Méltán hosszú sorozatunk következő részében szomszédaink történelmének újabb nagy alakjával foglalkozunk.
Főhősünk 1431 november 8-án született Segesváron, II. Vlad Dracul havasalföldi fejedelem fiaként. Ebben a mondatban három, komolyabb magyarázatra szoruló dolog is van. Kezdjük II.Vladdal: ő Öreg Mircea fejedelem fia volt, aki a 15. század elején még ideig - óráig képes volt a terjeszkedő oszmánokkal szemben független maradni. Vagyis Vladunk a fejedelmi család leszármazottja, Öreg Mirceának az unokája volt. Oké, kérdezhetnénk, de mit keresnek ők Erdélyben? Ezen a ponton kicsit szaladjunk végig a Havasalföldi Vajdaság történetén (bár ez valószínűleg külön posztot érdemelne): A Havasalföldi Fejedelemség kialakulása nagyjából három tényezőnek köszönhető: egyrészt a románság bevándorlásának (amit a dák - román kontinuitás miatt ők nem egészen így látnak), a Magyar Királyság keleti terjeszkedési próbálkozásainak, és a helyi kunok románságba beolvadásának. A románok a 13. század elején jelentek meg a térségben. A tatár fenyegetéssel szemben a 13. század végén, a 14. elején a magyar királyok, és az erdélyi nemesek is erősen szorgalmazták ennek a ritkán lakott területnek a benépesítését, amelyet viszont az egyetlen rendelkezésre álló népességforrásból, az Al - Duna mellett megjelenő románság letelepítésével lehetett csak realizálni. Kezdetben ennek a folyamatnak a Szörényi Bánság volt a központja, de az Anjouk uralkodása idején a magyar befolyás megszűnt, különösen az után, hogy Károly Róbert vereséget szenvedett Basarabtól 1330-ban. Havaselve elszakadt (bár már az előtt sem volt közvetlen a magyar kontroll a terület felett), és a központ átkerült a térség közepébe, a mai Tirgoviste környékére. Ugyanakkor a kapcsolatok nem szakadtak meg. A havasalföldi nemesség kapcsolatai megmaradtak a Magyar Királysággal, sokan rendelkeztek birtokokkal Erdélyben is - a román nemesség ugyanis a román nemzetségfőkből, illetve a kun előkelőkből jött létre. Ez a kapcsolat ugyanakkor azt is mutatja, hogy Havasalföld betelepülése alapvetően északról, a Kárpátok irányából zajlott. A lakatlan, vagy alig lakott hegyvidéken északra, majd keletre húzódó, havasi pásztorkodással foglalkozó románság fokozatosan telepedett meg az alacsonyabb, alföldi területeken. A történetünk szemszögéből a lényeges az, hogy a fentiek következtében eléggé ellentmondásos viszony fűzte a román nemességet Magyarországhoz. Egyrészt birtokaik, és kapcsolataik oda is kötötték őket. De az eltérő vallás, és addigi viszonylag független életmódjuk miatt nem kívántak a magyar király közvetlen alattvalói lenni, és amint lehetséges volt, törekedtek a függetlenségre. Ameddig ez két tényezős játszma volt, addig ezt viszonylag könnyen meg is tehették. Ha a magyar király arra nézett, akkor hűségesküt fogadtak, amint elhaladt, ezt nagyjából el is felejtették, és ennyi. A történetben változás akkor állt be, amikor megjelent az oszmán birodalom a Dunától délre, és nem is akart ott megállni. Ezen a ponton a mindenkori fejedelmek lavírozásra kényszerültek a térség két nagyhatalma között. A törökök a Balkán többi részéhez hasonlóan fokozatosan próbálták a területet meghódítani, de ez sohasem sikerült nekik igazán: egyrészt valószínűleg azért, mert a minimális mértékben városiasodott tartományt nagyon nehézkes volt kontrollálni, lévén, hogy a lakosságának jelentős része még mindig csak félig letetelepedett életmódot folytatott, és könnyen felhúzódott a kárpátokba. Üres tartományt meg anyagilag nem nagyon éri meg uralni. Másrészt a gerillaharcmodornak is nagyon kedvezett ez az állapot. Harmadrészt pedig, mert túl közel volt Magyarországhoz, és a török magyar határok melletti megjelenése (ne felejtsük el, hogy később, mondjuk Mátyás alatt komoly ütközőzónát is kialakítottak - a bánságok rendszerét - amelynek az volt a feladata, hogy a török támadásokat még a magyar határok előtt felfogják) már nyilvánvalóan nem tetszett az uralkodóinknak. Viszont katonailag a fentiek miatt a magyar király sem tudta kiterjeszteni a fennhatóságát a területre. Olyan helyzet alakult tehát ki, ahol közvetlen katonai fennhatóság helyett mindkét térségbeli nagyhatalom elsősorban politikailag próbálta kiterjeszteni a fennhatóságát -  mint 1526-1541 között Magyarországon a Habsburgok és az Oszmánok: vagyis mindkét fél hathatós támogatást nyújtott a hozzájuk hű uralkodójelölteknek. II, és III Vlad ebben a játszmában a magyar párt képviselői voltak, így lehetséges az, hogy Erdélyben is rendelkeztek birtokokkal.
Történetünk tehát tulajdonképpen ennek a politikai - katonai vetélkedés egyik eseménysorozata. Ha az Öreg Mircea utáni havasalföldi uralkodók listáját megnézzük, azt fogjuk látni, hogy egyes esetekben akár évről - évre változnak az egyes személyek, és sokan vannak, akik többször is "trónra lépnek". Abszolút tekintéllyel rendelkező uralkodócsalád hiányában, és két nagyhatalom között általában ez szokott történni..

