II. Ulászló magyar király

Kevesen tudják, hogy Mátyás halála után, alig három évtizeddel Mohács, és mintegy ötven évvel Buda elfoglalása előtt, felmerült az ország több részre szakítása.

 

A király nélküli ország

Bár Mátyás közelgő halálára számos jel utalt, és mint az előző posztunkban megírtuk, néhányan bazíroztak is a király közeli halálára, az mégis felkészületlenül érte az országot. Mátyás ugyanis nem a köznemességre támaszkodva erősítette meg saját hatalmát, hanem a különböző bárók, és hatalmi csoportosulások közötti egyensúly megteremtésében jeleskedett. Királyként általában egyik bárói ligát egy másikkal igyekezett ellensúlyozni, halálával azonban a király kiegyensúlyozó szerepe megszűnt. Az ország főméltóságai közül a nádori cím betöltetlen volt Szapolyai Imre 1487. szeptember 12-én bekövetkezett halála óta. A nádori méltóság azért volt fontos a rendek számára, mivel az 1486. évi törvényekben szinte második királyi szerepkört kapott, az ő feladata lett volna összehívni a királyválasztó országgyűlést, ő szavazhatott ott először, és mind az igazságügyi, mind pedig a hadszervezeti kérdésekben a szava közvetlenül a királyé után következett. Mivel nádora nem volt az országnak, ezért szerepét, ahogy Mátyás utolsó éveiben is, Nagylucsei Orbán kincstartó látta el. Nagylucsei a király halálakor Bécsben tartózkodott, akár csak az erdélyi vajda, Báthori István is, azonban a kancellár, Filipec János Morvaországban tartózkodott.

Az ország helyzete sokban emlékeztetett az 1457-58-as állapotokra, amikor is V. László örökös nélkül halt meg, és az események pedig elősegítették Hunyadi Mátyás királyságát. Azonban mindaz, ami 1457-58-ban kedvező feltétel volt Mátyás számára, az nem adatott meg most fiának, Corvin János hercegnek. 1458-ban a külföldi trónörökösök, mint pl. III. Frigyes, vagy Kázmér lengyel király le voltak kötve más frontokon, míg a harmadik trónörökös pedig nem rendelkezett kellő erővel, hogy megakadályozza a Hunyadi-párt jelöltjének győzelmét. Most azonban sem a lengyel, sem pedig az osztrák csapatok nem voltak lekötve egyetlen fronton sem, sőt, a trónkövetelőkhöz csatlakozott Ulászló cseh király is. Fontos különbség volt az is, hogy Mátyás 1490. évi halála pont a rendkívüli adó beszedésének idejére esett, így az országban komolyabb pénzösszeg nem állt a kincstár rendelkezésére.

Mátyás halála után az ország kormányzását a jogszokásnak megfelelően a királyi tanács vette át. A király holttestét a bécsi gyászszertartás után hajón szállították Budára, útközben pedig kibocsátották a királyválasztó országgyűlésre szóló meghívókat. A budai szertartások után Mátyás temetésére 1490. április 25-én került sor a székesfehérvári koronázótemplomban, Mátyás felesége, Beatrix azonban nem vett részt a szertartáson (a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a sírásával ne zavarja a gyászszertartást). Beatrix látványosan összeveszett a magyar előkelőkkel, már májusban kiköltözött a budai várból Nagylucsei városi házába. Mivel nem lehetett egyedül király, ezért olyan jelöltet támogatott, aki feleségül tudta venni őt (ez a jelölt pedig értelemszerűen nem Corvin János volt).

Corvin János herceg

Mátyás trónjára több jelölt is pályázott. A király életében nyilvánvalóvá vált, és egyértelműnek tűnt, hogy örökösének Corvin Jánost, törvénytelen fiát szánja. A fiatal herceg számtalan adományt és birtokot kapott a királytól, eljegyeztette a Sforzákkal, és a lehető legkörültekintőbben igyekezett biztosítani fiának öröklését. Corvin János mellett a trón örökösének nyilvánította ki magát Miksa római király is, III. Frigyes fia. Ők az 1463-as szerződés alapján formáltak jogot a magyar trónra, amely kimondta, hogy Mátyás halála esetén III. Frigyes vagy utódai öröklik a magyar trónt, amennyiben a magyar királynak nem lesz törvényes örököse. Miksa szerencséjére ekkor nem volt lekötve a nyugati területeken, így teljes figyelmét a magyar ügyekre fordíthatta. A trónra pályázott még a Jagelló-család két sarja is, Jagelló Ulászló cseh király, és János Albert lengyel trónörökös. (Mindketten Habsburg Albert unokái, és Luxemburgi Zsigmond dédunokái voltak). A lengyel király, IV. Kázmér a másodszülötjét, János Albertet támogatta, míg Ulászló cseh királyként elegendő erőforrással rendelkezett ahhoz, hogy szintén Mátyás örökébe lépjen.

