Egy véres mise előjátéka

1282. március 30-án este néhány rendkívül féltékeny, és nem kevésbé ittas szicíliai Palermóban késsel rendezte le a feleségük körül kialakult vitás ügyeket a helyi francia katonákkal. Ennek következményeképpen Szicília majd 500 évre spanyol uralom alá került, Bizánc ragyogó haldoklására kapott még kétszáz évet, és egy francia dinasztia foglalta el a Magyar Királyság trónját. Hogy mi is történt pontosan?

 

Szicília

Van egy nagyon kedves, háromszögalakú kis sziget, valahol ott a Mediterráneum közepén, az olasz csizma orránál. Híres a finom borairól, a kellemes éghajlatáról, a gyönyörű tájairól, és a Cosa Nostráról. De a történelemben ez a kis sziget - fekvésénél fogva - arra volt ítélve, hogy keleti és nyugati erők összeütközésének színtere legyen. Ennek a kis szigetnek a történetét megszállók, háborúk és felkelések írták. Szicília szigete a szikulok írott történelem előtti népéről kapta a nevét. Hogy ez a nép mikor és honnan érkezett, azt máig sem tudja pontosan senki.

A törtélem a maga írott mivoltában a görögökkel lépett be Szicília életébe, valamikor ie. 700 körül, akik a keleti parton építettek városokat. Nem sokkal később a föníciaiak is áthajóztak, és elfoglalták a sziget nyugati végét. A Siracusa vezette görög államok hol egymással, hol a föníciaikkal háborúztak, mégis ez volt a Szicília első fényes korszaka. Betelepítették a szőlőt és az olajbogyót, és hatalmas területeket tettek műveltté a lágyan ringó búzamezőkkel.

A terjeszkedő Róma és a kártágói birodalom közé ékelődött szigeten a nagy háború nem hagyott sok nyomot, és nagyon hamar a köztársasági Róma fennhatósága alá került. A latinok jól bántak a szigettel, mert létfontoságú búzamezőire szükségük volt. Szicília maradt, amilyen addig is volt: gazdag, és görög. A fellendülés korszaka azonban - ahogy az már csak az ilyen hányattatott sorsú területekkel lenni szokott - nem tartott örökké. A Római Birodalom bukása után először a vandálok, majd az osztrogótok uralma alá került, akiktől Jusztiniánosz Bizánca foglalta "vissza". Egy időben úgy nézett ki, hogy Szicília akár a birodalom központja is lehet, amikor II. Constans császár Siracusában állította fel az udvart, arra számítva, hogy Róma visszafoglalása után végre ismét egységesítheti a birodalmat. Egy zaklatott kedvű udvaronc, és egy a császári koponyával a kelleténél közelebbi ismerettsége kerülő kő szappantartó azonban keresztülhúzta a számításait egy szép derűs napon, valamikor 668-ban. A bizánci uralom még majd 200 évnyi nyugalmat és jólétet biztosítot a szigetnek.

827-ben azonban egy helyi lázadó hívására megjelentek az arab hódítók, akik 100 évnyi lassú háborúskodás végére egész Szicíliát az uralmuk alá hajtották.Az új uralkodók új, toleráns kultúrát, valamint egy kis narancsot, citromot, és gyapotot hoztak magukkal. A lakosság túlnyomó részét továbbra is a görögök adták, de egyre több arab telepedett le a sziget belsejében a legeltetésre alkalmas területeken.

 A szicíliai királyság 1154-ben
forrás: Wikipedia

1061-ben azonban a francia nyelvű és kultúrájú, de vérükben viking őseik terjeszkedő génjeit hordozó normannok özönlötték el a szigetet az akkora már nagyrészt megszállt Dél-Itália irányából, Roger Guiscard de Hauteville vezetésével. A pápai áldással kísért hódítás felpezsdítette Szicília életét. Az egymást követő normann uralkodók korszakát a szicíliai (és a vele együtt kormányzott dél-itáliai) aranykornak tartják, és tartották már akkoriban. II. (Jó) Vilmos uralkodása a következő generációk alatt - hasonlatosan a mi Mátyás királyunkhoz - az elveszett boldogság és gazdagság időszakának számított. A normann uralodók egy soknyelvű, sok kultúrájú birodalmat kormányoztak. Sikerrel. Dél-Itália olasz nyelvű, Szicília zömében görög és kisebb részben arab volt. Az udvart bizánci rendszer alapján építették fel, de hivatalos nyelv a francia volt - miközben a királyi udvar jobban hasonlított egy keleti háremhez, mint egy kolostorhoz, ha lehet hinni a korabeli forrásoknak, hiába volt a pápa az uralkodók legfőbb hűbérura...

