Az 1. részben áttekintettük a lengyel-magyar dinasztikus házasságok alakulását az Árpádok, Piastok s Anjouk idejében. A kronológia mentén haladva folytatjuk az időutazást a Jagellók s a Habsburgok korába, melynek során számos magyar főúri család tagjára bukkanunk, egyrészt az uralkodócsaládokhoz, másrészt a hasonló lengyel családokhoz fűződő házasságukban.
Szó lesz arról, hogy a Habsburgok már jóval a magyar trónigényüket számukra biztosító 1509-es házassági szerződés előtt megkörnyékezték a Jagellókat, nem csak úgy általában, hanem úgy nézett ki I. Albert és V. László 'pár éve' idején, hogy mind a magyar, mind a lengyel trón iránti igényüket sikerül tartósan biztosítani. A lengyel trón esetében épp a Habsburg mennyasszony termékenysége (gyermekei közül három király is 'kikerült'). S látni fogjuk, hogy Szapolyai János sem egyszerűen egy kiterjedt birtokrendszerrel rendelkező vagyonos, ezért ambíciózus főúrként jelentkezett be a magyar királyi trónra (mint tette anno Mátyás), hanem 'majdnem' ugyanolyan legitimációval, mint Ferdinánd, hisz feleségeik apjaik révén Jagelló-unokatestvérek voltak, más kérdés, hogy a Habsburgoknak volt még két 'lap a kezükben', egyrészt a Jagelló-dinasztia közelebbi (azaz jó) ágán álltak, másrészt erősítette őket Máriának, II. Lajos özvegyének trónigénye.

 

A Jagellók idején

A Jagellók tehát a lengyel trónért kötött dinasztikus házasságukkal megerősítették Lengyelországot a Német Lovagrenddel szemben, s ehhez magyar szövetség is társult. Hedvig korai halála nem adott Anjou vérből származó uralkodót Lengyelországnak, 1399. június 22-én született gyermekük 3 hét múlva meghalt, s rá 4 nappal Hedvig is. Férjére, II. Ulászlóra maradt az ország Német Lovagrenddel szembeni megvédésének feladata, valamint egy tartósan uralkodni képes dinasztia létrehozása.

Az Árpád-ház fiági kihalása után a trónigényt az Árpádokkal való rokoni kapcsolatra alapozták (majd később, újabb fiúgyermek hiányában már nem a korábbi dinasztiával való rokoni kapcsolatra, hanem az előző királlyal való rokoni kapcsolatra. Ez bukkan fel a Hunyadiak talányos Zsigmondi leszármazásában is). Gyakori volt ez akkor már a XIV-XV. században, hogy nem csak a kihalt dinasztiák legitimitását folytatták a leányági örökösök, majd a leányok, hanem, hogy ha már a leányági örökösnek, vagy leánynak sem élt az uralkodócsalád vérvonalát továbbvivő közvetlen (ez fontos) leszármazottja, akkor a házastárs szerzett jogot (erre alapozott Beatrix is). A magyar birtokosok, de később a cseh és a lengyel nagybirtokosok is ugyanakkor maguknak kívánták megszerezni a döntés jogát abban, hogy ki legyen az uralkodó, ha már az Árpád-ház idejének váltakozó elvei, a senioratus ill. a primogenitura (elsőszülöttség) nem érvényesülhetett tovább fiú hiányában. Így a rendek igényt tartottak a királyválasztás jogára, s csak ezt tekintették a trón betöltésének egyedüli legitimációjának. Ez a királyválasztás elve azért is megerősödhetett, mert az Anjouk és Mohács közt az egyes új dinasztiák uralma igen rövid életű volt (szemben a lengyelországi Jagellókkal). Zsigmonddal az őt megválasztó bárói csoport már választási feltételeket fogadtatott el, I. Ulászlónál pedig már törvényben rögzítették a rendek ún. capitulatiókban a rendek alapvető kiváltságait biztosító és az idegen (akár lengyel, akár osztrák) befolyás kiküszöbölését célzó választási feltételeket.

