1984. június 3-án 36 órás kijárási tilalmat vezettek be India Pandzsáb tartományában, valamint felfüggesztették a vonat- busz- és repülőforgalmat is. Lekapcsolták a telefon és áramközpontokat, teljes sötétségbe borítva ezzel az egész államot. Pandzsáb teljes elszigetelését India többi részétől a média minden formája felett bevezetett azonnali katonai cenzori felügyelet tette teljessé. Az indiai hadsereg két nappal később, június 5-én rohanta le a szikhek legszentebb helyét, az amritszári Arany-templomot Kuldip Singh Brar vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Június 7-ére a kormánykatonák az egész templom-komplexumot irányításuk alatt tartották, a katonai akció befejeződött.
Öt hónappal később Indira Ghandi miniszterelnök-asszonyt saját testőrei végezték ki. Mi az összefüggés a két esemény között?

Az Arany-templom

Amritszár Madzsha régióban fekszik, a történelmi Pandzsáb szívében, India észak-nyugati részén. A másfél millió állandó lakosú városban található a szikh vallás egyik legszentebb helye és egyik legősibb temploma a Harmandir Sahib, vagy ismertebb nevén az Arany-templom.
A hat nagy mogul uralkodó közül a harmadik, Akbar (1542-1605) a legenda szerint egyszer a harmadik szikh gurunál járt vendégségben egy Amritszár melletti kis ligetben, és beleszeretett a környékbe. Akbar a guru lányának, Bhaninak ajándékozta a tavat és a környékbeli néhány település jövedelmét nászajándékul a későbbi negyedig szikh guruval kötött házassága alkalmából. Ebben a kis erdőben fekvő tó köré 1574-ben építették a templomot.

A szikhek és India

A szikhizmuson belül a brit uralom alatt több szektás mozgalom lépett föl, némelyik erősen politikai színezetű volt.

A szikh vallást mintegy 500 évvel ezelőtt Nának guru alapította. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követőket (embereket) pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Maga a szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit „sisya”szóból származik. (Az indiai punjabi nyelvben maga a szikh szó is tanulást jelent, így a Tíz Guru tanítványaira, és a szikhizmus élő guruja, a “Sri Guru Granth Sahib”-nak nevezett szikh szentírás tanításainak követőire utal.)
forrás: hu.wikipedia.org
Az angolok támogatását élvező Szingh Szabhá-mozgalom alapvetően oktatási és irodalmi jellegű volt. A brit-szikh kapcsolatok az I. világháború alatt voltak a legszorosabbak, amikor sok szikh harcolt a brit hadseregben.
Az együttműködésnek azonban véget vetett az angolok által 1919-ben véghezvitt amritszári mészárlás. Az indiai brit hatalom későbbi feladása pedig együtt járt az ország megosztásával: Pandzsáb nyugati része pakisztáni, keleti része indiai terület lett. A Pakisztánhoz került rész mintegy két és félmilliós szikh lakossága Indiába menekült, s elűzte a Kelet-Pandzsábban élő muszlimokat. A tömeges lakosságcsere súlyos erőszakkal járt, és rengeteg áldozatot követelt. A szikh menekültek nagy része Kelet-Pandzsábban telepedett le; a Pakisztánnal határos kerületek közül sokban többségbe kerültek a szikhek.
A következő évtizedekben a szikhek rendkívül termékeny mezőgazdasági területté változtatták Pandzsábot, amely ezzel India egyik fontos mezőgazdasági területe lett. A szikhek az indiai üzleti életben és a hadseregben is kiemelkedő szerepre tettek szert. Sikereik nyomán a szikhek egy része az indiai államszövetségen belül nagyobb autonómiát követelt, sőt a szeparatista irányzat is megjelent, főként az után, hogy 1966-ban a tartományról leválasztották és Haryana néven külön tartománnyá szervezték Pandzsább hindu többségű területét. A legismertebb és legfontosabb szeparatista szervezetek a független Khalisztánért („Tiszták földje”), azaz a vallási irányítás alatt álló független szikh államért harcoló szélsőséges, terrorista merényletektől sem visszariadó fegyveres csoportok voltak (Babbar Khalsa, International Sikh Youth Federation stb). Az indiai biztonsági szervek akkori vizsgálatait, amelyek szerint a pakisztáni titkosszolgálat szervezési tanácsokkal, pénzzel és fegyverekkel látta el ezeket a mozgalmakat, a későbbi nemzetközi terrorcselekmények utáni nyomozások megerősítették.

