Ajánlom ezen írást Némedi Lacinak, aki megismertetett a mondással, miszerint a kutatást befejezni nem lehet, csak annak aktuális állását lehet összefoglalni.

1914. novemberének elején a német és a brit kelet-afrikai haderő összecsapott egy nagyvárosi szemmel jelentéktelen kis kikötő birtoklásáért. Angol nyelvterületen 'Battle of the bees', azaz a méhek csatájának is címezgetik. Ha jól figyeltem Számvéber Norbert okfejtéseire a Hadtörténeti Délutánokon, akkor a csata az a döntő összecsapás, amin a háború sorsa múlik, minden egyéb pedig ütközet, tehát helyesebb volna a méhek ütközetéről írni. De mivel a méhek csatája baró hangzású, ezért a cím csata lesz - ha bárki kérdezi, akkor pedig természetesen ütközet, ki beszélt másról?

Hogy a szituáció érdekességét kellően ki tudjuk élvezni, először meg kell ismerkedni a helyi körülményekkel, nem éppen röviden, de remélem, nem is unalmasan.

 

Német Kelet-Afrika megalapítása

 

Német Kelet-Afrikát 1885-ben egy Karl Peters nevű, brutális konkvisztádor-utazó hasította ki a kontinensből. Eljárási módja nagyjából az volt, hogy fenyegetésekkel, erődemonstrációval, üveggyöngyökért földet vásárolt a helyi törzsektől, uralkodóktól. Bismarck kancellár nem az az ember volt, aki az afrikai gyarmatosításért lelkesedett volna,  sokáig semmilyen gyarmatosítást nem volt hajlandó támogatni. NKA ezért létrehozása után megmaradt egy magántársaság kézében, amelynek neve most nem lényeges.


Német Kelet-Afrika sematikus térképe

 

Bismarcknak nem véletlenül voltak fenntartásai az egész értelmével kapcsolatban, mert  NKA nem váltotta be a hozzá fűzött jövedelmezőségi reményeket.  A társaság pár évvel később csődbe ment és az államnak kellett átvennie a gyarmat fenntartását. Megpróbálták a szokásos termékeket termelni, kakaót, kávét, kaucsukot és gyapotot, de abból volt éppen elég a piacon, így az értékesítés problémákba ütközött. Más beruházásokkal sem nagyon sikerült értelmet találni a gyarmat fenntartására, így NKA csak pénzébe került az adófizetőknek. Bizonyos számítások szerint duplaannyiba, mint amennyit a gyarmat jövedelmezett (2 millió márka költségből tudtak 1 millió bevételt csinálni - nagyjából évente ennyibe került a nemzeti nagyságot gyarmatosításban kifejezni vágyó rétegek extravaganciája). Jobb híján az ország a kiszolgált katonák letelepítőhelyévé vált. Különösen a Kilimandzsáró környékén szaporodtak meg a német ültetvények, Moschi, Kahe és más kisebb települések vidékén. Azért éppen itt, mert európai ember errefelé talált viszonylag elviselhető klímát. 1891-től húszéves munkával megépítettek egy a parttól idáig vezető vasútvonalat, mely az Usambara-hegyvidéket délről kerülte meg. Ez lett az északi vasútvonal (leánykori nevén Usambara-vasút). 1911-ben fejezték be, aztán tervezni kezdték az Arusháig való meghosszabbítást is, de erre sem pénz, sem idő nem maradt. 

 

 

Felkelések

 

Időközben több felkelés is kitört az enyhén szólva represszív német uralom ellen, pl. az Abushiri (a vezető neve után) 1888-ban és a hehe 1891-ben (a törzs neve után). Az Abushiri lázadást arabok szervezték meg, részben azért, mert a némete véget vetettek a jövedelmező rabszolgakereskedelemnek. A lázadozást igen kemény megtorlások követték, Ekkor hozták létre a gyarmat fegyveres erejét Hermann Wißmann szervezésében.  A britek megengedték, hogy leszerelt szudáni és zulu katonákat fogadhasson szolgálatába, így a Wißmanntruppe némi német katonaságból, főleg tisztekből és harciasabb afrikai bennszülöttekből állt. Az osztag kezdetben nagyban hasonlított Rejtő Láthatatlan Légiója: tagjai a török bársonybugyogótól kezdve az klottnadrágon át a tányérsapkáig millióféle ruhadarabban pompáztak, egy csomóan en bloc a ruhaviseléshez nem voltak hozzászokva, a zuluk pedig mezítláb meneteltek, mert a bakancsot nem vette be a természetük. 1890-ben a felkelést sikerült leverni, 1891-ben pedig a Wißmanntruppe törvényileg a Német Császárság gyarmati érdekeit védelmező Schutzruppe (Véderő) lett.

