Az 1660-1740-es évek marhakereskedelmének hasznából 1745-47 között vásárolt nagybócsai birtok társadalmi presztízst adó, családfenntartó értéke a XVIII. sz. végére sokat romlott. Egyrészt a két generáció alatt jelentősen tagolódott (Magyarországon valamennyi fiúörökös örökölt - szemben az európai jogrenddel, ahol csak az elsőszülött -, s a lányok is rendre megkapták az ún. leánynegyedet), másrészt, s inkább ez a fő ok, a marhakereskedelem alkonyultával a nagybócsai puszták (általában a kiskunsági puszták) jövedelemtermelő értéke a rossz minőségük miatt nem vetekedhetett az áradásokkal gyakrabban megáldott folyómenti területek értékével (akár a Kiskunsághoz hasonlóan a marhatartásból élő Jászság földjeivel, vagy a család korai elágazásánál egy másik ág, a Tiszafüreden birtokos Mihály leszármazottainak földjeivel - a kapcsolódásról lesz később szó). Ráadásul - ahogy az 1808-ban kiadott helységnévtár is mutatja - továbbra is praedium (puszta) volt, nem volt lakott, legalábbis sessiók, jobbágytelkek nem voltak rajta, így úrbéri szolgáltatást sem nyújtott.

Sajnos Vályi András 1796-as munkája alig említi, sem Bócsát, sem Nagybócsát. "BOCSA. Szabad puszta Pest Vármegyéb. birtokosai több Uraságok, fekszik Vadkerthez nem meszsze, mellynek filiája.", de Fényes Elek 1851-ben ezt jegyzi le
"Nagy-Bócsa, roppant puszta, Pest-Solt vármegyében, Vadkert, Kis-Bócsa, Orgovány, Bugacz, Szank és Taszlár puszták közt. Határa 24,000 hold, mellynek harmada siványhomok, a többi része is homokos legelõ, itt-ott egyes nyárfa a homoktorlásokon, kevés szántó és kaszálló föld. Birják Sárközy örökösök, Hajós, Zsigray, Bereczky urak, és több Besenyei örökösök."

A felaprózódást és a leányok, mint Sárközy örökösök, által a nevezett birtokrészek más családba történt betagolását jól szemléltetni a Borovszky-féle "Magyarország vármegyéi és városai" vonatkozó része, amikor Bócsa birtokosait mutatja be: "A XIX. század első felében az akkori Kisbócsa, Nagybócsa, Zöldhalom puszták földesurai a következők voltak: Tóth Imre, János, László és Zsigmond, 1820–1852; báró Fiáth Gyula 1820–1880; Hajós József 1820–1852-ig; Bereczky Károly 1820–1880-ig; Gellényi Károly 1820–72; Sárközy Ferencz 182055 [nem azonos a család eme ágának 1820-ban az Érmelléken született Ferenc nevű tagjával (H1)]; gróf Degenfeld József 1800–1886; Sigray Gedeon 1839–56; Sigray Mihály 1836–49-ig." Utóbbi kettő feltehetően leszármazottja annak a Sigray Istvánnak, aki 1740. november 4-én született Nagykőrösön, s 1769. április 4-én lépett házasságra Nagybócsai Sárközy János és nemes Kalocsa Zsuzsánna leányával, Évával, az Érmihályfalvára nősült János (F3) testvérével. E Sigray fiú egyedüli, nagykorúságot megélt gyermek volt a családban (kinek apja huszárkapitány, majd brigadéros az osztrák örökösödési háborúban), egyben tanult ember is volt - "Debreczenben 1757. márczius 28-án subscribált; előbb a theologiát végezte, azután a jogi tudományoknak hallgatója s advocatus utriusque fori lett." Később táblabíró, a kecskeméti református egyházmegye gondnoka volt -, s hozzá hasonlóan a nagybócsai Sárközy család közigazgatásban szerepet vállaló - az első részben bemutatott leszármazási tábla alatt felsorolt - tagjai is rendre jogot végeztek (városi bírók, vármegyei szolgabírók, táblabírók), a gazdálkodás mellett a vármegyei közigazgatásban való részvétel (állásvállalás) lett sokuk egyéni felemelkedésének alapja - melyenek a család is haszonélvezője lett.

Amit hozományként elvittek a lányok, ugyanazt 'megszerezték', igyekeztek megszerezni a fiúk. A birtokos középosztályra jellemző társadalmi jelenség volt ez, mint olvashattuk a 2. részben a párválasztás kapcsán. Sárközy János Érmellékre nősült, s költözött, egy olyan 'új' világba, amely nem volt teljesen idegen tőle. Egyaránt a debreceni központú református egyházközösségek világába tartozott a reformátusok lakta Bihar és Kecskemét is. Jogot tanulni jártak oda a Sárközy fiúk, de oda járt az Érmellékből a márciusi ifjú Irinyi, s egy generációval korábban a megfontolt Kölcsey is. Mert Érmellék ebben az időben Kazinczy világa (Érsemlyén,1759), és Kölcseyé (Sződemeter 1790), majd mikor 'visszaköltözik' a család az 1862-ben még Érmihályfalván született Sárközy Györggyel, akkor Ady gyerekkorának világát hagyja ott (1877, Érmindszent).

Érmellék

Az Érmelléki Borút. Érmihályfalva (Valea lui Mihai) Érsemlyén szomszédságában

Az ott töltött három generációnyi idő alatt gazdálkodott a család a homoki szőlőültetvényekkel bőven ellátott Érmelléken. Virágzó időszaka ez a városnak, melynek története viharos törökdúlta évekről tanúskodik. A törökök távoztával a benépesedésnek köszönhetően a jobbágytelkek kezdetben felaprózódtak, majd a dohánytermesztés és a szőlőültetvények kialakításával a XVIII. végén a birtokosok részéről igény merült fel nagybirtokok kialakítására. Ennek megfelelően a birtokokat összevonták, átalakították. Pontos adat nem érhető el közkézen forgó adatbázisban a család vagyoni helyzetéről.

Amit ekkorról a vidékről tudunk:

Vályi Andrásnál (1796): "MIHÁLYFALVA. Elegyes magyar falu Bihar, és Szabolcs Várm. földes Ura G. Ditrichstein, és több Uraságok, lakosai többen reformátusok, zsidok is lakják, fekszik Ér Tarcsa, Ér Semjén, és Körtvélyesnek, szomszédságában, egyik része homokos is, másik pedig fekete, három nyomásbéli, terem rozsot, kétszerest, zabot, és tengerit, ligettye, kaszállója, erdeje van, piatza Debreczenben, és Margitán, szõlõket most kezdenek ûltetni."

