A napoleoni háborúk történetének csupán egyik kis részletét képezi az 1809-es magyarországi hadjárat. A Petőfi Sándor által megénekelt győri csata nem az egyetlen fegyveres összecsapás volt 1809-ben a Magyar Királyság területén. A kéthetes hadjárat során kisebb-nagyobb összecsapások egész sorát vívták, melyek közül kimagaslik a pápai ütközet. A hadjáratot Napoleon kezdeményezte, hogy megakadályozza János főherceg Itáliából Magyarországon keresztül visszavonuló hadseregét, hogy csatlakozzék Károly főherceg főseregéhez, amely a Morvamezőn állt. Ezzel Napoleon kedvező erőviszonyokat akart teremteni az újabb átkeléshez.
 
 
 
A hadjárat terve
 
A francia fősereg asperni veresége arra kényszerítette Napoleont, hogy minden számításba vehető erőt összevonjon a Dunán való átkeléshez. Emellett fontosnak tartotta, hogy megakadályozza Károly főherceget, hogy erősítést vonjon magához. Napoleon június 4-én adott parancsot Eugéne-nek, hogy hadseregével, és a Németországi Hadseregtől neki alárendelt csapatokkal indítson támadást Magyarország ellen.
János főherceg az osztrák sereggel június első két napján érkezett Körmendre. Az előzetes intézkedések nyomán hadserege jelentős utánpótlást kapott, így elérte a 19 ezer főt. Károly főherceg arra utasította Jánost, hogy seregével Pápa-Győr, majd a helyzetnek megfelelően Pozsony vagy Komárom érintésével (átkelés a Dunán) csatlakozzék a Morvamezőn álló fősereghez.
A csapatok részleges feltöltése és pihenése után a Belső-Ausztriai Hadsereg a hozzá folyamatosan csatlakozó nemesi felkelő csapatokkal június 7-én indult el Győr általános irányába. A menet biztosítására Szombathelyen, Sárváron és Pápán kisebb különítmények álltak fel. Pápa biztosítására József nádor a somogyi lovasezredet küldte ki Pászthory ezredeskapitány parancsnoksága alatt.
A francia csapatok három irányból indították meg támadásukat. A centrumban, Wiener-Neustadt felől Eugéne személyes vezetése alatt az Itáliai Hadsereg zöme vonult fel. Az oszlop élén Grouchy tábornok haladt saját dragonyosaival és Sahuc könnyűlovasaival, őket támogatta Lauriston a badeni dandárral és Colbert lovasságával. A gyalogsági zöm (Séras, Durutte) felett Grenier tábornok parancsnokolt, míg a hadsereg tartalékát (Pacthod, Severoli, Itáliai Gárda) Eugéne személyesen irányította. Támadásuk iránya Sopron-Szombathely-Sárvár-Pápa volt.
A centrumot balról, Bruck irányából a Németországi Hadsereg 3. hadtestétől Eugéne-nek alárendelt Montbrun-könnyűlovas-hadosztály támogatta. Elsődleges feladata a centrum szárnyának védelme volt a nagyszámú felkelő lovasság portyáitól. Montbrunnek egyúttal diverziót is végre kellett hajtani Győr irányába, hogy a nádor ne tudjon János segítségére sietni. Montbrunnek Külsővatnál kellett csatlakoznia a centrumhoz.
A támadás jobbszárnyát Macdonald tábornok alatt a Lamarque-gyalogos-, és a Pully-dragonyoshadosztály alkotta. Ez a hadtest Graz mellett táborozott, és János csapatainak útvonalát követte. Macdonald június 7-én indult Grazból.
 
