Az eddigi posztokat salátamódszerrel szültem meg: többfajta forrás információit vetettem össze, gyúrtam egységes szöveggé. Ettől most eltérek, és egy az egyben egyik kedvenc forrásomra, Harry Fecitt őrnagyra támaszkodva mutatom be a bukobai hadműveletet, kizárólag brit szemszögből. Ez nem azt jelenti, hogy átadom neki a szót, én csak fordítom a szöveget, mert időnként megjegyzéseket szurkálok bele (illetve, mivel nem egy esszéformába öntött összefoglalót fordítok le, ezért a kontextus tisztázása miatt időnként belenyúlok a mondatok sorrendjébe).  De az információk magva azért világos, hogy tőle származik. A tájképek szintén az ő felvételei. Remélem, tetszeni fognak.

 

A britek bukobai rajtaütése

 

J. M. Stewart dandártábornok 1916-os képe

A britek 1914. novemberi tangai és 1915. januári jasini kudarca után Lord Kitchener megtiltott minden támadó tevékenységet a kelet-afrikai hadszíntér teljes területén. Azonban Tighe dandártábornok kitartóan követelt valamiféle hadműveletet, mellyel helyreállíthatná a brit csapatok megrendült morálját, ezért a War Office engedélyezett egy visszafogott méretű rajtaütést Bukoba ellen, ahol stratégiailag fontos német rádióantenna meredt az ég felé. Bukoba német kikötő volt a Viktória-tó nyugati partján, Muansa mellett a másik viszonylag lényeges, német kézen levő kikötő a tavon, az ugandai határtól nem messze délre. Ez a város volt a Kagera-folyó mentén a belga és brit erőkkel szembenálló német csapatok ellátóbázisa.  A Royal Navy viktória-tavi flottillájának egységeivel Kisumuból indulva szállították a csapatokat Bukobához, ezalatt pedig a Kagera-folyó mentén sorakozó egységek elterelő és erőlekötő célzatú műveletekbe fogtak a terv szerint. J. M. Stewart dandártábornok vezette a hadműveletet.

A következő erejű egységek vettek részt a műveletben (létszám szerint nem részletezett, törpenagyságú más alakulatok mellett).

  • Loyal North Lancashire-i ezred 2. zászlóalj (2LNL): 12 tiszt, 253 fő legénységi állomány, 3 tolmács, 46 fő géppuskához beosztott hordár
  • 29. Pandzsábi zászlóalj duplaszázada: 2 brit tiszt, 4 indiai tiszt és 179 szipoj
  • King's African Rifles 3. zászlóalj (3KAR): 350 fő, minden rangot egybevéve
  • 28. indiai hegyiüteg egy osztaga: 2 löveg és összesen 91 fő
  • East Africa Regiment (EAR) géppuskásai: összesen 37 fő
  • Faridkot Sappers and Miners (Faridkoti utászok): 91 fő összesen
  • A Royal Fusiliers (Királyi Lövészezred) 25. zászlóalja (25RF, Frontiersmen): 18 tiszt és 449 fő legénységi állomány. Mivel ők nem szerepeltek az eddigi posztokban, bemutatom az egységet. Ez az önkéntes alakulat a Legion of Frontiersmen nevű, hazafias, irreguláris csapatból lett a Royal Fusiliers zászlóaljává a háború kitörésével. Az eredeti Frontiersmen mag a romantikus, regényes ideák jegyében szerveződött, az ilyesfajta élményekre és bajtársiasságra éhes keményfiúkat zárta a soraiba. Parancsnokuk Daniel Patrick Driscoll alezredes volt, a búr háborúk veteránja. Szemléletmódját is ez a tény határozta meg; a zászlóalj harcmodorát az ottani cserkészcsapatok szerepe alapján kézelte el. Egyik fontos törekvése volt, hogy alakulatához minél több búr háborús veteránt és később afrikai fehér vadászt rekrutáljon. Ezek némelyike messze túlkoros volt, mert a hadsereg szabályai szerint a felső korhatár 48 év volt, ezért némelyik veterán egyszerűen letagadott a korából, olykor akár tíz évet is. Driscoll első ötlete az volt, hogy a Frontiersment Európában, a németek által már megszállt területeken vessék be gerillaharc céljából. A War Office a józan ész teljes mellőzése jegyében megszült javaslatot elutasította. Ezután 1915 áprilisáig tartott a huzavona, mikor is a gyakorlatlan, kiképzetlen, bár átlagon felüli  elszántságot mutató zászlóalj Kelet-Afrikába hajózását határozták el.

