2008.06.23. 20:54
Franciák a franciák ellen IV. - A Nantes-i Ediktumtól a fointainebleau-i ediktumig
A Nantes-i Ediktum és a királyi hatalom megerősödése
XIII. Lajos francia király |
Az ediktum harmadik részét április 30-án, illetve május 2-án aláirt titkos cikkelyek képezik. Ez tartalmazza a legfontosabb kitételeket: a hugenották 151 menedékhelyet (lieux de refuge) kapnak, ahol vallásukat minden körülmények között biztositják, ezek közül 51 biztonsági hely, ahol protestáns kormányzó vezetése alatt a király által fizetett protestáns helyőrség állomásozik, ezen kivül továbbra is megtarthatják országos és tartományi gyűléseiket. Ezeknek a cikkelyek a fontosságát az is bizonyitja, hogy érvényességük csak meghatározott időre szól, a király nyolc évente újithatja meg.
Az ediktum kiadása utáni mintegy két évtized a francia protestantizmus fénykora. A viszonylagos nyugalom azonban a 17. század huszas éveiben véget ér: az erőteljesen katolikus szellemben nevelt XIII. Lajos, folytatva apja központositó törekvéseit, hozzányúl a hugennotta privilégiumokhoz, és megkezdi a politikai-katonai kiváltságaik fokozatos leépitését. 1617-ben összehivott általános gyűlésen döntést hoznak a katolikus vallás jogainak visszaállitásáról Béarnban.
Mivel a protestánsok fegyvert fognak, a király háborút indít ellenük. A francia történetirás az 1620-1622 között vívott háborút nevezi nyolcadik vallásháborúnak. A királyi seregek győzelme után az 1622. október 18-án megkötött montpellier-i béke megerősiti a nantes-i ediktum legtöbb pontját, ennek fejében a protestánsok ezentúl nem hívhatnak össze királyi engedély nélkül semmiféle gyűlést, és le kell rombolniuk az 1598 után épített erődeiket. A nantes-i ediktum szelleme tulajdonképpen nem sérült, a király mindössze figyelmezteti a protestánsokat, hogy a meglévő jogaikat nem léphetik túl sem politikai, sem katonai szinten.
Richelieu bíboros és a hugenották
A protestánsok azonban nem nyugodtak bele kiváltságaik megnyirbálásába, és amikor a katolikus oldal erős embere, Richelieu lett a király főminisztere, félve az újabb fellépéstől, fegyveres felkelést indítottak. Az 1624-től 1626-ig tartó kilencedik vallásháborút az angol közvetitéssel létrejött la rochelle-i béke zárta le.
La Rochelle ostroma 1628-ban |
A király és Richelieu azonban meg szerette volna szüntetni a protestáns "állam az államban" királyi hatalmat korlátozó kiváltságait, valamint ismét a kezükben szerették volna tudni az atlanti-óceáni gazdag kikötőket. Mindkettő elérhetővé vált egyetlen cél teljesitésével: a csapásnak La Rochelle felé kell irányulnia. Az ostrom (amelyet oly jól ismer mindenki Dumas: A három testőr című könyvéből) 1627. szeptemberétől 1628. októberéig tartott, még az angol katonai beavatkozás sem tudta megmenteni a hugenotta fellegvárat. Bár La Rochelle falait lerombolták, valamint visszaállitották az addig tiltott katolikus vallás gyakorlását, nem csorbították a református vallás jogait.
XIII. Lajos protestáns politikáját az 1629. június 28-án kiadott alès-i ediktum zárta le. Az ediktum megszünteti a hugenották katonai-politikai kiváltságait: nem tarthatnak politikai gyűléseket, le kell rombolniuk városaik erőditéseit, megszüntetik az ún. biztonsági helyeket, ahol vissza kell állitani a katolikus vallás jogait. Ugyanekkor továbbra is szabadon gyakorolhatják vallásukat, megtarthatják templomaikat, La Rochelle, Ré és Oléron kivételével bárhol letelepedhetnek. Az ediktum hatása óriási, a nantes-i ediktum visszavonásáig nem kerül sor többé hugenotta fegyveres akcióra.
