a németújvári vár

Az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti kiállítás egyik szenzációja volt egy kép, mely a Batthányiak németújvári (ma, és előtte is németül Güssing) vár lovagtermének falán függött azóta már vagy 400 éve, s akkor került először a nyilvánosság elé, s mely Keresztelő Szent János prédikációját ábrázolta, az id. Peter Bruegel egyik kései művét. A festmény közzététele azért hatott meglepetésként, mert az európai művészet-történet úgy könyvelte el, hogy ez az a képe Bruegelnek, "ahol az igazság érvényre jut", de amely sajnos elveszett, s bár ismeretes volt több későbbi másolata, melyekről mind tudták, hogy miben tér el az eredetitől, s azt is, hogy miért  (többnyire hiányzik egy-egy vallási irányultságot kifejező, így a tulajdonosára kompromittáló jelenet), így nem értették, hogy akkor most mégis megvan ("És ezt így hogy?") s hogyan került ez a kép, mely annyi vitát váltott ki a maga korában az eszmeáramlatoktól viszonylag távol, Magyarországra, egy főnemesi család birtokába. Ráadásul a kép akkor is a lovagterem falán maradt, mikor a család átköltözött a lakhatóbb körmendi ill. nagycsákányi (ma csákánydoroszlói) kastélyokba. A megoldás kulcsa egy magyar főúr, Batthyány Boldizsár (1538-1590).
 

A festmény témája:

Keresztelő Szent János prédikációja egyik közkedvelt témája a biblikus ábrázolásoknak, különösen a németalföldi és az észak-német mesterek között, tekintettel arra, hogy az ottani reformációs mozgalmak jelentősen hatottak a festők témaválasztásaira. Szent János Jézus előhírnöke volt, az a személy, aki hírt hozott arról, hogy közeleg a Megváltó. Nem mennék bele az egyes irányzatok különbözőségének ismertetésébe, abba se, ami művészettörténészek között évtizedek óta folyik, hogy akkor Bruegelre egyfajta radikális kalvininizmus, vagy opportunista anabaptizmus-e a jellemző, a mi témánk szempontjából az a fontos, hogy Bruegel úgy festi meg a témát, hogy arról (annak jelképrendszeréről) a művészettörténet a mai napig vitázik, s beszél szuperlativuszokban.

Bruegelre erősen hatott a münzeri anabaptizmus, s mivel az 1529. évi birodalmi gyűlés halállal büntette az újrakeresztelést, így anabaptistának lenni abban a korban elég zaklatott életvitelt jelentett. Ez volt az a(z egyik) tan, melyet egyaránt üldöztek a katolikusok és a reformátusok is. Brabantban és Flandriában ettől némileg eltérő volt a helyzet, de azt nem írhatom, hogy ott nem volt olyan szigorú, tekintettel arra, hogy a spanyol fennhatóság alatt sem volt életbiztosítás nyíltan anabaptistának lenni, az, hogy a képről készült másolatok eltértek az eredetitől épp e merev katolikus felfogás miatt volt. A korról pontosabb képet alkotni ajánlom mindenkinek a francia vallásháborúkról szóló cikk-sorozatot, ill. annak korszakunkat az 1560-as éveket érintő cikkét.

A festmény:

id. Peter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja

 

A fára festett nem túl nagy, 95 x 160,5 cm méretű (íróasztalnyi) kép 1566-ban, a festő viszonylag rövid alkotói korszakának utolsó periódusában (halála előtt 3 évvel) készült, kiemelkedő festői munkásságának egyik utolsó remekműve, elsősorban tartalmi kidolgozottsága és szerkesztettsége miatt. Az ábrázolás pontosan megfelel a bibliai leírásnak, ugyanakkor ugyanúgy jellemzik az észak-európai ikonográfiai hagyományok. Így előzménye Cranach braunschweigi hasonló témájú műve, de Bruegel magára jellemzően megenged magának némi eltérést a hagyományoktól. János természeti környezetben prédikál egybegyűlt hallgatóinak (most erről nehogy a Brian élete jusson az eszetekbe!) a néző maga is a gyülekezet tagja. Míg Cranachnál oldalról tekintjük a jelenetet, Bruegelnél Jánossal szemből, a hallgatóság mintegy utolsó sorából. János bár középen áll, a körülötte egybegyültekből egyáltalán nem magasodik ki, nem ő a hangsúlyos eleme a képnek, hanem a perspektíva szabályai szerint a hallgatóság. Pontosabban annak is néhány (6 hangsúlyos) alakja. Jól mutatja ez azt az anabaptista véleményt Jánosról, hogy "ő maga nem volt fény, de jött, hogy tanúságot tegyen a fényről". A kép címe nem a folyamatra, a prédikálás eseményére utal, hanem a tartalmára, arra amit mond (bár holland  címe is "De Prediking van Johannes de Doper" , prédikálást jelent, a prédikáció Predikatie). Mindazt, ami be fog következni. A kép szerkezete a néző tekintetét a kép jobb szélén az előtérben lévő, gyolcsruhás személy körüli alakokra irányítja. (legjobban talán az jár a részletek megfelelő szemrevételezésével, aki a http://www.wga.hu/index1.html alatt beüti az 'author'-hoz, hogy Bruegel, a text-hez, hogy 'The Sermon of St John the Baptist', vagy ennek egy szövegrészletét, mondjuk John.)

