II. Tiberius Constantinus,
és hadvezére, majd utóda, Maurikiosz

578-ban Constantinopolisból új magister militumot neveztek ki keletre, mégpedig a kappadókiai Mauríkioszt. A következő évtizedek eseményeinek legfőbb formálója lett a tehetséges katona (és későbbi császár). Maurikiosz a perzsa betöréseket megállította, majd seregével átvette a kezdeményezést, és a Tigrisig nyomult, kirabolta közben Singara-t, és elfoglalta Aphumon-t. Igaz, a kulcserődök megmaradtak perzsa kézen. Huszrau ismét békét szeretett volna kötni, de most meg az akadályozta meg, hogy meghalt. (Közben a római császári trónon is változás történt, 574-től II. Tiberius Constantinus váltotta Jusztinuszt.) Huszrau utóda IV. Hormizd lett, az egyik fia, aki, hogy hatalmát biztosítsa, igyekezett keménynek mutatkozni, és visszautasította a rómaiak azon követeléseit, hogy a perzsák által megszállt területeket visszaszolgáltassa (konkrétan Dara-t). Egyébként legyilkoltatta testvéreit is, hogy hatalmát ők se próbálják veszélyeztetni - ezt csak mellékesen jegyzem meg. Hormizd keménykedése azonban csak oda vezetett, hogy Maurikiosz tovább folytatta áldásos tevékenységét perzsa területen, és ez utóbbiak nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. A harcok ekkor már egyértelműen perzsa területen folytak, 580-ban konkrétan a mai iraki Kurdisztán területén. 581-ben Maurikiosz már még keletebbre tervezett hadjáratot indítani, Médiába és azon keresztül dél Mezopotámiára akart törni, kikerülve a perzsa fővárost, egyszersmind elvágva azt az ország keleti felétől. Az ambíciózus tervet azonban a ghasszánida uralkodó elárulta a perzsáknak (nem volt azért teljesen harmonikus a viszony a "szövetségesek között", vagy mondhatnánk, ha ilyen barátaid vannak, ellenségekre már nincs is szükséged, Maurikiosz), így a támadásból menekülés lett, bár a Jusztiniánusz utáni időszak egyik legtehetségesebb leendő császára végül sikeresen visszavonult római területre.
582-ben azonban Maurikiosznak vissza kellett térnie Constantinopolisba, a császár egészségi állapota ugyanis rohamosan romlott. A hazatérő győztes hadvezér (és egyszerű kappadókiai örmény parasztember fia) itt elnyerte a jutalmát a császár lánya, és fele/egész királysága képében. A keleti háború így viszont másokra maradt. Az utódnak kinevezett John Mystacon (nem tudom a magyar nevét) nem bizonyult sikeresnek, hamar le is váltották, őt viszont egy újabb tehetséges katona, Philippicus követte (583-ban elvette a császár nővérét, így Mauríkiosz sógora lett). A következő évek váltakozó harcokkal teltek, a rómaiak főleg a perzsa kézen levő Észak-Mezopotámiát, a perzsák pedig az átjáróházzá váló Örményországon keresztül kappadókiai, és bizánci órmény területeket próbáltak támadni, lényegesebb területi nyereség nélkül. Az időszak legérdekesebb eseménye a váltakozó csapatmozgások mellett az volt, hogy 588-ban a még Dara elfoglalálsakor fogságba került rómaiak egy csoportja sikeresen megszökött Susa környékéről, és hazaküzdötte magát. Ezen a ponton szokott az következni, hogy az egymással nem bíró két fél közül előbb az egyik, majd a másik is belátja, hogy tényleg nem bírnak egymással, majd elkezdődnek a béketapogatózások, végül pedig békét kötnek. Itt most ez máshogy történt. Római részről a fő akadály az volt, hogy az üres kincstárat öröklő császár mindenképpen igyekezett elkerülni, hogy egy esetleges béke fizetéssel járjon, illetve, hogy Dara perzsa kézen maradjon, mert az Szíriát igen nehéz helyzetbe hozta volna (visszafoglalni az erődöt nem tudták). A császár takarékoskodása egyébként 588-ban a keleti seregek lázadásához vezetett, de ezt a perzsák nem tudták kihasználni. Perzsa részről pedig sikerült lezárni a türkök elleni háborút, miután Bahrām Chobin Herat mellett nagyon megverte a türk kagán seregét. Így a két frontos háború lezárult, a Bizánccal szövetséges türkök nem jelentettek további komoly veszélyt, át lehetett erőket csoportosítani nyugatra. Gondolom mindenki sejti, hogy mi fog következni. Nos, elárulom, nem. A nyugatra átvezényelt Bahrām elért néhány sikert az örmény fronton, de végül az Araxes folyó mellett vereséget szenvedett. A nagykirály erre elcsapta a népszerű tábornokot, féltékeny volt ugyanis a sikereire. A leírások szerint egy öltözet női ruhát küldött neki, hogy azt viselje, erre a tábornok írt neki egy anyázó levelet. A nagykirály erre kiküldte az embereit, hogy fogják el a tábornokát, és hozzák elé, de itt egy nem várt eseménysor indult el. Bahrām párthus származású volt, sőt, büszke is volt erre, mint a Mihran-ház tagja, akik a származásukat Perzsia korábbi uraiig, az arszakidákig vezették vissza. Nem vette tehát jó néven, hogy a nagykirály beszólt neki, és népszerűsége olyan nagy volt, hogy az ellene küldött katonák is melléálltak, Bahrām pedig nyíltan fellázadt. Ezen a ponton a nem sok politikai érzékkel rendelkező nagykirály sorsa megpecsételődött. Tábornoka lázadása után a saját fia is ellene fordult, a polgárháborútól tartó főnemesek pedig lemondatták Hormizdot, meg is vakítatták, biztos ami biztos alapon, aztán, hogy még biztosabb legyen a dolog, valaki meg is gyilkolta. És eztán Huszrau nevű fiát kiáltották ki nagykirálynak (ezen a néven a második). Csakhogy Bahrām Chobin ekkor már nem akart megállni, ő maga akart király lenni, és az elképzelhetetlen be is következett: Huszrau menekülni kényszerült, és Bahrām saját maga ült a trónra VI. Bahrām-ként. A dinasztiaalapító Ardashir óta először fordult elő, hogy nem a királyi dinasztia adta a nagykirályt.
 

