Újabb ókori sorozatunkban Nagy Sándor államának a szétesését kívánjuk bemutatni.  Erről a korszakról a középiskolában igen kevés hangzik el, Nagy Sándor halála után jóformán a következő gondolat az, hogy megalakul a birodalom területén a három utódállam, a Ptolemaidák, a Szeleukidák, és az Antigonidák vezetésével. Pedig Nagy Sándor művének szétesése egy sokkal hosszabb folyamat része volt, tengernyi intrikával, és számos szereplővel, akiknek döntő többsége nem természetes halállal halt meg. Sorozatunk egy felületes áttekintését kívánja nyújtani a korszaknak, aki szeretne magyar nyelven a hellénizmus korszakában elmélyedni, azok számára Kertész István műveit ajánljuk jó szívvel.

Nagy Sándor utolsó évei

Nagy Sándor Kr. e 336-ban lépett Makedónia trónjára, és két év múlva megindította a perzsák elleni hadjáratát, amely elindította őt a világhír felé. A perzsa erőket több csatában legyőzte (Granikosz Kr. e. 334, Isszosz Kr. e. 333, Gaugamela Kr. e. 331), elfoglalta Egyiptomot, Főníciát, majd Mezopotámiát, Perzsiát, és Médiát. A perzsa uralkodót, III. Dareioszt, Baktria szatrapája, Bésszosz meggyilkoltatta. Bésszosz IV. Artaxerxész néven magát tekintette perzsa nagykirálynak, ám Kr. e. 329-ben a saját kísérete juttatta Nagy Sándor kezére, és a perzsa vezetők többségével ellentétben neki nem sok jót tartogatott a makedón fogság: elfogása után az orrát, és a fülét lecsapták, majd Nagy Sándor rábízta a fogoly szatrapát későbbi apósára, aki elvitte őt Dareiosz meggyilkolásának helyszínére, és ott keresztre feszíttette.

Nagy Sándor hódításai nem álltak meg a perzsa határoknál, a makedón uralkodó hadereje Szogdianét, Baktriát, és végül Indiát is megkísérelte meghódítani. Az indiai hadjárat során azonban kénytelen volt engedni katonái nyomásának, és visszafordult. A visszavonulás mintegy két évet vett igénybe, és csak Kr. e. 325-324 telén érkezett vissza birodalma központjába.

A kevésszámú forrásból arra következtethetünk, hogy távolléte alatt, de uralkodásának utolsó éveiben is egyre erősödött a hagyományos makedón katonai elit, és Nagy Sándor között a feszültség. Birodalma növekedésével Nagy Sándor mindinkább támaszkodott a perzsa előkelőkre, és felhasználta a perzsa bürokrácia vívmányait a birodalom kormányzásához. Nagy Sándor a későbbi történeti munkákban úgy jelenik meg, mint aki a görög szellemből egyre inkább kivetkőzve keleti önkényúrrá vedlett át. Ezt a képet erősítette hűséges hadvezérének Parmeniónnak, és fiának Philótasnak a kivégzése, akiket összeesküvéssel vádolt, (noha valószínűleg kettejük közül csak utóbbi szervezett valóban összeesküvést). Később Kleitost, lovassági parancsnokát, maga Alexandros ölte meg.

A perzsa előkelők többségét ugyanakkor meghagyta birtokában, és a perzsa szatrapák jelentős része is a helyén maradt. (Oxüartésznak, aki fellázadt ellene, meghagyta az életét, sőt, lányát Rhóxanét is feleségül vette). A perzsa előkelőket, és családjuk tagjait Nagy Sándor igyekezett megnyerni magának, ami nem tetszett a régi makedón híveinek.

Kr. e. 324 elején került sor az ún. "Szúzai mennyegzőre", ahol maga Nagy Sándor, az ő környezete, valamint közel tízezer makedón katona, és ugyanennyi perzsa nő házasodott össze. Sándor célja ezzel bizonyára a görög és perzsa vezetők közötti ellentétek csökkentése volt. Ő maga járt elöl jó példával: III. Dareiosz lányát, Stateirát vette feleségül, közeli harcostársa, és barátja, Héphaistion pedig Stateira húgának a kezét nyerte el. Ennek ellenére Nagy Sándor a görög városállamokkal elismertette istenségét, ez inkább a keleti uralkodókra jellemző vonás volt, valamint megparancsolta a görög városállamoknak, hogy a száműzötteket fogadják vissza, így erősítendő a makedón uralkodó ottani befolyását.