Csak hogy ne Bócsához mérjük Érmihályfalvát, kukkantsunk bele miket írnak ők ketten Kecskemétről.

Vályi (1796):"KECSKEMÉT. Egopolis. Népes jó magyar mezõ Város Pest Várm. földes Urai G. Koháry, G. Károlyi, Gr. Csáky, G. Áspremont, és több Urak, lakosai katolikusok, reformátusok, evangelik és ó hitûek kevesen, fekszik Pesthez tíz mértföldnyire. Nevezetesebbek épûletei között a’ Város háza, a’ katona Tisztek háza, az árvák háza; a’ Város Archivumja is nevezetes itten, némelly Török színes selyem takarékban lévõ levelekrõl, mellyek mai napig is fent tartatnak, ’s a’ t. Diszesiti e’ Várost a’ Piáristáknak szép Lajstromjok, nevezetes Oskolájok, és Szentegyházok, a’ Francziskánusok épûlete, és a’ reformátusoknak Templomjok, ’s népes oskolájok. Újjabb épûletez az 179 4/5 esztendõbéli igen szerentsésen égés által, már most még díszesebbek. A’ Város nagyon meszsze terjed, ’s a’ sok majorságok által is nem kevéssé nagyobbittatik. Határja az egész Országban híres, kivált igen nagy pusztájik, mellyeken olly számos gulyák, és ménesek neveltetnek, ’s leg fõbb jövedelmek alkalmasint innen származik a’ lakosoknak; kerti szõleik bõven termõk, gyümölcsök is sok terem, vizek szûken van, ’s leg inkább száraz malmokban õrlenek, mindazáltal a’ Kecskeméti Aszszonyok híres kenyereket sütnek. Széksójok is nevezetes, és jó szappant tudnak segedelmével készíteni. Határja leg inkább homokos, el adasra helyben is jó módgyok van ugyan; de sokan Pestre is járnak eladás végett. Vajok, sajtyok, borok petsenyéjek elég van a’ Kecskemétieknek, gabonájok szokott elég teremni, népességéhez képest, hanem azt gyümöltsért szokták meg tserélni, pusztáji sokak, azért sok marhákat, és számos birkákat nevelnek, szûkölködik ivó víz nélkûl, mellyet kivûrõl kell hordani, mivel a’ Városi kútak salétromosak lévén, az emberek vizét nem ihattyák, fájok szûken van, mindazáltal bóldog, és nyúgodalmas lakást szolgáltat jó magyar lakosainak."

Fényes (1851):"Kecskemét, (Egopolis), Pest-Solt v. m. legnagyobb m. v. egész országban, Pesthez délkeletre 12 posta mfd. a Szegedi országutban egy nagy kiterjedésü homokos pusztaság közepén. Népessége a közigazgatási táblás összeirás szerint 44,110 lél., kik közt 43413 magyar, 84 szerb, 613 izraelita. Vallásra nézve a magyarok 2/3da kath., 1/3-da reformatus és még 750 ágostai. Utczái nagyobb részt rendetlenek ugyan, de vannak benne számos jeles privát és középületek. Nevezetesebbek ezek közt: a kath. paroch. templom, a kegyes oskolabéli atyák és franciskanusok kolostorai, és templomai; a ref., evang., óhitü szentegyházak; synagóga, tanácsház, árvaház, postahivatal, kaszárnya, és ló-iskola. Van itt egy jó kath. polgári oskola, gymnasium a kegyes oskolabeli atyák felügyelése alatt; kik itt novitiatust is birnak; egy virágzó ref. lyceum. Ez eredetét hihetõleg akkor vette, midõn a hires tolnai collegium (1600-ban) több tolnai lakosokkal Kecskemétre költözött, s azolta különféle viszontagságokon menvén keresztül: jelenleg 3 tanár tanitja a gheologiát, philosophiát, történetirást, statistikát, politikát, a mathesist, phisikát, görög-deák-magyar literaturát, és 1836 olta a hazai törvényeket. A humanistákat, syntaxistákat, s gramatistákat ismét egy egy különös tanár oktatja. – Határa magának a városnak is roppant kiterjedésü, de még ehhez számos pusztákat bir részint zálog, részint haszonbérlés utján, a honnan lakosi tehetõs és vagyonos polgárok. Élnek pedig fõképen juh-, szarvasmarha-, ló-, sertéstenyésztésbõl, szõlõskertek mivelésébõl, mellyek igen becses és erõs vörös bort, s igen sok gyümölcsöt teremnek; szappancsinálásból, s más kézi mesterségekbõl, s végre kereskedésbõl. Nevezetesen Pestre hordanak kenyeret, gyümölcsöt, szalonnát, zsiradékot, hizott sertéseket, szappant, gyapjut, szarvasmarhát, nyers bõröket, bort. Továbbá szarvasmarhával, lóval, sertéssel mindenfelé szélesen elágadzó kereskedést folytatnak, s a kecskeméti baromvásár az elsõk közé tartozik hazánkban. Van itt egy könyvnyomda, eczet- s rosolisgyár, s igen sok száraz s szélmalom, és kereskedési bolt. A városnak több fõ nemzetségekbõl lévõ földesurai lennének, kik közt elsõ helyet foglal h. Coburg, de már 1848 elõtt legnagyobb részben megvette magát, valamint Szentkirály és Borbásszállás pusztákat is csaknem egészen, továbbá Monostor, Ágasegyháza, Bugacz pusztáknak kisebb, nagyobb részét; Kis-Alpár pusztát Szikrával együtt zálogban birja, de ez utóbbi csak az elsõnek része a Tisza mellett s homokos térségbõl áll. Végre a kecskeméti járás határán kivül is több jószágokat bir."