 

Ettől kezdve a német katonákat igen gondos válogatás után engedték ide, mert elég kemény terepnek számított akkoriban: járványok garmadája, szinte élhetetlenül egészségtelen éghajlat, pokoli forróság, hónapokig zuhogó eső, infrastruktúra teljes hiánya. Nincs út, nincs vezetékes víz, nincs semmi. Aki ide akart jönni, annak bivalyegészségűnek és tapasztaltnak kellett lenni, még bakák esetén is legalább hároméves szolgálati idővel. A vonzerőt az jelentette, hogy a gyarmati szolgálatidő kétszeres hosszúságúnak számított javadalmazás és nyugdíj tekintetében.

 

A bennszülött katonák porosz-stílusú kiképzést kaptak, fegyvert és igen tisztességes zsoldot. Mi több, gyakorlatilag egyenrangúnak érezhették magukat európai bajtársaikkal, mert a Schutzruppe kohézióját a tisztelet képezte, az előmenetel pedig a rátermettségből fakadt. A háború idejére előfordult, hogy színesbőrű katona parancsnokolt fehér alárendeltjeinek. A fekete katonákat szuahéliül aszkarinak hívják és ezt a szót alkalmazzák, az őrségre, a rendfenntartókra egyaránt. Az aszkarik tűzbe mentek volna német elöljáróikért, hiszen biztos megélhetést, társadalmi rangot, elismertséget kaptak tőlük, kiemelkedtek. Ráadásul később, a háború folyamán engedélyt kaptak, hogy házasodjanak, s feleségük, gyermekeik a katonákkal tartsanak, az orvosok őket is ellássák. Így tehát az aszkarik igen-igen elkötelezett támaszai voltak a német gyarmatosításnak.

 

 

Aszkari a Német Császárság lobogójával

 


 A brit reakció

 

Német Kelet-Afrika gyarmatosítása beindította a brit félelmeket. Szokás szerint Egyiptomért aggódtak, mert úgy gondolták, hogy Egyiptomot az ellenőrzi, aki a Nílust ellenőrzi, a Nílus pedig annak a kezében van, aki a forrását a kezében tartja. Ennek pontos vidéke akkoriban még nem volt ismert (ma sem éppen kézenfekvő), de annyit tudtak, hogy a nagy tavaknak van valami köze a Nílushoz, vagy átfolyik rajtuk, vagy azokból ered. Tehát – jött a következtetés – ezt a vidéket gyarmatosítani kell, mielőtt a németek rátennék a kezüket és baj találna lenni. Ezért NKA megalapítása után gyakorlatilag azonnal fennhatóságuk alá vonták az addig békén hagyott, akkori Szudántól délre fekvő Brit Kelet-Afrikát (a mai Kenyát) és Ugandát. Ezzel a Viktória-tó északi fele a kezükbe került, gyorsan fel is húztak egy 700 km-es vasútvonalat Mombasától a tóig, ez az Uganda-vasút.

Itt épülget az Uganda-vasút egyik szakasza


 

A britek is létrehozták a maguk helyi katonaságát, ez volt a King's African Rifles (KAR). Kezdetben ennek ereje meglehetősen korlátozott volt, de a háború végére bebizonyosodott, hogy értéke felbecsülhetetlen. A színesbőrű katonák szokva voltak az éghajlathoz, ellenállóbbak voltak a betegségekkel szemben, nem utolsósorban volt helyismeretük és tudták hogyan boldoguljanak a bunduban. A bundu az afrikai tüskebozót, az áthatolhatatlanságig erős növénytakaró, mely legalább olyan kellemetlen, mint az előbb felsorolt tényezők bármelyikének hiánya. A King's African Rifles tulajdonképpen mintapéldául szolgált a Schutztruppe létrehozásához; erősen ironikus, hogy a németek mégis sokkal hamarabb felismerték és kihasználták az aszkarik potenciálját. Ebben az időben a brit-német viszony felhőtlen, a britek segítettek a németeknek a helyi felkelések kezelésében, mert a fehér ember hatalmának megkérdőjeleződése hátráltatta volna a brit gyarmatosítás elfogadását is.