 

A Hohenstaufen sas a szigeten

Az aranykor azonban elszállt, és jött helyette a német uralom: II. Vilmos halála után oldalági rokona, Konstancia lett az örökös, akit hozzáadtak Barbarossa Frigyes fiához, Hohenstaufen Henrikhez. A harmincegy éves boldogtalan ara, és a lassan már tizenhatodik életévébe lépő boldog férj azoban nem tudott a szigeten uralmat kiépíteni, ugyanis egy Tankréd nevű, egy királyi ballépésből származó távoli rokon megakadályozta, hogy a távoli német területeken regnáló Henrik egy darabig átvehesse jogos jussát. Henriket azonban nemsokára német császárrá koronázták, és ő úgy gondolta, hogy éppen itt az ideje, hogy déli területeit meglátogassa. Egy rövid hadjárat, és a normann dinasztia még életben maradt tagjainak gyors és tisztázatlan okoból bekövetkezett jobblétre szenderülése után Henriket 1194 karácsonyán Palermóban végre Szicília királyájává koronázhatták.

 

II. Frigyes német császár és szicíliai király
forrás: Wikipedia

Két nap múlva megszületett Hohenstafen Frigyes, Szicília egyik legnagyobb szülötte, és egyben legvitatottabb uralkodója. Sikeres és nagy uralkodó lehetett volna, de egyesek szerint túlságosan okos és felvilágosult volt a saját korának erkölcseihez képest. Hat nyelven beszélt - és ami akkoriban egy uralkodótól merőben szokatlan hobbi volt- írt és olvasott. Az orvostudományban, a filozófiában is járatos volt, a sólymászat mesterfogásairól még könyvet is írt. Bár háromszor nősült, mégis saját háreme volt a palermói palotában, és magas ívben tett a pápai, és úgy általában véve az egyházi tekintélyre, ami miatt kiérdemelte a korban rendkívül jól csengő Antikrisztus melléknevet - pedig kiátkozva is vezetett sikeres keresztes hadjáratot.

 

Az ekkora már német császárrá is koronázott Frigyes, a pápaság megrögzött ellenfele, a hatalmas Hohehenstauf-ház feje, aki előtt talán utoljára csillant fel az egységes császárság megvalósításának lehetősége, 1250 decemberében alul maradt egy lázzal vívott, uralkodóhoz nem méltó küzdelemben. A szerelemben nagyétkű uralkodó számos és számtalan törvényes, kevésbé törvényes és fattyú gyermeket hagyott hátra. Legidősebb fia, Henrik, az apja elleni lázadás során vesztette életét,így másik fia, Konrád örökölte a szicíliai és a német trónt. Volt azonban még egy, balkézről származó, de "in articulo mortis" (a halálos ágyán) törvényesített fia, Manfréd, akivel később közelebbről is meg fogunk ismerkedni, hiszen a történet egyik kulcsfigurája. Konrád gyakorlatilgag soha nem tudta átvenni jogos örökségét, mert rövid uralkodása eltelt a német urak, majd később az észak-itáliai guelf városok mozgalmának letörésével.

Manfréd, a "fattyú"

Konrád német király elhunyta után egy csecsemő, Konradin lett a szicíliai trón várományosa. Frigyes fia, Manfréd azonban úgy gondolta, hogy egy nagy uralkodó egyetlen életben maradt törvényes (de legalábbis félig törvényes) gyermekeként nem elégszik meg Taranto hercege címmel,hanem jobban jár, ha Szicília és Nápoly trónjára tör. A Hohenstaufenekkel szemben továbbra is merev állaspontot elfoglaló pápaság elsimerte a gyermek Konradin jogát a szicíliainak nevezett trónra, és valószínűeg azt is lenyelte volna, az "oszd meg és uralkodj" elve alapján, hogy Manfréd a szigetet, Konradin pedig a szárazföldi területeket birtokolja, de a "fattyú" elkövetett egy hatalmas hibát: bár Szicíliát családi kapcsolatai révén gyorsan sikerült uralma alá hajtania, északi gazdag ghibellin családba nősült, és az ő segítségükkel a királyság szárazföldi terülteire is bejelentette az igényét.

