Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837) életének néhány szakasza, neveltetése, a dekabristákkal való szimpátiája, nőügyei, halála, gyilkosának személye (mert végsős soron előre megtervezett módon gyilkolta meg őt Georges Charles d'Anthès) ismertek, nem csak az irodalomszerető közönség, hanem a pletykára éhes 'nagyérdemű' előtt, mert úgy volt az régen is, ahogy most. Az is széles körben ismert, hogy egyik őse Péter szerencsenje volt (s itt hallani nagyapáról, dédapáról nem átszámolva az eltelt évtizedeket I. Pétertől I. Sándorig), egyáltalán mi az, hogy "szerecsenje". A mostani posztban mégis e témánál időzünk, kicsit körbejárva a dédapa származását, illetve azt, hogy a közte és a költő közötti további két generáció tagjai miképpen olvadtak fel az orosz arisztokrácia nemzedékeiben, s miképpen született meg a küllemre is enyhén negroid vonásokat mutató dédunoka, a költő, akit nőügyeiben jelentősen segített ez az 'egzotikus árnyalat'. S természetesen érintünk néhány történelmi eseményt Oroszországban, mert ez mégiscsak "Történelem mindenkinek".

Hastings ma,

és elhelyezkedése

Hastings vízválasztó. Na nem földrajzilag, hanem az angol történelem két korszaka között von igen éles határt. De csapjunk a lovak közé! Természetesen könyveket lehetne írni az angol történelem kora középkori szakaszáról, úgyhogy csak nagy vonalakban vázolnám fel az előzményeket. A Brit-szigeten az ötödik század elején jelentek meg az angolszász hódítók, akik a következő évszázadokban visszaszorították a kelta briteket a sziget nyugati sarkaiba (Walesbe, Cornwallba). Az angolszászok ugyanakkor nem "örülhettek" sokáig, mert a 9. század elején megjelentek arrafele a dán (viking) portyázók is. A következő időszak a dánok elleni küzdelem időszaka. Változó sikerű küzdelmek után a Kr. u. első ezredforduló idején ismét a dánok kezdtek felülkerekedni. Az angol király, II. (tanácstalan, v. gügye) Ethelred a viking sikerekre válaszul 1002 november 13-án, Szent Brice vértanúságának napján elrendelte minden dán megölését az országban. A korabeli technikai felszereltség mellett azért persze nem volt olyan egyszerű népirtani, de még így is meglehetősen sikeres volt a felhívás (leszámítva persze a dán többségű területeket, ahol nyilván nem próbálkoztak), és a vérfürdő során elhunyt Villásszakállú Sven norvég és dán király Gunhilde nevű nővére is. Ez az esemény megváltoztatta az angol-dán harcok jellegét. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a viking királyok pont ebben az időszakban kezdtek áttérni a keresztény hitre, úgyhogy az angoloknak nem kellett volna már túl sokat kibírniuk. Bár nézőpont kérdése, így sem jártak végeredményben rosszul.

A Medieval II Total War a már több kritikában is tárgyalt sorozat utolsó előtti része - mint ilyen ez sem újdonság - de (azon túl, hogy ezt is megkaptuk tesztelésre), ő is kapható ún. "arany kiadásban". Ez az alap játékot, és a Kingdoms nevű kiegészítőt tartalmazza, amely négy különálló témakört, ill. hadjáratot ölel fel. Mivel a korábbi kritikák során a sorozat tulajdonképpeni bemutatása elmaradt, ezért itt most egy kicsit bővebben kitérnénk erre is.
A Total War sorozat egy tipikus történelmi stratégia. Az egyes részek különböző történelmi időszakokban játszódnak, esetünkben a Medieval értelemszerűen a középkorban, pontosabban a késő középkorban játszódik.

Előző posztunkban részletesen foglalkoztunk Mátyás király származásával, és gyermekkorával, most pedig az uralkodóként eltöltött éveit vesszük számba. Mátyás uralkodását leginkább összeesküvések jellemezték, a király uralkodása során kénytelen volt folyamatosan lavírozni a különböző bárói családok között. Mátyásnak már a megválasztása is a bárói családok alkujának eredményeképpen jött létre.

Petőfi Sándor, a lánglelkű költő, a március 15-ei események egyik főszereplője, országos ismertsége és a haladás (polgári változások) híveinek szimpátiája ellenére 1848 június 15-én, napra pontosan három hónappal a pesti forradalom után az 1848-as első népképviseleti választáson, saját maga és az utókor számára talán meglepően, de a jelöltetés körülményeit és a választás menetét ismerők számára nem váratlanul "technikai vereséget" szenvedett a Jászkun Kerület szabadszállási körzetében Nagy Károly, a szabadszállási lelkész fia, módos redemptus, Kiskunlacháza főjegyzője ellenében.

