Mentula blogtárs meglátása alapján ez a cikksorozat alkalmas arra, hogy Robert Merle Francia história-sorozatához is nyújtson némi háttérinformációt. Bár a terv eredetileg nem ez volt, de hát a jó ötlet jó ötlet, és fel kell karolni. .
Az előző posztban ott hagytuk abba, hogy a franciák, a spanyolok és az angolok aláírták Cateau-Cambrésis-ben a békét 1559-ben. Lássuk hát, hogyan folyt tovább Pierre de Siorac életében a francia történelem, és a francia vér...
A béke aláirásának évében II. Henrik francia király azonnal a belső ellenség, a hugenották ellen fordult. Az 1559-ben kiadott écouen-i ediktummal a király megerősitette a hatalom vidéki jelenlétét: királyi biztosokat küldött a tartományokba azzal a feladattal, hogy szorítsák vissza minden rendelkezésre álló eszközzel a reformáció terjeszkedését.
A cateau-cambrésis-i béke kijelölte a politikai kényszerpályákat a résztvevők számára. Az Erzsébet, a "szűz királynő" által támogatott protestantizmus Angliában rohamosan radikalizálódott, szintúgy, mint az erősödő hugenotta mozgalom. Erzsébet, hogy országa mozgásterét kiszélesítse, azonnal felvette a kapcsolatot az ellenséges országok belső ellenzékével: támogatni kezdte a francia, a skót, a német és a németalföldi protestánsokat, a katolikus francia és spanyol király pedig egymással szövetkezett a protestánsok és Anglia meggyengítésére.

A polgárháború kezdete – az első háború

Az 1560-as években elcsendesedett az európai hadszíntér. Fülöp Spanyolországának figyelme a Földközi-tenger felé fordul: a készülő oszmán támadásokról szóló folyamatos rémhírek tartják készültségben. 1564-ben kitört a szövetséges Genova elleni korzikai felkelés – amit persze a franciák titokban támogatnak – s bár ez csak amolyan biztos-ami-biztos-politika francia részről, de ezzel együtt veszélybe kerül a spanyolok itáliai birtokaira vezető tengeri utánpótlás-vonal. A folyamatosan nyugtalankodó francia követnek június 12-én Fülöp bejelenti, hogy a készülő spanyol flotta Afrika ellen vonul majd, erejét pedig teljesen leköti 1565-ben Málta török ostroma.

Franciaország és Anglia pedig saját belső viszályait próbálja megoldani. 1559-ben Franciaország a háborúk, az infláció és az európai hitelpolitika válsága miatt csőd szélére került, ráadásul egy hadijátékon szerzett szerencsétlen sebébe még ebben az évben belehalt II. Henrik. Az új király, II. Ferenc, Stuart Mária skót királynő férje, 16 éves sem volt ekkor még, és súlyos beteg. 1560. december 5-én ő is meghalt, s a korona tízéves öccsére, IX. Károlyra szállt.

A francia korona a gyermekkirály és a régensuralom alatt nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy egy jól szervezett kisebbséggel szemben hatékonyan fel tudjon lépni. A központi kormányzat kimerült a hatalmi harcokban, a tartományok pedig meglehetősen önállóknak, és nem eléggé integráltnak bizonyultak. A hugenották pedig, kihasználva a kormányzat gyengeségét, egyre erősebben léptek fel. Istentiszteleteiket fegyveres őrséggel védték, itt-ott erőszakos templomfoglalásokat is végrehajtottak. A Guisek 1560. márciusában tudomást szereztek egy összeesküvésről,
Kivégzett hugenották az amboise-i királyi palota falán 1560-ban az amboise-i zűrzavar után
melynek célja a király elrablása („kiszabadítása a Guisek fogságából”), és a hugenották jogainak kicsikarása lett volna. Az amboisi zűrzavar néven ismert szervezkedést azonban hamar felszámolták. Az amboise-i zűrzavart kemény megtorlások követték. Elfogott hugenották százait vetették börtönbe, majd kínvallatásuk után sokukat kivégezték. Az amboise-i királyi kastély falain kivégzettek testei lógtak napokon át. A merénylet megszervezésével - valószínûleg joggal - megvádolt Condé herceget is halálra itélték.  Életét csak II. Ferenc halála mentette meg: Condé kivégzése december 10-ére volt kitűzve, Ferenc pedig december 6-án hunyt el. Ez a négy nap elég volt, hogy Condé életben maradjon, és a megváltozott belső hatalmi helyzet következtében szabadon engedjék.

