Hastings, Bizánc, és egyéb témák után most kicsit a sztyeppe vidékére fogunk kalandozni, és néhány sztyeppei nép történetéről fogok posztolni. Ez ígérem, tényleg csak néhány lesz, merthogy tervbe van véve a megasorozat folytatása bizánci-arab háborúk címen. :) Szóval, sorozatunkat kezdjük a besenyőkkel. Róluk ugye mindenki hallott, ugyanis eléggé sajátos szerepet töltöttek be a magyar Honfoglalás során, és e szerep kapcsán már egészen biztosan találkozott velük mindenki az általános iskolában. Ennél lényegesen több információ ugyanakkor nem nagyon hangzik el róluk. Ez bizonyos szempontból érthető, ugyanis történetük folyamán igazából semmi rendkívülit nem alkottak, végigjárták a sztyeppei népek szokásos életútját, 'oszt jónapot'.
A besenyőkről az első írott forrás a 7. századból származik, egy kínai forrás ekkor a Szir-darja középső folyásánál (a mai Taskent környékén) említ egy pejsu nevű tielö  (tielö = türk) törzset. Ugyanitt más források a 8. században már egy becsanag nevű törzsről beszélnek, amely már tökéletesen egyezik a besenyők saját, és más forrásokból is ismert elnevezésével (pecseneg / becseneg). Vagyis nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy valahol ebben a térségben zajlott le az etnogenezisük - azaz törzsszövetséggé válásuk.
Az is egy érdekes kérdés, hogy maga ez az etnogenezis hogyan zajlott. Az előbb említett térséget pár évszázaddal azelőtt ugyanis még iráni nyelvű népek lakták, a Baktriáról szóló posztban már említett kusánok és szakák. Ahogy ez a nomád népek esetén történni szokott, ők is áldozatul estek a türk törzsek hódításainak, csakhogy nem tűntek el nyomtalanul. A későbbi források ugyanis megemlítik, hogy a besenyő törzsszövetség 8 törzsből áll, közülük hármat kangarnak hívnak. Ezek a kangarok minden valószínűség szerint iráni nyelvű népek voltak (szemben a török nyelvű többi besenyő törzzsel), akiket a besenyők meghódítottak. Innentől kezdve nagyjából az volt a szerepük, mint a kabaroknak a magyar törzsszövetségben: ők voltak az elővéd. Emiatt őket különösen vitéznek állítják be a források, és ebből következően tévesen vannak, akik úgy gondolják, hogy valójában ők voltak a törzsszövetség irányítói - ez valószínűtlen. Mivel a kangarok relatíve jóval hosszabb ideig éltek a civilizált világ által látott területen, ezért róluk érdekes módon többet tudunk, mint a civilizált világ peremén csak a kora-középkorban megjelenő türk besenyőkről. Kangarokról szólnak szír források a Transzkaukázusból (Araksz, Kura folyók, Szevan-tó vidékén, azaz a mai  Örményország keleti területein), lehetséges, hogy a türkök vándorlása során legyőzött kangarok egy része menekült ide, de az is lehet, hogy a Selyemút mentén élő kangarok kereskedelemmel is foglalkoztak, és a közvetítő kereskedelem kapcsán jutottak el Európa határáig. Azt is tudjuk róluk, hogy nesztoriánus  keresztények voltak (erre majd később visszatérek). A perzsa Örményországban élő kangarok természetesen nem vettek részt a besenyő etnogenezisben.

Vándorlásuk

A sztyeppén jellemzően gyorsan változnak a dolgok. A 8. században az ujgurok legyőzték a türköket, így azok elkezdtek nyugat felé vándorolni, Közép-Ázsiába.

Ezen a ponton kicsit álljunk meg. Nem árt tisztázni a Belső-Ázsia, és a Közép-Ázsia kifejezéseket, merthogy ezek meglehetősen becsapósak. Közép-Ázsiának lényegében a mai Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán  (volt szovjet tagköztársaságok) területével lefedett térséget szokás érteni, vagyis kvázi a Turáni-alföldet, és peremhegyvidékeit. Ez ugye szép, és jó, csakhogy ez inkább Nyugat-Ázsia, messze nem a közepe. Ázsia közepét ugyanis Belső-Ázsiának szokás mondani, ez az a terület, ahol Kína nyugati része, illetve Mongólia található, Közép-Ázsiától pedig egy eléggé összetett hegységrendszer választja el. A megtévesztő tehát a Közép-Ázsia kifejezés, amely valójában Nyugat-Ázsiát jelentené, csak Ázsia kapcsán nyugatról beszélni önmagában érdekes, merthogy össze van nőve a tőle nyugatra levő Európával.

Szóval, a nyugat felé vándorló oguzok (úzok) a besenyők környezetében élő későbbi kun törzsszövetség tagjaival szövetkezve (a kimekkel, és a karlukokkal) távozásra bírták besenyő barátainkat a 9. század elején, akik ekkor az Urál, Emba és Volga folyók vidékére húzódtak. Ekkor kerültek eleink, illetve a Kazár Birodalom közelébe, illetve, mivel körülbelül ekkor húzódtak Álmosék Levédiából Etelközbe, nem kizárt, hogy ehhez a besenyők megjelenésének is volt köze - bár a legtöbb forrás alapvetően egy kazár belharchoz köti a magyarok nyugatra vonulását. Akárhogy is volt, a besenyők ekkor kerültek a szomszédságunkba. Túl sok nyugtuk itt sem maradt. 894 környékén ugyanis az úzok ismét támadást indítottak ellenük, ezúttal a kazárokkal szövetségben, és ismét nem maradt előttük más lehetőség, csak a nyugatra vonulás. Ez persze megint nekünk nem jött jól, úgyhogy mehettünk mi is honfoglalni. 

