2010.09.24. 18:00
Így írtak Anonymusról
 |
| Anonymus szobra a Városligetben |
Ki volt Anonymus? A kérdéssel foglalkozó történészek száma lassan meghaladja a magyar Parlament képviselőinek a számát, a róla írt művek pedig egész könyvszekrényeket töltenének meg. A Névtelen Jegyzőt és művét is sok jelzővel illették, volt már hamisító, de volt már a magyar történelem ősi, tiszta forrása is. Megpróbáljuk számba venni, hogy feltalálása óta ki milyen elméletet fogalmazott meg Magyarországon a Gesta Hungarorumról és szerzőjéről.
A kódex és az első kiadások
 |
| A Gesta Hungarorum első oldala (a kódex második lapja) |
Tulajdonképpen szerencsés dolga van annak, aki át akarja tekinteni az Anonymus-kérdés szakirodalmát, hiszen erre már ketten is vállalkoztak. Csapodi Csaba (Az Anonymus-kérdés története. Budapest 1978. Gyorsuló idő sorozat) a nagyközönség számára írt, közkönyvtárakban is elérhető összefoglalója talán ismertebb a Töriblog olvasói előtt. Csapodi, noha deklaráltan nem tartozik a téma szakértői közé, mégis élvezhetően, olykor kissé szatirikusan mutatja be egymás után a különböző véglegesnek szánt megoldásokat. A másik összefoglalót Thoroczkay Gábor készítette el a szűkebb szakma számára, a Fons folyóirat 1994/2-es és 1995/2-es számában. Elődjével szemben ez a munka már lábjegyzetelt, és az 1993-ig megírt Anonymus-szal kapcsolatos munkákkal egészíti ki Csapodi könyvét. A két munka között az is fontos különbséget jelent, hogy míg előbbi időrendi sorrendben halad végig a különböző elméleteken, utóbbi inkább tematikus felosztást választ. Bírálói ezt, és a különböző nézetek nem kellő súlyozását rótták fel, részletesebben kifejtett olyan elképzeléseket, amelyeket a medievisztikusok nem fogadtak be. Ezen íráshoz mind az ő, mind pedig Thoroczkay Gábor munkáját is felhasználtuk.
Maga a mű, a Gesta Hungarorum egy alig 48 oldalas, 24 levél terjedelmű pergamenre írt kódex. Az első oldala üres, majd a következő oldalon így kezdődik: „Incipit prologus in gesta hungarorum”, és a mindenki által jól ismert sorokkal folytatódik: „Pdictus magister ac quondam bone memoriae bele regis Hungariae notarius”. A Pdictus-nak alapvetően két feloldása létezik: egyfelől jelentheti a praedictus rövidítését (előbb mondott, fent nevezett). A másik feloldás pedig P. dictus magister, azaz mesternek mondott P. A mondat pedig azzal folytatódik, hogy Béla király jegyzőjének nevezi magát. A probléma persze az, hogy Magyarországon négy Béla nevű király is uralkodott, így sokkal közelebb ez a megnevezés nem vitt senkit Anonymus munkájának keletkezési idejéhez. A továbbiakban megemlíti N.-t, aki legkedvesebb barátjaként és egykori iskolatársaként mutat be.
A kódex ma Budapesten van, az Országos Széchenyi Könyvtárban, de eredetileg Bécsben találták meg. Nem tudjuk azonban azt, hogy hogyan és mi módon került a bécsi könyvtárba. Egyes elképzelések szerint 1665-ben, a tiroli Habsburgok innsbrucki könyvtárából került át, csakhogy Jakubovich Emil, a téma kiváló kutatója, kimutatta, hogy ez lehetetlen. A kódex első üres oldalán ugyanis a császári könyvtár könyvtárosának, Tengnagelnak a kézírásával szerepel, hogy Historia Hungariae de VII primis ducibus, autore Belae Regis Notarii. Tengnagel 1636-ban halt meg, tehát ekkor már a könyvtárban volt Anonymus gesztája. A császári könyvtár 1602-10 között készült kézírásos katalógusában azonban még nem szerepel. Sajnos fogalmunk sincs, hogy a bécsi könyvtárba hogyan, és kitől jutott el Anonymus a leggyakrabban feltételezett XIII. századi megírását követően.
