1714. november 10-ről 11-re virradó éjjel (szombatról vasárnapra virradóan) XII. Károly (1682-1718) svéd király belovagolt a svéd fennhatóság alatt álló Stralsundba, e mecklenburgi Hanza-városba, mely a westfáliai béke óta Svédország (Svéd-Pomeránia) része volt, hogy kis pihenő után hogy áthajózzon hazájába. Illetve belovagolt volna, ha az őrség felismeri, s nem várakoztatja vagy 2 órát az éjjel érkező, szakállas, uralkodótól nem megszokott viseletben megjelenő 32 éves hadfit. Talán ha szólt volna előre, hogy jön. Aztán még egy évet maradt, kellett, hogy maradjon. A dánok ugyanis a Nagy Északi Háború ezen szakaszában elfoglalták a szemben fekvő Rügen szigetét, lényegében ellehetetlenítve az átkelést.

Károly 1709 július 8-án vereséget szenved Poltavánál, még elötte Vorszkla ostrománál megsebesül, nem képes a csapatait tovább vezetni, de milyen csapatokat? (vagy 20ezer svéd került Poltavánál fogságba). A vereség a svéd sikerek végét jelenti, s Oroszország felemelkedésének kezdetét. Poltava után Volkonszkij üldözi egy kicsit, de a törökkel nem száll szembe, így Károly mintegy 1000 katonájával - karolinokkal - a moldovai Bender (Tighina) erődjébe húzódik vissza  (Besszarábiában, a Dnyeszter jobb oldalán), mely török zászló alatt áll akkoriban. Pontosabban Bender mellett Varnica falut jelölik ki lakhelyéül, melyet valóságos megerősített sánctáborrá alakítanak. Mazeppa is elkíséri, aki néhány hét után feladja, 'méregpoharába dől'.

Károly - bár helyzete majdnem reménytelen - nem adja fel. Kezdetben a törökök örültek Károly 'vendégségének', hisz fenekedtek az oroszok ellen, fájt nekik Azov elvesztése. Pénzelték hát a svédek 'időleges állomásozását', a török defterekben Demirbaş Şarl feljegyzés alatt kutathatók a porta Károlyra és kiséretére fordított költségei. Ekkoriban Isztambulban is a háborús párt kerekedik felül (hogy mennyi szerepe van ebben Poniatowski hercegnek, Károly megbízottjának, nehéz megmondani, a szándékok mindenesetre egy irányba mutatnak). Baltacı Mehmed Paşa lesz a fővezér, igaz csak 1 évre, 1710 agusztusa és 1711 novembere között (akkoriban szinte évente cserélődtek a nagyvezírek)

Péter még Poltava után követelte Ahmedtől Károly kiadatását, mely elutasítás mellé a törökök megizenték, hogy Péter bontsa le az azovi és taganrogi erődítéseket, melyeket ők építettek, s a konstantinápolyi békében (1700) kényszerültek átadni az oroszoknak. Péter kezdeményez és Seremetyev grófot Moldava 'integrálása' céljából a török ellen küldi, hozzájárulva a vállalkozás kudarcával a fanarióták moldavai uralmának kiépüléséhez.(tudta-e vajon Seremetyev, hogy Károly milyen közel van?).

A csapatok felvonulnak, az oroszok 50 ezer emberrel, a fővezír háromszor annyival, csoda-e, ha 1711. július 9-én a Prut mellett megállítja őket. Aztán békeszerződés lett a vége. A szultán kifejezetten jól 'jött ki' (ebből az egyből), az elébb még lebontani kért erődöket visszakapta, ráadásul Pétert kötelezte, hogy számolja fel azovi-tengeri flottáját, s hogy nem szól bele a kozák-litván vitába. Az oroszok legközelebb majd 1735-ben próbálkoznak. A béke végtelenül bántotta Károlyt, aki panaszt emelt a szultánnál, aki azidőtájt III. Ahmed volt. A szultán azonban nem akart háborút igazán - legalábbis erre nem, Velence felé (1714), majd Európa (Habsburgok 1716) felé próbálkozik. Vesztére. Ahmed, akit ma lúzerként emlegetnénk, a karlócai béke árnyékában nyit, majd az elébb említett konstantinápolyival folytatja, hogy az iménti pruti győzelmet feledtetve neki jusson a pozsareváci béke is - örök 'dicsőségül'. Életét egy janicsárlázadás következményeként trónfosztva, 6 év börtön után végzi be.

