2009.04.23. 18:00
A romániai cigányok rabszolgasága és a 19. századi cigány migráció
 |
| Romániai cigány rabszolgavásár plakátja |
A kutatók általában a „második nagy cigány vándorlás” néven emlegetik a kelet-európai cigányok 19. századi nyugati irányú migrációját. A vándorlás fő okát sokan kizárólag a romániai cigány rabszolgák felszabadításában látták, azonban a problémát tágabb kontextusba helyezve összetettebb kép bontakozhat ki előttünk. A 19. századi rabszolga-felszabadítás megértéséhez azonban érdemes felvázolni a román fejedelemségekben élt cigányok rabszolgaságának történetét is.
Rabszolgaság a román fejedelemségekben
Európában egyedülálló módon ezekben az államokban a cigányok nagy része a 19. század közepéig rabszolgasorban élt. A rabszolgaság eredete nem teljesen tisztázott. Nyugati szerzők elsősorban gazdasági okokra vezetik vissza a cigányok rabszolgasorba vetését. Fraser angol történész szerint a 14. század végén a fejedelemségek közvetítő kereskedelmi jelentősége háttérbe szorult, csökkentek a kolostorok és a bojárok bevételei, s a cigányok értékes mesterségek birtokában (patkolókovács, lakatos, bádogos) jelentős gazdasági szerepre tettek szert. Nomád életmódjuk miatt nem voltak megbízhatóak, ezért munkaerejük biztosítása végett szolgasorba vetették őket, s kijelentették, hogy minden olyan cigány, aki nem tartozik valamilyen úrhoz, az állam tulajdona.
Ian Hancock, cigány származású amerikai kutató szerint a cigányok a munkájuk iránti növekvő igények miatt akarták elhagyni uraikat, akik erre még szigorúbb „megkötéssel” reagáltak. A rabszolga-tulajdonosok érdekeit drept ţigan, azaz „cigányok (fölötti) jogok” védték, melyek teljhatalmat adtak nekik rabszolgáik életének minden részlete felett.
Viorel Achim román történész nem tartja elfogadhatónak a cigányok rabszolgaságát gazdasági okokkal magyarázó elméleteket. Szerinte a rabszolgaság már létezett a fejedelemségek létrejöttét megelőzően is, mivel az ezredfordulót követő évszázadokban a kelet-európai népek körében szokás volt pogány hadifoglyaikat rabszolgaként tartani. A rabszolgatartás hagyományát a románok közvetlenül a tatárok társadalmi rendszeréből örökölték. Mikor a cigányok a fejedelemségek területére érkeztek, a rabszolgaság ott már működő intézmény volt. A helyi társadalomtól eltérő jövevényekkel úgy bántak, mint a szintén idegen tatárokkal, s miután ez utóbbiak (kis számuk miatt) beolvadtak, a cigányok lassan „kisajátították” ezt a társadalmi intézményt. Ezt jelzi, hogy a 16. századra a ţigan szó egyenlő lett a rabszolgával. Achim azt is feltételezi, hogy a cigányok már megérkezésük előtt is rabszolgák lehettek a Bizánci Birodalomban, illetve a szerb és bolgár területeken.
A két elgondolás összekapcsolása talán egy még árnyaltabb választ adhat nekünk: a román uralkodó rétegek egy létező, működő társadalmi intézmény kiterjesztésével próbáltak érvényt szerezni gazdasági érdekeiknek.
A cigány rabszolgákat három fő csoportba sorolhatjuk a szerint, hogy kik birtokolták őket. A „fejedelem cigányainak” (állami cigányok) többsége az ország területén vándorolva űzte mesterségét, egy részük pedig a fejedelmi udvar körüli teendőket látta el. Adóik számottevő bevételt jelentettek a fejedelemnek.
A kolostori rabszolgák sora elsősorban a fejedelem és a bojárság adományaiból származott, őket a mezőgazdaságban vagy kézművesként foglalkoztatták. Amikor a kolostoron kívül dolgoztak, bizonyos díjat kellett fizetniük gazdáiknak.