Az 1665-ös dátum azért merült fel, mert első említése 1666-ból származik. Peter Lambeck könyvtáros egy útleírásban említi meg. Magyarországon először Czvittinger Dávid említi meg 1711-ben. Először mégis 1746-ban adja ki Schwandtner János Bécsben, Bél Mátyás előszavával. Bél szerint a szerző egyértelműen egyházi személy lehetett, de stílusából nem következtethetünk keletkezésének idejére. A négy Béla királyunk közül I. Bélát tartja a legkevésbé valószínűnek, és IV. Béla mellett teszi le a voksot, mondván, hogy a gloriosissimus jelző a „második honalapításhoz” köthető. Bél Mátyás szerint ennél pontosabb eredményre sosem lehet majd jutni. A kiadást követően a könyvet újra és újra kiadták. A siker érthető volt, hiszen a XVIII. században még nem volt ismeretes sem a Képes Krónika, sem pedig Kézai Simon krónikája. 1747-ben Kassán és Kolozsvárott adták ki, majd további kiadásokra került sor. 1790-ben adták ki először magyarul, Letenyei János jóvoltából, nála fordul elő először az Anonymus kifejezés is. 1799-ben Mándy Iván adja ki Debrecenben, aki először próbálta meg azonosítani a szerzőt egy Csanád nevű jegyzőben, akit I. Bélához kötött.
Az első elméletek és az első viták
 |
| Pray György |
Kollár Ferenc Ádám, aki Mária Terézia alatt a Bécsi Udvari Könyvtár igazgatója volt, a kódex tanulmányozása után vitába szállt Schwandtnerrel, és szerinte nem tartható a kódex első szavának ’praedictus’ feloldása, hanem a helyes olvasat ’P dictus’. A geszta szerzője ugyanis a ’praedictus vero’ kifejezést használja az ’előbb említett’ megfelelőjeként, márpedig a kezdő szövegben nincs ’vero’. Sőt, a kódexben sehol sincs rövidítve a praedictus, miért éppen az elején tenné ezt a szerző? Kollár a Gesta Hungarorumot IV. Béla idejére teszi, mert a prológusban hivatkozott Dares Phrygius nem régebbi a XII. századnál. A szerzőt pedig Péter aradi préposttal azonosítja, akit IV. Béla okleveleiből ismerhetünk. Később azonban megváltoztatta véleményét, és inkább III. Béla korába helyezi a Névtelen Jegyzőt. Kollár szerint a vérszerződés pontjaiban található meg a magyar közjog leghitelesebb eredete.
Pray György a Bélák közül szintén IV. Bélára gondol. Dares Phrygiust ismeretével érvel ő is, továbbá azzal, hogy a Névtelen Rácországról szól, az viszont csak II. András alatt alakul hercegséggé. Zágráb várának említése pedig IV. Béla idejébe helyezi a művet, hiszen az ottani várat csak ő építette fel. Pray ugyanakkor elveti Péter aradi prépostot, mint szerzőjelöltet, mert ő István ifjabb király területén működött, vagyis nem lehetett IV. Béla környezetének tagja. Az ő jelöltje Pál pozsonyi prépost, IV. Béla alkancellárja volt.
Katona István ezzel szemben úgy vélte, hogy Anonymus nem lehet fiatalabb a XII. század végénél. Dares Phrygiust ugyanis már ismerték akkor, viszont Anonymus a Csanád nevet ’Sunad’ alakban írta, ez pedig a XIII. században már nem volt szokásban, akkor ugyanis ch-val vagy c-vel írták már ezt a nevet. Későbbi vitáiban már III. Béla korában keresi P. mestert (ő is ezt a feloldást fogadta el), és egy 1181-es oklevélben említett P. Ultrasilvanus episcopus névvel, vagyis P. erdélyi püspökkel azonosítja a Gesta Hungarorum szerzőjét.