A szultán tehát felszólítja Károlyt a távozásra, megelégelve intrikáit a békekötés csalódottságában. Aki természetesen elmenni nem akar, bízik a háború folytatásában (majdnem az is lett a vége, akkora volt az elégedetlenség Sztambulban. De hát a janicsárlázadások korában vagyunk, az ilyen helyzetek 'mindennaposak'.) Ahmed, hogy vendége befolyását csökkentse, ostrom alá vette az amúgy török területen lévő várat, melyet mégis 1000-1500 svéd karolin (Károlykövető) meg némi kozák lakott. A 1713. február 1-i események, 'benderi csetepaté' néven híresültek el. Lényegében a janicsárok megostromolták és noha meg nem ölték, de elfogták és átszállították Isztambulba, ahol Károlyunk nem vesztegette az időt, sakkkal és a török flotta tanulmányozásával töltötte az időt (Nagy Péter óta királyi foglalatosság. Építtet is majd hazatérve török mintára két csatahajót a Yildirim-et (Villám) és a Yaramaz-t vagy Jarramas-t ("Vörös"). Ez utóbi a képen.

Viszont nem sokáig marad(hatot)t, a szultán eltávolította Isztambulból is, 1 évig fogolyként élt a Drinápoly melletti Dimotikában (1713 februártól 1714 októberig)

Így a közel 3 és fél éves besszarábiai tártózkodást megfejeli majd másfél év elzárással. Azonban Károly egy idő után hazavágyott. Volt rá oka. A poltavai vereség után nem állt meg az élet a Károly által elfoglalt területeken sem, melyeket sorra visszahódított Péter (elébb Kurzemét, majd Viborgot, Rigát, Tallint, Pärnut). A dánok partra szálltak az előbb említett Rügen szigetén, Erős Ágost (ő a szász választó) bevonult Lengyelországba, ahonnan Stanislaw I. Leszczynski viszont ki. De lássuk mi a helyzet a Nagy Északi háború ezen szakaszában a Tolnai lexikon szerint:

 

"Mindaz, amit XII. Károly bámulatos vezéri zsenialitásával ki vívott, részint egyszerre, részint lassanként semmivé törpült. Ágost szász fejedelem IV. Frigyes dán királlyal újból szövetségre lépett a svédek ellen, csatlakozott ehhez Brandenburg-Poroszország, végül Oroszország is. Ágost értésére adta a lengyeleknek, hogy Lengyelországba érkezik és tizenháromezer ember élén be is vonult Varsóba, a lengyelek pedig tömegesen siettek eléje, hogy hódotalukat bemutassák. Elkezdődött tehát újból az északi háború. Az oroszok bevették Elbinget, majd Rigát, mire Péter cár Észtországot és Livlandot bekebelezte Oroszországba. Finnországot is ekkor hódították meg az oroszok. Wiborg, Albő, Helsingfors rendre megadták magukat, Tamenfors mellett pedig a svéd sereg súlyos vereséget szenvedett. Hangödel mellett vívták az oroszok az első tengeri csatát a svédekkel, még pedig fényes győzelemmel. A többi európai országok, főként azok, amelyek tengeri haderőre is támaszkodhattak, a további bonyodalmak elkerülése végett Svédországot semleges területnek akarták nyilvánítani. A svédek azonban ebbe nem egyeztek bele, hanem folytatták a háborút. A dánokat Helsingborg, majd Gadeburch mellett Steenbach svéd vezér nagy fölénnyel megverte, de már a következő évben Tönning mellett kénytelen volt magát a dánoknak megadni. Ekkor Károly Frigyes holstein-gottorpi herceg és Poroszország szövetségre léptek az oroszok ellen, de nem tudtak lényeges eredményt elérni, csak Poroszországnak sikerült Stettint és környékét pénzzel megváltani az orosztól. Igy állott a helyzet, amikor 1714 november végén megjelent Stralsundban - XII. Károly. Ugy érkezett, mint egy menekült, azt sem tudta, hogy mihez fogjon, de végtelen büszkesége nem hagyta nyugodni. Amikor értesült, hogy Poroszország Stettint megvásárolta, hadat izent, mire a poroszok harminckétezeren és huszonnyolcezer szász Stralsundot körülkerítették, ahonnan a svéd király még idejekorán kimenekült, Stralsund pedig megadta magát s ezzel aztán az északkeleti vidéken sok svéd terület jutott a szövetségesek birtokába. Szomorú kilátások nyíltak a svéd király számára. Országa folyton kisebb lett, népe már kezdett kimerülni a véget nem érő és amint látszott, eredménytelen hadakozásokban. De XII. Károlyt beteges harci ösztöne nem hagyta békében. Kárpótolni akarta magát Norvégia meghódításával. Uj sereget állított talpra, még a tizenötéves gyermekeket is besoroztatta. Az 1718. év folyamán akarta XII. Károly Norvégiát svéd uralom alá juttatni. Annfeld svéd tábornok eljutott Drontheim elé, a király pedig a fősereggel Frederikshuld mellett a dánok által erősen megszállott várat vette ostrom alá. Itt aztán fegyverlövés érte és 1718 december 11-én XII. Károly király meghalt. Svédországnak tehát nem volt királya." A trón betöltése nagy mértékben a hadseregtől függött és Dücker tábornok rá akarta venni a holstein-gottorpi herceget, Károly Frigyest, hogy kiáltassa kimagát királynak. Ennek azonban nem volt bátorsága, a svéd nemesség pedig, amely ráunt immár a háborúra és megelégelte az abszolút királyi hatalom által okozott terheket, Svédországból választókirályságot alakított és a trónra XII. Károly fiatalabb nővérét, Ulrika Eleonorát és ennek férjét, I. Frigyes hessen-kasseli fejedelmet emelte. A nemesség azonban, amelynek a multból elég tapasztalata volt abban az irányban, hogy a túltengő királyi hatalom mennyire árthat a nemzetnek, előre is azon volt, hogy csak árnyék-királyságot tűrjön meg. A kormányzást a birodalmi tanácsban öt állami főméltóság intézte, a koronának csak két szavazata volt, a hadsereg a királynak és a parlamentnek tette le a hódolati esküt. Ezek után a nemesség a királlyal egyetértőleg külön-külön békét kötött minden ellenfelével. Hannovertől és Poroszországtól a területátengedésekért három millió tallért kapott, Finnországot visszakapta, de egyébként minden olyan terület, amelyeket XII. Károly szerzett, végleg elveszett. Oroszországgal, miután az orosz flotta három ízben pusztította végig a svéd partvidéket, Nystadtban kötött békét Svédország. Ezzel azután végképp lehanyatlott Svédország nagysága, hosszú ideig megszünt nevezetesebb szerepet játszani. Az északi háború következménye tehát Oroszország kialakulása lett."

