A háborús filmek mindig is fontos szerepet játszottak Hollywoodban. De egyik konfliktusról sem készült annyi, mint a vietnami háborúról – és egyik sem váltott ki olyan széleskörű reakciókat, mint az ezt feldolgozók.

Néhány év elteltével a legtöbb háború szimbolikussá válik – ez a megállapítás különösen igaz volt a vietnami háborúra, amelyet nem véletlenül emlegetnek azóta is az „Amerika leghosszabb háborúja” néven. A legutóbbi elnökválasztáson Vietnam újra kampánytémává vált – és nem csak azért, mert azóta az amerikaiak minden háborút ahhoz hasonlítanak. A vietnami háború a mitológia részévé vált. 

Ehhez viszont nagymértékben hozzájárultak a háborúval foglalkozó filmek. A konfliktus ugyanis nagyon hamar a kulturális ipar részévé vált – mintegy hatszáz amerikai film kapcsolódik hozzá valamilyen szinten. Ez pedig ezért is fontos, mert a filmek nézője általában úgy gondolta, hogy autentikus képet kap az eseményről. Nem véletlenül állapította meg Jean Baudrillard francia filozófus, hogy ennek a háborúnak két győztese volt: a hadszíntéren a vietnamiak nyertek, reprezentáció tekintetében azonban az amerikaiak. 



A kezdetek 

 

A zöldsapkások

Az első nagyszabású film már 1968-ban elkészült: ez volt A zöldsapkások (The Green Berets), John Wayne egyik utolsó filmje. Amerika kedvenc cowboya megpróbálta a régi sémákkal ábrázolni a konfliktust: a hős katonák megmentik a szerencsétlen nyomorgókat a gonosz és embertelen vietkongoktól, mosolyogva bekötözik a gyermekek sebeit, és aztán kommandósakcióval elfogják az ellenséges főparancsnokot – vagyis pontosan azt teszik, amit a második világháborús filmekben a néző megszokott az amerikai katonáktól. Ráadásul itt nem is egyszerű katonákról van szó, hanem zöldsapkásokról, a különleges osztagról, vagyis Amerika modern hőseiről. A hatvanas években ugyanis ők voltak az „új pionírok”, akik „civilizálták a vad tájakat”. Így aztán nem véletlen, hogy legalább annyit szerepeltek a korabeli magazinok címlapjain, mint a filmsztárok. 

A vietnami azonban már egy más típusú háború volt. Itt nem voltak hősök. És ezt már az amerikai közönség is pontosan tudta, hiszen nézték a tévében a haditudósításokat, olvasták a beszámolókat és követték a beavatkozásról szóló vitát. Tudták, hogy Vietnamban nem működik a hagyományos „fekete-fehér” megközelítés. Így a film megbukott (John Wayne karrierje pedig véget ért). 

A következő tíz évben Hollywood nem is nagyon foglalkozott a háborúval, hiszen fel kellett dolgozni a traumát. A témát csak a hetvenes évek végén szedték újból elő: ekkor készült A szarvasvadász (The Deer Hunter) és a Hazatérés (Coming Home). Előbbit Oscar-esővel jutalmazták Nyugaton és betiltották Keleten, utóbbi főszereplője, a békeharcosok egyik szószólója, a korábban Hanoiba is ellátogató Jane Fonda pedig egyenesen „fasiszta filmnek” titulálta – a vietnamiak egyébként valóban sematikus és nem is kicsit rasszista ábrázolása miatt. A film ennek ellenére siker lett. A háborút magát ugyan nem kérdőjelezte meg, ám egy generáció hangulatát visszhangozta a „mi történt a fiainkkal?” kérdés körüljárásakor. 

 

Legendává vált jelent az Apokalipszis most című filmből

A beavatkozást is bíráló első film az Apokalipszis most (Apocalypse Now) volt. Igaz, azt csak a későbbi, rendezői változat mutatta meg, valójában mennyire értelmetlennek tartja Coppola az egész ügyet, hiszen az ezzel kapcsolatos legfontosabb jelenet, a francia „gyarmatosokkal” való beszélgetés az eredeti verzióból kimaradt. Az tehát gyakorlatilag bárhol játszódhatna, és bár háborúellenes filmnek lehet nevezni, Vietnam-ellenesnek azért csak fenntartásokkal. 



