Írásunk befejező részében a Kr. e. 311-ben megszületett átmeneti békétől egészen a középiskolai tankönyvekben emlegetett három állam (az Antigonidák Makedóniája, a Szeleukidák hatalmas birodalma, és a Ptolemaidák Egyiptomának) kialakulásáig. A Kr. e. 311-es béke, amelyet Antigonosz, és fia, Demetriosz kötött Kasszandrosszal, Lüszimakhosszal, és Ptolemaiosszal, nem rendelkezett Szeleukosz státuszáról.

Szeleukosz Keleten

Szeleukosz még a békekötés előtt, Kr. e. 312-ben a Ptolemaiosztól kapott sereggel elfoglalta Babilóniát, és a főhadiszállását Babilonban alakította ki. Mivel ez a terület korábban is az ő uralma alatt állt, és a helyére Antigonosz által kinevezett szatrapa, az indiai Peithón elesett a Kr. e. 312-ben Demetriosz ellen vívott gázai csatában, ezért eleinte nem találkozott komoly ellenállással. Antigonosz azonban még a béke megkötése előtt úgy döntött, hogy rendezi a keleti helyzetet, ezért utasította Média, és Aria két szatrapáját, Nikanórt, és Euagóraszt, hogy számoljanak le Szeleukosszal. Szeleukosznak mindössze háromezer gyalogosa, és négyszáz lovasa volt, amelyeket még Ptolemaiosztól kapott, azonban a bekövetkező konfliktusban igen rátermett hadvezérnek bizonyult, ami miatt joggal adták neki a Nikatór (Győzedelmes) melléknevet. A szatrapák serege gyorsan eljutott a Tigris folyóhoz, és Szeleukosz nem tudott a lényegesen kisebb erőivel nyílt csatába bonyolódni, azonban elérte, hogy a két kormányzó zsoldosai kisebb csoportokban átálljanak az ő seregébe, majd a Tigris folyó közelében éjszaka rajtaütött ellenfelein, és legyőzte őket. Nikanór elesett a csatában.

Ezt követően Szeleukosz a kormányzó nélkül maradt Média ellen vonult, és bevette a fővárost, Ekbatanát, majd ezt követően elfoglalta Elámot is. Ekkor Antigonosz úgy döntött, hogy a gázai vereség, valamint a keleti provinciák elvesztése miatt békét kell kötni Ptolemaiosszal, Lüszimakhosszal, és Kasszandrosszal. Antigonosz Demetrioszt küdlte Szeleukosz ellen, aki Kr. e. 310-ben nagy nehézségek közepette ostrom alá vette, és el is foglalta Babilont. Szeleukosz ekkor keleten volt elfoglalva. Demetriosz a sikeres hadművelet után hazatért, de Szeleukosz legyőzte a város őrzésére hátrahagyott erőket, és ismét meghódította Babilóniát. Ekkor Antigonosz maga vonult Szeleukosz ellen, és Kr. e. 310 őszén ő is elfoglalta Babilont, ahol a serege áttelelt. Kr. e. 309 tavaszán aztán Antigonosz serege elhagyta Babilont. Szeleukosz ezúttal már feltöltött sereggel vállalta az ütközetet. A seregének megparancsolta, hogy éjjel fogyasszák el a reggelijüket, és miközben Antigonosz katonái reggeliztek, Szeleukosz friss serege lecsapott rájuk. Szeleukosz döntő győzelemet aratott, és Antigonosz nem próbálkozott többet a keleti területek meghódításával. A győztes Szeleuksoz pedig, látva, hogy Antigonosz többet nem próbálkozik, Indiába vonult, ahol meghódoltatta a keleti provinciákat, és háborúba bonyolódott Csandraguptával.

