Qedrák 2013.03.18. 09:10

Tényleg...?

Tényleg a sumérok a magyarok legközelebbi rokonai? Tényleg kitalálták a holokausztot? Tényleg Károlyi Mihály felelős a trianoni békéért? Megannyi kérdés, amelyekkel a történelmet kedvelő olvasóink bizonyára mind találkoztak már. A Történelemtanárok Egylete kísérletet tett arra, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjon az interneten tájékozódó olvasó.

 

Mítoszok és toposzok

 

A különböző történeti mítoszok lényegében az emberiség emlékezetével egyidősek. A történelmi toposzokat már a legelső történetírók is széles körben alkalmazták, akár a görög poliszok történetéről, akár a nomád államokról, akár a keresztény szentekről volt szó. Így lettek vándormotívumok a „jó zsarnok” archetípusa, vagy az állatok által felnevelt kisdedek.

A későbbi korszakokban, amikor a közösséghez tartozást már elsősorban a nyelvi és a magát nemzetként definiáló közösség határozta meg, a toposzokból mítoszok lettek, és a külső szemlélő informálására szánt történetek az egyén és a közösség identitásának részei lettek. A „Honnan jöttünk?”, „Kik vagyunk?” kérdések meghatározó részeivé váltak a XIX. században a nemzeti önazonosságnak, és ezzel együtt pedig óhatatlanul feladatot jelöltek ki a történelemkutatás számára. A pozitív vagy negatív kicsengésű történelmi események szerves részeivé váltak a nemzeti identitásnak. Így történt ez Magyarországon is, így került bele a köztudatba például Dugovics Titusz hősi halála Nándorfehérvárnál. A nacionalizmus, illetve a nacionalista történeti mítoszok kialakulásánál pedig nagyrészt szerepet játszott az, hogy az adott nemzeti közösség éppen milyen állami szereppel rendelkezett, milyen esélyei voltak a nemzeti közösségnek az „önmegvalósításra”. Magyarországon, a dualizmus sajátos berendezkedése közepette, az a történelemszemlélet erősödött meg, amely az állandó küzdelmet helyezte a magyar történelem középpontjába, így vált a nemzeti panteon kiemelt eseményévé a reformkor, így lett a magyar történelem hőse Thököly, Rákóczi, Petőfi. A magyar helyzet abszurditását kiválóan példázza az, hogy Kossuth Lajos újratemetésénél lényegében egy emberként ott állt az egész ország, miközben az a császár (király) uralkodott Magyarországon, aki kivégeztette az aradi tizenhármat. Ebben a légkörben keletkezett a Feszty-körkép, ekkor voltak a milleniumi ünnepségek, a múltszemléletet pedig a „dicső hódító” nemzet önképe határozta meg.

Ezzel szemben az országban élő nemzetiségek körében a „dicső őslakó” nemzet archetípusa terjedt el, a szlovákok Moráviája vagy dákok román kontinuitása képében. A trianoni döntés után pedig sokan gondolták úgy, hogy lám, a nemzetiségeké volt a „győztes stratégia”, muszáj tehát nekünk is még régebbi, még dicsőbb ősöket találni, hátha velük Kassa, Kolozsvár vagy Szabadka ismét magyar lesz... Ez a gondolkodás máig nem veszett ki, különösen az alternatív kutatók körében hódolnak a különböző több ezer éves Kárpát-medencei magyar jelenlét teóriájának.

A két világháború között a revízió határozta meg a történeti közgondolkodást is, emlékezve a „boldog békeidőkről”, vagy éppen a középkori nemzeti függetlenségről és a befogadó Magyar Királyságról.

A háború után a Habsburg-ellenesség, a társadalmi mozgalmak kerültek előtérbe, így lett Budai Nagy Antal, Dózsa György, Bocskai István, Thököly, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, majd a különböző munkásmozgalmi hősök a proletárdiktatúrában kicsúcsosodó forradalmi mozgalmak hőseivé, így lettek a Habsburgok nemtelen gyarmatosítók, akik a kapitalistákhoz hasonlóan csak kizsákmányolni akarták a magyar nemzetet.