A bukobai térség parancsnoka Wilibald von Stuemer (Stümerként is írva) ny. őrnagy volt, maga is kelet-afrikai lakos, az egykori környékbeli kávétermelési biztos. Egyben ő látta el Muansa (Mwanza) környékének irányítását is, de ez az egybevonás nem bizonyult működőképesnek. A Schutztruppe Bock von Wülfingen által vezetett 7. FK-ja (Feldkompanie) és az 1. SchK (Schützenkompanie) egységei tartózkodtak a közelben, tetemes mennyiségű ruga-rugával (bennszülött harcosok). A Bukobától 3 napnyi járóföldön belül tartózkodó összes német csapatok számát 1500 körülire becsülték. Ezeknek azonban legnagyobb része a Kagera-folyó mentén állomásozott, és az ottani műveletekben volt lekötve, így a brit becslés szerint mindössze 300 fő tartózkodott a bukobai helyőrségben. Ebbe beleszámított az az arab segéderő, mely a Schutztruppe részét képezve volt jelen a városban. Kahagi Kanissi szultán helyi viszonylatban tekintélyes, kb. 700 főre tehető magánhaderővel rendelkezett, noha az sem lőfegyveres, sem más német típusú kiképzést nem kapott a háború előtt. Annak kitörése után azonban a németek más baráti helyi szultánságok segéderőivel együtt azonnal szolgálatba állították, mihelyt meg tudták szervezni őket.

A Kisumuba való átcsoportosítás és a hajók fedélzetére szállás zökkenőmentesen zajlott. A 25RF-t, a 29-es pandzsábiakat és a Bombayi utászok hidászalakulatát Kajiadoból vonták ki. A Faridkoti utászok Voiból érkeztek, az öszvérosztagot Nakuruból hozták. A 2LNL, a 3KAR, az EAR géppuskásai, a 28. indiai hegyiüteg, a "Z" jelszőszázad egysége és a szanitéckülönítmény Nairobi állomáshelyét elhagyva vonatozott Kisumuba.

A rakodási terv

 

A WINIFRED és a RUSINGA vontatott szállítóhajók tüzérségi egységeket és teherhordó öszvéreket szállítottak, az USOGA pedig lábon terelt marhákat, ellátmányt és hadtáposokat vitt magával.

A tavi flottilla rangidős tengerésztisztje G. S. Thornley a Királyi Haditengerészet fregattkapitánya volt. 1915 januárjában lett átvezényelve erre a posztra, mely idő óta sikeresen megszilárdította a Viktória-tavon szolgáló tengerészek fegyelmét és szervezettségét. Ez megelőzően ugyanis a hadsereg, a hajókat birtokló Uganda Vasút, a tengerészet és kormányzati tisztviselők mindannyian beleszólással bírtak a flottilla ügyeibe, ennek következményeképp pedig kaotikus állapotok uralkodtak.

A hajóágyúknak fontos szerepet szántak a tervben, ezért a hajók a következőképpen lettek felszerelve (előre látva, hogy mániákus ágyúbuzik fondorlatos keresztkérdéseinek leszek kitéve, már előzetesen belinkelek mindenféle pukkancsot, nesztek :) ).

  • A zászlóshajó és parancsnoki központ WINIFRED egy négyhüvelykes gyorstüzelésű löveggel, egy 12 fontos 12 cwt-vel és egy Maxim-géppuskával.
  • A NYANZA egy négyhüvelykes gyorstüzelésűvel, egy hatfontossal és egy Maximmal.
  • Az USOGA egy 15 fontos tábori löveggel és két háromfontossal, mely utóbbiakat a 2. LNL tüzérei működtettek, az úgynevezett Logan's Battery (Logan ütege). A Logan's Battery kialakítása egy improvizációs döntésnek köszönhető, gyalogzászlóaljnak ritkán van saját tüzérsége. A tangai ütközet idején az egyik hadihajón a 2LNL pár gyalogoskatonája gyorstalpaló tüzérkiképzést kapott a hajótüzérektől. Egy teljesen elavult, háromfontos löveggel lettek később felszerelve, amely azonban Afrikában maximálisan bevált, hiszen lényege nem az elsöpő tűzerőben volt keresendő, erre nem volt szükség. Ellenben könnyűnek, mobilnak, mozgathatónak kellett lennie a hasznossághoz, vagy különben értéktelenné vált. A németek nem nagyon tették meg azt a szívességet, hogy bevárják, míg egy lomha jószágot nagy erőlködéssel pozícióba vontatnak.
  • A KAVIRONDO egy 12 fontos 8 cwt-vel, egy háromfontossal és egy Maximmal.
  • A PERCY ANDERSON egy háromfontossal.