A Guisek által vezetett katolikus párt is szervezkedésbe kezdett. 1561. április 6-án a fontainbleu-i királyi kastély kápolnájában Guise herceg, St. André marsall, és a viccesen női nevű Anne de Montmorency connétable ünnepélyesen megáldozott, majd a katolikus vallás, és a királyság állapotának fenntartása érdekében kötött szerződésüket triumvirátusnak nevezték el - valószínűleg figyelmen kívül hagyva, hogy az ilyen elnevezésű csoportosulások egyikse sem végződött békésen...

A helyzetet azonban alapjaiban forgatta fel egy nem várt esemény: pár hónap elteltével a triumvirátushoz csatlakozott Antoine de Bourbon, Navarra királya, a hugenotta párt névleges vezetője is. Felmerült annak a lehetősége is, hogy Antoine de Bourbon elválik feleségétől (az előző posztban említett Navarrai Margit lányától, Jeanne d'Albret-től, "a hugenották pajzsától"), és feleségül veszi az özvegy Stuart Máriát, miáltal örökre a katolikus párthoz tudják kötni, mögötte a katolikus Skóciával, amellyel a protestáns Angliát féken tarhatja.

Küszöbön állt hát a polgárháború, amely a poissy-i kollokvium hitvitáinak sikertelensége, valamint a protestánsok helyzetét csak részben legalizáló saint-germain-des-prés-i Januári Ediktum (1562. január 27.) által kiváltott feszültségek következtében ki is robbant. A vassy-i vérengzés néven ismertté vált eset (1562. március 1.) már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Amikor a királyi helytartónak kinevezett – de inkább látszólagos, mint tényleges hatalommal rendelkező –, már évek óta a spanyolokkal kacérkodó Antoine de Bourbon a katolikusok nyomására a hugenottákat tette felelőssé az incidensért egy vizsgálat után, nyílt háború tört ki.

Gaspard de Coligny, Franciaország admirálisa, a hugenották vezetője
 Condé, Coligny és D'Andelot a hugenotta seregekkel gyorsan megszállták Orléans-t, és a protestáns ellenállás fészkévé tették
. A fegyveres harc mindkét felet külpolitikai aktivizálódásra kényszerítette, és hogy az 1559-es béke által létrejött kényszerszövetségek milyen jól működtek, jól megfigyelhető a ’62-es év politikai eseményeiben. Coligny, mint a hugenották egyik vezetője, már áprilisban felvette a kapcsolatot Throckmortonnal, Anglia franciaországi nagykövetével, hogy a francia protestánsoknak nyújtandó pénzügyi és katonai segítségről tárgyaljon, május 19-én a német protestáns fejedelmeknek, 21-én pedig a svájci kantonoknak küldött ugyanilyen témájú levelet. Anglia sokáig húzta a tárgyalásokat, Colignytől a támogatásért cserébe Normandia, de legalábbis Le Havre és Calais kikötők átadását kérte. Az admirális ezeket a feltételeket saját és pártja belpolitikai elszigetelődésétől félve nem fogadta el. A svájci kantonok is inkább csak pénzt küldtek, katonai hozzájárulásuk elhanyagolható volt


Eközben Francois de Guise a spanyol követtel tárgyal, hasonló okokból. Az első háború azonban még tisztán belháborúnak tekinthető, úgy tűnik, hogy a külső hatalmak pillanatnyilag még csak kivárásra rendezkedtek be, támogatásuk szinte csak diplomáciai jellegű volt.