A "h. Coburg" a közben rangemeléssel herceggé lett Koháry-Coburg családot jelenti (2. részben részletesen tárgyalva; családfa)
 

Érmihályfalván a Guthy és a Kengyel családokkal fonják tovább életük fonalát, valamint egy rokonházasság révén a család egyik oldalágának tagjával, mivel Sárközy Ferenc az 1825. évi tiszafüredi születésű nagybócsai Sárközy Johannával lépett frigyre, melyből 9 gyermek született. Ezek egyike (feltételezhetően az utolsók közt, mivel az apa a születéskor 42, az anya 37 éves) volt Sárközy György, a dédnagyapa. Ő még Érmihályfalván született, de ő az, aki Szolnokra teszi át a család vizsgált ága életének színhelyét. Ebben közrejátszhatott az, hogy az 1875-be Magyarországon megjelent filoxéra 1884-ben Érmellék történeti múltú borvidékének ültetvényeiben is jelentős pusztítást végzett. 1875-1897 között az akkori Magyarország területén a 666 820 kataszteri hold szőlő több, mint fele (58,6 %-a) 391 217 kataszteri hold elpusztult.

Nem megyünk annak részleteibe, hogy milyen családi kapcsolatok mely családokhoz fűzték. Az tény, hogy a "similia similibus curantur" hasonlósági elve alapján (vegyészeknek "... solvantur":), magyarul "föld a földdel házasodik" sok család volt egymással gyakran generációkon át ismétlődő családi kapcsolatban. Amikor a már meglévő rokoni kapcsolatokból választottak maguknak újabb menyasszonyt, vőlegényt. Ugyanez megfigyelhető a paraszti társadalmakban, annál inkább, minél módosabb az adott család, aki az adott (lakó)közösségen belül a társadalmi elkülönülését épp e rokoni házasságokkal kívánta megerősíteni. Ugyanez történelmi távlatokban is tapasztalható, már az ókorban a szenátus tagjai, de a görög arisztokrácia tagjai között is.

Ezt a 'gens una sumus' helyzetet, a társadalom azonos fokán álló családok szerteágazó-összefonódását szemléletesen mutatja a rokon Bernátfalvi Bernáthok családfája. Ezen (jobb alsó sarok) szerepel Johanna Bernáth férjeként Mihály Sárközy (ő ama többször szóba kerülő tiszafüredi rokon ill. ős), mely Johanna 1831-ben született Sára húga abba a tiszaroffi Borbély családba házasodott, akikkel a Sárközyek maguk is rokonságban álltak. Ez a Bernáth Johanna unokahúga (az apja unokatestvére) annak a Bernáth Teréznek, aki a mi Sárközy családfánkon E2-F1-G1 Sárközy (IV) Pál felesége (a linkelt Bernáth családfán középtájt, Szemere és Kossuth rokonsággal áll). Csak ebben a két generációban Berzeviczy, Kossuth, Szemere, Fráter, Szinyei Merse, lekcsei Sulyok (róluk külön poszt lesz), Pálóczi Horváth, Kazinczy, Lónyay családok szerepelnek. Megannyi ismerős név, népes családok. Ehhez a családi kiterjedtséghez az kell, hogy - mint ahogy a Bernáthfalvi Bernáth család történetéből  kiderül - több vármegyében rendelkeztek birtokokkal, még ha ez csak az adott birtokon élő családi ág (had) megélhetését szolgálta. Konkrétan Biharba a 18. század végén költöztek. 1841-ben már alispánt adtak a vármegyének, s a székelyhídi kerület országgyűlési képviselőjét. (A Bernáthfalvi Bernáth család érmihályfalvi ága) Ugyanilyen családi kiterjedettség olvasható ki a nagybócsai Sárközyken kívül több a családdal rokon, már tárgyalt családnál, a Frátereknél, a Guthiaknál. Mint a bevezetőben említettem, a konkrét személyek maguk nem annyira érdekesek, mint inkább a kor s a környezet.

A nagybócsai Sárközy-család általunk vizsgált ágának az érmelléki évtizedeiről (3 generáció) pontos adat kevés érhető utol a közkeletű családtörténeti publikációkban, forrásokban, ilyen szempontból a kecskeméti és szolnoki évek sokkal jobban adatoltak. Talán Nagyváradon a Direcţia Judeţeană Bihor a Arhivelor Naţionale fondjegyzékében  a 368 sz. alatt az érmihályfalvi református egyházközség anyagaiban (1769-1944), esetleg a 82 sz. alatt Érmihályfalva (Valea lui Mihai) ipartestületének anyagai között találhatunk valamit (úgy nézem, az a levéltár inkább a XX. sz-i anyagban 'erős').

Az 1862-ben Érmihályfalván született (id.) Sárközy György az tehát, aki házassága révén ismét átteszi a család eme ágának történetét az Alföldre, a frissen alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe. A Heves megyével 1876-ig törvényesen egyesített Külső-Szolnok vármegye területéből, valamint a Jász és a Nagy-kun Kerületből létrehozott új vármegye szintúgy új székvárosa Szolnok lesz a helyszíne a család további történetének. Adatolják, hogy eme Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesített vármegyében már birtokkal rendelkezett a család másik ágának már említett Mihály nevű képviselője, Tiszafüreden. Róla jegyezték fel egy helytörténeti munkában, hogy 1794 nyarán néhány közbirtokossal szemrevételezte birtokát, hogy bizonyos ártéri földeket felosszanak. Ekkor egy helybéli taksás nemes, bizonyos Péter Gábor többedmagával, kaszákal és botokkal felfegyverkezve a közbirtokosokat ebben megakadályozták. Kijelentették, hogy az ártéri réten a földesuraknak nem engednek kaszáltatni, amit pedig kaszáltatnak, azt elhordják. Sárközy Mihály kaszásait (jobbágyait) ki is verték az említett rétből, egy másik birtokos már lekaszált füvét elhordták, s maguk közt szétosztották. A közbirtokosok a vármegyéhez fordultak, mely katonai segítségért folyamodott a helytartótanácshoz, aki biztost küldött ki, s aki csak nehezen tudta a kedélyeket lecsillapítani, s persze  a végén a renitens taksást, nemeslevél ide, nemeslevél oda, "örökös számkivetésre Füredről kirekesztették" (előtte egy kis ungi-bungi). Biztos nagy súllyal jött latba, hogy Scheftsik György szerint Sárközy Mihály ekkor vármegyei táblabíró !) Ő lenne az egyes forrásokban az E oszlopban János és Pál testvére, akit 1773 körül említenek. Egy másik Sárközy, Sárközy Ferenc is 1844-ben a vármegye táblabírája, (de azt végképp nem tudom, hogy az 1719-ben vármegyei esküdtként említett Sárközy István a család tagja-e). Mindenesetre, mint említettem, az érmihályfalvi születésű nagybócsai Sárközi Ferenc (1820-1872) ebből, a tiszafüredi ágból származó leányt, nagybócsai Sárközy Johannát (máshol Janát) veszi feleségül. Ebből a házasságból származik a bekezdés elején említett György, az áttelepülő.