 

1890-ben a két hatalom megkötötte a Helgoland-Zanzibár egyezményt, melyben szigetet szigetre cseréltek. A németeknek Helgoland kellett, hogy az északi-tengeri partjaik előtt lehetőleg ne álljon egy brit flottatámaszpont, mely bezárta volna a német flottát a kikötőkbe és a kieli-csatorna mögé. Helgolandot a britek a napóleoni háborúkban szerezték meg Dániától, de szívesebben javítottak volna indiai útvonaluk biztonságán. Zanzibár szigete NKA partjai előtt „úszott”, tehát a német flotta északi-tengeri ellenőrzését NKA partjainak ellenőrzésére cserélték el. Mivel Németország 1890-ben aligha gondolhatott egy britellenes tengeri háborúra, ezért neki oly mindegy volt, hogy gyarmata partjai előtt van-e brit flottatámaszpont, vagy nincs – háború esetén a gyarmat így is-úgy is leírandóvá vált volna.

 

Ez a kiszolgáltatottság tulajdonképpen 1914-re sem csökkent. A német flotta még mindig nem izmosodott meg eléggé, bár az Északi-tengeren már okozhatott fejfájást a britnek – a két állam viszonya szükségszerűen hidegült is. A Brit Birodalom ugyanis nem engedhette, hogy gazdaságának alapját képező gyarmatbirodalmát bárki is komolyan vehető tengeri erővel fenyegesse. Ezt persze az USA ekkoriban már megtette, de az USA sajtója nem tüzelte a közvéleményt európai hegemónia kialakítására, már csak azért sem, mert az USA belső egységesülése még nem állt a mai fokon.


 

A maji-maji felkelés és a rákövetkező idők politikája

 

1905-ben NKA-ban kirobbant a maji-maji felkelés. Az egyik törzs lényegében nem akarta tovább tűrni a vaskezű német uralmat (illetve a misszionáriusok alig kevésbé erőszakos térítését) s fellázadt. Egy év alatt kitakarították az összes "idegent" NKA déli harmadából, ezalatt mészárlásokat értve a misszionáriusok, európaiak, ázsiaiak és általában minden nem afrikai körében. Gustav Adolf von Götzen kormányzó lépéseket tett a leverésükre, és el is érte amit akart, csak az volt a probléma, hogy eközben meghalt vagy 100-300 ezer bennszülött. Von Götzen 1906-ban egészségügyi okokból lemondott posztjáról (megbukott a visszásságokat kiteregető sajtó kampánya miatt). A hálás utókor egy 80 tonnás monitort nevezett el róla, mely majd a háborúban tölt be fontos szerepet.

 

Dr. Heinrich Schnee

 

A kormányzók sorában dr. Heinrich Schnee-nél érdemes felvenni a fonalat. A britek ugyan nem rajongtak érte, szerintük dzsentlemennek nem lehetett nevezni, de a tömegmészárlásnál határozottan civilizáltabb tervei voltak (és már az elődje is lazított a korábbi vaskéz-politikán, ami oldotta a feszültséget). A gyarmat infrastrukturális-ipari fejlesztését vette tervbe, iskolákat építtetett (az iskolát a szuahéliben ma is „shule” szóval jelölik) és gyárüzemeket. 1914 nyarán átadták a második vasútvonalat is, mely a közigazgatási főváros Dar es-Salaamtól a tanganyika-parti Udzsidzsi-Kigomáig vezetett. Az előzőnél lényegesen hosszabb vonalat lényegesen gyorsabban, kilenc év alatt építették meg, viszont 21 millió márkába fájt a Császárságnak.