Kr. e. 324 őszén meghalt Héphaistión, Nagy Sándor közeli barátja, akinek emlékére nagyszabású ünnepségeket rendeztetett. Nagy Sándor azonban nem sokkal élte őt túl: Kr. e. 323. jún. 10.-én ő is meghalt. Halálának oka körül sok találgatás folyt: a még mindig fiatal uralkodó számos harci sérülést szenvedett el (pl. egy nyílvessző a tüdejét is érte), de valószínű, hogy ezek mellett a mértéktelen alkoholfogyasztás is fontos szerepet játszott a halálában. A források alapján a halálának oka lehetett májzsugor, malária, vagy tüdőgyulladás is.

A trónutódlás és a diadokhoszok

Nagy Sándor környezetét teljesen váratlanul érte a király halála. Nagy Sándor még halála előtt is hozott személyi döntéseket, pl. leváltotta a Makedóniát irányító Antipatroszt, és a helyére Kratéroszt nevezte ki. 323 nyarán a Babilonban összeülő vezetők arról határoztak, hogy a döntésüket elhalasztják, a trónra ugyanis két jelölt volt. Az egyik Nagy Sándor gyermeke, akivel Rhóxané a király halálakor még várandós volt. A másik jelölt pedig Nagy Sándor (fél)testvére Arrhidaiosz, aki azonban a források szerint félkegyelmű volt, alkalmatlan az uralkodásra, (noha egyes vélemények szerint alkalmatlanságát csak tetette, hogy túlélje II. Philipposz, ill. Nagy Sándor anyja, Olümpiász ellene irányuló mesterkedéseit). Nagy Sándor leendő fiát elsősorban a makedón lovasság képviselői támogatták, míg Arrhidaiosz uralmát a makedón gyalogság vezetői szoralmazták, (mondván, hogy egy perzsa nő ne uralkodjon rajtuk egy csecsemő gyermeken keresztül).

Az egyes országrészek kormányzói Nagy Sándor halálának évében

Nagy Sándor emberei közül ekkora a leghatalmasabb Perdikkasz volt, aki a források alapján már a görögországi háborúkban is Sándor oldalán harcolt, később a lovasság parancsnoka lett, majd Héphaistión halála után örökölte annak khiliarkhoszi címét is, (ami röviden egyfajta főminiszteri posztot jelentett). A haldokló király rábízta a pecsétgyűrűjét is. Perdikkasz mellett a másik jelentős személyiség Kratérosz volt. Ő egyike volt a hadsereg legnépszerűbb figuráinak, és híres volt perzsaellenes magatartásáról, ezért Sándor a halála előtt Antipatrosz helyére nevezte ki európai sztatégosznak, azonban a halála miatt erre a személycserére végül nem került sor. (Perzsaellenessége ellenére a szúzai mennyegzőn neki is perzsa feleség jutott). Kratérosz lett végül a királyi kincstartó, valamint Arrhidaiosz gyámja is. A harmadik legfontosabb ember a már említett Antipatrosz volt, aki Nagy Sándor hadjáratai alatt voltaképpen teljhatalommal intézte az európai részek, Makedónia, és a görög városállamok kapcsolatos ügyeket. Nagy Sándor fia, IV. Alexandrosz végül Kr. e. 323 augusztusában látta meg a napvilágot, és az előzetes megállapodás értelmében őt is királlyá választották. Makedóniának így két uralkodója volt III. Philipposz Arrhidaiosz, és IV. Alexandrosz révén, egyikük szellemileg terhelt, a másik pedig egy csecsemő, ami nem sok jóval kecsegtetett a birodalom számára.