Már a kezdődő háború első hónapjaiban is elterjedt a híre egy török hadjáratnak, így hiába indult Corvin János a többi jelölthöz képest nagy előnnyel, mégis hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy honi király megválasztása esetén négy oldalról érné támadás Magyarországot, amely nem rendelkezett elegendő anyagi tartalékkal ahhoz, hogy valamennyi rátámadó haderőt legyőzze.

 

Corvin János kísérlete

 

A királyválaszó országgyűlés előtt legelőször Báthory István élt egy javaslattal, miszerint őt kellene kormányzónak kinevezni, hogy átmenetileg elhalasszák a választás kényszerét. A realitások nélküli javaslatnak az lett a vége, hogy a vajdát a királyi tanács elküldte Erdélybe abból a célból, hogy ott fenntartsa a rendet. Corvin János azonban nem késlekedett: már április végén elkezdett sereget gyűjteni. A fiatal herceg maga mellett tudta a milánói Sforzák lobbierejét, és hogy a pápaságot is megnyerje magának, kiengedte a visegrádi börtönből Váradi Péter kalocsai érseket, akit még Mátyás börtönöztetett be. Váradi jelentékeny erőket mozgósított a fiatal herceg oldalán, de ellene is: a királyi tanácsban a király unokatestvérei, a Geréb fivérek, valamint Nagylucsei Orbán, az özvegy Beatrix királyné, és  Filipec János kancellár is ellenezte a kalocsai érsek szabadon bocsátását, továbbá az ellenzők között ott volt az érsekség anyagi javait a bebörtönzés ideje alatt élvező Kinizsi Pál főkapitány is.

A külföldi aspiránsok közül Ulászló mozgósított a leggyorsabban, tőle később szokatlan eréllyel júniusban kölcsönt vett föl, és mintegy 10 ezer lovassal, valamint ötezer gyalogossal elindult Magyarországra.  Filipec János, akinek talán az eredeti feladata az lett volna, hogy Morvaországban szerezzen híveket Corvinnak, Ulászló pártjára állt, így a morvaországi magyar hódítás Ulászló cseh király kezére jutott. (Sziléziából, Lausitzból a polgárháború ideje alatt a helyiek elűzték Mátyás hatalmának képviselőit). Ulászló Filipec kancellárt Szapolyai István alsó-auszriai főkapitány megsegítésére küldte, aki, bár eleinte Corvin híve volt, most mégis csatlakozott Ulászlóhoz.

A királyválaszó országgyűlés érdemi része május végén kezdődött. Június 7-én az első tárgyalások alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy a Habsburg főhercegnek, Miksának túl kevés támogatója van jelen a sikeres választás eléréséhez. Ugyanakkor az erőviszonyok kiegyensúlyozottak voltak Corvin János pártja és Ulászló hívei között. A köznemesség viszont a kiváló katona hírében álló János Albertet akarta megválasztatni, hozzájuk pedig egy-két északkeleti főúr csatlakozott. (A lengyel királyfi kiváló hírét egy 1489-es, tatárok ellen aratott győzelme során szerezte meg). A tárgyalások elhúzódtak, és az országgyűlési tartózkodás költségessé válásával a köznemesség kénytelen volt visszavonulni birtokaira. A királyválasztásra azonban mégsem került sor, helyette június 17.-én a jelenlévő főpapok, és főurak egyezséget kötöttek Corvin Jánossal. Ezek szerint, ha nem választják meg magyar királlyá, akkor Bosznia királya, valamint szlavóniai herceg és dalmát-horvát bán lesz, valamennyi birtokát megtarthatja, kivéve Budát, Visegrádot, és Nándorfehérvárt, amelyeket át kell adnia a megválasztott királynak. A megválasztandó új királynak pedig fel kell esküdnie az ország szabadságának helyreállítására, eltörölnie Mátyás újításait és a rendkívüli adót, valamint vissza kell szolgáltatnia a jogtalanul elvett birtokokat. Ez voltaképpen megfelelt a szokásos koronázási eskülevél tartalmával, amelyet az adott király aszerint tartott meg, hogy mekkora hatalom volt a kezében.

