Lenin agitál (1917)

Lenin 140. szülinapjára (1870. ápr. 22.) egy rövid áttekintővel emlékeznénk, amely nem annyira róla, hanem az orosz szociális mozgalmak "elhajlásairól", a hatalomért folytatott harc általuk előszeretettel használt egyik eszközéről, a politikai gyilkosságaikról szól (s Iljicsnek azokhoz való viszonyáról). Azokról a gyilkosságokról, amelyben 'a cél szentesíti az eszközt' machiavellista gondolata valósul meg a "vigyük az eszmét a tömegek közé" 'lenini gondolatával' karöltve (persze nem a gyilkosság, az arra való felbuzdítás a lenini gondolat, az már évtizedekkel előtte az orosz szociális mozgalmak sajátja volt).

Az orosz történelmet a narodnyikoktól (1866) Kirovig (1934) végigkíséri a politikai merényletek sokasága, sőt még 'Brezsnyev elvtársra' is rálőttek 1969-ben, de hangsúlyosan meg kell különböztetni az elvi síkon, valamilyen cél érdekében, politikai megfontolásból elkövetett merényletet, s az ún. egyéni elkövető által véghezvitt 'magánkezdeményezést'. A politikai merényletek között pedig most csak azokat tekintjük át, amelyek valamilyen formában a hatalomért vívott harcot kísérték. (Ahogy Kenneth Galbraith - az egy időben oly' népszerű konvergencia-elmélet atyja - fogalmazott, valahogy így: "A kommunisták csodálatosak a hatalomért folytatott harcban, viszont annál szánalmasabbak annak megtartásában".) Aki az oroszországi terrorizmus mai formái iránt  érdeklődik, az talán ma csalódik, de kárpótlásul lesz a végén egy kis sztálini  (állami) terror. Az ügyben is előre szólok - mert a kommunista szombatról szóló poszt kommentjeiben ez gondot okozott - hogy e posztban is egyszerre több névvel fog Lenin szerepelni, úgy, mint Lenin, Uljanov és Iljics (hiszen "...már Lenin megmondta: A pártban 3 igazi kommunista van, Uljanov, Lenin és én.")

Összeállításunk könnyebb megértéséhez szükséges, hogy előtte tekintsük át az orosz szociális mozgalmak egyes időszakait (későbbi hajtásait), tőmondatokban. Az egyes elnevezéseket az ún. közkeletű névadás alapján sorolom fel, természetesen a hivatalos megnevezést is melléírva, s csak a jelentősebbeket, míg az egyes szétválásokat, kiválásokat, egyesüléseket stb. nem,  pedig voltak szép számmal.

narodnyikok: A narodnyik mozgalom a legismertebb, s tulajdonképpen minden fejleménynek az alapja, ami a XIX. századi orosz eszmetörténetet illeti. Egyes időszakait, irányultságait a sulinet összefoglalójánál jobban nem tudnám összegezni, témánk szempontjából annak az időpontnak van különös jelentősége, amikor az 1870-es évek végén nyíltan két részre szakadtak. Még az 1870-es évek elején elkülönültek a régi taktika híveitől, az ún. liberális narodnyikoktól - akik a 'nép közé járással', az agitációval próbálták a parasztságot 'megmozdítani' - a forradalmi narodnyikok, akik 1870-ben megalakították a Népakarat (Narodnaja Volja) nevű szervezetet, s akik kifejezetten az egyéni terrorban, mint új taktikában bíztak, azzal, hogy ezzel változást kényszeríthetnek ki a cári abszolutizmusban. Radikalizmusukat fokozta azt, hogy az 1877-78-as török háború után, mely Bulgária felszabadítását eredményezte, az oroszországinál jóval nyíltabb, felvilágosultabb - mondhatni polgári-demokratikus - alapon szervezték újjá az új bolgár államot. Ezért a narodnyikok létrehozták a második Föld és Szabadság nevű szervezetüket (az első még az 1861-es cári rendelet után működött pár évig, de eredménytelensége miatt feloszlott), hogy
- az orosz államigazgatás egyes területi szerveinek vezetői ellen merényletek sokaságát kövessék el, kormányzók, cári tisztek elleni sikeres merényleteik több kormányzóságban rendkívüli állapotot is eredményeztek,
- fokozzák a parasztzendülésekre való agitációt, s szerveztek parasztmegmozdulásokat,
- a munkások körében is mozgalmakat indítsanak
- valamint a diákmegmozdulásokat is felkeltsék.
Jelentőségüket az is mutatja, hogy Lenin maga is foglalkozott a narodnyikok egyik irányzatának, a "nép barátainak" a szociáldemokráciával folytatott ideológiai harcával, van is egy híres műve még 1894-ből, a Kik azok a "népbarátok" és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen? címmel (a későbbi kommunista, ill. bolsevik párt kezdetben nyugati szocdem pártként indult).
eneszek: 
(azaz NSZ-ek) narodnyije szocialiszti, népi szocialisták (1906-1917-ig, akkor egyesültek a trudovikokkal).
trudovikok: A Munka Pártjának tagjai (korai időszakában a történelemből ismert Kerenszkij is közéjük tartozott - lásd Kerenszkij-offenzíva az I. világháborúban), szerepük 1905-1907 között volt jelentősebb.
eszerek: (SZR-ek) szociál revoljucionyéri, azaz szociálforradalmárok. Kimondottan a terror hívei, egyik ikonjukat egyenesen a forradalom nagyanyjának nevezték a kortársak. (Jekatyerina Bresko-Breskovszkaja. Emlékszünk rá? Nem.) Nézeteikben a narodnyikok orosz hagyományokon alapuló nézetei és a nyugati opportunista (ez akkor még nem szitokszó) munkásmozgalmak eszmerendszere ötvöződött, a marxisták ellenfelei voltak (ilyen marxisták a bolsevikok is, de a menysevikek is, hiszen ők 'testvérek', egy irányultság tagjaként válnak majd szét felerősödő elvi ellentétek miatt). Az erőszakot, mint a hatalom megragadásának eszközét maguk is vallják, a korszak merényletei javarészt az ő nevükhöz kötődnek.
A "tanulni, tanulni, tanulni" hátterét megvilágító posztban utaltam arra, miként kívánt Sztálin leszámolni a mozgalom maradékával (mert egypártrendszer csak jóval később lett, az eszerek felfogása, eszmerendszere, radikalizmusa jelentős hatással tovább élt, később, mint látni fogjuk, a bolsevikok hatalomra kerülése után osztottak keményen balra is. "Aztán jött a csősz, és mindenkit kizavart az erdőből.").
kadetek : kansztitucionnije demokrati, alkotmányos demokraták. Egyben szójáték, a kadet [kadét] katonai tisztképző hallgatóját is jelenti. Leegyszerűsítve vehetjük úgy, hogy ők egyfajta baloldali liberális párt voltak.