És mit mond János? Témáját Ezékiel próféta könyvéből meríti (Ezekiel 9 ):

3. És Izráel Istenének dicsősége elvonula a Kérubról, a mely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán íróeszköz vala.

4. És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.

5. És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:

6. Vénet, ifjat, szűzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház előtt valának." (Károli ford.)

Ez a jel a Tau-betű, az élet és az újjászületés jelképe a mit

részlet a képből

ológiában (szemben a theta-val, ami a halálé)

A 6 említett alak:

1. A 'gyolcsruhás' (nem én, a művészettörténeti szakirodalom hívja így). Szürkéskék csuha. Hátán T (tau) betű van, a héber abc utolsó, 22. betűjele, mint a "Jel" ismeretes. Bruegel ábrázolása viseli valamennyi fenti ezekieli attributumot (tau, azaz Antal-kereszt, tinta, toll) A gyolcsruhás feladata, hogy a toll és tinta segítségével mindazok homlokára felírja a Tau jelet, akik megbánták bűneiket, és érdemesek a bűnbocsánatra.

2 - 6. az elötte álló személyek (madarász, katonák), 3 közülük fegyvert visel.

Emellett hangsúlyosan ábrázolt az a személy, akit a "spanyol úr"-ként említ a

részlet a képből

szakirodalom, s kinek szerepéről szintúgy folyik polémia. Az előtér közepén a földön ülő, fekete ruhát viselő, fehér gallérú úrról van szó, a hallgatóság minden tagjától eltérő magatartást tanúsít, nem figyel a prédikációra, hanem a mellette lévő cigánnyal jósoltat (míg János az igaz próféta, addig ő, ill. amit csinál, az itt a hamis prófécia).  A Batthyány családtól származó információ szerint  ő konkrét személy, Batthyány Ferenc horvát-szlavón bán (lásd a keretes bejegyzést a poszt zárásaként)

A cigány mellett lapos kalapban a felesége, ill. gyermekük. János környezetében a bűnbánók, a kép jobb oldalán a megtértek kapnak helyet (köztük Bruegel családja is). Vannak még a hallgatóság között olyan a tömegből kiemelkedő, ábrázolt személyek (jobbra két csuhás pap, balra a fák között turbános alak, stb.) kiknek külön-külön szerepük, ikonográfiai jelentőségük van, azonban a kép alapmondanivalója szempontjából János, a körégyűlt hallgatóság, a a tintás-gyolcsruhás személy és a környezetében állók, valamint a kép előterében a jósoltató fehérgalléros bír jelentőséggel.

részlet a képből

Még egy érdekesség, az alakokat érintően. A képen - az ikonográfiai hagyományoknak megfelelően - jelen van maga Jézus is, János környezetében, viszont a tömegből alig kiemelkedően. "Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek. Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam" János 1.26-27. Egy kép, amelyen (hogy mást ne mondjak) egy madarász hangsúlyosabb, mint a Megváltó !

Valószínűsíthető, hogy Bruegel világvége-felfogása jut kifejezésre a vásznon. Az 1560-as években a melchioritizmuson kívül már egyetlen anabaptista irányzat (chiliaszták, biblicisták, misztikusok, pantheisták, antitrinitárius anabaptisták) sem vallotta a villágvége közeli eljövetelében Isten megbízottainak személyes szerepét, sőt a világvég eljöveteléről szóló chiliasztikus tanokat is elvetették. Ezért, ha a kép tartalma szerint a gyolcsruhás személy valóban Jeruzsálem elpusztítására kap isteni felhatalmazást, akkor nem kétséges, a képen a Münzer és hívei által megjósolt, Dürer által is ábrázolt világvég ikonológiai megfogalmazását látjuk. Aki tehát ezt a képet birtokolta, megszerezni kívánta, az egy tartalmában markáns, világvége-váró, radikális protestáns (konkrétan melchioritista) álláspontot magának valló képet kívánt magáénak tudni, s esetünkben a családi székhely, a birtokközpont várának lovagtermében azt 'közszemlére' tenni.