 

A diadokhoszok uralam alatt álló területek az ipszoszi csata előtt

 

Háború Európában. Az ipszoszi csata

 

A Kr. e. 311-es béke lehetőséget adott arra, hogy Kasszandrosz, és Lüszimakhosz rendezze sorait. Lüszimakhosz ekkor alapította a saját magáról elnevezett várost, Lüszimakheiát. Kasszandrosz, miután megkapta a békében az Európa sztatégosza címet, amelyet apja, Antipatrosz is viselt, leszámolhatott ellenfeleivel. Mivel a békében kikötötték, hogy IV. Alexandrosz nagykorúságának elérésekor le kell tennie a címét, ezért anyját, Rhóxanét, és a fiatal IV. Alexandroszt Kr. e. 310-ben megmérgeztette. Polüperchón, az egykori régens, és kormányzó ekkor Antigonosz támogatásával Görögországba hozatta Héraklészt, Nagy Sándor Barszinétól született törvénytelen fiát. Kasszandrosz ekkor megalkudott Polüperchónnal, aki kivégeztette az újdonsült trónkövetelőt. Az egykori régensnek ez volt az utolsó fontos szerepe a diadokhoszok háborújában, ettől kezdve a Peloponnészosz birtokában volt Kr. e. 303-ban bekövetkezett haláláig, és korábbi magas titulusához képest jelentéktelen személyként fejezte be életét. Alig egy évtizeddel Nagy Sándor halála után a családjából már senki nem volt életben.

Miután Antigonosznak nem sikerült leszámolnia Szeleukosszal, ezért újabb stratégiai célként Kasszandrosszal, és Lüszimakhosszal akart leszámolni, a királygyilkosságra hivatkozva, ezért a harcok Kr. e. 307 körül újra kiújultak. Demetriosz meghódította Kilíkiát, és Ciprust Ptolemaisztól, majd Athénba hajózott, ahol legyőzte Ptolemaiosz, és Kasszandrosz erőit, megbuktatta a Kasszandrosz által hatalomra jutott vezetőket. Ahogy egykor Kasszandroszt, úgy most őt tekintették a görögök megmentőnek, és Demetriosz sorban szabadította föl a görög városokat. Kasszandrosz nem tudott ellenállni Demetriosznak, mivel az uralma alatt álló Makedónia aranybányáinak hozama évről évre csökkent, és a lassan három évtizede folyamatosan tartó háborúk a katonáskodó férfiak számát is jelentősen csökkentették.

Demetriosz sikereit látva Ptolemaiosz megpróbált ellentámadást indítani, és a hatalmas egyiptomi flotta megpróbálta elfoglalni Ciprust. Demetriosz azonban a ciprusi Szalamisznál megsemmisítette az egyiptomi hajóhadat Kr. e. 306-ban. A csatát követően a katonák Antigonoszt és fiát királynak kiáltotta ki, mire a többi diadokhosz is elkezdte ezt a címet használni. Ettől kezdve voltaképpen jogilag is megszűnt létezni Nagy Sándor birodalma, a helyén önálló államok keletkeztek.

Antigonosz a szalamiszi siker után 80 ezer fős hadat indított Egyiptom ellen, miközben fia a tengerről támogatta apja hadműveleteit. Ptolemaiosz serege elégtelen volt Antigonosz megállítására, azonban az Egyiptomot uraló diadokhosznak szerencséje volt: Demetrioszt az időjárás rosszra fordulása megakadályozta abban, hogy kikössön, és érdemi utánpótlást tudjon vinni apjának, aki így nem kockáztatta meg a megáradt Níluson történő átkelést, és hazavonult a seregével.

