A lengyel-magyar dinasztikus kapcsolatok még a Magyar Királyság létrejötte előtti időkig nyúlik, s folytatódott mindaddig, míg Lengyelország el nem vesztette önálló államiságát. Végig az Árpádok, Piastok, Anjouk, Jagellók idejében folytatódott, szinte minden generációra jutva egy-egy nevezetesebb személy, aki jelentős vérfrissítéssel szolgált a másik uralkodócsalád számára, kiemelkedő utódokat nemzve a másik nemzet történelmének. Írhattam volna magyar-lengyel kapcsolatot is, de mi most őrájuk vagyunk kiváncsiak. A lengyel "bratanki"-kra. A dinasztikus eseményeket a magyar kronológia mentén vázolom, két részben, az egyes uralkodócsaládok időszakában.

Áttekintésünket nem szűkíthetjük le csak a királyi dinasztiák házassági kapcsolatára, hiszen jelentős főúri házasságok is köttettek azokban a történelmi századokban, amikor a két ország fejlődése hasonlított, amíg volt állami lét, s országvezető lengyel nemesség egyáltalán. A dinasztikus kapcsolatok élénk kultúrális hatásokat is jelentettek, példálózást, s egymás eredményei iránti vágyakozást, mert Krakkó és Buda "vigyázó szemeit" nem csak Európa hatalmi központjaira, hanem egymásra (is) sűrűn vetette.

 

Az Árpád-ház idején

A korai kapcsolatok egymásrautaltságot is kifejeztek, az Árpádok és a Piastok házasságai olykor menedéket is jelentettek, gondoljunk itt Szent László 1040 körüli lengyelországi születésére és gyermekkorára (anyja Ryksa, II. Mieszko leánya volt A3-B2-C4-D2). De nem Ryksa volt az első fecske, már Géza második (Sarolt utáni) felesége Adelajda is lengyel volt, igaz előtte öccse felesége, majd özvegye. Géza első lányát, Szent István testvérét is Piast-házi uralkodóhoz adta feleségül, így lett Judit (?) I. Boleszláv felesége, akit ugyan két év után eltaszított férje, de a Boleszlávtól született gyermeke Bezprim (Veszprém) A3-B2-C3 (987-1032) - jelentése: egyenetlen, békétlen - máig élő nyomot hagyott a magyar toponíma (helynév) kincsben. Bár életét javarészt Magyarországon töltötte, életének utolsó két évében trónigénnyel lépett fel öccse, a más anyától származó II. Mieszko (uralk:1025-1034) ellenében (mert trónviszály arrafelé is gyakran volt).

A következő generációban Ryksa (Rixa), I. Béla felesége vívott ki magának figyelemreméltó helyzetet azzal, hogy Szent László anyjának mondhatjuk. László maga is Lengyelországban született 1040 körül, apja, Béla még csak 24 körüli volt, s csak 20 év múlva lesz király, alig 3 évig, amíg furcsa halált nem halt dömösi lakhelyén, mikor rászakadt a trónépítmény. Béla, a Szent István által megvakíttatott Vazul fiaként az István halála (1038) után Orseolo Péter és Aba Sámuel között kitört hatalmi harcok idején  biztonságosabbnak látta az időt az 1033-ban kötött házaságában Lengyelországban eltölteni. Ezért telt Lengyelországban Szent László gyermekkora, mert apja, Béla ott vonta ki magát e magyar trónviszályból.

Három generációval később III. Mieszko felesége, Erzsébet (1128-1155) érkezett az Árpád-házból, majd Árpádházi Szent Kinga (nekik Kunigunda) (1222-1292). Erzsébet II. (Vak) Béla leánya volt, III. Mieszko (1126-1202) feleségeként lengyel uralkodók (akkor még krakkói és poznańi) uralkodók generációinak ősanyja. Kinga IV. Béla lánya volt, gyermeke nem született, mert az ő felmagasztosulásában épp a férjével, V. (Szemérmes) Boleszlávval tett közös szüzességi fogadalma játszott nagy szerepet. Annál több felajánlást tett, s épített megannyi kolostort. Kinga egyúttal Szent Margit (1242-1270) és Boldog Jolán (1244-1303 után) nővére is volt, mindhárman Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231) unokahúgai. Azé a Boldog Joláné, aki szintúgy részese volt egy lengyel dinasztikus kapcsolatnak azzal, hogy a gnieznói Jámbor Boleszláv herceg felesége lett, kitől három leánya született.

Azután, hogy 1138-ban III. Boleszláv felosztotta addig uralt területeit (Szilézia, Mazóvia, Krakkó) fiai közt, megfigyelhető, hogy az Árpád-házi uralkodókkal dinasztikus kapcsolatot javarészt a Krakkót a továbbiakban birtokló Piast-ág tartott fent. A Sziléziát uraló idősebb ág, II. (Száműzött) Ulászló (III. Mieszkó bátyja) nem, ők nyugatra vetették szemüket, csupa brandenburgi, passaui meg münsterbergi, s mivel akadt köztük Anjou is, lesz később egy témánk szempontjából fontos személy is. A krakkói ágon kívül (persze a központ előtte maga is Krakkóban volt) az előbb említett Boldog Jolán férje, V. (Jámbor) Boleszláv A1-B1-C2  pedig a poznańi (valamint kaliszi  és gnieznói) hercegi ág leszármazottaként házasodott Árpád-házi leánnyal. [Figyelem, két V. Boleszláv szerepel a történetben. Kinga férje krakkói, Joláné poznańi, mindketten Piastok !]

