lécci 2008.05.20. 17:00

Les maréchaux d'Empire

Le maréchal (tsz. les maréchaux).  A hochdeutsch "marah" = ló és "schalh" = szolga szavak összetételéből származó kifejezés, néha tévesen lovászfiúként, kengyelfogóként értelmezve a szóösszetételt - mert ugyan mi más 'feladat' volna amivel szolgálni lehet a lovak mellett:) - mégis a tisztség a 'hadügyi igazgatás' ama kezdetleges fokán ténylegesen létező hivatalnoki tisztség volt. A frankok ugyanis a kelet-római birodalom V. századtól meglévő hivatalát vették át.

Ezért van, hogy a franciában a németből a németalföldi frank dialektusokon keresztül jelent és honosodott meg, éppen azért, mert a frankoknál már a merowing időktől létezett a stallgraf (comites stabuli) tisztség, később a franciában connétable néven, innen származik át Angliába constable-ként, hogy náluk az udvari közigazgatásban jogérvényesítőként működjön, s az angol jogfejlődés sajátosságainak köszönhetően a tengerentúlon később a mai sheriffekben üdvözöljük utódaikat. Az angolon kívül a francia és az itáliai közigazgatásban tölt be jelentős szerepet, de meg van a spanyolban és szinte minden korabeliben. A magyar jogrendben is létezik az lovászmesteri udvari tisztség, természetesen a franciától eltérő feladatkörrel. (Amint azt az archontológia is rögzíti. II. András óta ott van a méltóságsorban: a 1. nádor, 2.országbíró ... 5. tárnokmester 6-8. lovászmester, asztalnokmester, és pohárnokmester)

Franciaországban békeidőben a királyi istállók felügyeletét, 1060-tól, I. Fülöp idejétől háborúkban egyfajta főhadvezéri tisztet jelentett. A XII. századtól a connétable jelentősége emelkedik, elválik a maréchal tisztségtől (az utóbbi egyfajta helyetteseként az előbbinek), ettől kezdve jelenti a királyi hadak kizárólagos vezetését. Számos nagy hadvezér viselte a Le Connétable de France címet, mint pl. a százéves háború idején Bertrand du Guesclin 1369-1380 között, későb Turenne, Villars, Saxe.

Bertrand du Guesclin kinevezése 1369

marsallbot 1804

1582-től III Henrik idejétől az udvari hierarchia első helyén szerepel, a kancellárt megelőzve, hogy nem sokkal később 1627-ben immár a központosító törekvések részeként XIII. Lajos (persze Richelieu) Lesdiguières halálával eltörölje. Jelképe egy kard, melynek hüvelye királyi kék (királykék) színben - ez utal a későbbiekben a marsallok botjára. 

Napóleon uralkodóként visszaállította a Le Connnétable de France  tisztséget, öccsét Louis Bonapartét kinevezve (megint egy Bonaparte !), helyettese ugyanakkor egy tényleges maréchal, Berthier lett, hogy a restauráció ismét megszüntesse e tisztséget. A maréchal intézményét azonban nem, a Maréchal de France tisztség 1190-1967-ig létezett (Napoleon alatt Maréchal d'Empire néven). A történelmi idők alatt 6-an érdemesültek ki a főmarsalli kinevezésre : Biron, Lesdiguières, Turenne, Villars, Saxe és Soult. Lesdiguières-t időben követőek ők, s azért, mert 'már' nem lehettek Connétable-k. Soult kilóg közülük, ő történetünkben is szerepelni fog (ő az egyedüli, aki a Császár bukásával rangban előre lépett ;-)

A maréchal de France nem azonos a maréchal de camp (=field marshal) rangfokozattal, mely a l'Ancien Régime idejét jellemzi, bár a XV. századtól 1848-ig használták, kivéve az 1793-tól 1815-ig terjedő időszakot, amikor général de brigade (=Brigade General) hatáskörét jelentette. (1789-ben 768 ilyen volt a francia hadseregben, míg maréchal de France tizenegynéhány).

Ennyit az előzményekről.

A marsal tehát egy Európa-szerte elterjedt tisztség, rang, mégis sokunknak először Napóleon marsaljai jutnak az eszünkbe (na jó meg az oroszok).

De lássuk milyen 'környezetben' kezdődik történetünk:

Az 1804-es royalista összeesküvés leverése után a Szenátus felajánlotta Bonaparte Napoleon Első Konzulnak a császári címet, majd május 18-án császárrá nyilvánította. (Császárrá majd csak az év végével, 1804 december 2-án koronázza magát) Másnap, 1804. május 19-én az uralkodő kinevezi a birodalom marsaljait (Les maréchaux d'Empire).