Dar es-Salaam vasúti pályaudvara manapság - a vágányok ránézésre eredetinek tűnnek...


Von Lettow-Vorbeck

 

Paul Emil von Lettow-Vorbeck idealizált rajza

Dr. Schnee mellett Paul Emil von Lettow-Vorbeck alezredes volt NKA másik befolyásos személyisége, őt nem árt egy kicsit jobban megismerni. 1900-ban harminc évesen ott volt Kínában a boxerlázadás leverésénél a nemzetközi kontingens tagjaként, majd 1904-ben Német Délnyugat-Afrikába küldték a hottentotta-herero lázadás leverésére. Bal szemén és mellén sebesült meg, amit Dél-Afrikában lábadozva hevert ki. 1907-ben a 11. hadsereg törzséhez került, majd 1909-től a 2. tengerészgyalogos zászlóalj parancsnoka lett. 1913 októberében Német Kamerun gyarmati hadereje parancsnokának nevezték ki, de még mielőtt elfoglalhatta volna posztját, ugyanezen pozíciót NKA-ban kapta meg. Eddigre tehát szerzett harci tapasztalatot, találkozott afrikai bennszülöttekkel, tanulmányozta harci képességeiket és látott már dél-afrikaiakat, ez mind jól jött számára később a világháború folyamán.


 

Tom von Prince és felesége, Magdalene (szül. Massow)

 NKA védereje ekkoriban 260 európait és 2500 aszkarit tett ki (más számítás szerint 216-ot és 2319-et), vagyis nem volt világhódításra alkalmas. Von Lettow-Vorbeck beutazta a gyarmat szélte-hosszát, hogy tisztába kerüljön az állapotokkal, majd elkezdte ténykedését. Találkozott Tom von Prince-szel, egykori kadétiskolai évfolyamtársával, aki időközben visszavonult és itt telepedett le a német kolóniában. Von Prince felhívta figyelmét rá, hogy NKA gyakorlatilag teljes európai lakossága kiszolgált katona és így háború esetén mozgósítható, valamint megszervezte a lövészklubokat. Ezek a klubok tömörítették a leszerelt német tiszteket és tartották ébren a hazafiság lángját bennük, hogy aztán amikor a háború kitört, gondolkodás nélkül jelentkezzenek szolgálatra. A másik hasznuk az volt, hogy aki esetleg valami véletlen folytán civilként tévedt ide, az is megtanulhatott bánni a lőfegyverekkel. Így aztán később a vasúti pályamunkásoktól a levélhordókig mindenki fegyverforgatónak minősült és segített feltölteni a Schutztruppe hézagos sorait.


 

A Schutztruppe színes katonái eddig harcászatból a sorakozz fel - rohand le taktikát tanulták mindössze, ami remekül működött a bennszülöttek elleni harcban, de 1913/14-ben már mindenki a nagy háború kitörésére számított, ahol viszont a britek lesznek a fő ellenfél. Ezért aztán von Lettow-Vorbeck gerillataktikát, rajtaütéseket, észrevétlen megközelítést és kis csapatokban való harcászatot gyakoroltatott a katonákkal. Elkezdte lecserélni az M1871 mintájú Mauser-puskákat korszerűbb, M1898 mintájúakra.

A Mauser M1871

 

 

A Mauser 1898

 

Emellett intenzív lövészeti tréninget is elrendelt, mivel nem találta kielégítőnek az aszkarik ebbéli tudományát. Megadta a korábban már említett házasodási engedélyt és az aszkari harcos maga mellett tarthatta családját is.

 

És jött a háború.
 

Az előzetes háborús elképzelések
 

Német Kelet-Afrika és általában az afrikai gyarmatok az 1884/85-ös berlini Kongó Konferencia megállapodásai értelmében egy európai háború esetén semlegességet élveztek, amennyiben azt minden fél betartja. Dr. Heinrich Schnee kormányzó ennek megfelelően igyekezett kimaradni a háborúból és a gyarmat partvidékét "nyílt városoknak" nyilvánította. Schnee kormányzói politikája a gyarmat ipari és infrastrukturális fejlesztésére irányult, melyet a bennszülött népesség jólétének és nyugalmának megőrzésére használt fel. Progresszív elképzeléseivel kívánta elősegíteni a hat-hét éve tartó prosperitást, s ennek segítségével biztosítani a német uralmat a bennszülött népesség fölött. Ezt a szilárd uralmat értékelése szerint veszélyeztette volna, ha a német haderő védtelennek mutatkozik a britek esetleges tengeri bombázása ellenében, illetve ha európaiak egymást öldöklik a bennszülöttek szeme láttára, az a fehér ember legyőzhetetlenségi nimbuszát kikezdte volna.
 