A neokonok színre lépnek… 

Erre az időszakra azonban egy ideológiai váltás is jellemző volt: felemelkedett a neokonzervatív mozgalom. Ronald Reagan és tanácsadói pedig úgy gondolták, hogy újraértelmezik a közelmúlt történetét, benne többek között Vietnamot is. A beavatkozás ismét „nemes ügy” lett, a katonák és a veteránok pedig olyan hősökké váltak, akik csak azért nem tudtak győzni, mert a politikusok (és a háborúellenes tüntetők, na meg persze a média) „nem hagyták ezt nekik”, és „egyik kezükkel a hátuk mögött kellett harcolniuk”. (E kép népszerűségére jellemző, hogy az első Öböl-háború idején George Bush azzal biztatta a katonákat, hogy ne féljenek, most nem kell egyik kezüket a hátuk mögé téve háborúba menniük.) 

A filmekhez azonban a másik két, a köztudatba bevitt képnek volt inkább köze. Az egyik a hazatérő veteránokat zaklató, leköpködő háborúellenes tüntetők képe, akik rendszerint hosszú hajúak, borostásak-szakállasak és ápolatlanok, valamint a „Vietnamban fogságba esett, és ott még mindig raboskodó” amerikai katonák képe. Ez utóbbi inkább persze az akciófilmekre volt igaz, ám ezek épp ekkortájt váltak igazán népszerűvé. Ez a két kép leginkább a Reagan-korszak egyik legjellemzőbb filmjében, a Rambóban jelenik meg, és ettől kezdve hosszú éveken át filmek egész sorát említhetjük (gondoljunk csak a Missing in Actionre és társaira), amelyek e két téma valamelyikét boncolgatják. A két toposz hatására jellemző, hogy 1991 augusztusában egy, a Wall Street Journal és az NBC által készített közvéleménykutatásból az derült ki, hogy az amerikaiak 69 (!) százaléka gondolja úgy, hogy még mindig vannak amerikai hadifoglyok Indokínában. A mítosz tehát megszületett - a Kongresszus vizsgálata, amely azzal az eredménnyel zárult, hogy már eltűntekről sem nagyon lehet beszélni, nem érdekelt senkit. 

Persze a neokonzervatív fordulat sem maradt válasz nélkül. Elsősorban Oliver Stone gondolta úgy, hogy meg kell mutatnia, valójában mi is történt Vietnamban: így saját élményei alapján elkészítette trilógiáját: a Szakaszt (Platoon), Ron Kovic önéletrajzát felhasználva a Született július negyediként (Born on the Fourth of July), és végül az Ég és földet (Heaven and Earth). 
Stone filmjei, különösen a Szakasz, ismét elgondolkodtatták a társadalmat: a háború borzalmait, a katonák közötti ellentéteket és az intenzív droghasználatot ilyen nyíltan korábban (és azóta…) senki nem ábrázolta. Külön is meg kell említeni a vietnami faluban játszódó jelenetet, amely egyértelműen a hírhedt My Lai-i mészárlást idézi. És nem mellesleg, ez az első, Vietnamról szóló film, amelyben a helyi lakosok nem mint lenézett „sárgák” jelennek meg, hanem mint emberek, akik ugyanolyan áldozatai a háborúnak. Ez még egyértelműbben az Ég és földben mutatkozik meg – amely szinte az egyetlen olyan, Vietnamról szóló amerikai film, amelynek főszereplői között vietnami is van. (Leszámítva a kicsit más jellegű Jó reggelt, Vietnam!-ot és a korábban játszódó A csendes amerikait) Korábban ez olyannyira nem volt jellemző, hogy például a Zöldsapkásokban „vietnamiként” gyakorlatilag az összes kelet-ázsiai népcsoport tagjai felvonulnak, a Szarvasvadász „vietkongjai” pedig thai nyelven beszélnek… 
 