A merénylet, mint eszköz ideológiai gyökere

Az egész folyamat áttekintését messziről kell kezdjük. Az orosz jobbágyfelszabadításként tekintett 1861. február 19-i cári rendelet csak feltételesen, lehetőségként tette lehetővé az orosz jobbágyság megváltás nélküli személyi felszabadítását. Nem volt kötelező érvényű. A megváltás külön megállapodással jöhetett létre, ha egyáltalán létrejött (mit ér a parasztnak a személyi szabadság föld nélkül!). Ráadásul, ha megváltotta a jobbágy a földet, melyet addig használt, nem lehetett a saját tulajdona, hanem a faluközösségé (obscsináé) lett, azaz nem vált forgalomképessé, így nem segíthette elő sem a városi fejlődést (oda áramló munkaerővel), sem a nagyobb paraszti gazdaságok kialakulását sem. Azaz az üzemméret nem növekedhetett, így a hatékonyság sem.
Ezzel együtt nem terjedt ki csak a központi területekre, sem Szibériára, sem a lengyelek lakta vidékekre, sem a központi területektől távolabb álló vidékekre, sem a cári birtokokra - arra csak 1866-ban terjesztették ki. Arra viszont épp elég volt, hogy e felemás megoldás felkorbácsolja azokat a szociális érzelmeket, amelyek akár a felvilágosult birtokosok, akár a városi értelmiségiek körében, vagy akár a nép soraiból felemelkedett, hivatalt viselő, tanult honoráciorok körében már amúgy is érzékelhető volt.
Azaz helyesen fogalmaztak a kortársak, nem volt ez jobbágyfelszabadítás, hanem a jobbágyrendszer lebontása felülről. Maga rendelet alkotója, II. Sándor tette azt a kijelentést a krími háborút lezáró békét követően immár a belpolitikára fordítva figyelmét, hogy "jobb elkezdeni a jobbágyrendszer lebontását felülről, mint megvárni, amíg azt alulról kezdik megsemmisíteni". A felgyülemlett társadalmi feszültségeket, illetve az évtizedekkel elhúzódó döntés elégtelenségét jelzi az a tény maga is, hogy később a cár maga is politikai merénylet áldozata lett (1881). A reformot az 1860-as és az 1870-es évtizedben további polgári reformok követték. A közigazgatás 1864-es átszervezését (települési önkormányzatok - zemsztvó - létesítésével) az 1870. évi városi önkormányzatok felállítása követte, cenzuson alapuló választójoggal. Az 1864. évi bírósági tv., valamint az 1865. évi sok enyhítést, feloldást hozó cenzúra tv. mind-mind a polgári átalakulás apró lépcsőfokai voltak egy erősen központosított, a jelentős erőforrásai ellenére elmaradott államban. A reformokra a társadalom mégis fokozódó elégedetlenséggel válaszolt, épp a jelentősebb átalakítások elmaradása miatt. Ez nyilvánult meg a narodnyik mozgalom éledésében és politikai aktivitásában.
Már 1862-ben, közvetlenül a földkérdést érintő cári rendeletet követő évben létrejött a Föld és Szabadság titkos társasága, mely inkább volt abszolutizmus ellenes, mintsem keresett átfogó megoldást. Már ebben, ill. a dekabristák törekvéseiben megnyilvánult az orosz társadalomban oly mélyen gyökerező álláspont, amely napjainkban is él, hogy egy személytől, a mindenkori cár-atyuskától várják a saját sorsukat jóra fordító döntéseket. Jellemző  magatartás-forma ez a passzivitás (nihilizmus) - már a középkortól. Hiába, az orosz lélek amennyire mély, annyira kiismerhetetlen.

A narodnyikok és eszerek 'legjelentősebb' merényletei

Az alábbiakban tekintsük át a korszak legjelentősebb politikai indíttatású merényleteit, s látni fogjuk, miként illeszkednek egy füzérre.

1866. április 4. A II. Sándor elleni első merénylet. A cár a nyári kertből kijövet kocsijára szállván dördült el az első merénylő lövés, mely nem találta el az uralkodót, hanem elrepült felette, mivel a merénylő közelében tartózkodó Oszip Komisszarov (1838-1892) félrelökte a merénylő udvarnok, Georgij Karakazov kezét. A paraszti származású, amúgy kalapos Komisszarov (aki hasonlóan a merénylőhöz utcai járókelőként/bámészkodóként volt jelen) nemesi címet kapott az életmentő mozdulatért. Gyűjtést rendeztek számára, hogy házat vehessen, Moszkva díszpolgára lett (a merénylet Szentpéterváron volt), s a szentpétervári szalonok ünnepeltjévé vált az akkor 28 éves fiatalember. Nem tudta feldolgozni a hirtelen 'jött' népszerúséget, 54 évesen alkoholistaként halt meg. Karakazovot szeptember 15-én felakasztották. További érdekesség, hogy Muszorgszkij Egy kiállítás képei c. művének a Kijevi Nagykapu c. része nem egy létező középkori építménynek állít emléket, hanem a merényletből való szerencsés 'megmenekülés' emlékére állítani tervezett kijevi építmény vázlatrajzai ihlették.

1867. május 25. Anton Berezovszkij (1847-1916), lengyel emigráns merénylete Párizsban II. Sándor ellen.

1879. április 2. Újabb merénylet-kísérlet II. Sándor ellen. Ezúttal Alkekszandr Szolovjov próbálkozott 5 lövéssel (egyik sem talált) a Főparancsnokság terén Szentpétervárott. A magányos eszer merénylő sorsát nem kerülhette el.

1879. november 19. (dec. 1.) Újabb cári merénylet, a Krímből visszatérő cári vonatot robbantották fel a Népakarat szervezésében.

1880. február 5. (17.) Sztyepan Kalturin (Népakarat) a Téli Palota étkezőjét robbantotta fel. 11 személy meghalt, további 30 megsebesült, a cár szerencséjére elkésett a vacsoráról, így maradhatott sértetlen.

1880. február 20. Sikertelen merénylet-kísérlet Mihail Loris-Melikov belügyminiszter ellen (más beosztásaival együtt a  külügyek kivételével az államélet valamennyi területének irányítója volt).