Ernuszt Zsigmond pécsi püspök azonban nem sokkal az egyezmény aláírása után Corvin János már régóta gyűjtögetett haderejét, és híveit felhozta Budára. Corvin mellett állt többek között Újlaki Lőrinc, Djordje Brankovic, valamint Hédervári Miklós tárnokmester is, továbbá számos közepes világi előkelő, valamint a két Ernuszt fivér is. A Mátyás által helyzetbe hozott újarisztokraták, valamint az egyházi vezetők tekintélyes része azonban ekkor már nem állt Corvin János mellett. Corvin János hívei tanácsára a gyors megoldás mellett döntött: mivel a Magyar Szent Korona a herceg kezén volt, ezért seregével együtt elhagyta az országgyűlést, és Székesfehérvárra indult, hogy ott megkoronáztassa magát. Az országgyűlés Ulászló-párti urai azonban a sereget megelőzendő Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépostot küldte el a koronázóvárosba, hogy megvédje azt, így a sereg előtt a város kapui zárva maradtak. A helyzetet látva Corvin és hívei délre fordultak, hogy összeszedjék az érkező erősítéseket.

Kinizsi Pál főkapitány

A királyi tanács, Corvin János koronázásának meghiúsulása után Kinizsi Pál főkapitányt és Báthory István erdélyi vajdát küldte Corvin serege ellen. A két főméltóság seregei 1490. július 4-én csapott össze Corvin János és Újlaki Lőrinc haderejével a Tolna megyei Szabaton közelében, a csonthegyi csatában. A csata rendkívül véres volt, elesett Újlaki Lőrinc csapatainak vezére, Dombai Ferenc, valamint Cecei Máté is, aki Corvin Jánosnak volt az egyik legjelentősebb familiárisa és egyben alvezére. A csata a Corvin-párti haderő vereségét hozta. Corvin János elvesztette a hadikincstárát is, ami egyben azt jelentette, hogy Mátyás fia kiesett a trónért eséllyel harcolók közül.

 

Harc a magyar trónért

Corvin János veresége után a koronát visszaküldette Ernuszt Zsigmond pécsi püspökkel Visegrádra. A csonthegyi vereség következtében a pártja elolvadt, így 1490. július 15-én az országgyűlés királlyá választotta II. Ulászlót. A cseh király július 31-én fogadta az küldöttségét, és elfogadta a választás feltételeit. A koronázás azonban egyelőre késett, mivel ekkorra már nem csak Ulászló seregei tartózkodtak Magyarországon.

János Albert lengyel herceg bízott gyorsaságában, és tudott arról, hogy a köznemesek körében nagy népszerűségnek örvend, ezért hamar csapatokat szerezve egyenesen a magyar főváros felé tartott. A lengyel királyfi nem ostromolt meg városokat, várakat, hanem azokat gondosan elkerülve igyekezett személyesen jelen lenni az országgyűlésen, ám végül elkésett, csak július végére sikerült elérnie a főváros térségét, ám addigra a választás megtörtént. János Albert kénytelen volt visszavonulni az Alföldről, a rendelkezésreálló sereggel pedig elkezdte ostromolni az északkeleti városokat, és várakat, elfoglalta többek között Sárost és Eperjest.

Miksa, a későbbi német-római császár

Veszélyesebb volt azonban Miksa betörése. Mint már említettük, Miksa és apja nem volt lekötve nyugaton Mátyás halála pillanatában, így szabadon rendelkezett seregeivel. Ráadásul 1490. március 16-án sikerült rábeszélnie Tirol főhercegét, Zsigmondot, hogy mondjon le a javára a birtokairól, így Tirol megöröklésével az anyagi helyzete is rendben volt. Miksa eleinte a megválasztásában reménykedett, de Ulászló sikere hallatán ő is a hadereje bevetéséről döntött. Az osztrák területek főkapitánya, Szapolyai Imre nem rendelkezett elegendő erővel ahhoz, hogy visszatartsa a trónra kandidáló Miksa haderejét, ezért csapatai összevonása helyett úgy döntött, hogy azokat szétszórva az osztrák várak helyőrségében hagyja, és bevárja, amíg megérkezik az Ulászló által küldött erősítés. Augusztus 10-én azonban elesett Bécsújhely, majd augusztus 19-én Bécs is. A bécsi polgárság Miksa kezére játszotta a várost, a magyar csapatoknak pedig a várban így esélye sem volt ellenállni. Ennek ellenére Bécsújhely körül, valamint a Duna északi partján több vár maradt továbbra is magyar kézen. Miksa azonban nem ezekkel foglalkozott, hanem a Rába mentén tört be Magyarországra, hogy elkerülje a cseh-magyar csapatokat amelyek a Duna mentén várták őt. Seregéhez csatlakozott Corvin János több híve is, így például Bánffy Miklós, valamint az egykor Mátyás által Miksához tárgyalni küldött Székely Jakab regedei kapitány is.