Napjainkban… 

Stone trilógiája után egy ideig újra csend támadt a háború körül. Voltak persze olyan filmek, amelyek foglalkoztak a témával (mint például a Forrest Gump), de arra, hogy újból kizárólag erről szóljon egy film, egészen 2002-ig várni kellett. Ekkor készült el ugyanis Mel Gibson filmje, a Katonák voltunk (We Were Soldiers). A film gyakorlatilag gyökeres szakítást jelent a korábbi vonulattal, sőt, egyenesen a Zöldsapkásokkal állítható párhuzamba: hős és bátor katonák jelennek meg, akik „boldogan halnak meg a hazáért”, valamint ugyanúgy szerepel az újságíró, aki eleinte „természetesen” antipatikus, ám az átéltek hatására mintegy megtér, és a háború lelkes támogatójává válik, még fegyvert is fog. Igaz, azt mindenképp a Katonák voltunk javára kell írni, hogy akkora bakit nem követtek el benne, mint a Zöldsapkások esetén. Abban ugyanis a zárójelenet helyszínéül szolgáló bázis Vietnam keleti részén, vagyis az óceán nyugati partján fekszik. Vagyis ez egy olyan különleges ország, ahol a Nap Keleten megy le… 

 
A Katonák voltunk azonban ugyanolyan propagandafilmnek tekinthető, mint elődje. Ez persze nem is véletlen, hiszen a film elkészülte idején az Egyesült Államokban a neokonzervativizmus éppen újra virágkorát élte. Ráadásul ismét háború volt, ami még ma is tart. Így kérdés csak egy maradt: vajon mikor készül egy újabb, hasonló film, csak most éppen az iraki háborúról? 

/Németh Róbert/



 

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr531043693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.06.29. 19:10:45

" A szarvasvadász (The Deer Hunter) és a Hazatérés (Coming Home). Előbbit Oscar-esővel jutalmazták Nyugaton és betiltották Keleten, utóbbi főszereplője, a békeharcosok egyik szószólója, a korábban Hanoiba is ellátogató Jane Fonda pedig egyenesen „fasiszta filmnek” titulálta – a vietnamiak egyébként valóban sematikus és nem is kicsit rasszista ábrázolása miatt. "

Én úgy tudom, a Szarvasvadászon inkább pont azért voltak annyian annyira kibukva, mert nem azt a sematikus ábrázolást adta a vietkongnak, amit azok gondoan felépítettek a médián keresztül.Hogy ők a becsületes, hazájukért rengeteg áldozatra kész hazafiak.

jkiii 2009.06.29. 20:57:53

atvaltok "elitista kocsog" nickre, de egy emlitest a Full Metal Jacket is megerdemelt volna, meg a Jakob lajtorjaja is. de koszi a cikket.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.06.30. 05:12:58

Elég egyoldalúnak érzem ezt a cikket, csak az-USA-bűnös-hadviselő felöl közelittí meg a témát.
Pedig érdemes vonla már a másik felet is megszondázni, PR és egyéb minden szempontból.
Hiszen ez 'nem fekete és fehér' háborúja volt.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.06.30. 08:19:58

@Sigismundus: Hát, akárhányszor olvasom át, nekem csak az jön ki belőle, hogy az USA propagandának használta a filmeket, és nem az, hogy az USA az egyetlen bűnös hadviselő fél volt....