 

 

Mítoszok és mítoszrombolók

 

A ma kutatójának nincsen könnyű dolga, ha korunk hiperkritikus hozzáállásának meg kíván felelni. A közvélemény azonban korántsem jellemezhető hiperkritikusként, hanem továbbra is identitási kérdésként tekint történelmi eseményekre. A patikamérlegen kimért források, az értelmezési keretek szűkre szabása jellemezhet egy tényekhez ragaszkodó történészt, de nem jellemzi a közvéleményt. „Az sem baj, ha nem igaz, csak nemzeti legyen!”- jelentette ki egy kedves ismerősöm, miután megmutattam neki egy televíziós felvételt, amelyen Ősbuda ügyében vitatkoztam. Ez a rövid és velős kijelentés hűen példázza azt, hogy a történészi értelemben vett igazság valójában nem mindenkit érdekel, különösen akkor nem, ha az adott kérdés az identitási mátrixban fogalmazódik meg. Ott az igazság nem önérték, nincs pártatlan nézőpont, nincs Török Gábor, hogy egy felhőn ülve, hárfával a kezében szomorú tekintettel merengjen a különböző mítoszokban hívő és alant egymással civódó embereken

Manapság éppen ebből kifolyólag jellemző, hogy a történelmi kérdésekben vallásos hívőként viselkednek egyesek. Az áltudományos őstörténeti és történeti munkákban hívők személyes sértésként, és támadásként élik meg, ha valahol olyan vélemény lát napvilágot, amely nem ért egyet valamely profetikus szerző tézisével, legyen az a finnugor rokonság, vagy a magyarok második világháborús szerepe. Bár Révész László egy rádióinterjúban elmondta, hogy a különböző áltudományos badarságok megcáfolása alapvetően nem tekinthető tudományos teljesítmények, és tudományos értelemben elvesztegetett erőforrásnak tekinthető az erre fordított energia, mégis időről időre az adott terület művelői kirukkolnak ilyen munkákkal.

A finnugor rokonság kérdésében Zsirai Miklós 1943-ban A magyarság őstörténete című munkában Őstörténeti csodabogarak címmel veszi górcső alá a különböző elméleteket, maró gúnnyal írva az önjelölt elméletkreátorokat. Pusztay Jánosnak Az ugor-török háború után című 1977-es munkája, vagy Komoróczy Gézának a Sumer és magyar című kötete ugyanekkor jelezte, hogy az identitási kérdések nem nyugszanak meg. Rédei Károly Őstörténetünk kérdései vagy legújabban a Honti László főszerkesztésében 2010-ben megjelent Nyelvrokonságról című munka jól mutatja, hogy ezen a területen a különböző szakembereknek még mindig van mit megcáfolniuk. Egy hasonló munka egyébként Németh György tollából látott napvilágot Karthágó és a só címmel még 2002-ben, de a szerző szerencséjére elsősorban tankönyvi mítoszokat vett górcső alá.

Pozitív fejlemény, hogy nem csak a szűkebb értelemben vett szakma, hanem a történelmet a társadalommal először megismertető történelemtanárok is kiemelten foglalkoznak a múlt mítoszaival. A Történelemtanárok Egylete már korábban is számos előadást és kiadványt szentelt a különböző történeti mítoszoknak, és nem fél politikai és közoktatási kérdésekben is markáns álláspontot képviselni. Az Egyezzünk ki a múlttal című sorozat 2010-ben egy műhelybeszélgetés-sorozat keretében próbálta meg felvázolni a különböző mítoszok hátterét, és a velük kapcsolatos igazságokat. Mindez megjelent könyv formátumban, és elérhető az interneten is. A kiadvány egyébként elsősorban a XX. századra koncentrált, de volt őstörténeti része is, itt a blogon is idéztünk ebből a munkából. Alig telt el két esztendő, és máris itt az újabb kísérlet az egylet részéről.

 

Tényleg…?