Azaz az itt felsorolt Piast-házi lengyel uralkodók közül kettőnek volt magyar felesége. III. (Öreg) Mieszkónak (1126-1202) 1136-1155 között Erzsébet, V. (Jámbor) Boleszlávnak (1243-1279) 1256-1279 között Jolán. Ez összesen 19+23= 42 év, majd egy fél évszázad, jelentős időszak.

Voltak a házasságoknak árnyoldalai is, ill. szerencsétlen időszakai. Rögtön az elején I. Boleszláv Juditot, Szent István nővérét 2 év után (985-987) eltaszította magától, s hiába született gyermekük (Veszprém), a trónra formált igényét nem tudta érvényesíteni. A következő 'majdnem', az Ryksa esete, mert bár I. Béla és Ryksa házassága 1033-ban történt, a lengyel feleség 1052-ben meghalt, nem érve meg Béla trónra jutását (1060-1063). A következő lengyel ara II. László felesége, Judit (II. Ferdeszájú Boleszláv lánya) volt, aki nem tudni, hogy László - unokaöccse III. István uralkodása idején 'kivívott' - pár hónapos ellenkirályságát áldásnak tekinthette-e avagy verésnek. Férjét ugyanis 1162 júliusában még felkente a kalocsai érsek (miután az esztergomi azt megtagadta), de rá fél évre 1163. január 14-én elhunyt, valószínűleg mérgezésben. Így Judit később a barndenburgi őrgróf felesége lett. II. László (s így II. Géza is és IV. István is) egyébként a III. (Öreg) Mieszkóval 19 évet házasságban élő Erzsébet testvére volt, s ezt a 19 évet is csak Erzsébet viszonylag korai halála rövidíttette így.

A XIII. századi dinasztikus kapcsolatokban a családok nőtagjai játszottak fontos szerepet, de ugyanez volt a helyzet az aragóniai-magyar dinasztikus kapcsolatoknál is. A politikai életben való részvételük mellett párhuzam vonható abban is, hogy a családok e nőtagjai az egyházi életben is kiemelkedő szerepet játszottak (Jolantára csak utalok, azt ki-ki olvassa el a másik posztban), itt lengyel viszonylatban különösen. Ez inkább a korra volt jellemző, nem a két dinasztikus kapcsolat sajátja volt, de mivel e korban e két családdal több ponton volt dinasztikus frigy, így a dicsőség nekik jutott.

Nagy reménységű házasságkötés volt a II. András Kálmán nevű fia és Fehér Leszek (Leszek Bialy) Salomea (Salomé) lánya között létrejött frígy. A két gyermeket korán (1214-ben) eljegyezték, Salomé (1211-1268) 3 éves volt, s ekkor Magyarországra is küldték. Jellemző ez, hogy a vőlegény, avagy a menyasszony az új családja udvarában növekedett, abban, amelyben a későbbiekben a két család lakni rendelte őket, hogy megfelelő kultúrális hatások érjék az ifjakat (nyelvtanulás, stb.), s hogy egymással együtt nevelkedve, meg is kedveljék egymást.
Salomé tehát Visegrádra érkezett.  Kálmán (1208-1241) 3 évvel volt több, tehát alig 6. Frigyük egy konkrét politikai alku eredménye volt. A két uralkodó úgy döntött, hogy Kálmánt a halics-ladomériai hercegség élére teszik, melynek hercegi székét már az évben el is foglalták (ismétlem, 6 és 3 évesen), de Halicsot (Galícia) már a következő évben (1215) sietősen el kellett hagyniuk.

Itt egy pillanatra megállunk. Halics és Lodoméria két város, Halics és Vologyimir-Volinszkij (tkp. Vlagyimir-Volinszkij) nevéből képzett fogalom, mely II. András előtt nem létezett, ő kezdte okleveleiben így hívni ezt a területet, hiszen csak 1199-ben történt, hogy Roman Msztyiszlavics, (másképp Nagy Román) a kijevi nagyherceg fia egyesítette a Volinszkiji és Halicsi hercegséget, kiterjesztve hatalmát e területre. Ők így is hívták, Halics-Volinszkij hercegség.

Seregek élén 1219-ben tértek vissza (ekkor még mindig csak 11 és 8 évesek). Uralkodásuk mikéntjéről nincsenek bővebb információim, valószínűleg szentesítettek udvarnoki döntéseket, tény, hogy uralkodásuk továbbra is erős kijevi illetve novgorodi ellenállásba ütközött (ezek ismeretében elég bátor volt mind Leszek, mind II. András). Három évvel később 1222-ben a Daniel Romanovics addigi Rurikida herceget, ki maga is 1201-es születésű, azaz a 'történet' kezdetén szintúgy tizenéves ifjú volt, szóval az őt támogató novgorodi Msztyiszláv herceg (nagybácsi) el is fogatta az 'ifjú párt' (továbbra is csak 14 és 11 évesek) és a Kijevhez közeli Torcseszk várába záratta (amit aztán majd a mongolok földig rombolnak, nem is épül újjá, de ez most nem számít). Megjegyzem, ezek szerint Leszeket az sem zavarta a magyarokkal való szövetkezésében, hogy leányát a saját Piast-dinasztiájának egy másik sarja ellenében erőltette volna, mert nevezett Roman Msztyiszlavics, Daniel apja, apai ágon a saját unokatestvére volt, anyjának húga, Ágnes, ugyanis II. Msztyiszlav kijevi nagyherceghez ment feleségül.