A mű keletkezésének időpontja (1566) sem véletlen. V. Károly 1556-os lemondása után II. Fülöp nevében féltestvére Pármai Margit kormányzott a németalföldi tartományban (a spanyol haderő 1561 januárjában hagyta el a tartományt). A közigazgatás vezetője, az Államtanács elnöke egy francia pap Antoine Perrenot lett, Granvelle grófja, ki Mechelen érsekeként (prímás egyben) újjászervezte a katolikus egyházmegyéket 14 újat állítva fel. Buzgó rekatolizálás indult meg, melyet az addigra a megreformált hitvallásokkal erősen rokonszenvező helyi társadalom ellenszenvvel fogadott. A társadalmi ellenállás mozgalommá szerveződött, mely az 1560-as évek közepére érte el a csúcspontját. Rendi gyűlést nem hívtak össze (pedig előtte úgy volt, hogy lesz - milyen ismerős gyakorlat.) Az érsek államtanácsi menesztése 1564-ben névleges volt, Burgundiába költözött, de ténylegesen nem mozdították el, ilyentén távozása társadalmi megnyugvást nem hozott (Közben maga a Bruegel család is Antwerpenből Brüsszelbe költözött). Az erősődő, vallási alapon álló, de mégis függetlenségi célzatú mozgalom kibontakozását épp a vallási együvétartozás erősítette (függetlenül attól, hogy a reformáción belül épp melyik irányzatot képviselték, épp így, e vallási tolerancia mentén tudott a mozgalom tömegbázist képezni). Az egésznek az 1567-ben úgy az északi, mint a déli tartományba visszatért spanyol csapatok megjelenése vetett véget (Alba hercegének színrelépésével), ill. az onnantól kezdődő események Egmont gróf  és Horne grófjának  1568-as kivégzésén keresztül az ez után kirobbant, 80 éves háborúnak is mondott (1568-1648) németalföldi szabadságharcig.

Az 1560-as években a spanyol közigazgatás által templomból kitiltott, gúnyosan "geueux" (koldusoknak) nevezett mozgalom tagjai körében elszaporodtak a természetben tartott istentiszteletek. Az ún. bozótprédikációk (hagepree-k) épp az 1566-os év nyarán voltak a leggyakoribbak. 1566. július 7-én húszezer ember gyűlt össze az ernonville-i híd közelében Tournai-nál, hogy meghalgassa a kor legnagyobb prédikátorát Ambroise Wille-t (később az ilyen hallgatóságszámú események ismétlődtek, olykor elérte a 30 ezret) Ez azért lehetett így, mert e katolikusok által kormányzott tartományban több protestáns élt, mint katolikus.

A festő:

Peter Bruegel  1525-ben született (nevét 1559-ig Brueghelként írta, később a 'h'-t elhagyta, ezért írjuk mi is Bruegelként) sokak kedvelt festője, nem is írnék róla sokat (a kép kapcsán ezt úgyis megteszem), engedtessék meg annyi személyes megjegyzés, hogy harmincas éveimben, mikor az értelmet, gondolatiságot kerestem minden festményben, ő volt a kedvencem (s ezek, tudjuk, nem múlnak el csak úgy).

A Magyarországra kerülés feltételezett idokai:

A török magyarországi térhódítása, könnyű 'sikerei' úgy a katolicizmusban, mind a reformációban hívők előtt is feltette a kérdést, mi az oka a mi nyomorunknak? A válasz abban azonos, hogy mindketten a bűneinket jelölte meg fő okként, abban viszont eltérő, hogy a katolikusok a reformáció megjelenését, a reformátusok pedig annak üldözését jelölték meg másik oknak. E felfogás képviselője volt Dévai Bíró Mátyás az első magyar reformátor is, kinek két főúri pártfogója volt (mindketten nyugat-magyarországiak), az egyik Nádasdy Tamás tárnokmester 1536-43, horvát bán 1537-42, 1554-62 nádor, ki a Kanizsai Orsolyával kötött házassága révén a kanizsai a sárvári, a lékai és a kapuvári uradalmak birtokába jutott, a másik Batthyány Ferenc (horvát bán 1522-31 között) a török által alig háborgatott Nyugat-Dunántúl egyik legnagyobb birtokosa. Érdekes vonulat, hogy a végvári közgondolkodásban is jelen van ez a felfogás, s pl. Szigetvár elestét is Zrínyi és a szigetiek bűneinek szükségszerű következményeként magyarázza (mondjuk ez az Isten megváltoztathatatlan akaratába való belenyugvást is jelenti, aminek hétköznapi formája a status quo megszilárdulására, a hódoltsági területeken való tartós berendezkedésre utal.). E gondolat Szigetvárról egy évszázaddal később az unoka eposzában is fellelhető, ahol arról ír, hogy az Isten a magyarság büntetésének helyszíneként választja ki Szigetvárt (pars prima 7-24) - Mihály arkangyalt küldve a törökhöz, hogy jöjjön és büntessen meg minket.

"(21) Én pedig töröknek adok oly hatalmat, Hogy elrontja, veszti az rossz magyarokat, Mindaddig töri iga kemény nyakokat, Mig nem esmerik meg: elhagyták urokat ... (24) De ha hozzám térnek, megbánván bünöket, Halálrol életre ismég hozom üket. Jaj, török, néked, haragom vesszejének! Te vagy, de eltörlek, ha ezek megtérnek."