Ezzel szemben az energikus Paul Emil von Lettow-Vorbeck alezredes (később tábornokká léptették elő) ki akarta venni a részét a háborúból és annyi antant erőt akart lekötni, amennyit csak lehetséges, segítve ezzel az anyaország európai harcterein küzdő német hadsereget. Csakhogy erre az engedélyt Schneetől nem kapta meg. Gondosan kimunkált stratégiai tervet készített. A brit erők mozgásának megbénítása céljából átvágta volna a fontos Uganda-vasútvonalat és Mombasa kikötőjének megszerzésével megfosztotta volna a briteket attól a lehetőségtől, hogy birodalmuk bármely részéből NKA-t veszélyeztető közelségbe dobhassanak át csapatokat. Emellett természtesen figyelmet akart szentelni saját kikötőinek védelmére. Tervét jegelnie kellett - volna. Valójában Schnee semlegességi törekvéseit sohasem vette komolyan, sőt, nyíltan kárhoztatta. Aktivitása azonban egyelőre csak a Schutztruppe létszámának emelésében, a kiképzési hiányosságok pótlásában és a csapatok koncentrálásában mutatkozott meg.

 

Érdekes módon egyvalamit idáig nem tudtam fellelni "kutatásaim" során: mégpedig azt, hogy mi volt Berlin álláspontja a teendőket illetően. Mint később a brit szervezési lépéseknél látni fogjuk, a hadügy, a gyarmati hadsereg és a vezérkar között szoros együttműködés mutatkozott a gyarmati ügyekre vonatkozóan - ezzel szemben német oldalon mindenféle központi útmutatás hiányzik. Legalábbis mai tudásom szerint. Elég furcsa, ha meggondoljuk (feltéve, hogy nem tévedek és tényleg nem volt ilyen). Arra gyanakszom, hogy az európai német haditervek ismeretében indifferensnek tartották, mit csinálnak a gyarmatok, hiszen Franciaországnak kb. egy hónapon belül el kell buknia, utána Oroszországot némileg lassabban verik meg a távolságok miatt, aztán a béketárgyaláson majd rendezik a gyarmatok sorsát. Addig meg csinálnak, amit akarnak, nem túl lényeges. De ez, ismétlem, spekuláció.

 

A brit hadvezetés Német Kelet-Afrikát nem csak elszigetelt, s jobbára védtelen gyarmatnak tekintette, hanem fontos fenyegetésnek mind az afrikai gyarmatokra - főként Brit Kelet-Afrikára -, mind pedig az Indiai-óceán hajózási útvonalaira. Utóbbit elsősorban a Königsberg cirkáló által látták fenyegetettnek, mely Dar es-Salaam kikötőjében állomásozott; később az Emden cirkáló szintén az Indiai-óceánra hajózott portyázni, s ez növelte az aggodalmakat. Ezek miatt a brit stratégiai elképzelés nem óhajtotta halasztgatni Német Kelet-Afrika elfoglalását valamely későbbi, alkalmas időpontra, hanem azonnali csapásmérésben gondolkodott.