1881. március 31. Narodnyikok egy csoportjának sikerült meggyilkolnia II. Sándort, minden oroszok cárját, aki ellen összesen 8 merényletet hajtottak végre (azért 8-at, mert a korábbiak nem sikerültek, ha ez sem, akkor lett volna még néhány, ahogy fia ellen is a későbbiekben). Az 1866-tól kezdődő merényletek utolsóját bizonyos Grinyevickij nevű diák vitte végbe, aki egy, társa által a cári hintóra dobott fel nem robbant bomba után újabbat dobott a cár lába elé, amely szétroncsolta testét. A 7 sikertelen merénylet között olyan gyöngyszemek voltak, mint a cári különvonat felrobbantása, mérgezés, vagy a leghatásosabb, szinte filmbe illő, a Téli Palota ebédlőjének aláaknázása (többségük egy évben, 1879-ben történt, II. Sándor napjai szó szerint meg voltak számlálva. Néhányról szót is ejtünk.)

Alekszandr Uljanov

1887. március 1. 1887 májusában felakasztották Iljics bátyját, a 21 éves Alekszandrt  (1866-1887) egy III. Sándor cár elleni merénylet szervezésében való részvételéért. Alekszandr (aki maga is Sándor) 1886-ban tagja lett a narodnyikok fent említett radikális szárnyának, a Népakarat (Narodnaja Volja) szervezetének, mely a politikai merényleteket, mint politikai eszközt saját cselekvési programjának részévé tette (s most finoman fogalmaztam). Azaz orrba-szájba szervezték a merényleteket politikusok ellen, s a 'minél magasabb a cél, annál nagyobb a hatás' elve alapján az uralkodó (1881) és a miniszterelnök ellen is (1901; 1911) (ne feledjük az előző, uralkodó elleni merénylet 5 éve, 1881-ben volt). Tervüket 1887. március 1-re, az előző sikeres cár-elleni merénylet időpontjára időzítették Szentpéterváron, kis csoportjának (sejtjének) hat tagját még a Nyevszkij-sugárúton vártukban letartóztatták, ahol az arra haladó cári hintóra akartak bombát dobni (az elhaladó járműre, s benne utazóra irányuló akció, mint módszer Szarajevóból és Dallasból is ismerős lesz). A fiúk hamar megtörtek, s  így Alekszandrt - aki szellemi vezetőjük volt, s a bombák készítője is egyben - még elmenekülési lehetősége előtt elfogták (azaz azt sem tudta meg, hogy nem sikerült a tervük, a kudarc hírének odaérkezte előtt kopogtattak a titkosrendőrök). A Szentpétervári Egyetem Természettudományi Karának zoológia szakos hallgatója - öccséhez hasonlóan - remek szónok is lehetett, a bíróságon tettét bátran felvállalva, elkötelezett beszédet tartott. Jutalmuk az volt, hogy mind a tizenötüket halálra ítélték, de végül a cár 5 személy kivételével kegyelmet gyakorolt (2 életfogytiglannal, ill a többiek esetében 2-20 éves szibériai kényszermunkával kiegészítve, ún. katorgán). Ötüket viszont május 8-án (felénk aznap 20-át írtak) a Szentpétervártól 35 km-re fekvő Schlisselburgban felakasztották. Érdekesség, említsük meg itt, hogy a kegyelemben részesítettek egyike volt a lengyelek legendás államférfiának, Józef Piłsudskinak (1867-1935) Bronisław nevű bátyja is (1866-1918), aki szintúgy bombát készített megrendelésre. Később Bronisław - épp a szibériai tanévei során végzett kutatásainak köszönhetően (15 év "Szibéria"), a Szahalin-szigeti ainuk tanulmányozásával - ismert etnográfus lett. További érdekesség, hogy biztos, ami biztos alapon egy másik bíróság az üggyel kapcsolatban további 50 személyt ítélt szibériai száműzetésre, köztük magát Józef Piłsudskit is, aki konkrétan 3 év 'eltávozást' kapott. Az, hogy nagyban folyt ott az igazgságszolgáltatás, mutatja az a kiegészítő adat, hogy 1887 júniusában 525 száműzöttel behajózva futott ki Ogyesszából Szuezen át a Szahalin-sziget felé az őket szállító hajó, amely 200 főt egy csoportban tett ki a szigeten.

1901. Egy eszer diák megölte az oktatási minisztert, mert az akkori erőszakos diákmegmozdulások résztvevőit erőszakkal besorozta (s kizárta az egyetemekről). Számukra végül pozitív hozadéka volt az esetnek, hogy belőlük lett az 1905-ös forradalom vezető katonai köre.

1902. április 2. Szentpéterváron a Mariinszkij-palota előterében - mely 1884-1917 között az orosz Államtanács épülete volt - Sztyepan Balmasov lelőtte Dimitrij Szipjagin belügyminisztert. Május 3-án a már említett Schlisselburgban felakasztották.

1904. július 15. (28.) A Pleve belügyminiszter ellen elkövetett merénylet. Jegor Szozonov (1879-1910) fémmunkás az eszerek utasítására bombát dobott a Szipjagin utódjaként kinevezett belügyminiszter kocsijára. Életfogytiglani kényszermunkára ítélik, az 1905-ös közkegyelem enyhítette büntetését, de 5 év múlva a börtönben meghalt.

1905. február 7. Szergej Alekszandrovics Romanov főherceg elleni merénylet. Az elkövető, Ivan Kaljajev (1877-1905) eszer, aki egy időben szimpatizált az Oroszországi Szociál-demokrata Munkáspárttal (РСДРП) is, sőt tagja is volt - ők voltak a marxisták, később bolsevikok és mensevikek, szemben a narodnyikokkal és eszerekkel - amúgy költő volt. A merényletet eredetileg február 2-ra (15-re) tervezte, mikor a főherceg a Bolsoj Színházba hajtatott, azonban elállt attól, hogy az elkészített bombát a kocsira hajítsa, mivel benne utazott a főherceg felesége és 14 éves unokaöccse is. Ezért 2 nappal később hajtotta végre a "széplelkű" a merényletet, megölve a főherceget és kocsisát, mikor az a Kremlben lévő hivatalába készült. Kaljajev apja amúgy orosz születésű rendőrnyomozó volt Varsóban, ahol lengyel feleségétől született fia. Egy rövid ideig az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Lembergi Egyetemre is járt. 1903-ban maga jelentkezett, hogy élete feláldozásával is hajlandó merényletben részt venni, mert nem lát más utat. 1904-ben részt is vett a Pleve belügyminiszter elleni sikeres merényletben is.

1906. augusztus 25. (ott akkor még 12-e) Sztolipin, Pjotr, Arkagyijevics miniszterelnök elleni sikertelen merénylet. Az akciót egy eszer, bizonyos Mihail Szokolov (mozgalmi nevén Medve) szervezte, mikor egy szombaton a nyaralójához hajtatott ki az Aptekarszkij-szigetre (a Néva-torkolat egyik szigete), ahol fogadónapot tartott. A fogadónap du. 14-kor kezdődött  s fél 3-kor két rendőrnek öltözött merénylő közelítette meg a telket, melyre bombát dobtak, 100 ember megsérült, 27 meghalt, a 33 súlyos sérültből többen később szintúgy belehaltak a szerzett sérüléseikbe. Megsérült 14 éves lánya és 3 éves fia is, ő maga - szerencsés tartózkodásának köszönhetően - sértetlenül megúszta a merényletet.