A Dracul név

A dracul szó kettős jelentésű (volt) a románban. Ma már leginkább csak ördögöt jelent, de akkoriban sárkányt is jelentett. Esetünkben meglepő módon az utóbbiból eredeztethető: történt ugyanis, hogy Zsigmond király bevette II. Vladot (Dracula apját) a sárkány rendbe  amit egyébként ő alapított. II. Vlad neve lett így a Dracul (vagyis a sárkány), a fia (aki szintén tagja lett a rendnek) pedig a Dracula (azaz a Sárkányka) nevet kapta. Eredetileg tehát ez nem jelentett semmi ördögit..

Idősebb, és ifjabb Vlad

Az idősebb Vlad 1436-42, majd 1443 -1447 között uralkodott. Bár kezdetben Zsigmond embereként került trónra, neki is be kellett látnia, hogy az oszmánok kegyeit keresni adott esetben fontosabb, mert nagyobb gondot tudnak okozni. Kezdetben "természetesen" a magyar király hű alattvalója volt - viszonylag egyszerű módszerrel bizonyította hűségét: legyilkoltatta a rivális (és rokon) család jelentős részét. De kénytelen volt azzal szembesülni, hogy valamit az oszmánoknak is nyújtani kell, különben lecserélik egy hűségesebbre, így a magyar bizalom folyamatosan csökkent az irányába. Különösen a várnai csata után, ahová elküldte ugyan a seregét, de a vereség után Hunyadit is elfogatta - igaz aztán elengedte, miután a nádor megfenyegette. Végül 1447-ben az egyik riválisa gyilkoltatta meg. Még az első uralkodási ciklusa alatt két fiát, Vladot (címszereplőnket), és annak Radu nevű öccsét kénytelen volt túszként a török udvarba küldeni. A két fiút eltérő sikerrel tudták török barátaink megnevelni: Vlad meglehetősen makacs volt, így ezen testi fenyítéssel próbáltak változtatni, de csak azt érték el, hogy mégjobban megutálta őket. Radu viszont ezzel ellentétben könnyen beilleszkedett: állítólag II. Mehmet szultán szeretője lett - ebből nem tudni mi igaz, de tény, hogy végül szifiliszben halt meg.

Az ifjabb Vlad

 

