Az argentinokat váratlanul érte, hogy az angolok a katonai válaszlépés mellett döntöttek, ugyanis nem igazán készültek komolyabb fegyveres összetűzésekre. Ezt mutatja, hogy a szigetek megszállása után gyorsan ki is vonták az erőik nagyobb részét. Mivel közben Chile mozgósított, és elkezdett felvonulni az argentin-chilei határra, az argentínok oda csoportosították át az erőiket, arra számítva, hogy háború tör ki. Tévedésük akkor derült ki, amikor április 25-én az angolok visszafoglalták Déli Georgiát (ez a szigetcsoport nem része a Falkland-szigeteknek, az Antarktiszhoz sokkal közelebb található, és már korábban megszállták az argentinok). A harci cselekmények hatására az argentinok megkezdték a frissen elfoglalt szigetek védelmének kiépíteni, de ezt eléggé gyorsan kellett megoldaniuk. Közben a brit flotta (amely az inváziós szárazföldi és légierőt is szállította) már gyülekezett Ascencionnál.

A szembenálló erők

Szárazföldi haderők

argentín

brit

Az angol erők két fő egységből álltak, mindkettő speciális, gyors reagálású és szélsőséges körülmények közötti harcra is jól kiképzett emberekből állt. Az argentin szárazföldi erők ezzel szemben az ország szubtrópusi, északi részének helyőrségeiből lettek átcsoportosítva. A chilei fenyegetés miatt a Rosario-hadműveletben résztvevő különleges egységeket, és a délen állomásozó, kontinentális és hideg körülmények közötti harcra kiképzett egységeket ugyanis a chílei határ környékére csoportosították át. Ráadásul, Dél-Georgia visszafoglalása egyszersmind azt is jelentette, hogy az angol flotta már jelen van a térségben, és így csak légi úton merték a csapatokat átdobni, ami természetszerűleg nem tette lehetővé, hogy nehézfegyverzetet is átszállítsanak. Az angolok ugyanakkor szintén nem alkalmaztak nehézfegyverzetet. A két szembenálló szárazföldi erő létszáma közel azonos volt, de némi minőségi fölényben az angolok voltak.

Tengeri haderők

argentin

brit

Az ARA Belgrano süllyedése

forrás: Wikipedia

Az argentin flotta számára a lehető legrosszabb időben tört ki a konfliktus, ugyanis pár hónapon belül kellett volna több új hajónak is megérkeznie. Így csak egy repülőgép anyahajó, egy könnyűcirkáló, 6 romboló, 2 tengeralattjáró (amelyből a Santa Fé már Déli Georgiánál megrongálódott és végül a személyzete otthagyta), és még néhány kisebb hajó alkotta a bevethető haderőt. A két legnagyobb hajó, a Május 25 repülőgéphordozó , és a General Belgrano könnyűcirkáló az angol és az amerikai flottától megvásárolt, ott kiselejtezett hajók voltak, amelyeket még a II. világháború alatt, ill. előtt építettek.

Az angol flotta ironikus módon szintén volt már jobb formában. A 70-es évek folyamán a tengeren túli területek függetlenné válásával jelentősen csökkentették a flotta költségvetését, amely hajók folyamatos leselejtezésével járt. Az angol erők ennek ellenére számszerűleg sokkal nagyobbak voltak, mint az argentin flotta: két repülőgép hordozó (Hermes és Invincible), 8 romboló, 15 fregatt, 6 tengeralattjáró, és több 10 kisebb hadihajó és szállítóhajó alkotta a harcokban résztvevő flottát. Ezek a hajók ráadásul más minőséget képviseltek, mint az argentín flotta.

Légierő

argentin

brit

Az argentin légierő nem kifejezetten csúcstechnológiás gépeket használt, habár éppen folyamatban volt egy korszerűsítés, de nagyrészt régebbi típusokra épült:

- legnagyobb számban a Mcdonnel - Douglas A4 Skyhawk különböző verzióit használták,

- kisebb számban használták az IAI dagger típust

- kaptak 5 korszerűnek számító Dassault Super Etendardot, amely típussal a Máj. 25 hordozón szolgáló A4-eket akarták leváltani, de ez is még folyamatban volt, az új gépekre még a komolyabb átképzés sem indult meg.

- földi célpontok ellen a FMA IA 58 Pucará típust használták. Ez volt azon kevés típusok egyike, amelyet Falklandra lehetett telepíteni, a stanley-i repülőtérre (amely túl rövid volt sugárhajtású gépeknek).

összességében kb. 120 gép állt a rendelkezésükre a többi, kis számban használt típussal együtt.

Az angol légierő alapvetően két részre oszlott:

- Az Invincible-n és a Hermes-en állomásozó Sea Harrierekből és Sea King helikopterekből

- Az Ascencionon állomásozó Vulcan és Nimrod bombázókból.