Beatrix királyné, Mátyás özvegye

Ulászló koronázását azonban ez a betörés sem tudta megakadályozni. Szeptember 21.-én a kiskorú Estei Hippolit helyett Tuz Osvát zágrábi püspök koronázta meg (e néven) II. Ulászlót. Ulászló a Prágából hozott zsoldosok miatt, valamint a folyamatosan tartó harcok miatt pénzzavarba került, ezért október 4-én feleségül vette Beatrix özvegy királynét. A titokban elvégzett szertartást Bakócz Tamás celebrálta, aki azonban szándékos formai hibákat ejtett a házasság megkötésekor. Ulászló rátette kezét a királyné vagyonára, és miután azt felélte, az özvegy királynét a budai palotába sem engedte be. A következő évek során Rómában Ulászló folyamatosan próbálta a formai hibákra való hivatkozással és a Brandenburgi Borbálával ekkor még meglévő házassági ígérvényére való hivatkozással érvényteleníttetni a házasságot. Az évtized egyik vezető "celebválására" végül csak 1500-ban egyezett bele VI. Sándor pápa. Beatrix anyagilag elszegényedve vonult vissza a per után Itáliába, ahol azonban családját éppen akkor üldözték el a hatalomból a franciák.

1490. november 17-én Miksa csapatai már Székesfehérvárt is elfoglalták, sőt, a római király kezére jutott csaknem az egész Dunántúl. Corvin János ugyan nem támogatta, de nem is harcolt ellene, igaz neki ekkor már a török támadással kellett foglalkoznia. Miksa csapatai elindultak Buda felé, és a kellően nem védett főváros elfoglalására is sor került volna, ha időközben a római királynak nem fogy el a pénze. Mivel a kor szokásainak megfelelően a zsoldosok csak addig voltak kötelesek harcolni, amíg megfizették őket, ezért a serege egyszerűen visszafordult, mikor a pénzhiányra fény derült.

 

II. Ulászló győzelme

 

Miksa gyors előretörésének az egyik oka az volt, hogy II. Ulászló és a királyi tanács az ország erőinek nagyobbik részét János Albert ellen fordította. A lengyel herceg ekkor már Kassát ostromolta, a jelentős felvidéki város elestét pedig már nem nézte tétlenül a magyar vezetés. A János Albert elleni előkészületekhez tartozott az is, hogy jókora szünet után végül 1491. január 12-én határoztak egyforintos rendkívüli adó kivetéséről, ez ebből felállított sereg pedig a betörő lengyel csapatok ellen vonult. A két Jagelló-testvér végül Kassa falai alatt találkozott, azonban az összecsapás elmaradt. IV. Kázmér lengyel király ugyanis közvetített a fiai között, így végül február 20-án megszületett a béke: II. Ulászló megígérte öccsének, hogy megkap bizonyos sziléziai hercegségeket. Az ígérete teljesítéséig pedig János Albert megtarthatja Kisszebent és Eperjest, valamint állandó éves díjat kapott a magyar kincstártól.

János Albert, a későbbi lengyel király

A János Alberttel kötött béke lehetővé tette a leszámolást Miksával. A pénzzavarban lévő római királynak egyre kevesebb híve volt, (a már említett Bánffy Miklós például János Albert ellen már Ulászló követőjeként vonult), így nem tudta tartani a már megszerzett dunántóli pozícióit. A városok és várak egymás után jutottak II. Ulászló kezére. Corvin János visszavette Zágrábot, míg a királyi csapatok elfoglalták Székesfehérvárt, Veszprémet, Szombathelyt és Nagyvázsonyt. Miksának a pénzhiány mellett stratégiai problémái is voltak: kitöréssel fenyegetett egy háború a franciákkal Burgundia miatt, és a magyar kézen lévő osztrák várak is megnehezítették a védekezést. A magyar kincstár közben kiürült, mivel a párhuzamos török elleni védekezés és a két trónkövetelővel vívott háború irgalmatlan terheket rótt a magyar költségvetésre. 1491-ben a királyi tanács tagjainak beleegyezésével II. Ulászló másodszor is kivetette az egyforintos rendkívüli adót.