Egyébként pedig persze hogy egyoldalú, hiszen csak az amerikai hollywoodi filmekről szól. de ha tudsz egy jó anyagot összeállítani a kortárs vagy közel kortárs és világhírűvé vált észak-vietnámi háborús filmekről, nagyon szívesen közöljük.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2009.06.30. 08:20:33

@jkiii: a full metal jacket szvsz több bekezdést is megért volna:)

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.06.30. 09:47:03

"a vietnamiak egyébként valóban sematikus és nem is kicsit rasszista ábrázolása miatt"
Hát, nehéz őket másképp ábrázolni, ha csak egy kicsit is hiteles akar lenni az ember. Jártam ott, dumáltam velük, nagyjából az egészet hosszában végigkolbászoltam, és baromi kedves, barátságos népeknek bizonyultak.
De az európai értelemben megismert rasszista hozzáállás lófasz sincs az övékhez képest, ami némileg meglepőnek tűnhet az ott élő vagy hatvan nép miatt. De van, amiben mélyen egyetértenek...
Talán még a japánok versenyben lehetnek velük, de csak ippeg karcolgatva a témát.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.06.30. 10:46:32

@Kaif: Ez a poszt inkább egy felsorolás. A probléma egyrészt, maga a cikk címe, 'propaganda'. Ez a fogalom valamilyen, egységes hangú, központilag felépített, vagy vezérelt dolgot takar inkább. A zöldsapkások OK, az még PR, kétségtelen. (John Wayne ekkor már haldoklott amúgy, a cigitől). A cikkben felsorolt többi hollywoodi filmek pedig, különböző ideológiájú rendezőktől, különböző művészi megközelítésekben, különböző politikai és közhangulatban készültek.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.06.30. 10:47:27

Nem hiszem hogy tudnék észak-vietnámi filmekről amelyek kétségtelenül készültek, de az biztos hogy mutathattak be nálunk a 70-es években egypárat, ezeket már hangsúlyozottan PR céllal. (Hiszen a keleti blokkról van ugye szó…) esetleg aki már elég idős, emlékezhet egypár ilyenre.
:-)

Cs 2009.06.30. 14:27:19

A katonák voltunkra én nem mondanám rá, hogy propagndafilm, a korszak ide vagy oda amikor ez született. Persze nem egy szaaksz, de egy realizmusra törekvő háborús film. Az ellenség sokszor mint ember tűnik fel benne, nem csak mint háborús kellék. Van benne némi kritika a saját oldal felé is, valamint véres valójában probálja bemutatni a csatát amerikai oldalról is. Hogy mondjam, amikor önnapalomozás után az összeéget GI-t teszik be a helikopterbe és aki fogja a bokáját annak a kezében marad a bőre... Szóval ez olyan vizuális sokk, ami nem a háború faszadolog voltáról szól. Az a megvágott, kertévéken bemutatott film az valóban nem más mint egy amerikai hőseposz, de a moziváltozat, a véres részeivel együtt szerintem már sokkal árnyaltabb a képet mutat.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.06.30. 19:43:23

És az olyan emblematikus darabok, mint az Ütközetben eltűnt, vagy Michael Dudikoff Szakaszvezetője? :)

Viccet félretéve: azért a Full Metal Jacket tényleg idefért volna.
Az Apokalipszis Most!-ról egyébként nem sokan tudják hogy egy Joseph Conrad-regényből készült (A sötétség mélyén) ami a 20. század elején játszódik Belga-Kongóban.

marcivagyok 2009.07.01. 19:31:30

a full metal jacket nekem is nagyon, nagyon hiányzott, az egyik kedvenc filmem, és Joker különösen jó név a főszereplőnek.

Különben pedig remek a bejegyzés.

köszönet.

Michael Collins 2009.07.02. 09:24:29

Jó reggelt Vietnám? Azért az nem kifejezetten propaganda film, megért volna egy mondatot.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.07.02. 12:23:09

A Szakasz jó és látványos film, szeretem én is. De az eredeti, Dale A. Dye által írt könyvet is olvastam és ez alapján mondhatom, Oliver Stone ezt is átfogalmazta a maga szája íze szerint. (nem annyira mint Tarantino Született Gyilkosok-ait, de azért.) Kimaradtak pl azok a részek, melyben az amerikai katonák többször is felfedezik a Vietkong kábítószer-raktárait. És hogy mitől, miért lett Barnes őrmester az a harci gép ami lett. Nem nagy jelenetek, pár perc még belefért volna, de lényegesek.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.07.02. 17:48:46

@Sigismundus: Bizonyám! És rájössz miért lát egy szarvast a dzsungelben Chris, miután magához tér a csata után:)

Ja és még egy film: A háború áldozatai - r:Brian De Palma főszerepben Sean Penn és Michael J. Fox, akinek talán ez az egyetlen komoly filmje:)
Nem annyira jól sikerült darab, de ha már Vietnam, érdemes megnézni.