Harcok a pozsonyi hídfőnél
 
A francia csapatok már Bécs kapitulációja előtt, május 12-én megközelítették a magyar határt. Pozsonyban ekkor még nem állt jelentős osztrák erő. A hídfő megerősítésére Károly főherceg május 6-án adott parancsot a nemesi felkelés parancsnokságának. A sáncrendszert Cholich Pál táborkari százados tervei alapján építették meg. Pozsonynak az adta a hadászati jelentőséget, hogy kiváló helyet kínált a hídépítéshez.
Károly főherceg amint értesült a francia közeledésről, Pozsony felé azonnal csapatokat indított útba. A Hoffmeister-dandár (58. Beaulieu-gyalogezred, 3. O’Reilly-svalizsérezred) május 16-án indult a Morvamezőről, és két nappal később érkezett Pozsonyba. Az elővédharcokba a pozsonyi lovasezred egyik százada is bekapcsolódott.
A francia 3. Davout-hadtest Montbrun-könnyűlovas-hadosztálya a hesseni Nagel-dandárral megerősítve május 12-én benyomult Bruck an der Leithába, és megkezdte a harcfelderítést Pozsony irányában, de rövidesen visszavonultak, és harcoltak a május 21-22-én vívott asperni csatában. A francia vereség után már a következő nap, 23-án újra megjelentek a magyar határon.
Lasalle csapatai május 26-án Hainburgba érkeztek. Másnap a Duna mentén járőröző előőrsök jelentették, hogy erős osztrák oszlop közeledik Pozsony felé. Ez az oszlop nem volt más, mint a Károly főherceg által küldött erősítés (Bianchi-dandár: 39. Duka- és 60. Gyulai-gyalogezred, Sinzendorf-dandár: négy alsó-ausztriai landwehrzászlóalj). A parancsnokságot Bianchi tábornok vette át. A védőcsapatok erőssége 5672 gyalogosból és 870 lovasból állt. A védelmet a két reguláris dandár dandárütege és egy 12 fontos pozícióüteg erősítette.
A francia lovasság legyezőszerűen bontakozott ki Bécs délkeleti előterében. Hainburgba Lasalle, Bruckba Montbrun, Wiener-Neustadtba Colbert vonult. Napoleon a vesztes csata után parancsot adott Davout marsallnak, hogy foglalja el a hídfőt. Davout első intézkedéseként erőszakos harcfelderítést rendelt el. Június 1-én este a Lasalle-hadosztály 16. lovasvadász-ezrede, és egy hesseni zászlóalj indult támadásra, amit a védelemben lévő Duka- és Gyulai-gyalogosok visszavertek. A veszteség mindkét oldalon száz fő körül mozgott.
A franciák értékes információkat szereztek a védelemről, amit Davout úgy értékelt, hogy rohammal beveheti a hídfőt. A felvonuló Gudin-hadosztály június 3-án este menetből indított rohammal próbálkozott, de azt a védők véresen visszaverték. A Gudin-hadosztály osztrák források szerint 7-800 halottat és 3-4000 sebesültet vesztett 360 osztrák veszteség ellenében. A francia veszteség nagyban eltúlzott, a valóságban nem érte el az ezer főt. Davout okult a kudarcból, és többet már nem kísérletezett rohammal. A hídfőben ezután csak ágyúharc folyt.
 