 

Az első lövések

 

SMS Königsberg

 

 

1914. július 31-én, számítva a háború kitörésére a Königsberg kifutott állomáshelyéről, Dar es-Salaam kikötőjéből. A Brit Birodalom és a Német Császárság közötti hadiállapot augusztus 4-én állt be. Eddigre a Königsberg lerázta a térségbe őt szemmel tartani küldött brit cirkálóköteléket és előzetesen meghatározott feladatának megfelelően portyázni indult az Indiai-óceánra. Első áldozata a City of Winchester nevű gőzös lett augusztus 6-án. A gőzös elvesztésének hírére a brit flotta augusztus 8-án behajózott Dar es-Salaamba, de oda a Königsberg nem tért vissza. Majd bolond lett volna bezárni oda magát. A HMS Pegasus és a HMS Astrea cirkáló szétlőtte a Berlinnel kapcsolatot tartani képes rádiótornyot, mire Schnee kormányzó megpróbálta meggyőzni az Astrea rangidős kapitányát, hogy Dar es-Salaam nyílt város, fölösleges brutalitás lenne szétlőni.

 

Válaszként egy brit követelést kapott, melynek értelmében minden német átjátszóállomást meg kell semmisíteni, minden hadi jellegű készletet át kell adni és a kikötőben levő két kereskedelmi hajót, a König-et és a Feldmarschall-t is lefoglalták. Ezen követelések mentén Dar es-Salaam (augusztus 8.) és Tanga kikötőjében (augusztus 17.) semlegesítési egyezményt kötöttek a német hatóságok a brit kapitányokkal, kikötve, hogy az admiralitásnak még áldását kell adnia az egyezményre. Schnee ezt tudomásul vette, von Lettow-Vorbeck annál kevésbé. Állandó nyomás alatt tartotta Schneet, hogy másítsa meg elhatározását és augusztus 8-án parancsot adott Taveta elfoglalására. Augusztus 15-én Tom von Prince százados vezetésével a Schutztruppe megszállta a határ túlsó oldalán fekvő várost. Ezután megpróbálta Mombasát elfoglalni, de Gazi településénél Baumstark százados katonáit a KAR itt levő erői kétszer visszaverték. Lényegében tehát von Lettow-Vorbeck provokálta ki a harc kitörését.

 

 

A Königsberg utáni hajsza

 

 

Az antant teljes tengeri fölénye a háború kitörésekor éppen tengeren levő német hajókat nehéz helyzetbe hozta, hiszen kevés kikötő és támaszpont állt rendelkezésükre, ahol menedéket találhattak. A Königsberg kereskedelmi hajókra való eredménytelen vadászat után (a brit admiralitás elterelte a hajóforgalmat a környékről) szeptember 4-én egy bennszülött hajós tanácsára a Rufidzsi-folyó deltájában rejtőzött el (kb. 150 km-re délre Dar es-Salaamtól) és gépházi meghibásodásokat javítgatta. Később neszét vette, hogy a HMS Pegasus Zanzibárnál horgonyzik, ezért szeptember 20-án a dagály segítségével kilopódzott és sikeres rajtaütéssel elsüllyesztette a cirkálót, meg egy postahajót. Ezután visszavonult a folyódeltába, melyről a britek nem feltételezték, hogy elég mély volna egy ekkora hajó befogadására.

 

A partokat tüzetesen átvizsgálva igyekeztek felderíteni a valahol a közelben rejtőzködő hajót, de a folyókon felmerészkedni nem tudtak, lévén azok feltérképezetlenek voltak. Október 20-án a Präsident nevű német hajót átvizsgálva olyan parancsot találtak, hogy szállítson szenet a Rufidzsi torkolatához. Ennek nem sok értelme lett volna, ha nincs ott senki, aki várja, ezért a HMS Chatham cirkáló ellenőrizte a megnevezett helyet és megpillantották a fák között kikandikáló, lombokkal álcázott árbócokat. A turpisságot sikerült leleplezni, a Rufidzsi deltája köré blokádot vontak. Október 21-én a HMS Chatham behajózott Dar es-Salaam kikötőjébe és a HMS Pegasus elsüllyesztésére hivatkozva a semlegességi egyezményt érvénytelennek nyilvánította. NKA tehát hivatalosan megkapta a hadüzenetet.

 

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr181901897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.04.12. 19:24:24

Nagyon komoly írás, kár a legizgalmasabb résznél van vége az első felének.

Esetleg annyi kiegészítés, hogy az aszkari szó az arab nyelvből(عسكري) került át a szuahélibe, meg még egy pár másik nyelvbe és szó szerint katonát, vagy katonait jelent.