A 12 fontos 12 cwt kezelői azok az Északnyugati Vasúti Önkéntesek voltak, akik, ha még emlékszünk, Tangában partra sem léphettek, hogy az ütközetbe beleszólhassanak.  Páncélvonatra való lövegüket az IEF B hozta magával Indiából. Az egység parancsnoka maga improvizálta a löveg felszerelését a hajóra Kisumuban. A maradék fedélzeti fegyvereket a Mombasából érkező tengerészek és tengerészgyalogosok működtették. A négyhüvelykes és a háromfontos lövegeket a PEGASUS-ról mentették ki Zanzibár kikötőjében, a többit pedig a GOLIATH és a FOX küldte.

A KAVIRONDO és a PERCY ANDERSON gőzösök személyszállítóként funkcionáltak, és a partraszállás fedezését, valamint a partraszállóhajók kiszolgálásának feladatát látták el. A KAVIRONDO fedélzetén utazott egy kis csoportnyi 98-as gyalogos szipoj a hajó biztonságára vigyázva.

Ezzel a németek mindössze a MUANSA gőzöst tudták szembeállítani, mely két hétfontos löveggel rendelkezett, és Mwanza (Muansa) kikötőjéből operált. Az ütközet időpontjában a MUANSA nem volt várható, hogy beleszóljon a küzdelembe.

Busira szigete partról nézve

 

A brit flottilla 1915. június 20-án délután 1 órakor hagyta el Kisumut, és 12 órával később érkezett Bukoba elé, erős holdfényben. A Busira szigetére telepített, egy német altisztből és két aszkariból álló megfigyelőposzt a flottilla láttán jelzőrakétákat lőtt föl a bukobai helyőrség riasztása céljából. Meinertzhagen szerint Stewart tábornok a hajók egymásnak ütközését elkerülendő megtiltotta, hogy lekapcsolják a fényeket, annak ellenére, hogy a tengerészek bizonygatták, erre nincs szükség. Ez az értesülés azonban hamis is lehet, Meinertzhagennel, mint forrással vigyázni kell.

Frederick Courtney Selous, brit felfedező, vadász, állatpreparátor és tiszt. A Selous Game Reserve vadrezervátum az ő nevét viseli ma Tanzániában.

F. C. Selous, a 25RF későbbi parancsnoka így emlékezett vissza: "Nagyon lassan és nagyon csendesen haladtunk a sziget felé közeledve jó időn át..."

A haditengerészet feljegyzése szerint: "A hajóraj némileg korán ért partot."

A flottilla visszahúzodott kelet felé és a sötétben a RUSINGA elvesztette a kapcsolatot a WINIFRED-del.

A brit haditerv szerint a a fő partraszállást a Lubembe-ponttól északra történik, míg a 3. KAR a katolikus missziósház közelében ér partot. A haditengerészet erről azt állítja, hogy a 3. KAR-nek eredetileg csak mímelnie kellett volna a partraszállást, hogy a németeket összezavarja a fő művelet helyét illetően.

Elsőként a Lubembe-pont fölé magasodó Karwazi-dombot kellett elfoglalni. A hajnal első sugaraival a parthoz közeledő WINIFRED és USOGA két kilométerre északra vetett horgonyt ettől, ahol megművelt földek húzódnak a Karwazi-domb meredek lejtői felé félútig.

Csónakok és kompok segítségével a legénységet, az öszvéreket és a hadianyagot negyed hatkor elkezdték a partra szállítani. A kirakodás hosszabb időt vett igénybe az előzetesen kalkuláltnál. A 25RF partra rakta A, C, D és B századát ebben a sorrendben, majd az EAR géppuskásai következtek, őket pedig a Faridkoti utászok követték. A német megfigyelőposzt jelzőrakétákat lőtt fel és szórványosan a brit katonákra is leadott lövéseket, de ez nem akadályozta meg a Frontiersment, hogy felfelé haladjon a Karwazi-domb lankáin.

A főerők partraszállási körzete fölött magasodó domboldal. Minden hadtápos öszvérnek itt kellett felküzdenie terhét a Karwazi-dombra.