E vallásos és a protestáns humanizmusban gyökerező álláspont mutatkozik meg a környező nagybirtokosok, a Nádasdyak, a Batthyányak és az Erdődyek magatartásában, mikor 1566-ban Zrínyi harcában némileg várakozó álláspontra helyezkedtek (Erdődy Péter horvát bán 10 ezer emberrel és Károly főherceggel Csáktornya és Nagykanizsa között a Drávánál Perlaknál állt. 1556-ban Szigetvár hasonló fenyegetettségében éppen ők mentették fel, azzal, hogy a közeli Babócsa ostromába fogtak, most 1566-ban, tekintettel arra, hogy augusztus közepére közel 70 ezres sereg gyűlt össze Bécset védendő Nyitra ill. Komárom térségében, Esztergom elterelő ostroma merült fel, ám Miksa nem adott parancsot. Az ostrom augusztus 9-szeptember 8 között tartott, a szultán szeptember 6-án halt meg). Az, hogy a török Szigetvár felé tartott isteni cselekvésnek tartották, Szulejmán halálakor, mikor a hadiszerencse Zrínyinek kedvezett, meginogtak, de a vár elestével hálálkodtak, hogy az Isten büntetését csak Szigetvár elestében szabta ki, s nem büntetett nagyobb mértékben, személy szerint őket. "Az Istennek könyörögjünk és imádjunk, hogy minket ne büntessen" írta Batthyány Ferenc unokaöccsének Batthyány Kristófnak 1566. augusztus 7-én. Igen a Batthyány birtokok Szigetvártól nyugatra terültek el, útban Bécs felé, a következő állomásként.

Kristóf fia Boldizsár (1538-1590) viszont másképp gondolkodott (ő az apja a család felemelkedésében nagy szerepet játszó Batthyány Ferenc lovászmesternek). Felismerte, hogy a magyarság sorsa nem eleve elrendelt, hanem a török elleni harc fennmaradásunk (akár az Állam, akár pusztán a lét oldaláról értelmezve) fontos kérdése. Nem véletlen, hiszen a török isteni küldetésének egyik első 'cáfolója' a hazai reformáció egyik nagy alakja, Bornemissza Péter volt, aki hangoztatta, hogy a törököt nem az Isten, hanem az ördög küldte (Ördögi kisértetek c. munkájában - 1578). Batthyány amúgy nagy híve volt Báthory István erdélyi fejedelemnek, majd lengyel királynak.

Bécsben, majd Párizsban tanult, fiatalkorában beutazta Európa nagy részét, járt Itáliában, a Németalföldön. Vallási hovatartozásáról nincs hitelt érdemlő adatunk, ahogy Nádasdy Tamás felekezeti hovatartozása sem eldöntött a mai napig. Általában elmondható, hogy a XVI. sz. második felére a nyugat-magyarországi főurak vallási eklekticizmusa volt a jellemző. Batthyány Boldizsár is az 1560-as években kacérkodott a katolicizmussal, az 1570-es évek elején viszont a protestantizmus radikális irányzataival szimpatizált (ekkor még nem vált annyira élesen ketté a lutheri és a kálvini vonal (az anabaptistákat, melchioristákat és egyéb mozgalmakat persze mindketten üldözendőnek tekintették)

Abban, hogy a kép Magyarországra kerülhetett, szerepet játszhat a két Batthyány, apa és fia, Kristóf és Boldizsár családi és vallási viszálya. A fiú látta, hogy a lutheri irányzat nem a törökkel szembeni nyílt harcot hírdette, hanem bizonyos passzivitása, eltűrése egyfajta penitencia beteljesüléseként fogta fel. Ugyanígy kerültek szembe a lutheri reformációval a Zrínyiek, akik viszont a katolicizmushoz tértek vissza. Boldizsár felesége Zrínyi Miklós lánya Dorottya (Dorica), az esküvő időpontja beszédes (1566. január 30, az ostrom évében), s maga az esküvő feszültséget keltett a feltörekvő, délvidéki marhakereskedelemmel foglalkozó, e révén a tárnokmesteri méltóságig eljutó Zrínyiekre házassági szándékkal nem tekintő apával.