Anonymus nem csak a magyar, hanem a nemzetiségi és a külföldi történetírók figyelmét is felkeltette. Szklenár György pozsonyi pap Katona Istvánnal folytatott olykor igen személyeskedő hangvételű vitát. Ő, mint a Nagy-Morva Birodalom lelkes kutatója, úgy vélte, hogy a morvák magukénak tudták az egész Duna-Tisza-közét, és Erdélyt is. Mivel ez Anonymusban nem olvasható, ezért azt a következtetést vonta le, hogy Anonymus hazudik. A román történetírás számára ugyanakkor kapóra jött Anonymus, hiszen így igazolva látták végre egy történeti forrás által is azt, hogy ők már a honfoglalás előtt is ott éltek Erdélyben. (Erre alapoztak egy 1791-ben Iasiban megjelent röpiratot, amely szerint a románok baráti alapon hűséget esküdtek Tuhutum vezérnek, ezért helyük van az erdélyi három politikai nemzet mellett.) Az erdélyi szászok, valamint a német és cseh történetírás azonban kezdetektől fogva ellenségesen viszonyult Anonymushoz. (Nem csoda, hiszen Anonymus szerint a magyarok előbb voltak a Kárpát-medencében, mint a németek). Kritikai megközelítésük helyességét erősen tompította a nemzeti elfogultság. Büdinger szerint Anonymus bátran tűzbevethető, Schlözer egy „ostoba barát őrült fecsegésének tartotta”, Palacky szerint pedig csak a hamis nacionalizmus akarja megmenti Anonymust, tudományosan ugyanis semmi értéke nincsen.
Ennek a nemzeti versengésnek az lett a vége, hogy a magyar történettudomány nemzeti alapon sokáig teljesen hitelesnek fogadta el Anonymust, félredobva a valós kritikai megjegyzéseket, míg a külföldi történetírásban a hiperkritikus hozzáállás terjedt el, anélkül, hogy a Gesta Hungarorum valós forrásértékét felismerték volna.
Cornides Dániel összefoglalása
 |
| Az egyetemi könyvtár épülete Budán |
Bél Mátyás tanítványa Cornides Dániel, aki az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt, a Vindiciae anonymi Bele regis notarii c. terjedelmes munkájában foglalta össze a különböző korok melletti érveket. Műve olyannyira alapos volt, hogy (kis túlzással) a későbbi történészek alig vetettek fel olyan érvet, amellyel ő ne foglalkozott volna. Ő maga már nem érte meg művének kiadását, az ugyanis csak a halála után jelen meg nyomtatásban.
Cornides a kódexet, annak latin helyesírását és rövidítéseit a XIII. század végére, XIV. század elejére teszi. Mint írja, nem autográf írás, azaz nem a szerző írta, amire helyesírási hibák utalnak, a másoló valószínűleg külföldi lehetett. A kódex szövege szerinte csonka: a szerző ugyanis azt írja, hogy megírja a magyar királyok és nemesek genealógiáját, de csak a vezéreké van meg, míg a kódex végéről hiányzik az explicit (vége van) formula.
I. Béla jegyzője azért lehetett, mert nem adja meg, hogy melyik Béláról van szó, de Cornides ezt azzal cáfolja, hogy sem a későbbi oklevelek sem pedig Rogerius Siralmas éneke nem nevezi meg, hogy hányadik Béláról szól. A kézirat csonka mivolta pedig azt az érvet is elejti I. Béla mellett, hogy a gesztában leírt eseményekre történő utalás csak az I. Béláig megtörtént eseményekre vonatkoznak. Kizárható továbbá azért is, mert Szent Istvánról azt írja, hogy „a szentek katalógusába fölvétetett”, ami pedig csak I. Béla után, 1083-ban történt meg, a szent királyokra történő utalás pedig Szent László szentté avatását is magába foglalhatja. A szerző következetesen Hungáriát ír, márpedig ez az írásmód csak II. István óta volt gyakorlatban. A Peturgoz erdő neve is körjelző, mert más krónikák szerint az erdő Könyves Kálmán idején kapta ezt a nevet, amikor ott esett el Péter dalmát király. Utolsó érve I. Béla ellen pedig az volt, hogy okleveleiben Adalbertként szerepel, és nem Béla néven.