Szóval Torcseszk távolsága, és a katonai vereség arra kényszerítette II. Andrást, hogy a 'fiataloknak' más célterületet találjon, így kormányozták immár Szlavóniát (1226-tól). Kálmán Árpádházi Szent Erzsébetnek és IV. Bélának volt az öccse, ama gyűlölt Gertrudistól. (Apjuk révén húguk volt az aragóniai poszt egyik főszereplője, I. Hódító Jakab felesége, Magyarországi Jolánta is). Jellemzőek voltak a kettős házasságok, ahogy a generációnkénti megerősítések is, egy nagynéni után jött egy unokahúg is a családba, mindaddig, amíg az egyik család politikai (hatalmi) orientációja nem változott meg, vagy nem erősödött avagy gyengült meg oly módon, hogy immár ne legyen további politikai partner, melynek megerősítését már nem tette szükségessé egy-egy családi frigy.
Ő volt az a Kálmán herceg, aki a Muhi csatában is részt vett, annak egyik főszereplőjeként. Az ott szerzett sérüléseibe később belehalt. Feleségéről, Saloméről tudjuk, hogy ő beszélte rá Kingát, IV. Béla lányát, hogy hozzámenjen V. (Szemérmes) Boleszlávhoz. Férje halála után visszatért Lengyelországba, a klarissza-rend tagjaként kolostorban élte le életét. 1622-ben kezdték meg boldoggá avatását, melyre 1673-ban került sor.

Az Árpád-ház ill. a Piastok házassági politikája, mint a fentiekből kiderült, elsősorban az óvatosság és a kölcsönösség elvén alapult, a szomszédos állammal való "békés egymás mellett élés" elve alapján, bár akkor ezt államfilozófusok még nem fogalmazták meg. Csak stabil központi hatalom és megfelelő katonai támogatás mellett kezdtek - közösen - expanziós politikába. (Amint láttuk, Kálmán herceg és Salomé példáján.) Az Anjou-kor ettől jelentősen eltérő kapcsolatokat teremtett, dinasztikus házasságok alapvetően befolyásolták nem csak a térség, hanem mondhatjuk, Európa történelmét. 

 

Az Anjouk idején

Az Anjouk lengyelországi színre lépése sem történhetett dinasztikus frigy nélkül, s ezt nem Nagy Lajos, vagy ahogy arrafelé mondják Magyar Lajos, hanem Károly Róbert (1288-1342) nevéhez kötődik. Neki ugyanis két lengyel, pontosabban Piast felesége volt (a négyből). Még a magyar trónra való kerülése előtt két évvel, azaz 1306-ban feleségül vette Máriát, a Sziléziait. Ez részben igazolja is a Piastok sziléziai ágának nyugati orientációját, amit már a 12-13. században is folytattak. Mária ugyanis a Piastok egyik mellékágának, a szilézia-beutheni hercegi vonal egyik további mellékágának (A1-B2-C2-D5) sarjaként lett felesége, az akkor még csak ígéretes ifjúnak. Házasságuk Mária 1315-ös fiatalkori halála miatt pár év után véget ért, s Károly Róbertnek a harmadik házassága sem hozott fiú utódot (egy élve született fiúgyermek még születése napján az édesanyjával együtt meghalt), negyedik felesége viszont abból a Piast-ágból származott, amely II. (Igazságos) Kázmértől eredt, s tagja volt Fehér Leszek, Salomé, valamint a mazóviai Konrád, akitől viszont a közvetlen leszármazás indul.

Lokietek (Piast) Erzsébet (1305-1380) A4-B3-C3-D5 meghatározó szerepet játszott végig az Anjouk idején. 17 évvel volt fiatalabb Károlynál, magas kort ért meg, bőven volt ideje (nagy)anyósként Zsigmondra is (unokája és a herceg esküvője 1373-ban volt). Károly Róbert (1288-1342) 1319-re háromszor özvegyült. Ekkor még csak 14, a következő évben, az esküvő évében is csak 15, Károly már 32 éves volt (túl is éli férjét majd' 40 évvel). Apja, I. Lokietek Ulászló 1320-1333 között lengyel király, bátyja, III. Nagy Kázmér (Kazimir) (1333-1370). Az esküvő 1320. július 6-án volt (ez évtől hívta magát királynak az apja is, addig krakkói nagyherceg, meg Lengyelország grófja). Erzsébet a fiú utód nélküli Anjou-nak 5 gyermeket szült, s ami egy dinasztikus házasságban külön öröm, mind fiút. Károly, László, Lajos, András és István. Felnőtt kort utóbbi három élt meg, András nápolyi tragédiája, ifjúkori halála (18 éves) történelemkönyvek címlapján szerepel, István is meghalt 22 éves kora előtt.