Demetriosz a következő évben Rhodoszt vette ostrom alá, mivel az megtagadta a segítségenyújtást Egyiptom ellen, ám a nagyméretű ostromgépek ellenére a szigetet nem tudta elfoglalni. A Kr. e. 304-ben végül félbehagyott ostrom után a rhodosziak megígérték, hogy támogatni fogják Demetrioszt, így az ismét Kasszandrosz ellen vonulhatott. Kasszandrosz megkísérelte bevenni Athént, ám Kr. e. 303-ban Demetriosz legyőzte, és kiszorította Görögországból. A görögök egész Görögország fővezérévé választották, amit addig csak II. Philipposz, és Nagy Sándor tudott elérni. Demetriosz görögországi tartózkodása alatt rendkívül költekező, és kicsapongó életet élt, többször megsértette a görög vallási misztériumokat, de ennek ellenére a görög városok, és vezetők továbbra is úgy tisztelték, mint felszabadítót.

Az erőviszonyok azonban csakhamar megváltoztak. Keleten Csandragupta ellen a háborút Szeleukosz befejezte, pontosan nem tudjuk, milyen eredménnyel, de a források hallgatásából többen arra következtetnek, hogy ezúttal nem aratott nagy sikereket. Csandragupta azonban ötszáz harci elefántot adott neki a békekötés keretében. Ptolemaiosz, Antigonosz visszavonulása után Szíria felől támadott. A legfontosabb hadművelet azonban a Thrákiát birtokló Lüszimakhoszé volt, aki sikeresen leverte az Antigonosz által újra felszított thrákiai lázadásokat, betört Kis-Ázsiába, és elfoglalta Pergamont.

Az ipszoszi csata még Nagy Sándor ütközeteinél is gigászibb méreteket öltött, itt találkozott ugyanis Antigonosz, Demetriosz, Lüszimakhosz, és Szeleukosz serege. A csatában Demetriosz megfutamította a Szeleukosz fia, Antiokhosz által vezetett lovasságot, de ezzel védtelenül hagyta Antigonosz gyalogságát. Szeleukosz harci elefántjai ugyanis megakadályozták, hogy Demetriosz segíteni tudjon apjának. A közel nyolcvanéves Antigonoszt bekerítették, és egy gerely végül kioltotta az életét. A halála után a serege szétesett, Ipszoszt követően pedig uralma összeomlott.

Az ipszoszi csata

 

Ipszosz után Antigonosz területeit felosztották: Kasszandrosz, és dinasztiája uralkodott Makedóniában, Lüszimakhosz megszerezte Kis-Ázsia nyugati részét, Pergamont, és az övé maradt az általa eddig is birtokolt Thrákia. Ptolemaiosz pedig Szíriára, és Főníciára tette rá a kezét. Az ipszoszi csata voltaképpen lezárta a diadokhosz háborúk sorozatát, a továbbiakban az egész birodalom fölötti ellenőrzésért már  egyik hatalom sem indított háborút.

Demetriosz és Makedónia

A középiskolában tanult három nagy állam ezzel azonban még nem alakult ki. Demetriosz a szövetséges lovassággal el tudott menekülni az ipszoszi csatából. Először Görögországban próbált szerencsét, Athén azonban a korábbi megtiszteltetést megtagadta tőle, és nem engedte be Demetrioszt a városba, igaz, az athéni flottát átadták Demetriosznak. Demetriosz ezért a kezén maradt Türosz és Szidón felé vette az irányt, végül pedig sikerült meghódítania Kilíkiát. A tartományt sikerült megtartania, mert Szeleukosz szövetségre lépett vele, ugyanis Lüszimakhosz, és Ptolemaiosz Szeleukosz ellen szövetkezett. Később Ptolemaiosszal is sikerült békét kötnie.

Lüszimakhosz érméje

 

Kasszandrosz sikeresen visszahódította Görögországot Demetriosztól, aki Kr. e. 297-ben ismét megpróbálkozott egy görögországi hadjárattal, de sikertelenül: a flottáját egy vihar szétszórta, ő maga pedig egy partraszállásnál megsebesült. Kasszandrosz azonban Kr. e. 297-ben meghalt, így Demetriosz el tudta foglalni Athént. Demetriosz hadjáratot indított Spárta ellen is, le is győzte a spártai sereget, de ekkor a makedóniai ügyek miatt további peloponnészoszi terveit felfüggesztette.