 

Selous, akkoriban a 25RF A századának parancsnoka később a következőket írta:

Az én A századom lépett elsőnek a partra, mely procedúra lassan haladt, mivel a nehéz evezőscsónakok is lassan haladtak, s hajónk távolabb horgonyzott a parttól, mint az látszott. A vízfelszín szélétől pár méterre kezdődően egészen a néhol 100-120 méter magas kopár sziklaként magasodó domb meredek lejtőjéig a talajt bokrok és banánültetvények borították, s elszórtan kényelmesnek tűnő bennszülött kunyhók tarkálltak. Ha a németek tudták volna, hogy itt fogunk partraszállni és a szirtek tetejére felállítottak volna egy géppuskát, vagy akár lövészeket sorakoztattak volna fel ott, akkor valószínűleg le tudták volna mészárolni az összes, tömött csónakokban szorongó emberünket, s el tudták volna süllyeszteni magukat a csónakokat, mielőtt partot érnek. Szerencsére nem is sejtették, míg késő nem lett, így mihelyt partot értünk, amilyen gyorsan csak tudtuk átküzdöttük magunkat a banánültetvényeken és ellenállás nélkül elfoglaltuk a dombtetőt. Éppen idejében cselekedtük ezt, mert kisvártatva szembekerültünk az ellenség erőivel.

Panoráma a Karwazi-dombról Busira szigetére. A kép jobb felső sarkában levő földnyelv a Lubembe-pont.

 

Az utászok azonnal elkezdték a parszakasz kiépítését és teherhordó öszvérek által használható ösvény vágását az emelkedő felé. Negyed hétkor a RUSINGA csatlakozott a két másik hajóhoz, de várnia kellett, hogy csónakokat kapjon a kirakodáshoz. A PERCY ANDERSON egy sziklán zátonyra futott, így nem tudott segíteni semmiben, amíg arról nem sikerült leúszni. Ezután két hegyiüteget tettek partra, majd kilenc szakasznyi katona és négy géppuska jött az LNL-től. Utolsónak a Pandzsábiak maradtak.

Worthington beosztása Quartermaster, rangja Serjeant volt. Ezt fordítottam le a fenti módon, figyelembe véve, hogy a század quartermaster-ének törzsőrmesteri rangja kellett legyen. Aki hivatalos terminológust tud rá, szóljon. Köszi, megoldódott.


Jourdain alezredes, a 2LNL parancsnoka 11:50-kor hagyta el a Rusingát zászlóalja utolsó szakaszával. A bonyolult terep miatt azt parancsolta az egyik század raktárosának szállásmesterének, Worthington törzsőrmesternek (lásd keretes rész), hogy a készleteket külön utasításra csomagolják csak ki. Ez a döntés később ellátási problémákat okozott. Jourdain ezek után nekieredt a hegyoldalnak, ahol a nedves füvön nehezen kaptató tüzérségi szállítóöszvérek sorával együtt mászott fel.

Eközben a KAR 3. zászlóalját szállító NYANZA délnek fordult Busira szigete felé, amikor szárazföldön, a vámbodega épülete felé egy hamis ágyúállást pillantott meg (ágyú nem volt benne, csak fatörzs). A római katolikus missziósház közeléből  azonban egy 75mm-es C73-as tábori löveg ágyúzni kezdte a NYANZA-t. A hajó parancsot kapott, hogy álljon meg és viszonozza a tüzet. A kialakuló párbajt a britek nyerték. A német ágyú feketelőporos füstje elárulta annak tartózkodási helyét. A brit tüzérek nem tudták eltalálni, de annyit elértek, hogy ideiglenesen kikapcsolják a küzdelemből.

A római katolikus misszió temploma, Bukobától délre, egy domb előterében. Kattintásra nagyobb lesz.

 

A WINIFRED ezalatt értesülést szerzett róla, hogy a Karwazi-domb déli lejtőjén német katonák igyekeznek felfelé, ezért bombázni kezdte azt.  Ennek hatására a németek visszafordultak. A C73-as löveget átmozgatták a Kanoni-folyó torkolatának közelébe, az erődtől délkeletre, s innét vették célba a brit hajókat. A WINIFRED, a KAVIRONDO és a NYANZA ismét viszonozta a tüzet. A német löveg megint beszüntette a támadást.

A KAR 3. zlj. kikötőtől délre eső partraszállását ekkor fújták le, a NYANZA parancsot kapott, hogy a Lubembe-ponttól északra és a Karwazi-domb hágóvonalától délre eső parton tegye ki a zlj-at. A 3KAR partraszállása pontban délben kezdődött. Miután a NYANZA végzett, a WINIFRED ugyanitt partra tette Stewart ddtb-ot, stábját és a jelzőket, kb. délután egy órakor.

A Karwazi-domb északról nézve. A közelebbi lankát a 2LNL 1. százada, a távolabbi, kopárabb lankát a 25. Royal Fusiliers foglalta el. Kattintásra nagyobb lesz a kép.