1911. szeptember 14-én Dmitrij Bogrov (1887-1911) - amúgy 1906-tól az Ohrana ügynöke - a kijevi Operaházban lelőtte Pjotr Sztolipin miniszterelnököt II. Miklós és két lánya jelenlétében. Bogrov zsidó származású volt, s Sztolipin politikája felelős volt az 1903-1906 közötti cári pogromokért, így tette egyéni akciónak tűnik. Ugyanakkor felmerültek kételyek az Ohrana szerepét érintően, táptalajt adva a különböző konspirációs teóriáknak (pl. a cár rendkívüli intézkedéssel leállítatta a merénylet körülményeit feltáró vizsgálatot). Bogrovot bitó várta a Лиса Гора-ként ismert kijevi erődben.

 

Az Iljics ellen elkövetett merénylet

A korszak fent tárgyalt merényletei sorába illeszkedik a Lenin elleni merénylet, semmivel nem lóg ki azok közül, sem célját, sem eszközét tekintve. Azért, mert a szovjet hatalomátvétel után történt, még ugyanúgy kell minősítenünk, mint az uralkodó, vagy miniszterelnök ellen elkövetett korábbi merényleteket.

A Lenin elleni merénylet filmes ábrázolása.Jelenet a Lenin 1918-ban c. filmből (1943)

1918. augusztus 30. A Fanni Kaplan (1890-1918) által elkövetett merénylet - noha nem ölte meg őt - jelentős szerepet játszott Lenin halálában. Érdekesség, hogy Fanny harcos eszerként 1906-ban bomba készítéséért maga is életfogytig tartó szibériai száműzetésre ítéltetett (s a híres katorgák közül a Malcev- ill. az Akatuy-katorgán töltött 11 évet, az 1917-es februári forradalmat követő cári rendelet szabadította fel). Részvételére a merényletben mindenképp hatott az ott töltött 11 év. Képzeljünk el egy törékeny nőt (lányt), akit 16 évesen életfogytig tartó szibériai kényszermunkára ítélnek, ahonnan 11 év után szabadul, állandó fejfájással, és időszakos látásvesztéssel küzdve.

Fannyt a cselekvésre az eszerek és a bolsevikok közi ellentét vezette, az, hogy kinek az akarata érvényesül a szovjetek irányításában. Az 1917-es novemberi választásokban a bolsevikok még nem vették át a hatalmat, a törvényhozás elnökéül eszer vezetőt választottak. A harc 1918-ban kezdett a bolsevikok javára eldőlni, ebben nem kis szerepe volt Lenin hathatós szervező és agitáló munkásságának, így Kaplan, ahogy az eszerek, Lenint látták kudarcuk okának. Különösen azzal, hogy Lenin mindenáron békét akarva (s 1918 márciusában a breszt-litovszki békével azt elérve), a földről (földosztás), majd a békéről (béke, katonák hazatérte, családok egyesítése, immár saját földön való gazdálkodás lehetőségének megteremtése) alkotott dekrétummal jelentősen megnövelte tömegbázisát, politikai értelemben a bolsevikok győztek. Az eszerek még 1919. július 6-án megpróbálták elérni a hatalomból kizárt baloldali erők (értsd: a többi párt) visszahelyezését  a politikai palettára, ezért a Kremlt körbezárták, de elkövették azt a hibát, hogy a telefonközpontot nem szállták meg (ebből 'később' vöröskatonaként Bors Máté is tanul), így a bolsevikoknak sikerült a közelben állomásozó lett hadosztályt mozgósítani, akik 'feloldották a blokádot'. Másnap az eszerek pártját betiltották.

Ezért 1918. augusztus 30-án egy, a Michelson-gyárban rendezett munkásgyűlés után (a név ne tévesszen meg senkit, volt ilyen gyár Moszkvában) Fanny Kaplan likvidálási szándékkal rálött a bolsevikok szellemi vezérére. Az eset úgy történt, hogy Lenint a gyűlés végeztével, mielőtt beszállt az őt szállító autóba, Fanny megszólította, s mikor az egyébként is nyitott Uljanov a nő felé fordult, 3 célzott lövést adott le rá, melyből az egyik nem talált, egy másik viszont a vállában, a harmadik pedig az állkapcsán keresztül a nyakában állt meg. Jellemző, hogy újabb merénylettől tartva nem közkórházba, hanem a szállására szállították (a Kremlbe). A kezelésére kiérkező orvosok viszont csak kórházi körülmények között merték vállalni a kezelését. Uljanov erős szervezetét mutatja az, hogy túlélte az esetet, úgy, hogy a nyakában megállt golyó elég közel került a gerincéhez, így azt eltávolítani élete végéig nem vállalkoztak. Valószínűleg hozzájárult keringési rendellenességeihez, későbbi agyvérzéseihez (az elsőt 3,5 év múlva 1922 májusában kapta - az utódlásról, ill. Lenin visszavonulásáról van szó a "Tanulni, tanulni tanulni" eredetéről szóló posztban olvashatunk). Végül nem ebben, hanem az elhatalmasodó szifiliszben hunyt el.

Fanny higgadtságára (s eltökéltségére vallott), hogy nem menekült el egyből, az utcán a villamos megállóban fogták el (mit gondolhatott?).
Ugyanaznap Péterváron meggyilkolták Urickijt, az északi területek belügyi népbiztosát (комиссар внутренних дел Северной области). Nem országos beosztás, s az akció egy kisebb arhangelszki párt politikai színrelépése volt, s az elkövető személyes bosszúja egy barátjának haláláért, mégis e két egyidejű eseményre válaszul vette kezdetét szeptember 5-én az 1918-1922 között tartó "vörös terror", az akkor már folyó polgárháborúban, mint megelőző csapás a fehérek hátországi támogatása ellen. 

Híres katorgás száműzött volt a dekabristákon, Dosztojevszkijen, az 1831-es lengyel cári felkelés vezetőjén, Pjotr Viszockijon, valamint Fanny Kaplanon kívül:

  • David Rjazanov, ismert narodnyik 1891-1895 között
  • Dzerzsinszkij (a Cseka későbbi vezetője) 1897-1900 között, akinek sikerült meg is szökni,
  • Trockij (1900-1904)
  • maga Sztálin 1902-1908 és 1913-1917 között.