Királyválasztásra először nem király, hanem kormányzó idején hoztak törvényt (jó mi?), Hunyadi János kormányzósága idején. Ebben kimondták, hogy az új király megválasztását a főpapok és a bárók az egyes megyékből összehívott bizonyos nemesekkel együtt, velük egyetértésben választanak királyt (lényegében rendi országgyűlésen). Így is került sor Mátyás, majd II. Ulászló megválasztására. Míg tehát Krakkóban 1572-ig fiági örökléssel uralkodtak a Jagellók, Magyarországon választott királyok ültek a trónon. Ezzel némileg párhuzamosan az egész időszak alatt (a vegyesházi királyok ideje alatt) fennállt az a probléma, hogy többen a választás mellett - a német fejedelmekhez hasonlóan - a saját tulajdonuknak tekintették az országot. Ezeket a szerződéseket a rendek nem szívesen fogadták, volt is belőle többször gond, legemlékezetesebb az 1527-es kettős királyválasztás Ferdinánd és Szapolyai esetében.

Nem volt ez egyedi eset itt Kelet-Közép-Európában, hasonló gondokkal küzdöttek más európai dinasztiák is, megfejelve ezt a legitim, de kiskorú uralkodók cselekvőképtelenségét régensi irányítással orvosló gyakorlatával, s annak megannyi buktatójának kockázatával.

A Nagy Lajos halálától (1382) a Jagellók 1572. évi fiági kihalásáig tartó időszakot véges végig jellemzik a lengyel-magyar királyi családok dinasztikus házasságai, melyet most felsorolok, csak azért, hogy azután ennél érdekesebb részre ugorjunk, a magyar főúri családok dinasztikus házasságaira. Mivel a Jagellók végig, folyamatosan jelen vannak a lengyel trónon, s nálunk egymásnak adogatják a kilincset a Habsburgok, a Jagellók másik ága s egy szem Hunyadi, ezért a Jagellók történelmi nyomvonalán haladunk az áttekintéssel (őket írom előre).

A mi I. Ulászlónk (náluk e néven a III.), fent említett II. (Jagelló) Ulászló fia mindössze 20 éves volt Várnánál (1444). Párhuzamokat könnyen felállító világunkban adódik a könnyű párhuzam II. Lajossal (öccsének, IV. Kázmérnak unokájával), ki szintúgy 20 volt Mohácsnál (1526), sőt, annyira közel voltak életkorban, hogy míg a várnai halott 10 nappal volt túl 20. születésnapján, addig a mohácsi vesztes is csak két hónappal. Fiatalemberek, nagy reménységgel, s végzetes, kibontatlan sorssal.

A házasságok sorában -
1. IV. Kázmér fia (s II. Lajos apja), II. Ulászló, ő a Dobzse (Dobrze) László, meg is kérte Mátyás özvegyének, Aragóniai Beatrixnek (Beatrice-nek) a kezét, feleségül is vette, de nem komolyan, csak annyira, hogy az özvegy elhiggye, hogy akkor ő királyné marad, persze ő tudta, hogy nem megfelelően köttetett a frígy, így az felbontható (volt). Meg is tette. (Ez a házasság, és háttere a Mátyás utáni örökösödési háborúról szóló posztban ill. a Bonfiniről szóló posztban kibontásra került). Mind Anna (Ferdinánd felesége), mind II. Lajos a Beatrice (Beatrix) utáni feleségétől születtek.


2. Nevezett Ulászló öccse, I. (Öreg) Zsigmond szintúgy magyar feleséget választott, viszont nem az uralkodói házból, hanem az akkor igen nagy befolyással rendelkező, s lengyel határ közeli szepesi birtokairól ismert Szapolyai családból. A Szapolyai testvérek (János és Borbála) azon túl, hogy a Piastok egy mazóviai ágának egyedüli leányörökösét tudhatták anyjuknak, apjuk (István) és nagybátyjaik (Imre, Miklós) gyors felemelkedése miatt az akkori egyik legbefolyásosabb magyar főúri családot alkották. A család felemelkedésében a kortársak (s rajtuk keresztül az utókor is) Hunyadi János apaságát feltételezték. Zsigmond tehát nem 'akárkit' választott. Érdekesség, hogy bár a családnak nevet adó település (hajdani birtok) Zápolya=Zapolje lengyelesen hangzik, eredetileg szlavóniai település. (a családról )