Addigra azonban túl van egy sor közigazgatási reformon, a belső stabilitást megteremtette. A háborúk Marengo (1800) után, az osztrákokkal megkötött lunéville-i (1801) majd az angolokkal megkötött amiens-i (1802 március) békét követően átmenetileg lezárultak.

Maga sem kezdeményez, de Anglia megszállásáról továbbra sem mond le, viszont az erős flottával rendelkező Anglia egy év múlva (Trafalgar 1805 október) végleg ellehetetleníti azt.

Még a forradalmi háborúk alatt a katonai szervezet jelentős (és mint majd látni fogjuk gyakori) változásokon ment keresztül. Olyan jelentős hadseregek, mint pl. az Északi Hadsereg (Armée du Nord), mely a kezdeti időkben több nagy csatarésztvevője volt (La Fayette, Dumouriez korából, utóbbival pl. Valmy 1792. szept. 20-én) 1804-re megszünt.

Vagy szintúgy a Rajnai Hadsereg, mely előbb egyesül a Moselle-i Hadsereggel (1795 ápr.20), majd együtt beolvadnak a Német Hadseregbe/Armée d'Allemagne 1797. szept.29., hogy pár hónap után (1797. dec.9) kiváljon belőle s legyen önálló, hogy szintén pár hónap múlva (1798.febr.3) feloszlassák, s március 8-án Helvéciai Hadseregként újjáalakuljon, 1799. április 29-én ismét beolvadjon egy másikba, most a Dunai Haderegbe, amiből - ismét pár hónap - július 18-án ismét önálló legyen, hogy befogadja 1799. nov. 24-én azt, amiből kivált. Mindezt mivégre, hogy másfél év után 1801. máj. 5-én végleg megszűnjék. Részletek e linkelt ábrán: Ez idő alatt 33 vezetője volt, ismeretlenek mellett olyanok, mint Augereau, Biron, Desaix (3x, 1 ízben a felfüggesztett Moreau-t helyettesítve) Klébert, Moreau (4x), Ney, (mindenki pár hónapra, van aki többször) Ennyit a Direktórium (1795-1799) hadszervezéséről.

A francia forradalmi hadsereg sikerei ellenére az 1800-as évekre tehát a katonai szervezet erős átalakításra szorult. Nem ad hoc, helyzet adta szükségesség szerint, hanem stratégiai tervezés alapján. Összegző megállapítás Napóleon katonai szervezetéről a ZMNE egyik hallgatói dolgozatából (kiemelések tőlem)

"Napóleon által létrehozott katonai szervezet páratlan újításokat tartalmazott. Ezek az újítások kezdetben nem tudatos tervezés eredményei voltak, ösztönösen jelentkeztek. Napóleon volt az, aki felismerte kora hadseregének hadászati, harcászati, szervezési, lélektani és logisztikai problémáit, és ezeknek kiküszöbölésére megfelelő szabályzókat alkotott. Létrejöttek a nagy ütőerővel rendelkező tömeghadseregek, melynek létszámát egy új sorozási rendszeren alapuló általános hadkötelezettség biztosította. Ezzel párhuzamosan átalakult a kiképzés is, melynek lehetőségét az öt éves katonai szolgálat adta lehetőségek teremtették meg. A tömeghadsereg irányítása, és harcban való eredményes tevékenysége szükségessé tette egy új hadseregszervezet kialakítását. Megalakultak az önálló seregtestek, a hadosztályok, hadtestek.

Nagy változásokat eredményezett az új hadseregszervezet a harceljárásokban. Új elvek jelentek meg a menet, a táborozás, a támadás és a védelem végrehajtásának menetében. Napóleon hadosztály és hadtest szervezésű serege különösen nagy sikereket ért el támadásban, a csatatéren való összevonással, az erők összpontosításával. Hadereje inkább támadó volt, mint védő.

Az új hadseregszervezés és harceljárások életre hívták a hadsereg ellátás új rendjét. Az eddigi bonyolult szervezést és nagy technikai hátteret igénylő raktárellátású logisztika feladatköre csökkent. A csapatok az élelmet rekvizíció útján szerezték be, táborozásnál nem használtak sátrat és egyéb elhelyezési anyagot. Ezek a változások csökkentették az utánpótlást szállító vonatok mennyiségét és az ellátás költségeit.

