sierrahun 2011.06.28. 18:00

Raszputyin 3.

 

Ellentmondások

 

Elolvastuk tehát három olyan ember visszaemlékezését, aki saját bevallása szerint jelen volt a gyilkosságnál, de sajnos sokkal okosabbak nem lettünk. Egyetértenek a következőkben:

  • elhozták Raszputyint saját kocsin,
  • megpróbálták megmérgezni, nem hatott,
  • Juszupov lelőtte egy Browninggal,
  • a társaság nagyobb része elment autóval a ruhát elégetni,
  • Raszputyin feltámadt, menekülni kezdett, Puriskevics lelőtte egy Savage-et használva,
  • Puriskevics és Juszupov ütlegelve bántalmazta a holttestet,
  • jött egy rendőr, Puriskevics elmondta neki, mi történt,
  • visszatértek a társak, a testet autóba rakták, és bedobták a Névába.

 

A Bolsoj Petrovszkij-híd ma, gyalogoshíddá szűkített állapotában.

 

Eltérnek azonban egymástól ott, hogy:

 

  • Mikor érkeztek meg a merénylők a Juszupov-palotába és hogyan? Juszupov szerint mindannyian egyszerre, Puriskevics szerint ő Lazoverttel a másik kettő után, Bizsinszkij szerint Dimitrij Pavlovics már tizenegy és éjfél között megjött, egyedül és a főkapun át.
  • Tulajdonképpen melyik fajta torta lett megmérgezve? Juszupov azt állítja a csokis, Puriskevics azt, hogy a rózsaszínű, Lazovert annyit mond, hogy a sütemények meg voltak mérgezve (implicite mind). Hogy a fenébe létezik, hogy nem értenek egyet? Elég alapvető lenne, hogy ha megmérgezek valamit, akkor megjegyezzem, mi az, nehogy már beleegyek, az ég szerelmére...!
  • Nincs konszenzus abban, hogyan és meddig vártak a ciánkáli hatására. Puriskevics szerint a herceg háromszor szaladt fel hozzájuk a lépcsőkön, Juszupov szerint egyszer. Juszupov éjjel fél hármat, Puriskevics éjjel három elmúlását említi, mikor más módszerhez nyúlnak. Lazovert semmit nem említ, és az egészet úgy láttatja, hogy mind a hatan ott szorongtak az alagsori apró étkezőben.
  • Puriskevics úgy emlékszik, Dimitrij Pavlovics akadályozta meg, hogy a mérgezési kísérlet kudarca után közösen megtámadják Raszputyint, és hívta vissza a már induló társaságot. Juszupov szerint ő maga beszélte le erről a többieket.
  • Eltérnek egymástól, kinek a fegyverével lőttek először a sztarecre. Puriskevics szerint Juszupov saját fegyverét vette elő az asztalából, míg Juszupov 1927-es könyve szerint Dimitrij Pavlovics fegyverét kérte el. 1917-ben, az Ideiglenes Kormány vizsgálóbizottsága előtt Juszupov azt vallotta, hogy Puriskevics fegyverét kérte kölcsön. Ez már egy harmadik verzió, a sztori tehát folyton változott. Lazovert elködösíti, ki lőtt, azt mondja "hirtelen valaki lelőtte", mintha többesélyes lett volna a dolog.
  • Puriskevics autója Juszupov szerint nyitott, Puriskevics és más szemtanúk szerint vászontetejű. Hogy az öreg ördögbe nem tűnt fel Juszupovnak, hogy van tető a feje felett a mínusz sok fokos, orosz téli éjszakában, havazás közben, mikor Lazovert kivitte a Gorohovaja utcába Raszputyinhoz? Mégis ez a helyzet, mert azt írja, Dimitrij Pavlovics autója amiatt volt jobb a test szállításához, mert nem volt nyitott, mint a másik. Lehetséges, hogy volt ott egy harmadik kocsi is, és Juszupov összekeverte a kinézetüket?