Ebben a történetben ugye végső soron az az érdekes, hogy sokkal komplexebb folyamatokról van szó, nem csak kétoldalú harcokról. A magyarok veresége a besenyőktől ugye azért következett be, mert a magyar főerők közben a bolgárokkal harcoltak, de a besenyők is ugyanolyan nyomás alatt voltak, más esetben nem biztos, hogy rátörtek volna eleinkre. A sztyeppei népmozgások kiváltó oka általában a túlnépesedés, és szintén általában valamelyik keleten élő törzs kezdte dönteni a dominót. Ebben az esetben ugye az úzoktól / kunoktól indult a dolog, ők kényszerítették a besenyőket nyugatra, akik meg a magyarokat kényszerítették továbbhaladásra. Megjegyzendő, hogy mindkét nyugatra kényszerülés járt némi veszteséggel. Ugyanis, az elhagyott területeken a hódítók mellett maradt becseneg nevű törzs, ők nyilván kénytelenek voltak onnantól kezdve másik törzsszövetséghez tartozni, és elővédnek lenni.

Kelet-Európában

A Honfoglalás után a besenyők foglalták el Etelköz területét, és mivel a magyarok előzőleg megverték a bolgárokat, ez utóbbiak elvesztették erdélyi, és Al-Duna menti területeiket. Mivel a magyarok innen bekényszerültek a Kárpát-medencébe, az előbb említett terület is a besenyők fennhatósága alá került, bár a törzsterületük a Dnyeper folyó környékén lehetett. De Havaselvétől a Donig ettől kezdve ők uralták a sztyeppét. Ez az az időszak, amikor a legtöbb forrás áll rendelkezésre velük kapcsolatban. Forrásokból lehet ismerni a nyolc törzsük nevét, elhelyezkedését, sőt, a törzsfőik nevét. Eleinkkel ellentétben ugyanakkor nem tudunk arról, hogy ezeket a törzseket egy törzsfő összefogta volna - a besenyők alapvetően megmaradtak egy lazán szerveződő törzsszövetségnek. Részben ez lehetett az oka, hogy aztán nem tudták kivédeni a következő nomád támadást, bár nagyobb részt inkább az, hogy területeik kelet felől nyitottak voltak, alig védhetőek.

A besenyőkre 1040 környékén fokozódott az úz nyomás, akiket a kunok szorítottak nyugat felé. A besenyők így nem tehettek mást, továbbindultak nyugat, ill. dél felé, de nem volt akkora szerencséjük, mint eleinknek. Magyarországra is többször rátámadtak (a legnagyobb támadás 1068-ban érte hazánkat, de a támadók hovatartozása eléggé bizonytalan. Valószínű, hogy besenyők is részt vettek a támadásban, de csak közösen az úzokkal, vagy akár kunokkal), de nagyobb veszélyt inkább Bizáncra jelentettek. Bizáncot ugyanis az fenyegette, hogy a nemrég levert bolgár állam helyén ezúttal a besenyők hoznak létre egy saját államot, de végül 1091-re sikerült őket leverni a kunok segítségével.

A besenyő hatalom vége

A besenyőknek végül tehát nem adatott meg, hogy saját államot hozzanak létre. Ugyanakkor, azért nem is tűntek el nyomtalanul. Legnagyobb számban valószínűleg bizánci területen telepedtek le, idővel a birodalom is rájuk kényszerítette az akaratát. Főleg annak észak-bulgáriai, Parisztrionnak nevezett területére, illetve a Vardar völgyébe  (a mai Macedóniába) telepítették őket. A birodalom kezébe kétélű fegyver került: lovasíjász harcosokhoz jutottak, de nekik érdemes volt zsoldot fizetni, hogy ne akarják végigrabolni a Balkánt. Persze a még mindig a régi római birodalomszervezési elvek szerint működő birodalom (miszerint be lehet engedni a barbárokat, mert azokat majd civilizálja a római eszme) a tűzzel játszott velük kapcsolatban, de ezúttal nagyon nem szúrták tökön magukat.

A mi szempontunkból érdekesebb a betelepülésük a Magyar Királyság területére. Bár a 10. század folyamán a még állammá nem szervezett magyar törzsszövetség tartott a besenyőktől, ekkor komolyabb támadás nem ért minket - besenyő barátaink el voltak a sztyeppe nyugati végén, amely egyébként a legkedvezőbb feltételeket biztosította a nagyállattartásra. Erőszakosan leginkább az után próbáltak ismét fellépni, miután úz és kun testvéreik ismételten nyomás alá helyezték őket, de a fiatal magyar állam ki tudta védeni ezeket a támadásokat. Ugyanakkor közben békés úton is az ország területére léptek, és az aktuális uralkodók be is fogadták őket. Az első ilyen hullám még Géza fejedelem idejében érte az országot, a vezetőjük, Tonuzoba még élt István idején, megtérni persze már nem akart. A fia, Ürkünd (Örkénd) viszont igen, ő lett a Tomaj nemzetség őse. A besenyő betelepülések egészen a 12. század elejéig folytatódtak, az utolsó csoportjaik már valószínűleg bizánci területről érkeztek (Bizánc az utolsó lázadásukat 1122-ben verte le őket saját területén).