Az első háború cselekményei erőteljesen átrendezték a hatalmi viszonyokat. 1562-ben, a hugenották és az angol segédcsapatok által védett Rouen ostroma alatt a királypárti seregbe átigazolt, és az ostromot személyesen vezető Antoine de Bourbon halálos sebet kapott (rossz nyelvek szerint kissé vigyázatlan módon kiállt a rohamárok szélére vizelni, és egy szemfüles védő lelőtte...), az 1562. december 19-én vivott dreaux-i csatában pedig fogságba esett a protestáns vezér, Condé, a másik oldalról pedig a királyi seregek vezetője, Montmorency connétable.

1563. február 18-án a protestánsok fő erősségét, Orléans-t ostromló Francois de Guise herceg lesz merénylet áldozata. Alig egy év leforgása alatt a francia belpolitika "erős emberei" Coligny kivételével vagy halottak, vagy fogságban vannak. Antoine de Bourbon halála után régenssé választott Medici Katalin, II. Henrik király özvegye (és három király, valamint két királyné anyja) elérkezettnek látta az időt, hogy a kifáradt felektől gyors békét kényszeritsen ki: 1563. március 19-én meg is kötötték a háborút lezáró amboise-i békét. A béke fennálló erőviszonyokat konzerválta. Szabadon engedték a fogoly Condét és Montmorencyt, IX. Károlyt pedig nagykorúsitották. Ennek az volt az oka, hogy a navarrai király halála után az első vérbeli herceg, ez esetben Condé lett volna jogosult a régensi cimre, ezt pedig a királyi udvar nem hagyhatta - Medici Katalin, kufárok utóda, magának vindikálta a jogot, és nem tűrt meg maga mellett konkurenciát. A békekötés után a hugenottákat megsegíteni érkezett, de Normandiában magukat igencsak befészkelő angolokat minden teketória nélkül kizavarták, a királyi udvarnak frissen behódolt egykori lázadó, Condé vezérletével.

A második háború

A folyamatosan aktív francia diplomácia keresni kezdte a nemzetközi kapcsolatokat, miközben Medici Katalin belső egyensúlypolitikája ezekben az években kitűnően működött. Katalin elhatározta, hogy fiát bemutatja az országnak, egyfajta propaganda-hadjáratot indít. A déli országrészek meglátogatása kitűnő alkalmat nyújtott különböző tárgyalásokra. Útközben Bordeaux-ban tárgyalt az angol nagykövettel Erzsébet angol királynő és IX. Károly közötti házasságról. Bár ez a terv kútba esett, mindenesetre megkötötték Anglia és Franciaország között a békét.
A bayonne-i találkozó ábrázolása egy korabeli faliszőnyegen
1565. júniusában Bayonne-ban a francia királyi udvar már a spanyolokkal tárgyal
. A békésnek indult találkozó azonban kicsinyes diplomáciai játékká fajult. Kezdődött azzal, hogy II. Fülöp spanyol király megtiltotta a találkozót abban az esetben, ha Jeanne d’Albret, illetve Condé herceg is jelen lesz - a katolikus felség nem tűrt meg a tárgyalók között holmi jöttment hugenotta protestánsokat.
A váratlanul és kéretlenül megérkezett oszmán követ megjelenése kiváltotta spanyol felháborodást az anyakirályné a két uralkodóház közötti házasságok lebegtetésével próbálta leszerelni, de erről mindkét fél tökéletesen tudta, hogy puszta fantazmagóriák. A bayonne-i találkozó végül is nagyobb eredmény nélkül ért véget, a franciák ismét belső bajaikkal voltak elfoglalva, Spanyolország figyelme pedig ismét a Földközi-tenger felé fordult.