Élesedik a helyzet

A 80-as évek elejére a központi kormányzat egyre kevésbé tudta és akarta tolerálni a napról napra hangosabb és erőszakosabb, immár nemzetközi támogatást is élvező pandzsábi szeparatista mozgalmakat. A két fél közötti összeütközések szép lassan a helyi hinduk és szikhek közötti erőszakos megmozdulásokba torkolltak.
Egyes források szerint a helyi szikh–hindu vallásközi feszültségek akkor robbantak ki, amikor az Arany-templom képviselői követelni kezdték, hogy hindu kereskedők ne árulják a templom közvetlen közelében a szikh vallás által tiltott cigarettát. A központi kormányzat támogatását élvező hindu kisebbség viszont nem volt hajlandó engedni. Másnap reggel elborzadva látták a hinduk, hogy két levágott tehénfej "mosolyog" rájuk egy hindu szentély előtt, ami az elképzelhető legnagyobb szentségtörés, sérelem és kihívás is volt egyben.

Jarnail Singh Khalsa Bhinranwale vallási vezető állt a szikh szeparatista mozgalom élére. Karrierje kezdetén még Indira Gandhi támogatását is élvezhette, aki egyébként a saját
Bhindranwale és követői az Arany-templomban
mérsékeltjeiket támadó szikh szélsőségesek nem hivatalos támogatását is felhasználta arra, hogy a helyi választásokon a Kongresszus Párt kiüthesse a nyeregből a mérsékelt szikhek kormányzó pártját. A viszony azonban a hallgatólagos szövetségesek között hamar megromlott, amikor Gandhi nem támogatta a szikhek nagyobb autonómiáért folytatott küzdelmét, sőt az egyik legnagyobb és leghangosabb ellenfelük lett.

Az egyre élesedő konfliktusban Bhindranwale a szepratista mozgalom élére állt, és annak szellemi, vallási vezetőjévé vált - egyfajta szikh Khomeini ajatollahot láthattak benne követői és ellenfelei, utóbbiak megpróbáltak így is bánni vele...
Bhindranwale-t először 1980-ban a szikh vallásból kiszakadt ún. nirankari mozgalom vezetőjének, Gurbachan Singhnek a meggyilkolásával gyanúsították meg. Nem sokkal korábban az Arany-templom egyik előudvarában fegyveres összetűzés alakult ki a nirankarik és Bhindranwale követői között, 17 halálos áldozattal.
Bhindranwale ezért 1982-ben az indiai hatóságok elől -mintegy 200 követőjével együtt az Arany-templomban található egyik vendégházba vette be magát a hely szent érinthetetlenségében bízva – egy jó darabig sikeresen.

1983. április 23-án Atwalt Singhet, Pandzsáb helyettes főfelügyelőjét lőtték le az Arany-templomban, miközben imádkozni indult. Az elkövetés módja alapján előszőr úgy tűnt, hogy az indiai maoista lázadók, a naxiliták hajtották végre a merényletet, de pár nappal később többen is a pandzsábi kormányt vádolták provokációval, mások pedig Bhindrawale csoportját tették felelőssé a merényletért. A valódi gyilkos kilétét máig homály fedi...