A hadjárat eseményei
 
A francia Itáliai Hadsereg centruma június 5-én indította meg támadását. Az első komoly leküzdendő akadályt a francia csapatok előtt a Rába jelentette. A folyón Pápa irányában Sárvárnál lehetett átkelni, de kisebb kerülővel a rábahídvégi híd is rendelkezésre állt. A francia vezetésnek csak a sárvári átkelőről volt tudomása.
Az első komolyabb összecsapás 7-én délben Szombathely birtoklásáért robbant ki. János főherceg különítménye Geramb alezredes parancsnoksága alatt harcolva húzódott vissza Szombathelyről Grouchy dragonyosai elől.
Ugyanezen a napon kezdte meg János főherceg főereje Körmendről a visszavonulást. Mivel nem gondoskodott a sárvári híd megfelelő védelméről, a hidat védő gyenge erőket Lauriston tábornok badeni és francia csapatai június 8-án megtámadták, és elfoglalták az átkelőt. Grouchy aznap Geramb üldözése közben a hídvégi hidat is hatalmába kerítette. Ezzel a franciáknak sikerült áttörni a Rába-vonalat, miáltal János főherceg serege nehéz helyzetbe került.
A Belső-Ausztriai Hadsereg nehéz éjjeli menetek után 9-én érkezett Tüskevárra, és a következő nap is ott maradt. Az éjjeli menetekben kifáradt csapatoknak szüksége volt pihenőnapra. A pihenő hadsereg biztosítására Gógánfától Karakóig Andrássy tábornok parancsnoksága alatt biztosítóvonalat hoztak létre. József nádor gondoskodott János főherceg visszavonulási útjainak védelméről Pápa és Tét mellett. A francia csapatok fenyegetése június 9-én vált nyilvánvalóvá, amikor Colbert könnyűlovassága megszállta Mersevátot.
Június 9-étől Sahuc és Colbert könnyűlovassága, és Grouchy dragonyosai erőteljes támadást indítottak Gógánfa és Karakó ellen, amelyet a magyar lovasság csak hatalmas nehézségek, és érzékeny veszteség árán tudott visszaszorítani. Montbrun folyamatosan demonstrált Győrrel szemben, a Csallóközben harcoló Lasalle-könnyűlovashadosztály pedig fokozta keleti irányú felderítő-tevékenységét. Ezek a támadások sikeresen terelték el János főherceg figyelmét a francia fősereg támadási irányától, Pápától.
Június 10-e - mivel mindkét hadsereg zöme pihent - a Marcal mentén heves elővéd-csatározásokat hozott. A magyar lovasság minden erejét megfeszítve tudott csak ellenállni. A június 10-i és 11-i harcokban a veszprémi és a pesti lovasezredek a 2. József-, és az 5. Ott-huszárezreddel vállvetve hősies ellenállást tanúsítottak.
Június 11-én János főherceg végre határozott a visszavonulás folytatásáról. Ezt azonban a csapatok nem a reggel folyamán, hanem csak főzés után, 11 óra körül kezdték meg. Ezt az időt a Karakónál harcoló Andrássy-dandár katonái kénytelenek voltak végigszenvedni. A Belső-Ausztriai Hadsereg csapatai a késő esti órákban érkeztek meg Pápára. Az Andrássy-dandár folyamatosan harcolva vonult vissza, és Pápa déli-délnyugati oldalán Tapolcafő-Kéttornyúlak-Dáka-Borsosgyőr-Mátyusháza vonalon állt meg. A hadsereg vezetése Pápán, az Esterházy-kastélyban kapott szállást.
A nap folyamán a francia fősereg Sárvárról Kiscellen keresztül a külsővati Marcal-átkelőhöz ért. Montbrun csapatai itt csatlakoztak Eugéne-hez. Az osztrák és magyar seregeket két oldalról közelítették meg a franciák, ami egy elkövetkező összecsapásban nem sok jót ígért János főhercegnek. Rossz hadászati szituációját egyetlen manőverrel hozhatta helyre: a lehető leghamarabb el kellett kezdeni a visszavonulást.
 
A pápai ütközet 1809 június 12-én
 
A délelőtti órákban a főhadiszállásra, a pápai Esterházy-kastélyba érkezett Ferenc császár parancsa, amely tisztázta a parancsnoki hatásköröket: a nemesi felkelő csapatokat alárendelte a Belső-Ausztriai Hadseregnek. Ezzel József nádor valódi parancsnoki hatásköre megszűnt, ami ellentétes volt a magyar törvényekkel, de ezt a katonai helyzet indolokta. A hadsereg 12-én délelőtt folytatta a visszavonulást Győr irányába.
A francia hadvezetés 12-ére Pápa mellett döntő csatát tervezett, bár számolt János főherceg visszavonulásának lehetőségével is. A centrum élén Montbrun és Grouchy haladt, mögöttük a gyalogság zöme Pápa irányában támadott. Ezt a főcsapást két oldalról egy-egy hadosztály támogatta.
 