Hormizd,
és II. Huszrau

Római szemmel nézve a dolgot, ez igazi jolly joker volt. II. Huszrau (aki egyébként később még marha nagy fejfájást fog jelenteni a rómaiaknak, angolul mondva fájdalmat a seggben) római területre menekült, Maurikiosz pedig meglátta benne a lehetőséget. Meg kell jegyezni ezen a ponton, hogy tulajdonképpen két lehetséges kedvező forgatókönyv is létezhetett, meg egy kedvezőtlen, de ennek volt a legkevesebb esélye. A rómaiak számára csak az lett volna kellemetlen, ha Bahrām sikeresen stabilizálja a hatalmát, és folytatja a háborút, de ez, tekintve, hogy nem volt a Szasszanida-dinasztia tagja, felettébb valószínűtlennek tűnt. A egyik kedvező lehetőség az lett volna, hogy hagyják, hogy egy teljes birodalomra kiterjedő polgárháború törjön ki, mindenki üssön mindenkit, majd a végén Róma nevessen, és elvegye, ami kell neki. Ebben is meglett volna a ráció, csakhogy volt a dologban bizonytalanság. Maurikiosz így inkább úgy döntött, hogy Huszrauval szorosabbra fűzi a kapcsolatait. Első körben hozzáadta az egyik lányát, és (valószínűleg) adoptálta. A fiatal perzsa nagykirály így a rokona lett, tehát nem fordulhatott csak úgy ellene (igaz, az adott helyzetben nem is volt miért). Ez után pedig kölcsönzött neki egy elég komoly haderőt, hogy segítsen visszaszerezni a trónját.
Az ismét perzsa területre lépő Huszrau maga mellé állította Nisbis védőit, ezzel egy időben visszaszolgáltatta az árulással perzsa kézre került kappadókiai Martyropolist apósának. Bahrām ellene küldött seregét Nisbis mellett megverte ezután, és elindult ktésziphóni trónja felé, amelyet ez évben vissza is szerzett. Cserébe Dara is visszakerült az após birtokába. Bahrām Atropatene-be vonult vissza (a hátországa amúgy is az ország északi, északkeleti része volt). Végül ebben az évben a két irányból támadó rómaiak végleg leverték a trónbitorlót Ganzak mellett.
Mivel a két birodalom formálisan még mindig háborúban állt egymással, szükséges volt, hogy ezt az állapotot egy békeszerződéssel rendezzék, és ez a béke - könnyen kitalálható - a rómaiakra nézve volt meglehetősen kedvező: a már korábban visszaszolgáltatott két fontos határerőd mellett perzsa Örményország nagyobb része is római kézre került egészen a Van tóig, illetve Ibéria egészen Tbilisziig. Ráadásul a perzsák védelmi pénzt sem kértek (természetesen a kaukázusi kapu védelmére, mint addig), így a római büdzsé kiadásaiból is kimaradt egy komoly tétel.
A továbbiakban teszünk egy kis kitérőt. Maurikiosz császár tevékenysége ugyanis önmagában nagyon fontos a további események követéséhez. Maurikiosz keleti győzelme első ízben változtatott a rómaiak javára a staus quo-n azóta, hogy a birodalom fővárosát Nagy Constantinus császár áthelyezte a Boszporusz partjára, követvén azt az állapotváltozást, hogy a birodalom gazdasági súlypontja végérvényesen átkerült keletre. A perzsa polgárháború után ráadásul olyan ember került a trónra, aki a császár lekötelezettje volt, így Maurikiosz teljesen nyugodtan fordulhatott nyugat felé, és foglalkozhatott a Balkánt sújtó avar - szláv támadásokkal. A nyugati háborút is sikerrel vívta meg, majdnem sikerült teljesen megszüntetni a szláv - avar veszélyt, amikor 602-ben a császár takarékoskodása miatt folyamatosan elégedetlen sereg fellázadt ellene, őt Nicomediában elfogták, és kivégezték (leirások szerint az után, hogy öt fiát a szeme láttára fejezték le, az asszonyt és a lányokat meg ... nem, kolostorba zárták). De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez az esemény újabb háborút robbantott ki a két birodalom között, mégpedig az utolsót, a legnagyobbat.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr581168587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sovesztomesz 2009.06.18. 20:30:47