Előkészületek az ostromra

A hatósági fellépéseknek, és az erősödő szikh-ellenes hindu mozgalmak hatására 1983-ra már több száz fegyveres szikh élt az Arany-templomban és annak környékén. A szűk sikátorokban, a vendégházakban, a piacon, mindenhol körözött és/vagy terroristának tartott militáns szikh mászkált, a pandzsábi rendőrség szeme láttára. A hatóságok nem mertek határozottan fellépni a civilek közé rejtőzött fegyveresek ellen. Az Arany-templomot és környékét pár hónap alatt szabályos erőddé építették ki a a szikhek, elsősorban Shabeg Singh egykori tábornok, az 1971-es pakisztáni háború hősének, a legtöbb kitüntetést kapott egykori gerilla-specialistának vezetésével.

1983. október 5-én és november 18-án két buszt is támadás ért. A szikh és a hindu utasokat a támadók elkülönítették egymástól, majd a hindu vallásúakat kivégezték. Az akciókat óriási felháborodás kísérte, és a pandzsábi közvélemény a szikhek ellen fordult. Darbara Singh, pandzsábi miniszterelnök lemondott a merényletek után. Máig kérdés, hogy tudatosan provokálta a hatalmat vagy sem, de Bhindrawale még tovább súlyosbította a helyzetet egy nyilatkozatával: Bár elítélte a gyilkosságokat, egy interjújában megjegyezte, hogy pár hindu halála után tragédiát és terrort kiált a kormányzat, miközben a korábbi években a rendőri intézkedéseknek áldozatul esett majdnem kétszáz szikh halálát szó nélkül hagyták. Bhindrawale szerint ez egyértelmű célzás Új-Delhi részéről, hogy egy hindu élete többet ér több tucat szikhénél.
Indira Ghandi kormánya ekkor úgy döntött, hogy itt az ideje a határozott fellépésnek. A várható katonai beavatkozás első jeleként Harchand Singh Longowal, a radikális szikh politikai párt vezetője is kihátrált Bhindrawale és követői mögül. Úgy tűnt, szabad az út az kormányzat előtt.

Indira Gandhi először S. K. Sinha altábornagyot, vezérkari főnök-helyettest, a vezérkari főnöki poszt várományosát bízta meg a hadműveleti terv megalkotásával. Sinha azonban nem javasolta a közvetlen katonai fellépést, inkább más megoldási lehetőségek vizsgálatát ajánlotta a kormánynak, a saját karrierje szempontjából nem túl okosan. Az altábornagyot is félreállították, és Arun Vaidya tábornokot nevezték ki helyette vezérkari főnöknek, aki Vaidy K. Sunderjee altábornagyot emelte maga mellé Sinha helyére. Az új, immár teljes mértékben lojális vezetőség kidolgozta a „Kék csillag” hadművelet terveit, a végrehajtást pedig Kuldip Singh Brar vezérőrnagyra bízták.

Az ostrom

Június 3-án 36 órás kijárási tilalmat vezettek be Pandzsáb tartomány teljes területén, valamint felfüggesztették a vonat- busz- és repülőforgalmat is. Lekapcsolták a telefon- és áramközpontokat, teljes sötétségbe borítva ezzel az egész államot. Pandzsáb teljes elszigetelését India többi részétől a média minden formája felett bevezetett azonnali katonai cenzori felügyelet tette teljessé.

Az első feladat Shabeg Singh külső védelmi vonalának feltörése volt. Brar vezérőrnagy arra számított, hogy a katonai akció megindítása a külső szektorokban rábírhatja majd a bentieket a megadásra. De tévedett. Nem is akármekkorát.
A templom környéki több tucat házat mind egy szálig megerősítették a szikh ellenállók, és közvetlen rádiókapcsolatban álltak a benti főhadiszállással. További probléma volt még az ún. Brahmbuta Akhara épület, amelynek három magas és megerődített tornyából az egész környéket ellenőrizhették Bhindrawale emberei. Az akció a tornyok előkészítő tüzérségi tűzzel való lerombolásával kezdődött.