Fejedelmi adományként, hadizsákmányként, vásárlás útján és örökségként kerülhettek a bojárok tulajdonába cigányok. A bojárok szabadon rendelkezhettek rabszolgáik felett, mint bármilyen ingó és ingatlan vagyonnal. A birtokokon elsősorban, mint szolgák és kézművesek dolgoztak, kisebb mértékben földművesként.
 |
| "Bulibasa" - román cigány vezető fotója a 19. század végéről |
Természetesen a cigányok nem alkottak homogén népességet, különféle csoportjaik eltérő foglalkozásra specializálódtak, saját kulturális és dialektális vonásokkal rendelkeztek. Például Mihail Kogălniceanu, román politikus a 19. század első felében négy csoportba sorolta a vándorló életmódot folytató fejedelmi rabszolgákat: aurarii, aranymosó cigányok; ursarii, medvetáncoltatók; lingurarii, kanalasok, akik fából kanalakat és egyéb háztartási eszközöket készítettek és lăieşii, sátoros vándorcigányok, akik elsősorban kovácsok voltak. Ezeknek a csoportoknak nem voltak állandó szálláshelyeik, mindig mozgásban voltak új piacokat keresve. A fejedelemnek csoportonként eltérő összegű adót fizettek.
Elena Marushiakova és Vesselin Popov egyik könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy voltak olyan rabszolga csoportok, akik a helyi jobbágyságnál kedvezőbb helyzetben éltek. Sőt, Ştefan Răzvan cigány rabszolgaként látta meg a napvilágot, és 1595-ben öt hónapig Moldva fejedelme volt. Ezek persze ritka példák, de arra mutatnak, hogy egy komplex, heterogén rendszerről volt szó, ahonnan a feljutás éppúgy lehetséges volt, mint a bekerülés. (A 18. század előtt, ha szabad ember rabszolgával házasodott, ő és születendő gyermekei is elveszítették szabadságukat.)
A 19. század közepéig nem nagyon történtek intézkedések a rabszolgaság eltörlése érdekében. Kogălniceanu egy visszaemlékezésében leírja, mit tapasztalt gyermekkorában, Moldva fővárosában: „…emberi lényeket láttam, akik láncot hordtak karjukon és lábukon, másoknak vaspánt fogta át a homlokát, megint mások vas nyakörvet viseltek. A cigányok legnyomorultabbjainak korbácsolás és más, még kegyetlenebb büntetés jutott osztályrészül: éheztették, tűz fölé lógatták, magánzárkába zárták, meztelenül a zajló, jéghideg folyóba dobták őket. Gúnyt űztek a házasság szentségéből és minden egyéb családi kötelékből is: az asszonyokat elszakították férjüktől, a lányokat elszakították, elragadták szüleiktől, a kisdedeket letépték szülőanyjuk kebléről, és úgy adták el őket a Románia legkülönbözőbb vidékeiről érkező kereskedőknek, mint a barmokat.”
1833-ban a Moldvai Polgári Törvénykönyvben a rabszolgasággal foglalkozó törvénycikkek, kevés kivétellel, megerősítették az addigi törvényeket. Ilyen kivétel volt a II. § (176) „Ha valaki rabszolganőt vett ágyasul, akkor az az illető halála után legyen szabad. Ha tőle gyermekei születtek, akkor legyenek azok is szabadok.”
A 19. században Franciaország gyakorolta a legnagyobb hatást a román fejedelemségekre, sok fiatal bojár, leendő politikus ott tanult, majd hazavitte magával a nyugati, liberális eszméket. Hatásukra az 1830-as évektől megjelent az abolicionista irányzat a társadalomban különböző rétegei körében. Egyes fejedelmek, bojárok, egyházi személyek felszabadították saját rabszolgáikat. 1848. szeptember 25-én román egyetemi hallgatók nyilvánosan elégették a rabszolgatörvényeket Bukarestben.
Végül az egyre erősödő külső és belső nyomás hatására a moldvai Államtanács 1855. december 22-én megszavazta „a rabszolgaság megszüntetéséről, a megváltás szabályozásáról szóló és a felszabadított cigányok adózását előíró törvényt”, melyet Petre Mavrogheni és Mihail Kogălniceanu dolgozott ki. Ezt követően 1856. február 20-án kihirdették a „Havaselve fejedelemség törvénykönyve az összes cigányok felszabadítására” nevezetű törvényt a déli államban.