Tény, hogy 1512-ben I. Zsigmond feleségül vette Szapolyai Borbálát (1495-1515), Szapolyai János húgát, ki szegény, húsz évesen két leánygyermek után 1515-ben elhalálozott (10 évre vagyunk Mohács előtt). I. (Öreg) Zsigmond 50 évesen ismét megnősült, melyet csak azért mesélek, mert e házasság elsőszülött leánya, Izabella (1519-1559) lesz a magyar történelem Jagelló Izabellája, Szapolyai János felesége, János Zsigmond anya, kinek anyja nem más, mint a reneszánsz egyik legendás alakja Bona Sforza, maga is történelmi családok (Sforza, Aragóniai) sarja. Izabella amúgy Erzsébetnek született Krakkóban, Izabellának anyai nagyanyja, Aragóniai Izabella (1470-1524) A1-B5-C1-D2-E1-F1-G1-H3 miatt hívták - az Izabel(la), az Erzsébet -, annak az Aragóniai Ferrantének (Ferdinándnak) a lánya, aki az aragóniai-magyar dinasztikus kapcsolatokról szóló poszt 2. részében bemutatott Aragóniai Beatrixnak (a magyar történelem Beatrice-jének) -F1-G7 unokahúga. Milyen kicsi a világ!

Bona Sforza A6-B1-C1-D3 amúgy a nagy Francesco Sforza dédunokája, így a mi János Zsigmondunk szépunokája volt a hercegnek. Ami még pikánsabb, hogy Bona egyben unokatestvére Szép Fülöpnek, Habsburg V. Károly és Ferdinánd apjának. Azaz Habsburg I. Ferdinánd és Jagelló Izabella másodunokatestvérek voltak. Tényleg kicsi a világ!

Ilyen családi kapcsolatokkal tehát Szapolyai János be volt ágyazódva a lengyel főúri dinasztiák közé, nem véletlen voltak törekvései elszántak. Jagelló Izabella öccse a Zsigmondot követő uralkodó, Zsigmond Ágost (1520-1572), királyként 1548-1572 között, húga pedig az az Anna, akinek feleségül vétele volt az ára Báthory István lengyel királyságának (hja, a leány keze s a fele királyság!). Másik húga, Katalin pedig a svéd Vasa III. János feleségeként a Báthoryt követő III. Zsigmond (1566-1632) anyja volt. Itt ér véget a lengyel történelemben a magyar orientáció, s olvadnak bele a Jagellók a svéd Vasa-dinasztiába, hogy még egy generáción keresztül (1587-1668-ig) a svédek adják a lengyel uralkodót, hogy azután az ország feldarabolásáig még néhány főúri család választott uralkodóként próbát tegyen a nemesi köztársaság, a Rzeczpospolita megfékezésével, ha már a magyar és svéd választott uralkodóknak nem ment. Jut erre az időszakra is magyar kapcsolat, rögtön a következő uralkodó, Wiśniowiecki Mihály (1640-1673) anyai felmenői személyében. Itt ajánlom az olvasó figyelmébe egy korai posztunkat, Magyarok Báthory István lengyel király udvarában címmel.

(Öreg) Zsigmond és testvérei generációjában nem volt több témánkba illő házasság, volt viszont egy nemzedékkel később, ami témánk szempontjából igen fontos. Tudni illik, ekkor mutatkozik a családfán I. (Öreg) Zsigmond és Bona Sforza leányának, Annának a házassága Báthory Istvánnal, Erdély fejedelmével, aki így lesz lengyel király, felesége királynői jogán, férjként. (Bővebbet a Habsburg résznél, tekintve, hogy erre a házasságra, ahogy másik testvérüknek a svéd Vasa-házzal való házasságára is II. Zsigmond Ágost gyermektelensége irányította a figyelmet. Annak az uralkodónak a gyermektelensége, akinek egyébként született természetes leánygyermeke, de akinek a Habsburg-házból származó két felesége sem (testvérek) tudta a Jagelló-dinasztia fiági kihalását megakadályozni. S itt átkötünk, mert későbbi generációkban uralkodói házasság csak a Jagellók és a Habsburgok (mint magyar királyok) között lesz, s erről a Habsburg résznél, a maga idejében. Szóval beszéljünk a magyar főúri családok házasságairól


A főúri családokat érintő házasságok

Főúri házasságok az Árpádok idején még nem, de a kiskirályok idején, ill. az Anjouk magyarországi megjelenésével, a ligák szerveződésével megerősödtek. Így találkozunk, ha átpörgetjük akár a Piastok leszármazási tábláját, akár lengyel nemesi családokét, szép számban érdekes házassági kapcsolattal a két ország politikaformáló nemessége körében.
Ezekből kiragadnék néhányat:

Garai

A Garai-család Luxemburgi Zsigmond és a Hunyadiak idején játszott kiemelkedő szerepet. Garai Miklós nádor (1375-1385) fia, János A1-B1-C1-D1, temesi és pozsegai főispán, ozorai bán, feleségének tudhatta a Piast-családból származó Plocki Hedviget (Jadwigát), kitől született egyik leánya bosnyák királyné lett, nem más, mint egy igazi Tvrtko, Stefan Tvrtko oldalán. Hedvig testvérei jelentős hercegek és uralkodók feleségei lettek (Litvánia, Pomeránia, Ausztria), egyik húga Habsburg Ernő feleségeként a későbbi I. Miksa német-római császár nagyanyja volt.

A másik, szintúgy Piast családbeli rokon, fenti János öccsének, a szintúgy Miklósként ismert nádornak (1402-1403), előtte horvát-dalmát-szlavón bánnak (1394-1402) László nevű, szintúgy nádor (1447-1458) gyermekének feleségeként Alexandrát ismerhetjük, aki a már említett Szapolyai István Piast-házi felségének, Hedvignek a nagynénje volt.

Báthory

(idősebb) somlyói ág: Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király ebből az ágból származik. Rajta kívül, de tőle nem függetlenül több családtagja is házasodott lengyel főúri családokkal. Először Griseldist említem, róla van szó a Magyarok Báthory István lengyel király udvarában című, már említett és linkelt posztunkban. Az ő férje a kiérkezése után Jan Zamoyski A1-B2-C2-D1 kancellár lett, igaz a köztük lévő nagy korkülönbség miatt ő a tapasztalt hadvezérnek, hetmannak időben csak 3. felesége volt (s gyermekük sem született).
Majd egy generációval később, Báthory István másik bátyjának, Andrásnak szintúgy András nevű unokája (1597-1637) A10-B2-C3-D4-E5, aki maga is Lengyelországban született, Anna Zakrzewska személyében lengyel nemesi kisasszonyt vett feleségül.  Ezt a leszármazási vonalat, ami elsőre nem hangzik különösebben "történelminek" (Andrásnak és apjának Istvánnak, - ki krasznai főispán volt - a testvérei messze jelentősebb történelmi alakok, fejedelmek) azért hangsúlyozom, mert az ő Zsófia lányuk lesz II. Rákóczi György felesége, így II. Rákóczi Ferenc apai nagyanyja.

(ifjabb) ecsedi ág: Az ezen ágból származó Báthory István nádor felesége egy a mazóviai ágból származó Piast-leány, Sophia volt. Tekintettel arra, hogy ez a házasság még 1521 körül köttetett, létrejöttében kizárólag az ecsedi ág eme kiemelkedő történelmi alakjának társadalmi helyzete játszott szerepet (a somlyói ág nem)


Szapolyai

A Szapolyai család családi kapcsolatai átszövik az anyagot. Az előbb említettem, hogy Jagelló Zsigmond felesége lett 1512-ben Szapolyai János húga, akinek elhalálozása után feleségül vett Bona Sforzától született Jagelló Izabella, Szapolyai felesége, János Zsigmond anyja. Azt ugye mindenki 'leveszi ebből' a történetből, hogy Szapolyai előszőr Jagelló Zsigmond sógora lett, majd a veje?

 

A Habsburgok idején

A Habsburgok nem "szoktak" magyar uralkodónak számítani (ami a szintén "nem annyira magyar" Nagy Lajos esetén nem szokott problémát okozni), meglepő módon azonban a Habsburgok is kötöttek dinasztikus házasságokat, pusztán politikai célból. S a nagy számok törvénye alapján (mert a Habsburgok egyik jó tulajdonsága volt, hogy alaposan körültekintőek voltak) jutott házasság lengyel földre is.

Azt gondolnánk, hogy rögtön az első a sokat vitatott Jagelló-Habsburg házassági szerződés 1506-ból (mely szegény Dobó életét is megkeserítette), s amely szerződés a Habsburgok azon álláspontjának volt az alapja, hogy őket nem egyesével választja a magyar rendi országgyűlés, minden egyes esetben, hanem ők ama szerződés alapján megörökölték a magyar trónt, s az nekik jár. Magyarul, nekik nem fontos, de ha már a bocsoknak magyaroknak megígérték, akkor legyen választás (is). De nem, mert épp előbb volt házasság, s azután szerződés (a házassági szerződés előzményeinek összefoglalója). Habsburg Erzsébet (1435-1505) ugyanis, mint I. Albert királyunk és Luxemburgi Erzsébet leánya (egyben V. László nővére), IV. Kázmér lengyel király feleségeként (1454) II. Ulászló anyja volt. Amikor tehát Ulászló 1504-es szélütésével felgyorsult a szükségessége a magyar öröklés biztosításának, akkorra a Habsburgok már kész tervvel rendelkeztek. Azaz a magyar és a cseh trónhoz (utóbbi a császári címhez volt szinte nélkülözhetetlen) a lengyel (Jagelló) uralkodó dinasztián keresztül vezetett az út.