A "Kék Csillag" hadművelet - az Arany-templom ostroma
Az „H-hour”-t este 10 órára tűzték ki. A közvetlen támadást az indiai ejtőernyős ezred első zászlóalja nyitotta meg. A terv szerint lerohantak volna a lépcsősoron az óratorony alá, majd ott jobbra fordulva megszállják a szent ciszterna környékét. Amikor azonban az első katonák bejutottak a főkapun, telepített golyószórók zárótüzébe kerültek.
Brar vezérőrnagy az óratoronnyal szemközti épületben várta a jelentést arról, hogy az ejtőernyősök sikeresen teljesítették a küldetést. H+1 órakor azonban megérkeztek az első hírek (és túlélők...) a visszavert támadásról.
Brar vörgy. a támadó osztagot megerősítette a gépesített Gárda-dandár 10. zászlóaljának és az SFF-nek a katonáival. Az újabb roham első hullámában az ejtőernyősök semlegesítették a golyószóró-állásokat, és a fedezőtüzet biztosító gárdisták előtt elkezdték felszámolni a bejárattól jobbra található épületszárnyban levő ellenállási gócokat.
Az erősítésül érkező páncélozott csapatszállítót azonban közvetlenül a főkapu után RPG-találat érte. Brar ezért 7 tankot küldött be, amelyek 105 mm-es fedélzeti ágyúikkal felszámolták az udvart tűz alatt tartó szikh ellenállást.

Ugyanekkor a keleti kapun át a Madras ezred 26. zászlóalja hatolt be, délről pedig a Kumaon ezred 15. zászlóalja páncélos támogatással. H+3 órára az templom-komplexum északi, déli és keleti szárnya már az indiai hadsereg ellenőrzése alatt állt, bár (főként a gárdisták ) hatalmas veszteségeket szenvedtek.
H+4 órára az ejtőernyősök megtisztították a nyugati szárnyat is, így már csak a komplexumhoz tartozó egyetlen épület maradt a szikh ellenállók kezében. Az erődített pincékkel és golyószóró-állásokkal megerősített épület elleni első támadás, amelyben az SFF és a gárdisták vettek részt, hamar elhalt az ellentűzben. Reggelre virradóra a maradék ellenálló csoportok megadták magukat. A hajnali fényben a rommá lőtt és füstölgő Arany-templomot halottak százai borították.

Néhány lefoglalt fegyver....
Az indiai hadsereg vesztesége a hivatalos tájékoztatás szerint 83 halottat (4 tiszt és 4 altiszt) és 248 sebesültet (13 tiszt és 16 altiszt), míg a szikh oldal 492 halottat (30 nő és 5 gyermek), valamint 86 sebesültet (7 nő és 4 gyermek) számlált - az arányokból látható, hogy az indiai egységek alapvetően nem nagyon akartak foglyokat ejteni...
A nemhivatalos források viszont 700 fő körüli katonai, és több mint 5000 fős (civilekkel együtt) szikh veszteséggel számol. A katonák több mint 1500 foglyot ejtettek, akik közül többen pakisztáni titkosügynökök voltak, valamint több tízezer lőfegyvert, rakétavetőt és kézi páncéltörőt foglaltak le. Bhindranwale, Shahbeg Singh és más militáns vezetők meghaltak az akcióban, holttestüket az indiai biztonsági szolgálat emberi, és a szikh túlélők azonosították.

Utójáték

Az Arany-templombeli vérengzés utáni hónapokban az indiai hadsereg szikh katonái közül több száz adta be leszerelési kérelmét, vagy egyszerűen csak dezertált. A Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt még ugyanazon év október 31-én saját szikh testőrei lőtték agyon bosszúból. A hadművelet alatt regnáló vezérkari főnököt, Vaidya tábornokot két évvel később lőtte le két szikh támadó. A merényletek nyomán erőteljes szikhellenes megmozdulásokra került sor Észak-Indiában. A legtöbbször be nem avatkozó rendvédelmi szervek szeme láttára több száz ártatlan szikhet lincselt meg a felháborodott hindu tömeg - ennek hatására szikhek tízezrei menekültek el Nagy-Britanniába.

A szikh-hindu kapcsolatok igazán azóta sem normalizálódtak, a helyzet Pandzsábban máig robbanásveszélyes.