 

Jourdain ezalatt elérte a Karwazi-dombok közti hágóvonalat, ahol Driscoll alezredes, a 25RF parancsnoka és Powell százados, törzstiszt várta. Egyikük sem tudott átfogó képet alkotni az aktuális helyzetről, de úgy tűnt, mintha a Frontiersment harcba kényszerítették volna még azelőtt, hogy a brit csapatok többségét és Stewart főhadiszállását összeterelgették volna. A 2LNL első százada parancsot kapott, hogy észak felől biztosítsa a partraszállást, emiatt távolodtak el a képen látható északi dombhát irányába. Jourdain velük tartott, a második század pedig a 25RF egységeivel maradt Stokes százados felügyelete alatt. Stokes egy szakaszt küldött ki a Karwazi-dombtól nyugat felé eső Arab Ridge-en állást kiépíteni.

A Royal Fusiliers katonái a Karwazi-dombon Bukoba irányába nézve.

 

A Karwazi-domb déli részén, az eddigiektől kissé délre partra lépő 3KAR felcsatlakozott a 25RF balszárnyára. Ahogy a Frontiersmen dél felé, Bukoba irányába nézelődött, láthatta a visszahúzódott, de a Gun Spur-ön és a Fusiliers Knoll-on gyülekező német véderőket.

Kilátás a Karwazi Hill-ről. A kép közepén emelkedő plató a Gun Spur, a Fusiliers Knoll a kép bal alsó sarkában látható halmocska. Bukoba házai az öböl csücskében kezdődtek. Klikkre nagyobb lesz.
Ugyanez keletről nézve: középütt alul a Fusiliers Knoll, mögötte a Gun Spur, a horizonton pedig a South Downs.

 

A németek a saját pozicióikból a britek mozgását elnézve észrevették a kábé északnyugat felé vonuló 2LNL második századát, s erre reagálva elküldték arab fegyvereseiket, hogy az Arab Ridge vonulatát védjék meg. Az Arab Ridge birtoklásáért tehát egyfajta versenyfutás indult meg. Az  arab erők bizonyultak gyorsabbnak; az odavezető  út birtokában a britek érkezése előtt megszállták a magaslatot.

13:00 környékén megérkeztek a 29-es Pandzsábiak is a Karwazira. Nagyjából ekkor Stewart értesítette Jourdaint, hogy a második század két szakaszát elveszi a 2LNL-től és Driscoll alá osztja be, hogy a Royal Fusiliers támadását segítsék. Ezt a két szakaszparancsnok, Leeb és Keys hadnagy tudomásul vette. A támadás egyszerre indult meg a Fusiliers Knoll és a Gun Spur ellen. A Royal Fusiliers most látott először harcot élesben. A kelet-afrikai hadszíntéren való megszervezés előtt nem rendelkeztek harci gyakorlattal, Kajiadoban és Nairobiban pedig éppen befejezték az alapkiképzést, mielőtt ide vezényelték őket. Most egy olyan völgyön keresztül indítottak magaslati pont ellen támadást, melynek környező magaslati pontjai fölött még nem szerezték meg az uralmat. A német oldalon küzdő arab fegyveresek az Arab Ridge-ről hatásosan akadályozták a RF támadását. A rákövetkező estén beszélgetés közben Stewart elmondta Jourdainnek, miként akadt meg a Royal Fusiliers támadása, mivel a nyugati és déli magaslatokat az ellenség ellenőrizte, és hogy a katonák a völgy mélyén összetorlódva tipródtak, miközben a veszteségek érték őket (ezen azért nem verduni méretű hullahegyeket kell érteni jelen esetben).

Stewart ekkor értette meg, hogy az Arab Ridge bevétele a kulcs a Gun Spur és a Fusiliers Knoll birtokba vételéhez. Stewart tehát a Pandzsábiakra bízta a Karwazi biztosítását, a hegyiüteg és az Eastern Africa Regiment géppuskásait a Royal Fusiliers támogatására utasította, majd két szakasz híján teljes 2LNL-t az Arab Ridge ellen vezényelte. Jourdain egy szakaszát a Karwazi északi részén hagyta az oldalát biztosítandó, a maradék hattal pedig az Arab Ridge elfoglalására indult. Az idő sürgetett, mert a nappalból most már több mint a fele eltelt, köszönhetően a hosszúra nyúló partraszállásnak.

Cherry Kearton, a RF egyik tisztje üzeneteket továbbított Driscoll és Stewart számára. Adventures with Animals and Men c. könyvében később azt írja:

Az ezredes és Stewart tábornok kengyelfutója voltam, így többet láttam az ütközetből, mintha egy szakasz, vagy század élére osztottak volna be. Ennek ellenére persze keveset tudtam róla, mi folyt a közvetlen környezetemen kívül. De hamarosan rájöttem, hogy - mint oly gyakran máskor - már kezdettől fogva rosszul alakultak a dolgok. Hiszen arról volt szó, hogy a tavat fények nélkül átszelő hajókról meglepetésszerű támadást indítunk.