Szolnok

A szolnoki Városháza
A város, talán nem gondolnánk, csak az 1876. évi XXXII. (33.) tc. 1. §. (17) bekezdése alapján lett megyei székhely (ahogy Szeged még akkor sem, majd csak 1950 májusában). A www.1000ev.hu oldalán azt is szemmel kísérhetjük, milyen jelentős, köz- és államigazgatási törvényeket hoztak a kiegyezés után, amelyek végrehajtásához egy új közigazgatási rendszer is járult.  Szolnokon, új megyeszékhely lévén, a városi közigazgatás együtt fejlődött a megyei közigazgatással. Szinte szomjúhozta ez az újonnan kiépülő városi adminisztráció a jogi végzettségű, (gazdálkodás híján, vagy a mellett) közigazgatási pályára lépő középosztálybeli fiatalokat. Elébb megépült a megyeháza (1878), majd a város az 1880. február 21-i közgyűlésén megalkotta szabályrendeletét. A polgármester mellett 3 tanácsos, fő- és alkapitány, ügyész, árvaszéki ülnök, pénztárnok, ellenőr és számvevő, közgyám, városi orvos, városi mérnök, végül adóhivatali főnök alkották az elöljáróságot. Mellettük egy fő- és egy aljegyző, iktató-kiadó, kapitányi tollnok és három írnok dolgozott. A város ún. követválasztási székhely, királyi adófelügyelőség, ill. királyi adóhivatal székhelye volt, járásbírósága helyben, de törvényszéke Karcagon működött.  

Amikor tehát azt olvassuk id. Sárközy Györgyről Scheftsiknél, hogy  "Mihály, Heves- és Külső-Szolnok táblabírája házassága révén a roffi Borbély-családdal került rokonságba. Leszármazói közül Ferenc és neje nagybócsai Sárközy Johanna fia György jött megyénkbe, Szolnokon helyettes polgármester, városi tanácsnok volt. Juhász Rózával kötött házasságából származnak: 1. Ferenc (neje: horai Horánszky Arany, leánya: Marianne), 2. Gyula (neje: Horváth Mária) és 3. György dr., Szolnok város h. polgármestere, városi tanácsnok (neje: Tóth Katalin, gyermekei: György, Gedeon és Pál) (Kemp. IX. 251., O. E. 250.)", akkor azt úgy kell érteni, hogy ebbe a hierarchiába illeszkedett bele nem csak ő, hanem később hozzá hasonlóan fia, ifj. György is. (képek forrása

id. Sárközy György 1888-tól dolgozott Szolnok város közigazgatásában, előbb számtiszt, majd gazdasági és adóügyi tanácsnok (1909), végül a város kultúrális és városfejlesztési alpolgármestereként vonult nyugdíjba, ifj. Sárközy György 1919-ben jogot végzett, 1919-1921 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei gyakornok, majd aljegyző, 1921-től tanácsnok. 1927-ben, 1 évvel apja nyugdíjba vonulása előtt váltott, s tanácsnoknak választotta Szolnok városa, talán nem véletlen, hogy szintúgy építési és kultúrális ügyekkel foglalkozott, hivatali ideje alatt került sor a színház helyreállítására, a Művésztelep és a Tisza-part parkosítására, a Tisza-Szálló és Gyógyfürdő megépítésére. Az 1938-ban bizonyos felmerült pénzügyi visszaélés gyanuja miatt lemondott hivataláról. 1940-ben már az Első Magyar Kötő-Szövő gyár Rt. igazgatója volt.

Mindenesetre érdemes ifj. Sárközy György alábbi fiatalkori képét sokáig nézegetni, felsejlik belőle jó néhány vonása Nicolas Sarkozynak.

Innen felgyorsul az események bemutatása, meg egy kicsit visszafogottabb is leszek, tekintve, hogy a Levéltári törvény (1995. évi LXVI.tv.) 24.§. (1) bek. értelmében "személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő harminc év után válik bárki számára kutathatóvá. A védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születéstől számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított hatvan év." Így a nagyapánál véget ér majd ez áttekintés, de addig azért még van egy kis időnk.

Érdemes elmondani, hogy a dédapa, id. György 3 gyermeke közül a legidősebb, Ferenc a város egyik, országos politikában szereplő családjába, a Horánszky családba nősült. Az a család, aki Horánszky Nándor személyében ellenzéki pártvezetőt (Apponyi mellett a Nemzeti Párt létrehozója), majd minisztert is adott a városnak, s képviselőt a vármegyének 1922-től 1931-ig (törökszentmiklósi járás). Szolnoki olvasóink kérdezzék meg a nagyit, hol (minek a helyén) volt régen a Horánszky Nándor utca. S tudják-e ők, hogy a katolikus temetőben (igen, a nagy temető), annak a vége felé (a második megállónál leszállva), az utolsó bejáratnál bemenve az 1848-as emlékmű szomszédságában van a családi temetkezési hely, ahol nyugszik a dédnagymama (Gyöngyösi Juhász Rózsa), az ő szülei, a dédnagypapa (id. Sárközy György), a nagyapa (ifj. Sárközy György), s még egy rokon, a fiatalon elhunyt Sárközy Géza. 

A nagyapa ifj. Sárközy György három fiút nevelt: az ifjabb Györgyöt, aki a külügyminisztériumban dolgozott, s előbb a müncheni főkonzulátuson, majd a zágrábi misszión teljesített szolgálatot sajtóattaséként, Gedeont, aki tüzértiszt lett, valamint a náluk jóval fiatalabb Pált. A becsült és szeretett városatya anyagilag nem járt különösen jól, családi házuk mellett csak egy kis nyaralót tudhattak magukénak. A Sárközy család egykori alattyáni birtoka is egy távolabbi rokon, Maár Lajos tulajdona volt akkoriban, ahová a Sárközy fiúk sokszor ellátogattak. A két nagyfiú felnőtt, és elkerült hazulról, ám Pali továbbra is ott maradt az idős rokon mellett. Maár Lajos – aki egész életében egyedül élt – sokszor mondogatta is, hogy a birtokot halála után Pali fogja örökölni. Ennek a tervnek a háború szabott gátat, a háborús vereség után ugyanis elvették a birtokot, Pali így nem kaphatott semmit Lajos bácsijától. Ő akkor volt 16 éves, a pesti Rákócziánum, majd a gödöllői premontrei iskola növendéke. A szülők és Pál 1944-ben az orosz invázió elől Ausztriába menekült, ahonnan csak 1946-ban érkeztek haza. Akkor hazatért az ifjabb György is, aki először segédmunkás lett, majd egy tervezővállalatnál kapott munkát, Gedeon pedig építészi képesítést szerzett, s úgy próbált érvényesülni. A két idősebb fiú közül György 1956-ban távozott Magyarországról, mégpedig egykori állomáshelyére, Münchenbe. Őt a hetvenes évek elején követte öccse, aki családegyesítés címén utazott Nyugat-Németországba. Ma már egyikük sem él. (Forrás: Magyar Nemzet)
 