Nemoskára kiderült azonban, hogy Medici Katalin minden igyekezete, és a felszíni nyugalom ellenére Franciaországban valójában felborult az amúgy is kényes belső egyensúly. A Guise-párt, irányítóját vesztvén, erőteljesen meggyengült. Lorraine kardinálisnak, a halott Guise herceg öccsének több évébe került, míg sorait rendezni tudta, de ekkorra már a francia külpolitikai domináns alakja az udvarban nagy befolyásra szert tett Coligny. Az amboise-i béke (1563. március 19.) és Condé jarnaci halála (1569. március 13.) közötti időszakban Colignynek sikerült konszolidálnia a hugenották helyzetét, valamint erős állást kiépítenie az udvarban. Igen aktív külpolitikáját a spanyol hegemónia elleni törekvés vezérli, szinte minden hatalommal tárgyal, amelyikben erre potenciális szövetségest lát. 1564. áprilisában főként hugenottákból álló kolonizáló csoportot indított Floridába, hogy azok ott vegyék fel a harcot a spanyolokkal. Tárgyal IX. Károly nevében a svéd és a dán királlyal is, valamint újra felveszi a kapcsolatot az Oszmán Birodalommal. Belső helyzetét is sikerül megerősítenie: 1565-ben szövetséget köt az amúgy katolikus, de a hatalomból a Guisek által kiszorított gazdag és hatalmas – nem utolsó sorban jó külkapcsolatokkal rendelkező - Montmorency-családdal - akik egyébként is rokonok voltak. Coligny növekvő befolyását jelzi, hogy 1566. január 29-én a király egy Moulins-ban kiadott ediktumban deklarálja ártatlanságát Guise meggyilkolásában – ami valószínűleg nem volt teljesen igaz.

Spanyolország az eszkalálódó németalföldi helyzet miatt érdemi beavatkozásra képtelen, a svájci és a protestáns német rendek pedig továbbra is kivárnak. 1567-ben azonban gyökeresen megváltozik a helyzet. Don Fernando Alvarez de Toledo, Alba hercege egy gyors és kegyetlen hadjárattal konszolidálja Németalföldön a helyzetet, Anglia pedig a skót ligaháborúval van elfoglalva. Alba elvonulása francia területen Németalföld felé igencsak kiélezi a helyzetet. Medici Katalin, illetve a király, IX. Károly, hogy biztositsa a spanyol seregek zökkenőmentes átvonulását, biztonsági okokból mintegy 6000 svájci zsoldost szerelt fel. A hugenották -most valószinüleg alaptalan- félelme, hogy ezt a sereget ellenük vetik majd be, gyors lépésre sarkallja őket. Condéval az élen úgy döntenek, hogy az első csapást ők teszik meg. Vakmerően támadnak azzal a tervvel, hogy a királyt elrabolják Meaux-ből. Ezt a tervet azonban a királyi lovasság gyors beavatkozása meghiusítja. A protestáns seregek ezután Párizs körülzárásával próbálkoznak. A város falai alatt 1568. március 23-án vívott st. denis-i döntetlen csata azonban nem változtat érdemben a helyzeten. A külpolitikai támogatóit vesztett, és az udvarból is eltávolitott Coligny békét kér.