Lenin viszonya a politikai merényletekhez, az erőszakos politikai megnyilvánulásokhoz rögtön fiatalkorában állásfoglalásra késztette. 1887 májusában (17 éves!) a III. Sándor elleni merényletben való részvételéért - mint tárgyaltuk - kivégezték bátyját, Alexandrt, ami a mozgalomhoz való csatlakozását nagymértékben befolyásolta. Fontos azt látnunk, hogy a cári önkény elleni erőszakot a marxisták is elfogadták.

Konkrétan Engels írta azt 1879 márciusában (elég színesen fogalmazva): "A kormány ügynökei elképesztő kegyetlenségeket követnek el. Az ilyen vérszomjas fenevadak ellen minden lehetséges móson védekezni kell, akár puskaporral és golyókkal. Oroszországban a politikai gyilkosság az egyetlen olyan eszköz, amely az okos, bátor és önmagukat becsülő emberek rendelkezésére áll ahhoz, hogy megvédjék magukat a hallatlanul zsarnoki rendszer ügynökeitől."
1885-ben pedig maga Marx írta a Népakarat (Narodnaja Volja) tagjainak terrorjáról, hogy "specifikusan orosz, történelmileg szükségszerű cselekvési mód, amelynek kapcsán éppoly kevéssé érdemes moralizálni - helyes-e vagy sem - mint a chioszi földrengés kapcsán."

1917 áprilisában (azaz a februári forradalom után, de még az októberi eseméynek előtt írta az Áprilisi Téziseket (ekkor a menysevikek még többségben voltak a munkás- és katonatanácsokban (ezek a szovjetek). Ebben fogalmazza meg az osztályharc erősödésének elméletét.
Maga az erőszak nem állt messze Lenintől. Tudta, a hatalom megszerzése csak erőszak útján lehetséges, s erre az alkalmat megfelelőnek találta 1917 februárja után (permanens forradalom meghirdetése), de eszmetársai (az akkor még befolyásos Kamenyev és Zinovjev) ezt nem osztották. A hatalom erőszakos, fegyveres megragadására így csak októberben kerülhetett sor (a belpolitikai fejleményeket, az oda vezető utat nem részletezném). Szenvedélyesen, tudatosan látott hozzá az erőszak kiterjesztéséhez, az ellenállás letöréséhez.

A szovjetek hatalomátvételével nem csitult a szándék a politikai harc során a merényletek alkalmazására. A Lenin elleni merénylet a hatalom új birtokosainak szólt. Elmondható, hogy amikor a hatalom gyengülése volt tapasztalható, a merényletek maguk is elszaporodtak, s egyre erősebb célpontokat választottak, s a hatalom (magának az államszervezetnek a) megszilárdulásával a merényletek is erőtlenebbé váltak, majd megszűntek. Volt azonban a politikai harc eme sajátos eszközének még egy nagy fellángolása (az 1935-38-as időszak).

A szovjet érában elkövetett politikai merényletek

1934. december 1. A Kirov-gyilkosság úgy él a köztudatban, hogy ez volt az az 'alkalom', mely után Sztálin "alkalmat talált" a leszámolásra belső ellenzékével, köztük olyan 'kiérdemesült' tapasztalt kommunistákkal, akik a mozgalomban már a századfordulót követően jelentős szerepet játszottak, mint Zinovjev, Kamenyev, majd Trockij (mind-mind "opitnij szatrudnyik, gordoszty arganizácii", azaz tapasztalt munkatárs, az intézet büszkesége - Zsvanyeckij).

Kirov pályája csúcsán

Szergej Mironovics Kirov (1886-1934), eredeti nevén Kosztrikov, a jóképű, orosz származású (ez fontos!) vezető szintúgy régi 'munkatárs' volt, már az 1905-ös forradalomban részt vesz a maga 19 életévével. (ez amúgy olyan legitimációs záradék volt magában a mozgalomban, mind 1917-ben, mind a későbbi évtizedekben. Aki részt vett, az jó elvtárs, mert régi, kipróbált elvtárs. A mai fiatal olvasóink számára lehet, hogy felfoghatatlan, de egy időben komolyan nagy érdem volt, s dicséret, ha azt mondták, hogy ő még ismerte Uljanovot, sőt !, de tényleg. Vagy az, hogy melyik évből származott a tagsági igazolványa, milyen régi elvtárs ő.)

Szóval a mozgalmi névvel Kirovvá változott agilis komisszár (aki nevét Kürosz orosz nevéről választotta) végigharcolta, amit kellett, az 1920-as éveket a Kaukázusban töltötte, s csak 1926-ben kapta a leningrádi városi vezetés posztját (innen más is indult már, s jutott a csúcsra, gondoljunk csak Putyinra), elsősorban azért, hogy Sztálin szeme előtt legyen, miután nem fogadta el, hogy közvetlen környezetében, Moszkvában dolgozzon (nicsak, ellentmond Sztálinnak, ehhez már kellett 'némi' háttér). Népszerűsége fokozatosan emelkedett, s épp 1934-ben volt a csúcson, s talán tovább is emelkedett volna, ha nem történik az a végzetes merénylet. (Az 1934-es pártkongresszuson a legtöbb szavazattal választották a Központi Bizottság tagjává, míg Sztálint a legkevesebbel.)

Első látásra 'magánkezdeményezés'. A hivatalába érkező pártvezetőt - aki a testőreit már hátrahagyta - irodai folyosóján lőtte tarkón egy oda bejutó fiatal. A vizsgálat persze szerteágazó merényletet állapított meg, melynek végén az akkor már (1928-tól) külföldön tartózkodó Trockij állt. Az eredmény a Sztálinnal szembenálló kommunista vezetők letartóztatása (köztük Kamenyev, Zinovjev, Buharin), s további 'tisztogatásokat' indított meg, további perekkel, hivatalos kivégzésekkel, nem hivatalis likvidálásokkal, a gulágokba vezető vonatok tömegével. Ежовщина, azaz jezsovscsinának hívták azokat gyűjtőnéven, akik 1936-1938 között a sztálini politika áldozataivá váltak utalva Jezsov (1895-1940), akkori belügyi népbiztos, Jagoda leváltása után 1936. szeptemberétől NKVD főnök nevére. Ez lényegében állami terror volt. Jezsov maga is 'áldozatává' vált saját munkásságának, előbb 1938 nyarán helyettesévé nevezték ki Beriját, egy későbbi korszak névadóját, majd fokozatosan befolyását vesztette. 1940-ben pedig az életét. (1939 áprilisában tartóztatták le, s ítélték szintúgy koholt vádak alapján halálra. Ő például 1905-17 között még a cári hadsereg katonája volt, s csak az 1917 februári események után csatlakozott a bolsevikokhoz, szerencsecsillaga csak épp 1934-től emelkedett, valószínűleg erre a feladatra szemelte ki Sztálin, hogy annak végeztével távozzon is. Itt van Sztálin elvetemültsége.)