(A mi nevünk - katpol - így pl szijásza aszkaríja :) )

sierrahun 2010.04.12. 20:15:12

@SchA: Köszi. :)
Ami a poszt szabdalását illeti: nincs amit ennél jobban utálnék, mint olvasó, úgyhogy átérzem a helyzetet. Viszont az írás olyan hosszú, hogy egyben a rendszer nem volt hajlandó benyelni - meg a szerkesztőtársak se. Jelen állás szerint háromba lesz vágva. Szerettem volna egyszerre megjelentetni őket (mert ez a legicus interruptus nemszeretem dolog), de a főszerkesztő rajtaütést hajtott végre az irományon és az éterbe küldte, így kénytelenek lesztek várni, amíg a másik két részt gatyába rázom. További siránkozás helyett megyek vissza írni, maradtam tisztelettel
Sierra

bloggerman77 2010.04.12. 20:20:06

Az SMS Königsberg utáni hajszáról volt egy film is, csak már nem emlékszem, hogy mi volt a címe...

EsGé 2010.04.12. 23:20:27

Itt van pár link, tonnányi adattal meg képpel: www.germancolonialuniforms.co.uk/ www.deutsche-schutzgebiete.de/deutsche-kolonien.htm

Ja, és az NKA előtti magántársaság neve Deutsch-Ostafrikanische Gesellschaft (azoknak, akik szeretik a hosszú és többszörösen összetett német szavakat :)

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.04.13. 00:31:08

@sierrahun:

Ez egy örök vita, hogy szabdaljuk e a posztokat, vagy ne. Szólnak érvek mindkettő mellett, de a szabdalás azért van, mert hosszabb szövegeket a zemberek nagyobb része nem hajlandó végigolvasni, és mivel nekünk az a célunk, hogy olvassanak minket, ezt muszáj sajnos figyelembe venni. Hosszabb posztot nekem sincs mindig türelmem végigolvasni.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2010.04.13. 09:25:30

@bloggerman77: Kiálts rá az ördögre! (Roger Moore és Lee Marvin főszereplésével)
Egyébként Wilbur Smith Azonos című regényéből készült, olvasható magyarul is, jó kis könyv.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2010.04.13. 09:38:53

@Markgraf: Bár ott a hajót Blüchernek hívják, és a történet kissé máshogy végződik mint a valóságban :)

vén betyár 2010.04.13. 16:54:57

Semmit sem tudtam ezekről az eseményekről /Wiilbur Smith könyvein kívül/, nagyon érdekes és hiánypótló, izgalmas olvasmány.Köszönet!

Minorkavidor 2010.04.13. 17:23:21

sierrahunnak:
Mikor a németek átlépték a belga határt, azzal kiprovokálták Anglia hadüzenetét. A híres-hírhedt SCHLIEFFEN-terv ugyanis nem számolt Nagy-Britannia háborúba lépésével. Ugyanis ostoba módon bíztak Anglia semlegességében. Azért gondolták, hogy Anglia semleges marad, mert a német-angol viszony pont a krízis előtti hónapokban javult, amíg az angol-orosz viszony Perzsia miatt kiéleződött.Ezenkívül angol-német egyezmény született a kelet-*afrikai gyarmati kérdés rendezéséről. Itt szóba került a portugál kelet-afrikai területek felosztása.
Igen ám, de a belga határ átlépése sértette Anglia biztonsági érdekeit. Disraeli már 1850-es években kijelentette,hogy Angliának Antwrpen és Konstantinápoly megvédéséhez fűzödnek egyedül érdekei. Konstantinápolyról a 20. század elején, annak német orientációja miatt lemondtak. De Antwrpen jelentősége a német flottaépítés miatt megnőtt.Azonban ezt a német vezetés figyelmen kívül hagyta.
Egyáltalán nem mellesleg a német gyarmatosítás csak arra volt jó, hogy Angliát- amely 1879-ben még jóindulattal szemlélte a kettős szövetség létrejöttét- Franciaország és Oroszország szövetségesévé tegye, de nagy gazdasági hasznot nem hozott. 1914-ben a német tőkebefektetések 2 %-a ment a gyarmatokra.