A Magyar Királyságban

A besenyők - tekintve hogy kisebb csoportokban, és eltérő időszakokban érkeztek az országba - elszórtan lettek letelepítve (mellékelt térképen látható mindez, nem sorolnám fel). Ami megfigyelhető, hogy alapvetően azokon a vizenyős területeken települtek meg, amelyeket a már letelepült életmódot élő magyarok nem használtak. A magyar államhatalom alapvetően katonai erőként számolt velük, a székelyekkel együtt ők alkották az elővédet, viszont saját vezetőjük volt, a besenyők ispánja. Ettől függetlenül ugyanakkor nem élveztek szabadságot, vannak írott források, amelyek arról szólnak, hogy besenyők lakta falvakat adományoz az aktuális király. Szabadságukat inkább csak a 12. században nyerték el. Mindez a katonáskodásukhoz köthető. A 12. század előtt viszonylag nagyszámú katonáskodó réteg állt a királyi hatalom rendelkezésére, így nem volt szükséges nekik privilégiumokat adni. A 12. századra azonban a szabadok jelentős része függésbe került, és könnyűlovasságra a királynak továbbra is szüksége volt. Így a besenyők jelentős része végül megkapta az áhított szabadságot. A kangarokra itt térnék vissza pár mondat erejéig: bizonyos forrásokban lehet arról olvasni, hogy a betelepülő besenyők egy része keresztény volt, ezek a besenyők minden valószínűség szerint kangarok lehettek, merthogy ők voltak keresztények. Ezek a források megjegyzik, hogy bár keresztények voltak, de eléggé furcsa módon - a nesztoriánus kereszténység ugye bizonyos dogmákat nem fogad el, és más a rítusa is.

A besenyő szabadság mibenlétéről álljon itt egy idézet innen:

A besenyő szabadság mibenlétéről az 1224-ben kiadott árpási kiváltságlevél nyújtja a legrészletesebb tájékoztatást. Az oklevélbeli és más adatok összevetéséből az alábbi kép bontakozik ki a privilegizált besenyők helyzetéről: legfőbb elöljárójuk a nádorispán volt, aki a legfelsőbb bírósági fórum szerepét töltötte be, s egyben a közigazgatás feje is volt, mert ő nevezte ki a besenyők ispánját. Az ispánok voltak az egyes csoportok vezetői, háború esetén pedig a katonai egységek élén állottak. Beiktatásukra, illetve megújításukra háromévenként került sor, s ekkor adót is szedtek. Az ispánok általában nem besenyő származásúak lehettek, munkájukat viszont besenyő tanácsadók, illetve kisebb tisztviselők segítették. Ilyen volt például az udvarispán (curalis comes), akinek kötelessége volt rendszeresen tájékozódni á panaszokról és a kisebb ügyekben ítélkezni. A jobbágyok (iobagiones) képezték a besenyők tehetősebb hivatásos tisztségviselő rétegét, akik talán a székely lófőkhöz hasonlóan, előre meghatározott sorrend szerint váltották egymást a különböző funkciókban. Önállóan szállhattak hadba és mentesültek az udvarispán részére teljesítendő kötelezettségek alól is. A szabadságjogok etnikai jellegét húzza alá az a kitétel, miszerint azok a besenyők, „akik nem tudnak személyesen hadba szállni, minden ló után hat penzát fizessenek”. Vagyis a valamilyen okból nem katonáskodókra is vonatkozott a libertas (csak többet kellett fizetni), amely tehát a származás, illetve a közösséghez tartozás alapján illette meg az egyént.

A besenyők végső soron Magyarországon a 15. századra olvadtak be nyelvileg teljesen a magyarságba. A társadalmuk valószínűleg már jóval azelőtt elkezdett differenciálódni, és mivel nem olyan összefüggő területen éltek, mint a székelyek, vagy a kunok, így az asszimilációjuk már valószínűleg nagyrészt sokkal hamarabb lezajlott. Magyarországi jelenlétükről azonban még ma is sok településnév árulkodik. 

Besenyő településterületek Magyarországon. Innen van

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr771570374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.12.03. 20:46:26

Elővéd? Milyen szép, PC szó. Alighanem a golyófogó, vagy az ágyútöltekék anakronisztikus lenne :)

Javaslom, hogy a végén a Magyarországot javítsd ki, mert ez a téma vonzhatja a turbókat és az ilyesmiért nagyon udvariatlanok tudnak lenni.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.03. 23:11:43

@Lord_Valdez:

Annyira nem kellett azért őket félteni, mert a lovasíjász harcmodor azért jellemzően nem közelharcra épült. Nem is nagyon szenvedtek ezek a népek nagy vérveszteséggel járó vereségeket, ha igen, akkor általában a törzsnek vége is volt.

Elgépelés volt, javítottam.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.04. 07:31:37

Jó Salamon királyunk, miután bebukta a trónt, és körbejárt minden elképzelhető lehetőséget a visszaszerzésére, végül az al-duna környékén megmaradással próbálkozót besenyőknél kötött ki.
Jobb ötlet híjján Bizánz rovására próbáltak némi zsákmányhoz, területhez jutni, amiben egynémyel déli szláv kalandvágyók is támogatták őket.
Az ötlet nem vált be, de annyi eredményt hozott Salamon számára, hogy ezek a vidám délvidéki szlávok a bukás után némi menedéket adtak neki (nem sokat, hamar meghalt), majd boldogan szentet faragtak belőle.

Komoly besenyő nyelvi örökség is maradt ránk, pár eléggé eltorzult romániai, csallóközi, balkáni és hazai településnéven kívül. Kisebb tárgyak lázadásakor ugyanis manapság is gyakran mordulunk fel: a fene vigye el!

Ha minden igaz, a fene besenyőül farkast jelentett.

