A lepantói csata vezérei
(balról az első Don Juan de Austria)

Ott hagytuk abba (már elég régen…) Don Juan de Austria történetét, hogy az ifjú bastard 1570-re kevés áldozattal, de határozottan és gyorsan felszámolta az alpujarrasi moriszkó lázadást – mindenki teljes megelégedettségére. A király boldog volt, hogy öccse rendet tett ott, ahol eddig mindenki kudarcot vallott, a moriszkók pedig boldogok voltak, hogy végül is egész olcsón megúszták a lázongást. Az ifjú bastard lubickolt a népszerűségben, Madrid, az újdonsült főváros népe a tenyerén hordozta.

A népszerűség és az újdonsült hatalom azonban nem várt problémákkal is járt: az udvarba bevezetett ifjú hadvezér az udvari pártok célpontja lett: mindenki magának akarta. Hogy a helyzetet könnyebben megérthessük, nagy vonalakban fussuk át, milyen is volt II. Fülöp udvara a 16. század végén. A népszerűsítő történelmi művek nagy része még ma is azt az egyébként már évtizedek óta túlhaladott nézetet képviseli, hogy II. Fülöp Spanyolországa az kora újkori abszolutisztikus uralmi rendszer egyik első képviselője. Visszaszorította az arisztokrácia udvari befolyását azzal, hogy központosított, plebejusok és kisnemesek vezette titkársági rendszerrel váltotta fel a régi szisztémát. Attól az egészen kicsi apróságtól persze eltekintenek, hogy ekkor létezett két nagy arisztokrata "párt": a Don Fernando Álvarez de Toledo y Pimentel, Alba harmadik hercege (a híres Vasherceg) és Ruy Gómez de Silva, Éboli hercege körül kialakult hatalmi csoportosulás határozta meg, ki is kerüljön a titkárságokba... II. Fülöp elé pedig többségében azok az előterjesztések jutottak, amelyeket a titkárságokon készítettek elő…

A két nagy pártot a birodalmi politikához való viszonyuk alapján „katonai pártnak” és „békepártnak” is szokták nevezni. Az Alba körül csoportosuló emberek alapvetően azt tartották, hogy a spanyoloknak sok ellensége van már Európában és erősek a szeparatista törekvések (Németalföld, Nápoly, Katalónia), így a birodalom egységének megőrzése érdekében fegyveres erővel kell a rendet fenntartani, és ha szükség úgy hozza, akár támadó hadjáratokkal is ki kell szélesíteni a területeket. Éboli hercege, a „békepárt” vezetője viszont úgy gondolta, hogy a rendelkezésre álló erőforrások szűkössége miatt már most sem képesek fedezni a birodalom egyben tartását, így célszerűbb lenne inkább békét kötni vagy tárgyalni az ellenfelekkel, és csak végszükség esetén kell a rendkívül pénz- és emberigényes katonai megoldáshoz folyamodni.
Ennek a két nagy csoportosulásnak az udvari hierarchiában és a tanácsi rendszerben betöltött, folyamatosan változó mértékű jelenléte sokszor alapjaiban befolyásolhatta a király döntéseit – ezért nem volt mindegy, hogy az ifjú Don Juan melyik párt „fényét növeli”, illetve udvari súlyával melyik csoport mellé áll egy esetleges döntés során.
Don Juannak sem volt egyszerű a döntés: a vére a katonáskodás felé húzta, kívánta a dicsőséget. 


Lepanto – egy dicsőséges hadjárat

Ciprus szigete, a Mediterráneum keleti medencéjének egyik legfontosabb kereskedelmi és katonai központja velencei uralom alatt állt. A sziget kikötőiből velencei hajók százai ellenőrizték az oszmán főváros, Isztanbul és a térség gabonaellátó központja, Alexandria közötti kereskedelmi útvonalakat. A kisebb kikötők pedig ideális búvóhelyül szolgáltak az oszmán államot kijátszó csempészeknek és a muszlim kereskedőket zaklató keresztény kalózoknak.