IV. Bélát szintén határozottan kizárja a lehetséges jelöltek közül. Ennek egyik oka, hogy Anonymus szerepelteti a kunokat a Gesta Hungarorumban, de a IV. Béla alatt Kötöny vezetésével betelepült kunokról nem szól egy szót sem. Nem utal a tatárjárásra sem, egyetlen városnál vagy várnál sem. Anonymus továbbá megemlíti a „Carinthtinorum Moroanensium fines” helynevet, amely a Mura neve alapján Stájerországot rejheti, és amelyről azt írja, hogy műve megírásakor is a magyarok birtoka volt. Stájerországról azonban V. István lemondott 1271-ben, Anonymus mint IV. Béla volt jegyzője tehát nem írhatta azt Stájerországról, hogy az a honfogalók utódai „mind a mai napig bírják”. Anonymus Erdélyt Terra ultra silvam”-nak nevezi, míg II. András után a bevett forma a Transilvania volt, az Ultrasilvania alak kiveszik. Anonymus Beszprémnek írja Veszprémet (utóbbi csak 1211-től van), és a románokat is Blachinak nevezi, pedig IV. Béla korában az elnevezésük Vlachi volt. A 'cs' hangot a kézirat másolója s betűvel jelöli, míg a XIII. századtól kezdve a jelölése már ch. Ellenérv Turda püspök, mint kortárs szerepeltetése, IV. Béla alatt ugyanis nem tudunk ilyen püspökről, pedig az ő korában valamennyi magyarországi püspök nevét ismerjük. Végül pedig Anonymus nem írhatta azt, hogy Budát hívják Attila városának, mivel ez a név Óbudára vonatkozott, a Buda névvel pedig a tatárjárás után már a Várhegyen épült fővárost illették, amit viszont soha nem hívtak Attila városának. Elveti Pray György érveit is: a rác fejedelemség ugyan tényleg II. András alatt jött létre, de a terület Rascia neve már ismert volt korábban is, továbbá IV. Béla a Zágráb melletti Mons Graeciensisen épített várat, vagyis attól még Zágráb vára létezhetett korábban is.
III. Béla mellett érvelt a két Béla közül azért, mert a notarius és a magister agazonum (főlovászmester) címe III. Béla előtt nem fordult elő, a románok csak III. Béla idején bukkannak föl, nem használatos a civitas kifejezés a két korábbi Béla idején, és III. Béla korára utal a szent királyok kifejezés is. Később azonban véleményét megváltoztatja, és II. Bélára gondol, mivel a murai karantán végek birtoklása békés időkre utal, márpedig III. Béla a területtel kapcsolatban vitában volt az osztrák hercegekkel. Cornides nem fogadja el sem a praedictus, sem pedig a P. dictus feloldását a kezdősznak, hanem egyszerű elírásnak tekinti, és Bdictusnak, azaz Benedictusnak olvassa. II. András idején ismert volt egy Benedek nevű kancellár, aki esetleg lehetett III. Béla jegyzője, míg II. Béla alatt ugyan nem ismerünk ilyen jegyzőt, de ennek az az oka, hogy az ő korából kevés oklevél maradt fent. A szerző által megnevezett N.-t venerabilis-nak titulálja, tehát egy magasabb rangot betöltő személy lehetett, talán egy püspök, vagy egy érsek. Anonymus biztosan magyar nyelvű volt, mert latin szövege tele van hungarizmusokkal (pl.: potuit contra stare – ellen tudott állni), használ magyar szavakat (áldomás, havas), és a helyneveket magyarból magyarázza a gesztaíró. Forrásként a Gesta hiteles, mert királyi jegyzőként jól értesültnek kellett lennie, adatai egyeznek a külföldi krónikákkal, így pl. a magyar források közül egyedül ő tudja, hogy Aba király keresztneve Sámuel volt. Hitelességét bizonyítja az is, hogy ismeri a vérszerződés pogány szokását.