1575-től szorosabbra fűzte kapcsolatát a bécsi humanisták egy csoportjával, köztük Clusiusszal, kora nagy botanikusával, a buzgó katolikus Istvánffy Miklós történetíróval, Zsámboki Jánossal (Sambucus - ez amúgy bodzát is jelent), s ettől kezdve alkalmazza birtokain a Clusius hiveiként számon tartott Beythe Istvánt és Andrást, a hazai reformáció kiemelkedő alakjait. Hasonlóan levelezett Clusius nagy barátjával, a mecheleni születésű Dodoneusszal (Rembert Dodoens), ki akkoriban II. Rudolf udvari orvosa volt, s állítólag Bruegel is tőle tanulta az anatómiát. A bécsi humanisták magyar főurak felé fordulása II. Miksa halálát ill. II. Rudolf trónra lépését követően valósul meg. Jelenlétüket, ill. azt, hogy udvari emberei a reformáció eszméivel barátkozzanak a viszonylag liberális Miksa még tűrte, a nála sokkal erőszakosabb Rudolf viszont nem alkudozott a katolicizmus ellenfeleivel. Így nyertek támogatást sokan a bécsiek közül (akár továbbra is Bécsben maradva) egyes magyarországi főuraktól.

Mindezek igazolást nem, de feltételezést nyújtanak arra, hogy hogyan, s miért került ez a festmény Magyarországra, Batthyány Boldizsár birtokába. Minden valószínűség szerint az 1580-as években (mindenképp az 1575 után, s Boldizsár 1590-es halála előtt). Ennek némileg ellentmond, hogy a képről másolatot készített az id. Peter két fia ifj. Peter (szül 1564), és id. Jan (szül 1568). Előbbi 1585-ben lett a Szent Lukács-céh tagja (ez időponttól adhatott ki önálló munkát, de azért ettől festhetett), utóbbi 1589 után Itáliába ment, 1595 után tért vissza, s 1597 után lett a céh tagja. Batthyány Boldizsár viszont 1590-ben meghalt. Volna itt mit nyomozni. Levelekből tudjuk, hogy mikor 1578-ban a Németújvárról amúgy alig kimozduló Batthyány Boldizsár ki akarta festetni a család másik központját, a szalonaki várat, Clusiushoz fordult, tudna-e neki a feladatra alkalmas festőt ajánlani Németalföldről. Ekkoriban indult meg az a historizáló folyamat, ami nem csak az irodalomban (Bornemissza, Ilosvay, Istvánffy), hanem a nemesi udvarházak, birtokközpontok lakóvárak képi világában is meg kívánta jeleníteni a múlt dicső emlékeit, hősöket, példákat szem elé állítva. Ekkor, ezektől az évtizedektől kezdődőden létesültek a főnemesi családi arcképcsarnokok. Példát állítva a jelennek (maguknak) és a jövőnek (nekünk).

Így függött közel 400 évet a németújvári lovagterem falán, hogy a milleneumi országos ünnepségsorozat szervezése idején a hazai művészettörténészek 'rátaláljanak'. Kiállításra is került, de mivel a képnek helyet adó pavilon anyagai idő hiányában nem kerültek katalogizálásra, elkerülte a nemzetközi érdeklődés, még aludt 16 évet. Mi ez ahhoz a közel 400-hoz képest.

Talán nincs a festmény ma a megfelelő helyén kezelve, de legyünk rá büszkék, mert mindez Budapesten, a Szépművészeti Múzeumben tekinthető meg. Bécsnek teljes Bruegel terme van, nekünk ez az egy, de Van Mander művészettörténész szerint maga Bruegel ezt a képet tekintette a legjelentősebb munkájának, mert úgy vélte, ebben a képében sikerült a legbensőbb érzelmeket kifejezni, a legbensőbb pszichikai megnyilvánulásokat megragadni (ezt meglátni találni kéne egy jó felbontású netes 'előfordulást', vagy elmenni a Szépművészetibe).

Végül álljon itt Batthyány Zsigmond szíves közlése, ki a poszt megjelenését követően megtisztelte blogunkat azzal, hogy a családi iratok birtokában olyan megállapításokat erősített meg, tett kétség nélkülivé, ill. pontosított, amiket én csak feltételezéssel közelítettem (kiemelések tőlem).