A végére még két bónusz-videó: az első a lefoglalt fegyverekről (érdemes megnézni, miylen készletük volt a szikheknek...), a másik pedig az egész akciót vezető Brar vezérőrnagy június 6-iki helyszíni sajtótájékozatatója (az volt az első nap, amikor az események 50 km-es körzetén belülre engedtek sajtóst...)

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr85484614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.05.23. 23:57:31

Nagyon jó stílusú cikk. Gratulálok az arányokhoz és a képekhez is. Amit nem értek csak az egészben az az, hogy miért hagyta a helyén a szikh testőreit az akció után. Ekkora lett volna a bizalom?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.05.24. 09:09:23

Szerintem ezzel is demonstrálni akarta, hogy a szikheket nem azonosíta a templomfoglalókkal.

Gondold el, Bush sem szabadult meg 9/11 után az FBI vagy a Secret Service arab származású ügynökeitől, márpedig ez utóbbiak között vannak azok is, akik a testőrségét adják.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.05.24. 09:59:02

Pontosan. Ha megnézed a videókat is, akkor láthatod, hogy szikh katonák is voltak ott az ostromnál, elég gyakran feltűnik a felvételeken néhány turbános-szakállas-egyenruhás katona.

magyar vándor 2008.09.16. 20:12:54

Sajnos a leírtak nem mindenütt fedik a valóságot és sokkal inkább a "hivatalos" indiai forrásokra épülnek, aminek köze nincs az igazsághoz...
A nők és gyermekek aránya az áldozatok között jóval magasabb volt, mivel éppen a szikhek egyik vallási ünnepére gyülekezvén a templom-komplexum tele volt vidéki szikhekkel akiket nevezhetünk zarándokonak is, bár a szikh vallásban ilyen fogalom nincs.
A Gandhi-gyilkosság utáni megtorlás pedig elsősorban nem a hindu lakosság által került kivitelezésre, hanem a kormányzati erők utasítására a pandzsábi településekre kivezényelt halál-egységek által, akik brutális kegyetlenséggel aláztak és kínoztak meg, illetve végeztek ki ártatlan járókelőket, de olyan is volt, hogy a házaikból turbánjukat letépve hajuknál fogva rángatták ki a szikheket a nyílt utcára, ahol aztán élve elégették, lelőtték vagy botokkal halálra verték őket. Persze házaikat, autóikat is felgyújtották, szétverték, mindenüket lerombolták és a túlélőket is földönfutóvá tették. És mindezt egy semmitérő, gazdaságilag és társadalmilaglag teljesen kártékony és elmaradott politikát folytató korrupt és megbízhatatlan miniszterelnök meggyilkolása miatt, akit a nyomorgó néptömegeket irányító demagógok "Minden Indiai Anyjának" neveztek.
Delhiben valóságos hajtóvadászatot indítottak a szikhek ellen Radzsiv Gandhi parancsára, aki azt mondta, hogy nem akar többé turbánt látni Delhiben...
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy voltak olyan szikhek, akiket hindu ismerőseik bújtattak és ennek köszönhetik életben maradásukat.
Sajnos valóban tény, hogy Pandzsábban ma is robbanásig feszült a helyzet, de így van ez az ország minden részén, mert a magát demokráciának feltüntető India hatalom a többségi hindu nacionalizmusra építve továbbra is a különböző etnikai, nyelvi és vallási kisebbségeket korlátozó politikát folytat. Sajnos hozzánk ebből nem sok minden jut el és a magyar embert nem is nagyon érdekli, de Indiában nem csak a szikheket próbálják meg elnyomni. Aki a BBC-t, a CNN-t vagy az Al-Jazeera-t nézi, rendszeresen láthat tudósításokat muzulmánok, keresztények és egyéb vallású emberek elleni gyilkosságokról, tömeggyilkosságokról. Ennek a soviniszta politikának köszönhető az is hogy Indiából lassan teljesen eltűnik a korábban több milliós tömegeket érintő Buddhizmus is.
Azért sem adhatunk hitelt a hivatalos indiai forrásoknak, mert az Aranytemplom elleni ostrom előtt egész Pandzsábból eltávolították az összes külföldit, beleértve a média újságíróit, a Vöröskeresztet és minden egyéb nemzetközi szervezetet, akik azon túl, hogy segítséget nyújthattak volna az üldözötteknek, objektív tudósításokat küldhettek volna a Nyugati világba videókkal és fotókkal alátámasztott tényekkel és valós adatokkal.