A harmadik háború

Az alig hat hónapig tartó második háborút lezáró longjumeau-i béke (1568. március 19.) azonban nem tartott sokáig. Az 1568. őszén kirobbant harmadik hugenotta polgárháborúban a külső hatalmak már igen tevékenyen vettek részt. A névleg Anjou hercege (a későbbi III. Henrik király), gyakorlatilag Gaspard de Tavennes vezetése alatt álló királyi seregben 1569-ben mintegy 4000 spanyol zsoldos, valamit 4500-5000 főből álló, Ascanio de Sforza vezette pápai segédhad harcolt.
A hugenottákat Wolfgang von Zweibrücken herceg német csapatai segítették. A három évig tartó
A moncontour-i csata korabeli ábrázolása
véres háborúban a hugenotta seregek ha nem is stratégiai, de taktikai győzelmet arattak. Coligny és Condé Loire-menti előrenyomulása kétségtelenül összefügg a spanyolok flandriai fellépésével. 1569-es jarnaci és montcontour-i csatavesztés (az előbbiben Condé is életét veszti) után Coligny a Rhône völgyébe húzódott vissza. A montcontouri csatában Coligny totális vereséget szenved. Német zsoldosait megfelelõ lovassági támogatás híjján teljesen lemészárolják. A vérszemet kapott udvar azonban nem mérte fel megfelelõen a helyzetet. A déli tartományokban igen erõs poziciókkal rendelkezõ hugenotta sereg nem szenvedett végső vereséget, így a király követeléseit, miszerint a protestáns vallás legyen magánügy, tehát ne lehessen nyilvánosan gyakorolni, nem volt számukra elfogadható tárgyalási alap.
Coligny végül a gyors és jól megszervezett átcsoportosításoknak, valamint Francois de la Noue hugenotta vezér nyugat-franciaországi, a királyi erők ellen indított ellen-offenzívájának köszönhetően sikeresen stabilizálta a helyzetet. A spanyolok elsősorban La Rochelle elfoglalását erőltették a francia udvarnál. A város volt a bázisa ugyanis a Jaques de Sores tengernagy vezette hugenotta flottának, amely 1568 és 1570 között megbénította az atlanti-parti hajózást, így II. Fülöpnek egyre nagyobb nehézségeket okozott Alba németalföldi seregének ellátása. A hugenotta flotta sikerrel akadályozta meg La Rochelle elvágását a külvilágtól, így az angliai, dániai és német kereskedelem – az egyik fő bevételi forrása a hugenottáknak – sem szenvedett nagy veszteségeket. A pénzügyi gondokkal küzdő udvar pedig – nem utolsó sorban Montmorency visszaszerzett befolyásának köszönhetően – a pápa és a spanyolok ellenkezésének dacára 1570. augusztusában megköti a hugenottákkal a saint-germain-en-laye-i békét.

Hugenotta erős ember az udvarban - Coligny

Az 1570-71 folyamán az európai diplomácia ismét felpezsdül. V. Pius pápa, a javíthatatlan álmodozó egy törökellenes európai ligáról álmodik. A francia diplomáciát azonban megdöbbenti az a majdnem egyöntetű lelkesedés, ami az ötletet fogadja. A Guisek és a katolikus párt bukása után Medici Katalin a protestánsok felé fordul, mégpedig olyan mértékben, hogy egyesek „pokoli házasságokról” kezdenek beszélni (a jelző a spanyol követtől származik), Anjou hercege és angliai Erzsébet, valamint Navarrai Henrik (Navarra királya, a csúnya körülmények között elhunyt Antoine de Bourben fia, a későbbi IV. Henrik király) és Valois Margit királyleány között. A diplomáciában pedig győznek az udvarba visszkerült Coligny nézetei: Franciaország csatlakozik a nagy spanyolellenes politikához, a régenskirálynő már nem elégszik meg azzal, hogy a két nagy francia párt között lavírozzon, ugyanezt teszi a két nagyhatalom között, amelyre ezek támaszkodnak. A tevékeny királyi diplomácia beleveti magát az európai politikába. IX. Károlyt megnyerték Coligny eszméi, szenvedélyes vágy fűti, hogy szakítson Spanyolországgal. A Coligny által kidolgozott új külpolitka szerint szó sem lehet bármiféle engedékenységrõl Spanyolországgal szemben. Barátság Angliával, beavatkozás Németalföldön, hogy a spanyolok elleni lázadás elõnyeit ki lehessen használni, erélyes gyarmatositás Nyugat-Indiában és Floridában. Csakhogy ez nem volt olyan egyszerû. Anglia féltékenyen őrködött, hogy rajta kívül más ne avatkozzon be a németalföldi ügyekbe, a spanyolok pedig továbbra is fenntartották maguknak a jogot, hogy beavatkozzanak a francia belügyekbe.