Jourdain így saját géppuskásaira tudott csak támaszkodni. Első szakasza  (akiket Stokes százados küldött ki) már a teljes zászlóalj támadásának elhatározása előtt harcba keveredett az Arab Ridge-ért, melyet német oldalról a bátran és nagy szakértelemmel küzdő arab kisegítő egységek tartottak megszállva. Harcukat jól elhelyezett, német katonák által működtetett géppuskák segítették. A zászlóaljerővel támadó 2LNL-rel szemben azonban erős létszámhátrányban voltak. A géppuskák gyilkos erejét csökkentette, hogy az Arab Ridge terepe nagyon sok fedezéket kínált.

 

 
Az Arab Ridge szabdalt felszíne, klikkre nagyobb lesz

 

Az Arab Ridge elleni támadás nem volt technikailag bonyolult egy gyalogzászlóalj számára, de az idő szorítása azt jelentette, hogy nem lehet a magaslat óvatos körülmanőverezésével lacafacázni, hanem frontálisan kell nekimenni a völgyön keresztülvágva. George Atkinson százados első szakasza vezette a támadást. Naplójának szemelvényei azt mutatják, hogy már jóval Jourdain megérkezése előtt nagyban folyt a támadás.

de. 10:30: a század felsorakozott egy szirten.

de. 11 óra: csatárlánc alakul századunk maradékának támogatásával.

Megtámadtuk a Knoll-tól és a Royal Fus.-től fél kilométerre nyugatra levő Ridge-et. A támadás iránya: délnyugat.

de. 11:30: délről, nyugatról és északról ellenséges lövészek vesznek tűz alá minket.

déli 12 óra: Joyner őrvezető karját és oldalát géppuskalövések érik a lápos nádágyáson való átkelés közben. A szakasz fele leragad a sárban.

du. 12:30: keresztülkúsztunk a nádason és rövid gyülekezőt tartottunk az ellenséges magaslat lábánál. Távolság 600 yard.

du. 1 óra: délkeletről ellenséges géppuska tüze tartóztat fel minket. Swannick közlegényt erősítésért küldtem el.

du. 2 óra: megjött a 2. és 3. szakasz erősítésként.

du. 2:30: a 2. és 3. szakasz fedezékből fedezékbe nyomul előre, a domb szélét közben lövészeink veszik birtokba.

du. 3 óra: a vonalunkat beérő géppuskánkat Yale őrmesternek szét kell szednie, mert beragadt. A hátunk mögött lelőtték Knighton közlegényt. Meghalt.

du. 3:30: a megjavított géppuskánk akcióba lép. Veszteség nélkül nyomulunk a sziklákig ellenséges géppuskasorozatok közepette.

du. 4 óra: megvetettük lábunkat a magaslaton, de keletről, délről és nyugatról is puskatűzet kapunk.

du. 4:30: előrenyomulunk délnyugat felé, az ellenség balszárnyát kimozdítottuk a helyéből.

Az első nap elnagyolt műveleti térképe. Tulajdonképpen Meinertzhagen Army Diaries-ben lerajzolt térképét barmoltam össze.

 

Jourdain emberei tehát az Arab Ridge északi oldaláról az ellenség szárnya mögé kerültek, s ennek segítségével foglalták el a magaslatot. Cherry Kearton így emlékezett vissza a német géppuskások elleni harcra:

A géppuskák azonban továbbra is bajosnak bizonyultak... noha időről időre megpillantottuk a kezelőiket, mikor (vélhetőleg mialatt fegyverük hűlt) előbújtak és  kiálltak cigarettázni a szirt tetejére a harcot nézve. Végül egyiküket lelőttük mialatt így könnyelműsködött és nem sokkal később embereink megkerülték őket és mindkét géppuskát kiiktatták a küzdelemből.

A kiiktatást (put out of action) valószínűleg mint elüldözést kell értelmezni itt, mert arról nincs feljegyzés, hogy a britek az ütközet folyamán bármikor géppuskákat zsákmányoltak volna.