Azért néhány fénykép és videofelvétel így is kiszivárgott Indiából valahogyan amelyek tökéletesen alátámasztják azt az állítást, hogy Indiában szervezett, és brutális kegyetlenséggel kivitelezett népirtást hajtottak végre a hivatalos kormányzati szervek ártatlan, békés szikhekkel szemben vallási-etnikai alapon. Az áldozatok és a sebesültek valós száma több százezres nagyságrendű. Néhány video fönn van a YouTube-on is angol címekkel, de csak erős idegzetűeknek való.
Ma is egész kolóniák élnek Indiában, melyek az 1984-ben megölt szikhek özvegyeiből és életben maradt gyermekeikből állnak. Több könyv, illetve dokumentumfilm is készült angol és pandzsábi nyelven a borzalmas 1984-es indiai eseményekről és előkészületben van egy mozifilm is amely szintén a valós eseményekre alapozva próbálja bemutatni mindazt az embertelen brutalitást, amit az indiai állam véghezvitt saját kiszolgáltatott állampolgárai ellen 1984-ben.
Hogy a különböző vallások békés egymás mellett élése mennyire kivitelezhető arra a legjobb példa India. Pontosan ezért megbocsáthatalan bűn, amit az indiai hatalom folytat, mert a különbözőségekre építve megosztja és egymás ellen fordítja saját társadalmának egyes csoportjait felerősítve szenvedéseiket és meggátolva az ország fejlődését. Reménykedjünk benne, hogy az utóbbi években beindult változások és fejlődés elsöpri ezt az elmaradott, részben az egykori brit törvényekre épülő politikát és India nem csak nevében lesz Demokrácia. Egyébként India jelenlegi miniszterelnöke és a hadsereg vezérkari főnöke is szikh.
Azt gondolom, hogy a szikhek nem szorulnak a védelmemre, de annyit még elmondanék, hogy többször is volt alkalmam szikhekkel találkozni és napokat töltöttem közösségeikben. Nem találkoztam még békésebb, kedvesebb, segítőkészebb, szorgalmasabb és vendégszeretőbb emberekkel mint ők. Természetesen ez nem minden egyes szikhre igaz, de annyit mindenképpen jelent, hogy a fotókon látható fegyverek alapján nem vonhatók le messzemenő következtetések.
Egyébként vallásuk is a gyengébbek és elesettek segítésére kötelezi őket, úgyhogy náluk mindig biztonságban éreztem magam. Nem beszélve arról, hogy ha olyan valaki téved közéjük, aki ismeri vallásukat és tisztában van a legalapvetőbb szabályokkal és tanításokkal, akkor valósággal körülrajongják. Hasonló tapasztalataik voltak velük neves keletkutatóinknak is, mint Stein Aurél, Baktay Ervin, Honigberger János vagy Kőrösi Csoma Sándor. Érdemes elolvasni tisztelettől túláradó visszaemlékezéseiket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ismerkedjen meg szikhekkel és ha Indiában jár, a világért ki ne hagyja Amritsart a szikhek gyönyörű és azóta már teljesen békés és biztonságos Aranytemplomával. Bárhol a világban, ha az utcán meglátok egy szikhet mindig megszólítom és érdekes módon ők ismeretlenül is mindig barátként fogadják közeledésemet. Könnyű felismerni őket turbánjukról és szakállukról, melynek viselését vallásuk írja elő nekik és egy igazi szikhnek ezek szent és sérthetetlen dolgok.
Akinek semmilyen ismerete nincs a szikhekkel kapcsolatban az bevezetésként talán nézze meg az Angol beteg című kítűnő Oscar-díjat nyert filmet, amiben az egyik szereplő egy tipikus szikh karakter. Nekem ez a film volt az első alkalom, hogy szikhekről hallottam 12 évvel etelőtt. Azóta már tudom, hogy a turbánt viselő férfiak 95%-a szikh, nem pedig muzulmán. :-)
Erről jut eszembe, hogy sajnos a szikhekre a világ más tájain is elég nehéz idők járnak, melynek csak részben oka a tudatlan gyűlölködők értelmetlen rasszizmusa. A világ több mint 40 országában jelentős szikh közösségek élnek. 2001 szeptember 11-e óta sokan a muzulmán terroristákkal keverik össze a szikheket csupán azért, mert Oszama Bin Láden is turbánt hord (persze ha valaki odafigyel láthatja, hogy a muszlimok turbánja teljesen máshogy néz ki, mint a szikheké). És persze a muszlimok többsége sem terrorista. Sajnos a terrortámadások után az USA-ban ártatlan szikh járókelőket vertek meg vagy lőttek agyon a nyílt utcán bosszúvágyból, holott a szikheknek csupán annyi közük volt a merényletekhez, hogy közvetlenül a repülőgépek becsapódása után a helyszínre sietve ajánlották föl segítségüket a mentésnél...