  • Juszupov leírást ad az alagsori étkező berendezéséről a merénylet előtt. Azonban mielőtt rálő Raszputyinra, olyan helyzetbe állítja a feszület elé, ahonnan képtelen lett volna leadni azt a lövést, mely a boncolás szerint a sztarecet mellkasa bal oldalán, a hóna alatt, negyvenfokos szögben lefelé haladva érte. Az sem világos továbbá, hogyan tudta egy ilyen kis helyiségbe a háta mögött becsempészni a fegyvert úgy, hogy a lövés előtt állítása szerint még teletöltötte Raszputyin poharát borral. Puriskevics másként írja le az ominózus feszület szobán belüli elhelyezkedését.
  • Juszupov és Puriskevics szerint másik három társuk autón elhagyta a palotát és Raszputyin félelmetes feltámadásakor csak ketten maradtak a helyszínen. Lazovert történetében ilyen momentum egyáltalán nincs, implicite azt állítja, mindannyian ott voltak és mindannyian látták, ahogy Puriskevics lelövi a menekülő sztarecet. Beszámol tehát egy olyan momentumról, amit ő elvileg nem láthatott, és kihagy egy olyat, amiben meg részt vett. Lehet, hogy a sztarec meggyilkolása előtt senki nem távozott a palotából?
  • A beszámolók eltérnek egymástól a tekintetben, ki van jelen Raszputyin végleges lelövésekor. Juszupov azt állítja, hogy látta a lövést, és utána odaszólt Puriskevicsnek, aki a maximum 12 méter széles udvarban ezt képtelen meghallani, és reakció nélkül visszamegy az épületbe. Puriskevics azt írja, hogy két-három percig ott állt a hulla fölött és egyáltalán nincs tudomása róla, hogy Juszupov ott lett volna. Az elbeszélésének későbbi pontján is még azzal küszködik, hogy Juszupov nem volt megtalálható/nem volt magánál és emiatt problémái voltak, mit és hogyan csináljon.
  • Juszupov és Puriskevics eltérő időre datálják, mikor a herceg megvadul, és összeveri a holttestet. Juszupov ezt Vlaszuk látogatása utánra teszi, Puriskevics viszont előttre. Juszupov szerint zavartalanul verhette a testet, és aztán elájulhatott rajta, Puriskevics viszont azt írja, hogy a két katona beavatkozott, és  elvonszolta a herceget a testtől. 1934-ben egy peres ügyben a londoni Legfelsőbb Bíróság előtt Juszupov azt vallotta, hogy Raszputyin még élt, mikor a gumibottal verte. Ez ellentmond minden korábbi verziónak. Lehetséges, hogy Raszputyint megpróbálták agyonverni, mielőtt lőfegyverekhez folyamodtak volna?
  • 1965-ben a new york-i Legfelsőbb Bíróság előtt Juszupov azt vallja, hogy ő adta le a második lövést is, melyet 1927-es könyvében még Puriskevicsnek tulajdonított.
  • Nem értenek egyet abban sem, hol tartózkodott Juszupov Vlaszuk ottléte alatt. Puriskevics szerint csurom véresen a dolgozószobájában pihegett, Juszupov szerint azonban maga is beszélt Vlaszukkal, bár nem tudott közbeszólni, mikor Puriskevics váratlanul tiszta vizet öntött a pohárba. Vlaszuk szerint ott volt, és nem említi, hogy véres lett volna.
  • Nem értenek egyet Vlaszuk második megjelenésének leírásában. Juszupov azt írja, Vlaszukot a kapitányság küldte vissza hozzájuk, mert további részleteket akartak hallani. Puriskevics azt írja, ő hívatta vissza Vlaszukot Bizsinszkijjel. Vlaszuk jelentésében azt írja, Bizsinszkij hívta vissza Juszupov utasítására. Ezen a ponton teljes a káosz.
  • Lazovert doktor leírja, hogy Raszputyin szabadon csevegett sikeres intrikáiról, konspirációról, a német csapatok győzelmeiről, és hogy a császár hamarosan uralmába keríti Pétervárt. Ehhez hasonlót más nem említ. Lazovert hallucinált, vagy lehetséges, hogy ezen fejtegetéseivel összefüggően verték meg a sztarecet?
  • A Mojka-palota elhelyezkedése a csatorna mentén.Kattintásra nagyobb lesz.