10EDES 2010.04.13. 19:21:23

Köszönöm. Várom a folytatást! :)

Old Man 2010.04.14. 12:47:53

Nekem is csak Kittenberger Kálmánig terjedtek az ismereteim.Most legalább olyan élvezettel olvastam, mint gyermekkoromban a Vadász és gyűjtőúton Kelet-Afrikában-t.
Köszönöm!

sierrahun 2010.04.14. 13:22:52

@Old Man: Széchenyi Zsigmond sokat vadászott itt, Kelet-Afrikában, főleg Kenyában. Az Afrikai tábortüzek, a Csui! és más vadásznaplói kedvelt gyermekkori olvasmányaim voltak. Ezek a huszas évek végén, a harmincas elején íródtak. Akkor még majdnem minden ugyanolyan volt, mint a világháború idején. Egy példa: Széchenyi egyik vadászkirándulásán képtelen volt jó agyarú elefántot találni és elkeseredésében engedett feketéi unszolásának, hogy menjen el egy varázslóhoz, aki kiűzi a rossz szellemet belőle, ami megakadályozza az elefántvadászatot. A procedúrát érdemes elolvasni. A maji-maji felkelés (egy év alatt a gyarmat déli egyharmadából kitakarította az idegeneket) onnan kapta a nevét, hogy az elindító törzs varázslója maji-val, vagyis vízzel tette golyóállóvá a törzs harcosait, hogy sikeresen hadakozhassanak az európaiak ellen...
A Széchenyi-könyvekben mindaz elolvasható, amit az afrikai harcászatról tudni kellett: az őt és vadásztársait lerohanó betegségek (főként malária), az éjszakánként rohamozó dudu (bogarak, rovarok milliárdjai), ami elől sürgősen szúnyogháló alá kellett menekülni, az úttalan terep, ami az esőzések idején ingovánnyá válik, a kegyetlen tüskebozót, amiben tíz lépésnyire megbújhat egy oroszlán és ha nem mozdul, képtelen vagy észrevenni, a fekete hordárok, fegyverhordozók egészen elképesztő tájékozódási képessége (a legsűrűbb bunduból is mindenféle segédeszköz nélkül bármilyen messziről visszataláltak a táborba, amikor a fehérek már réges-régen még az égtájat sem tudták megsaccolni, merre van a hazafele), stb.

eMM2 2010.04.14. 18:43:42

Geoffrey Regan Haditengerészeti Balfogások c. művében humoros írás található a Tanganyika tavi vizicsatákról.A két brit szárazföldi úton odaszállított ágyúnaszádot pld egy hóbortos sorhajóhadnagy Spicer-Simpson parancsnokolta aki sajátos humorral először Dognak és Catnek akarta elnevezni.Aztán lett belőle Mimi és Toutou, a zsákmányolt Kingami nére halgató német ágyúnaszádot meg elnevezte Fifinek.

Old Man 2010.04.15. 09:05:31

@sierrahun: Köszönöm szépen!Megvolt, megvan, csak restelltem őrá is hivatkozni, de most jólesett, hogy más is ilyenformán árulja el történelmi hiányosságait.
"De később, amikor vacsora után társammal a tűz mellett pipázgatunk, visszatér a karácsonyfa-gyújtásra hazaszállt képzelet.Visszahívják a mai vadászat frissen sült emlékei.A pattogó tábortűz pihentető fényében újból megvadásszuk a mai elefántot. ...

Nagy áldás, hogy az ember ilyen lelki kérődző állat.Hiszen minden újrarágás után szebbek az emlékei!"

Köszöntelek!
Köszönet!

vén betyár 2010.04.15. 10:19:24

@eMM2: Üdv!Öreg csont!Ez is jó kis krimó, igaz!
Nagyon jó még: Anne Baker Rabszolgák földjén /Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között l870-l873/ Panorama l987
Sass Flóra útja a Nílus mentén a Viktória-tóig Samuel Baker-rel.

Attus Germanicus · http://attus.hu 2010.04.16. 13:43:03

Ezek a cikkek a kedvenceim errefelé, amik olyan dolgokról szólnak, amikről életemben soha nem hallottam :-)
Eddig érdekes, mindjárt olvasom a második részt :-)