Főhősünk kedvenc tevékenysége képekben

Engedetlensége ellenére Vlad volt a törökök első számú jelöltje az után, hogy 1447-ben az apját meggyilkolták (egyébként valószínűleg Hunyadi János sugallatára). Ekkor még nem járt azonban sikerrel. A fejedelmi trónt végül 1456-ban tudta csak megszerezni (egyébként Augusztus 20-án). Hatalomra kerülésével hozzá is látott némi tisztogatáshoz: megölette apja gyilkosait, vélt, vagy valós ellenségeit pedig építkezésekre irányította, ahol ebbe ők általában belehaltak. Komoly szigort vezetett be: még lopásért is karóba húzás járt - és a jelek szerint a szigorú törvények betartatására is megvolt a kellő ereje, mert ez idő tájt úgy emlegették az országot, mint ahol rend van.. Legkomolyabb ellenfelei azonban a bojárok maradtak, és politikájában erősen arra törekedett, hogy a főnemesség hatalmával leszámoljon. Ebben is megvolt a logika, hiszen az elmúlt időszak instabilitása pont a bojárok túlhatalmából következett. Viszont ennek kapcsán összerúgta a port az erdélyi szászokkal is - merthogy a nyugati kereskedelem rajtuk keresztül zajlott, az ezzel foglalkozó nemesség velük állt kapcsolatban. Nem szerzett tehát túl sok szövetségest. Látszólag persze nem volt erre szüksége: 1459-ben ugyanis megtagadta az adófizetést Konstantinápolynak - az adóért érkező török követek fejére rászögeztette a turbánjukat, merthogy azok nem voltak hajlandóak azt levetni - majd 1460-ban szövetségre lépett Hunyadi Mátyással. A következő négy év a török elleni harcok időszaka. 1460-ban egy kisebb sereggel próbálták elmozdítani, de ezek nem jártak sikerrel: az elfogására küldött törökök jelentős részét bekerítették, elfogták, és karóba húzták. A következő évben már ő támadott, elfoglalta Giurgiu-t (a Duna menti várak török kézen voltak, kvázi innen próbálták kontrollálni az országot), majd átkelt a Dunán, és észak Bulgáriában vérengzett egy kicsit. ennek hatására 1462-ben már maga a szultán indult ellene. A háromszoros túlerőben levő törökök azonban nem jártak sikerrel: a szokásos gerilla, és felperzselt föld taktikával sikeresen demoralizálta a török haderőt, akik aztán Tirgoviste mellett meglátták a két évvel ezelőtt állított karóerdőt levágott török fejekkel - és visszafordultak. Nagy diadal volt ez, de a következő évben a törökök is kijátszották az adu ászt: Vlad szép Radu nevű előbb említett öccsét, akit már sokkal szívesebben támogattak a helybeliek, így ő sikeresen le is győzte címszereplőnket - hathatós török támogatással persze. Vlad viszonylag nehezen, de elmenekült északra, ott viszont Mátyás parancsára elfogatták - ebben valószínűleg a szászoknak volt szerepe, és Visegrádba, a várbörtönbe szállították.
Néhány évet tömlöcben töltött, de úgy tűnik, Mátyás ismét láthatott benne fantáziát, mert öngyilkos első felesége helyett egyik unokatestvérével házasította össze. Vladot végül 1476-ban helyezték vissza a trónjára, de a hazatávozó magyar segéderő elvonultával nem akadt túl sok helyi, aki korábbi uralmának áldásait kívánta élvezni, és végül meggyilkolták. Hogy kik, ezen vita van.

Drakula

A fent leírt történet is tartalmaz már véres elemeket, de a leírások szerint elég élénk volt főhősünk fantáziája, ha kínzásokról volt szó. Emellett valószínűleg Pol Pot is elismerően nyilatkozna róla, ha a rendfenntartó tevékenységéről kérdeznénk. Nem meglepő módon tehát már a korszakban is eléggé rossz híre volt, aztán az idő múlásával ez kiszineződött. Így juthatunk el végül Bram Stoker 1897-es kiadású regényéhez. Stroker egyébként valószínűleg Vámbéry Ármintól hallhatott a történetről.

Vlad és a török követség (Theodor Aman festménye) - az eseményt még a turbánok fejhez rögzítése előtt ábrázolja.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr832145549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2010.07.13. 20:11:40

Szifiliszben? Hányban történt ez?
Ez fura, mert legjobb tudomásunk szerint a betegség Amerikából származik.

tenegri 2010.07.13. 20:15:39

@Lord_Valdez:
Elsőre nekem is ez jutott eszembe, mikor olvastam, de tudtommal pár éve találtak olyan csontvázakat Olaszországban és talán Magyarországon is, melyek korábbról származnak, s a szifilisz nyomai találhatók meg rajtuk.

2010.07.13. 21:58:33

Most akkor Mátyás unokatestvérével házasodott, vagy a sajátjával?

