Fidel se volt rest, 1972-ben amikor személyesen találkozott a Kárpátok Géniuszával, Ceaucescuval, akkor tolmácson keresztül személyesen mondta meg Nicolaenak, hogy ő is egy buzi, mert a román közeledett Robert Nixonhoz, ami Fidel számára megbocsáthatatlan árulás. "És senki sem mondta még neked, hogy egy buzi vagy? Mert te egy buzi vagy." - ¿Nunca nadie te ha dicho a ti que tú eres un maricón? Porque tú eres un maricón." A folytatás még kevésbé tűri a nyomdafestéket, így aztán csak spanyolul: "Y dile además, que nosotros sí que no creemos en Drácula ni en coñó de su madre."
Állítólag a Kárpátok géniusza bután mosolygott.

Carolus58 2009.12.22. 21:16:24

@Veér Farkas:

Hmm, ez részben igaz volt 1989-ig. De azóta eltelt húsz év. A sziget túlélt pár éhinséget, mert szovjet támogatás megszűnését követően a jegyrendszer teljesen fejre állt. Nézz csak utána, hogy az a nagyon finom fogalom, hogy "Periodo especial" valójában mit jelentett az 1991-1995 közötti Kubában...

fransancisco 2009.12.23. 21:53:32

@Carolus58:
vagyis vissza Meyer Lanskyt és a szindikátust?

vizipipa 2009.12.25. 10:52:38

Nagyon tetszett ez a cikk, a kommentekkel együtt. Akárcsak a Mátyás sorozat.
Tulajdonképpen deheroizálás. Semmi baj, ez itt nem gyerekek meseszakköre.

@Carolus58:
Írhatnál nyugodtan még a jelenlegi helyzetről.

Callie-comment 2010.07.31. 23:54:27

"Nicolaenak, hogy ő is egy buzi, mert a román közeledett Robert Nixonhoz, ami Fidel számára megbocsáthatatlan árulás"

Ki az a Róbert Nixon?
süti beállítások módosítása