Itt újra megállnánk egy pillanatra, mert egy igen érdekes helyzet állt elő akkor, amikor Nagy Lajos fiúutód nélkül a magyar és a lengyel trón további sorsáról kényszerült dönteni, illetve még korábban, amikor ezek a kelet-európai dinasztiák nagyjából egyidőben haltak ki. Árpád-ház (III. András, 1301) Piastok (III. Kázmér, 1370), Premyszláv-dinasztia (III. Vencel, 1306). Mert mi látszik? Látszani az látszik, hogy Magyarországon az Anjouk szerezték meg a trónt (legitimen persze), akik később házasság révén - épp a fiági kihalás miatt - a Piastok trónjára is ültek, míg Prágában kis bizonytalanság és küzdelem után (de hát ilyen nálunk is volt) a Luxemburgi család nyerte el a lehetőséget.
Az Anjouk pedig szintúgy házasság révén leányaikkal a litván Jagelló-dinasztiának juttatták a lengyel és a Luxemburgiaknak a magyar koronát. Utóbbiak a Habsburgoknak szánták a magyar és a cseh trónt, de ez csak igen rövid időre sikerült, hogy mindhárom trónon a Lengyelországot magukénak tudó Jagellók jöjjenek, s hogy végül mégiscsak érvényesüljön 'az igazság', vagyis ahogy a legendás angol labdarúgó, Gary Lineker mondta, "mindig a németek nyernek". Esetünkben a Habsburgok, akik házassági szerződéssel második nekifutásra biztosították maguknak a magyar és a cseh trónt.

Ezzel szemben a helyzet az, hogy ez a végeredmény, de nem így indult. Nagy Lajos ugyanis három csecsemőkort túlélt leánygyermek apjaként 1370 után szépen elrendezte magában, hogy Katalin A2-B1-C1-D4-E2 a legidősebb (1366-1379) magyar uralkodó lesz, Mária (1371-1395) lengyel, s Hedvig (lengyeleknek Jadwiga) (1372-1399) osztrák hercegné. Tehette, hiszen még a kassai privilégiumokban (1374 szeptember) megígérte a lengyel nemesség, hogy egyik lányát elfogadják a lengyel trónra. A Habsburgok ugyanekkor megkeresték Nagy Lajost, Velence elleni szövetség szükségességével. Ehhez 1374. augusztus 18-án - mindig így kezdték - III. Lipót A1-B4-C4  megkérte elsőszülött fia, Vilmos (1370-1406) részére a csecsemő Hedvig kezét, mint legkisebbét. Zsigmond és Mária kézfogója az előző évben volt, 1374-ben pedig szintúgy megtörtént Katalin eljegyzése egy francia herceggel (ki mással!), V. Károly francia király fiával.

1378-ban létrejött a Habsburg eljegyzés, június 15-én megtörtént a 8 éves Vilmos és a 6 éves Hedvig kézfogója, majd Hainburgban az esküvő is. Tekintettel a fiatalokra az esküvő sponsalia de futuro formában zajlott, azaz olyan szertartás keretében, hogy akkor lesz meg a tényleges elhálás, (sponsalia de praesenti), amikor elérik a kánoni kort (fiúknál 14, lányoknál 12 év), azaz hat év 'múlva', 1384-ben. S ekkor kapják meg a Habsburgok a 200 ezer forintos hozományt is. Katalint magyar királynőnek szánták, Máriát lengyelnek, s Hedvig Bécsben nevelkedett, mint leendő hercegné

Igen ám, de 1379-ben váratlanul meghalt Katalin, ami borította az utódlás gondosan kitervelt s megszervezett sorrendjét. Hedviget hazarendelték, mint leendő magyar királynét. Ugyanis Lajos nem kívánta megváltoztatni azt, hogy Mária lesz a lengyel királynő, tekintettel arra, hogy férje, Luxemburgi Zsigmond III. (Nagy) Kázmér, az utolsó Piast király egyenesági dédunokája volt.

Ekkor úgy nézett ki, hogy megint lesz egy Habsburg királyi családfőnk Vilmos személyében (bár Nagy Lajos nehezen tudta elképzelni őt a magyar trónon). Lajos közeli halála (1382) aztán ismét kevert a felálláson. A magyar rendek nem sokat tébláboltak, s Máriát választották királlyá, mint idősebb lányt. A lengyeleknek viszont eszükbe jutott, hogy nem akarnak tovább perszonálunióban lenni Magyarországgal (ugyan bratanki!), s Nagy Lajos után, ha Mária ül mindkét trónon, ez bekövetkezett volna. Zsigmondot nem is engedték be Lengyelországba, s azt követelték Bosnyák Erzsébettől, Nagy Lajos özvegyétől, hogy Hedviget küldje a lengyel trónra. Két évig tartott a huza-vona, s a lányos anyukák alkupozíciójának nem tesz jót a hosszú kéretés, Erzsébet is belátta, engednie kell, s 1384-ben Lengyelországba küldte Hedviget. (Vilmos nélkül persze. Az osztrákok a hozományt 1383-ban, egy évvel korábban megkapták). Hedvigben, ki aztán oly jelentős uralkodójuk, s történelmi személyiségük lett, nem Nagy Lajos lányát, hanem egy Piast-leszármazottat láttak, tekintve, hogy anyai ágon, nevezett Bosnyák Erzsébet anyja Piast-házi hercegnő volt (maga is Erzsébet), a gnieznói ágból. Bosnyák Erzsébet halála maga is legendás. Ugyanis 1386-ban, mikor a leányági örökösödésbe a horvát főurak bele nem törődve (némi függetlenedési kísérletként) fellázadtak, elfogták és 1387-ben lánya, Mária, az akkori magyar királynő szeme láttára megfojtották.

Na így lett aztán Zsigmond is magyar király. 