összességében kb. 20 vadász, pár darab bombázó állt a rendelkezésükre. A Harrierek korszerű típusnak számítottak, viszonylag friss fejlesztésűek voltak, a bombázók azonban nem.

Repülők terén tehát kb. 5-6 szoros számbeli fölényben voltak az argentinok.

A Fekete bak (Black buck)-hadművelet

Angol részről a hadműveletek távolsági bombázásokkal indultak, amelyet az Ascencionról felszálló Vulcanok abszolváltak. Ezek a gépek közepes hatótávolságú, nagy magasságban repülő bombázók voltak, amelyeket levegőben kellett tankolni, mert a Falkland szigetek a hatótávolságukon kívül feküdtek (eredetileg Európán belüli harcokra fejlesztették). Összesen hét alkalommal bombáztak május 4. és június 12. között különböző célpontokat, a hadművelet sikere ma is vita tárgya. A vélemények megoszlanak az eredményességet tekintve, de a legtöbben hajlanak arra, hogy csak minimális eredménnyel jártak. Kezdetben a stanley-i repülőteret támadták, hogy az argentin légierő ne tudja azt használni, majd argentin légvédelmi állásokat. Csak minimális veszteséget tudtak okozni, a pusztítást hamar kijavították az argentinok. Azonban, a repülőtérnek komolyabb jelentősége amúgy sem volt, mivel azt nem tudták rövidsége miatt használni az argentin vadászgépek.

A légiháború fokozódása

A Fekete bak-hadművelettel egy időben az argentinok is fokozták a légierejük tevékenységét május 1-jétől, mivel attól tartottak, hogy az angolok már partraszállásra készülődnek. Kötelékekben kezdtek járőrözni a Falkland-szigetek környéki tenger felett, ahol harcba keveredtek az angol flotta egységeivel, illetve az angol hordozókról felszálló Harrierekkel. Azonban, az argentinok által használt típusok alapvetően rövid hatótávolságú gépek voltak, és a szárazföldről voltak kénytelen felszállni, majd 500-1000 km megtétele után harcba bocsátkozni földi/tengeri célpontokkal, ezért a Harrierekkel általában nem bocsátkoztak harcba. Ez azt a furcsa helyzetet eredményezte, hogy dacára a többszörös számbeli fölényüknek, nem tudták (és nem is akarták) kivívni a légifölényt. Az argentin légierő tevékenysége tehát elsősorban bombázásra koncentrálódott, miközben az angol Harrierek jelentette fenyegetést nem tudták megszüntetni. Ennek köszönhető, hogy viszonylag nagy veszteségeket szenvedtek, több 10 gépet lőttek le az angolok, miközben az angol veszteségek minimálisak maradtak.

Tengeri harcok

Május másodikán az angol atommeghajtású Conqueror tengeralattjáró észrevette az argentin zászlóshajót, a Belgrano-t, amint délnyugatnak tartott, a britek által deklarált hadműveleti zónán kívül. A Conqueror kapitánya, Christopher Wreford-Brown engedélyt kért a hajó kilövésére, amelyet némi hezitálás után meg is kapott a vezérkartól, majd megtorpedózta a cirkálót, és telibe találta. A Belgrano hamar elsüllyedt (egyébként eredetileg Phoenix néven az USA II. világháborús flottájának volt a tagja, és túlélte Pearl Harbort is), ez az esemény az első komolyabb angol győzelmet jelentette. A Belgrano elsüllyesztésének volt egy fontos következménye: az eleve létszámhátrányban levő argentin flotta visszavonta összes hajóját a hadműveleti zónából és a környékéről az otthoni kikötőkbe, azaz a továbbiakban már nem kellett attól tartani, hogy a két angol hordozót veszélyeztetik. A Május 25. hordozó visszavonása azt is jelentette, hogy a rajta állomásozó repülőgépek is csak a szárazföldről tudnak felszállni, ami tovább csökkentette az argentin légierő képességét a harrierek elleni harcra.

Két nappal később viszont az angolok vesztettek el egy hajót, a modernnek számító Sheffield rombolót. A hajót egy super etendard exocet rakétája találta el. Az argentín flotta visszavonulásával ugyanis az angolok előrébb helyezték a rombolóikat, hogy egy külső légvédelmet hozzanak létre a szárazföld felől támadó argentín gépekkel szemben. Elméletileg ezek a rombolók komoly légvédelmi rendszerekkel voltak ellátva, a Sheffield elsüllyedése pont ennek a modern légvédelmi rendszernek a hibájából következett be, ugyanis a hajó elektronikai rendszere a két támadó super etendardot egy jó darabig egy célpontnak ismerte fel, majd amikor felfedezte, hogy két repülő közeledik, nem volt hajlandó törölni a korábbi célpontot, és újra kellett indítani a rendszert :) Közben a gépek túl közel értek, kilőtték a rakétáikat, mielőtt a hajó reagálhatott volna. Az angolok a továbbiakban több hajót is elvesztettek még, de az argentinokkal szemben nem ijedtek meg a veszteségektől, és nem vonták visszább a flottájukat.