II. Szelim, Szulejmán nem régen trónra lépett fia szeretett volna apjához hasonló dicsfényben fürdeni, mint az oszmánok nagy hadvezére. Az 1569-70-es oroszországi hadjárat kudarca után, hogy kiköszörülje a csorbát, új, most már könnyebb célpont után nézett. Ciprus ideálisnak tűnt híres gazdagsága miatt, valamint mert közel esett a török tengerészeti bázisokhoz, így a törökök hamarabb tudnak erősítést vinni a csatába, mint a védekező velenceiek.
Az 1570-es oszmán hadjárat során a törökök 300 gályával és több, mint 60 000 emberrel alig két hónap alatt lerohanták a szigetet. A főváros, Nicosia ostroma 46 napig tartott. A győzelem után a törökök háromnapos szabadrablást engedélyeztek a katonáknak, melynek hatására Famagusta kivételével minden ciprusi város megadta magát.

A Szent Liga megalakulása
 

Válaszul 1571. május 25-én Rómában a pápa, Spanyolország, Velence, Genova, Toscana, Savoya, Urbino, Párma és a Máltai Lovagrend kihirdette a Szent Liga megalakulását, melynek reális célja Ciprus, kevésbé reális és távlati pedig a Szentföld és Észak-Afrika visszafoglalása volt az oszmánoktól. A Liga megállapodott egy 200 gályából, 100 hadihajóból, 50 000 gyalogosból és 4500 könnyűlovasból álló haderő fölállításában, és behajózásában, a költségeket pedig az előkép 1538-as Szent Liga mintájára hat egyenlő részre osztották: hármat a spanyolok, kettőt Velence, egyet pedig a Pápai Állam vállalt magára. A spanyolok biztosították továbbá az egész sereg gabonaellátását, sőt, a korábban Velence elől elzárt itáliai kikötőket is megnyitotta az újdonsült szövetséges előtt – a kérdés már csak az volt, ki is vezesse ezt a hatalmas flottát.
Velence, mint a Tenger Királynője, természetesen magát szerette volna a hajóhad élén látni, a pápa pedig, mint spirituális vezető, és mint az egész hadjárat kitalálója és tető alá hozója, szintén magának vindikálta ezt a jogot. Az 1712-ben szentté avatott V. Pius pápa végül átvágta a gordiuszi csomót: a hivatalos változat szerint a reggeli mise alatt, közvetlenül a flottavezetésről alkudozni érkezett velencei követ fogadása előtt pár perccel (minő véletlen…) látomása volt. A szentbeszédhez felütötte a Bibliát, amely János evangéliuma 1,6. résznél, pontosabban az alábbi résznél nyílt ki: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.” A pápa pedig, isteni sugallatra, azonnal megértette az égi üzenetet: egyetlenegy János volt csak ekkor „kéznél”, akire rá lehetett bízni a flottát: Don Juan de Austria…
A meglepő véletlenek egész sorozatát egyes rosszmájú tudósok természetesen másként magyarázzák: a legnagyobb és legszervezettebb egységet adó, a költségeket legnagyobb hányadban fedező II. Fülöp befolyását sejtik valójában a dolog mögött…

Lepanto előtt

 

A "La Real", Don Juan de Austria zászlóshajójának replikája a barcelonai tengéreszeti múzeumben