A mellékelt térképen szereplő szép, nagy, kékeszöld területet viszont a viszonylag kislétszámú besenyők kánságaként szerepeltetni néminemű aránytévesztésre vall a rajzolótól.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.04. 15:11:31

Hát, szegény besenyők nem túl népszerűek a kommentek számából, és a kialakuló parázs vitából ítélve.
Pedig szegény, jobb sorsra is érdemes besenyők sorsa több ponton is kapcsolódik a blog eddigi posztjaihoz.

Például az ő egyik portyázó csapatuk csapta agyon Oleg kijevi fejedelmet, a Kijevi Rusz, egyben a ma is fennálló orosz államiság megalapítóját. Akiről korábbi posztokból már tudhatjuk, varég (viking) származású volt.
Egyben ő szűntette meg a kazár államot, és róla terjednek olyan pletykák, melyek szerint mintegy "gebinbe" kapta kijevi posztját, az ott tépbláboló magyar eleinktől.
Szorgos kis mókus volt, Bizáncot, és útközben a bolgárokat is nevelgette egy kicsit.
Egy állam létrehozójától, egy másik megszüntetőjétől azért nem várná el az ember, hogy kóbor besenyők, mintegy ötletszerűen egyszerűen agyoncsapják...

Tibald76 2009.12.04. 16:38:42

Ez nagyon állat post, mindig foglalkoztattak a lovas nomád népek, ezért örömmel olvasok egy ki kicsoda a pusztában leírást :-) !

Az ókori lovas nomád népeket nem szándékoztok érinteni?

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.04. 16:58:47

A hastngsi postnál megemltettétek, hogy egyes Angliából menekült, Bizáncba áttelepült társulatokat a mai Bulgária területén telepítették le.
Eleve szép számban voltak a gizánci testőrségben, hadseregben varégok, a Hastingsi csatát megelőző Angliából, skandináv területekrél, de még Kijevből is (tulképp a szélesebb rokonságból). Innentől adódik a kérdés, hogy ezek a "kivándorolt" angliai társulatok, találkoztak-e a besenyőkkel, avagy kijevi rokonságukkal? Elvileg simán, de nem találtam ilyesmire utalást a neten.

Nálunk simán összeakadhattak. Az utolsó besenyő beütések, letelepítésük idején pont varég testőrsége volt a magyar királyoknak.

Mixer 2009.12.04. 19:06:12

kiváló poszt, nagyon élveztem

Vérnűszö Barom értekezésére az agyoncsapásról, külön jár a pont.

garizim 2009.12.04. 22:12:55

Várjuk a sorozat többi részét.

Pg09 2009.12.05. 01:39:52

Klasssz!
(mint mindig)

vrátja (törölt) 2009.12.05. 18:51:33

Ezek hiánypótló posztok a mai rémítő újszittyás korban, grats!

Pár észrevétel: tudomásom szerint a tielök (teljes alakban: kao-kü tie-lö, "magas kocsijú tielök") törzsszövetsége a török népek nyugati szárnyához (ogur) tartozott, és nagyon nem azonos a türkök (a kínai forrásokban: tu-küék) vezette törzsek szövetségével, sőt: a türkök már a zsuanzsuanok csatlós népeként, de első kaganátusuk alatt is folyamatos harcot vívtak az ősi ellenségeikként számon tartott tielökkel. (Akik alávetett állapotukban is ott lázadtak ellenük, ahol tudtak.)

A másik: a posztban állítottakkal ellentétben a magyar honfoglaláshoz (is) vezető népvándorlási hullám kiváltásában kivételesen nem (csak) a népességrobbanás játszott szerepet. Hanem az, hogy az 893-ban trónra lépő új számánida emír, Iszmáil ibn Ahmed különféle okokból azonnal hatalma kiterjesztésébe fogott, és tönkreverte a birodalmával szomszédos karlukokat. Aminek viszont azok szomszédai, az (og)úzok és kimekek felettébb megörültek, és - szabadulván a karluk nyomás alól - rárontottak a saját északnyugati szomszédaikra, a besenyőkre, és annak rendje-módja szerint ketté is vágták a törzsszövetségüket, majd a nagyobbik részt a Volgán túlra lódították.

(A nyugati részt illetően: a hirtelen megerősödő besenyő nyomás pedig nagyon is kapóra jött Simeon bolgár cárnak, akit épp a bizánci szövetséges magyar haderő fojtogatott a saját országában - de ez nyilván már egy másik poszt témája lehetne a bizánciak árulásával és a honfoglalás nyugati előzményeivel egyetemben...)

Viktus 2009.12.05. 22:24:29

Alapvetően jó írás csak megmaradt az évszázados marhaságoknál. Egy sztyepei nép sem vánodorolt el egyik pillanatról a másikra egy támadás következtében ... minden ilyen "vándorlást" biza gondosan megterveztek logisztikailag. A magyarság sem menekült a besenyők elől előre kellett felhalmozni élelmiszert, sót gondoskodni a népesség mozgásáról. Ma sem egyszerű ide-oda tologatni több százezer embert képzeljük el anno micsoda feladat lehetett ! Sőt mindjárt olyan rendben települtek át, hogy a kijelölt szállásterületeikre települtek, és mindjárt képesek voltak akciózni, és táplálni a közösséget.

tenegri 2009.12.05. 22:40:33

@Vérnűsző Barom: Persze, hogy nem olyan népszerűek, mert velük kevesen azonosulnak :) Olyan nyomtalanul olvadtak be az ide költözött besenyők, hogy nem maradt egy picike besenyő identitás sem, ellentétben a kunnal. Amint a kunokra kerül a sor, biztos, hogy megugrik a kommentek száma is :)

> Ha minden igaz, a fene besenyőül farkast jelentett.

