Az úzok az oguz törzsszövetség tagjai voltak. Ez így valószínűleg nem túl sok információ az átlagolvasó számára, hacsak nem maga is sztyeppei nép rajongó (én egyébként nem vagyok az, csak érdekelt a téma hajdanán. Bizánc szerintem sokkal izgalmasabb, vagy éppen az ókor :). Nos, anélkül, hogy komolyabban elkezdenék regélni egy olyan témában, amelyhez én sem értek tökéletesen, a történetünk kezdetén a türk birodalom létrejöttének idejében vagyunk. A türkök a 6-8. század között hoztak létre egy nomád birodalmat Belső- és Közép-Ázsiában, és egyébként Bizánc szövetségesei voltak egyes, a Szasszanida Perzsia ellen viselt háborúik idején. Az oguzok ennek a türk birodalomnak az északkeleti vidékén, a mai Északnyugat-Mongóliában éltek. Bár a türkök többször leverték őket, mégis viszonylag függetlenül tették a dolgukat, majd a türk birodalom hanyatlásakor délnyugat felé vándoroltak, és így érkeztek meg a besenyők, és más népek szomszédságába.
Namost ezek az oguzok még nem az úzok. Ezek az oguzok ugyanis nagyjából a 9. században (a besenyők elzavarása után) Közép-Ázsia északi részének uraivá váltak. A tőlük délre elterülő muszlim hatalmak hatására jelentős részük át is tért az iszlám hitre, és nem sokkal később a Kaszpi-tengertől délre fognak megjelenni, az egyik törzsük kimondottan nagy szerepet fog majd játszani, őket hívják szeldzsukoknak. Ez is egy szép hosszú (Bizánc-kedvelőknek nem szép) történet lenne, de minket most ez nem érdekel, mert ezeknek a törzseknek a túlnyomó többsége nem jutott el a sztyeppevidék európai részére. Vannak azonban kivételek, őket nevezzük úzoknak. Az oguz törzsek kisebb része ugyanis észak felé vette az irányt. Az úzok tehát a Közel-Keletet meghódító, majd Anatóliát, és Azerbajdzsánt (vagy ahogy megjelenésük előtt hívták: Atropatene-t) benépesítő törökök elég közeli rokonai.

Az úzok további tevékenységét a besenyőkhöz hasonlatosan a szomszédaik befolyásolták. Testvéreik a 11. században elkezdték meghódítani a Közel-Keletet, így Közép-Ázsia északi részén a kipcsak-kimek törzsek váltak a legerősebb törzsszövetséggé. A besenyőket az úzok még az ő segítségükkel kényszerítették továbbhaladásra Etelköz felé, területeiket pedig saját használatba vették. Ekkor a Don és az Aral-tó közötti területeket oguz sztyeppének is nevezték, meglehetősen nagy területet uraltak ugyanis.  A 11. század közepén viszont nekik is kevés lett a hely az Aral-tó és a Don között, és megindultak nyugat felé - nem egészen önként, hanem a kunok noszogatására.
Szemben szeldzsuk rokonaikkal, az úzok alapvetően csak epizódszerepet játszottak a sztyeppe történetében. Ugyanis, amikor Kelet-Európába értek, már kissé feltorlódtak arrafele a népek. Sajátos módon pont ők kerültek a cintányér két fedele közé: nem voltak ahhoz elég erősek, hogy a besenyőket megverjék, és közben természetesen a kunok is szorították őket nyugat felé. A besenyőket persze kimozdították a területeikről, de miután azok lepattantak Magyarországról, és Bizáncról is, gyakorlatilag mindkettő törzsszövetséget megsemmisítette az előbb említett két királyság, az orosz fejedelemségek, és a kunok. Vagyis a kunokhoz, és a besenyőkhöz képest az úzoknak nem jutott túl sok szerep a magyar történelem formálásában.
A 11. század közepétől, miután megjelentek a besenyők szállásterületén, a sorsuk is viszonylag szorosan összefonódott velük: jelentős részük bizánci területen telepedett le, kisebb részüket a kunok alávetették, illetve az orosz fejedelmek szolgálatába álltak (akik tork néven is ismerik őket, ez a kifejezés valószínűleg a türk szóból ered). Ez tehát egy elég rövid kis poszt lesz, merthogy a történetünk itt nagyjából véget is ér.