Frick László Emlékzenekar 2010.07.14. 04:03:34

@Bölcs Ész: Berozsdásodott a szőrhasajtó bicsakom, így én úgy akarom érteni azt a pongyolácska mondatot, ahogy értelmes is. (abban semmi diplomácia, a Vlad egyik unokahúgát adatja hozzá...)

A főszöveghez: A Rend-ről: A mese szerint Vlad arany ivóserlege a trigovistyei kút káváján állt, senki nem lopta el. (Persze, amennyi vizet Vlad ihatott...)

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2010.07.14. 20:46:16

Én úgy hallottam - de ez már nagyon durva pletyka kategória - hogy az ifjú Vladot a szultáni udvarban egypárszor megerőszakolták. Ezért gyűlölte annyira aztán a törököket, és a karóba húzás is ezért lett velük szemben kedvenc kivégzési eszköze...

dzsihangir 2010.07.14. 22:19:01

A legújabb kutatások szerint a szifkó tényleg Európából került Amerikába majd onnét terjedt el tömegesen. (Érdekesség, hogy az olaszok francia kórnak, a franciák pedig olaszkórnak nevezik.
Sigismundus: nem ő lett volna az első. Ez a szokás később is élt lásd Arábiai Lawrance esetét.

Montet 2010.07.15. 13:50:18

Nekem ezzel a mondattal kapcsolatban lenne kérdésem:
"Ez a kapcsolat ugyanakkor azt is mutatja, hogy Havasalföld betelepülése alapvetően északról, a Kárpátok irányából zajlott."
A Románok eredete V.-ben, illetve Kristó Gyulánál is lehet olvasni, hogy a románok Bulgária felől a 12. században érkeztek a mai Románia területére. Kristó arról is ír, hogy a források szerint Fogaras vármegyében jelentek meg először. Akkor ez azt jelentené hogy Havaselvén csak átvonultak, majd visszatértek és ekkor települtek le?

Mackósajt 2010.07.15. 19:13:05

@Montet: A Kárpátok gerince (gyk. Erdély déli határa), és a Duna közötti terület két részre oszlik. Egy hegyvölgyes északi részre a Kárpátok oldalában, és egy déli síkságra. Az én értelmezésemben ez a mondat azt jelenti, hogy tömegesen elöször az északi részen telepedtek meg (és párhuzamosan Erdélyben is), aztán innen kiindulva népesítették be a déli részt.

Mivel az északi hegyes terület is Havaselve földrajzilag, így azt nem mondanám, hogy Havaselvén csak átvonultak.

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.07.16. 01:24:24

@Montet:

Én ezt írtam a levlistánkon, amikor Ramos kollega ugyanezt kérdezte:

a románok alapvetően havasi pásztorok voltak, a hegyi legelőket követve húzódtak északra - általam nem ismert ok miatt. az al dunától kezdve a kárpátokat tudták elsősorban követni, így logikus, hogy afelől kezdtek el letelepedni az alacsonyabb területeken - csak erdély már részben foglalt volt, így maradt egy részüknek havaselve.

De Mackósajt is ezt mondta. :)

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2010.07.16. 02:02:47

miért oláhosan Dzsurdzsu a szövegedben és miért nem magyarosan Gyurgyevó?

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.07.16. 04:54:32

@Varánusz: Gyurgyevó az szerinted mitől magyaros?

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2010.07.18. 13:57:17

@hami: Tán mert jobban illeszkedik a magyar hangrendbe. Vagy mert őseink így hívják a várost évszázadok óta. A Bécs mitől magyarosabb, mint a Vín?

hami · http://toriblog.blog.hu 2010.07.19. 23:41:06

@Varánusz: Őseink mondjuk nem így hívták a várost. A bolgárok hívták / hívják így, és ezt vettük át. A magyar hangrendbe meg sok minden jobban illeszkedik, de mégsem úgy szokás ejteni. Különösen mondjuk az idegen nyelvű dolgokkal szokott ez előfordulni.

NAR 2010.07.24. 22:09:29

A második bekezdés nálam több, mint egy képernyő hosszú - legközelebb lehetne kicsit jobban tördelni? Az az egyetlen problémám, egyébként tetszik.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.07.27. 10:04:45

Vlad Tepes állítólagos törcsvári várkastélyáról egy posztot hadd ajánljak a tisztelt olvasóknak:

csurtus.blog.hu/2008/10/24/torcsvar