Időközben Lengyelországban is megoszlott a vélemény az utódlásról, s míg ment a huzavona Nagy Lajos lányai körül, egy mazóviai herceg, Piast-leszármazott is bejelentkezett, de ezt a problémát Hedvig hívei viszonylag rövid idő alatt 'megoldották', így Hedviget 1384. október 16-án a waweli székesegyházban (Krakkó) királlyá koronázták. Közben a Német Lovagrend erősödő támadásai ellen a lengyel főurak egy részében erősödött az a meggyőződés, hogy a litván Jagelló-ház oltalma (s hadereje védelme) alá kellene az országot helyezni. E kölcsönös szükségszerűség igen hamar, már 1385 januárjában litván kérőkben jelentkezett. Hedvig továbbküldte őket Budára (a mamához), aki nem akart már német vőt (semelyik családból), s hajlott a kérés elfogadására. Így történt, hogy a Jagellók "bejöttek a képbe", s 1385-ben meghívást kaptak a lengyel trónra, Hedvig mellé.

A Habsburgokat felkavarta a - számukra - váratlan fordulat, s erőltetni kezdték Vilmos és Hedvig házasságának elhálását. Vilmos meg is jelent Krakkóban (ő 15, a lány 13 éves, a kánoni kort tehát elérték), de a Wawelbe nem engedték be, ezért a városban Opolei László (Wladyslaw Opolczyk) udvarában lakott, míg a lengyel rendek és a litván király megállapodott. A trónért cserébe a litvánok felvették a római rítust a keresztségben. Vilmos és az opolei közben még a Wawelt is elfoglalta, majd kiverték őket, s azt, hogy Hedvig végül is kedvelte Vilmost, jól mutatja, hogy a legenda szerint baltával esett dühében a vár kapujának, mert Vilmos után kívánt szökni. Így történt, hogy 1386 januárjában feleségül adták Jagellóhoz, aki a keresztségben épp a Vilmost segítő Opolei László nevét vette fel, s lett (II.) Ulászló néven Hedvig férje, majd annak halála után, 1399-1434 között lengyel király.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr591790908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Syolos 2010.03.01. 19:07:26

Csak annyit, hogy azt a térképet berakhatnád kattintható változatban, mert így nagyon eltorzul az oldal szélességben kötött mivolta okozta arányváltozás miatt.

lécci 2010.03.01. 19:08:41

@Syolos: javítottam rajta, kivettem a keretből...

bloggerman77 2010.03.01. 20:59:23

Géza 2. feleségéről, Adelajdáról a lengyelek úgy tartják, hogy valójában ő volt Szent István édesanyja.

Ramos 2010.03.01. 23:43:54

Volinszkij latinosan: Volhíniai, Halics = Galícia.

APImásik 2010.03.02. 08:40:46

:)
nekem, mint nagyonlaikusnak ez a cikk /is/ tetszett. köszönöm!:)
/bár néha elvesztem a családfák ágain és bogain... de ez egy egyetemi jegyzetben sem lett volna másképp!:)/

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2010.03.02. 14:16:03

Kedves Töriblog Művek! Elért a Kreatív Blogger díj titeket is! Hogy ez mit jelent és mily' kitűnő meg10teltetés olvasd el a téged ajánló blogbejegyzést itt: nemfelejtjuk.blog.hu/2010/03/02/kreativ_blogger_dij_17
Üdvözlettel, Zig Zag

Gydrán 2010.03.02. 15:59:38

Egy tévedésre szeretném felhívni a figyelmet, amely az Anjou-fejezetnél csúszott be. Lokiotek (Piast) Erzsébet 1380 decemberében meghalt, így nem volt azonos azzal az Erzsébet anyakirálynővel, akit megfojtottak a László-párti urak 1387-ben. Ugyanis őt Koramonic Erzsébet néven tartja számon a történelem, mint I. (Nagy) Lajos feleségét és Lokiotek Erzsébet menyét.

Minorkavidor 2010.03.02. 17:41:53

Szia, lécci!

A poszt jó és izgalmas! De engedj meg egy kis kiegészítést és egy kérdést.

A lengyel-magyar dinasztikus kapcsolatok talán 973 körül kezdődhettek meg. Előző évben, 972 augusztusában Géza nagyfejedelem levelet küldött I.Ottó német-római császárnak, melyben felajánlotta maga, családja, udvara és az ország megkeresztelkedését. Erre az késztette Gézát, hogy 971-ben Bizánc bekebelezte Bulgáriát és 971-972-ben I Ottó és Tzimiszkez János szövetségre lépett egymással. A szövetséget házassággal pecsételték meg, az ifjú III.Ottó társcsászárt Theophanu bizánci hercőgnővel házasították. az ifjú ara 972 tavaszán utazott Konstantinápolyból Rómába, ahol 972 április 14-én megesküdtek. Erre Géza villámgyorsan cselekedett. A levélnek Ottó nagyon megörült, hiszen így ez a veszedelmes nép is Krisztus útjára lép. Igaz, Augsburgnál a németek vereséget mértek a kalandozókra, de Magyarországot nem támadták meg. Ottó a levél kézhezvétele után legott püspökké szenteltetett egy sainkt gallen-i szerzetest Frunwardot és kis hazánkba küldte.Vele egy levelet, melyben meghívta a következő évben, 973-ban quedlinburgban tartandó tanácskozásra. Sankt Gallen-i Brunó (akit összeszoktak téveszteni a 30 évvel később tevékenykedett Querfurti Brunóval) jött, látott és megkeresztelte Gázát, családját és udvaránok előkelőit, mintegy 500 embert.
Géza ekkor már mint megkeresztelkedett király de még nem rex christianus 973-ban elküldte 12 főúrból álló követét Quedlinburgba. Ahol a 973 március 23-án húsvétkor megnyílt tanácskozáson megjelent Kékfogú Harald dán király, II. Boleszló cseh herceg, a lengyel király fia, Bátor Boleszló. Ezenkívül követséget küldött Tzimiszkesz János bizánci császár, Vasfejű Pandulf beneventói herceg, sőt az ekkor alakult bolgár ellenkormány is!