 

Károly tehát részint a háború fejleményei, részint az orosz-török konfliktus elcsendesedése miatt, melyben úgy bízott, elhatározta, hogy a lehető leggyorsabban hazatér. 1714 szeptember 20-án megkapja az engedélyt a hazatérésre, október 16-án már Pitestiben van, hogy találkozzék tábornokával, A. Sparre-vel és mintegy 1500 karolinjával. Hogy mennyire játszott szerepet az, hogy most már Károly is menni akart, s ezért áldozott, s mennyire az, hogy a törökök is kívánták távozását, már nehezen kideríthető, ill. valószínűleg mindkettő közrejátszott az engedély kiadásában. Megvesztegetés, minden, ahogy lenni szokott (ismerős Rákóczinál is a 'korszellem'). Aztán lóhátra. Lehet anekdota az a történet, hogy az ügymenetet előmozdító hitelezők elkísérték egész Svédországig, hogy a megtérülésük kockázatát csökkentsék. Azt mondják, azóta ismerik a svédek a serbetet, a kávézás szokását no és a töltött káposztát.

Október 28-án indult, s egyik kísérőjével a november 10-ről 11-re virradó éjszakán érkeztek meg Stralsundba. A 2400 (más források szerint 2500, ill. olyan is van, mely 2620 km-esnek jelöli az utat) Károly és kisérője 14 nap alatt tette meg. (Annak is igaza van, aki 16 napról beszél, mert ők az egész 'csapattal' számolnak). A ma közúton 2175 km-es távot némi 'kerülővel' tették meg, hja 'közbeesett' Szászország. Napi átlagban jó 170 km-es átlag.

A mintegy 1500 ember október 26-án indul (mire vártak, hogy a köd eloszoljék?), viszont lassan halad (a többség 'gyalog' van). Még aznap 24 embert kiválogatott, hogy 'kilépjenek' (a többi majd jön). Másnap, október 27-én késő este újabb döntést hoz, hátrahagyva valamennyi emberét, kettő kivételével, - írjuk ki a nevüket, megérdemlik - Gustav Fredrik von Rosen és Otto Fredrik von Düring kiséretében folytatja. Velük már hazáig. Úgy Károlyosan.

Amint azt az olvasó látni fogja a kommentekben, e poszt (egyik) leggyengébb pontja a datálás, az egyes időpontok pontos meghatározása. A november 10/11 éjjeli stralsundi érkezést is ezzel a 'valószínűségi együtthatóval' kell értelmezni. Ami biztos az az indulás időpontja a helyi (ezt fontos kihangsúlyozni) időszámítás szerint, és az utazás időtartama (valamint az, hogy a fentmaradt feljegyzések első látásra ellentmondásosnak tűnő időpontokat jelölnek meg az áthaladásról szólva.). Utólag rájöttem, hogy ennek mibenléte a Julián-naptárról a Gergely-naptárra történt átállások eltérő időpontja miatt van, ill. amiatt, hogy ez - ki gondolná - 1714-ben még sokhelyütt nem történt meg.