S bár a Jagellók és a Habsburgok között több házasság alakult még de azok mind közvetlen lengyel-osztrák viszonylatban. Magyar uralkodói döntés újabb lengyel házasságról csak később (egyáltalán azután, hogy a magyar trónra kerültek) született. I. Ferdinánd azon túl, hogy elsőszülötteivel a hagyományos családi kapcsolatokat erősítette (spanyol ill. bajor házastársak), Erzsébet leányát (1526-1545) II. Zsigmond Ágosthoz (1520-1572) adta nőül. Az, hogy még mindig mennyire fontos volt a szövetség, az is jól mutatja, hogy az 1543-as esküvő után két évvel elhunyt Erzsébet után Zsigmond Ágost egy lengyel hercegnőt választott, de annak szintúgy korai halála (1551) után ismét Ferdinánd lányát, immár Katalint (1533-1572) választotta. Mindhárom házassága gyermektelen maradt, így adódott, hogy Zsigmond Ágosttal 1572-ben kihalt a Jagelló-dinasztia, mely után a választott lengyel királyok sora kezdődött, rögtön egy Valois-val, majd Báthory Istvánnal, akiknek apellálásáról a lengyel trónra a Rettegett Ivánról szóló posztban szó van (merthogy a Rettegett is erősen szorgalmazta - volna).

A Habsburgok I. Ferdinándtól kezdődő elsőszülött ága (II. Miksáé) Rudolffal és II. Mátyással kihalt, az ő idejükben lengyel házasság testvéreiknél sem köttetett, mások voltak a külpolitikai hangsúlyok. 1619-ben Miksa testvéréig, Károlyig kellett az öröklés rendjében 'visszalépni', az ő leszármazásából származó uralkodók a számos leánygyermekeiket már keleti törekvéseik céljába is állították. Így adódott, hogy II. Ferdinánd húga (nevezett Károly leánya), Anna A1-B2-C4-D7 III. (Vasa) Zsigmond feleségeként 1592-1598 között a lengyel trónra ülhetett. (Ahogy testvére, Mária Krisztina is keleti érdekeket szolgált Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem oldalán, míg tartott 4 évig (1595-1599) házasságuk. Ő egyébként a Báthoryaknál említett Griseldis bátyja volt.) Anna 1598-as halála után sem nősült más házból Zsigmond, második felesége (1605-1631 között) Anna húga, Konstanz volt, e két Habsburg leány - igaz már választott királyként - további két Vasa uralkodót adott Lengyelországnak, további 37 évre (1632-1669) meghosszabbítva a Habsburg érdekek képviseletét országaikban.

Azért, hogy utána se érje meglepetés őket, gondoskodtak a Vasa-dinasztia után is kellő képviseletről Krakkóban. Így a következő választott király (1669-1673) Wisniowiecki Mihály (1640-1673) volt, őt korai, 33 évesen bekövetkezett halála akadályozta meg, hogy dinasztiát alapítson. 1670-ben Eleonóra Mária Jozefával (1653-1697) kötött házassága már a Habsburgok fő áramlatába kapcsolta a lengyel trónt, lévén Eleonóra III. Ferdinánd (1637-1657) leánya és IV. Ferdinánd rövid életű német-római császár (1653-1654+) és I. Lipót (1657-1705) húga volt. Érdekessége az életének, hogy a férje korai halálakor még gyermektelen s csak húsz éves leány a gyász letelte után 1678-ban Lotharingiai Károly (1643-1690), a nagy hadvezér felesége lett, s ekként nagymamája Mária Terézia férjének, Lotharingiai Ferencnek. A kör tehát bezárult :)

Wisniowiecki utóda, a szintúgy választott (1674-1696) Jan Sobieski (1629-1696) addigra, mire király lett, már elkötelezte magát. Megválasztását katonai rátermettsége, birtokai, vagyona mellett nagyban elősegíthette azok a családi kapcsolatai, amelyek az igen kiterjedt Wisniowiecki-családhoz fűzték (apjának előző felesége Wisniowiecka volt). Uralkodása idején eladósorba ketten léptek gyermekei közül (1 fiú, 1 lány) , érdekesség, hogy ők nem Habsburg, hanem Wittelsbach szövetséget céloztak.