Ennek okait tekintjük most át.

Feltételezem sokan várták már mai kritikánk tárgyát, a Tropico 3.-mat. Annak idején ugyanis a sorozat első része a maga nemében egyedi játék volt, és nem meglepő módon sokak kedvence lett. A Tropico ugyanis egy diktátorszimulátor. A történet lényege az, hogy egy karibi sziget "elnöke" vagyunk, és menedzselnünk kell az országunkat. Hogy hogyan, az rajtunk múlik. A játék sikerét jelentős részben az adta,  hogy egyedülálló hangulata volt, a latin zenéktől kezdve a spanyol akcentussal beszélő segédünkön keresztül a grafikai elemekig - de ugyanakkor igen komplex lehetőségeink voltak országunk (saját szánk íze szerinti) felvirágoztatására, vagy svájci bankszámlánk hizlalására, vagy mindkettőre. A sorozat második része némiképp kilóg a sorból, ugyanis ott egy kalózszigetet kellett működtetnünk (bevallom őszíntén, ezzel a résszel nem is játszottam). A most megjelent (és magyar nyelven is kapható) harmadik rész az elsőhöz tér vissza, a feladat ugyanaz, a játék is nagyrészt, csak kapott egy kis grafikai upgrade-t.

Dobó István koponyacsontja

Térjünk vissza a poszt elejére, Dobó gyerekkorára. Tarczay, aki megölte apját, emlékszünk, és Perényi. Dobó tehát már Ferdinánd pártján volt (lényegében 1541-től, Török Bálint elhurcolásától), mikor Perényi még Izabellában ill. a fiatal János Zsigmondban látta az országnak s saját magának leginkább megfelelő uralkodót. Végül Perényi is átáll majd Ferdinánd pártjára, ill. a börtönben megtörik, nem tudja támogatni Izabella törekvéseit (előtte hol ide áll, hol oda, leginkább úgy, hátha 'beesik' neki, magának a korona), s lám hálátlan az utókor, mert sokkal jobban jött ki a Dobó családdal folytatott birtokviszályból (persze, mert nagyobb birtokokkal, nagyobb befolyással indult. Az ő apja ugyanis 'el-nem-múló' érdemeket szerzett annak a Habsburg-Jagelló házassági szerződésnek a létrehozásában, amely biztosította a Habsburgok számára a nem szabad királyválasztáson, hanem örökség révén való folyamatos uralkodást, ill. legitimitást a magyar korona birtokaira).

1546 februárjában Ferdinánd megbízta a Perényiekkel az ismert birtokperek révén "perben, haragban" álló ruszkai Dobó család tagjai között addig önálló, jelentősebb katonai megbízásban nem részesített, de évtizedes katonai élete alapján arra alkalmasnak gondolt Dobó Istvánt, hogy Báthori András erdélyi vajda és Serédy Gáspár főkapitány (supremus. capitaneus partium regni Hungariae superiorum) által támogatottan foglalja vissza Perényi várnagytól Eger várát. Dobó meg is indult az észak-keleti végekről Eger felé, Patakig jutott, amikor a Serédyvel vitába keveredő Báthori András visszalépett, és a már csak Serédy által támogatott Dobó augusztusban Sárospataknál megveretett Perényi hívei által, akikhez még a Ferdinándtól elpártolt Bebek Ferenc is csatlakozott. Következő év februárjában (1547) Dobó csapatai ismét megjelentek Tokajnál, akkor már Báthori is csatlakozott, sőt a Ferdinánddal megbékélt Bebek is (mindez mutatja milyen törékeny volt a hatalom érvényesíthetősége!), ekkor viszont elégtelen zsoldellátmány miatt nem tudott, csak 100 lovast Eger alá vezetni júliusra (3,5 forint/fő/hó), így az elfoglalással felhagyott.
Kedvező fordulatot hozott viszont a következő év tavasza, mikor március 2-án Perényi börtönéből ugyan szabadultan, de a várost elhagyni nem tudván, meghalt. Özvegye egyezség után 1548. júliusában átadta a várat.