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.09.17. 08:20:58

Kedves magyar vándor!

"Sajnos a leírtak nem mindenütt fedik a valóságot és sokkal inkább a "hivatalos" indiai forrásokra épülnek, aminek köze nincs az igazsághoz..."

A leírtak nagyrészt szikh és brit forrásokra támaszkodnak, és ha elolvasod, még véletlenül sem foglal állást abban a kérdésben, mennyi is volt az áldozatok száma - leírja mindkét oldal véleményét erről.

"A Gandhi-gyilkosság utáni megtorlás pedig elsősorban nem a hindu lakosság által került kivitelezésre, hanem a kormányzati erők utasítására a pandzsábi településekre kivezényelt halál-egységek által, akik brutális kegyetlenséggel aláztak és kínoztak meg, illetve végeztek ki ártatlan járókelőket, de olyan is volt, hogy a házaikból turbánjukat letépve hajuknál fogva rángatták ki a szikheket a nyílt utcára, ahol aztán élve elégették, lelőtték vagy botokkal halálra verték őket. Persze házaikat, autóikat is felgyújtották, szétverték, mindenüket lerombolták és a túlélőket is földönfutóvá tették. És mindezt egy semmitérő, gazdaságilag és társadalmilaglag teljesen kártékony és elmaradott politikát folytató korrupt és megbízhatatlan miniszterelnök meggyilkolása miatt, akit a nyomorgó néptömegeket irányító demagógok "Minden Indiai Anyjának" neveztek."

Még jó, hogy te nem vagy részlehajló ezekkel az idézetekkel:)


"Azért sem adhatunk hitelt a hivatalos indiai forrásoknak, mert az Aranytemplom elleni ostrom előtt egész Pandzsábból eltávolították az összes külföldit, beleértve a média újságíróit, a Vöröskeresztet és minden egyéb nemzetközi szervezetet, akik azon túl, hogy segítséget nyújthattak volna az üldözötteknek, objektív tudósításokat küldhettek volna a Nyugati világba videókkal és fotókkal alátámasztott tényekkel és valós adatokkal."

Meglepő hír, hiszen ez szerepel a posztban is...

" Egyébként India jelenlegi miniszterelnöke és a hadsereg vezérkari főnöke is szikh."

Az ostrom vezetője is szikh volt, és a részt vevő katonák majd negyede is... Az indiai seregben a lakosságarányhoz képest mindig is túlreprezentáltak voltak/vannak a szikhek.