Ekkor már erős szász érdekek is megjelentek Lengyelország térségében, így választottak II. (Erős) Ágost személyében Wettin uralkodót Krakkóban 1697-1704 majd 1709-1733 közöttre, akit fia, III. Ágost követett (persze szintén választottként). De ahogy két pont meghatároz egy egyenest, apja és fia, már dinasztia.

Ne féltsük a Habsburg érdekeket ez időben. Örömmel jelentem, hogy lengyel-magyar dinasztikus kapcsolat II. (Erős) Ágost fia, III. Ágost (1696-1763) A3-B2-C1 és felesége, Mária Jozefa (1699-1757) személyében is fenn állott, mégha Wettin-Habsburg kapcsolat formájában is (1719-). Fényes példájaként annak, hogy mennyire integrálódott már ekkor is Lengyelország és Magyarország az európai - ma úgy mondanánk mainstream - áramlatokba.

Közben persze volt még egy másik uralkodó is Lengyelhonban, Stanislaw Leszczynski A1-B4-C3-d1, de Habsburg-jelenséget arrafelé a műszer nem mutat ki, miért is tenné, ott vannak a másik csapatban. Jelez viszont arra, hogy az ő lánya volt az a Mária Karolina (1703-1768), aki XV. Lajos (1710-1774) hat évvel idősebb feleségeként 10 gyermeket szült férjének (Lajos további 14 gyermeke más anyáktól származott).

A Habsburg-Wettin (szász) érdekek 1719-1763 között Lengyelország felosztásának előestéjéig továbbra is tartósan fennálltak, azt követően az erősödő porosz és már jó ideje meghatározó orosz befolyás ellenében más eszközökre volt szükségük, mintsem a házasság fegyvere. Lengyelország akkor átmenetileg megszűnt létezni. A lengyel-magyar dinasztikus kapcsolatok közel 800 éves időszaka véget ért.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1001830260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flat 2010.03.11. 19:40:42

Érdekes adalék. A legtöbb Sobieski leszármazott, köztük én is, Magyarországon él. Felmenőink Szaiffra, illetve Szeiffre magyarosított nevekkel éltek, élnek, s pár évenként találkoznak az esztergomi Sobieski emlékműnél. Hellyeahkirályivér.

Minorkavidor 2010.03.11. 20:31:59

Ezeknek a házasságoknak világpolitikai inditéka is volt, mégpedig a török terjeszkedés megállítása. Már az 1396-os nikápolyi csatavesztés után kiderült, hogy a sikeres védekezéshez egy ország nem elég, hanem egy közép- európai monarchiára van szükség. Először a Luxemburgok próbálkoztak, majd a Jagellók. HunyadiMátyás sem jókedvéből hanyagolta a török elleni támadó hadjáratot és fordult nyugat fele. Okult apja pédájából, aki mindkét nagy nyílt mezei csatáját, melyet a török főerők vívott elvesztett (1444 Várna, 1448 Rigómező). Végül a közép-európai monarchiát a Habsburgok szervezik meg, és ők állítjak meg a török előretörést.
Tenyleg, nem akarod ebbe az irányba kibővíteni a posztsorozatodat? Jó és tanulságos lenne! Várom!

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.11. 21:08:19

Őszintén szólva,nem akarlak megbántani,de kötve hiszem,hogy a Sobieski uralkodó család tagjai Magyarországon élnének. Csak azért,mert 1737-ben kihalt a család. Másrészről viszont csak a mesékben szokott olyan lenni,hogy egy ilyen nagynevű család fia nevet vált és elbujdosik (még a későbbi korok genealógusai sem találnak rá...). Nyilván a névváltás nem alaptalan,hiszen sok Sobieski család él(t),lévén,hogy gyakori lengyel név.

A posztba nem lehet belekötni. Jó lett.

A főúri házasságokhoz tudok még egy Lackfi - lengyel (fő)nemesi házasságot,csak nem tudom,hogy hova tettem a forrást.