Ezért az alábbiakban összefoglalom az áthaladás útvonalán az egyes átállások időpontját. Ezekből világosan látszik, hogy Havasalföld területén Erdélybe való belépést megelőzően majd a német protestáns tartományok, ill. maga Svédország területe is mennyire 'másként viselkedtek', mint  a katolikus tartományok.

Forrás: http://www.astronet.ru/db/msg/1182545/node4.html 2.2.4. pont

 

Románia (Havasalföld): 1919 márc 31-ápr 14. Havasalföld ezidőben a Török Birodalom része volt, Törökország is majd csak 1927-ben tér át.

Magyarország (talán Erdély is?): 1587 okt 21- nov1.

Ausztria (az egyes tartományok 2 csoportban 2 időpontban, de mind) 1583-ban

Német tartományok: eltérő időpontokban, de a katolikusok 1583-1585 között mind 'áttért' átállt. Poroszország 1610 aug 22- szept 2., a protestáns tartományok 1700 febr 18-ról március 1-re valóan.

Svédország (Svéd-Pomerániát, az ugye ideát van, nem tudom konkrétan): !!!! csak 1753 február 17-márc 1.

Álnevük is volt, Károly volt Peter Frisk, von Rosen volt Johann Palm, és von Düring Erik Ungern. Közben von Rosen még Erdélyben hátramaradt, hogy a 'főerőkkel', bocsánat, a hátramaradottakkal tartsa a kapcsolatot. Így von Düringnek jut osztályrészül, hogy elkisérje útján végig az uralkodót. Szegényre nem mosolyog a szerencse, 1715 novemberében Stralsund ostrománál elesik, nem jut haza Svédországba. A király végül egy évig tartózkodik Stralsundban, 1715 december 15-én kénytelen elhagyni a várost, hogy két nappal később, 15 évi távollét után partra lépjen Svédországban Trelleborg mellett,  Skåne déli partjainál. Von Rosen amúgy szárnysegéd (adjutant-general), von Düring alezredes (lieutenant-colonel) volt, az úton mégis mindhárman kapitányi rangban 'utaztak'.

Az útvonal tehát: (mert már mindenki úgy várja, nem?)

Pitesti (át Vöröstorony-szoroson, fel az Olt vize mellett) Szeben, Gyulafehérvár (majd északra a Maros völgyében, az Erdélyi-középhegységet Keletről Észak felé kerülve) Zilah, (Szilágysomlyó, Margitta) Nagyvárad, Debrecen (ez egy kicsit téblábolás, miért nem ment Margittából egyből Debrecenbe?), Pest, (állítólag az akkoriban a Váczi utca és az Irányi utca sarkán álló fogadóban szállt meg, majd végig a Duna bal partján) Bécs, Linz, Passau, Regensburg, Nürnberg, Hanau, Kassel (utóbbi két város a Hesse-kasseli nagyhercegség területén van, a herceg, Frigyes, Károly sógora, később követi a svéd trónon), Celle (az épp az év augusztusában az angol trónra kerülő Hannoveri-ház birtoka örökség gyanánt, 1713-tól az 'ellenség', a szászok szövetségese), majd át az egyedüli szövetségesként marad Holstein-Gottorp hercegség területén (a hesseniek után majd ők jönnek a trónra), hogy mecklenburgi földre lépve elöbb Rostock, végül Stralsund következzék. Útjuk sokhelyütt postaállomásokon át vezetett (talán emiatt a Zilah, Nagyvárad, Debrecen háromszög is?). Olyan forrás is van, aki szerint Erdély és Magyarország területén eleve postakocsin utaztak (Debrecenben is a postaállomáson éjszakázott), s csak Bécstől váltott lovakon (I. Lipót 1695-ös postapátensében modern intézményt épített ki, viszont ha igaz, ez némileg elvesz a 'vágta' fényéből).

A mellékelt térkép igyekszik érzékelhetővé tenni a korabeli Európa viszonyait.

A történetet 2000-ben újrajátszották. Åke Sagrén tábornok (1990-1996 között svéd vezérkari főnök, a svédeknél a főparancsnok 1975-től formálisan az uralkodó) sokadmagával 2000. szeptemberében túraként megtette a távot:

Pitesti (09.05),
Szeben (09.06),
Gyulafehérvár (09.06),
Zilah, (Szilágysomlyó, Margitta,)
Nagyvárad,
Székelyhíd (román-magyar határ)
Debrecen,
Budapest (09.09)

Bécs (09.11),
Linz (09.12),
Passau (09.12)
Regensburg (09.13),
Nürnberg,
Hanau,
Kassel (09.16),
Celle (09.17-18),
Stralsund (09.19).