- 1. moszkvai per 1936 augusztusában (Trockij-Zinovjev terrorista Központ pere) 16 vádlott, köztük Kamenyev, Zivovjev.
- 2. moszkvai per 1937 januárjában (Párhuzamos Szovjetellenes Trockista Központ ügye). Mert, hogy volt még egy, s milyen jó, hogy rábukkantak. Radek (Радек), Pjatakov [Pityikov] (Пятаков), a Nemzeti Bank korábbi elnöke, az első ötéves terv atyja, Szmolenszkij.
- 3. moszkvai  per (szovjetellenes jobboldali-trockista Blokk): 21 vádlott, köztük Rikov, a Népbiztosok Tanácsának elnöke, magyarul miniszterelnök 1924-1930 között, Buharin, Rakovszkij, Jagoda (Jezsov elődje), érdekesség, hogy az ellene szóló vád szerint az ő utasításásar ölték meg Makszim Gorkijt 1936-ban, ill. két évvel korábban fiát, Makszim (Makszimovics) Peskovot. Mindezt persze Trockij utasítására rendelte (volna) el.
 

Vorosilov, Molotov, Sztálin, Jezsov egy fényképen (később Jezsovot kiretusálták, ez az eredeti)

Az, hogy a nagy moszkvai perek állandó 'felbújtója' Trockij volt, közrejátszott abban, hogy áttette 1937-ben Európából Mexikóba a 'tartózkodási helyét'. Hiába, végzete (s Koba döntése) ott is utolérte.

Áttekintésünk végződjék úgy, mint egy merénylet kioltotta élet. Hirtelen vége szakad. (Nem kívánt mást, csak bemutatni, hogy nincs új a nap alatt, a politikai harc eszközei mit sem változnak, s alkalmazásukat az elérni kívánt célok határozzák meg.)

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr781940526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minorkavidor 2010.04.22. 21:15:42

Szia, Lécci!
Igen, érdekes a merénylők szociális összetétele is. Václav Pavel Borovicka Merényletek Könyve c. művében ír a II. Sándor cár elleni merényletekről is. Megemlíti, hogy a merénylők 1-2 kivételtől eltekintve a magasabb osztályokból Például 1881-es sikeres merénylet után elfogott és lefejezett nőt Szofja Perovszká grófnőnek hivták.
Maga Lenin is egy nemesi család sarja, még apja kapott nemesi címet, érdekes módon nem hadi érdemekért, hanem a közoktatás fejlesztéséért. Ahol ő volt tanfelügyelő azon a területen 450 elemi iskolát létesített.
Nagyon érdekes az is noha a proletariátus élcsapatának tekintették a pártot, de igen kevés munkásszármazású vezetője volt, annál több középosztálybeli értelmiségi.
A merényletek kérdése, Oroszországban szorosan összefügg a rendszer zártságával. AHOL a politikai ellenvéleményért minimum Szibéria járt, ott szinte "természetes" a politikai terror. Többek közt ez lényegesebb magyarázata az ún. sztálini terrornak, mint csupán Sztálin jellemvonásában keresni azt. Nekem az a véleményem, hogy az orosz politiki fejlődés hagyományai miatt kódolva volt a terror, azaz sztálin nélkül is ez következett volna be.

acidszarka · http://kigondoltam.blog.hu 2010.04.22. 23:44:04

A számtalan helyesírási hibát leszámítva élvezetes volt olvasni.

Old Man 2010.04.23. 07:43:04

Hihetetlenül érdekes, mélyenszántó, elemző, alapos munka.Felmerül a gondolat, hogy ha Lenin életben maradt volna, valószínűleg ő számolt volna le hasonló módszerekkel az ellenzékével, az ellenzőivel.Mit lehet arról tudni, hogy valóban igaz-e, vagy csak mende-monda, hogy a CSEKA egy éjszakai akcióban megrendezte Lenin kirablását amikor gk-val utazott, hogy így vegye rá a még erőszakosabb, keményebb lépések megtételének jóváhagyására, vagy erre már amúgy sem volt szükség?
"Mert nyelve nincs bár, a gyilkos merény
a legcsodásabb szerven tud beszélni."
Shakespeare Hamlet II.felvonás, II jelenet Arany János fordítása

lécci 2010.04.23. 08:35:32

... közben kiegészítettem Marx és Engels, mint kompetens marxisták véleményével a cári abszolútizmus elleni merényletekről. Az oroszországi marxisták (végül is ők voltak azok a szocdemek, akikből majd a bolsevikek is 'levezetik magukat') szintúgy elfogadólag viszonyultak, de ezt Lenin kapcsán már eredetileg is írtam.

lécci 2010.04.23. 09:39:24

@Minorkavidor: Szia!
Tanult, iskolázott emberek voltak, akik eszmei alapon jutottak erre a következtetésre. Tanult ember pedig - akár paraszti, akár nemesi származású - mind mind egyetemekhez kötődött. A munkásosztály eléggé képzetlen volt, nem véletlen olvashatjuk a "tanulni, tanulni tanulni"-ról szóló posztban - hogy a munkás káderek még az 1920-as években is mennyire képzetlenek voltak, de előtte sorra korábbi évtizedekben is ostorozta Iljics az övéit emiatt -(a munkásarisztokráciát pedig nem érintette)

Nem véletlen akartak a Népakarat tagjai is diáklázadásokat szervezni)
Lenin első, egyetemi (Kazany) szervezkedése is diákmozgalom volt, s ezért ki is csapták s kizárták mindenhonnan. Nem személyre szabott volt ez, diáktársai máshol, más időben hasonló büntetésben részesültek. (utalnék az 1901-es merényletre - a szövegben -, amikor már kényszerrel be is sorozták őket, amikor már nem volt elég elrettentő erő a kizárás.)

Azután találkozott a marxizmussal, ment nyugatra, s mikor hazatért s a szentpétervári marxista szervezetek összefogásaként megalapította többedmagával a Harci Szövetség a Munkásosztály felszabadításáért Союз борьбы за освобождение рабочего класса nevű szervezetet), na annak a szervezetnek neve is 'beszédes'.