"Családom úgy tudja, hogy Batthyány Boldizsár (1539-1590), Batthyány Ferenc horvát- szlavón bánnak, a jajczai hősnek az unokaöccse, a nagybácsihoz hasonlóan nagyon jó barátságban volt Mária magyar királynővel, II. Lajos feleségével. Mikor Mária királyné megözvegyült, testvérétől, V. Károly császár és I. Károly spanyol királytól megkapta Németalföld kormányzóságát, ahová aztán vendégségbe hívta Batthyány Boldizsárt. Batthyány Boldizsár többek között itt ismerkedett meg Carolus Clusiussel a híres botanikussal ( aki később évekig a Batthyányiak németújvári -ma Güssing, Ausztria- várában tevékenykedett), és idősebb Peter Bruegel-lel is. A családi történet szerint Batthyány Boldizsár rendelte meg a Keresztelő Szent János prédikációja című képet Bruegeltől, hogy aztán hazavihesse Németújvárra, és odaajándékozza nagybátyjának. Ezért kérte meg a festőt, hogy Batthyány Ferencet ábrázolja a képen, különlegessé téve ezzel az ajándékot. Így került a képre a legenda szerint Batthyány Ferenc, amint egy cigány épp jósol neki.
A festmény a németújvári vár lovagtermét díszítette. Később a Batthyány birtokok felosztásra kerültek a gyerekek között, egyedül a németújvári vár, és a kolostor maradt közös. Évek múltán Batthyány-Strattmann Fülöp herceg, és Batthyány Béla gróf megegyeztek, hogy egy alapítványt hoznak létre, hogy a befektetett hatalmas összeg kamataiból aztán a család fenntartsa a várat, a várba lévő ereklyéket, és a kolostort. Így került a Bruegel kép is többek között a családi alapítvány tulajdonába. Az első világháború után Németújvár Ausztriához került, így az alapítvány akkori vezetője, gróf Batthyány Iván, a Nagycsákányi kastély (ma Csákánydoroszló, Vas megye) ura, néhány dolgot, köztük a Bruegel képet és a németújvári vár kápolnájának oltárképét nagycsákányi kastélyba hozatta, hogy legalább azok biztonságban legyenek. A családi alapítvány ugyanis a világháború miatt, az összes pénzét elvesztette. Mivel Batthyány Ivánnak nem voltak utódai, az alapítvány kezelését testvérének fiára, a boldoggá avatott Dr Batthyány-Strattmann László hercegre bízta, az értékes Bruegel festményt pedig kölcsönbe adta a Szépművészeti Múzeumnak, ahol a mai napig megtekinthető, alá pedig oda van írva, hogy a Batthyány család tulajdona, és kölcsönben van a múzeumnál.

Személyes megjegyzésként annyit had fűzzek hozzá, hogy nagyon örülök, hogy a festmény ilyen jó, és biztonságos helyen van, lehetőséget adva emberek ezreinek, hogy gyönyörködhessenek benne, öregbítve ezzel családunk hírnevét."

 

Batthyány Zsigmond

A téma iránt érdeklődőknek ajánlom:

Katona Imre: Bruegel és a Batthyányak Magvető Gyorsuló idő 1979

Jan Bialostocki: Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja Corvina Pantheon-sorozat 1986

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4644985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancer1 2008.09.03. 23:06:31

Tetszik. Németalföldi festőket is kedvelem, de a cikk második fele, a magyarországi eszmei-szellemi háttérről érdekes igazán.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.09.04. 23:25:24

Huh, ebben volt munka. Megjegyzem: nyilván azért lehetett még kedvelt témája Brueghelnek és a protestáns, anabaptista festőknek Keresztelő Szent János, mert ő is felnőtteket keresztelt, így Jézust is... talán ezért. De ez csak tipp.

lécci 2008.09.05. 11:05:09

Szia Magister!
Azt gondolom, hogy míg Jézus ábrázolása a Megváltásról, annak általa való ELÉRKEZETT (!!) megvalósulásáról szól, azaz az 'Élmény/Esemény' beteljesüléséről, addig János (és az ő tselekedetei) ábrázolása az elérkezés KÖZELEDÉSÉRŐL, annak közeli várható időponti bekövetkezését vetíti előre.
Az, hogy az 1560-as években, akár már az előző évtizedekben való János ábrázolások elszaporodtak a Németalföldön, aktuálpolitikai jelentést az adott, hogy jelezte, MOST fog bekövetkezni a várva várt esemény.

De ez nem csak a Megváltás, hanem a világ vége elérkezésére való intésére is vonatkozott, sőt esetünkben a chiliasztikus várakozások e tekintetben erősödnek fel a kép értelmezésében. A bűneiket megbánók megbocsátásban részesülnek, ha nem, elpusztulnak.
És itt fontos a párhuzam,(ill. az értelmezés) a török Mo-i megjelenése, mint világ-vége eljövetele, a bűnösöket Mihály arkangyal útján a törökkel bűnteti a Mindenható.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2008.09.06. 09:08:31

Hát, biztos neked van igazad, mert nem vagyok járatos a témában. És logikus is, amit írsz. (Bár akkor miért nem a Jelenések könyvét író másik János:) lett a népszerű téma?) Csak arra gondoltam, hogy a felnőtteket "keresztelő" János és az anabaptista irányzatok között lehet valami teológiai kapcsolat.

várrom 2008.10.19. 05:32:58

Csak egy kiegészítésem lenne. Eddig még sajnos feltáratlan a Brüsszeli levéltár magyar vonatkozású anyaga. Ha jól emlékszem 1900 körül adták ki Mária királynő c könyvet(Magyar Történelmi Életrajzok: mek.hu). Ebben arról olvashatunk,hogy Batthány Ferenc (1497-1566)sűrű levelezést folytatott Mária özvegy királynővel akiről tudni kell,hogy hosszú időn keresztül igazgatta Németalföldet(1558). A megrendelő véleményem szerint, így Batthány Ferenc lehetett.