Ezzel lehetővé vált a Gun Spur megrohamozása. Az EAR géppuskásai előretolt állásokat foglaltak el és közeli, hatásos tűzfedezetet nyújtottak a rohamhoz. A  Dutton hadnagy irányítása alatt harcoló 28. indiai hegyiüteg tüzérei is értő kézzel puhították a német ellenállást, különös figyelmet fordítva a géppuskaállások élni nem hagyására. A döntő fölényű tűzerőt így sikerült a Gun Spur-ön és az Arab Ridge keleti lankáin érvényesíteni. A 3KAR azt a parancsot kapta, hogy segítsen kimozdítani a holtpontról a RF katyuba került támadását, de maga különösebb ellenséges hátráltatás nélkül is elakadt. Ahonnét ugyanis ők kísérelték meg a támadást, a Fusiliers Knoll-tól keletre eső lapályon, ott végig a partig mocsaras nádas húzódott, amin egyszerűen nem sikerült átevickélniük. A támadás ékét  így a 2LNL két Driscoll alá beosztott szakasza képezte; nyomukban felhágott a magaslatra a Royal Fusiliers, és szintén ők ezzel egyidőben bevették a Fusiliers Knollt.

Napnyugtával Stewart megállította egységeit ott, ahol azok éppen voltak, hogy éjszakára berendezkedjenek. A korábbi, indiai katonákkal kapcsolatos negatív tapasztalatok miatt fontos szerepet nem kapó pandzsábiak duplaszázada egy óriási vargabetűt leírva az Arab Ridge-et megjárva a Guns Spur-ön kötöttek ki. Szintén itt foglaltak állást a 28. indiai hegyiüteg ágyúi és a 26. British Field Ambulance szanitécei. A Faridkot Sappers and Miners utászainak fele és a Bombay Sappers and Miners hídászai a Fusilier Knoll-on éjszakáztak (másik felük meg a hajókon), közösen a szintén ide hozott egy szál géppuska kezelőcsapatával, melyet a 2LNL a Karwazi Hill-en hagyott biztosításnak. A Fusiliers Knoll-tól a partig húzódó szakaszt a 3KAR szétszórt csapatai őrizték. A 3KAR partraszállásának helyén a főhadiszállás lett berendezve, illetve ide húzódott a 22. Indian Clearing Hospital tábori kórháza (C szekció). Az általuk ellátott sebesülteket a RUSINGA-ra szállították, mely kórházhajóként is működött.

A napvilág utolsó lobbanásait a Schutztruppe C73-as tábori lövege búcsúztatta, melyet ökrökkel vontattak fel a folyótorkolat közeléből. A vöröskeresztes lobogót felhúzó protestáns misszió templomától kb. 50 méterre keletre állást foglaltak és jóészakát kívánva megszórták a Gun Spur tetejét náhány lövéssel. Sokat nem tudtak ártani, mert közvetlen ezután beállt a sötétség.

Turner közlegény, a 25RF katonája naplójában azt írta az éjjelről:

... a hajókon levő 15 fontos ágyúk fedezték a partraszállást, nagyon szép vidéken kötöttünk ki, s aztán felmásztunk egy nagyon meredek hegyoldalon, banánültetvények között. Mihelyt a banánok közül kiértünk, keményen harcba kezdtünk és sötétedésig elfoglaltuk azt az állást, melyet Fusiliers Knollnak neveztek el. Számos járőrt kiküldve pihenni készültünk, de sok pihenésről aztán nem lehetett szó, mert egész éjszaka lőttek és bombáztak minket.

Az első vonalban levő csapatok nem szanatóriumi körülmények között töltötték az éjszakát. A Fusilier Knoll állapotairól Selous később így írt:

5 óra körül teljes erővel benyomultunk a magaslat alatti völgybe és ráment az egész nap, hogy biztosítsuk. Át kellett kelnünk egy kis folyóval kettészelt ingoványon, mely derékon jóval felül ért. Ezt leküzdve elfoglaltunk két sziklát, melyről az ellenséget elüldöztük nem sokkal a sötétedés beköszönte előtt. [...] Nagyon nehéz napunk volt, egy falat nem sok, annyit sem ettünk és a hajókról való kiszállás előtt egy csésze kávét sem tudtunk inni. Az ellátmányt kiküldték utánunk a partra, de mi abból semmit sem láttunk. [...] Legtöbb katonánk azt hiszem nagyon kimerült volt. [...] Rémes éjszakát szenvedtünk végig. Harmat szitált és csontig hatolóan hideg lett, olyan hideg, hogy nem tudtunk aludni.