Manfréd rendkívül tehetséges, és nagyon népszerű uralkodó vol. A közép- és dél-itáliai ghibellin nemesek és városok az energikus uralkodót látták benne, és a lucerai arabokkal kötött szövetsége, illetve a szicíliai gazdag területek feletti uralma miatt inkább tartották az itáliai Hohenstauf-párt méltó vezetőjének, mint a bajorországi rokonoknál pénz nélkül tengődő, még gyermek Konradint. Manfréd nemsokára egy széleskörű pápa-ellenes itáliai szövetségi rendszert hozott létre, amellyel könnyedén sakkban tarthatta a pápai udvart. Volt olyan időszak, amikor maga Róma szent városa is az uralma alá tartozott.

Manfréd megkoronázása Giovanni Villani krónikájában
forrás: Wikipedia

Miután 1258-ban szicíliai királlyá koronázták, Manfréd úgy döntött, hogy éppen itt az ideje, hogy jogilag kissé problémás uralkodását egy a pápával kötendő béke erősítse meg. Szicília ujdonsült uralkodója feleségül vette az épeiroszi despota, Mihály lányát, így a dinasztikus kapcsolattal, valamint a hozományul kapott Korfu szigetével, és a vele szemközti szárazföldi területekkel mélyen beleásta magát a Konstantinápoly uralma körüli harcokba. A despota és Manfréd seregei azonban vereséget szenvedtek a nikaiai császár seregeitől, így 1261-ban tétlenül kellett szemlélniük, ahogy a görög seregek elfoglalják Konstantinápoly városát, és elűzik az utolsó latin császárt, II. Balduint.

 

Manfréd a száműzött császárt nagyon boldogan fogadta Itáliában, és ígéretet tett rá, hogy minden pénzével és seregével támogatni fogja a császári főváros visszaszerzéséért folytatott küzdelmében, ha Balduin eléri a pápánál, hogy egy béke keretein belül végre elismerjék Szicília jogos királyának. Úgy gondolta, hogy ha a Latin Császárság visszaállításáért folytat küzdelmet, az akkora szívesség az egész keresztény világnak, hogy a pápaság nem maradhat többé ellenséges vele szemben.

Úgy tűnik azonban, mélységesen félreismerte a pápaságot...

Folytatjuk: A szicíliai vecsernye II. - Szereplők a színpadon

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr15434970

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Z. Karvalics László - GENIUS LOCI 2010.11.23. 09:02:57

 A pusztítást az osztrogótok kezdték, még 537-ben, Róma ostromakor, amikor lerombolták a vízvezetéket, hogy térdre kényszerítsék a város védőit. A pompás fürdő, amely egyidejűleg ezerhatszáz vendéget tudott fogadni, ahol egyetlen nap alatt tíz ton...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tim007 2008.04.21. 20:15:58

Várom a folytatást! Imádom az olyan leírásokat, amelyek az összefüggésekre világítanak rá, és ez a poszt olyan!

Köszi!

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.04.23. 09:21:33

Helló,

Technikai okok miatt picit késik a folytatás, de hamarosan jön..

üdv

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2008.06.07. 21:31:33

"Szicília szigete a szikulok írot történelem előtti népéről kapta a nevét. Hogy ez a nép mikor és honna érkezett, azt máig sem tudja pontosan senki."

Ebben a két mondatban két elgépelés van. Gondoltam szólok.

blogíró · http://agyvihar.blog.hu/ 2008.06.07. 21:33:45

"A lakosság túlnyomó részét továbbra is a görög adták"

ebben is

sammy 2008.08.05. 18:33:53

most már értem, miért mondta tiboru, hogy vésztjósló fedőnév volt ez egy katonai műveletnek :))))

jó poszt, jó blog, visszatérek!

bogi82 2008.08.05. 21:35:31

Csak mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a Folgoresok ugyanazt tehetik a maffiával, mint amit a szicíliaiak tettek a francia katonákkal... Csak ez a rohadt jogállam, ez mindig bekavar!

radiris 2008.08.06. 14:12:47

Na, nekem meg eddig csak az opera volt meg; ki hitte volna, hogy katonai művelet is, de mindenek előtt egy középkori mészárlás...

drani 2008.09.05. 14:40:54

"...és hatalmas területeket tettek művelté a lágyan ringó búzamezőkkel."

ebben is van egy helyesírási hiba. amúgy pedig nagyon élvezetes post.