Makedónia élén ugyanis először Kasszandrosz legidősebb fia, IV. Philipposz uralkodott, azonban ő még Kr. e. 297-ben meghalt. Két testvére V. Alexandrosz, és II. Antipatrosz nem tudtak megegyezni a trónról. Antipatrosz először elűzte fivérét a makedón trónról, mire az Pürrhosz, épeiroszi király, valamint Demetriosz segítségét kérte, és sikerült is visszaszereznie a trónját. Antipatrosz Lüszimakhoszhoz menekült, aki azonban megölette őt. V. Alexandrosz azonban nem élvezhette sokáig a makedón királyi címet, Demetriosz ugyanis arra hivatkozva, hogy merényletet tervezett ellene, megölette a királyt, és a hadsereg őt kiáltotta ki Makedónia uralkodójának. Ezt látva a többi diadokhosz gyorsan akcióba lépett: Kilíkiát, a főníciai városokat és Ciprust, amelyek eddig Demetriosz kezén voltak, meghódították, de Demetriosznak végül sikerült kibékülnie Lüszimakhosszal.

Pürrhosz és Demetriosz konfliktusa azonban egyre inkább kiéleződött: előbbi támogatta például az utóbbi ellen fellázadó Thébai városát. A kirobbanó harc azonban nem járt eredménnyel, Pürrhosz szintén jó hadvezérnek bizonyult, és Demetriosz Kr. e. 288-ban, mialatt betegeskedett, kis híján elvesztette Makedóniát. A háború lezárása után azonban nagy sereg gyűjtésébe fogott, amivel a deklarált célja az volt, hogy Antigonosz egykori birtokait visszaszerezze. Ezt látva azonban Lüszimakhosz és Ptolemaiosz szövetkeztek ellene, sőt, Pürrhosz is csatlakozott hozzájuk. Demetriosz előbb Lüszimakhosz ellen vonult Kr. e. 288-ban, majd meggondolva magát Pürrhosz ellen vonult, azonban a fiatal épeiroszi király annyira népszerű volt Demetriosz katonái körében, hogy a hadseregétől Demetriosz kénytelen volt álruhában elmenekülni. Görögországban kisebb sereget, és flottát szervezett, majd Milétoszba hajózott Lüszimakhosz ellen, ahol azonban vereséget szenvedett. Serege maradékával Szeleukoszra támadt, ám a katonái végül elhagyták, így feladta magát Szeleukosznak. Szeleukosz jól bánt vele, ám Demetriosz pedig az ő katonái között vált egyre népszerűbbé, ezért a távolabbi Kherszonészoszba internálta, ahol fényűző, és kicsapongó életet folytatott. Kr. e. 283-ban ott érte a halál.

Lüszimakhosz bukása, és a makedón trón sorsa

Demetriosz menekülését követően Makedónián Lüszimakhosz és Pürrhosz osztozott, ám hamarosan előbbi megszerezte egész Makedóniát, míg Pürrhosz Épeiroszba szorult vissza. A változás Kr. e. 283-ban kezdődött, amikor meghalt Egyiptom királya, I. Ptolemaiosz. Ő nem a legidősebb fiát, Ptolemaiosz Keraunoszt jelölte ki utódjául, hanem II. Ptolemaiosz Philadelphoszt. Ptolemaiosz Keraunosz Lüszimakhoszhoz menekült, mivel Lüszimakhosz felesége Arszioné, Ptolemaiosz lánya, Ptolemaiosz Keraunosz féltestvére volt. Az öreg Lüszimakhoszban bizalmatlanságot tudtak ébreszteni saját fia, Agathoklész ellen, akit végül Lüszimakhosz kivégeztetett. Lüszimakhosz másik felesége Lüszandra, és Lüszimakhosz Alexandrosz elmenekült Szeleukoszhoz, aki kapva kapott az alkalmon, és hadat üzent Lüszimakhosznak. A Szardeisz közelében található Korupedionnál azonban serege alulmaradt Szeleukosz haderejével szemben, és maga is elesett a csatában. Anatóliai birtokai mind Szeleukosz kezére kerültek.