 

A beszámolók további lehetetlenségeket is állítanak.

 

  • Egybehangzóan hibásan írják le Raszputyin ingének színét, kék helyett fehérként, de egybehangzóan jól emlékeznek az inget összefogó zsinór eper színére, mely sokkal jelentéktelenebb darab volt. Hogyan lehetséges ez? Raszputyin valóban viselt egy fehér inget, de azt a kék, virágokkal kihímzett selyeming alatt. Ha feltételezzük, hogy az elkövetők erre emlékeznek, felmerül a kérdés, hogy mi a fenét kerestek az áldozat inge alatt, különös tekintettel arra, hogy az inget nem szándékoztak megsemmisíteni. Netán levetkőztették valamilyen célból, majd újra felöltöztették? Lehetséges, hogy rossz sorrendben adták föl rá az ingeket, ezért találták meg a kék ingben?
  • Juszupov azt állítja, hogy Raszputyin menekülésekor előbb vagy száz métereket rohant a palotája főbejáratához a menekülés irányával ellentétes irányban, majd valamennyivel kevesebbet a Moika-csatorna mentén vissza a 92-es épület kerítéséig, és még azelőtt odaért a sarokhoz, hogy Raszputyin az oldalajtótól 30 métert megtéve eljutott volna a kapuig, noha odáig igen életerősen viselkedett. Juszupov a kerítésen túlról már látta, amint Puriskevics leadta a végzetes lövéseket, tehát túl kellett jutnia a palota sarkán, hogy belásson az udvarra. Ezt a távot fizikai lehetetlenség befutni ennyi idő alatt. Juszupov vagy egyáltalán nem volt a megjelölt helyszínen, vagy nem ezen az úton jutott el oda.
  • Puriskevics állítása szerint a folyóba dobáshoz nehezékként használt kétpudos súlyokat ő és felesége vették meg a piacon. Nem írja, hányat vettek, csak hogy többet. Kissé nehezemre esik elképzelni kettőjüket, ahogy fejenként mondjuk csak egy, vagy két ilyet hazacipelnek, ugyanis a pud 16,4 kg-nak felel meg, vagyis  egy súly önmagában kb. 33 kg-ot nyomott... Egyáltalán, mi a jó fenének kellett ilyen nehéz súlyokat használni, mikor egy ember teste negyedekkorától is kifogástalanul elmerül?
    A jég alól kiszedett holttest. Deréktól lefelé a körécsavart szőrmekabátot és a kék drapériát még össze fogja a kötél. A felsőtestéről már leoldódott.
  • Puriskevics részletesen ír róla, hogy a holttest vízbe dobása után túl későn realizálták, hogy a kénytelenségből magukkal hozott szőrmekabátot és a kétpudos súlyokat elfelejtették a vízbe dobni. Ezért a súlyokat a kabátba tették és a kabátot a test után dobták a Névába. A baj csak az, hogy ez úgy, ahogy van, nem igaz, mert mikor a holttestet kihalászták, a bundát köré csavarva találták meg! Miről beszél tehát a jóember??? Az rendben lenne, hogy megjelenik a Napló névvel illetett emlékirata 1918-ban (oroszul; franciául 1923-ban, Maklakov előszavával jelenik meg), és addigra elfelejtette, hogy mi történt pontosan. Tehát, ha például a kabátot valóban elfeledték volna elsőre bedobni, és a rendőrök a holttest mellett találják meg súlyokkal terhelten, de erről utólag nem tesz említést, egye fene. Ám nem ezt csinálja, hanem kitalál egy soha nem létezett cselekménysort, amire nem emlékezhet, hiszen nem történt meg.
  • Puriskevics és Juszupov beszámolóit Richard Cullen, a Scotland Yard nyomozója időanalízisnek vetette alá. Gondos utánjárás, elemzés, időmérés alapján azt állítja, hogy a két beszámoló által leírt autóutakat lehetetlen volt adott időre befejezni a leírt körülmények között. Éjszaka, havas utakon, havazás közben, többször lerobbanó autóval, többszöri megbeszélésekkel a hogyan továbbot és a mi történtet illetően, többszöri ki- és bepakolásokkal, átszállásokkal a feladat majdnem két órával többet vesz igénybe, mint azt Puriskevics állítja. Vagyis nem fejezhette be öt órára a Varsó pályaudvaron a napot.

 

A holttest megtalalálása és a boncolás eredménye

 

Grigorij Jefimovics Raszputyin Novij holttestét december 19-én reggel 9 tájban

A helyszínelő fotós és a rendőrök ezeken a deszkapallókon óvakodták körbe a jégen fekvő hullát.

emelték ki. A Néva jegét kutató Andrejev közrendőr talált egy cobolyprém gallért, mire kutatóbrigád vonult ki. Feszítővasakkal feltörték a jeget és hatvanöt méterre a Petrovszkij-híd folyásirány szerinti oldalától megtalálták a keményre fagyott testet. Fatákolmányra fektették, melyet a rendőrség fotósa megörökített. Kiérkeztek az igazságügy, az Ohrana és a kerületi rendőrség emberei. Hamarosan azonosították és Protopopov utasítására másnap este Kosszorotov professzor, igazságügyi patológus felboncolta. Azért kellett ennyit várni, mert a test megfagyott és csak lassan engedett ki. Megállapítást nyert, hogy az áldozatot brutálisan bántalmazták, majd három lövéssel megölték. A bántalmazás következtében a következő sebesüléseket szenvedte:

  • a test baloldalán a háton nyílt seb, melyet éles tárgy okozhatott, kés, vagy kard
  • a jobb fül beszakadt, kishíján levált,
  • a jobb szem sarkában a bőr felszakadt, a jobb szem üregéből kimozdulva az arc felületén nyugszik,
  • a nyakon tompa tárgytól származó sérülések láthatók,
  • az áldozat arcán és testén rugalmas, de kemény tárgytól való sérülések vannak,
  • ugyanilyen tárggyal való bántalmazástól a nemi szervek összezúzódtak.
A holttest itt már konszolidáltabb állapotban. Megtalálásakor haja és szakálla úszott a vérben és emberi szövetekben, szeme kiugrott üregéből.

 

A három egymástól eltérő nagyságú golyó ütötte seb közül az első a mellkas bal oldalán hatolt be, áthaladt a gyomron és a májon. A második a hát jobb oldalán hatolt be, és áthaladt a veséken. A harmadik a homlokon áthatolva átfúrta az agyat. Az első két, álló helyzetben elszenvedett lövés következtében intenzív vérzés lépett fel, mely tizenöt-húsz perc alatt végzett volna az áldozattal. A harmadik golyó fekvő helyzetben érte és azonnal megölte. Az első és harmadikként leírt lövés áthatolt a testen, a második golyót pedig a boncolás során távolították el. Megjegyzendő, hogy Kosszorotov tudatában volt a merénylettel kapcsolatos pletykáknak, azon belül pedig Juszupov mellbelövési kísérletéről szólóknak, mert arra támaszkodva állította fel ezt a sorrendet. A két felsőtestet ért golyó ugyanis fordított sorrendben is kilövésre kerülhetett. A boncolás nem tesz különbséget köztük, mindkettő önmagában is rövid időn belül halálos lett volna.