További viták, és ötletek
 |
| Fejér György |
Cornides nagy összefoglalása nem nyugtatta meg az Anonymus-kérdés körül vitázó kutatókat. Fejér György, aki az Árpád-kor okleveleket kiadta, felhívta a figyelmet arra, hogy ’dictus magister’ formula egyik oklevélben sem található. Szerintem eredetileg Petrus magister állhatott ott, csak a másoló írt helyette P. magistert. Ő Mátyásban, Béla ifjabb király (1223-1235) jegyzőjében találta meg a maga Anonymusát. Vele szemben Bartal György visszatért a praedictus formulához, és IV. Béla korába helyezte Anonymust, noha ugyanazokkal az érvekkel, amelyeket Cornides már elvetett. Bartal viszont a murai karantánok helyett egyszerűen csak a Muraközre gondol, amit viszont a honfoglalástól kezdve mindig a magyar királyok birtokoltak.
A német történetírás továbbra is úgy vélte, hogy Anonymus egy meseíró, ezt a hagyományt folytatta Eduard Roesler is, 1860-ban kiadott munkájában, elvetve nem csak Anonymus, hanem minden magyar krónika hitelességét. Ez a fajta ellenséges hozzáállás Magyarországon azt eredményezte, hogy a kritikai történetírás háttérbe szorult, és a nemzeti érzésektől vezérelve Anonymus honfoglalásról szóló történetét egy az egyben átvették. Szabó Károly egy vitairatban válaszolt a német történészek kritikáira, de a forrást nem vizsgálta meg alaposan. Szalay László volt az első, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kutatás rossz úton jár, ha a negatív külföldi kritikákhoz igazodik.
A következő nagyobb összefoglalás Podhraczky József munkája, aki csaknem 400 oldalas művével az addigi legterjedelmesebb Anonymus-munkát alkotta meg 1861-ben. Fejér Györggyel szemben példákat hoz arra, hogy a P. dictus magister létező forma (pl. Magister dictus Cherba), tehát ezen az alapon nem lehet kizárni ezt az olvasatot. Sokakkal ellentétben II. Béla életébe tette a geszta megírását, ugyanis ő a quondam és a bonae memoriae fordítását jelen időben is értelmezhetőnek tartotta. I. Bélát a Peturgoz erdő miatt zárta ki, III., és IV. Bélát pedig a karantán végek említése miatt, ő ezt ugyanis Stájerországnak a Semmeringtől délre eső részével azonosította. Először veti föl a történészek között azt a tézist, hogy Anonymus valójában nem viselt vezető beosztású egyházi hivatalt, hanem csak közönséges notarius volt. A jelöltje pedig egy 1146-ban említett Péter nevű jegyző, de nem tekinti teljesen bizonyosnak az igazát, ugyanis később azt is írja, hogy mind P. mester, mind pedig a barátja N., névtelenek maradhatnak a megfelelő oklevelek hiányában.
A vitás nézeteket láva a pesti egyetem pályadíjat tűzött ki a kérdés tisztázására, amelynek koszorús díját Vass István, az MTA levelező tagja érte el. Vass István a bevezetőjében szintén felemlegeti „a hazánk nyugati határain túl elbízott viadorokat” akik „tömegesen és mind nagyobb erőkifejtéssel szállnak síkra őstörténetünkkel szemben”. Látható, hogy a nyugati írók által megsebzett nemzeti öntudat erősen befolyásolta Vasst pályamunkája megírásában. Szabó Károlyhoz csatlakozva I. Béla jegyzőjeként vélelmezi a Névtelent. A felhozott ellenérvek szerinte kevesek: a „szent királyok sora” nem feltétlenül jelez kanonizált szenteket, a Peturgoz erdő nem Péter dalmát király nevét viseli, hanem a román ’petra’ (kőszikla) és a szláv ’gor’ (hegy) szó összetételét. Béla pedig nem csak az Adalbert nevet használja, hiszen pl. a Tihanyi apátság alapítólevelében is mint Béla dux szerepel, tehát Anonymus is nevezhette így.