Vagy a BAT 21, annál is inkább mivel igaz történeten alapul.

Norden 2009.07.06. 19:17:14

Kimaradt az Intruderek támadása is. Abban benne van az amcsi politikusok töketlenkedése is.

peelou75 2009.07.06. 22:14:55

És akkor még a Trópusi viharról, mint az utóbbi évek legjelentősebb vietnámi háborús filmjéről még szó sem esett...:) A tüzes szárkánnyal a főszerepben.

2009.07.06. 22:47:33

Iraki témában ott van a Bőrnyakúak a Sivatagi Vihar idejéből.

fgm 2009.07.08. 11:11:44

@Rhythmeen: Hát a bőrnyakúak nem tudom miről szólt, szerintem a rendező sem nagyon tudta eldönteni. A háborúról se pro se kontra nem mondott semmit, még leginkább azt tutda sulykolni, hogy katonának lenni abszurd baromság.
Van viszont egy HBO-s 10 részes minisorozat, a Generation Kill, mindenképpen érdemes megnézni, egyrészt az HBO (mostmár szokásos módon) gyakorlatilag mozifilm minőségű produkciót tett le az asztalra, és elég kritikusan mentek neki az egésznek. (Droghasználat, pszichopata katonák, vezetői ostobaság-(mondjuk ez elég karikatúra szerű lett), szimpla gyilkosságok, csupa diszfunkcionális figura) Persze a "jó amerikai katona" nem maradhatott ki most sem, de nem vágja agyon a filmet.

Leadfoot 2009.07.13. 13:01:03

@fgm: Teljes mértékben egyetértek. Mikor először láttam, erős közepesnek ítéltem a Bőrnyakúak (Jarhead) c. filmet. Aztán elolvastam az alapjául szolgáló könyvet (eredetiben, bár ha jól tudom, magyarul is megjelent), és annak fényében csak egy zavaros, elhálivúdiasított (ejj, de szép szó) katyvasz.

Az Intruderek támadása esetében is hasonló a helyzet. Maga a film nem is rossz, de a könyv által leírt történet sokkal teljesebb, egyszerűen jobban összeáll. Itt kell megjegyeztem még, hogy a Flight of the Intruder magyar szinkronos változatának megtekintését nagyon nem javaslom. (Ilyen téren ellenpéldának hoznám fel a Jó reggelt, Vietnám-ot.)

Egyébként tényleg kicsit felsorolás-szerű a poszt, hangyányit brainstorming jellegű, de ez nem akkora baj. A FMJ-ben valóban nem nagyon van semmi propaganda-szerű, de pl. a BAT21 tényleg bekerülhetett volna, mert abban azért vannak ilyen motívumok...

Mellesleg a Katonák voltunk szerintem nagyjából egy szinten van a Pearl Harbor - Égi háború c. filmtörténeti mérföldkővel (na jó, picivel azért fölötte).

Kamakura 2009.08.23. 15:52:58

Néhány pontosítás: John Wayne akkorát "bukott",hogy utána még 14 játékfilmet,3 dokumentumfilmet készített. Valamint úgy haldoklott(1968-ban),hogy 1979-ben halt meg.Utolsó filmje 1976-ban készült.
Az amerikai átlagember pedig (közép-nyugat ,észak)
nem annyira foglalkozott vele,mivel tv,"tanulmányok" nem annyira jutott el hozzájuk.A tiltakozások főleg nagyvárosi egyetemisták "profilja" volt (sok helyen a KGB segítségével) persze erről nem sokan tudtak.A Full Metal inkább egy általános militarizmus elleni film volt - kicsit gyengére sikeredve.