A hadosztályok és hadtestek megjelenése megváltoztatta a vezérkar funkcióját. Napóleon vezérkara reszortfelelős tisztekből állt, a harc és harccal kapcsolatos tevékenységekben irányelveket, döntési vázlatokat dolgoztak ki. A harc vezetését azonban Napóleon nem engedte ki a keze közül. Hadosztályait vezető tisztjei közvetlenül tőle kaptak parancsot.

Annak ellenére, hogy ez a hadsereg nagyon sok korszakalkotó újítást alkalmazott, egy bizonyos idő után elérte fejlettségének korlátjait. Azt, hogy ezeket a korlátokat nem tudta leküzdeni elsősorban a vezetésbeli hiányosságoknak köszönhette. A hadjáratok késői időszakában már a nagy mennyiségű embert mozgató hadosztály és hadtestparancsnokok nem tudtak megbirkózni azokkal a kihívásokkal melyet az állandóan változó harchelyzet idézett elő. Ha az alparancsnokok önállóságának mértékét növelte volna Napóleon - változtatva ezzel vezetési stílusán -, serege fel tudta volna venni a versenyt az őt legyőzőkkel."

1805-ben Napóleon létrehozta a la Grande Armée-t 7 hadtesttel, melyek létszáma a későbbiekben 10-re növekedett. (az alkalmazott szervezeti rendről, harceljárásokról részletesen ír a hivatkozás). A kinevezett 18 marsall feladata, beosztása a Császárság hátralévő 10 évében az adott hadjáratok függvényében változott)

Kik ők tehát? (zárójelben a koruk a kinevezésükkor és későbbi beosztási helyük)

1804-től

Augereau (1757-1816), 47 éves - 7. hadtest

Bernadotte (1763-1844), 41 éves - 1. hadtest

Berthier (1753-1815), 51 éves - vezérkari főnök

Bessières (1768-1814), 36 éves - Armée Impériale lovasság

Brune (1763-1815), 41 éves - jelentősebb beosztás nélkül (okokat lásd a részletes életrajzban)

Davout (1770-1823), 34 éves - 3. hadtest, 1812-től 1. hadtest

Jourdan (1762-1833), 42 éves - Louis Bonaparte melletti katonai tanácsadó szinte végig

Kellermann (1735-1820), 69 éves - tiszteletbeli cím

Lannes (1769-1809), 35 éves - 5. hadtest

Lefebvre (1755-1820), 49 éves - 10. hadtest

Masséna (1758-1817), 46 éves - 1809-től 4. hadtest

Moncey (1754-1842), 50 éves - tiszteletbeli cím

Mortier (1768-1835), 36 éves - 8. hadtest

Murat (1767-1815), 37 éves - lovassági tartalék

Ney (1769-1815), 35 éves - 6. hadtest

Perignon (1754-1818), 50 éves - tiszteletbeli cím

Serurier (1742-1819), 62 éves - tiszteletbeli cím

Soult (1769-1851), 47 éves - 4. hadtest

 

1807:

Victor (1764-1841), 43 éves - 9. hadtest

1809:

MacDonald (1765-1840), 44 éves - Moreau 'miatt' háttérbe szorul, Wagramnál a csata után a harcmezőn nevezi ki,

Marmont (1774-1852), 35 éves - vezérőrnagyi rangban 1805-től 2. hadtest

Oudinot (1767-1847), 42 éves - Lannes hadtestének hadosztályparancsnoka, Wagram után 6 nappal lett marsall és a 2. hadtest parancsnoka

1811:

Suchet (1770-1826), 41 éves

1812:

Gouvion-Saint-Cyr (1764-1830) 48 éves

1813:

Poniatowski (1763-1813) 50 éves

1815:

Grouchy (1766-1847), 49 éves

Érdekességként említem meg, hogy XVI. Lajos marsalljai közül 1 fő - ő a forradalom idején forradalom idején Picardia kormányzója volt, majd az Északi Hadsereget vezette, s meglehetősen későn, csak 1791 novemberében lett marsall - megérte ezt a napot, bizonyos comte de Rochambeau volt. Ő ekkor már 'természetesen' jól megérdemelt nyugdíját élvezte az ő Császárától.

Különböző társadalmi csoportokból származtak (még olyan is volt, aki nemesi családból), volt akit fiatalon ért, volt, akit egy hosszú pályafutás végén (a többség ugyan negyvenes, de szinte mind ott voltak már a kezdeteknél), volt aki túlélte Őt, volt aki életét adta érte, volt aki együtt bukott Vele a mélybe (akár szószerint is értve), volt ki további babérokra tört, (egyik peer lett, másik másutt király). Volt kivel tegeződött, s volt ki ezt csak remélte, mind-mind azonban személyükben nem voltak függetlenek Tőle. Sem akkor, sem az utókor szemében.