A kérdéseim a következők lennének:
- mely forrás alapján írtad le, hogy Gézának volt Sarolt után egy Adelajda nevű második neje:
-mely források alapján írtad le, hogy I.Boleszláv felesége István húga volt.

Az előttem lévő családfa szerint Gézának csak egy felesége volt, Sarolt, aki túlélte férjét Istvánnak valóban volt három húga, az egyikük Orseoló Ottó velencei doge volt, a fiúk Péter 1031 után a testőrség parancsnoka 1038-1041 és 1044-1046 között Magyarország királya. A második lány Csaba(?)nádor felesége, Aba Sámul király (1041-1044) anyja. A harmadik leany Gavril Radomír bolgár trónörökös felesége lesz, fiúk Delján bolgár trónkövetelőként ismert.
972-ben Gézával együtt öccsét is megkeresztelték, a Mihály nevet kapta a keresztségben, az ő felesége volt Adelhaid lengyel hercegnő. Nekik 2 fiúk és egylányuk született. A Két fiú közül Vazul (Vászoly) az ismertebb, ő tör 1037-ben István életére. Az ő fiai: Levente (aki megmaradt vagy visszatért a pogány hitre), I. András és I. Béla. MMásik fiát Szár Lászlónak hívták, aki Premiszláva orosz hercegnőt vette el, egy fiúk született Bonuszló (Bogyiszló). Az ismeretlen nevű lány lett I.(Bátor, vagy Vitéz) Boleszló (Boleslaw Chrobry) neje. Az ő fiúk Beszprém herceg.

Minorkavidor 2010.03.02. 17:44:21

Bocs, két kérdés volt!

Rasz 2010.03.02. 19:22:48

"Béla még csak 24 körüli volt, s csak 20 év múlva lesz király, alig 3 évig, amíg furcsa halált nem halt dömösi lakhelyén, mikor rászakadt a trónépítmény"
Javítsatok ki, ha nem jól tudom, de Béla nem Dömsödön halt meg. Ott a trón baleset történt és pár héttel később Győr mellett halt bele sérüléseibe.

Numi, na mi? Numida! 2010.03.02. 22:39:16

@Rasz: I. Béla valóban csak halálos sérüléseket szenvedett Dömösön, amely település Esztergom mellett van, Dömsöd viszont a csepeli Duna-ág alsó végénél... :)

lécci 2010.03.02. 22:52:59

@Gydrán: Köszönöm a javító észrevételeket. Csak helyére kerülnek a végén a dolgok :)

lécci 2010.03.02. 23:17:34

@Minorkavidor: Alapvetően a genealogy.euweb.cz/ adatbázisát használom mindegyik posztomnál. Ebben szerepel nevesítve Juditként (bár tudom, hogy magyar munkák ismeretlen nevű lányként említik).
Az Akadémiai Kiadónál 1994-ben megjelent Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14.század) Géza címszónál annyit ír (ezt Kristó írta), hogy "Felmerült (Vajnay Sz.), hogy Géza további gyermekei - akik 1009-ben és e tájt mentek férjhez - Gézának nem Sarolttal kötött első, hanem a lengyel Adelhaiddel létesített - feltételezett - második házasságából születtel volna, ám ezt a feltevést a kutatás mérvadó vonulata nem tette magáévá."
Adelhaid személye adott (létező személy) és Mihállyal való házasságát sem hiszem, hogy cáfolnák (ezt alaposabban meg kellene néznem).

Na, jól nézek ki, ebben a lexikonban van önálló 'lengyel-magyar kapcsolatok' címszó is (Orbán Imrétől), mely kiemeli, hogy a dinasztikus szövetség a "német terjeszkedés (Drang nach Osten) szembeni szövetség volt."
Említi, hogy I. Bélát bátyja elleni harcában lengyel csapatok is segítették, fiait pedig Salamon ellen támogatták hasonlóképpen.
Feltételezik, hogy Szent László viszont II. Boleszlávnak adott menedéket (itt is halt meg), s feltételezi, hogy fiait is László juttat(hat)ta vissza a lengyel trónra.

Említi, hogy Kinga és Jolán posztban is szereplő frigye a mongol támadás utáni szövetséget, összefogást erősítő szükségesség volt.

Azáltal, hogy a Német Lovagrendet 1225-ben Magyarországról elűztük, azok északról fenyegették folyamatosan Lengyelországot, s a lovagok elleni összefogás újabb fejleménye volt a Lokietek Erzsébet és Károly Róbert házassága (1320).

bloggerman77 2010.03.03. 03:37:44

@Gydrán:

"Koramonic"

**

talán Kotromanic-ot akartál írni, ugye?

Gydrán 2010.03.03. 09:01:48

@bloggerman77: Köszönöm a javítást, természetesen Kotramonic!

Rasz 2010.03.03. 15:28:17

@Numi, na mi? Numida!: Lásd be, hogy igazad van! Köszönöm a javítást, botor módon Dömsödöt írtam, természetesen Dömös. A lényeg viszont úgy van, ahogy írtam volt:)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.03. 15:46:11

Nagyon jó és hiánypótló. Annyi tanácsot szeretnék adni,hogy az euweb.cz oldallal vigyázz,mert néhol pontatlan ,illetve kever-kavar ezt azt. Habár összességében jó.