Üdv!
Szép kis írás, köszönöm, hogy olvashattam!
De lenne egy kérdésem!
Azt írod,Bahram árszákida volt. Az nem Árszák leszármazottját jelenti? Árszák nem Ajtony fia volt(aki meg Hun)? Szóval, akkor ha igaz az Árszákidák i.e. 250 körültől indultak?
Előre is köszi a választ!

Osthanes 2009.06.18. 21:01:02

"John Mystacon (nem tudom a magyar nevét)"
Bajszos János :)
Komolyra fordítva: Jóannész Müsztakón.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.06.18. 21:09:36

@sovesztomesz: nem ajotny fia volt, nem hun volt, ne alterkedjünk ha kérhetem.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.06.18. 21:10:56

@Osthanes: ehhe ennek a szövegnek nem kellett volna bentmaradnia :) De most már maradjon :)

sovesztomesz 2009.06.18. 21:25:56

@hami: Nem egy könyvtárba járunk, látom. Nincs gond! De akkor ki volt Ajtony fia? És ki volt Árszák? Mikortól indul az árszákidák nemzetsége? Komolyan kérdezem. Nem a Hun-Magyar rokonságot szeretném bizonyítani; és nem is a Hun-Jézus-t. Csak szeretném tudni mit válaszol a feltett kérdésre aki nem "alter".
Válaszodig maradok tisztelettel!

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.06.18. 21:36:11

@sovesztomesz: Nem értem hogy jön ide Ajtony, aki kb. fél évezreddel az események UTÁN élt.

sovesztomesz 2009.06.18. 21:59:27

@hami: Ott mehettem lépre, amikor azt írtad, Bahram párthus volt. Én meg olvastam egy eredetileg vallásos(buddhista) témájú könyvet, amiben Árszák-ot a Párthus-birodalom alapítójaként említik ,még i.e. 256-ban. De eredetileg az után "kutatnék", hogy i.e. 53-ban tényleg párthus kézen volt-e Palesztina és Galilea, és milyen volt Galilea kormányzójának nemzetisége, vagy mije (párthus volt-e és/vagy csak helytartó, aki lehet akármilyen etnikumú esetleg); mert tőle származtatja az említett (budhhista!) könyv Jézus-t is pl. No, de ettől függetlenül tényleg érdekelne az árszákidák indulása és akkor Árszák apjának kiléte! tudsz róla valamit?
Amúgy a cikk Maurikiosz-ról bazi jó!