 

Az orosz betűktől nem idegenkedőknek egy térképen az egész: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a4/Nordic_war_bse.jpg

a nagyvezírek listája: http://tr.wikipedia.org/wiki/Sadrazam.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr48429213

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Vendégoldal - Kismy: XII. Károly 2.0 2010.01.20. 12:03:49

Az első rész után most a másodikkal folytatjuk Kismy dolgozatát XII. Károlyról, arról a svéd királyról, akinek életpályáját fürkészve (spoilerezés nélkül is) biztosak lehetünk abban, hogy végül nem családi körben, az unalomba és a semmittevésbe pusz...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lécci 2008.05.08. 22:27:50

Látom debreceniek is olvasták, örömömre. Ha van köztetek bölcsész-hallgató, vagy történelem után érdeklődő aki szánna rá egy délutánt és bemenne a helyi levéltárba utánanézni, hogy van-e nyoma a városi tanács iratai közt annak, hogy mivel érkezett lóháton, vagy postakocsival. Egyáltalán bármi, amiből ki lehet indulni. (Fondjegyzék A1011a, vagy A1012a - ez a város házipénztárának iratanyaga 1611-1848 között -, ott az 1714.év november első napjai között van-é feljegyzés, elszámolás a Károllyal állítólagosan a postaházban elköltött vacsoráról.
Részletek a hbmleveltar.uw.hu/fond/iv_debr.htm alatt.
Köszönöm.
Aki megteszi ezt a szivességet, azt belefogalmazom a cikkbe ;-)

Zsigmond Attila 2008.06.07. 02:04:59

Épp most írok egy tanulmányt XII. Károly zilahi átutazásáról. Ha minden jól alakul, hamarosan megjelenik majd az Erdélyi Múzeumban. Elég nagy a homály, az adatok ellentmondásosak. Van egy legenda, hogy a király november 14-én (inkább 9-10-én - akkor mikor is ért valójában Stralsundba?) megszállt Zoványi P. György helyi református lelkész házában (emléktáblája is van, az "ántivilágban" Király utcának is hívták egy darabig, amíg nem fordult egyet a történelem kereke). Ez a teória több sebből vérzik, ezt próbálom bizonygatni az opusomban. Károly magyarországi uatazását alaposan feldolgozta Ballagi Áron XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon (1922) c. könyvében, ebből kiderül, hogy Károly csak Bécstől lovagolt. Oda nov. 16-án ért, tehát Debrecenben valamikor 12-13. körül járhatott. Én még a svédeknél is nyomoztattam, bele is fogalmaztam a szövegembe, aki segített. :-) Üdv, Zs. A.

Zsigmond Attila 2008.06.07. 02:10:06

Bocsi, Ballagi Aladár a szerző, az előbb elírtam.

lécci 2008.06.09. 09:56:54

Köszönöm druszám a figyelmed. Én Ake Sagren felől közelítettem a témát, valamikor olvastam az 'újralovaglásról' s vagy 8 évig nézett szembe az fecni a konyhafalon, amit a hír alapján skicceltem, rajta párszó : "Ake Sagren Pitesti-Stralsund 2600 km, 14 nap" (most a cikk után már levehettem:)
Magát a posztot a neten elérhető anyagok alapján állítottam össze, azok összehasonlító elemzésével. Írás közben lett a szituáció egyre érdekesebb számomra, kezdetben csak a romantikus 'nagy hazatérést' láttam benne, aztán azt, hogy 'miképp számol el 5 évével egy alig 36 évet élt uralkodó' s jólesett, kicsit én is elidőzhettem a korban.
Azért lenne jó, ha valaki Debrecenben utánajárna amit egy hsz-el előbb írtam (vagy Zilahon? :) - mert az a levéltári hivatkozás egy jó mérési pont lenne.
Az, hogy valószínűleg Bécstől mentek csak lovon, s addig postakocsin (de mettől?, mert a 2 kiválogatás/redukálás elött valamennyit maguk is hátaslovon tettek meg, legalább 2 napot) a cikkben is 'sejtetve van', de a Ballagi könyvet nem ismervén a Stralsundba érést viszonyítottam a 14 ill. 16 nap alapján. Azaz az időtávot tudjuk pontosan, az indulás napját ezek szerint alaposabban meg kell néznem (naptár-átszámítás problematika? esetleg csak téves közlés az indulónapra vonatkozóan?)
A cikk célja ráirányítása a figyelemnek egy olyan hétköznapi eseményre, ami a nagy hadvezérek életében a győztes/vesztes csaták 'között' van, hogy ez bizony a hétköznapok története, ami nem is annyira 'hétköznapi'.
Egyre izgalmasabb :) Utánanézek.