A toscanaiak is fellépnek a színpadra. A toscanai nagyherceg, vadonatúj nagyhercegi címe birtokában úgy érzi, hogy elszigetelt, a császár és a katolikus király félreszorítják. Főleg a spanyolok szándékai nyugtalanítják, ezért már régóta támogatást keres mindenütt, még a protestáns országokban is. Tárgyalásainak egyik szála La Rochelle-be, Colignyhez vezet.

A spanyol diplomácia, amely kémei és követei révén mindig mindent tud, aktivizálódik. 1571. márciusában erősíteni kezdik a francia határt, Milánó kormányzója pedig elfoglalja Finale őrgrófságot, az Itáliából Dél-Franciaország felé vezető út kulcsát. Ez nem volt provokáció, pusztán jó szándékú figyelmeztetés.

A francia diplomácia is beindult, mindent megtesznek, hogy az oszmánok ellen szerveződő  Szent Liga születését megakadályozzák. Felajánlják Velencének, hogy segítenek a törökökkel szembeni fegyvernyugvás közvetítésében, megegyeznek Nassaui Lajossal, Hallgatag Orániai Vilmos öccsével, a holland csapatok parancsnokával a németalföldiek támogatásáról. Velence leválasztása a szövetségről nem sikerül, Nassaui Lajos pedig el van foglalva saját gondjaival Németalföldön.

A francia diplomácia minden ármánykodása kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Szent Liga születését megakadályozzák, és egy erős spanyolellenes egységfrontot alakítsanak ki. Az 1572-es esztendő azonban nagy változásokat hozott. Az év elején, úgy látszott, a franciáknál továbbra is a spanyolellenes politika dominál. A Liga fényes győzelme Lepantonál, Spanyolország földközi-tengeri helyzetének megerősödése a franciákat még agresszívebb politikára sarkallta. Angliával április 19-én, Blois-ban egyezményt írtak alá, ami kereskedelmi pontjai mellett katonai szerepvállalást is tartalmazott.

A helyzet nyugtalanító volt. A hugenotta sereg La Noue-val az élen május 23-án bevonult a spanyol uralom alatt álló Valenciennes-be, másnap hajnalban pedig Nassaui Lajos lerohanta Mons-t. Mindez Orániai Vilmos és francia szövetségesei összehangolt támadása volt: a francia-spanyol háború egészen közelinek tűnt. A francia politika azonban visszakozott. Külső támogatóikban nem lehetett biztos. Augusztus elején a német fejedelmek még nem szánták rá magukat a cselekvésre, a blois-i egyezmény ellenére Anglia pedig nem szívesen látta volna Franciaországot Németalföldön, és az alkalmat megfelelőnek találta, hogy tárgyalásokat kezdjen a spanyolokkal.

Visszakozás - Coligny repül, csak még nem tud róla

Coligny háborús pártja egyre gyengült Franciaországban. Medici Katalin pánikba esett a tényleges háború gondolatára, ráadásul az udvar felismerte, hogy a protestánsok hatalma konfliktus esetén olyannyira megnőne, hogy akár a kormányzást is a kezükbe vehetnék. A hugenották – úgy tűnik – nem érezték meg, hogy kezdenek veszélyes mértékben elszigetelődni. Miközben megnyugtatásukra folytak a háborús előkészületek, a háttérben a királyi diplomácia igyekszik mindenhol a békéről beszélni. A hugenottáknak még az sem volt eléggé fenyegető előjel, hogy Colignyt augusztusban kizárták a királyi tanácsból, és Medici Katalin békepolitikája látszott győzedelmeskedni. Miközben a hugenották tovább tárgyalnak Németalföldön, a királyi diplomácia már a spanyolokkal tárgyalt.