 Stewart összesítése szerint az első napi veszteség 4 halott és 13 sebesült volt (ketten később szintén meghaltak).

folyt. köv.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr482316402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Viharkabát 2010.10.22. 21:50:35

Köszönöm, igényes (amint azt Tőled megszokhattuk). Valami azt súgja, hogy ez csak az első rész, bár ezt nem tüntetted fel a címben. Egy átnézeti térképnek Bukobáról azért hasznát vettem volna (bár úgy hiszem, ez nem rajtad múlt). A műveleti térképen be lehetett volna jelölni a lápos területeket (a bevált vízszintes szaggatott vonalazással), ennek hiányában én úgy látom, hogy balszárnyról célszerűbb lett volna az átkarolás (ami persze akadémikus okoskodás - az,nem csak annak tűnik).
A keretes rész kapcsán: a rendfokozatot valószínűleg elüthetted, sergeant nem serjeant, és igazad van a század szolgálatvezetői (magyar terminológia szerint) beosztása törzsőrmester.
Még egyszer gratulálok!

Hajrá777 2010.10.23. 06:29:29

"A War Office a józan ész teljes mellőzése jegyében megszült javaslatot elutasította."

Driscol alezredesnek ugyanis a AR OFFICE-el ellentétben nem csak fogalma de kő kemény tapasztalata volt azzal kapcsolatban hogy egy egész hadosztályt is hogyan tud megbénítani akár csak egy századnyi gyorsan mozgó terepet ismerő és a helyi lakosság által támogatott gerilla csapat.

A AR OFFICE ben mint oly sokszor a történelemben olyan megöregedett főtisztek tbk-k ültek akik a rég múlt háborúit a fiatalságuk háborúit akarták az új megváltozott világban megvívni.

Sajna ez sokszor ma sincs másként.

sierrahun 2010.10.23. 10:41:46

@Viharkabát: köszönöm az elismerést.
A második rész nemsokára jön.

Ami a serjeant-ot illeti, az jó. Úgy tűnik, hogy a briteknél vannak bizonyos ezredek, ahol ezt a fajta, tradicionálisnak tűnő írásmódot alkalmazzák, mind a mai napig. Ha jól értem ez az ezred saját döntése. Én a quartermasterben voltam/vagyok bizonytalan. A szolgálatvezető szerinted frappánsabb, mint a raktáros?

sierrahun 2010.10.23. 10:58:35

@Viharkabát: Ja, igen, ami a térképet illeti. Sajnos szerintem ilyen nem maradt fenn. Van egy másik térképem is, a következő részben majd berakom, de az úgyszólván járhatatlan mocsárra az sem tér ki. Ha manapság ránéz az ember Bukuba térképére, akkor a jelzett részeket belakták, az akkori vidék szerkezete már nem ismerhető fel a maiban, házak mindenhol.

Szerintem a döntés indoka egyrészt a mocsár volt, de ennél talán többet nyomott a latban, hogy a magaslatokat mindenképpen el akarták foglalni. Egyrészt, hogy áttekintést nyerjenek az ellenség mozdulatairól és az ütközet általános folyásáról, másrészt, hogy a tüzérséget oda telepítsék és amennyiben a németeknek is van tüzérsége, akkor attól pedig a kedvező állások használatát - ronda anglicizmussal - megtagadják.

Továbbá tartani lehetett tőle, hogy északról, a Kagera-folyó irányából esetleg további német erők akarnak majd beavatkozni, ezért kellett egy ezt is biztosító északi megfigyelőpontrendszer.

Minorkavidor 2010.10.23. 16:28:42

Mivel itt most a téma ismeretlen nekem, ezért csak annyit mondok: második rész rendel!

A jövő heti folytatásban bízva: További jó munkát!

anr96 2010.10.24. 21:23:35

Írsz könyvet is vagy már írtál? Biztos vevő vagyok...

Cs 2010.10.25. 16:43:04

A quartermaster-ra talán jobban illene a szállásmester. Jó a szolgálatvezető, de ez talán jobban passzol a korral.

janos900 2010.10.26. 20:33:58

Gratula a poszthoz, a szokasos magas szinvonal.
Ez a F. Selous Cortney egy igazi impozans karaktere a korszaknak. Allain Quatarmein alakjat rola mintaztak lasd a hasonlo cimu konyvek es filmek, valamint Sean Connery alakitasa a Legacy of the extraordinary Gentlemens cimu filmben. Ezen kivul Wilbur Smith del-afrikai iro is felhasznalta a csaladjat mintanak a regenyfolyamahoz az alcime is Courtneys.(Langolo part, Harag stb.) Az Ifju Indiana Jones sorozatban is feltunik az alakja az Afrikas reszekben, de itt valodi tortenelmi szereplokent.

sierrahun 2010.10.27. 21:19:39

@Minorkavidor: péntekre remélem készen leszek.

sierrahun 2010.10.27. 21:20:27

@anr96: :))) Nem, még a világon semmit nem írtam, de ha már ennyit összefirkáltam, akkor lassan kellene.

sierrahun 2010.10.27. 21:21:03

@Cs: kösz, mindjárt átírom akkor.