Olvasóknak:
Az indulás és érkezés időpontja, így az egyes szakaszok időpontja a 'történelmi tények ismeretében' változni fog.

Zsigmond Attila 2008.06.11. 11:32:04

Nekem meg Zoványin keresztül került Károly a képbe, a szilágysági református papokkal foglalkozom. A Zoványi állítólag elégett naplója alapján utólag megírt életrajza alapján állítja mindenki, hogy ők ketten találkoztak. Szerintem kizárt, és erre kőkemény bizonyítékaim vannak. Ballagi nagyon jól dokumentált, de Zilahnál ő is bedőlt ennek az életrajzos dolognak (elég hihetőnek tűnt, érthető is). A lényeg, hogy Károly nagyon ködösített, jó példa erre, hogy Közép-Szolnok vármegye vezetősége még javában várja Károlyt nov.12-én, amikor az már régen átviharzott Zilahon. Közben én is találkoztam ezzel a dátum-átszámítási dologgal, de inkább az utazást megelőző eseményeknél, szerintem a novemberi dátumok már a Gergely-naptár szerint vannak számítva.
Ami a nosztalgia-túrát illeti, homályosan rémlik egy újságcikk a kolozsvári megállóról, talán oda is postakocsival(?)érkeztek, lényeg, hogy a cikkíró megjegyezte, hogy a tábornokot (Düringet) megjelenítő atyafi már elég pityókos állapotban volt. :)

lécci 2008.06.11. 12:04:27

A magánszállások (Zilah), meg a kereskedelmi szálláshelyek (Pest) akár legendán is alakulhatnak, de Debrecenben közpénzen (!) vacsorázott a helyi urakkal (városi tanácsosokkal), annak kell lenni elszámolásának a jeleztem fondjegyzék szerinti iratcsomóban. Hacsak az is nem legenda ;-)

lécci 2008.06.11. 12:05:24

...bocsánat: alapulhatnak

Zsigmond Attila 2008.06.11. 21:39:35

A Ballagi-féle könyv egyszer járt a kezemben, akkor még a zilahi epizódnak sem tudtam a végére érni (bezárt a könyvtár), később meg ezt a pár oldalt valaki elküldte nekem befotózva. Nemsokára (talán július elején) megyek Kolozsvárra, akkor szándékomban áll az egész könyvet befotózni, akkor Debrecennel kapcsolatban is többet mondhatok.
Egyébként a fennmaradt dokumentumok alapján Zilahon is közpénzen akarták ellátni, be is gyűjtöttek irdatlan mennyiségű élelmet, de a nyakukon maradt. :) Ezt Szilágyi Ferenc részletezi Zilah történelméből c. könyvében (1870), amihez még nehezebb hozzájutni, mint a Ballagiéhoz. Szégyenszemre Zilahon nem találtam, nekem Szegedről küldték el befotózva.
Ami biztosnak látszik, nov. 16-án Bécsben nyolc átutazó svéd tisztet vesznek nyilvántartásba, ezek közt sejtik a királyt is.

lécci 2008.06.12. 13:37:44

Ez az 'irdatlan mennyiségű élelem' összegyűjtése lehet olyan, mint a marsalai partraszállás (évtizedekkel később egyre többen lettek a partraszállók :)
Ez az 'én is adtam, én is adtam' büszkesége erős mentális tényező. De honnan tudhatták, hogy arra fog jönni, és mikor, meg hányan vannak? Vagy mire összegyűjtötték lehet, hogy addigra áthaladt?Végül is jöttek a többiek is(vajon erre-e?), Zilahnál nem lehetett még nagy a lemaradás.

A Debrecennel kapcsolatban mondottadat elígérkezésnek veszem ;)

Az 1922 meg az 1870 körüli időkre a historizáló történetírás meg az olvasmányosság igénye azért alaposan rányomta a bélyegét, de nem kétlem, hogy a dátumokban tévednének (pláne több helyen egybehangzóan, lám Bécs is nov.16).

Közben látom elkövettem egy másik hibát is, az idéztem Tolnai Lexikon is november végére teszi a stralsundi megjelenést (első harmad vége)

lécci 2008.06.12. 13:55:25

Egy 1822-es(!) harvardi kiadású Universal History 1714. november 21-re teszi a Stralsundba való érkezést (és akkor az szerda)
Stralsund+november+1714 szavakra jön elő a google-ból (hosszú a hiv címe ezért nem teszem ide)