Szeleukosz azonban nem adta át az örökösnek a trónt, hanem átkelt a Hellészpontoszon, Thrákia, és Makedónia felé. Ptolemaiosz Keraunnosz azonban, félve, hogy Szeleukosz majd ellene is fellép, megölte Szeleukoszt (egyes források szerint sajátkezűleg).

Makedónia trónjára így Ptolemaiosz Keraunnosz került Kr. e. 281-ben, noha Demetriosz fia, II. Antigonosz Gonnatasz magát apja Kr. e. 283-ban bekövetkezett halála óta királynak címezte, de csak a Peloponnészoszi-félszigeten birtokolt kisebb területeket. II. Antigonosz Gonnatasz megpróbálta ugyan elfoglalni a makedón trónt, de Ptolemaiosz Keraunnosz legyőzte. Szeleukosz fia, Antiokhosz nem tudott fellépni ellene a birodalmában bekövetkező problémák miatt, Pürrhosz pedig ekkor már a tarentumi háborúra készült a rómaiak ellen, és őt Ptolemaiosz Keraunnosz azzal békéltette meg, hogy segít neki itáliai harcaiban. Az őt trónra segítő féltestvére, Arszioné azonban elhidegült tőle, és elmenekült Lüszimakhosztól született két fiával. Ptolemaiosz Keraunnosz azonban rábeszélte féltestvérét, hogy kössön vele házasságot, ám a mennyegzőn annak Lüszimakhosztól született két fiát megölette. Arszioné a legidősebb fiával együtt ismét elmenekült, ezúttal Egyiptomba, ahol végül feleségül ment a testvéréhez, II. Ptolemaiosz Philadelphoszhoz.

Ptolemaiosz Keraunnosz azonban nem sokáig élvezhette a sikerét, Kr. e. 279-ben ugyanis elesett a kelták elleni küzdelemben. Őt Meleager, a testvére követte, de két hónap múlva lemondatták. Meleager után Kasszandrosz unokaöccse,  II. Antipatrosz lett Makedónia királya, de ő sem uralkodott pár hónapnál tovább, mert az unokatestvére, Szoszthenész megölette. Szoszthenész Kis-Ázsai kormányzója volt, és hatalmát népszerűsége alapozta meg, mert Delphoi mellett legyőzte a keltákat. azonban két éves uralkodása végén Kr. e. 277-ben őt is megölték.

Kr. e. 277-ben végül is Antigonosz Gonnatasz lett Makedónia királya, miután a Szeleukida uralkodó, I. Antiokhosz csapatokat biztosított neki. Neki sem sikerült azonban probléma nélkül megtartania országát: a rómaiak elleni háborúból vesztesen, és legatyásodva hazatérő Pürrhosz a pénzgondjait egy makedónok elleni háborúval akarta megoldani. a keltákkal megerősített serege váratlanul sikeres volt, és hiába vonult föl ellene II. Antigonosz, a serege átállt Pürrhoszhoz. Pürrhosz a következő évben Spárta ellen vonult, ám hadjárata a túlerő ellenére kudarcba fulladt, majd a következő évben Argoszt próbálta meghódítani II. Antigonosz híveivel szemben. Az argoszi vállalkozás nem járt sikerrel, a fennmaradt történetek szerint a király véletlenül a saját katonáival kezdett el harcolni az argoszi kivonuláskor, Pürrhoszt pedig egy argoszi katona édesanyja nyakszirten dobta egy téglával, ami harcképtelenné tette a királyt, elfogták, és lefejezték. II. Antigonosz Gonnatasz így visszatérhetett Makedónia trónjára, és az Antigonidák uralmát más erők többet nem fenyegették a római hódításig.