 
 
A francia csapatok 12-én délelőtt lassan vonultak fel Andrássy csapatai ellen. Montbrun tábornok a Borsosgyőr nyugati szélénél egy kis dombgerincen két vonalban felálló Andrássy-dandárt délelőtt fél 12-kor támadta meg. A támadást a magyar lovasok megállították, de amikor dél körül Grouchy vezetésével a Colbert-dandár oldalba támadta Andrássyt, a magyar csapatok harcrendje felbomlott. Ekkor érkezett be János főherceg visszavonulási parancsa is.
A franciák nem üldözték a magyarokat, hanem a falu előtt megálltak. A rendezetten visszavonuló, addig második vonalban álló pesti lovasezred egyik századát, amely a visszavonulást fedezte, a franciák meglepték, és szétszórták. A meglendülő francia lovasságot Gosztonyi János ezredes által vezetett ellentámadás állította meg. Déli egy órára Andrássy csapatai elhagyták Borsosgyőrt. Ekkor rövid szünet állt be az ütközetben, mert a francia gyalogság még nem érkezett be, és gyalogosok nélkül Montbrun nem látta értelmét a támadásnak.
János főherceg egyetlen zászlóaljat, a 19. Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóalját hagyta hátra Pápa védelmére, viszont a várostól északra, a Kálváriánál Ettingshausen tábornok alatt egy erős utóvédet hagyott hátra (5 gyalogzászlóalj, 17 lovasosztály, hat löveg).
A francia hadvezetés látta, hogy János főherceg csapatai Pápa mellett nem vállalják a csatát. Ezért Montbrun és Grouchy azt a feladatot kapta, hogy rohanja meg Pápát, és okozzon minél nagyobb kárt a visszavonuló ellenségnek. Az előbbi frontálisan támadott, míg az utóbbi széles ívben megkerülte a várost. Tartalékba az éppen berérkezett badeni gyalogosdandárt állították.

Eugéne négy órakor rendelte el Montbrun lovasságának a támadást. Mivel Ettingshausen erői megkezdték a visszavonulást Gyarmatra, így az Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóalja magára maradt. Elhelyezkedésük a város borsosgyőri kapujának maradványainál előnyösnek volt mondható. Az élen az 1. lovasvadászezred haladt, mögötte második vonalban baloldalt a 2. lovasvadászezred, jobboldalt a 7. huszárezred. A sűrű puskatűz ellenére végül elérték a gyalogság vonalát, és rövid kézitusában megfutamították a magyar gyalogságot, amely a nagytemplom melletti Vásártéren álló tartalékhoz menekül, de egy rövid összecsapás után onnan is kiszorultak, és szétszóródva futottak Takácsi felé. Ettingshausen visszavonuló csapatai a Kálváriánál sikeresen tartották fel a francia üldözést.
A harcok a badeni dandár beérkezésével lángoltak fel újra. A dandár Borsosgyőrből egyenesen a Kálvária felé vonult fel, majd beérkezve jobbján Grouchy dandárjával megtámadta, és visszaszorította Ettingshausen csapatait. A francia csapatok Takácsiig üldözték Ettingshausent.
János főserege este nyolc órára érte el Gyarmatot, késő éjszakára pedig Tétet. Az utóvédet alkotó Ettingshausen-dandár Gyarmat mellett táborozott le. A harcok egészen késő estig elhúzódtak.
János főherceg és József nádor Téten úgy döntött, a hadsereg Győrbe vonul. A csapatok 13-án déltől egészen késő estig vonultak be a Szabadhegy melletti táborba. A főhadiszállás a kismegyeri templom dombján rendezkedett be. A francia lovasság nyomon kísérte János főherceg visszavonuló csapatait, és folyamatosan nyomás alatt tartotta az utóvédet. Nagyobb összecsapás 13-án este alakult ki, melyben mindkét fél részéről többezer lovas vett részt a vörös kereszt mellett, a mai Régi Veszprémi út Pándzsán átívelő hídjánál.
 