"A Habsburgok nem "szoktak" magyar uralkodónak számítani (ami a szintén "nem annyira magyar" Nagy Lajos esetén nem szokott problémát okozni)"

Ez egy jó mondat,de talán azért nem "szoktak" magyar uralkodónak számítani a Habsburgok,mert nem Budán volt a székhelyük,hatalmas hivatalrendszer dolgozott be alájuk (a kornak megfelelően) és ezért nem is igen vettek részt személyesen az ország irányításában. Persze a török uralom alatt lévő Budán nehezen is székeltek volna,míg később teljesen evidens volt a Bécs központ,hiszen nem 1 vagy 2 államot kellett kormányozniuk,hanem "fél" Európát,amire a távoli Buda alkalmatlan volt (hozzátéve,hogy az NRCS területén kívül is esett,lakosság,gazdasága,infrastruktúrája nudli volt).

bloggerman77 2010.03.11. 22:10:14

"Érdekesség, hogy bár a családnak nevet adó település (hajdani birtok) Zápolya=Zapolje lengyelesen hangzik, eredetileg szlavóniai település."

**

A 'za polje' kifejezés minden szláv nyelvben nagyjából azonos jelentéssel található meg, tehát nem lehet sem lengyeles, csehes stb.
Főleg, hogy a lengyel a kifejezést "za pole"-nak írja, a "za polje" horvát írásmód szerinti.

bloggerman77 2010.03.11. 22:16:12

@Nobilis1526:

A magyarság a Habsburgokat jó okkal nem tekinti magyar uralkodónak, ellenben az Anjoukkal, akik az uralkodásuk teljes tartamát nálunk töltötték, Nagy Lajost kifejezetten magyarnak nevelték.
Az Anjouk államuk központjának tekintették Magyarországot, a Habsburgok meg a számtalan tartományra szétszedett Magyarországot (Magyarország, Erdély, Horvát- Szlavónország, Határőrvidék) meg egynek a sok más tartományuk közül.
Nagy Lajos pl. közútálatnak szenvedett Lengyelországban, mert nem tartotta az udvarát Krakkóban.

lécci 2010.03.13. 09:51:13

@Nobilis1526: Voltak persze más házasságok más magyar nemesi családoknál is.
Az Anjouk idején, ill. Mohács után a Habsburg-ellenes (ill. erdélyi)főúri családok között 'esélyes ilyet találni', ha átlapozzuk őket.

A Széchenyiek őse pl. akik maguk is egy levált oldalág volt, az első e néven nevezett őse (Tamás, tárnokmester -ehhez nagy vagyon kellett-, majd erdélyi vajda, később országbíró) 2. felesége a sziléziai Piastok közül (A1-B2-C2-D1-E2) 'került ki'.
genealogy.euweb.cz/hung/kacsics.html#GV
Ezt a családfa azért is 'érdekes', mert ugyanezen ág másik ága a vingárti Gerébeknek akikról a Mátyás családját bemutató posztban részletesen szó van, hogy mi köze volt a családhoz Hunyadi Jánosnak. toriblog.blog.hu/2009/10/05/matyas_kiraly_i_hunyadi_matyas_csaladja_es_gyermekkora

lécci 2010.03.13. 10:03:49

@Minorkavidor:
Igen, mindig 'világpolitikai', azaz hatalmi szempontjai voltak (ezért is dinasztikus, mert nem két személy közti, hanem két -uralkodó- család közti házasság ez)
Az Anjou-Jagello szövetségnél még az 1. részben kitértem az irányultságára, de itt már nem.
A 'globalizáció' erősödésével a hatalmi súlypontok eltolódtak, egy-egy régió életét és jövőjét meghatározó politikai kérdések egyre inkább alárendelődtek a nagyobb egységek (itt Habsburg Birodalom, Európa) kérdéseinek. A régiók nem csak, hogy összeértek, hanem egymásra vetültek, ill. lefedettek lettek nagyobb(odó), kiterjedő régiók által. Ugyanez volt tapasztalható az aragóniai-magyar érdektalálkozásoknál, majd azok alárendelődésénél a Mediterráneumban toriblog.blog.hu/2009/09/21/kiralylanyok_messzi_foldrol_katalan_magyar_dinasztikus_kapcsolatok

S egyből megjelentek a hatalmi erőegyensúlyra való törekvés kezdeti formái (lásd az itt is villantott lengyel-francia szövetséget)

S a 'perifériák' ügyei a (hatalmi/gazdasági) 'centrumokban' dőltek el.
Pl. a lengyel ügyek a Habsburg-Wettin szövetség idején már nem is Lengyelországban.