Ezt mire alapozod? A fene szót tudtommal leginkább a fen- igéből képzett igenévként etimologizálják, s eredetileg mindenféle vadállatra használták. Van valami besenyő nyelvemlék, amiben szerepelne ez a szó farkas jelentéssel? Egyébként ettől függetlenül már csak azért is nehéz elkülöníteni a besenyő jövevényszavakat, mert az adatok alapján elég közel állt a kunhoz (mindkettő kipcsak típusú nyelv), időben is közeliek, így nem is nagyon szokták ezen a török jövevényrétegen (besenyő-úz-kun) belül pontosan megjelölni az átadó nyelvet, noha az többnyire bizonyára kun.

Kentaur67 2009.12.06. 01:58:13

Bar a szerzo nem eppen a tortenelmi hitelessegerol hires, de van a besenyok magyarorszagi kivonulasarol egy (szamomra) feledhetetlen konyv:

Herczeg Ferenc — Poganyok.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.06. 11:01:07

@tenegri : A fene besenyőségét már nem tudom. Évekkel ezelőtt olvastam, sajnos a fene se emlékszik már rá, hol.

A mindenféle vadállatra használás nekem nem tánik től életszerűenk egy (több) állattartó társulatnál, ahol mindenfle állatot korától, nemétl, színétől függően nagyon precízen bezaonosítottak. Elég furának tánik tölük olyan slendriánság, ami a fennmaradásukat biztosító nyájak veszélyztetésekor egy vállrándítással elintézik a kérdést: valamiféle fenevad fenekedik a jószágra (értve alatta bármiféle vadállatot).
Mégkorábbi időkből pláne nem túl sanszos, hogy ne tudják beazonosítani a prédájukat, vagy a rájuk fogát fenő vadállatot. Valamennyi "(természeti" nép baromi precízen és nagy szókinccsel azonosítja be a környezetében található, rá esetleg veszélyt is jelenthető állatokat (emiatt furcsállom ppl. a farkas szó eredeztetését is, valahogy közel se a farok a legjellemzőbb erre, a jószágot, embert egyaránt veszélyeztető fenevadra).
De nem vagyok nyelvész, úgyhogy tulképp akár.

"belül pontosan megjelölni az átadó nyelvet, noha az többnyire bizonyára kun."
Nem feltétlenül, és miért bizonyára?
Korábban talákoztak a besenyők eleinkkel, előbb volt velük valamiféle társas viszony, közös szállásterület, később közös lakóhely, akár írott nyelvemlék (leginkább személy- és helységnév az ilyen-olyan birtokviszonyok kapcsán) is előbb maradhatott fent, mint a kunokkal való kapcsolatból, és még nagyrészt területileg is jól elhatárolhatóan települtek le.

Biztosan sok az átfedés, a hasonló szó, nagyobb a kun átvétel, pusztán a létszámkülönbség miatt is, akár igaz is lehet a feltételezés, de ettől még nem indokolja igazán semmi a "bizonyára kunt".
Már csak azért se, mert több hasonló, kipcsak.török-mifene rokonnyelvet beszélő társulattal akadhattak össze még a besenyőn kívül, akár jóval korábban is. Elég elterjedt volt ez akkoriban arrafelé, ozt meg sakkozza ki valaki, hogy egy-egy szó besenyú, óbolgár, kazár, vagy egyéb eredetű volt. Gondolom leginkább még régebbi,

---
Szintén már beazonosíthatalan, bár gyaníthatóan előásható forrásból származik egy felvetés, a csángók (vagy egy részük) besenyő származásáról. Az egykor feltételezett "elcsángoroktak" a többi magyartól eredeteztetést már többen vittaták, a kangar-csángó változat meg több helyen felbukkant már.

Erről témáról tudtok valami biztosnak nevezhető forrást?

tenegri 2009.12.06. 14:18:50

@Vérnűsző Barom:
> A mindenféle vadállatra használás nekem nem tánik től életszerűenk

Nem úgy mindenféle vadállatra :) Nem egy vagy több állat neveként, hanem jelzőjeként használták (fene farkas = fogát fenő, fenekedő farkas), ami aztán önállósult, s valóban, pl. farkas jelentése is lett, de vaddisznóra is használták.

> emiatt furcsállom ppl. a farkas szó eredeztetését is, valahogy közel se a farok a legjellemzőbb erre, a jószágot, embert egyaránt veszélyeztető fenevadra

De azért jellemző rá, nem? :) A farkas tabunév, korábban bizonyosan volt rá másik szavunk, csak a névtabu miatt kikopott a használatból.

> Biztosan sok az átfedés, a hasonló szó, nagyobb a kun átvétel, pusztán a létszámkülönbség miatt is, akár igaz is lehet a feltételezés, de ettől még nem indokolja igazán semmi a "bizonyára kunt".

Pont az említett okokból írtam, hogy _többnyire_ bizonyára kun, s nem azt, hogy _mindig_ az.