Az egri vár ma. A kép előterében az ún. Dobó bástya (Forrás: Civertan légifotók)

A következő játék, amely a támogatónk jóvoltából a kezünkbe jutott, a Grand Ages Rome nevű városépítős játék. Ismét a Római Birodalom korában vagyunk (ami azt illeti, ez népszerű témája a stratégiai játék-fejlesztőknek), de totális háború helyett most sim city-zhetünk. Persze ez sem egy eredeti ötlet, merthogy az elmúlt pár évben két ilyen tematikájú játék is megjelent: a Caesar 4, és a CivCity Rome, éppen ezért merészség volt a fejlesztőktől belefogni a játék megírásába. (Itt kell megjegyeznem, hogy a játék elméletileg már a harmadik része egy sorozatnak, igaz hozzám az első kettő nem jutott el, a fejlesztők meg nem ragaszkodtak az újabb részek azonos elnevezéséhez - ennek is meg lehetett az oka, a produktumot látva el is tudom képzelni mi volt az). Önmagában egyébként nem lenne gond egy ókori Sim City-vel, a gond azzal van, hogy jól megírni egy ilyet nem egyszerű, és ez az egyébként bolgár Haemimont nevű csapatnak nem is sikerült.

Azután, hogy az 1. részben bepillantottunk a XVI. századi birtokrendszer 'szövevényes' világába, ebben a részben konkrétan áttérünk Dobó István, és a ruszkai Dobók életútja áttekintésére. 

Kályhacsempe töredékek a Dobó-család címerével, 16. század második fele Sárospatak-vár

A Pálóczi-örökség

A ruszkai Dobók első vármegyei szintű említése a XIII. századra datálható. A legrégibb ismert oklevél 1276-ból származik (V. István), ebben az Ung vármegyei Chepel birtokát kapja meg első ismert ősük, bizonyos Pánky Gergely Jakab nevű fia, aki később több birtokot is szerez, immár III. László idején. Gyermekei 1311-ben 170 márkáért vették meg az Ung vármegyei Ruszka falut, onnantól (akkori írásmód szerint Rwzka-iként) ez az előnevük. Dobóruszka a prédikátum névadója ma Szlovákiában van, közel az ukrán határhoz (a vagyont 1335-ben osztották meg a Pálócziakról már levált ruszkaiak, Dobó és Bátor nevű őseik leszármazottai.)

Dobó Istvánt, az egri hőst, a vitézségből példát adó embert jól ismerjük, de volt Dobó Istvánnak egy másik arca. Az elhivatott (egyesek szerint gátlástalan) birtokszerzőé. Más szempontból viszont "csak a jogos örökségét igyekezett visszaszerezni". E háromrészes poszt Dobó István eme másik arcát, a családi örökségért folytatott - egyéni becsvágy által vezérelt - 'ádáz küzdelemben' feltárulkozó orcáját kívánja megvilágítani, XVI. sz-i birtokviszályok történelmi hátterében. Kevesebb lesz benne a várkatonai vitézség, annál több a pereskedés, erőszakos foglalás, az új szerzeményekért folytatott (kimenetelében mégiscsak halálos) harc. Megismerjük a család eredetét, örökségét, Dobó István sorsának 'igazi' megrontóját, a ruszkai Dobók évszázados küzdelmét (többek között) a Perényiekkel, valamint fény derül néhány kevésbé ismert rokoni kapcsolatra, többek között, hogy kije volt Balassi Bálint Bocskai Istvánnak, s hogy miért beszélünk erről a Dobók kapcsán.

Önálló kritika rovatunk első tárgya egy "régiség", a Rome Total War nevű játék. Két (három) fő oka van annak, hogy ő került sorra: Egyrészt, ez egy olyan játék, amit érdemes kipróbálni. Másrészt, az idén jelent meg az Anthology, amely az alap verziót, és a két kiegészítőt is tartalmazza. Harmadrészt, mert kaptunk a terjesztőtől egy gyári példányt. :)
A Total War sorozatot valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni. A játék menete két fő részből áll, egyrészt egy körökre osztott stratégiai térképen zajló viszonylag egyszerű menedzsmentről, másrészt (és ez a fontosabb) pedig a csaták valós idejű lejátszásáról. A sorozat rajongói főleg az utóbbi miatt kedvelik a sorozat tagjait, de a hozzám hasonló, főleg menedzselést, és nem pedig a harcot kedvelő játékosok számára is nyújt kihívást. A játék kezelése viszonylag egyszerű, erre most nem is térnék ki, a játékot nem ismerők számára remélem, meggyőző lesz a néhány beillesztett screenshot.

Írásunk befejező részében a Kr. e. 311-ben megszületett átmeneti békétől egészen a középiskolai tankönyvekben emlegetett három állam (az Antigonidák Makedóniája, a Szeleukidák hatalmas birodalma, és a Ptolemaidák Egyiptomának) kialakulásáig. A Kr. e. 311-es béke, amelyet Antigonosz, és fia, Demetriosz kötött Kasszandrosszal, Lüszimakhosszal, és Ptolemaiosszal, nem rendelkezett Szeleukosz státuszáról.