 

A honlap felépítése szerencsére egyszerű, némi középiskolás füzet utánérzéséhez hasonló dizájnnal. Az Aktuális menüpontban a friss cikkek találhatóak meg, amelyek egy-egy kérdéssel foglalkoznak, (pl. a sumér számítógéppel), a Cáfolós rovat képezi a honlap tulajdonképpeni törzsét, itt találhatóak meg azok a népszerű mítoszok és cáfolataik, amelyek a sumér rokonságtól Kádár Jánosig terjednek, a Szerzőink rovat pedig lényegében megadja, hogy kik írták a Cáfolós részeket. A Mások háza tája elsősorban olyan oldalakra kalauzolja az olvasókat, amelyek korábban egy-egy nemzet múltjában található sötét pontokat írja le, az oldalon egy konnotált bibliográfiához hasonló rövid szöveggel kísérve. A Melldöngetős szintén hasonló felépítésű, azzal a különbséggel, hogy itt olyan tényeket és személyeket sorakoztat fel, akikre és amikre büszkék lehetünk a kreált mítoszok helyett. A videótárban két Dolák-Saly Róbert videó található az egyik a sumerekről a másik pedig Ősbudáról. Az oldalhoz csatlakozik egy Facebook-csoport is, ahol szintén közzéteszik az aktualitásokat.

A tenyleg.com jól láthatóan a fiatalabb, középiskolás korosztályt célozta meg, hogy ez mennyiben volt sikeres, vagy mennyiben nem, azt majd az idő eldönti, fontos viszont, hogy van legalább egy újabb stabil pont, amire rendszeresen lehet hivatkozni a jövőben. Önmagában egy honlap persze kevés lehet a fiatalabb korosztály megnyeréséhez, viszont ötletes például a napokban folyó Facebook-formában közzétett március 15.-i eseménytörténet.

A Cáfolós rész formátuma egyébként egy-egy témán belül állítás – rövid cáfolat – hosszabb cáfolat alapján épül fel, ahol lehetséges, ott képek és további linkek segítik elő a tájékozódást. A sumér történelem és nyelvrokonság két részbe szedve szerepel, előbbinek Pálfi Zoltán, utóbbinak Tanos Bálint a szerzője, akik e témában már az Ókor című folyóirat 2006. évi 3-4. számában jelentettek meg egy rövidebb írást. Pálfi Zoltántól nem idegen ez a szerep, a Szkeptikus Klubban több előadás, és a Szkeptikus Blogon több írás is fűződik az ő nevéhez hasonló áltudományos történeti témákban. Szóba kerül itt Badiny-Jós Ferenc munkássága, a Habsburgok, a sumér el-, és odavándorlás, a magyar és a sumér nyelv agglutináló mivoltából levont következtetések, a sumér-nagyar nyelvtani hasonlóságok stb. A hun-magyar rokonságról szóló rész szerzője Sándor Klára, aki nemrég egy monográfiát is írt Nyelvrokonság és hun hagyomány címmel. A Galamus.hu-n egy 26 részből álló, szintén az őstörténettel foglalkozó írása jelent meg, amelyet egyébként szintén ajánlunk mindenkinek, (függetlenül attól, hogy a galamus.hu-val, vagy Sándor Klárával egyetért-e politikailag, mert ezek az írások nem politikai tartalmúak). Bár ő alapvetően nyelvészettel foglalkozik, a téma sokrétűsége okán szóba kerülnek a középkori magyar és külföldi írott források, az iszfaháni kódex és a rovásírás is. A hunokkal foglalkozó rész egyébként talán a legbővebben kifejtett cáfolat a honlapon.

A huszadik századi teóriákat Károlyi Mihály személye nyitja, akiről a hazaárulás, a belgrádi katonai konvenció, a hadsereg leszerelése és vélt politikai nézetei kapcsán esik szó, ennek a szakasznak Szabó Viktor történész, doktorandusz a szerzője. Sokkal világosabban megítélhető a holokauszttagadásról szóló rész, amelynek Karsai László a szerzője, és a különböző szélsőjobboldali teóriákkal foglalkozik, amelyek szerint a holokauszt valójában meg sem történt. Végül pedig a kommunizmusról is akad pár legenda, mint például a kádári jólét, a társadalom nem létező felelőssége a diktatúrában vagy a németek ránk erőszakolt kitelepítése.