Nagy Sándor egykori birodalma tehát amilyen gyorsan felépült, olyan gyorsan tova is tűnt, noha a hellenizmus szellemi hatásai sokkal tartósabbak voltak, mint a politikai határok. A nagy hódító családtagjai mind meghaltak, és mind erőszakos halállal, de a vezérek többsége kevés kivétellel (Ptolemaiosz, Kasszandrosz, Demetriosz stb.) szintén gyilkosság, vagy csatavesztés áldozata lett. Az egykori birodalom területének legnagyobb részét később a Római Birodalom kebelezte be.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr291457792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Czelder Orbán 2009.10.22. 18:56:28

Komoly cucc. Itt a példa, hogy néha az életben is megvalósulnak szappanoperák. :)

is 2009.10.22. 22:00:18

mintha a Szilmarilokat olvasnám. nevek, helyek, rangok, időpontok, rokonok. minden elismerésem, de képtelenség ezt így elsőre kibogozni. mindenesetre kösz.

Miszter07 2009.10.22. 22:12:34

Háát, volt akár egy pillanatig is esély Nagy Sándor halála után, hogy a fegyverrel összetákolt birodalma egyben marad? Nem hiszem...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.10.22. 22:29:18

nem rossz, de tényleg nehéz követni kicsit :)

vmezo 2009.10.23. 00:49:29

hú bazz! elég sűrű cucc... nekiszaladok mégegyszer. Mindenesetre szép munka!

hebab 2009.10.23. 03:59:05

@Miszter07:
hogyne lett volna. amíg Antigonosz életben volt. ő volt ugyanis az egyetlen a Ptolemaiosz-Antigonosz-Szeleukosz-Lüszimakhosz-Kasszandrosz ötösből, aki az egész birodalmat együtt akarta tartani. a többieknek az volt a meglátásuk, hogy szét kell szabdalni, és mindenki uralkodjon a saját területén. és ez így is történt a római hódításig, addig próbálták fenntartani egymás között az egyensúlyt a diadokhoszok (akkor már persze csak hárman: Egyiptom, Makedónia és Szíria).

hebab 2009.10.23. 04:41:28

bocsi, eleinte nem ment át, aztán meg túl sokszor.

ellenben ha már itt vagyok, hadd tegyem hozzá, hogy előtte meg Perdikkasznak volt komoly esélye rá. ő még az a garnitúra, aki ráadásul a királyi család számára akarta megtartani a birodalmat. Antigonosz már saját magának, de lehetőleg az egészet, a többiek pedig már csak darabokat akartak maguknak.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.10.23. 09:00:40

Azért érdekes hogy a sok perzsa, méd, szír, egyiptomi csak úgy hagyta ezeket a pár ezres, tízezres makedón erőket ide-oda vonulni. És nem lázadtak fel, sehol semmi helyi kezdeményezés hogy makedónok nélküli államok jöjjenek létre.

Ennyire sokkolta, bénitotta volna őket a Perzsa Nagybirodalom Nagy Sándor általi összezúzása, hogy mozdulni sem akartak? Vagy tulajdonképpen meg voltak elégedve a makedón urakkal, csak kivárták hogy azok lerendezzék egymás közt a vitáikat ? Rájöttek hogy jobb egy nagy birodalom részének lenni, mint sokfelöl veszélyeztetett kisállamnak?

Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.10.25. 14:44:51

@Sigismundus:

Nagy Sándor halála után volt egy kisebb perzsa felkelés, de többnyire még Nagy Sándor életében belesimultak a "rendszerbe", így nem igen állt érdekükben a lázadás. Az eltérő kultúrájú régiók persze a szakadár erőket támogatták, erre a legjobb példa éppen Egyiptom.

Rettenet Tábornok11 2009.10.27. 01:05:05

Azért étdeklne mi lett volna Rómával ha lesz egy erős kezű utóda Sanyinak.
Szerintem görög ABC-t használunk :)

Tilleo