Ilja Uljanov "személyes" nemessége (azaz Lenin nem volt nemesi származású :) más tészta, a helyi államigazgatásban szerzett beosztásához kapcsolódik, önmagában nem jelent semmit.

lécci 2010.04.23. 10:08:54

@Minorkavidor: A sztálini terrort érintő felvetésed érdekes. Nem gondolkodtam így ezen, így válaszolni nem tudok (de nem is az én véleményem számít, viszont biztos van irodalma.).
Azt gondolom, hogy Lenin intelme, miszerint túl sok hatalmat összpontosított Sztálin a kezében, azzal, hogy megválasztották, nem önmagában való. Azt sem tudom kivel képzelte el Lenin a folytatást, vagy egyáltalán azt, hogy milyen fejlemények lehetnek. Ráadásul 1922-ben nem nagyon láthatta, mi lesz. Látta, hogy vége a polgárháborúnak, tervei is voltak biztosan, s feltételezem, nem egyszemélyi vezetésben gondolkodott. Azt is látta, hisz évtizedekig 'dolgoztak együtt', hogy Trockij, Kamenyev, Zinovjev, Sztálin, s voltak még ott mások is - nem feltétlen húznak egy irányba, ha nincs mögöttük, világos, meghatározó karizmatikus vezető, akinek ráadásul igaza is van.
Tegyem hozzá, Iljicsnek valamennyi szervezési, taktikai elképzelése sikerrel járt. (a mindenáron béke az I.VH-ban, a hatalom erőszakos megragadásának szükségesége, az I.VH jóvátételi kérdésekben való eltökéltsége, az a külpolitikai nyitás, ami kellett az intervenció elgyengítéséhez, agitációs-propaganda eszközei is mind.) Ehhez nem csak az kellett, hogy képzett legyen, és hanem kellő eréllyel tudjon fellépni a kritikus helyzetekben.
A proletárdiktatúra, mint fogalom, maga az erőszak(os érvényesülés). "Oly korban élt e földön", (s olyan országban) amikor enélkül érhette volna el, amit akart.

Az ideológiai megalapozottságot, képzettséget nagyra értékelte (nem véletlen mondta Buharinról aki 1922-ben a 30-as évei közepén volt, hogy "a párt kedvence".)
Szerintem az 1920-as évek Oroszországa a XX. század egyik legérdekesebb iőszaka.

lécci 2010.04.23. 10:19:56

@Old Man: A cikkben próbáltam utalni arra a folyamatra, ami az 1905-ös forradalomtól az 1917 februári és 1917 októberi forradalmon át ívelt. Miképp kerültek a kezdetben kisebbségben lévő "bolsevikok" (a többség) vezető pozícióba az egész mozgalmon belül. S miként került nyílt összeütközésre sor az eszerek és a bolsevikok között (1917 július-Kreml-lett hadosztály).
Leszámoltak, igen. Kiszorították őket. Az erőszak nem okvetlen nyilvánult meg merényletben, letartóztatásban, kivégzésben, stb. Ez ellen az eszerek a maguk 'hagyományos' eszközeivel küzdöttek. Egyeni merényletek. Nagyon is jelen voltak még a társadalomban, új generációkban is, nem véletlen került sor a nagy eszer letartóztatásra a korai sztálini időkben (bár én azt az időszakot, mikor jelen vannak a 'többiek', azaz 1936-ig nem hívom sztálini éveknek). Az a nagy eszer letartóztatás még a 'kollektív vezetés' időszaka.
Az írtad belügyi akcióról nincsenek ismereteim.

Old Man 2010.04.23. 12:34:24

@lécci: Köszönöm!Közben megtaláltam:
"l920 után már a szovjetállam vezetőinek is terhessé kezdett válni a CSEKA vérengzése....A CSEKA kegyvesztetté vált és vezetői komolyan félni kezdtek, hogy szerepük véget ért és többé már nem lesz rájuk szükség....Most újból be kellett bizonyítani, hogy nélkülözhetetlenek.A jól bevált agent provocateuri módszert választották....Amikor egy éjjel csikorgó hidegben hazahajtatott, az egyik sötét utcában álarcos rablók föltartóztatták.A rablók, mint "fehér gárdisták" revolverrel a kezükben kényszerítették Lenint, hogy kiszálljon a kcsiból, majd elvették revolverét, táskáját és lehúzták a bundáját is.Atután az útonállók az autóban elszáguldottak, úgyhogy a szovjetállam teljhatalmú urának hosszú úton egy szál ruhában gyalog kellett hazamennie.Lenin még azon az éjjelen beleegyezett abba, hogy a CSEKA fokozotabb figyelemmel fojtson el minden ellenforradalmi mozgalmat.E parancsra Dzserdzsinszkij azonnal intézkedett is..."
A hírszerzés és kémkedés története III.kötet 321.o. Franklin 1936

sztalaktit 2010.04.23. 21:10:51

Érdekes és jó írás. Mindössze annyi a megjegyzésem, hogy Szahalin nem félsziget, hanem sziget.

lécci 2010.04.23. 21:33:38

@sztalaktit: köszönöm (a mindössze a lényeg. Javítottam :) )

delvideki 2010.04.24. 16:02:05

Valahol olvastam, hogy a múltbeli forradalmak vezetői között a prímet mindig a papok, ügyvédek, kishivatalnokok és tanítók vitték, HA nem volt már kialakult, stabil, független középosztály(erre pedig csak két példát tudok, az angolt és az amerikait). Ezeket a rétegeket nevezte a szerző "származtatott" középosztálynak, amelynek a gazdasághoz nem annyira, de a politikához annál inkább volt köze. Független középosztály híján ha volt is parlament, a hatásköre nem tette lehetővé az adók megtagadásával - mint az angol parlamentben - a végrehajtó hatalom kordába szorítását. Itt csak a hatalom erőszakos elhódítása maradt járható út. Aztán ha a papok, stb. hatalomra kerülés után elkezdtek a gazdasággal foglalkozni, "áldásos" tevékenységük után már csak a terror maradhat összekötő érőként.
Mellesleg, csak nekem tűnik az 1789-es francia és az 1918-as orosz forradalom hasonlónak? Tudom, mindkettő forradalom volt, de az indítékok, a lefolyás, a frakciók megjelenése, burjánzása majd kiirtása, végül az "erős ember" megjelenése mintha ugyanazt a sémát követné.

bloggerman77 2010.04.24. 21:58:49

Oroszországban olyan érdekes volt a helyzet, hogy pl. a Narodnyikokat a felvilágosítani igyekezett parasztok jelentgették fel a hatóságoknál.

Ebből származott a bolsevikok parasztság ellenessége, mivel úgy gondolták, hogy a parasztság ideológiai képzettlensége miatt alkalmatlan a forradalmiságra.

Bivalyrobi 2010.04.30. 03:00:09

index.hu/tudomany/tortenelem/stln080407/

"Megszólalt Sztálin élő hasonmása

* MTI

2008. április 7., hétfő 10:30 | Frissítve: 2008. április 7.

Sztálinnak voltak hasonmásai, akiket biztonsági okokból alkalmaztak: egyikük most hosszas hallgatás után megszólalt a Komszomolszkaja Pravdának.".......