Az erőszakos rekatolizáció
A hugenották elleni erőszakos fellépések majd csak XIV. Lajos alatt történnek. Az első lépések még csak jogilag történnek: királyi rendeletek egész sorozatával tiltanak meg mindent, ami a nantes-i ediktumban nincsen benn szó szerint. Tilos volt például temetéskor zsoltárt énekelni, tilos volt bármilyen templomon kívüli összejövetel, megszüntették a protestáns elemi iskolákat, a párizsi és a roueni parlament mellett működő vegyes biróságokat, valamint megtiltották a hugenottáknak az ún. szabad foglalkozások (pl. ügyvéd, orvos) űzését.
A király külpolitikai sikerei lehetővé tették, hogy a jogi módszerek helyett nyílt támadást indítson a hugenották ellen. 1679-től kizárják a hugenottákat a céhekből és különféle tisztségek viseléséből, megtiltják a vegyes házasságokat, erőszakos katonai beszállásolásokat rendelnek el, templomok százait rombolják le. Az erőszakos cselekmények igen hatásosak, egyes területeken szinte teljesen eltűnik a reformált vallás, az áttérés tömeges méreteket ölt. XIV. Lajos a sikeres lépések nyomán úgy dönt, hogy végső csapást mér a hugenottákra, és 1685-ben kiadja a fontainebleau-i ediktumot, amely a nantes-i ediktum visszavonásaként lett ismert.
Utószó
Az ediktum örökérvényüleg és visszavonhatalanul megsemmisiti a nantes-i, és az azóta kiadott protestánsoknak engedményt adó ediktumokat. Betiltja a protestáns vallás
XIV. Lajos francia király |
Az ediktum végrehajtását erőszakos cselekmények egész sora kiséri, rendeletek szólnak a vallásuk gyakorlása közben elfogott hugenották azonnali kivégzéséről. A református alattvalók éppen arra kényszerültek, amitől az ediktum alkotói a legjobban féltek: már az első hónapokban 200-300 ezer menekült (réfugié) hagyta el az országot, elsősorban Svájcba, Poroszországba és Hollandiába menekülve. Nem kevésbé súlyos következmény, hogy a mintegy két évtizednyi nyílt katonai erőszak fegyveres erőszakot szült: 1702-ben Dél-Franciaországba kitört a kamizárdok felkelése, amely tetőpontján a Cévennek hegyeiben mintegy 20 ezer fős királyi sereget tartott lekötve, és csak 1710-ben tudták leverni. Ez a felkelés egyértelműen protestáns, és kitörése a nantes-i ediktum eltörlésére vezethető vissza. A tömeges kivándorlás, a rendszeres kisebb-nagyobb felkelések egyértelműen bizonyitják, hogy a fontainebleau-i ediktum kiadása az adott formában eredménytelennek bizonyult. A XIV. Lajost követő kormányok mégis keményen őrködtek az ediktum betartatása felett, és a hugenották teljes emancipációjára csak 1787-ben, alig két évvel a forradalom kitörése előtt került sor.
A sorozat korábbi részei:
A francia vallásháborúk I. Franciák a franciák ellen - út a polgárháborúba
Franciák a franciák ellen II. - Az első vallásháborútól a Szent Bertalan-éjig
Franciák a franciák ellen III. - A Szent Bertalan-éjtől a nantes-i ediktumig
7 komment
Címkék: franciaország la rochelle kora újkor hugenotta nantes i ediktum xiii. lajos xiv. lajos richelieu réfugié
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hami · http://toriblog.blog.hu 2008.06.23. 22:56:45
guvatgenya 2008.06.24. 17:17:02
Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.24. 18:50:55
birogeri · http://koterblog.freeblog.hu 2008.06.26. 23:26:19
Egy kiemelkő blogra leltem, amikor megtaláltam a internet háttérzajában a Töriblogot és mint történelemtől távol álló, de azt érdeklődéssel olvasó látogató örömmel és azonnal bekerült a feedjeim közé :)
Ezzel kapcsolatos egy kérésem: az megoldható, hogy fullfeed legyen a blogon, vagyis hogy az egész cikk bekerüljön a feedbe és ne csak a bevezető? Így internet nélkül is olvashatóak lennének a cikkek, ha azt mobilra, vagy rss-olvasóba előzőleg lementettük.
Hasonlóan jó színvonalú munkát kívánok, hajrá :)
kommentek