Brit partraszállás

 

Május 21-én a britek partra szálltak a keleti szigeten, Stanleyhez képest az ellenkező oldalon, és 4000 embert tettek partra. Az argentinok észlelték a partraszállást, és komoly légitámadásokat indítottak a hídfő felszámolására (a hosszú partvonallal rendelkező szigeteken kb. 10 ezer főnyi haderővel nem lehetett olyan erődítéseket kiépíteni, hogy a teljes partvonalat védeni tudják, és nem is nagyon volt ennek értelme, mivel a szigeten nem voltak stratégiai pontok a főváros, Stanley kivételével). A légitámadások kezdetben nem voltak túl sikeresek, mert a brit légvédelem miatt alacsonyan repülő gépek túl kis magasságban oldották ki a bombáikat, így azok egy része fel sem robbant. Sajnos a BBC túl jó munkát végzett, és a hírekben beszámoltak erről, amit az argentinok köszöntek szépen, és módosították a bombáik kioldó szerkezetét. Ennek következtében további hajókat sikerült elsüllyeszteniük, és a partraszállókat támogató helikopterflotta is jelentős veszteségeket szenvedett. Angol részről ezek érzékeny veszteségek voltak, mert a logisztikai lehetőségeiket gyengítették.

A Goose Green-i csata

 A Groose Green-i csata

forrás: Wikipedia

Egy héttel a partraszállás után a britek támadást indítottak Goose Green térségében, amely a keleti sziget közepén, két benyúló fjord között található. A településnek nem volt különösebb stratégiai jelentősége, de a partraszállás helyszínétől, San Carlostól nem volt túl messze, és a Stanley irányába történő előrenyomulás előtt célszerű volt felszámolni az itteni argentín állásokat. Természetesen propagandaszempontból is jól mutatott egy brit győzelem. Az angolok sikeresen elfoglalták a települést, és 1000 hadifoglyot ejtettek, és bejelenthették a győzelmet.

Előrenyomulás Stanley felé, és a város elfoglalása

Június elsején újabb 5000 angol katona szállt partra, és a britek megkezdték az előrenyomulást Stanley irányába. Az előrenyomulás a korábbi helikopterveszteségek miatt nem volt túl gyors, csak június 11-re értek az angol erők Stanley közelébe, logisztikailag ugyanis nehézséget jelentett a felszerelés mozgatása.

Argentin hadifolyok

forrás: Wikipedia

Ezt szállítóhajókkal próbálták megoldani, de az argentin légierő lecsapott a Sir Galahad és Sir Tristam szállítóhajókra június 8-án. A Stanley elleni támadás végül június 11-én éjszaka indult meg, a britek először elfoglalták a környező magaslatokat, majd a június 13-án meginduló második támadás során áttörték az argentin védelmet, és felszámolták az ellenállást, kb. 10.000 argentín katona adta meg magát. A város elfoglalása után, június 20-án elfoglalták a Déli Sandwich szigeteken található, még 1976-ban engedély nélkül alapított argentín bázist is, és deklarálták a harcok végét. Ezzel véget ért a faklandi háború.

még mindig folytatjuk :)

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr79415375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus 2008.04.08. 18:04:41

Kis földrajzi pontosítás. Chile azt a bizonyos mozgósítást/csapatösszevonást tudomásom szerint délen a Tűzföld környékén hajtotta végre. A két ország közös határa elég hosszú, de nagy része a járhtatalan Andok hegység, csak délen vannak alkalmas területek. No meg ott elég érdekesen van meghúzva a hátvonal, vitákra alkalmassan...

Tetszik a mai is, de főleg a II rész kül és katonapolitikai helyzetének ismertetése. Elmondható hogy az argentinok nem csak katonailag hanem politikailag is igen rosszul időzítettek.

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.04.10. 09:30:34

Chíle valóban egy tűzföldi konfliktusra készült, mivel az argentinoknak ott voltak területi követeléseik, de a hosszú szárazföldi határ miatt ez kizárt, hogy egy lokális konfliktus maradt volna.

Michael Collins 2009.05.07. 21:43:17

Hiányolom a gurkákat a történt magyar szövegéből!

tomibatyo 2009.12.09. 20:38:48

Apró észrevétel! A Nimrodok tengeri járőrgépek, nem bombázók. Amúgy nagyon jó sorozat, mondhatni hiánypótló.