Az áldozat a halál beálltakor ittas, részeg volt. Az agyvelőállomány erős alkoholszagot árasztott, a gyomortartalom kábé húsz evőkanálnyi barnás, alkoholszagú folyadék. A vizsgálat méreg nyomát nem mutatta ki. A tüdőben minimális mennyiségű víz volt és a tüdőlebenyek sem voltak duzzadtak. A halál oka egyértelműen az agyat ért lövés, nem pedig fulladás. A test már a halál beállta után került a vízbe.

A derék professzor nyilvánvalóan hallotta a meg sem kottyanó mérgezésről szóló pletykákat is. Csak így magyarázható, hogy egy olyan hulla esetében, melynek a fél agyvelőtartalmát kiloccsantotta egy lövés, miért kutat mérgezés jelei után. Mármost a ciánkáli egy meglehetősen stabil anyag, de a levegő nedvességtartalmával reakcióba tud lépni. Ilyenkor hidrogéncianid gáz fejlődik, mellyel a ciánkáli gyakorlatilag elpárolog. Tehát a ciánkáli nem veszti el hatóerejét, hanem vagy ott van, vagy nincs. Ha ott van, akkor van hatóereje is. Továbbá ciánkálit rágcsálóírtás céljából teljesen legálisan lehetett vásárolni bármelyik drogériában. Mivel nem volt illegális, nem volt értelme hamisítani, felhígítani sem. Ennek tudatában erősen megkérdőjeleződik, hogy Raszputyint egyáltalán megpróbálták-e megmérgezni, vagy ez is csak kitaláció.

 

Modernkori vizsgálatok

 

1993-ban Vlagyimir Zsarov professzor csoportja újra elővette a Raszputyin-gyilkosság ügyét, és átvizsgálta a gyűjtött bizonyítékokat. Megállapításuk szerint a testet szisztematikusan összeverték, és ha ez Juszupov műve volt, a tett után csuromvéresnek kellett lennie. Puriskevics azt állítja, az is volt, de rögtön ezutánra teszi a Vlaszuk rendőr visszatértével kapcsolatos beszélgetést, melyen mind Juszupov, mind Vlaszuk szerint Juszupov részt vett - de egyikük sem említi, hogy csöpögött volna a vértől, ami már csak feltűnt volna egy rendőrnek. Megkérdőjeleződik tehát, hogy valóban Juszupov és valóban a halál beállta után verte volna össze a testet

Mellesleg Puriskevics azzal riogat a beszámolójában, hogy verés közben változást vett észre a "hulla" arckifejezésében, ami értelemszerűen azt jelentené, hogy Raszputyin még ekkor sem volt teljesen halott. Ezzel szemben azonban a megtalált holttest fejének hátsó traktusa túl szörnyű állapotban volt hozzá, hogy lefényképezzék, valószínűleg lerobbant a fél koponyája, vagyis semmi, de semmi esélye nem lehetett túlélni egy közvetlen közelről bekapott homloklövést.


Ha nem lehet megbízni abban, hogy Juszupov és a halál beállta után, akkor viszont ki verte össze a még élő Raszputyint és milyen célból?

Mindhárom a testbe csapódott golyót kis távolságból lőtték ki. A testet érőket 10-20 centi távolságból, a koponyát átszakító lövést pedig közvetlen közelről adták le. A három golyó három különböző fegyverből lett kilőve, mert nagyságukban különböznek. Ha feltesszük, hogy a test baloldalán keletkezett sebet a 6,35 mm-es Browning ütötte, akkor a jobb hátsó behatolású sebet a nagyobb, 7,62-es Savage-nak lehet tulajdonítani. Viszont a homlokseb mindkettőjüknél nagyobb átmérőjű, így csak egy harmadik fegyver jöhet szóba.

Derrick Pounder professzor, a Dundee-i Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének vezetője, igazságügyi orvosszakértő és Richard Cullen, aki éveket töltött a gyilkosság rekonstruálásával azt állítja, hogy az ominózus harmadik fegyver egy .455 kaliberű, vagyis 11,5 mm-es (0,455 hüvelyk), Webley zsebágyú lehetett. A Webley köpeny nélküli, peremmel ellátott ólomgolyókat lőtt ki, melyek jellegzetes, horzsolásos sebet ejtenek a behatolási pont körül. Ezt a horzsolást megtalálták Raszputyin homloksebe környékén (a fényképeken jól látható).

Egy Webley Mark VI-os. Ilyen is lehetett használt fegyver, de a Mark IV és a Mark V is szóba jöhet.