A Maár-családnál - mint olvashatjuk, szintúgy -  visszaköszön a rokoni házasságok rendszere. Az első részben vázolt leszármazási táblában A1-B3 alatt szereplő Sárközy Zsuzsanna leszármazottáról van szó. Érdekes találkozása ez a történelemnek önmagával. A színhely Jász-Nagykun-Szolnok megye, Alattyán. Ebben a községben töltötte nyarait Sárközy György és Pál, utóbbi Nicolas Sarkozy édesapja. "A víztorony helyén állt a család kúriája. Mosonyi Lajos helytörténész mutatja az azóta lebontott épület képét, és arról mesél, milyen tisztelettel emlékeznek még ma is az emberek a Sárközy-, illetve a rokon Maár-családra. [...] A helyi legenda szerint Sárközy Pál a háború alatt saját halálhírét keltve menekült nyugatra, úgy, hogy egy patakparton talált holttest ruhazsebébe csúsztatta iratait.

Egy korábbi blogbejegyzés másról számol be Alattyán kapcsán. "Jó néhány helybeli szólal meg, akik még emlékeznek a Sárközy családra, sőt az akkor még gyerek Pálra (szül.1928) és fiú testvérére, akik ugyan Pesten laktak, de a nyarakat itt töltötték nagyszülei nagybácsijuk (Tóth-Maár Lajos) birtokán [...] Az egyetlen (még Magyarországon) élő rokon, Sárközy Mariann, Budapesten lakik, és akit ugyancsak felkeresett a Reuters riportere. Az asszony elmondása szerint családjuk nem volt gazdag, viszont Pál édesapja nagytiszteletben álló városi tanácsos volt Szolnokon. A vagyonukat gyakorlatilag Pál nagyapjától örökölték, amiből aztán a Sárközy gyerekeknek lakást vettek. Alattyáni házukat (kastélyukat?) lebontották, és attól kezdve a nagybácsinál a Maár-kastélyban laktak, amit a háború után 1950-ben államosítottak – meséli Mariann. Sárközy Pál állítólag két okból hagyta el az országot: kalandvágyból, és mert félt a rendőrségtől. Ausztria, Németország majd Franciaország következett, ahol 1949-ban megnősült, három gyereke született (Guillaume 1951, Nicholas 1955, François 1957), majd 1959-ben elhagyta családját."

Ne időzzünk sokat Alattyánnál, e hely csak Nicolas Sarkozy szüleinek életében (anyai származás) játszott szerepet a család történetében, Sarkohoz konkrétan semmi köze. Alattyán sem a család felemelkedésében, sem vagyoni helyzetében nem játszott szerepet, csak egy generáció, az utolsó, Nicolas édesanyjának, Csáfordi Tóth Katinka életének az idején.
Kitenkintő Nicolas Sarkozy életrajz "Alattyánban, Nicolas Sarkozy nagyszülei, Tóth Katinka birtkolt egy körülbelül 200 hektáros földet és egy kúriát. A birtokot és a kúriát azonban a Sárközy-család 1934-ben, a nagy világválság okozta inflációs időkben, néhány zsák búzáért eladta"

"Ellenben, az alattyániak jobban emlékeznek a Sárközy-rokonsághoz tartozó földbirtokosra, Tóth-Maár Lajos-ra. A Tóth-Maár-család – akinek kastélyában a második világháborúig többször vendégeskedtek a Sárközyek, köztük Nicolas Sarközy édesapja – már a harmincas években korszerű gazdaságot épített itt fel. Elektromos hűtő- és tárolórendszert alakított ki, ahol a tehenészetből származó tejet raktározták, a jószágokat önitatókból itatták, volt gőzgép, olajütő, gazdasági kisvasút és rózsakertészet is Alattyánban. A birtok olyan jól működött, hogy az államosításkor a földosztó bizottság elnöke nem engedte szétszedni, hanem egyben tartotta, s később egy termelőszövetkezet épült ki a bázisán. Mára csak a tehenészet maradt meg, ez a falu egyik fontos gazdasági ágazata."

Adós vagyok még két 'vonatkozás' bemutatásával. Az egyik a közismert jogászprofesszor rokoni kapcsolata (maga is nagybócsai Sárközy), a másik pedig a közismert költő és a Csáfordi Tóth család 'vonatkozása'.

1. Sárközy Tamás tagja a családnak. Eredetileg Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Ottó Gyula Józsefként anyakönyvezték, ahogy 2002-ben mondta "Édesapám családja Komárom megyei, nemesi előnevük Nagybocsai Bocsai volt, engem még így kereszteltek meg - Nagybocsai Bocsai Sárközy Tamás Ottó Gyula József szerepel az anyakönyvi kivonatomban. Ugyanakkor a család számos tagja - lényegében az 1800-as évszázadban - kivándorolt Nyugatra, mégpedig egyik ága német-osztrák, a másik francia területre. A francia ághoz tartozik például Nicolas Sárközy francia jobboldali politikus, aki most éppen belügyminiszter. Apai nagyapám, Sárközy Gyula Bécsben volt mérnök, és az édesapám is Bécsben végezte el a műszaki egyetemet. Ezt követően azonban az osztrák-magyar útépítő vállalat mérnökeként Magyarországon dolgozott, és itt ismerkedett meg édesanyámmal az 1930-as évek második felében"