> Már csak azért se, mert több hasonló, kipcsak.török-mifene rokonnyelvet beszélő társulattal akadhattak össze még a besenyőn kívül, akár jóval korábban is. Elég elterjedt volt ez akkoriban arrafelé, ozt meg sakkozza ki valaki, hogy egy-egy szó besenyú, óbolgár, kazár, vagy egyéb eredetű volt

A besenyő-úz-kun vonalon belül valóban nehéz elkülöníteni az átadó nyelvet, mert ezek egyformán köztörök és kipcsak típusú nyelvek, de a többit azért ne keverjük ebbe bele. A bolgár (csuvasos) jövevényszavak többnyire elég jól elhatárolhatók, több jellegzetesség utal rájuk, miként a köztörök nyelvekre is. A kazár meglehetősen bizonytalan, mert igazából nem tudni biztosan, hogy bolgár vagy köztörök típusú nyelv volt-e (többnyire az előbbivel gyanúsítják). Természetesen nem minden török jövevényszónál lehet ezt egyértelműen elkülöníteni, de a legtöbbnél igen: vagy a bolgár/köztörök jegyek utalnak az átadó nyelvre, vagy a magyar nyelv ismert hangváltozásai határozzák meg az átvétel időpontját, s zárnak ki ezzel történeti okból nyelveket, vagy egyéb nyelvi/történeti adatok mutatnak rá. Mindenesetre leginkább három réteget szoktak elkülöníteni a magyar nyelv török jövevényszavait illetően: 1) honfoglalás előtti (bolgár és köztörök típusú szavak egyaránt), 2) honfoglalás utáni (besenyú, úz, kun - ezek köztörök és kipcsak nyelvek), 3) török kori (oszmán török, ez szintén köztörök nyelv).

> Szintén már beazonosíthatalan, bár gyaníthatóan előásható forrásból származik egy felvetés, a csángók (vagy egy részük) besenyő származásáról.

Végül is kizárni nem lehet besenyő elemet, de a csángó nyelvjárások (több is van) más magyar nyelvjárásokkal való összevetése alapján a mezőségi nyelvjárással mutat rokonságot, s Benkő Loránd ezek alapján kb. a 14. századra teszi a mezőségitől való elszakadást, s így a Moldvába költözést. A Mezőség pedig tudtommal nem kifejezetten besenyő szállásterület. És persze azt is érdemes azért megjegyezni, hogy sokan minden moldvai magyart csángónak neveznek, holott Moldvában több csoport székely eredetű, s jóval később került oda (ez persze a nyelvjárásukban is megmutatkozik, ami különbözik a tulajdonképpeni csángótól).

tenegri 2009.12.06. 14:28:21

@Vérnűsző Barom: ami még a csángókat és a besenyőket illeti: ha a csángók nem magukkal vitték Moldvába a besenyő elemet, hanem ott találták volna, akkor ennek valószínűsítéséhez az kellene, hogy a 14. században (már ha elfogadjuk ezt az időpontot) legyenek besenyők Moldvában, ami azért nem 100% :)

Macroglossa 2009.12.06. 16:46:51

@Vérnűsző Barom:

az ősi, természeti vallásokban egyes szent állatok neve tabu volt, ehelyett alakult ki a farkas, szarvas (talán a sertés is, nem tudom), de még a medve is mézevőt jelent valamelyik kelet-európai nyelven.

a fene sokkal egyszerűbb, mai antraxos korunkban könnyű megjegyezni, a lépfene baktériuma (Bacillus anthracis) által okozott betegség.
Te nem énekelted fiatalabb korodban részegen, hogy "egye meg a fészkes, fekete fene"?
ha már nyelvészkedünk, az anthrax és az antracit (a "legfeketébb" kőszén is azonos tőből ered.

tenegri 2009.12.06. 17:59:13

@Macroglossa: Valóban van a fenének betegség vagy azzal kapcsolatos jelentése is (fekély, seb, stb), kérdéses, hogy ez külön szó-e vagy másodlagos jelentésváltozás eredménye lehet. Ha ez utóbbi, akkor kb. a veszélyes vadállat -> veszélyes dolog -> baj -> betegség jelentésváltozáson mehetett keresztül, de igazából még fordítva is elképzelhető (betegség -> baj -> veszélyes dolog -> veszélyes állat), de akkor a fen- szóból eredeztetés nem áll meg, másikat kell találni. A lépfene összetétel valószínűleg nem igazán régi kifejezés, elvileg a 19. század második felében bukkan fel először. A fenét, mint betegséget eredeztetik még vmiféle ártó szellem, démon elnevezéséből is. A fészkes fenének pedig szintén hasonló eredetet is feltételeznek Diószegi Vilmos nyomán, aki kis kosárkában "fészekben" tartott obi ugor szellemábrázolásokkal vonja párhuzamba (amiket mellesleg áldozat gyanánt etettek is, ezért lenne az "egye fene" kifejezés vagy egyszerűen csak "vigye el a betegség" értelemben), sőt manysiul állítólag még a fészek szót is használják az ilyen ábrázolásra. Ilyen fészekszerű, nemez vagy egyéb tartóban tárolt szellemábrázolás egyébként máshol is van.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.06. 19:16:58

Rákerestem most a "fene szó eredete" kifejezésre. Elborzadtam a találatok számától, az egymásnak ugró nézetektől. Nem akaródzott beleolvasni...

Besenyő szóként került a magyarba, megvolt már benne akármikortól, vagy épp finnugor (oda vajon honnan került), az biztos, hogy jót nem jelent.

A csángók esetleges besenyő kapcsolatairól valami konkrétabb irodalmat nem tud valaki ajánlani? A kétely szép, meg jó, de hátha foglakozott valaki érdemben is a témával, akár cáfolatként is.

Tudom-tudom, a gugli a barátom. Barátom a fenét!

tenegri 2009.12.06. 19:44:24

@Vérnűsző Barom: Ha nagyon elszánt vagy, akkor javaslom ezt:

www.fiberweb.hu/taara/csango.html

Garantált agyérgörcs :)

Komoly forrást én egyelőre nem találtam (komolytalant annál többet).

tenegri 2009.12.06. 20:23:30

@Vérnűsző Barom: Ebben ugyan nincs szó besenyő eredetről, de 1-2 szakirodalmi hivatkozást lehet találni, amin talán tovább lehet menni:

moldvahon.hu/files/9/445/szz_szakdolgozat_kivonat.pdf

lécci 2009.12.06. 20:41:49

Olvasom ezt az etimológiai diskurzust itt a fene eredetéről. Kicsit úgy érzem magam, mint az a TV néző, aki - függetlenül attól, hogy tudja-e a választ vagy sem - a vetélkedőt nézvén azt látja, s ezt jól érzékeli, hogy a játékosnak nem sok fogalma van a kérdésről, de azért megmagyarázza, hogy a tippje, az miért lesz jó.