Folytatjuk a győri csatával

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr52567567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancer1 2008.07.18. 06:39:15

Hejjj, ez is tetszik ! szeretem az ilyen lépésről-lépésre csataleírásokat, pláne ha térképen is megvan részletesen ki merre hányat lépett...:-)

frater Petrus 2008.07.18. 20:16:14

a legjobb és leghitelesebb leírást lásd: Veress Csaba: Napóleon hadai Magyarországon, Bp. 1988

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.07.21. 08:28:19

Éppen azt akartam megkérdezni, hogy milyen források alapján dolgozol. Ha nem Veress, akkor micsoda? A poszt egyébként érdekes.

nagypilu1 2008.07.21. 08:35:23

A forrásaim:
BIANCHI BIANCHI, M.: Verteidigung des Brückenkopfes von Pressburg, im Jahre 1809. Pressburg, 1811.
BODNÁR BODNÁR István: A győri csata 1809. június 14-én. Budapest, 1897
BOWDEN BOWDEN, Scott – TARBOX, Charles: Armies on the Danube. London, 1980.
CHANDLER CHANDLER, David: The campaigns of Napoleon. London, 1966.
DU CASSE DU CASSE: Mémoires et correspondance politique et militaire du Prince Eugéne. Paris, 1858. 5. kötet
JOHANN Erzherzog JOHANNs „Feldzugserzählung” 1809. Wien, 1909. Bearbeitet von Veltzé, Alois.
GÖMÖRY GÖMÖRY Gusztáv: Az 1809.-ik évi magyar nemesi felkelés. In.: Hadtörténelmi Közlemények, 1889.
GROUCHY GROUCHY, Emmanuel: Mémoires du maréchal Grouchy. Paris, 1873.
HERTELENDY HERTELENDY Károly: Nemes felkelő ezredek az 1809-ik évi győri csatában. Veszprém, 1859.
HISTORIA DOMUS Historia Domus. A pápai katolikus plébánia története.
HORMAYR HORMAYR, Joseph: Das Heer von Innerösterreich unter den Befehlen des Erzherzog Johann im Kriege von 1809. Leipzig und Altenburg, 1817. (második, részben javított kiadás: Leipzig, 1848.)
JÓZSEF NÁDOR JÓZSEF nádor iratai. 3. kötet. S.a.r.: Domanovszky Sándor. Budapest, 1935.
KAPOSSY KAPOSSY Lucián: Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905.
KAZÁRY KAZÁRY Károly: A vasmegyei 5. sz. gyalogos zászlóalj szerepe az utolsó nemesi felkelésben. In.: Dunántúli Szemle, 1942. (Kazáry)
KISFALUDY KISFALUDY Sándor: Geschichte der Insurrection des Adels von Ungarn im Jahre 1809 und 1810. In.: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr, 1931.
KOSÁRY KOSÁRY Domokos: Napóleon és Magyarország. Budapest, 1977.
KRIEGE Kriege unter der Regierung des Kaisers Franz I. Krieg 1809. Wien, 1909.
MACDONALD MACDONALD: Mémoires du Maréchal Macdonald. Paris, 1878.
MARTINIEN MARTINIEN: Tableaux des officiers tués et blessés (1805-1815). Paris, 1907.
MAYERHOFFER MAYERHOFFER, Eberhard von: Österreichs Krieg mit Napoleon I. 1809. Wien, 1904.
NAGY 2003 NAGY István: A pápai ütközet 1809. június 12-én. In: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (2003)
NAGY 2004 NAGY István: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809” című konferenciáról. In: Pápai Múzeumi Értesítő 9/10. (2004)
PRESSBURG Die Belagerung von Pressburg im Jahre 1809. Pressburg, 1839.
R. KISS R. KISS István: Az utolsó nemesi felkelés. Budapest, 1919.
RELATION MECSÉRY Relation über die Schlacht bei Raab am 14. Juny 1809 von General Mecséry
SASKI SASKI: Campagne de 1809. Paris, 1889-1902.
SCHIKOFSZKY SCHIKOFSZKY Károly: A pozsonyi hídfő védelme 1809-ben. In.: Hadtörténelmi Közlemények, 1895.
STUTTERHEIM STUTTERHEIM, Friedrich Heinrich: Der Krieg von 1809. Wien, 1811.
VERESS 1984 VERESS D. Csaba: Veszprém megye és az 1809. évi francia háború. In.: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1984.
VERESS 1987 VERESS D. Csaba: Napoleon hadai Magyarországon 1809. Budapest, 1987.
WELDEN WELDEN, Ludwig: Der Krieg von 1809 zwischen Österreich und Frankreich. Wien, 1872.
WÖBER WÖBER, Ferdi Irmfried: 1809. Schlacht bei Raab. Wien, 2001.
ZECH ZECH, Karl von – PORBECK, Friedrich von: Geschichte de badischer Truppen 1809 im Feldzug der franzözischen Hauptarmee gegen Österreich. Heidelberg, 1909.