Komárom megyébe a család társadalmi helyzetét megerősítő nagybócsai puszta művelési ágában bekövetkezett változás idején - nagyjából Sárközy János Érmihályfalvára történt költözése idején - 'ágazott el' a család. Sárközy József 1802-ben már Komáromban született, ezért feltehetően az ő apja, volt az, aki a 2. részben vázolt módon, szintúgy házasság révén teremtett önálló, a nagybócsai puszta hasznától független egzisztenciát. A komáromi ág több tagjának életrajza szerepel Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. munkájában (persze ki kell tudni szűrni a csallónádasdiakat). Ez olvasatomban azt jelenti, hogy - anélkül, hogy ismerném a család ama ágának a leszármazását (mé' assem?), s anélkül, hogy  a professzor úr családi 'ügyeibe' ütném az orrom -  nagy biztonsággal kijelenthető, hogy hatodunokatestvére, vagy feltételezve, hogy a polgári lét némileg megnöveli egy emberöltő 'számítási' idejét, ötödunokatestvére Nicolas Sárközynek. Aki kicsit is foglalkozott genealógiával, az tudja, hogy ez 'közeli' rokonság. Arról nem beszél, de széles mosolyában ott húzódik annak pontos ismerete, hogy ez egyúttal a bonyhádi Perczel családdal is rokonságot jelent, hisezn Perczel Mór felesége fent említett magybócsai Sárközy József leánya, Júlia volt.

2. A másik, a lánglelkű költő "esete Tóth Marival" Rózával.

"Azt írja az újság", hogy "1839-ben, az akkor 17 éves Petőfi Sándor Ostffyasszonyán vakációzott. (más forrásban rokonánál Salkovics Péternél házitanítóskodott) Itt ismerte meg a szomszédos településen élő Csáfordi Tóth Rózát, akibe rögtön bele is szeretett. Bár a lány nem viszonozta érzelmeit, az ifjú elárasztotta szerelmes verseivel (Elválás, Első szerelem) Rózát. A megismerkedéskor, májusban már a következő sorokat írta a költő:

< Szende, szerény ibolyák völgyén fűzögetve bokrétát/ Szökell berkének kedvesem árnyai alatt./ Jött és látta Eros bájait, irigyelve pirula/ S a fák lombi fölé könnyeket ejtve futott. >

A Róza-versekből csak néhány maradt fenn az utókor számára. A románcnak a nyár elmúltával vége is lett, két évvel később Csáfordi Tóth Róza férjhez ment Csabdira Móricz Ferenc táblabíróhoz, aki úgy kedveltette meg Rózával Csabdit, hogy ugyanolyan kúriát épített, mint amilyenben a lány felnőtt. Az épület még ma is áll, ebben működik az orvosi rendelő és az óvoda. Móriczné Tóth Róza sírját fekete márványkő jelzi a Csabdi temetőben. Hiába minden: óvoda, rendelő, - ha megkérdezünk egy Csabdi embert, van-e híres ember eltemetve a temetőben, gondolkodás nélkül vágja rá, hogy igen, Csáfordi Róza, Petőfi szerelme... (Kapcsolódva a jelen korhoz, érdekes megemlíteni, hogy Nicolas Sárközi, francia elnök nagymamája szintén Csáfordi lány volt, Csáfordi Tóth Katalin.)"

Végül, hogy keretet is adjak e lassan végtelennek tűnő folyamnak, s visszazárjak az első rész indító gondolatához, csak kikívánkozik belőlem, hogy e számomra nagyon érdekes családtörténeti összefoglaló készítése során Ady jutott gyakran eszembe (Ady: Az Értől az Oceánig)

"Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba."

 

Bon voyages M le Président !

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr171160866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czelder Orbán 2009.06.12. 15:24:17

Ez egyre jobb! Nem lobbiztok azért, hogy ez valahol nyomtatott formában is megjelenjen? "Kár" lenne, ha csak e blog hasábjain olvashatnánk és az író nem húzna hasznot egy ennyire aktuális témából. :-)

lécci 2009.06.13. 23:38:59

@Czelder Orbán: Szia!
Az író már abból hasznot húzott, hogy az internet, s néhány közkeletű geneológiai forrás áttekintésével egyáltalán 'képbe került'. Amúgy persze köszönöm méltató megjegyzésedet :)

Az író azért tisztában van vele, hogy ilyen mélységű összefoglaló nem készült még, reméli sokakat érdekelni fog, s azzal is, hogy pár nap levéltári kutatással mennyivel pontosabb képet lehetne rajzolni (semmi újat nem adott hozzá, nem közölt más forrásban még meg nem jelent adatot, talán azzal, hogy leírt néhány szembeötlő párhuzamot, jelenséget - amiket gondolja más is meglátna, ha összetenné az adatokat -, sikerült egy három évszázados családtörténetet vázlatosan áttekinteni. Valamennyiünk családtörténete megírható hasonló fejezetekkel)

Czelder Orbán 2009.06.15. 02:37:37

@lécci:
Az író csak ne szerénykedjen! Tessen könyökölni! :-)

Rasz 2009.07.08. 20:38:20

Az elnök úr tud arról, hogy ezen oldalakon megidéződtek őseinek szelleme?
Talán kellene. Ha nem ismeri családja történetét azért, ha ismeri, azért.

lécci 2009.07.09. 09:48:44

Valószínűleg ismeri a családtörténetüket, nem feltétlen ebben a metszetben. Ez csak egy ág, az apai, s vékony pallón haladtunk. Az ún 90 éves szabályhoz igazodva, azt tiszteletben tartva én sem nagyon írtam a nagybácsikról (utolsó két generációt értve), s mindig a közeli generációk az, ami a családi köztudatban benne él.

Ha csak 100 évet (4 generációt veszel) az már 16 ág (2^4), azaz ebben a rövid 100 éves időszakban csak az 1/16-a, s ha feljebb mész még 200 évet s akkor még mindig 'csak' 1700 környékén jársz, az 2^12=4096 ősszülő. A Kecskemétre beköltöző Mihály pedig még ennek is egy generációval előtte van (az 8192), azaz 1/8192-ed része az ő története a Nicolasig tartó őstörténetnek.

Nagy tud ám lenni egy ősfa, s akkor még az elágazásokat nem is tekintetted, csak az ősöket :)

Amúgy meg a családok belső életét tekintve az anyai ág mindig is erősebb érzelmi kötődést alakít ki az egyénben. Amikor az apai ágat nézzük, meg a családnevet adó vonulatot, akkor egyfajta közösségi érzés hatja át a kutatót. A Mi tudata. Ezért van az, hogy sokan hiszik, ha nem Kissnek, Nagynak, Szabónak meg Tóthnak hívják, azaz nem egyértelműen gyakori a családneve, akkor egyedi. Az egyedi családnevek viszont igen ritkák.
Esetünkben (1. rész) is írtam hány Sárközi család volt már a XVII. században. S ezeket meg kell tudni különböztetni, s ez gyakran nehézséget okoz.