Az, hogy a marsallok mennyire voltak képesek önállóan csapatokat vezetni, pláne hadosztályt egyben, mi volt az erősségük, mi a gyengéjük, milyen emberi kapcsolatokkal kötődtek a Császárhoz és egymáshoz, mindezt egy párhuzamos-életrajz sorozattal járjuk be a későbbiekben.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr64476117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.05.21. 10:05:04

A poszt nagyon jó, csak egy elütést kellene kijavítani, rögtön az első sorban:

A maréchal többes száma maréchAux és nem maréchEux.

Amúgy meg a snapshot-ok engem egy kicsit zavarnak az olvasásban, de ez legyen a legnagyobb probléma...

Üdv,

tiboru

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.05.21. 11:09:05

Üdv,

Lécci utólagos engedelmével javítottam az elütést.

lécci 2008.05.22. 09:56:27

Köszönöm tiboru a figyelmed, csak meg tudjam tartani majd a későbbiekben :) Ez a pilot, az egyes életrajzok júniusban várhatók.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.05.22. 11:03:28

lécci,

visszajáró lélek vagyok nálatok, s júniusig ez biztosan nem fog változni :-)

További jó munkát, és várjuk az életrajzokat.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.05.22. 11:31:46

szia tiboru!

Miért, júniustól már érdektelenek leszünk?:)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.05.22. 16:52:38

Kaif,

áááá, dehogy, mitisképzelsz???!!!

:-)

Csak azt akartam ezzel érzékeltetni, hogy a marsall-életrajzok különösen érdekelnek. Na meg azt, hogy aki több, mint két hónapot előre tud tervezni, az az én szememben már-már próféta...

Bögöy (törölt) 2008.05.23. 17:37:11

A nepet a marsallok is erdeklik.

qualis rex 2010.02.14. 12:01:27

Érdekes a poszt. Néhány kiegészítés:
- A "lovászlegény" az udvarban nem feltétlenül egy sihedert jelentett, aki a lovakat csutakolta, ugyanúgy, ahogy az étekfogó sem pincér egy IV. oszt. étteremben, hanem nagyúr, akinek megtiszteltetés, hogy uralkodóját kiszolgálhatja.
- a marsall és a seriff az USA-ban egyáltalán nem ugyanaz, csak azért, mert csillagot visel a mellén. A seriff egy megye (county) választott vezetője, olyan mint a régi magyar alispán volt, és akinek mellesleg Amerikában a törvények betartatása volt a fő feladata. A városi marsall hatásköre egy adott városra terjedt ki. Ma ehelyett inkább rendőrfőnökök vannak. A U.S. Marshal szövetségi igazságügyi tisztviselő. Talán a csillag okán legalábbis régebben a marshalt is seriffnek fordították.
- Az istállógróf (Stallgraf) egyes számú alakja latinul "comes stabuli"

lécci 2010.02.14. 21:51:53

@qualis rex: Az első két felvetésed nyitott kapukat dönget. A 'lovászlegény' kapcsán megismételted ami a szövegben is van (1. bekezdés), a tengerentúli (USA) példa cikkbéli felemlítése pedig nem egy marsallokkal való párhuzam, hanem arra utalás, hogy az, ami odaát/(ott kint) van, amiből az származott, az egy másik jogrendszerben más fejlődéssel mást eredményezett. A "franciában connétable néven, innen származik át Angliába constable-ként, hogy náluk az udvari közigazgatásban jogérvényesítőként működjön " megfogalmazás (2. bekezdés) ezt a jogérvényesítő szerepet hangsúlyozza szemben a francia katonai, hadvezetési szereppel.
A 3-at, a többes számra való utalást, pontosítást köszönöm.

qualis rex 2010.02.15. 19:01:33

@lécci:
Valóban, helyesebb lett volna, ha az első 2 esetben inkább kiegészítésről beszélek pontosítás helyett, vagyis milyen gondolatok merültek fel bennem a cikk olvasása közben.

Viszont most újabb pontosítást javasolok.
A marsallbotot a Bourbonok alatt heraldikus liliomokkal (fleur-de-lis) díszítették. Napóleon alatt sasokkal, és az újabb időkben pedig csillagokkal (ekkorra a marsallok rangjelzése a zubbony ujjára varrt 7 csillag lett). Ezért a kép aláírásának "1804" helyett "modern kori marsallbot" szöveget javaslom.
Példa napóleoni marsallbotra :
hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Napoleonic_Marshal_baton.svg