 

Ezek a vizsgálati eredmények véglegesen leszámolnak az összeesküvői kör által terjesztett mesékkel. Kizárt dolog, hogy Raszputyin úgy halt volna meg, ahogy ők állították. Elbeszéléseikből alig valamit sikerült igazolni, a legtöbb állításuk egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nem mérgezték meg a sztarecet, mert méregnek nyomát sem találta Kosszorotov professzor a gyomorban. Nem lőhették le Raszputyint órákig eszméletlenül hagyva, mert tíz-húsz perc alatt elvérzett volna. Puriskevics nem lőhette le menekülés közben 20 méterről hátulról, mert minden lövés húsz centin belülről érte a testet, ráadásul kettő közülük elölről. A halálos lövést pedig fektében kapta, közvetlen közelről, kivégzés jelleggel. Vagyis elmondhatjuk, hogy az elsődleges tanúk egytől-egyig hazudnak, vallomásaik, visszaemlékezéseik tudatos dezinformáció részei. Valamit tudtak a gyilkosságról, de szinte minden szavukkal egy attól eltérő verziót építgettek, folyamatosan változó magyarázatokkal.

De ha nem azok, akik magukra vállalták és nem úgy, ahogyan vallották... akkor voltaképpen ki a fene ölte meg Raszputyint?

 

A Stopford-féle "rendőrségi jelentés"

 

Andrew Cook könyve szerint a belügyi szervek a következőket jelentették az 1916. december 16-áról 17-re virradó éjszaka folyamán lezajlottakról. Az éjszaka első része eseménytelenül telt. A hőmérséklet jóval fagypont alatt volt, időnként havazott. Hajnali fél háromkor a Belügyminisztérium előtt posztoló rendőr egy később detonációnak leírt valamit hallott a szemben levő Mojka-palota felől. Kirendelt helyét nem hagyhatta el, ezért bement a minisztérium épületébe és áttelefonált a szomszédos rendőrőrs ügyeletére. Az ügyeletes őrmester értesítette a kerületi rendőrséget, ahonnan Rogov ezredes egy különítménnyel a palotába ment. A kapustól érdeklődve megtudták, hogy "a lövés" a herceg lakta épületszárnyból jött. Rogov egyik beosztottja, Krilov százados belépett az épületbe (valószínűleg a főbejáraton át, ahol Puriskevics is). Itt a főkomornyik, Bizsinszkij közölte vele, hogy társasági összejövetel van, az egyik vendég célba lőtt, de egy ablakot talált el. Krilovnak megmutatták a 92. szám alatti melléképület, előkertre néző, betört ablakát. Azt nem látta, hogy az üvegcserepek hol hevernek. A rendőrök megnyugodva visszavonultak, Rogov jelentést tett az esetről a feljebbvalójának, Grigorjev vezérőrnagynak, a kazanyi 3. körzet parancsnokának és a prefektúra ügyeletesének.

A 92-es szám előtti udvar. A szembenlevő ajtó a palota oldalbejárata, a jobboldali ablakon pedig ideiglenes javítás nyomai láthatók.

 

Alighogy a rendőrkülönítmény elhagyta a Mojka-palotát, négy óra környékén egy autó fékezett a rakparton. Megállt a csatorna fölött átvezető gyaloghídnál, és négy ember szállt ki belőle. A sofőr lekapcsolta a lámpát, és gyorsan elhajtott, a négy másik pedig a 92-es épület udvarkáján át bement a palota mellékbejáratán. Ennek a szemtanúja Tyihomirov barátunk, az Ohrana ügynöke, akit legutóbb a Gorohovaja utcában hagytunk leselkedni egy kapualj alatt. Hogy kerül ő ide, mikor Raszputyin házának a megfigyelése lenne a dolga? Nem tudjuk biztosra, mert semmiféle írásos utasítás nem maradt arra vonatkozólag, hogy jöjjön át a Juszupov-rezidenciához. De többé-kevésbé az történhetett, hogy az Ohranát felügyelő Protopopov utasította erre telefonon.

A gyilkosságot követő napon Aron Szimanovics, Raszputyin titkára azt vallotta a rendőrségnek, hogy Raszputyin éjfélkor felhívta és közölte, megjött érte "a Kicsi". Szimanovics kérlelte, hogy ne menjen sehova vele, mert meg fogják ölni, de Raszputyin elhessegette ezt a gondolatot. Megnyugtatta, hogy kettőkor fel fogja hívni, hogy lássa, semmi baja nincs. Szimanovics ébren várta, hogy Raszputyin jelentkezzen nála, de semmi nem történt. Eddig a vallomás, innen feltételezés.

Raszputyin közvetlen környezetében lányai, unokahúga, cselédlánya, Anna Virubova és Munya Golovina is tudta, hogy Juszupovhoz hivatalos, ezért nincs kizárva, hogy Szimanovics is tudta. Mi tehetett? Nyilván telefonált az általa jól ismert Protopopovnak. Protopopov elkezdte mozgósítani az embereket, Tyihomirovot pedig telefonon átküldték a Mojka-palota közelébe. Ez persze csak bizonyítatlan feltevés, viszont enélkül nincs magyarázat, miért jött ide Tyihomirov. A fél hármas eseményekről lemaradt, mert időbe telt, míg átért. A négy ember megjelenésekor azt hitte, rablók osonnak befelé, ezért átiszkolt a gyaloghídon a rendőrséghez, és felhívta az Ohrana főnökét.