Az egyes állítások rövidebb, majd részletesebb cáfolatába egyébként nem igazán lehet belekötni, azok mögött komoly tudás húzódik. Talán ez a legnagyobb hiányérzetünk is egyben, hogy az állításra cáfolatként további állítások felelnek, és olykor ezek alá vannak támasztva linkekkel, de a helyszűke miatt a még részletesebb kifejtésre nem volt lehetőség. Igaz persze, hogy lexikon méretű írásokat senki nem szeret olvasni, és mivel a megcélzott közönség is a középiskolákból kerülne ki, ahol ez manapság különösen komoly problémát jelent, ezért ezzel lehet indokolni a témák rövidségét. Vélhetően a humoros videók is a figyelemfelhívást szolgálják, bár, anélkül, hogy bántani akarnánk bárkit is, nem biztos, hogy Dolák-Saly Róbert karakterei megmozgatják a középiskolásokat. Az viszont különösen meglepő, hogy a suméros és ősbudás videókat helyenként felháborodással fogadták, főleg annak fényében, hogy a történészeket, vagy az MTA-t, nem viccből, hanem teljesen komolyan, mindenféle jelzőkkel illetik a hazaárulótól kezdve az idegenszívűségen át a közönséges zsidózásig.

Összefoglalva tehát, bátor kezdeményezésnek tarthatjuk a tenyleg.com-ot, amely reméljük, hogy még sokáig fog működni, és adott esetben újabb és újabb mítoszokkal egészíti ki már meglévő „gyűjteményét”. Önmagában már az is komoly eredmény, hogy a történelmet tanító tanárok magukénak vallanak egy ilyen kezdeményezést, és reméljük, még sokáig fog működni. A hasonló honlapokból valószínűleg sosem lehet elég, de minden egyes kis lépés komoly eredmény lehet, hogy végre a saját történelmünkben is az igazat lássuk, és ne helyettesítsük azt ezoterikus ködökkel és mondvacsinált történetekkel.

A bejegyzés trackback címe:

http://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr215119922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

orion128 2013.03.22. 21:14:48

Sziasztok!

A töriblogon lesznek újabb cikkek?
Nagyon szerettem olvasni minden anyagot, szinte habzsoltam őket!

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2013.03.27. 13:30:49

@orion128:

Sajnos sok jó hírrel nem fogok tudni senkit kecsegtetni, a magam részéről két további poszt van előkészületben, (az egyik a pilismaróti Ősbudáról), viszont a rendszeres frissülésünk továbbra sem biztosított. Azt tudom javasolni a még megmaradt olvasóinknak, hogy Facebookon, vagy RSS-ben vegyenek fel minket, és az újabb posztokról értesülni fognak.

Rikárd 2013.03.28. 14:17:26

Én is aggódom a blogért!

Thomas Dantes 2013.04.05. 19:38:25

Sajnos mire erre a blogra tévedtem, már alig-alig voltak cikkek, és mára ügye meg ez a helyzet.
Kár lenne érte, jó lenne egy újjult erővel működő történelmi cikkeket publikáló blog..nem hiszem hogy a téma hiány lenne a gond. Inkább az időhiány...no azt megértem. Épp ezért-bár nem akarok beleszólni- keresni kellene új cikkírókat, akik egyrészt valamennyire szakmabeliek, és idejük is lenne cikkírásra.

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2013.04.07. 19:16:00

@Thomas Dantes:

Voltak rá kísérleteink, de sajnos teljes kudarccal zárultak, pedig egy időben kifejezetten kerestünk új cikkírókat, itt a Töriblogon online is.

Pajzsvivő 2013.06.09. 23:36:14

Az egészben az a legszomorúbb,hogy ilyen felfogású történészek élnek közöttünk, és az iskolákból nemzet ellenes történészek kerülnek ki. Úgy adod elő itt a történetet, mintha a magánkutatókat te nem hülyéznéd le! Délibábos-dilettáns- alternatív-nacionalista stb A nagyon buta videókhoz meg a hozzászólás nem engedélyezett.Ez a "demokratikus" oktatás a fiataloknak? A hivatalos történész dogmák az áltudományosak, erre pont a tévesen azonosított Óbuda esete a legjobb példa!Egyben ez Magyarország legnagyobb szégyene a sok közül.A Történelemtanárok Egyletével karöltve hazudjátok el Albam Regalemet www.uni-mannheim.de/mateo/cera/tollius1/jpg/s200.html a királyi koronázó Fehérvárat-Vetus Budát a MAGYAR fővárost és történelmi múltunkat. obuda-pest.blogspot.de/