Szerintem álljunk le a "rákerestem a google-n", meg ilyesmikről. Ott van a TESz (A magyar nyelv történeti etimológiai szótára), meg a Benkő Lóránd-féle EWUng (Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen), van továbbá a Zaicz-féle (szerk.) Etimológiai szótár - Magyar szavak és toldalékok eredete, meg még jó néhány nyelvészek által szerkesztett kiadvány, ami az egyes szavak előfordulásainak pontos nyilvántartása alapján a magyar nyelv történeti fejlődésének fejleményeit, így szabályait figyelembe vevő etimológiát ad.
S nem azon agyal, hogy akkor a csángó most besenyő-e (mert annak kellett lennie, mert 'úgy kerek a világ' meg ilyenek)

A fen első előfordulása 1292, a fenéé 1236. Fenekedik (1584), fenyeget (1372), fenevad (1506)Forrás:
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=59130178&t=9005599
Mikor is települtek be a kunok? Ezek után mi a kérdés?
(ezek mind benne vannak az említettem átfogó munkákban.)

A farkasról: Egy nyelvészeti kérdés kapcsán felmerült megjegyzésként ajánlom a figyelmetekbe: "A farkasra való utalás ekképp másodlagos, metonimikus. Sőt, szerintem elég fiatal is. Hiszen a sztyeppei népek félik ugyan, de tisztelik a farkast. A farkas démonizálása leginkább a letelepedett nyugathoz köthető, tehát úgy tűnik, nálunk is csak a Kárpát-medencei "akklimatizálódás" után jelent meg."
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=41134318&t=9005599

Innentől kezdve pedig az van, amit tenegri próbál itt megértetni (egyben kizárva akár a besenyő, akár az úz nyelvet, mint közvetítő)

Törcsi:Got_som'_weed? 2009.12.06. 21:09:48

A fene szó eredete mellett egy még érdekesebb vita alapja lehetne, h a besenyő-kun-jász "utánpótlás" segíthette-e, segítette-e és ha igen, milyen mértékben a magyar nyelv fennmaradását a szláv tengerben.

Annak ellenére maradt fent a magyar nyelv, hogy genetikailag ma ott vagyunk, ahol földrajzilag: a két legközelebbi génállományú tezsvírünk a lengyel és a horvát.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.06. 21:36:52

No, le lettem ugatva, némi joggal, illetve nem teljesen.
A fenének se fontos, hogy attól kerek a világ szerinted, hogy cséngók-e a besenyők, vagy sem. Valamit olvastam, megragadt, érdekelt a hogymivan.
Ha a kérdésefltétel ennél számodra komolyabb következtetések levonását eredményezi, arról nem tehetek. Meg ilyenek.

A tesz biztos szép, meg jó, meg tutira szentírás is, de a polcon nincs meg, a gugli meg kéznél van, csak valahogy nem sok kedvem volt, van pro ás kontra a tiedhez hasonló kedves és szakszerű ömlengésekből kisilabizálni valamiféle értelmet.

Ha nem zsigerből válaszolnál, akkor talán feltűnhetett volna, hogy a fene se ragaszkodik a fene eredetéhez. Nem tuti és egyedüli igazságként kijelentettem, hanem érdekességként, hangsúlyozva a bizonytalan eredetet, megemltettem.

És most elszaladok valahova a fenébe, egy remek pörge kalapért, meg solymos tarsolyért, amibe TESZek valamit, hogy megflelejek az általad elvárt képnek.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.06. 21:37:36

@tenegri : Köszi a linket, épp az agyérgörcsöt próbáltam ily módon elkerülni, de nem magyon sikerült.

lécci 2009.12.06. 22:04:50

@Vérnűsző Barom: Azért szóltam, mert a hozzászólások a posztokkal egységet alkotnak. Kényszerülnek azt alkotni. Egy olvasó, ha benyit, és igazán érdekli a téma, akkor a hozzászólásokkal együtt olvassa végig. Ahogy számtalan esetben az én témáimban is sokat segítettetek a téma feldolgozásában, úgy itt is voltak, vannak érdemleges megjegyzések. Ezeket akarnám megőrizni az Olvasónak, megvédve az információt a kósza ötletektől.

Mert a maszatolásokra semmi szükség. Lehet dumcsizni, meg érzelmeket, véleményeket kifejteni, de ha az nem valami konkrét ismeretanyagon alapszik, hanem a "valahol olvastam" emlékén, akkor pongyolává válik az egész. Ettől akarom a témát megvédeni (már csak azért is, mert nem önálló téma, hanem folytatásos, nem kellene bezavarni már az elején).

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.06. 22:13:12

@lécci: Sikerült.