Rogov ezredes, alighogy jelentése megtétele után hazaért, már indulhatott is vissza, mert otthoni telefonján az Ohrana vert riadót, miszerint "megtámadták" a palotát. Mivel épp otthon volt, saját maga nem intézkedhetett a palotánál, ezért betelefonált az őrsre és odaküldött néhány rendőrt. Ezeket Bizsinszkij megnyugtatta, hogy semmi ok a pánikra, mindössze néhány nagyon magas rangú vendég érkezett Pétervár környékéről. Ez a különítmény is visszafordult és most már a jelentést Balk tábornoknak, Pétervár kormányzójának írták.

Reggel hatkor elérkezett a szolgálatváltás ideje. Péterváron ilyenkor valójában még javában sötét van télen, a nap majd csak tíz óra hét perckor kel fel. Az éjszakai szolgálatot letevők beszámoltak feletteseiknek az eseményekről, eközben azonban rendőrsípok koncertje harsant föl az utcán. Az ablakokhoz ugorva azt látták, hogy a palotából éppen kidobnak két nőt, akik vadul ellenkeznek a kikíséréssel, és nem hajlandóak beszállni abba az autóba, ami szemlátomást rájuk várakozik, hanem vissza akarnak jutni az épületbe. A rendőrök a nők tiltakozása láttán fújták meg sípjaikat, de mire odaértek volna segíteni, már betuszkolták őket, és az autó nagy sebességgel elhajtott a rakparton. Borozsgyin ezredes kirohant a kapitányságról, embereit a palotába irányította, maga pedig bepattant az Ohrana ott várakozó készenléti autójába, és a másik kocsi üldözésére indult. A rögtönzött utcai versenyt a menekülő autó nyerte, Borozsgyin nem tudta utolérni, és mivel rendszámtábla sem volt rajta, illetve a lámpái sem égtek, azonosítani sem lehetett. A palotába rohanó emberei azt a tájékoztatást kapták, hogy két félvilági hölgy nem megfelelő viselkedést tanúsított, ezért felkérték a távozásra, majd kihajították őket.

A visszatérő Borozsgyin és Rogov közös jelentést írtak Balk tábornoknak, eközben azonban az ominózus előudvarból gyors egymásutánban négy lövést lehetett hallani. Újabb riadó tört ki. Immáron a negyedik rendőrkülönítmény rohamozta meg a palota bejáratát. Az ajtót egy ezredesi egyenruhában levő, hivatalos személynek tűnő valaki nyitotta ki, aki ellentmondást nem tűrően közölte, hogy a palotában egy Romanov nagyherceg tartózkodik, aki nem óhajtja, hogy zavarják és amennyiben bármiféle magyarázat szükségesnek tetszik, akkor azt őfelsége személyesen fogja megadni a megfelelő helyen. Így aztán a rendőrök visszakullogtak az őrsre, de most már járőrt hagytak a csatorna túloldalán.

Egy órával később ismét egy autó jelent meg a palotánál, a Kék-híd irányából érkezve. Szolgák a sofőr segítségével egy hosszú szőrmeköpenyt viselő tiszt jelenlétében emberi  testnek tűnő valamit hoztak ki az épületből, és betették a kocsiba. A sofőr beugrott, padlógázt adott és eltűnt a rakparton. Ugyanekkor Grigorjev tábornok értesítést kapott a prefektúráról, hogy Raszputyint a Juszupov-palotában megölték. Ezután kezdődött meg a nyomozás nagyüzemben. A tetthelyet felkereste az Ohrana főnöke, a rendőrfőnök és a csendőrség számos tábornoka, a helyszínt megszállták a rendvédelmi erők.

 

A jelentés kritikája

 

Ez egy jó adag hasznos infó, ami előrevinné a nyomozást, csak van egy kis baj vele.  Honnan származik? Cook ezt egy The Russian Diary of an Englishman: Petrograd, 1915-1917 c. könyvből veszi, melynek anonimitás mögé bújó szerzője azt állítja, hogy látta a rendőrségi jelentést a Raszputyin-ügyről 1916. december 17-én, pár órával a gyilkosság után, és a memorandum már másnap keringeni kezdett a pétervári angol kolónia berkeiben. A szerzőben Albert Stopfordot sejtjük, Juszupov régi, oxfordbeli barátját, akinek rengeteg ismeretsége volt Péterváron, úgyhogy akár megbízható forrás is lehetne. De gyanút vonz az a tény, hogy ezt az állítólagos rendőri jelentést sehol nem lehet fellelni. Az Orosz Föderáció Központi Levéltárában (GARF) nincsen ilyen rendőri jelentés, pedig a Raszputyin-gyilkosság nyomozati adatai oda kerültek. További gyanúra ad okot, hogy a GARF-ben viszont meglevő két szemtanúi beszámolót, Jefimov és Vlaszuk rendőrök vallomásait meg sem említi, holott ez a két közeg saját fülével hallotta a lövéseket, figyelte meg a történéseket és folytatott vizsgálatokat. A "jelentés" továbbá formailag és stílusában nem felel meg hivatalos rendőri jelentésnek. Nincsen szerzője, nincs címzettje, nem időrendi sorrendben halad, és a stílusa egy zsurnaliszta összefoglalójáé, nem pedig egy rendőr jelentéséé.