Azért 'vettem fel' a témát, hogy mi magyarok lássuk, hogy kb. mi az ábra, ami a történeti részt illeti.

Rasz 2009.07.09. 10:11:12

@lécci: Köszönöm a választ. Nagyon nehéz fába vágtad... A családfa kutatás azért is problémás mert általában valaki csalódik. Vagy a kutató, de legtöbbször a "célszemély".

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2009.10.29. 16:46:58

Nagyon jó összeszedett írás. A családnak élnek tagjai Vas megyében,azt hiszem az 1970-es években a balatonlellei gimnázium(?) igazgatója is Sárközy volt. Méghozzá ezen családból (Honnan tudom?: Egész egyszerűen van nálam egy rakás levelezőlap a nagy-bocsai Sárközy család tagjaitól)

Azt nem tudja valaki,hogy Cs. Tóth Róza pontosan milyen rokoni viszonyban volt Cs. Tóth Katalinnal?
Amúgy a férjétől (nemes vadászülési) Móritz Ferenctől egy lánya született.Otília, aki a verebélyi Marzsó (Marssó) családba házasodott. Bár ez nem kapcsolódik ide.

lécci 2009.10.29. 19:30:15

@Nobilis1526:
Mint írtam fentebb a topikban "...visszafogottabb is leszek, tekintve, hogy a Levéltári törvény (1995. évi LXVI.tv.) 24.§. (1) bek. értelmében "személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő harminc év után válik bárki számára kutathatóvá. A védelmi idő, ha a halálozás éve nem ismert, az érintett születéstől számított kilencven év, ha pedig a születés és a halálozás időpontja sem ismert, a levéltári anyag keletkezésétől számított hatvan év."

Ezt kérem a tisztelt kommentelők részéről is betartani, ha már a szerző ezt betartja, és utal rá (kivétel lehet, ha az említett személy közszereplő, mint pl. Sárközy Tamás professzor)

scepus 2010.02.01. 23:31:52

Tisztelt Szerző !

Érdeklődéssel olvastam cikkét a nagybocsai Sárközy családról mivel Nicolas Sárközy belügyminiszterré választása idején a Francia Heraldikai és Genealógiai Társaság Vajay Szabolcs úrral együtt felkért a család történetének kutatására. Az Ön által leírtakhoz a következő megjegyzésem lenne:
Sárközy identitását illetően én úgy gondolom , hogy „magyar az aki annak vallja magát”.
Ismerve a német megszállás és a háború utáni viszonyokat - nem gondolom, hogy az apja pusztán megélhetési problémák miatt menekült el az országból több ezer társához hasonlóan. Elég ha csak a gyáli atrocitásokat idézzük fel.

Egy család nemességének korabeli igazolása hosszú és kimerítő eljárás volt amely több esetben akár évtizedekig is elhúzódhatott így ennek valódiságában nem érdemes kételkedni. Ezek alkalmával a tanúvallomásokon kívül bekérték a megyei jegyzőkönyvek, adóösszeírások és az egyházi anyakönyvek adatait. A nemességszerző Mihályról annyit tudunk, hogy Fülek várában volt katona és nem sokkal az armális megszerzése után török fogságba esett majd kivégezték. A Koháryakhoz való kapcsolat nem állja meg a helyét, mivel a kihirdetés a nemesi közgyűlés helyszínén történik és nem sok köze van a kihirdetett személy lakóhelyéhez. Emellett valószínűtlen , hogy egy királyi várban , a közeli birtokos jobbágya hadakozzon miközben otthon érik a gabona. A család egyébként nem kapcsolható egyetlen korábban ismert nemes Sárközy családhoz sem mivel az oklevél kimondja , hogy „ e statu et conditione ignobili” tehát nem nemesi származásból emelik az ország nemesei közé. A két címer hasonlósága egy kicsit sántít mivel a Koháryékhoz hasonló kardot tartó oroszlánt még vagy kétszáz család vallja magáénak a külföldi analógiákat nem számítva. A nemességszerző Mihály árván maradt , szintén Mihály nevű fia költözik Fülekről Kecskemétre ahol nemességét elhallgatja a kettős adózás elkerülése miatt. Ő egy várost ért rajtaütés során veszti életét. Két nővéréről semmit sem tudunk.
A család fennmaradt levéltára a Ráday Gyűjteményben található. Ezt használja Rácz István : Városlakó nemesek az Alföldön című munkája, ahol elég sok utalás történik a családra. Legutolsó nemességigazolásuk 1939-ben a Belügyminisztérium által történt. Jelzete: 263 455 / 939-II és Országos Levéltár Y1 131/1939.
A fentiektől eltekintve gratulálok a cikkhez.

Üdvözlettel:
Zsigray Zsolt
A Jeruzsálemi Szentsír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának és a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének genealogusa.

lécci 2010.02.02. 10:51:58

@scepus:
Tisztelt Zsigray Úr !
Köszönöm érdeklődését a cikkem iránt. Megjegyzései, kiegészítései, s főképp pontosításai fontos hiátusokat pótoltak.

Mint látta, e blog keretében a távolabbi múlttal (a történelmi távlattal) foglalkozunk, a közelmúlttal a kutatási elveknek megfelelően nem, vagy csak érintőlegesen, ezért nem foglalkoztam az élő generációk történetével, erre a cikkben is többhelyütt utaltam.

Nem kételkedik a cikk a nemesség szerzésének valódiságában, csak szűkös adataim alapján annak körülményeit nem tudtam egyértelműen az olvasók elé tárni. Erről adott információit külön köszönöm.

A címerek hasonlóságát értelmezésemben a "még vagy kétszáz család" hasonló címere még inkább alátámasztja, mert arra céloztam, hogy heraldikai jelképek választása tudatos.
Természetesen nem feltételezek közvetlen Koháry kapcsolatot, igazolni nem tudnám, így elfogadom, hogy véletlen egybeesés az ágaskodó fenevad (még ha más is) választása. Leginkább az foglalkoztat e kérdésben, hogy miért éppen Kecskemétre költözött át 1660-ban a család (s itt 'találkozik' a történet megint a Koháryakkal) Rendelkezik-e erről információval?
Figyelmét, s elismerését még egyszer köszönöm.