A pápai látomás legendája megakadályozta, hogy a Szent Liga tagjai  kétségbe vonják vezetői legitimitását. De kiderült, hogy Don Juan rendkívüli vezetőnek, és tökéletes választásnak bizonyult. Bár már sikeres és tapasztalt hadvezérként tekintettek rá, de sikerét a szárazföldön érte el, bár volt tengerészeti tapasztalata, de nem vezetett még sok hajóból álló flottát. Don Juan pedig ismerte a saját korlátait: tanácsot állított fel a kor leghíresebb tengerészeiből: tagja lett Gian Andrea Doria, a híres genovai Doria-család feje, Luis de Zúñiga y Requesens, a fiatalkori mentor, később németalföldi helytartó; Álvaro de Bazán y Guzmán, Santa Cruz márkija, a nápolyi gályák parancsnoka és az épp csak 75. életévét betöltött Sebastiano Venier, a velencei flotta parancsnoka, későbbi dózse.
Don Juan a nemrégiben átszervezett, tökéletesen felszerelt spanyol flottával júliusban hajózott ki Barcelona kikötőjéből, majd csatlakozott a Szent Liga gyülekezési helyéül kijelölt Messinában a szövetségesekhez. Hadvezéri zsenialitása ismét megmutatkozott, amikor az egyesült flotta szemlézése alatt észrevette, hogy a velencei hajókon rendkívül kevés a katona – Velence mindig küzdött a képzett szárazföldi katonák alacsony létszámának problémájával. Az ifjú vezető azonnal átvezényelt több ezer spanyol katonát a velencei hajókra, ezzel elérve, hogy minden keresztény hajón nagyjából ugyanannyi és ugyanolyan harcértékű katona legyen – a harcrend így rugalmasabbá vált, a hajók és egységek korlátlan módon variálhatóvá váltak, és nem maradt könnyebben támadható gyenge pont. 
Az egyesült keresztény flotta szeptember elején kihajózott Messinából, hogy megkeresse a hírek szerint szintén kifutott oszmán flottát, és megütközzön vele – legközelebb innen folytatjuk…


Térkép: Lepanto előtt


Lepanto I. nagyobb térképen való megjelenítése

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr761161002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mig8 (törölt) 2009.06.10. 07:22:36

Azért irhatnál arról is, hogy maga Don Juan hogy cselekedett az udvarban. Rendben, hogy két párt volt, és az ő szive az egyik felé hajlott, de ennyire egyszerű lett volna? A másik párt felé nem is gondolkodott? Mit tett a két párt a rokonszenvének megszerzéséért? Biztos vannak szaftos történetek! :-)

Amúgy meg, akárhogy is nézem, ez a fővezérség egyben azt is jelentette, hogy kikerült az udvarból és az ottani intrikákból. Nem olyan ez egy picit (jó tudom, durva az összehasonlítás), mint Kovács László útja Brüsszelbe? Csak odafelé vezet...

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.06.10. 09:15:50

@mig8: Nem durva az összehasonlítás, és nagyjából rátapintottál a lényegre:) Az utolsó posztban majd összefoglalom, mit is nem csinált az udvarban Don Juan....

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.06.11. 16:51:23

Jó a poszt de kicsit rövid..:-) Remélem nem 8 hónap a várakozási idő...:-)

Alba hercegéről is lesz?

Mixer 2009.06.23. 14:47:36

teljesen egyetértek Sigismundussal

folytatást szeretnék olvasni

fasirt 2009.07.23. 03:56:27

Aki a témában szeretne szépirodalmat olvasni, annak Passuth László: Fekete Bársonyban c. könyvét ajánlom

fasirt 2009.07.23. 04:19:59

Ajánlok a témához egy kis szépirodalmat.
Passuth László: Fekete Bársonyban c. köve.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.07.24. 22:36:36

@fasirt: Passuth könyve nem pusztán szépirodalom - történelmi hitelessége jobb, mint néhány történeti könyvé....

fasirt 2009.07.25. 01:20:33

@Kaif: Bár nem vagyok történész, (gépész)
az irodalom és a történelem a kedvenc témáim közé tartozik. Örülök, hogy a könyv történelmi hűsége is megálja a hejét.
Apropo... Hami bizánci témájú blogjához is tudok szépirodalmat ajánlani :-) Passuth Bíborban Született c. könyvét. ((ok. lehet, hogy már sok vagyok...))

Mária Fejér Kálmánné 2016.10.08. 00:50:13

Bár nem vagyok történész , de nagyon sokat tanultam , de tovább szeretném elosni a posztjaikat , mivel súlyos beteg vagyok igy kötöm le magam.Kérem , hogy legyenek szivesek számomra posztoni a Hadvezér portrék Don Juan de Austria 2.-részét adni!!!Üdvözlettel Mária Fejér Kálmánné!!!Előre is köszönöm!!