Zsigmond Attila 2008.06.13. 11:45:26

Nyugodtan vedd annak, szívesen segítek, ha tudok, én is örülök,ha nekem segítenek mások. :)
Hogy az adatok mennyire ellentmondásosak, jól mutatja, hogy ahány helyen néztem meg, annyi féle verzióval találkoztam.
Most épp a Szilágyi könyvét böngészem, ő hivatkozik Johann Friedrich Burenstamra (aki szintén írt egy könyvet a témáról - Retour de la Turquie de Charles XII, 1874). Eszerint 1718. nov. 8-án (??!) Brassóban állították ki az átvonuló svédek útrendjét (ami Károly volt szíves nem betartani, állítólag már okt. 28-án Szebenben volt), másrészt az erdélyi Gubernium már szept. végétől kezdve hivatalosan intézkedett a megfelelő fogadtatásról. Eszerint Közép-Szolnok vm. a következőket határozta összegyűjteni: 300 köböl abrak, 200 szekér széna, 140 köböl búza, 60 szekér szállításra, 6 veder vaj, 6 veder méz, 300 tyúk, 50 liba, 10 pulyka, 40 kacsa, 2000 tojás, 3 disznó, 2 borjú, 10 juh, 6 hordó bor stb. Ezt Szilágyi a vármegyei levéltárból bogarászta ki, még van rá esély, hogy ráakadjak én is Zilahon.

Zsigmond Attila 2008.06.13. 12:09:40

Egy ismertető a Vasárnapi Újságban Szilágyi Ferenc kutatásairól: www.epa.oszk.hu/00000/00030/00816/pdf/00816.pdf

Zsigmond Attila 2008.06.17. 11:30:56

Egy pedig Ballagi könyvéről: www.epa.oszk.hu/00000/00022/00334/10106.htm

Zsigmond Attila 2008.07.14. 13:18:18

Utánanéztem a debreceni megállónak. Ballagi szerint a városi jegyzőkönyv szerint Károly nov. 13-án postakocsival, a nyilvános ünneplést kerülve haladt át. Hogy a főbirónál, Diószegi Sámuelnél szállt volna meg, s a városi és egyházi elöljárókkal vacsorázott volna - ez csak jóval később bukkan fel az írott forrásokban. Egyébként hivatalosan itt is nagy készültségben voltak, ez viszont éppúgy dokumentálható, mint Közép-Szolnok vármegye esetében.
A pesti szállás bizonytalan, Ballagi erősen kétli, hogy Károly tényleg itt aludt volna.
Ahogy látom, az egész útvonalon rettenetesen sok legenda keletkezett a király személyével kapcsolatban, melyeknek csak elenyésző részben van valami valóságalapja.

lécci 2008.07.21. 09:56:55

Kösz szépen :)
Ez a nagy készülődés, izgalom (Kezdődik!!Kezdődik!!) egyáltalán az, hogy a híre, hogy jönni fog, meg tudja előzi a tényleges érkezést egy ilyen sebességű haladás mellett, ráadásul annyi idővel, hogy készülni lehet rá. Hm. Arról nem is beszélve, hogy akkor mire az álruha?

Azt már hihetőbb, hogy a derékhad érkezésének híre előze meg a csapatot.

Röviden: újabb ajtókat nyitsz ki (nyílnak ki).

burkus · http://wangfolyo.blogspot.com 2008.07.22. 18:06:38

Biztos sokan tudják, csak mert nem volt itt róla szó, azért említem meg, hogy XII. Károly Pesten való „átfutásának” is van emléktáblája az Irányi és Váci utca sarkán, ama egykori fogadó helyén.

lécci 2008.07.22. 18:37:30

Szia burkus!
A második térkép előtt, az útvonal felsorolásnál van róla szó (más kérdés, eddig Irinyi utcának álcázta magát, de hát egy ilyen álruhás történetben :)

burkus · http://wangfolyo.blogspot.com 2008.07.22. 19:14:55

Persze, persze, az útvonalat meg a pesti szállást láttam, arra utalva azért írtam „ama egykori fogadó”-t, de az emléktábla említését sehogy nem találtam sem az előbbi kommentem írásakor, se most. Pedig fontos az a tábla nagyon, mert annak említésével vágtam ki magam annak idején egy gimnáziumi töriórán…

Zsigmond Attila 2008.08.22. 15:19:34

Visszatérve az utazásra, röviden: Károlynak már régóta indulhatnékja volt, s ezt Bécsben is jól tudták. Komoly egyezkedések folytak, a császár hivatalos utat és személyes találkozót akart (jó oka volt rá), ezért a nagy csinnadratta, ami az útvonal érintett vármegyéihez is begyűrűzött, még jó idejében, tehát volt idejük felkészülni. (Erről már írtam korábban is.) Károlynak viszont esze ágában sem volt találkozni a császárral, no meg sietett is, ezért az inkognitó. Szerencséjére a császári udvar sem szűkölködött korrupt hivatalnokokban meg intrikusokban, így tudta tervét kivitelezni, ugyanis a császári megbízott, akinek az osztrák határon kellett volna várnia, sikeresen "elkésett", s már nem tudta Bécsig kísérni Károlyt.