A Lényeg:
".....Annyit azonban elmondott, hogy Sztálin ellen kétszer kíséreltek meg merényletet, mindkét esetben a valódi vezérrel találkoztak a merénylők, és hogy a teheráni merénylet után a titkosszolgálatnál hét embert végeztek ki."

Bivalyrobi 2010.04.30. 03:05:07

Beria ellen 2x kíséreltek meg merényletet Jezsov megbízásából (sőt a fia szerint 1953-ban nem volt semmiféle per egy specznaz osztag simán lemészárolta).
Ordzsonikidzét állítólag 3 kaukázusból érkezett férfi lőtte le.

www.youtube.com/watch?v=rMw8wWRYrZk&feature=related

www.youtube.com/watch?v=mK1St40uhr8&feature=related

eMM2 2010.04.30. 07:12:18

@Bivalyrobi:
Na ez hozza egy index cikk tipikus formáját.Sztálin tudtommal kifejezetten alacsony volt, semmi esetre sem 172 centiméter.

Attus Germanicus · http://attus.hu 2010.04.30. 09:31:01

A fenti fényképen, ami "eredeti", Jezsov természetellenesen kicsi. Az egyébként nem kifejezetten magas Sztálinnál és Molotovnál is egy fejjel kisebb, és arányosan vékonyabb is. Gyakorlatilag gyerekméret. Ugyanakkor a körvonalai mellett jobbra és felfelé retusgyanús a kép.
Szóval én azt tippelném, hogy ez nem eredeti kép, hanem az egyszer leszedett figurát utólag visszarakták - nem is túl ügyesen.
A cikk amúgy érdekes (bár nem pont arról szól, amit a cím sugall), köszönet érte.

Bivalyrobi 2010.05.01. 04:27:10

Jezsov még hozzájuk képest is kicsi volt, sokan törpének tartották. 172 cm szerintem sem lehetett...
Hruscsov írta le egyébként, hogy Kuncevóból a Kremlbe mindig más útvonalat adott meg Sztálin a az első autó sofőrjének mindig az induláskor (személyesen ő tervezte el térképen az útvonalat).
Molotov szerint Sztálint Beria mérgezte meg-dicsekedett neki előtte. Stuart Kahan (Kaganovics unokaöccse) szerint Rosa Kaganovics segített bele. Kun Miklós szerint viszont Rosa Kaganovics nem létezett, és se Hruscsov, se Beria fia nem tett említést a létezéséről.
Mindezt csak azért írtam le, hogy tudjuk itt adok kapok játék volt mindig is.

Bivalyrobi 2010.05.01. 04:33:46

A forradalmárok legtöbbje frusztrált értelmiségi, de a diktátorok szinte kivétel nélkül kispolgárok, és a legtöbbjük művelt is vagy volt élettapasztalata, de sikeres csak az volt, akinek mindkettő megvolt. Sorolhatnánk: Napoleon kisnemes, Lenin uj generációs ügyvédjelölt, Sztálin kispolgár-papi szeminarista, Hitler meg nem értett festő, Mussolini frusztrált latintanár, Enver Hodzsa franciatanár, Mao Ce Tung költő, Rákosi Mátyás is értett mindenhez....

sierrahun 2010.05.01. 11:48:03

@Attus Germanicus: Nyüzüge kis ember volt szélességre, vékony testalkat. Magasságra ha jól saccolom akkor fél fejjel lehetett kisebb Sztálinnál. Nehéz megállapítani, mert negyven oldal guglizás után 95%-ban a fent közölt képet találtam róla, ahol meg nem, ott lehetetlen szögben, vagy ülve fényképezték, képtelenség összehasonlítani. Berijával kábé egymagas volt, ha minden igaz.
Nade. Ez az ember, úgy látom állandóan meghajolva járkált, vagy legalábbis nagy hajlama volt rá. Sztálin mellett valószínűleg pszichológiai okokból is, hiszen a beosztott hajlamos alárendelti viszonyát úgy kifejezni, hogy kisebbnek mutatja magasságát, lásd testbeszéd.

Összegezve: nem tudom, hogy eredeti-e a kép, de ott is meghajolva követi Sztálint és fél fejjel alacsonyabb. Emiatt és a vékony testalkata miatt néz ki úgy, mintha gyerekméret lenne szerintem.

lécci 2010.05.03. 21:45:08

@sierrahun: A neve az valószínűleg a ёж[jozs], azaz sün nevéből származik. Ami egy 'karhatamistánál' ma más asszociációkat kelt :)

lécci 2010.05.03. 21:48:30

@Attus Germanicus: "bár nem pont arról szól, amit a cím sugall"
A Marx-Engels-Lenin(ksz) (Hofi) résznél konkrétan benne van Iljics viszonya az egészhez, de az kevés, abból nem telne egy poszt, legfeljebb egy szolgálati közlemény :)

Nash vs. Keynes 2010.05.08. 15:32:57

Nagyon tetszett, köszönöm :)
ps. "opitnij szatrudnyik, gordoszty arganizácii", azaz tapasztalt munkatárs, a szervezet (nem intézet) büszkesége.

lécci 2010.05.10. 00:13:01

@Nash vs. Keynes: Úgy, ahogy Zsvanyeckij (Михаил Жванецкий) használta (még egy 80-as évekbeli műsorában), úgy intézet értelemmel bír. Tudományos intézetnek álcázott hírszerző 'iroda', ill. annak elemző részlege, akiket valaki telefonon zaklat, s mindig megtalál, ezért azok a fedés miatt állandóan költöznek, pedig ő csak az ő Ványkájával akar beszélni...
Zsvanyeckijről a youtube-on számos anyag van fent, ebből hanghordozása, előadásmódja szépen lejön (sajnos a kérdéses 'anyag' nincs fent)
Cserébe egy aranyos másik, másoktól (rövid, frappáns):
A bolsevikok hogyan számolják fel az írástudatlanságot:
www.youtube.com/watch?v=CX_S1DXHW4Y&feature=related

lécci 2010.05.10. 00:17:46

@lécci: www.youtube.com/watch?v=_1XV-NEsexQ&NR=1
Ez pedig egy Snickers 'reklám' Sztálinnal és Jezsovval :))

lécci 2010.09.18. 22:34:08

Könyvajánló a témához:
Kolontári Attila - Lengyel Gábor (szerk.)
Azef levelei (1893-1917)
Egy kettősügynök hagyatékából
(MOSZT Könyvek 2.)

"Megismerhetjük belőlük [...] nem utolsó sorban, az illegalitásban működő terrorista eszer párt harci szervezeteinek felépítését, konspirációját, kommunikációját, de magának a párt egészének a „belső titkait” is."