Szeleukosz Keleten

Szeleukosz még a békekötés előtt, Kr. e. 312-ben a Ptolemaiosztól kapott sereggel elfoglalta Babilóniát, és a főhadiszállását Babilonban alakította ki. Mivel ez a terület korábban is az ő uralma alatt állt, és a helyére Antigonosz által kinevezett szatrapa, az indiai Peithón elesett a Kr. e. 312-ben Demetriosz ellen vívott gázai csatában, ezért eleinte nem találkozott komoly ellenállással. Antigonosz azonban még a béke megkötése előtt úgy döntött, hogy rendezi a keleti helyzetet, ezért utasította Média, és Aria két szatrapáját, Nikanórt, és Euagóraszt, hogy számoljanak le Szeleukosszal. Szeleukosznak mindössze háromezer gyalogosa, és négyszáz lovasa volt, amelyeket még Ptolemaiosztól kapott, azonban a bekövetkező konfliktusban igen rátermett hadvezérnek bizonyult, ami miatt joggal adták neki a Nikatór (Győzedelmes) melléknevet. A szatrapák serege gyorsan eljutott a Tigris folyóhoz, és Szeleukosz nem tudott a lényegesen kisebb erőivel nyílt csatába bonyolódni, azonban elérte, hogy a két kormányzó zsoldosai kisebb csoportokban átálljanak az ő seregébe, majd a Tigris folyó közelében éjszaka rajtaütött ellenfelein, és legyőzte őket. Nikanór elesett a csatában.

A casablancai konferencia

1943. januárjában, a casablancai konferencián döntöttek úgy a szövetséges hatalmak, hogy az eddig elért sikereiket kiterjesztik, és megnyitják a második európai frontot. Ernest King tengernagy, az amerikai haditengerészet főparancsnoka hiába érvelt a francia front mellett, saját politikai vezetői sem támogatták ezt a lehetőséget – végül kompromisszumos döntés született: a brit vezérkar és Churchill erőteljes lobbitevékenységének köszönhetően egyelőre nem a francia területeket, hanem inkább a tengelyhatalmak legkevésbé védett és legnagyobb szakaszon támadható részét, Olaszországot választották, a kontinentális front megnyitását pedig 1944-re halasztották.

Amerikai politikai szempontból végül is mindegy volt, hogy katonái hol harcolnak, Dél-Európában vagy Normandiában – de az amerikai vezetési törzs hamar észlelte, hogy vannak némi előre nem tervezett hiányosságaik a déli fronton: a Földközi-tenger irányába mutatott eddigi stratégiai érdektelenségük azzal járt, hogy gyakorlatilag semmiféle használható információjuk nem volt a térségről. Hírszerzési szempontból Szicília fehér folt volt az amerikai katonai térképeken, és ezen gyorsan csak egy módon javíthattak: a maffia segítségével...

Kedves Olvasóközönségünk!

Először is nagyon örülünk annak, hogy egyre többen olvastok minket, és annak is, hogy már olyan helyeken is hivatkoznak ránk, amelyek a magyar média komoly tényezőinek számítanak, vagy éppen a szakma fontos képviselői (Index, Heti válasz, vagy éppen a Történelemtanárok Egyesülete). De most nem ezért írok röviden. 

Kaptunk egy felkérést, hogy írjunk kritikákat számítógépes játékokról, és némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk. A blogon eddig is jelentek meg kritikák történelmi vonatkozású játékokról, és az ezekre érkezett reakciók alapján azt látjuk, hogy a történelem iránt érdeklődők játszani is szoktak :) - tehát erre mindenképpen van igény.

Nem akarunk persze gamerbloggá válni, a fő profil megmarad, és nem fogja a történelmet az új rovat háttérbe szorítani - ezért az új rovat szombatonként fog posztokkal jelentkezni. A szokásos hétfő, és csütörtök 18:00 órás frissülés megmarad, emellett fog a kritika rovat szombatonként, szintén 18:00 órától frissülni - még az sem biztos, hogy minden héten. Akit tehát mindez nem érdekel, azok a szombati frissülést nyugodtan kihagyhatják. :)

Mikről lesz szó: a merítés némiképp ki fog bővülni, tehát bekerülhetnek kevéssé történelmi vonatkozású játékok, és már nem annyira új játékok is, ez utóbbiak abból az indíttatásból, hogy elképzelhető, hogy még sokan nem ismerik őket.

Tehát akkor a jövő héttől számíthattok szombati frissülésre is.