A Turul nem tudom melyik évfolyamának nem tudom mely számának (többen is) valahányadik cikke (ha van igény pontsítok) elképesztően jó kis leszármazási táblákat közöl Az Árpád-ház leszármazottaival kapcsolatban (többségében a Habsburgokra koncentráltak az összeállításnál). Ezt csak érdekességképpen az érdeklődőknek.

Tán érdekes lehet,hogy IV.Béla lánya,Anna Rurik Rasztiszláv halicsi fejedelem ,későbbi macsói bán és még későbbi bolgár cár felesége lett,kinek nagyanyja,Anasztázia Kazimír lengyel király lánya volt.

Minorkavidor 2010.03.03. 16:03:15

Szia, lécci!

Válaszodat elolvastam, köszönöm!

Az delhaid Sarolt kérdésről az alábbi információim vannak:
A magyar krónikák egybehangóan egy feleségről tudnak, Saroltról, az erdélyi gyula leányáról, István anyjáról. Ezen információt összhangban van az Altaichi Évkönyvek azon adatával, mely szerint István anyai nagybátyja Julius rex volt. Ezt az adatot megerősíti a kortárs Meseburgi Thetmár (975-1018) magdeburgi püspök (1009-től) krónikája, melyben az idősődő Géza feleségét Beleknegininek "féhér úrnőnek" nevezi. Ez a török eredetű Sar-oldy "fehér hökgymenyét" fordítása. A püspök "szép úrnőnek" fordította.
Sarolt erős egyiniségét Querfurti Brunó is emliti: " Férjét, és ami a férjéé volt magakormányozta" Brunó főinformátora Radla volt, aki 996-ban költözött Magyarországra. Ez a portré téhát Géza uralkodása legvégén készült. Sarolt ekkor tarthatta kezében a kormányrudat.
De ezt támasztják alá azok híradások is amelyek arról szólnak, hogy Koppány a levirátus alapján magának követelte a trónt és " vérfertőző házasságra kívánt lépni Sarolttal" Az ugyanis a livarátus alapján szokás volt, hogy az új uralkodó nőül veszi elődje özvegyét (amennyiben az asszony élt ). Itt is minden híradás Saroltról szól. Adelhaidról (Adelajdáról) szó sincs az egykorú krónikákban.

Ami pedig Adelhaidot (Adelajdát) illeti, a XIII. századi lengyel krónikákban található meg az a tudósítás miszerint Géza magyar király elvette feleségül Meskó lengyel király lányát Adelhaidot, ő térítette meg Gézát, és egy isteni intés nyomán ő szülte meg neki Szent Istvánt. Ezt a sok lenendát tartalmazó híradást azonban még az egykorú lengyel krónákákban sem található meg, nemhogy a fentebb idézet egyéb kútfőkben. Továbbá ez híradás ellentétben áll a Saroltról szóló egykorú infókkal is. Az ellentmondást számos modernkori historikus úgy próbálta feloldani, hogy 2 feleség egymásutáni létezését feltételezi, Saroltot és urána Adelhaidot. Azonban mind Thietmár, mind Q. Brunó Sroltról szóló jellemzései Géza uralkodása végén jellemzők a nagyfejedelem feleségét.
Annak pedig, hogy Adelhaid legyen az első feleség, a lengyel-magyar kapcsolatok történelme mond ellent.
955 és 965 között a magyarokkal szövetséges galíciai Fehér Horvátország területére cseh hódítók nyomultak be is központjuk, Krakkó elfoglalásával megszüntették az itt szerveződő államot. Valószínüleg ekkor kerülhetett magyar kézre Przenysl és környéke, melyről régészeti bizonyítékaink vannak. APiaszt házbeli I.Meskó ekkor Poznan és Gnézna körül szerveződő polyán törzsi állam fejedelme volt. Ő kiterjesztette uralmát a lengyel (ljanch,lendzsini) törzsre is. Pogány lévcén 2 feleséggel rendelkezett és a monda szerint cseh felesége, Dubravka térítette át keresztény hitre, 965-ben.
A tényleges térítést Adalbert merseburgi érsek kezdte, mikor 968-ben egy Jordan nevű missziós püspököt küldött Poznanba. Ez a cseh-lengyel szövetség 985-ben bomlott fel mikor Meskó hódító hadjáratra indult, melynek célja a fehér horvát területek és a Kárpatok voltak. Ez házasságügyileg azzal járt, hogy Mesko fia Vitéz Boleslaww első feleségét, az országát vesztett meisseni őrgróf lányát eltaszítva felesgül vett Árpádházi hercegnőt. Néhány év múlva ezt a feleségét, fiával Beszprémmel együtt szinten eltaszította maghától. Ennek az volt az oka, hogy Géza - aki trónrajutásától kezdve következetes békepolitikát folytatot- nem volt hajlandó a csehek ellen háborúzni. íly módon a házasság értéktelenné vált. Ezután Boleslaww egy szorb hercegnőt vett el 3. feleségül. A csehek elleni lengyel hádjárat végül is 990-ben megindult.
A fentiekből az látható, hogy míg Mihály nevű öccsének lehetett egy Adelhaid (Adelajda) nevű Piszt-házi hercegnő a felesége, addig az időskori Gézának nem lehetett Adelhaid (Adelajda) a 2. felesége.
A leszármazási táblát A Magyar Nagylexikon 2. kötetében találtam (Akadémiai Kiadó 1994) 410-411. oldal

Minorkavidor 2010.03.03. 16:08:57

javítás: 1. felesége.