A Perzsa Birodalomban az uralkodóváltást többnyire lázadások sora kísérte, és jellemzően a perzsa nagykirályok zöme úgy kezdte uralkodásának első éveit, hogy leverte a többi jelöltet. Nagy Sándor halála után azonban nyugaton, a görög városállamok soraiban támadt egyenetlenség, és ott robbant ki a makedónok elleni első lázadás, az ún. lamiai háború. A görög zsoldosok már Baktriában is fellázadtak, mivel Sándor halála után haza akartak térni, azonban Média szatrapája, Peithón legyőzte őket. A makedónellenes felkelés központja Athén lett, amelyet különösen sújtott Sándornak a száműzöttek visszafogadására meghozott rendelete, valamint az is, hogy elvette Athéntól Számosz szigetét. Athén szerencséjére Sándor elől Kr. e. 325-ben Görögországba menekült kincstartójának, Harpalosznak a kincse még Athénban volt, így abból az athéniak jelentős zsoldossereget állítottak föl, valamint egy komolyabb flottát is felszereltek. Az athéni sereg megszállta a Thermopülai-szorost is. Antipatrosz mozgósította a rendelkezésére álló erőket, azonban mivel a makedón haderő zöme Ázsiában állomásozott, ezért a görögök mind szárazföldön, mind tengeren sikereket arattak. Thesszáliában Antipatrosz csapatai vereséget szenvedtek, így Antipatrosz bezárkózott Lamia városába, ahol blokád alá vonták őt Kr. e. 323-322 telén.

Antipatrosz ugyan segítségért folyamodott a kis-ázsiai makedón erőkhöz, de azok az athéni flotta felvonulása miatt késlekedtek, és csak Kr. e. 322 tavaszán tudtak átkelni a Hellészpontoszon, a segítséget pedig Phrügia helytartója, Leonnatosz hozta meg, aki sikeresen szabadította föl Lamiát. A harcok azonban még nem dőltek el, Antipatrosznak vissza kellett vonulnia Makedóniába, miután Leonnatosz elesett egy csetepatéban. 322 nyarán azonban az Égei-tengeren megjelentek a makedón főerő flottái is, és a Hellészpontosznál, majd Amorgosz szigeténél is legyőzték az athéni hajóhadat. Kratérosz így újabb csapatokat tudott áthozni Európába, így a létszámfölénybe kerülő makedón haderő eldöntötte a küzdelmet. A szabad görög városállamok szövetsége megszűnt, a városokba makedón helyőrség került. Ekkor lett öngyilkos a makedónok elleni szónoklataival híressé váló Démoszthenész is.

Perdikkasz bukása

A Nagy Sándor halála után hatalomra jutó diadokhoszok között az egyetértés szinte egy percig sem volt meg, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy a főhatalmat birtokló Perdikkasz a kezdetektől fogva olyan nehézségekbe ütközött, amelyek meghaladták az erejét, és végül a birodalom felbomlásához vezettek. Nagy Sándor végrendelete szerint apja mellett kellett eltemetni, ám ezt halálakor úgy értelmezték, hogy isteni atyjára, Ámonra utal, és ezért Egyiptomban akarták eltemetni. Később azonban Perdikkasz felülvizsgátla ezt a döntését, és II. Philipposz mellé akarta temetettni Nagy Sándort, a temetési menetet azonban Ptolemaiosz Damaszkusznál megtámadta, és Nagy Sándor bebalzsamozott testét végül Memphiszben temettette el. Ptolemaiosz már fiatalon bekerült ugyanabba a hétfős testőrségbe, amibe Perdikkasz is, a szúzai mennyegzőn szintén perzsa feleség jutott neki, végül pedig Kr. e. 323-ban nevezte ki Nagy Sándor Egyiptom élére. Hogy Ptolemaiosz a birodalom egyben tartását a kezdetektől fogva nem gondolta komolyan, azt a temetési menet megtámadásán kívül az is mutatja, hogy még Kr. e. 323-ban országához csatolta Kürénét.

Nagy Sándor halála után Kapaddókiában függetlenítette magát egy perzsa főúr, Ariarathész, így Perdikkasz megparancsolta Leonnatosnak, és Antigonosz Monopthalmosznak, hogy verjék le a lázadót. Leonnatosz azonban inkább Antipatrosz parancsának engedelemeskedett, (és mint fentebb írtuk, meghalt egy csetepatéban Görögországban), míg Antigonosz megtagadta az engedelmességet. Számítása nem vált be, mert Perdikkasz sikeresen leverte a perzsa főúr lázadását.

Meghasonlás támadt végül az idős Antipatrosz, és Perdikkasz között. Eredetileg Antipatrosz Nikaia nevű lányát Perdikkaasz vette volna el feleségül, de Olümpiász, az anyakirályné, félve Antipatrosztól, akivel régóta haragban volt, Nagy Sándor testvérét, Kleopátrát ajánlotta Nikaia helyett. Perdikkaszt csábította a lehetőség, hogy beházasodjon a királyi családba, de nem akart összeveszni Antipatrosszal sem. Perdikkasz kivárásra akart játszani, és nem kötelezte el magát végleg egyik menyasszony irányába sem.