János Albert azonban nem bírta elviselni vereségét, és a békét felmondva ismét Magyarországra támadt. Így II. Ulászló kénytelen volt előnyös helyzete ellenére egy hihetetlenül megalázó békét aláírni Miksával, amelyet 1491. november 7-én írtak alá Pozsonyban. Ulászló örökölte Mátyás 1463-as békéjéből az örökösödésre vonatkozó feltételt: ha örökös nélkül halna meg, akkor a trón a Habsburgoké. (Ne feledjük, ekkor II. Ulászló felesége a meddő Beatrix királyné, noha később majd ezt a házasságot sikerült felbontatni). A határokat az 1463-as állapotokra állították vissza, az ausztriai magyar hódítások mind egy szálig elvesztek. Az osztrák területekről kivont csapatok élén, a "fekete sereg" közreműködésével Szapolyai István, és Haugwitz János Eperjesnél tökreverte János Albert hadait december 24.-én. 1492 januárjában pedig Eperjes is megadta magát II. Ulászló seregei előtt. Végül Ulászló, és János Albert kölcsönösen lemondtak egymás trónigényéről, így 1492-ben János Albert lépett IV. Kázmér halála után a lengyel trónra.

A török elleni harcok végül nem hoztak sikert, de komoly kudarcot sem, Corvin János, Váradi Péter kalocsai érsek, majd a trónharcok elültével Kinizsi pál, és a fekete sereg siekrrel vette föl a harcot a betörő török csapatokkal szemben. A Fekete Sereg sorsa azonban szomorű véget ért: a pénzhiánnyal küszködő király nem tudta fizetni a zsoldosokat, így azok fosztogatni kezdtek, a fosztogató sereget végül Kinizsi Pál verte szét 1492. november 24.-én Halászfalva közelében.

A csaknem két évig tartó polgárháború szinte az ország egészére kiterjedt, és igen komoly pusztulást hagyott maga után. A győztes, de végül teljesen eladósodott győztes magyar király, II. Ulászló túlságosan gyengekezűnek bizonyult ahhoz, hogy a Mátyás halála után támadt űrt betöltse. A királyi költségvetés fokozódó problémái a török elleni védekezési rendszer, és a magyar hadszervezet megroppanásához vezettek, és ez pedig azt eredményezte, hogy alig 30 évvel később az 1526-os mohácsi csatában a magyar állam képtelen volt eredményesen szembeszállni az Oszmán Birodalommal.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr861575904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Syolos 2009.12.17. 19:40:18

Na, ez nagyon jó kis hiánypótló írás volt. Éppen a napokban gondolkodtam el azon, hogy miért volt az, hogy a magyar történelmi atlaszokban ott van a Mátyás által elfoglalt osztrák részek térképe, aztán hirtelen váltás, és már a három részre szakadt MO következik. Vagy lehet, hogy van még előtte is térkép, de hogy nincs megmagyarázva, "hova lettek" az Ausztriától elfoglalt várak, városok, az tuti.

Köszönöm!

Syolos 2009.12.17. 19:40:59

Megjegyzés: Én még a 20 évvel ezelőtti történelmi atlaszokból/történelemkönyvekből tanultam, lehet, hogy az azóta megjelenteket már upgrade-elte az állam :)

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2009.12.20. 10:33:45

Szép egy történet.. Lehetne ebből is három évados sorozatot készítteni Corvinok címmel a Tudorok mintájára. Van benne minden ami kell, cselvetés, árulás, kétkulacsoság, hamis házasság..

Csak éppen a magyar közvélemény nem birná el..

Neg 2010.01.17. 17:23:27

Hát le a kalappal. Ez hiánypótló, bizony.
Köszönet

eMM2 2010.05.07. 14:26:12

Én csak azt nem értem hova a rákba tűnt ez az a rengeteg pénz, M.O. akkor igen gazdag ország volt.