Ezt a diplomáciai „sakktáblát” borítja fel a Szent Bertalan-éji vérengzés, ahol – úgy tűnik – a hugenotta pártot végzetes csapás érte.

folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr51499897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szomszédsrác 2008.06.03. 11:08:25

Ettől a posttól már tényleg kedvet kaptam ahoz , hogy újra elkezdjem a történelmi könyveim újraolvasását .. Apró szépséghiba , hogy nálam a 3madik háborunál beszúrt kép kitakar egy kis szövegrészt .. odáig megvan , hogy taktikai , de utána egy ndé kezdetű sor jön a kép után . A hiba az én készülékemben van ? :)

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.03. 11:17:55

Hiba nem az Ön készülékében volt, de javítottuk meglepő gyorsasággal:)

Milyen könyveket olvasol újra eme poszt hatására, ha szabad tudni?

szomszédsrác 2008.06.03. 11:35:16

Hát a francia történelemmel kapcsolatos dolgaimat , nem konkrétan ebből a korszakból , de például bevillant , hogy Dumas-t régóta hanyagolom . Pedig 12évesen nagyon imádtam , majdnem elkezdtem miatta párbajtőrözni :)

Béla 2008.06.03. 17:13:44

A "A montcontour-i csata korabeli ábrázolása" című kép még mindig olvashatatlanná tesz egy kis szöveget IE6 és opera alatt is....

Amúgy kezd izgalmas lenni.

Egy ötlet: Mivel néha hajlamosak vagyunk a MO-i történelmet önmagában, és nem nemzetközi összefüggéseiben nézni, praktikus lehetne az egyes cikkek után 3-4 sorban jelezni, hogy az adott eseményeknek - ha volt, - milyen hatása volt MO-ra. Ennél több nem is kéne, hisz az már másik cikk lenne. Csak azért, hogy lássuk az ok-okozati összefüggéseket. (Pl a francia királyok harca az őket körbevevő habsburgokkal --> török szövetség --> török figyelem MO-ra irányulása --> Habsburgoknak MO csak másodlagos hadszintér --> 150 év török uralom. Persze ez nem biztos, hogy így van logikailag, de remélem majd helyreteszitek) A lényeg, az összefüggések láttatása volna...

Béla 2008.06.03. 21:44:30

Köszi a módosítást, így már elolvasható a kép melletti rész is.

szomszédsrác 2008.06.03. 22:10:47

Hja a franciák ezek után nem nagyon szóltak bele kishazánk életébe a Rákóczy szabadságharcig (zárójelesen mondjuk ott se nagyon) de az ott kidolgozott filozófiai és közgazdasági irányzatok azért itt is éreztették hatásukat .

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.06.04. 08:03:43

A franciák támogatták a bujdosók mozgalmát és Thököly Imrét is ("Felső Mo. fejedelme" 1678-1686). Persze azért, mert háborúztak a Német-római Birodalommal.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.04. 08:42:43

Francia katonák a visszafoglaló háborúkban is vettek részt, nem is olyan kis létszámban.

szomszédsrác 2008.06.04. 09:44:32

Nahát igen anyukám is megmondta , hogy ne legyek okos 10 után tökéletesen igazatok van :)

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.05. 08:47:23

Anyuval vigyázni kell, mert anyunak mindig igaza van:)

Bastille · http://labdabiztos.blog.hu 2008.06.06. 12:24:20

paul foster:I.Erzsébet (dráma) , aki szereti a színházat, egy igazán posztmodern olvasat, fülöppel, m.katalinnal, s. máriával, és a címszereplővel, nagyjából az itt fellelhető sorozat két és fele van benne...
süti beállítások módosítása