Stopford 1917 nyarán is leír egy verziót a Raszputyin-gyilkosságról, melyet "a tettes maga mesélt el" neki. Ezzel ugyanaz a helyzet, mint Juszupov saját vallomásaival, memoárjával, stb.-vel, hogy folyton változik a mese, de olyan pontokban, amik pedig biztosan nem történhettek meg úgy, változatlan. Nem tudjuk tehát szétválogatni, mi igaz ebből a jelentésből és mi nem. Stopford mellesleg homoszexuális affér miatt el lett ítélve az Egyesült Királyságban (akkoriban ez bűntettnek számított), így elképzelhető, hogy több  volt Juszupov közeli barátjánál és esetleg direkt megkérték ennek az anyagnak a terjesztésére, vagyis megint dezinformációval van dolgunk. Azért említem meg ezt a jelentést, mert egy valamirevaló elemzés biztosan foglalkozik vele. Andrew Cook például csont nélkül elfogadja valódinak a könyvében és megteszi rekonstrukciója alapjának. Ami érzésem szerint öreg hiba. Nem állítom, hogy nincs benne igazság egy szó sem, csak azt, hogy szétválogathatatlan a hamis információktól.

Jó, jó, mondja az összezavarodott olvasó, de akkor mégis mi az, ami igaz? A következő részben megnézzük mit vallott Jefimov és Vlaszuk közrendőr, valamint, hogy mi következik a ballisztikai vizsgálatokból. Emellett végre fény derül az ismeretlen katonák sírjára kilétére, sőt, talán még Osztapenko kapitány is lépést vált :). Daszvidanyia.

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr522982554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vén betyár 2011.06.29. 09:36:39

Nagyon izgalmas sorozat nagyon jól előadva, köszönet és óriási gratula!
Én még úgy ismertem, hogy kapcát vált.Csak nem célzás a következő témára?

Gróf Úr 2011.06.29. 16:51:05

Érdekfeszítő sorozat, alig várom a következő részt!

Gydrán 2011.06.29. 18:49:17

Közelről leadott fejlövésnél előfordul, hogy a szemgolyó kifordul a helyéről, ez lehet a magyarázata a hulla kifordult szemének. Ha igaz, hogy az első lövést a 6,35-ös Browinggal adták le, amelynek rendkívül kicsi a "sokk-hatása", akkor nem lehetett nagy csoda, hogy Raszputyin "feltámadt", ugyanis halálos lövés esetén is előfordulhat, hogy az áldozat magához tér, feláll, netán futni is képes. Aztán persze meghal.Ez a kis lövedékátmérő, alacsony kezdősebesség és csekély lövedéktömeg okán van így.

Minorkavidor 2011.06.29. 20:40:46

Hűha, szép kis konteó-s történet a 3-dik rész! A 4. részben csak nem a brit titkosszolgálat machinációjáról fogsz írni? Én ugyanis úgy tudom, hogy a sztrelec erőst békepárti volt és a briteknek meg érdekük volt az ország benttartása a háborúban.

sierrahun 2011.06.30. 00:42:29

@Gydrán: Ebben a történetben nagyon kevés valódi bizonyíték van, így ezt sem lehet kizárni. Általában azonban a masszív jobboldali roncsolásos sérüléseket annak szokták tulajdonítani, hogy a testet a Petrovszkij-hídról átdobták a korláton és lent telibeverte az egyik hídpillért. Ezt abból gondolják, hogy a pilléren vérnyomokat vettek észre. A szem kiugrása a becsapódás következménye a vélekedések szerint.

Fatman 2011.07.02. 22:30:22

Vajon a ciánkáli, és a vodka mit szól egymáshoz? Lehet, hogy az alkohol lereagálta a ciánt?

Ha van vegyész a vonalban, felvilágosíthatna minket!

sierrahun 2011.07.03. 16:46:23

@Fatman: valószínűleg semmit nem szólnak egymáshoz, különben vodkával gyógyítanák a ciánmérgezést a kórházakban.

Az alkohol ha jól értesültem, akkor valamelyest fokozza a vérkeringést és ezáltal lerövidíti a méreg hatásának kifejlődéséhez szükséges várakozási időt, de ez minden.