"Természetesen ez nem minden egyes szikhre igaz, de annyit mindenképpen jelent, hogy a fotókon látható fegyverek alapján nem vonhatók le messzemenő következtetések. "

Valószínűleg múzeumot akartak létrehozni belőle...

Egy egészen picit általánosítasz: ahogyan nem minden hindu vérengző vadállat, úgy nem minden szikh békés átlagpolgár. Ez a poszt pontosan arról szól, hogy ekkor létezett egy szikh kisebbség, amely rendkívül militáns és erőszakos szeparatista mozgalomba tömörült.

magyar vándor 2008.09.17. 19:43:47

"Még jó, hogy te nem vagy részlehajló ezekkel az idézetekkel:)"

Ha több forrást is felkutatnál rájönnél, hogy ez nem részrehajlás, hanem a szomorú és cáfolhatatlan valóság. Európai és Amerikai emberijogi szervezetek által kiadott közleményekben is erről olvashatsz szinte szó szerint. Ezeket utólagos kutatások, fényképek videofelvételek, túlélők és szemtanúk, (szikh és hindu emberek) beszámolói alapján írták. Tehát miközben engem részrehajlással vádolsz egy kimondatlanul is bizonyított népirtást bagatellizálsz el. Aki a fotókat és a videokat megnézi nem lesz kétsége felőle. Az áldozatok számáról - mint mindig - lehet vitatkozni, de mérsékelt nyugati elemzések szerint is többször annyi ember "tűnt el", mint ahányat az indiai sajtó közölt.

"Meglepő hír, hiszen ez szerepel a posztban is..."

Tévedsz, nem szerepel a posztban. A poszt meg sem említi a külföldieket, a vöröskeresztet, stb. holott ez volt a leglényegesebb feltétele annak, hogy az állami bűncselekmények ne derülhessenek ki és csak a hivatalos indiai tudósítások juthassanak ki az országból...

"Valószínűleg múzeumot akartak létrehozni belőle..."

Félreértettél. Nem erre céloztam.

"nem minden hindu vérengző vadállat"

Erre több helyen utaltam a hozzászólásomban.

"nem minden szikh békés átlagpolgár"

Erre is utaltam.

"Ez a poszt pontosan arról szól, hogy ekkor létezett egy szikh kisebbség, amely rendkívül militáns és erőszakos szeparatista mozgalomba tömörült."

Igen a poszt erről szól. Sajnos csak erről, mert nem beszél az okokról és előzményekről. Legalábbis nem eléggé tág kontextusban. Nem részletezi azokat az intézkedéseket és társadalmi folyamatokat, amik Gandhi színrelépése és Nehru hatalomra jutása valamint a Britek kivolnulása ill. India és Pakisztán különválása után oda vezettek, hogy 1984-re idáig fajuljanak a dolgok.
Ahogyan a magyarországi nemzetiségek szeparatista törekvéseinek, úgy a szikhek hasonló mozgalmainak is megvoltak az okai, csak Magyarországon sikerült a kezdetektől elfolytani ezeket.
És azt se felejtsük el, hogy ennek a militáns és erőszakos kisebbségnek a létezése nem válasz arra a vérfürdőre, amit ártatlan hétköznapi emberek ellen követtek el, akiknek száma többszöröse volt a szélsőségesekének, és akiknek semmi közük nem volt a szeparatizmushoz.
Aláírom, hogy az Aranytemplom ostroma és annak körülményei fontos történelmi esemény, amiről jó, hogy végre magyarul is lehet olvasni, de legalább ilyen fontos a hozzá kapcsolódó agyonhallgatott és a mai napig el nem ismert népirtás megemlítése is. És az elfogultság vádjának elkerülése végett el kell mondjam, hogy ugyanezt gondolom minden emberiesség elleni cselekedetről, vagy eseményről, tehát nem csak a szikhek melletti kiállás mondatja velem mindezt.

zsozsó 2008.09.18. 17:29:49

Nincs meg valakinek az "Ostrom a templom ellen" című dokumentumfilm, amit a Viasat History-n adtak korábban? Az pont erről szól és szeretném újra megnézni.