Zsigmond Attila 2008.08.27. 17:34:23

Úgy néz ki, hogy a témában írt tanulmányom ősszel egy debreceni folyóiratban is meg fog jelenni, a másik talán már ki is jött (én még nem láttam). Ha érdekel, és kapok egy e-mail címet, szívesen elpostázom. A zilahi dolog töviről hegyire benne foglaltatik.

lécci 2008.11.24. 17:52:15

Kedves (visszatérő) Olvasó!
Az egyes áthaladási időpontok pontos meghatározása kapcsán felmerült nehézségeket ismételten áttekintettem, s úgy vélem megtaláltam a probléma gyökerét.
Ezt egy keretes megjegyzésként a szövegben a hazatérés leírásának szövegrészéhez kapcsolódóan - így utólag a mai napon - magyarázatként el is elhelyeztem. (a szerző)

TundeK 2009.01.04. 01:00:50

Végigolvastam a cikket és a hozzászólásaitokat, és engem az érdekelne, tudtok-e arról, hogy Debrecenen és Pesten kívül más városokban is megjelölték emléktáblával a szállásadó házakat? Gondolok itt az erdélyi települések valamelyikére.
Különben ezen az oldalon mindkét emléktábla látható:www.szoborlap.hu/3004_regiposta_emlektabla_debrecen_furedi_richard_n_a_.html

lécci 2009.01.04. 22:34:35

Kedves Tünde!
Az itt hozzászólt Zsigmond Attila jóvoltából tudom, hogy Zilahon a jelenleg Corneliu Coposu nevét viselő utca - "melyet a tősgyökeres zilahiak mindmáig csak Király utcaként emlehetnek" - 25. sz. házán van ilyen emléktábla, melynek felírata:
„E HÁZ BOLTOZATOS SZOBÁJÁBAN SZÁLLOTT MEG XII. KÁROLY SVÉD KIRÁLY 1714 XI/9.”
Talán fordulj hozzá közvetlenül, a poszt megszületése utáni levelezésünkből számomra az derült ki, hogy nálam jobban ismeri a témát.

Louche 2009.02.02. 00:30:33

Kedves Tünde!

Hosszabb szünet után most néztem be ismét a posztra. A zilahi emléktábláról van fotóm, ha szükséges, elküldhetem.

Zsigmond Attila

zegernyei 2009.02.04. 09:02:04

Ezt ismeritek:

Benedekné Szőke Amália: Erdély és Fennoskandia 1576–1945. Diplomáciai, katonai és művelődéstörténeti kapcsolatok. Kolozsvár, 1996. Erdélyi Híradó, 220 p.

A témába (is) vág.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.20. 12:43:37

"Székelyhíd (román-magyar határ)"

Hm, azért azzal én kiegészíteném, hogy *mostani* román-magyar határ, nehogy már bárki is azt higgye, hogy 300 évvel ezelőtt is ott húzódott...

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.01.20. 17:57:09

@tiboru: akkor még a tiszánál, de aztán elraboltunk tőlük olyan ősi román városokat, mint debretin, seghedin, vagy iulia.
:)

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.01.21. 04:44:56

@tiboru: hát én az alba iuliából interpoláltam. :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.21. 17:52:10

@hami:

Logikus lenne, de a latin agy másként működik :-)

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.01.21. 18:05:34

@tiboru: hát ez elég magas labda, de ez nem az a blog ahol lecsaphatom :)
talán a gyúlöltellenségeink.blog.hu-n inkább :)

lécci 2010.10.05. 18:55:52

Közben 'szembejött' egy 1792-ből származó leírás.
"Gvadányi József: Tizen-kettődik Károly', Svétzia ország' királlyának élete és álmélkodást fel-múló vitézségének és több tsudálkozást okozó nagy dolgainak le-írása"
Kiadta: Wéber Simon Péter, Pozsony–Komárom, 1792

books.google.hu/books?id=8IxJAAAAYAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false
S lenyíló Tartalomjegyzék a 322. oldalon a "Károly követi úttyát" cím-kezdetű rész számol be az útról elég szűkszavűan, de a kettéválás és az érkezés körülményeit elég szemléletesen "meséli el".

lécci 2012.05.08. 10:09:47

@Zsigmond Attila:
Közben belefutottam, hogy a PTE 2011 márciusában közzétette a Digitális Univerzumában Ballagi Aladár könyvét. Ballagi Aladár: XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon 1709-1715 (1922)

A beszkennelt oldalak szépen olvashatók.
digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/?p=1607