azVégek 2013.08.14. 13:08:43

De jó, hogy van ilyen! Nagyon kímélni fogja a bellentyűzetem, mert így nem kell sok ezer leütést vesztegetnem rokonaim-ismerőseim képzelgéseinek írásos cáfolatával. Marad az eddig megszokott barátságos és konstruktív személyes beszélegtés, ami ugye sokkal kellemesebb. A többit meg olvassák el, ha amúgy is naphosszat a neten bóklásznak. Egykori bölcsészhallgatóként nagyon ráz a hideg a megalapozatlan teóriáktól, erdélyiként meg bőven ki is jutott nekem belőlük (és nem csak a "mieinkből").

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2013.09.13. 16:22:45

Ez a "Tényleg!" blog elég érdekesen indul. Karsai neve semmiképpen nem az elfogulatlan, korrekt történész szinonjmája a szakterületén és azt a tisztelt szerzők se mernék talán kijelenteni, hogy napjainkban pont a Holokauszt témája teljesen szabadon, minden politikai befolyásolástól mentesen tárgyalható. (ha nem vigyáz a zsakmai vita résztvevője, könnyen börtönben találhatja magát, egyre több országban...)

Ahhoz képest, hogy a blog a racionalista megközelítés bajnokaként és az érzelmeket a történészi felkészültséggel összetévesztők nemeziseként van itt reklámozva, első ránézésre cáfolja ezt egy "Melldöngetős" példa:
tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=2964&id=342020

"A korinthoszi csatorna magyar építői"

"Közismert, hogy a panamai csatorna építkezését kezdeményező Ferdinand de Lesseps a történelem legnagyobb port kavaró korrupciós ügyének főszereplőjévé vált úgy, hogy közben csak veszített az egészen. Az már kevésbé tudott, hogy a panamai csatornaépítkezésnek volt két jelentős magyar szereplője is, akik éppen fordítva: mentesek maradtak a korrupció gyanújától, mégis haszonélvezői lettek. Türr István, Garibaldi egykori tábornoka ugyanis kezdetektől a csatornát építő társaság aligazgatója lett. (...) Miután Gerster látta, hogy a panamai tervek abban a formában, ahogy végül elfogadták azokat, műszakilag kivihetetlenek, meggyőzte erről Türrt is, aki háromezerszeres haszonnal eladta részesedését Lessepsnek, még mielőtt a bukás bekövetkezett volna. De a tábornok a csatornaépítésről nem mondott le: egy kisebb volumenű de megvalósíthatóbb projekt után nézett."

Az üzlettárs ilyenfajta átverése ad okot a hazafias melldöngetésre???

Tovább:
"Türr, Gerster és társai alkotását nem szokás számon tartani azokon a hazafias honlapokon, melyek Attilára, a félelmetes „magyar” birodalomszervezőre és a kalandozó magyarok rettegett nyilaira büszkék. Hát persze, Türr valóban magyar volt, valóban élt, modern ember, kapitalista, vállalkozó, ráadásul – ó irgalom atyja – szabadkőműves nagymester, és mint ilyen, nagyvonalú jótékonykodó is."

Nos, a szabadkőmúveseket elítélőkre való gúnyos célzás és a szabadkőműveseket saját propagandájuk szerint automatikusan CSAK jótékonykodónak beálljtás NEM racionalista történészi hozzáállás, főleg Raffay Ernő e kor magyar szabadkőművességének szerepét feldolgozó könyvei ismeretében. Bármit is gondol bárki Raffayról, azt nem lehet mondani, hogy ne tényekre alapozná mondanivalóját. A szabadkőművesség keményen politizált Türr korában , nemcsak jótékonykodott és e politizálás hazánknak káros volt.

A blog e melldöngetése kb. a "magyar Jézus"-elméletek szintjén áll.