I. Ptolemaiosz Szótér, a dinasztiaalapító

Antipatrosz udvarában tartózkodott azonban Antigonosz, akit Perdikkasz bíróság elé akart állítani parancsmegtagadás miatt, és aki kénytelen volt elmenekülni Görögországba Perdikkasz bosszúja elöl. Antigonosz mindennél jobban felmérte a propaganda szerepét, (később is gyakran alkamazta ezt az eszközt), így elhíresztelte, hogy Perdikkasz a királyi hatalom miatt utasította el Antipatrosz lányát. Az idős sztatégosz ekkor összefogott Kratérosszal, és lányait sorban kiházasította, hogy így nyerjen szövetségeseket Perdikkasz ellen: Eurükidét Ptolemaiosz, Philát Kratérosz, a Perdikkasz által elbocsátott Nikaiát pedig Lüszimakhosz vette el feleségül. Perdikkasz ellen így egy igen komoly koalíció kezdett el formálódni.

Perdikkasz ezért úgy határozott, hogy előbb leszámol az egyiptomi szeparatistákkal, hogy helyreálíltsa tekintélyét, így szeméylesen vezetett hadat Ptolemaiosz ellen. Antipatrosz, és Kratérosz ellen Eumenészt küldte, aki a királyi család egyik leghűségesebb támogatójának számított, Nagy Sándor mellett a királyi titkár szerepét töltötte be. Az ő serege a Hellészpontosz közelében találkozott Kratérosz seregével. A katonák között Kratérosz annyira népszerű volt, hogy Eumenész nem árulta el, hogy kik ellen fognak harcolni, sőt Kratérosz szárnyával szembe ezért nem is makedón katonákat állított. Kratérosz vereséget szenvedett, és ő maga is elesett a Hellészpontosz közelében vívott csatában. Antipatrosz ebben a csatában nem vett részt, mert ő maga az egyiptomi frontra koncentrált. 

Perdikkasz szinte akadálytalanul haladt előre, azonban az egyiptomi körülmények, és a Níluson való átkelés nehézségei végül a hadjárat kudarcát okozták. A makedón katonák eleve lankadó harci kedvvel csatároztak saját társaik ellen, és ennek hangot is adtak Perdikkasszal szemben. Végül Peithón, Média helytartója, Antigenész, Szúsza kormányzója, valamint a Perdikkasz által lovassági parancsnoknak kinevezett Szeleukosz meggyilkolták Perdikkaszt a saját sátrában. Perdikkasz halálával a birodalom egybenmaradásának az esélye jelentősen csökkkent.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr141434488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

APImásik 2009.10.12. 21:53:21

ez is nagyon jó volt!!:)
köszönöm:)

garizim 2009.10.13. 00:20:09

A poszt nagyon jó. Gratulálok.
Nem kötekedésből, de van benne egy elírás: Bésszosz V. Artaxerxes néven uralkodott.

zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.10.14. 19:01:28

Az átmeneti időszakokról mindig kevés az információ, úgyhogy tényleg hiánypótló poszt volt.

Suppiluliumas 2009.10.23. 08:57:01

Szép munka. Csupán két megjegyzés:

Görögország helyett talán helyesebb lenne Hellászt írni, tekintve, hogy egységes görög állam nem létezett.

Finom eufemizums Héphaisztiónt "közeli barátnak" nevezni...

Abrash1965 2009.10.23. 09:16:25

"elfoglalta Egyiptomot, ... , Perzsiát, és Médiát."

etttől persze érdekes, kösz

Abrash1965 2009.10.23. 09:18:18

@Abrash1965: illetve a médek földje tényéeg Média néven ismer? Más emlékem volt sok évvel ezelőttről.

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.10.25. 14:34:28

Média a görög átírása a területnek, és mivel alapvetően a Nagy Sándor-féle hódítás görög tematikájú, ezért ezt az elnevezést használtam.

Tudtommal a médek területének a neve Madai volt, az átírásban nem vagyok biztos. :)

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.10.25. 14:35:20

@Suppiluliumas:

Valóban az, de gondolni kellett a fiatalkorú olvasóinkra is. :)

Lamassu 2009.11.05. 17:22:35

Még anno úgy olvastam Bésszoszt úgy ölték meg hogy két lefeszített fához kötötték, amiket aztán elengedve el lehet képzelni hány felé szaggatta szegényt. :D