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.06.18. 23:21:41

@sovesztomesz:

Hát bizony lépre mentél rendesen.
A kutatott adatokat meg akár az angol wikipedián is megtalálod.

sovesztomesz 2009.06.19. 00:00:32

@hami: hát, ettől nem lettünk okosabbak az Árszák témában. De nyilván, mivel nem azt a kort kutatod, ami engem érdekel, nem segíthetsz.
Azért köszi! Üdv!
Maurikiosz jó volt. Csak így tovább!!!

Secundus 2009.06.19. 08:17:28

Sziasztok!
Nagyon jó a sorozat, maga a blog is ügyes. De - sajna:D - én is a nevekhez szólnék hozz. Talán lehetne kicsit következetesebb a használatuk. Azaz: egy korábbi hozzászólásban írtam, hogy egészen Hérakleiosz uralkodásának közepéig-végéig a K-Római Bir. KÉTNYELVŰ volt, azaz görög és latin. A hivatalos életben mindkettőt használták, a császár elsődleges nyelve viszont a LATIN volt. Ezért a szakirodalomban is latinul írják a még biztosan görög nevű/anyanyelvű hívatalos személyeket, a császárokat mindenképp. Az örmény származású Mauríkiosz hivítalos császári neve: MAURICIUS FLAVIUS TIBERIUS AUGUSTUS volt (lásd: Encklopedia Britannica, Adamik Béla: Nyelvi politika a Római Birodalomban, Osiris 2006), tehát akkor Mauricius. (Bár valóban: a bizantológusok görögösen használják.) Ugy, mint elődjét írtad: II.Tiberius Constantinus.
Elnézést az okoskodásárt, mindenképpen várom a folytatást.

Secundus 2009.06.19. 11:32:15

Javítás az előzőhöz: Adamik tanár úr könyvét a Tinta Kiadó adta ki és nem az Osiris. Bocs. :)

A nyelvhasználathoz ajánlom kis "szösszenetemet":

trsalty.blogspot.com/2009/05/ketoldali-egynyelvuseg-romai.html

vagy:

www.irjunkegyutt.hu/

ireg85 2009.06.20. 21:34:07

@sovesztomesz:
De eredetileg az után "kutatnék", hogy i.e. 53-ban tényleg párthus kézen volt-e Palesztina és Galilea
Nem vagyok ókorszerető, én a 16-, 17. századért lelkesedek, de... A fenti évszám előtt kb. 110 évvel egy személy, akit Judas Makkabeusnak hívtak, és a görög uralom alól szabadította fel a zsidókat, független állam jött létre, amit majd a rómaiak döntenek meg. (Én nem értek hozzá szerencsére, de nem ezt a győzelmet ünnepli a Hanuka?)
A "párthus kézen" viszont lényegileg igaz (azt nem tudom, hogy maradtak is vagy csak elfoglaltak, ókorosok biztos tudják), nem kell kutatni utána, mások már kikutatták;)
Bővebben itt:
www.romaikor.hu/index.php?p=judaea_a_romai_provincia&id=1831#cikk

ireg85 2009.06.20. 21:40:23

Bizáncosoknak ajánlani tudom a Magyar István Lénárd által fordított Georg Ostrogorsky Bizánci állam története és A Bizánci Birodalom intézményei című könyvet(nem tudom a szerzőt.

lécci 2009.06.21. 10:03:34

@ireg85: (az olvasóknak) Louis Bréhier: A Bizánci Birodalom intézményei, Varia Byzantina. Bizánc világa VII. kötet, Bizantinológiai Intézeti Alapítvány, Budapest, 2003

dr. Pascal 2009.06.26. 21:54:32

újabb piros pont a posztért :)

sajnos megint az van, h nem igazán tudok hozzászólni, leszámítva h várom a következő részt

és reménykedek egy olyan posztban, ahol a harcoló felek hadseregét mutatjátok be :$ :)

Tor Salqvist 2009.07.15. 00:37:46

"Azt írod,Bahram árszákida volt. Az nem Árszák leszármazottját jelenti? Árszák nem Ajtony fia volt(aki meg Hun)? Szóval, akkor ha igaz az Árszákidák i.e. 250 körültől indultak?"

A párthusok 224-ben megbuktak, ez már Szasszanida Perzsia, nincs közük a szkítákon keresztül a hunokhoz.