Sajna nem kaptam a boltban se turult, se tesz-veszt. Zárva volt. Most csákót hajtogatok, hallomásból még rémlik a módja. Szerinted elég lesz?

lécci 2009.12.06. 22:26:18

@Törcsi:Got_som'_weed?: Szia ! Érdekes amit felvetsz. Úgy gondolom, hogy akár a kunok, akár a jászok, mikor betelepedtek, addigra már eldőlt, hogy fentmaradunk (legalábbis a szlávokkal szemben). Jász nyelvemlék nem is nagyon maradt fent (egy 1422-ből származó szójegyzék, mely 42 nevet és szókapcsolatot tartalmaz, nem sok), így jász jövevényszavakat sem igen lehet igazolni. Kun (kipcsák) már inkább, igaz e két népcsoport egymástól - még ha közel is - elkülönülten élt, más életmóddal, nyelvük is feltételezhetően jelentősebben eltért, származásuk okán. Megterésük is kései (a jászok szinte a XV. sz. végén), így házasságuk, keveredésük a magyarsággal inkább a XVI. sz. ill. a hódoltság idejétől mondható (ez vonatkozik a kunokra is). Nyelvi hatásuk emiatt is enyhébb kellett legyen. De bővebbet majd ezeknél.

Harald Blåtand 2009.12.08. 10:26:43

A besenyők nem Oleget ölték meg, hanem Nagy Szvjatoszlávot (egyébként ivókupát csináltak a fejéből, mint Niképhorosz császáréból Krum). A kazárok legyőzője is ő volt, nem Oleg.

GaceTillerro · http://www.mindennapiafrika.info 2009.12.09. 21:46:58

Gratulálok Hami, szép poszt. Legyen folytatás is, bőven van miből válogatni...

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.10. 00:50:21

Kaif kiszerkesztődött. :) Másvalaki?

töriblog · http://toriblog.blog.hu 2009.12.15. 15:45:12

@lécci: A jászok nem voltak már eleve keresztények?

lécci 2009.12.15. 21:28:45

@töriblog: Annyit tudunk, hogy a kaukázusi jászok a IX. században felvették a bizánci kereszténységet. A Mo-ra érkezett, s Jászberény környékén megtelepedett részük a régészet tanusága szerint is keleti keresztényként érkezett. Ugyanakkor 1472-ben a jászberényi ferencesek épp a jászok megtérítésének emlékére (azaz annak befejezéseként) állíthatták templomukat. Ez a római katólikus vallásra való tevőleges áttérítést jelenti, mégis új vallásba való bevezetésüket (az imént is megtérítést írtam, mert a XV. sz elején-közepén egy bizánci ritusú keresztény nem minősült bevett felekezetűnek). A jászok a Tatárjárás előtt érkeztek, épp a tatárok által 'megugrasztva' korábbi szálláshelyükről (ahol egyébként földet műveltek), egy olyan korban, amikor már a római ritus volt Mo-on az elterjedt, és az elfogadott.

Körükben a keresztény nevek is a XIV. sz. második felében jelentek meg (épp a térítés hatására)

Az a jász nyelvemlék is, amiről az előbb írtam, s amit ugye 1957-ben 'fedeztek fel' az is egy 1422-ben a jászok körében tevékenykedő térítő szerzetes által összeállított t a legfontosabb köszöntésre, ételre, italra, állatokra, takarmányra 'utaló szavakat' tartalmazó szójegyzék volt. Olyan egyén feljegyzése, aki a még létező, számára fontos jász szavakat a magyarral együtt épp azért jegyezte fel, hogy használatukban megértse.

Azaz igazad van, nem voltak pogányok, de keveredésüket, aszimilációjukat különálló jogi helyzetük és eltérő nyelvük mellett vallási elkülönültségük is megnehezítette, ezért írtam az imént ennek kapcsán a megtérés kései voltáról, s annak hatásáról az asszimilációjuk késedelmére, nyelvük továbbélésére.

töriblog · http://toriblog.blog.hu 2009.12.15. 21:41:56

@lécci: csak kérdés volt, egyébként hami voltam. :)

azVégek 2011.01.27. 16:45:05

Remek írás, örülök, hogy rátaláltam. Kis kiegészítés az érdeklődőknek: sajnos a térkép meglehetősen vázlatos. Olvastam a hozzá tartozó cikket is,az sem mond többet. Erdélyben csak az Erdővidék-Háromszék határ van kiemelve (gondolom, hogy a földrajzi nevek alapján), de nem kerül fel a legfontosabb írásos adat, a Teuton Lovagrend adománylevele, amely Fogaras környékét besenyő és blak (oláh?) földként említi. Ezt helynevek is igazolják.
Külön örülök, hogy a szabadságjogok kérdéséről is szót ejtett a szerző.

azVégek 2011.01.27. 17:17:52

Egyesek a Barcaságon is besenyő szállásterületet gyanítanak, de a német lovagok a területet mint 'elhagyott és lakatlan' földet kapták (1211). Tőle északra és nyugatra besenyők lakta királyi birtokok voltak. Az is meglehet, hogy nem is volt lakatlan, csak megcsappant lakosságú (a határleírást is állítólag a nagymester hamisította Rómában 1235-ben), de a határőr-vidéket védeni kellett, így a király odaadta a német lovagoknak, hogy azok aprítsák meg kereszteljék a kunokat kedvükre.

GergoV 2012.11.26. 16:52:58

Most jutottam el ehhez a cikkhez, de nagyon tetszett, főleg, mert anyai nagyanyám tősgyökeres besenyőtelki, ami rögtön Füzesabony mellett, tehát ha jól értem, még a Tonuzoba-féle területen található.

Azt nem tudom, mennyire vészelhette át a besenyő népesség a török hódoltságot. A nagyi elbeszélése szerint a besenyőtelkieket mindig is konok népségnek ismerték, akik "nem hallgatnak senki másra, és ha valamit a fejükbe vesznek, véghez is viszik".

Az ő családnevük ugyan németes hangzású - Rausz -, de nem tartották magukat svábnak, legalábbis megkülönböztetőleg emlegette a falubéli jó ismerős "sváb nénit", akitől ilyen-olyan recepteket, praktikákat tanultak.