lécci 2008.10.20. 10:27:39

Szia!
Batthyány Ferenc horvát-szlavón bán kétségtelenül az ország egyik legbefolyásosabb politikusa, a Habsburgok híve, mégsem gondolom, hogy ő lenne az, aki Mo-ra hozatta a képet, ill. hogy megrendelő lett volna.
Batthyány Ferenc halála (1566. november 28.)és a kép elkészülte (1566 nyara után, mindenképp az évben) között kicsi az időtáv.
Ugyanakkor az sem valószínű, hogy megrendelésre készült volna a kép, hanem épp a festőt foglalkoztató, életét befolyásoló események hatására, saját ihletésből (többi egyházi tartalmú képeihez hasonlóan). 1569-ben Bruegel is meghalt, s valószínű, hogy a hagyatékból került ki (gyermekeinek nem volt, vagy nem volt olyan fokú a személyes kötődése apjuk képeihez)

lécci 2008.10.20. 10:30:50

..ill. még annyit, hogy Mária katolikus volt (Ferdinánd is), a kép témája miatt ilyet nem rendel egy 'aulikus' főúr, annak nyoma marad.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.10.20. 11:08:28

Kedves várrom!

"Eddig még sajnos feltáratlan a Brüsszeli levéltár magyar vonatkozású anyaga. Ha jól emlékszem 1900 körül adták ki Mária királynő c könyvet(Magyar Történelmi Életrajzok: mek.hu). Ebben arról olvashatunk,hogy Batthány Ferenc (1497-1566)sűrű levelezést folytatott Mária özvegy királynővel akiről tudni kell,hogy hosszú időn keresztül igazgatta Németalföldet(1558)"

Mária királyné levelezésének legnagyobb része nem Brüsszelben, hanem Simancasban található a Consejo de Flandres és Casa Real anyagaiban.

várrom 2008.10.20. 12:32:07

Csak egy felvetés volt a részemről. Elfogadom a fenntartásodat, azonban nyomós okom van továbbra is fenntartani álláspontomat.Egyrészről, levéltári kutatás még nem történt Brüsszelben! Másrészről, Batthány Ferenc életrajza sincs még feldolgozva.(2008)!! Harmadsorban, az időtáv kapcsán csak a megrendelésre gondolotam. Annak kapcsán, hogy kevesen tudják, de Batthány Ferenc életében szinte "mindent látott és megtapasztalt". Világéletében egyszerű életet élt. Magyarul kiválóan írt. A szegény nép sorsa lépten-nyomon feltűnik leveleiben.
Ugyanakkor a legnagyobb talány az, hogy milyen németalföldi kapcsolatot "örökölt" az idős Batthány Ferenc. Ugyanis Batthány Ferenc volt az, aki hosszú időn keresztül tudósította a Németalföldi hírekről Nádasdy Tamást. Végezetül amit mi "Németalföldi stílusnak" nevezünk az egy modern kategória. Akkor, azonban a kép mondanivalója számított csak. És ez a mondaniváló úgy hiszem, közel állhatott az akkor már matuzsálemi kort megélt Batthány Ferencnek. Lehet, hogy az évben már a halálára készült, s így rendelhette meg a képet egy ismeretségén keresztül, ezt nem tudhatjuk.

várrom 2008.10.20. 14:17:48

Kedves Kaif!
Köszönöm az infót. Én fogalmaztam pontatlanul és ezúton kérek elnézést. Pontosítani szeretném a problémát veletek itt a topicon. Mária királynő c. könyv kapcsán tudni vélem, hogy széles forrásaparátuson nyugszik. Ortvay Tivadar 1912-ben járt kutatóúton Belgiumban. A következöket irta: Elengedhetetlennek tartottam ugyanis művem szerkesztésében nemcsak a kútfőkből meríteni, hanem a helyi személyes tapasztalatokból is okulni. E végett felkerestem 1912 nyarán Lüttich, Brabant, Antwerpen, Kelet- és Nyugat-Flandria és Hennegau tartományok városaiban: Lüttich, Tirlemont, Löwen (Louvain), Mecheln (Malines), Antwerpen (Anvers), Turnhout, Gent (Gand), Brüge (Bruges), Brüssel (Bruxelles), Mons (Bergen), Binche (Bingen), Mariemont városaiban illetve helységeiben. Belgiumot elhagyva folytattam tanulmányaimat az útközi nagy kulturmetropolisokban: Párisban, Münchenben és Bécsben. Párisban a Cabinet de France-ban ...
Ortvay Tivadar ellenben nem irt a Simancusi levéltár anyagáról. Ugyanakkor a szerző lépten-nyomon (Hatvani: Brüsszeli Okmánytár) anyagára hivatkozik. Tudtommal Ováry Lipót járt Simanchusban (Valloid mellett) a XIX. SZ.-VÉGÉN. (MTA :Oklevélmásolatai) Ebből vajmi keveset lehet tudni arra vonatkózólag, hogy mennyiségre nézve mekkora a magyar vonatkozású források száma.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.10.20. 14:51:27

Simancasban van hungarica bőven, bár a legnagyobb része nem hogy feldolgozva, de összegyűjtve sincs, szét vannak szórva a különböző fondokban. Nincs is teljes összeírás az anyagokról, véleményem szerint a simancasi hungaricumoknak legalább a fele még nem is ismert, de könnyen lehet, hogy még nagyobb az arány.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.10.20. 15:44:50

Kedves várrom!