I. Béla mellett a következő érveket hozza fel: Anonymus magát a magyar nemzet első történetírójának vallja, márpedig tudunk arról, hogy létezett egy XII. századi krónika, ami elveszett, tehát Anonymusnak ezt megelőzően kellett működnie. Nyelvi tekintetben a Gesta megfelel a XI. században írt Pray-kódex nyelvezetének. (Ma már a Pray-kódexben található Halotti Beszédet a XII.-XIII. század fordulójára helyezik). A korai időpontra utal az, hogy Kézainál sokkal részletesebben írja le a honfoglalást, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Anonymusnak sokkal pontosabbak voltak az értesülései. Ráadásul Anonymus utalásokat tesz a különböző magyar királyokra is, de csak I. Béláig. Az általa említett N. pedig azonosítható lenne egy Miklós (Nicolaus) nevű püspökkel, aki kortársa volt I. Bélának.
Bár Vass István, saját bevallása szerint, kétségbevonhatatlanul azonosította Anonymust, az, hogy még további viták folytak a személyéről, nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy a végleges azonosításról korai volt beszélni. Posztunk következő részében ismertetjük a további vitákat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FunkTazmagora 2010.09.24. 22:46:10
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.09.25. 00:01:56
A kicsit hosszúra nyúlt, és nem tervezett nyári szünetnek végre, mostantól minden visszaáll a régi kerékvágásba. :)
Koopac 2010.09.25. 15:03:45
Azt sem értem, hogy ha a zágrábi vár említése IV. Béla utánra helyezi a cuccost, akkor miért van még vita arról, hogy esetleg mégis korábban volt. Ez nem egyértelmű?
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.09.25. 20:28:52
Ezek még zömmel XIX. századi vizsgálódások Anonymusról. :)
Vannak persze újabb eredmények is, de azokat nyilván a megfelelő időben fogom megírni a következő posztban.
Egyébként Zágrábot azért nem tekintették érvnek, mert nem bizonyítható az, hogy semmilyen vár nem volt előtte ott, IV. Béla ugyanis a Mons Greciensis-en emelte a várat. (Kicsit hasonló esetre gondolj, mint mondjuk az óbudai királyi vár, és a budai Várhegy viszonyára).
mig8 (törölt) 2010.09.25. 21:44:58
Úgy tudom, hogy izotópos vizsgálatokkal csak a kor nagyságrendjét lehet belőni. Mintha a Torinói lepelnél is egy kb két évszázados intervallumot jelöltek volna meg az izotópvizsgálat után.
De javítsatok ki, ha rosszul tudom.
NAR 2010.09.25. 23:38:35
Koopac 2010.09.26. 05:33:42
Koopac 2010.09.26. 05:37:08
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.09.26. 11:41:24
Ez ki is maradt a válaszomból. :)
Anonymus egy másolatban maradt ránk, így bármilyen vizsgálat, ami a kódex korát hivatott belőni, értelemszerűen csak a másolásra vonatkozhat.
The Impossible · http://innersilence.blog.hu/ 2010.09.26. 13:11:23
Érdekel a történelem, és iszonyatosan tetszik! Asszem, rendszeresen feljárogatok majd.
The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2010.09.26. 13:28:40
nyomasek_bobo · http://sopron.e-cafe.hu 2010.09.26. 23:47:28
Már nem azért, de ha a másoló tényleg elírta ezt a P betűt, ott törtem volna el a kezét azonnal, ha én vagyok a megbízója (gondolom, nem hobbiból másolta le :-). Persze csak akkor, ha eredetileg is ekkora iniciálé volt.
Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást!
Xebulon 2010.09.27. 01:02:51
poa ogapo 2010.10.02. 02:04:28
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.12.01. 16:05:21
Dehogynem... ennek tessen még utánanézni.
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.12.01. 17:39:31
Valóban. :)
17. századot akartam írni 18 .század helyett, de még úgy sem tökéletes a mondat. Köszönöm a figyelmeztetést.
G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.12.01. 17:52:23
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2010.12.01. 17:58:44
Bevallom terveztem egy posztot Kézai Simonról is, és annak bűvöletében maradt benn a szövegben a hibás megállapítás. De ígérem, át fogom írni, elvégre téves információkat nem szabad a neten hagyni. :)
kommentek