Üdvözlettel: A szerző
(magánlevélben természetesen még a mai nap bemutatkozom :)

scepus 2010.02.14. 02:38:51

@lécci:
Tisztelt Szerző !

A Sárközy család nemességszerzése idején , 1628-ban Koháry Péter még Érsekújvár kapitánya volt. Fia István 1657-ben nyeri el a füleki örökös várkapitányságot és az ö feleségének Balassi Juditnak anyai örökségét képezte a kecskeméti birtok. Természetesen nem lehet kizárni, hogy a két család ismerte egymást bár a fennálló vagyoni és társadalmi különbség miatt szorosabb kapcsolatot nehéz elképzelni. Valószínűbb , hogy a törökök által megszállt Pest vármegye Füleken tartott közgyűléseinek egyikén találkozhatott kecskeméti nemesekkel így leendő apósával is akiről csak annyit tudunk hogy vezeték neve Kálmán volt.
Sárközy János 1772-ben írt verses családtörténetéből tudjuk , hogy a Kecskemétre költözött Mihály vagyontalan volt és nemességét is titokban tartotta mivel ebben az időben a kettős adóztatás (vármegye és a város) terhét még nem tudta viselni. A családi hagyomány szerint fia Sárközy János előbb parasztbíró majd II. Rákóczi Ferenc hadnagyaként elesik valamelyik ütközetben. Az ö gyermeke Pál volt az első, aki komolyabb birtokot szerez a megyében és igazolja nemességét 1754-ben. A fentiek ismeretében valószínűtlen, hogy a címer motívumának választásában a Koháry családnak bármilyen szerepe lehetett. Az viszont nem kizárt, hogy az új lakóhely megválasztását a Koháry család által nyújtott szolgálat elfogadása magyarázza bár a magánbirtokoknak saját – a várostól független birtokközpontjuk volt.
Sajnos a 17. századi címerek elég egyhangúak. Többségében a török harcokkal ill. a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos jelképeket használnak. Ezek előzménye már az antik jelképrendszerekben is felbukkan, mint pl. a griff vagy az oroszlán. Speciális keresztény attribútum a fiait saját vérével tápláló pelikán, amely Krisztus önfeláldozását jelképezi. A fegyvert tartó állatok vagy képzeletbeli lények inkább a török harcok idején terjedtek el. Ezek a harcos erejét jelenítik meg. Az ide sorolható farkas a ritkább címerképekhez tartozik melyet inkább a Farkas vezetéknevű családok vettek fel előszeretettel. Természetesen ebben a korban is születtek érdekes címerek, mint például a Jókai vagy a Vízváry családnak adományozottak. Az első egy teljes sátortábort és a címernyerőt ábrázolja amint egy vártoronyból ágyút süt el a vár alatt felvonuló törökökre míg a második Izsák feláldozásának bibliai történetét jeleníti meg.

Üdvözlettel:
Zsigray Zsolt

lécci 2010.02.14. 21:25:24

@scepus: Tisztelt Zsigray Úr!

Köszönet az újabb kiegészítésekért. Látom a Koháry "gyanusításom" nem hagyja nyugodni. Nos én abból indultam ki, hogy 1628 és Szentantal. A kihírdetés helye akkor már Koháry kézen volt, s később Kecskemét felbukkanása, s az ottani bírók földesúri jóváhagyással történő választása ütött szöget a fejembe a "két pont meghatároz egy egyenest" elve alapján. Ezt fejelte meg a heraldikai jelképek gyanús hasonlósága. Írtam, hogy íróasztal mellől tekintettem át az úgy elérhető adatokat, s ha levéltárba megy valaki, mennyivel messzebb juthat.
Lényegében nem állítottam, csak felvetettem a Koháryak szerepét, ami Koháry kapcsolat ezek alapján igazolható, az csupán annyi, hogy a generációkon keresztül megjelenő egy-egy bíró a családból nem lehetett volna, ha nem hagyja jóvá az akkori földesúr, az akkori Koháry családfő.

A múltkor említette Füleket, most, hogy látom keresi a Kecskemétre való átköltözés okait, belenéztem Fülek történetébe, s azt látom, hogy az a cikkben is szereplő Bosnyák Tamás volt 1616-1634 között a kapitánya, akitől - ahogy a 2. részben írtam - a Bosnyák-Balassa-Koháry házasságokkal Kecskemét 1/4-e, az első kecskeméti birtokrésze a Koháryaknak származott.
S ez a Magyarbéli Bosnyák Tamás egyben 1617-1630 között Hont vármegye főispánja is volt, azaz Szentantal, nem mint a vármegyei üléseknek időnként helyt adó birtokként (a nemességszerzéskor már épp Koháry zálogbirtok) jelenik meg, hanem csak vármegyei ülés helyszineként, s erősebbnek érzem - szintúgy a két pont, vonal stb. kapcsán - a füleki várkapitány + vármegyei főispán + kecskeméti birtokos 'illeszkedéseket', függetlenül attól, hogy a kecskeméti birtokosság évtizedekkel megelőzi Mihály beköltözését. Mert feltételezem, hogy halott már s esetleg járt is Kecskeméten a családból egy generációval korábban is Sárközy.

Ha van még amire jut, akár szöges ellentételesen a felvetéseimmel, kérem ossza meg velünk. Köszönöm.

scepus 2010.02.15. 19:52:08

Kedves Lécci !

A kérdést valószínűleg csak Kecskemét város levéltárának átnézése után tudjuk eldönteni. Nemrég kapott felkérést a családtól az egyik ismerősöm , hogy kutassa fel a család eredetét. Az ő adataival talán előbbre jutunk. Információim szerint a Kecskemétre költözött Sárközy apja nem sokkal az armális megszerzése után török fogságba esik és ott kivégzik ami elég furcsa mert általában a rabokat vagy eladták vagy váltságdíj ellenében szabadon bocsájtották. Elképzelhető egy olyan variáció is , hogy az árván maradt fiút a Koháryak vitték magukkal Kecskemétre.

Üdvözlettel:
Zsolt

miro132 2014.02.11. 09:25:55

Tisztelt Cikkiró!

Szeretném megkérdezni azt, mire alapozza a csáfordi Tóth Rózával való rokonsági kapcsolatot ? csáfordi Tóth Katinka katolikus volt mig Róza és az egész csáfordi Tóth család evangélikus. Érdekes lenne ha a kapcsolatot tényleg ki lehetne mutatni.