Fradista Utazó · http://attus.hu 2011.07.04. 22:20:54

Nézem a műholdképet, sőt, ki is nagyítottam a Google Mapsen:
maps.google.com/?ll=59.929353,30.299027&spn=0.002027,0.004018&t=h&z=18
Nem világos, hogy hol helyezkedik el az az udvar, ahol az események történtek.

sierrahun 2011.07.05. 01:04:24

@Fradista Utazó: A Mojka u. 94. ki van írva; fura, innen nézve leginkább A betűre emlékeztető épület. A frontja a Mojka-csatorna felé esik. Ettől jobbra áll a 92., kicsit nagyobb távolságra a csatornától. Ne tévesszen meg, hogy a 92-es szám jóval lejjebb sikerült, mint kellett volna. Lehet, hogy az, ahova írták szintén 92-es szám alatt fut, de a lényeges rész ott van a 90-es fehér épület és a 94 között, nem délebbre.
A kérdéses udvar az, aminél a cirill betűs nab. reki mojki ki van írva. Mára a kovácsoltvas kapukat eltávolították a helyükről, valaha három állt ott. Az udvar helyén ma játszótér van, ha jól értesültem. A BBC Timewatch forgatócsoportja járt a helyszínen, csinált egy dokumentumfilmet a témában, abban szerepelt Cullen és Cook is, ha minden igaz, bele lehet futni a tévében.

Fradista Utazó · http://attus.hu 2011.07.05. 09:09:05

@sierrahun: Köszönöm. Tehát lényegében a 92-es ház utcafrontja előtt zajlottak az események, ha jól értem, amit írsz. A cikkben lévő, a palota oldalbejáratát ábrázoló képen szemben a 94 (Juszupov-palota), balra a 92, jobbra pedig egyből az utca (csak az nem látszik a képen), ill. a Mojka-csatorna látható.
Igaz, a 2. részből ki is derült, hogy Puriskevics innét látta az utcán lévő embereket, tehát nem lehetett túl magas kőfal, vagy ilyesmi. Nem éppen ideális helyszín egy gyilkosságra...

Azért az érdekes, hogy miért találtak ki, ráadásul viszonylag gyorsan, legfeljebb egy-két nappal az eset után abszurd dolgokat, pl. a mérgezést, meg pláne, az utólag vízbe dobott kabátot. Ennek látszólag ebben a formában semmi értelme. Ugyanakkor, ha nem is akarták megmérgezni, hanem eleve az volt a szándék, hogy lelőjék, akkor azt nem volt célszerű pont az udvaron, majdnemhogy az utcán, megtenni, ha már egyszer Raszputyin valószínűleg tényleg egy ideig az épületen belül tartózkodott.

Na, remélem, a kérdések egy részére a következő részben választ kapunk, addig is köszönjük az eddigieket :-)

sierrahun 2011.07.05. 09:49:23

@Fradista Utazó: Igen, ott.
Nem biztos, hogy kőfal formában, de valami volt. Ugyanis több tanúvallomás azt mondja, hogy "átkukkantottam a kerítés felett és benéztem az udvarra". Ha nem lett volna tömör része a kerítésnek, akkor nem felette nézegettek volna át, hanem csak simán a rácsok, miegyebek között.

Ami az egyeztetett fedősztori keletkezését illeti, még annál is gyorsabban. Vagy a gyilkosság helyszínén már elkészült a sztori minden alapeleme, vagy már előre. Másnap még kihasználták a rendőrség nem éppen erélyes fellépését (konkrétan, hogy nem tartóztatták le őket azonnal) és tartottak még egy megbeszélést, mielőtt egyáltalán kihallgatták volna őket. Abban valószínűleg véglegesítették a verziójukat.
A következő részben majd meglátjuk, hogy a mérgezési sztori a december 17-18-i vallomásokban még nem szerepel (naná).
Valószínűbbnek tűnik, hogy az udvaron egyáltalán nem lőttek Raszputyinra; majd megpróbálom láttatni a következő posztban, miért.

Szívesen. :)

lécci 2011.07.05. 21:37:50

@sierrahun: A "nab. reki mojki" Mojka rakpartot jelent, ahol a Mojka izsór nyelven sárosat jelent, orosz átiratban Муя, azaz Muja.

Nash vs. Keynes 2011.07.10. 04:24:33

nagyon jó, én is várom a "megfolytatást" :)

Monarch (törölt) 2011.07.10. 11:15:24

Bennem kicsit csalódást keltett, hogy teljesen alaptalanul azt képzeltem, három részes a sorozat, és most egyben megtudom a Teljes, Megváltozhatatlan és Örök Igazságot, ehelyett meg egy to be continued... :)

sierrahun 2011.07.10. 12:02:15

@Monarch: úgy tűnik, összesen öt részt ölel fel, amit írni akarok. A negyedik többé-kevésbé már készen van, jövő héti megjelenésének nem látom akadályát.
Elnézést a felcsigázás utáni nem érkező folytatásokért. Védekezésképpen muszáj megemlítenem, hogy ebből a témából sokan mások egész könyveket írtak; nekem meg sokan mások komplett könyveit összegezve kéne bemutatót adnom, mi a helyzet. Ezt nehéz rövidre fognom. :)

Monarch (törölt) 2011.07.10. 13:22:22

@sierrahun: OK. Holnap írok egy féloldalas összefoglaló bejegyzést a második világháborúról. :)