Szóval igen, így kell ezt a dinasztikusat érteni.

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.13. 10:33:52

Habár nem dinasztikus házasságok közé kapcsolódik,de érdekes,hogy Jerzy III Thurzó 1511-ben krakkói polgármester volt,körmöci kamaragrófi méltósággal egy időben. Erről tudsz valamit?
genealogy.euweb.cz/hung/thurzo.html

bloggerman77 2010.03.13. 20:00:24

@Nobilis1526:

LOL Jerzy III Thurzó :))

Thurzó György talán :p

Azért gyönyörű valahol, hogy minden nép átírja a történelmi szereplők nevét. :)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.13. 23:18:08

Na,ja. Nem akartam átírni,mert nem találtátok volna meg.lol.Tévedtem :)

Nem tudom,szerintem Thurzóéknál írhatnák nyugodtan a Györgyöt,de például Zrínyiéknál már elég véleményes,hogy magyarosítva írjuk vagy horvátul ( mi is tudunk kreálni magyaros nevet).

Azért,köszönöm,hogy foglalkoztál a kérdésemmel is :P LOL :P

bloggerman77 2010.03.14. 05:19:23

@Nobilis1526:

A szigetvári Zrínyi Miklóst eléggé necces Zrínyinek hívni, mert ő egy mukkot se tudott magyarul, meg nála a Zrinski az csak megkülönböztető név volt, merthogy ők eredetileg Subic-ok lettek volna.

A költő Zrínyi Miklós egyértelműen Zrínyi, ő a horvátoknál a magyarón nemzetárulás iskolapéldája (némileg joggal: egy árva sor nem maradt fenn tőle horvátul, míg a magyar irodalom terén nagyot alkotott, és még a magánleveleit is magyarul írta - Pázmány Péter nevelése :) )

Ezzel szemben az öccse, Zrínyi Péter inkább Petar Zrinski, ő horvát etnikumú egyértelműen. (Mai napig a horvátok nemzeti hőse.)

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.14. 12:31:48

@bloggerman77:
Subic pediglen nemzetségnév. Én elítélem a korabeli személyek nemzeti hősként való beállítását,hiszen a korban nemzetről elég nehezen beszélhetünk a nemesin kívül. A költő esetében már más tészta valamennyire.

Nemzetárulás használata detto értelmetlen.

Amúgy így március 15-e előtt utánanéztem egy-két érdekességnek. Például Batthyány Lajos,Széchenyi István,Esterházy Pál,Andrássy Gyula mind Zrínyi Miklós (a szigetvári) leszármazottai leányágon.A leszármazás IX. és X. generációjának tagjai. (Én a XVII.-nek vagyok tagja,de az más történet)

No,ihajj,de elkanyarodtunk.

@Lécci:
Wisniowiecki Mihályra miért esett a választás a lengyeleknél?

Ianitorum Regalium Magister · http://regnihungariae.blog.hu/ 2010.03.14. 12:40:13

Stanislaw Leszczynskinél megemlítendő,hogy Leszczynski azt a lotharingiai és bari hercegséget nyerte a francia uralkodótól,mely korábban a Lotharingiai hercegek kezén volt és L. Ferenc annak fejében vehette el Mária Teréziát,hogy lemond a hercegségéről. (amely már úgyis francia kézen volt)

Szabo Ilona 2018.10.31. 04:24:57

Pesztránszky/i családnévre tudtok valami eredetet mondani? Családi emlékezetben lengyel származás szerepelt, de ennek nyomát sehol nmem találtam. Az összes monográfia Kempelen, Orosz, Illésy cédulagyüjtemény szerint 1725-ben hírdetik ki nemessségüket,( Heves vármegye). Két testvér telepedik le Biharból hoznak igazolást Váradolasziból.
Pestránszky alias Galgóczy mk. Pesztránszky alias Szücs. 1731-től Dévaványán vezetett anyakönyvekben Nánai Pesztránszki Szücs; Pesztránszki Szücs, Pesztránszky; s csak Nánai bejegyzéssel is szerepelnek. Utódaik számosan ma is ott élnek. Köszönettel várom válaszotokat! Dr Szabó Ilona