Bocs, hogy kétszer vannak a vezetéknevek, de copy/paste volt.

lécci 2008.07.21. 08:59:16

[hangosbemondó] Az 1809-es hadjárat folytatását olvasói várják a bejáratnál ;)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.07.21. 10:54:17

Huhh. Hát így kell ezt csinálni. :) Bánlaky használhatatlan?

nagypilu1 2008.07.21. 11:01:37

Köszi!
Nem használhatatlan, csak ilyen szempontból nem elég részletes. Nagyon jó összefoglalás Horsetzkyvel együtt. De a célja nem a harcászati részletesség, hanem az áttekintés. Arra kiváló.

etting 2008.09.28. 19:23:49

Ettingshausen tábornokról még többet szeretnék tudni! Köszi!

nagypilu1 2008.09.30. 08:00:20

A Napoleon Seriesen (www.napoleon-series-org) az osztrák tábornokok listájában a következő van:

E25 Ettingshausen, Konstantin
Ettingshausen, Konstantin von

Dates of Life
Born: Bingen at Rhein / Mainz (electorate), 22.09.1760
Died: Vienna, 11.03.1826
Promotions
Major: 25.10.1793
Oberstleutnant: 26.06.1797
Oberst: 26.11.1800
Generalmajor: 22.01.1808 (w.r.f. 28.06.1805)
Retired: end 1809
Elevation of Social Status
plain nobility: 25.02.1812
Printed Sources
ADB 6, p.398 | Frank-Döfering, 1416 | MilSchem | ÖMKL 2, p.259f. | Wurzbach 4, p.111 | WZ, 20.02.1808
Internet Sources
Schmidt-Brentano, Generale

Wurzbachot megtatálod az osztrák digitális könyvtárban: www.literature.at oldalon, annál részletesebb életrajzról én sem tudok.
Memoárja megtalálható a Kriegsarchivban. Még nem néztem meg, de biztosan nagyon jó forrás 1809-ről.

kaloz14 2008.12.18. 17:01:07

Remek munka! Egyedüli apróságként, csak annyit jegyeznék meg, hogy élvezetesebb lenne a települések magyar neveit használni. Konkrétan: Wiener-Neustadt helyett kellemesebb lenne Bécsújhelyet olvasni a tanulmányban.
Adjon Isten erőt és egészséget a további munkájához!

Francisco Scaramanga 2009.04.22. 12:29:31

Nagyon jó cikk!
Esetleg az alábbi két könyvbe is érdemes beleolvasni a téma kapcsán:

Bay Ferenc: Napoleon Magyarországon Officina, Budapest, 1941.
Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1977.