A felszabadított rabszolgák volt tulajdonosainak az állam kárpótlást fizetett, ugyanakkor letelepedési kötelezettséget írtak elő a még nomád cigányok számára. Néhány bojár kártérítés nélkül szabadította fel rabszolgáit, így növelve saját népszerűségét. Megközelítőleg 250 ezer embert emeltek jogi szempontból az ország(ok) polgárainak sorába.
A második nagy cigány migráció
A 19. század második felében nagy cigány vándorlás indult meg elsősorban a Balkánról Kelet-Európa többi része, valamint Nyugat-Európa és Amerika felé. A vándorló csoportok többségének cigány nyelvét erős román hatás érte, ezért általában „oláh cigánynak” nevezik őket, ezzel is megkülönböztetve őket a máshol már évszázadokkal korábban letelepedett cigányoktól.
 |
| Romániai cigányok a 19-20. század fordulóján |
Ahogy már fentebb olvasható, a romániai rabszolga-felszabadításban látták a vándorlás fő okát, mint Jan Kochanowski írta: „Az oláh cigányok az egykori dunai fejedelemségekből jöttek, Havasalföldről és Moldvából, ahol századokig a legembertelenebb rabszolgaságot kellett elszenvedniük…. Amint elnyerték szabadságukat tömegesen hagyták el Romániát, attól tartva, hogy esetleg újra szolgaságba vetik őket.”
Angus Fraser szerint nem lehet csak a rabszolga-felszabadítás hatásának betudni a nagyméretű vándorlást, hiszen több oláh cigány dialektusban a magyar nyelv befolyása is fellelhető, illetve a nyugatra érkezett cigány csoportokat számba vevő dokumentumok szerint sok család huzamosabb ideig tartózkodott Moldván és Havasalföldön kívül eső területeken.
Thomas Acton angol kutató szerint az 1820 és 1860 között zajló „emancipációs periódus” folyamán a román fejedelemségek és a környező területek (szabad) cigány gazdasági rendszere telítődött a volt rabszolgákkal, a sokfelé megjelenő nomád cigányok pedig megerősítették a cigányellenes előítéleteket a többségi társadalmakban. Ilyen környezetben a végleges rabszolga-felszabadítást követően indult meg az „interkontinentális” migráció.
Abban tehát mindkét fent említett szerző egyetért, hogy nem kizárólag a romániai rabszolga-felszabadítás következménye volt a cigány migráció, hiszen a 19. században nem a felszabadítás volt az egyetlen folyamat, mely alapvetően megváltoztatta a cigányok helyzetét Kelet-Európában. A politikai átrendeződés és az ipari fejlődés is jelentős hatást gyakorolt az itt élő cigányok életére.
Korszakunk elején még három nagyhatalom (A Habsburg Birodalom, a cári Oroszország és az Oszmán Birodalom) uralta Kelet-Európa nagy részét, azonban a „hosszú” 19. század folyamán (az első világháborúig bezárólag) kelet-európai népek nemzetállamai vették át a helyüket. A cigányok tehát soknemzetiségű birodalmak lakóiból kisebb, autoriter jellegű nemzetállamok polgáraivá váltak. Ezt a teljesen új helyzetet Joseph Rotschild így jellemezte: „Az etnikai kisebbségeknek általában jobb sorsuk van a birodalmakban, mint a nemzetállamiságra törekvő országokban, ahol a politikai elit egy olyan explicit és specifikus nemzeti kultúra letéteményesének tekinti magát, mely átfogó integrációs ideológiaként és programként szolgál számára.”
A vándorlások egyik általános oka lehetett a cigányok speciális gazdasági helyzetének megváltozása. A Kelet-Európában megjelenő ipari fejlődésnek köszönhetően meginduló tömegtermelés csökkentette a keresletet a cigányok fő megélhetési forrását képező termékek iránt (mint például: teknők, faedények, kosarak, seprűk, gyékények, szatyrok, üstök), továbbá csökkent az igény a „klasszikus” cigány szolgáltatások iránt (üstfoltozás, drótozás, nádazás). Bárány Zoltán szavaival élve: „Mikor azonban az ipari forradalom késve ugyan, de megérkezett Kelet-Európába, ez olyan nagy csapást jelentett a cigány életmódra, hogy még a mai napig sem heverték ki.”