Minorkavidor 2010.03.03. 16:11:27

Javítás: Piaszt-házi hercegnő

Minorkavidor 2010.03.04. 14:16:33

A végét elrontottam, tanúlság, írjam meg előbb wordbe és utána másoljam.

Kullancs1983 2010.03.04. 23:05:05

Kis erdekesseg csak: Jokai Mor - Rozgonyi Cecilia. Ebben is szo esik Hedvig es Vilmos eskuvojerol, aztan a hazassagrol Ulaszloval.

Donjuan 2010.03.05. 09:51:22

Én nem látok ellentmondást a két feleséggel kapcsolatban. Miért ne gyakorolhatta volna Géza a poligámiát? Géza kijelentette, hogy a régi isteneknek is áldoz. A kortárs Ajtonynak is hét felesége volt. Szerintem itt van a titok nyitja.

lécci 2010.03.06. 09:48:24

@Minorkavidor: Annak a 'történetnek', hogy Géza elvette/'magához emelte nőül' öccse (Mihály) özvegyét, számomra nem okvetlen konkrét jelentése van (akár megtörtént, akár nem - az is lehet későbbi 'betoldás' a családfába)

Arra gondolok, hogy ez a 'gesztus' egyben kifejezője lehet annak a jogi aktusnak, hogy a hatalommegosztás rendszerében, az özvegyi jogokkal az elhúnyt jogait magamhoz emelem, ezáltal én leszek annak gyakorlója(emlékezzünk, az ókortól, ill. valószínűleg még az őskorból eredő legitimizációs gyakorlat ez). Azaz erős központosítás eszközének 'leírását' olvasom ki ebből az aktusból.
Függetlenül attól, hogy tényleg létrejött-e Mihály özvegye és Géza között egyfajta házasság.

Ez két esetben lett volna lehetséges, Géza vagy özvegy lett szintúgy addigra (ha keresztény), vagy többnejű (azaz pogány) maradt. Ez utóbbit viszont Adelheid részéről kétlem, őt kereszténynek feltételezem neve német eredete miatt (emiatt ugyanis feltételezek anyai ágon német felmenőket, akik addigra már keresztények voltak, mégha a lengyelek nem is teljességgel)

Minorkavidor 2010.03.06. 16:31:35

@lécci:
Géza 972 óta keresztény volt,legalábbis hivataosan. Sankt Gallen-i Brunó neki az István nevet adta a keresztségben. Szent István a passaui egyház védőszentje volt. Ami pedig Mihályt illeti az ő feleségéről van egy másik verzió. E szerint a hölgyet Karoldu-nak hívták, és Saroltnak volt a húga. Neve is ezt támasztja alá ugyanis Kar-oldy fekete hölgymenyétet jelent. 1000 évvel ezelőtt a fehér előtagú szavak az előkelőséget és/vagy a rangelsőséget jelezték. Itt is az elsőszülött leány kapta a Fehér Hölgymenyét nevet.
A két feleség elméletéről annyit, hogy lehet Mihálynak volt 2 felesége Karoldu és Adelhaid. Azon a családfán ami a Magyar Nagylexikon 2. kötetében Adelhaid szerepel, más források Karolduról beszélnek. Az lehetséges, hogy idővel a krónikák egybemosták a két fivér házassági adatait. Ez könnyen leherséges, mert Mihályról nevén és felesége(i) nevén kívül nem sokat vagy semmit sem tudunk. Míg Gézáról azt is tudjuk, hogy nagyjából mikor született (945-950 között), halálát konkrét évszámhoz tudjuk kötni (997), továbbá felesége nevét, mi több jellemét is ismerjük. Végül tevékenységéról is elég sokat tudunk.
Sarolt is keresztény volt, de őt a görög rítus szerint keresztelték meg.

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2010.03.17. 15:24:34

Tetszett a poszt es a temavalasztas.

Teljesen laikuskent,Adelheid kerdeshez irnam vagy kerdeznem..Endrenek egy Adelheid nevu lanyat ferjhez adtak a sok kero kozul Vratiszlavnak,a morva oroksegebol eluzott cseh hercegnek.Ha Endre apai-nagyapi vonalan eljutunk Mihalyig es annak Adelhaid nevu felesegeig,akkor a nevadasi szokasok szerint talan logikus,hogy egy "osanyai" noi nevkent ujra felbukkan a csaladi agban.
vagy ez hulyeseg?

Barman's Choice · http://scotchwhiskyblog.wordpress.com 2010.03.17. 15:26:02

@Barman's Choice:
vegulis arra utalnek,hoy szerintem sem lehetett Geza felesege

lécci 2010.03.21. 17:24:18

Programajánló:
Kedden nyílik az Óbudai Múzeumban Lengyel hercegnő - Magyar királyné címmel Piast Erzsébetről (1305k.-1380) egy június 30-ig tartó kiállítás, melynek megnyitója hétfőn 22-én 15 órakor lesz a Zichy kastélyban.
www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=9301&ID=63

Erzsébetnek jelentős szerepe van Óbuda életében, fia, Nagy Lajos neki adományozta azt a várat (és birtokait), ami valamikor az Árpád-híd budai hídfőjétől balra állott valamikor.

Kedden délután pedig az Óbudai Társaskörben lesz egy konferencia Piast Erzsébet és kora címmel.