Utánanéztem, Magyarországi Mária kancelláriájának iratanyaga jól fel van dolgozva a belga levéltárban, akit érdekel, megtalálhatja a Archives générales du Royaume-ban, az A - Institutions publiques centrales jusqu'en 1795 - A2 - Le souverain, les gouverneurs-généraux, la cour, les ministres et les secrétaires d'Etat alatt.
Készült hozzá segédlet is, VANRIE A., Chancellerie de Marie de Hongrie. Inventaire analytique.1972. címmel.

Szóval anyag van, fel is dolgozták, lehet kutatni:)

várrom 2008.10.20. 15:54:29

Kedves Kaif!
Elmondhatom, hogy jártam Londonban (Kew) gyűjtőúton. 70 magyar vonatkozású levelet hoztam haza. Továbbá kezembe került a State Spanis kötet. Ami igencsak bővelkedik magyar vonatkozású anyagban. A XIX.-sz. végén adták ki. Fő érdekessége e monumentális sorozatnak az, hogy 1588-ig, minden Angliával kapcsolatos levél megtalálható benne. Azt hiszem és vallom, hogy nekünk is valami hasonlóra kellene törekednünk, nem de?

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.11.23. 13:08:45

Üdv mindenkinek!
Jelent meg magyarul egy Bruegel-életrajz is(regényes formában) - pár éve olvastam. Most nem sikerült fellelni. Ha érdekel valakit, akkor a föld alól is (értsd itthon rendetlenség) előkerítem.

lécci 2008.11.23. 23:57:09

Hogyne érdekelne, kedves mbemba. A kép utóéletéről vszeg nem lesz benne szó, de esetleg arról, hogy említik-e a keletkezés körülményeit? Még egyszer: 1566, halála előtt 3 évvel. Köszi.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.11.25. 11:30:41

Keresgélek, aztán jeletkezek! Remélem jól emlékszem!

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.11.25. 13:39:00

Megvan! Átnéztem, de... inkább írok neked egy levelet léccinek, még ma. Nem egyszerű! :)) Ha valamiért nem jutna el, jelezz itt! Ok?

lécci 2009.02.02. 00:08:07

A közelmúltban szerkesztőségünk levelet kapott Batthyány Zsigmondtól, ki megtisztelte figyelmével e bejegyzést. A kép keletkezésére vonatkozó, valamint a képen hangsúlyozottan ábrázolt "spanyol úrnak" nevezett személy kilétére vonatkozó közlése a posztban eddig leírtakhoz képest újdonság, ajánlom mindenki figyelmébe.
Közreadott információit, pontosító észrevételeit - melyet ez úton is köszönök - a poszt zárásaként, keretes bejegyzésben jelenítettem meg.

lécci 2016.01.31. 19:05:59

"A Miniszterelnökség szerdai közleménye szerint Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter jogszabályokban meghatározott jogkörében eljárva döntött arról, hogy az állam kiadhatja a Szépművészeti Múzeumban őrzött id. Peter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című festményét, amennyiben az igénylők az örökösi minőségüket a jogszabályokban meghatározottak szerint igazolják.
Veronika Batthyány-Strattmann és Batthyány Ádám a festmény visszaadása érdekében tulajdonjogukra való hivatkozással, 2015. augusztus 26-án jelentettek be igényt az állami tulajdonjog gyakorlójához.
Lázár János döntésével megállapította, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., mint az állami tulajdonjog gyakorlója nem bizonyította kétséget kizáróan a vagyontárgy feletti tulajdonjogát.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek azokat a tényeket és körülményeket kellett feltárnia, amelyek alapján kétséget kizáróan bizonyítható és eldönthető, hogy a vagyontárgy állami tulajdonjoga jogszerű eljárás keretében keletkezett, és az állam tulajdonjoga az igénylés időpontjában is fennáll, vagy az más jogcímen és körülmények között került a közgyűjtemény őrizetébe. Utóbbi esetben a közgyűjtemény haladéktalanul köteles kiadni a vagyontárgyat, amennyiben az igénylő a vagyontárgy eredeti tulajdonosa, vagy igazolni tudja, hogy jogos örököse annak, akitől a vagyontárgy a közgyűjteménybe került."

Forrás:vaskarika.hu/hirek/reszletek/11133/a_batthyanyak_bejelentkeztek_erte-kiadhato_pieter_bruegel_keresz/