A rabszolga-felszabadítás következtében nomád cigány csoportok jelentek meg Kelet-Európa országaiban, felerősítve a cigányellenes előítéleteket. Gazdasági helyzetük romlása és a növekvő előítéletek miatt a cigányok még inkább a társadalom perifériájára kerültek. Ilyen körülmények között egyre többen indultak meg Nyugat-Európa felé. E nyugati irányú migráció általánosabb társadalmi-gazdasági okai abban is megnyilvánultak, hogy egybeesett más kelet-európai népek kivándorló hullámával a 19-20. század fordulóján.
Binder Mátyás cikke
· 1 trackback 11 komment
Címkék: románok cigányok rabszolgaság újkor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Sárdobáló 2009.05.05. 08:33:44
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Syolos 2009.04.23. 18:13:43
Viszont hiánypótló (megint), köszi! Nem is tudtam, hogy ilyen helyzetben éltek alig másfél évszázaddal ezelőtt a cigányok Erdélyben. Megint szélesbedett a látókör :)
Asidotus 2009.04.23. 20:27:58
Vérnűsző Barom (törölt) 2009.04.23. 23:10:03
Az oláh cigányok jóval később, a török kor után keveredtek ide, maradtak itt a Habsburg-kormányzás legnagyobb örömére, lévén nem tudtak velük semmit kezdeni, sem gyakorlatuk, sem elképzelésük nem lévén velük kapcsolatban.
Így - jó szokásukhoz híven - rutinból a legrosszabb megoldást választva lelkesen nekiláttak "rendes" nevet adni nekik, a gyerekeiket elszedegetni, és kiadni béreseknek, gazdáknak, akik majd munkára szoktatva őket lehetővé teszik "felemelkedésüket" és beilleszkedésüket legalább az "aljadék" magyar szintre. És lőn! Azóta is - némileg érthetően - zsigerből elvetik a külső asszimilációs törekvéseket.
Persze vannak egy csomóan, korrektül utálva egymást. Az eltérő időben idekeveredett, ennek megfelelően némileg eltérő nyelvű, szokású, zenéjű, valamint a balkánon valamelyest "szakmailag" elkülönült csoportok mai utódai ma se csípik egymást.
Sose hallottam, láttam annyi cigányozást, klikkesedést, mint a katonai fogdán hosszan, egyetlen magyarként velük töltött időm alatt...
De egyik se románul beszélt.
Syolos 2009.04.24. 17:19:21
Carnivora, hiszed vagy sem, pont azért! Is :)
NAR 2009.04.24. 20:27:22
Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.04.25. 10:45:11
vrátja (törölt) 2009.04.26. 18:51:16
A beások - akik a román egy ősi dialektusát, a paduránt beszélik (épp ezért hívják őket románcigányoknak is) - érkeztek legkésőbb, a Bánát felől, a XX. sz. elején.
Őket megelőzték az oláhcigányok törzsei (a XIX. században, a postban is tárgyalt felszabadításukat követően), akik saját, "eredeti" (= indiai gyökerű) nyelvjárásaikat beszélték. Szigorúan véve ez utóbbiakat jogos csak romáknak hívni.
atomgoa 2009.08.04. 09:50:44
Szia
A beásokat illetően bizonyosan tévesek az információid. A beások a román nyelv egy archaikus, nyelvújítás előtti változatát beszélik, nyilván a modern korban magyar, szerb stb hatások is érték/érik nyelvüket. Nagyjából megértik a mai román nyelven beszélőket alapszituációkban (már ami a lényeget illeti).
Aki esetleg tud románul, maga is meggyőződhet erről, Orsós Anna pdf formátumban is letölthető Beás nyelvkönyv c munkáját átnézve.
Kb 40-60e ember beszéli ezt a nyelvet M.országon, főleg Zala, Somogy és Baranya és Tolna területén élnek.
kommentek