Az úzok Magyarországon

Magyarország közvetlen környezetében 1060 környékén jelenhettek meg. A szállásterületük ekkor valószínűleg Moldva területén volt. Valószínűleg az egyik komolyabb új haza szerzési kísérletük volt az, hogy 1068-ban a besenyőkkel szövetségben betörtek Magyarország területére. Az ekkor éppen jó viszonyban levő Salamon király, illetve Géza, és László hercegek Kerlés mellett eléggé elpáholták új hazát kereső barátainkat. László már ekkor kitűnt vitézségével, itt történt meg az az eset, hogy kiszabadított egy elrabolt lányt, a "kun" elfogóját meg levágta. Idézet a Képes Krónikából:

      ” Salamon királyt heves lelkülete, bátorsága elragadta és csapatával a legmeredekebb hágón, valósággal kúszva hatolt fel a pogányokhoz, azok meg sűrűn szórták rá nyilaik záporát. Géza herceg azonban mindig óvatos volt, a menedékesebb lejtőn hatolt fel, nyilakat szórt a kunokra; öccse, László az első támadásnál négyet ölt meg a legvitézebb kunok közül, az ötödik nyíllal súlyosan megsebesítette, de utóbb ezt is megölte ...(László herceg) meglátott egy pogányt, aki a lova hátán szép magyar lányt hurcolt magával. Azt gondolta ... ez a váradi püspök leánya, és bár nehéz sebben volt, mégis hamar űzőbe vette lova hátán, melyet Szögnek nevezett. ... a lány nagyon kérte, ne ölje meg (a kun harcost), hanem bocsássa el. Ebből is kitetszik, nincsen hűség az asszonyokban, bizonyára fajtalan szerelemből akarta megszabadítani. A szent herceg azért sokáig mérkőzött a férfival, majd elvágta inát és megölte. De az a lány nem a püspök lánya volt.”

Azt már a besenyőkkel kapcsolatos részben is említettem, hogy nehéz eldönteni, hogy itt kikről is van szó valójában. Az is lehet, hogy mindhárom népség (besenyők, úzok, kunok) részt vett ebben a vállalkozásban, de tekintve, hogy ez idő tájt még inkább az úzok voltak "főnökök" a Magyar Királyságtól közvetlenül keletre levő területeken, valószínű, hogy a szövegben szereplő kunok inkább úzok. Viszont mivel az úzoknak túl sok lapot nem osztottak, és maximum pár évtizedig boldogították a székely határőröket, utólag mindez egybefolyt a kunok érkezésével.
Habár olyan nagy számban, mint a besenyők, vagy később a kunok nem telepedtek le, de vannak arra utaló jelek, hogy egyes úz csoportok is letelepedtek a hazánkban. Az Uz, Uza, Uzdi, Uzlar (ez utóbbiból lett Eszlár) helynevek, illetve a tork (türk) népnevet jelző helnevek, mint a barcasági Türkös határozottan úz betelepülőkre utal. Ózd városának neve is nem kizárt, hogy az úz népnévből származik. Viszont az úzok jelentős része lehet, hogy nem a 11. században, hanem a kunok betelepülésekor került az országba, mint a kunok segéd / alávetett népe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.24. 18:22:55

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kellemes Karácsonyt kívánjak minden kedves olvasónknak. :)

Válasz erre 

Amenhotep 2009.12.25. 09:52:00

Magam és más blog olvasók nevében is köszönjük, és viszont kívánunk Boldog Karácsonyt minden kedves töriblogos szerzőnek!

Válasz erre 

Omár mollah 2009.12.25. 11:56:19

Boldog Karácsonyt kívánok az egész töriblog közösségnek! Remélem a cikksorozat következő része kifejezetten a kunokra lesz kihegyezve :D

Válasz erre 

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2009.12.25. 17:24:21

Én ezt a váradipüspöklánya-témát nem értem. A cölibátus az smafu? Vagy ilyen magasra fel lehetett jutni kései felszenteléssel is?

Válasz erre 

NAR 2009.12.25. 17:46:22

@Varánusz: Szerintem akkor még nem volt kötelező a cölibátus.

Válasz erre 

prukker 2009.12.26. 00:00:11

@Varánusz: Pár száz évvel később lett kötelező a cölibátus(asszem a trident zsiaton, de nem biztos)

Ellenben lenne egy kérdésem a helynevekkel kapcsolatosan.
Ugyebár vannak az úzok. Jönnek mennek, egyszercsak letelepednek és úgy döntenek a bölcsek, hogy akkor legyen a hely neve, ahol lakunk Úz, mert mi úzok vagyunk?
Ez meglehetősen fűzfanéprajzozásnak tűnik nekem....
Ha pedig más nevezte el a falujukat Úznak, akkor ők miért vették ? Nyiélván ők is hívták a helyet a maguk nyelvén valaminek, miért vetették alá az "idegenek" elnevezésének magukat?

Válasz erre 

bloggerman77 2009.12.26. 00:09:17

@Varánusz:

a cölibátust csak Nagy Szent Gergely vezette be

Válasz erre 

bloggerman77 2009.12.26. 00:12:41

"Az Uz, Uza, Uzdi, Uzlar (ez utóbbiból lett Eszlár) helynevek, illetve a tork (türk) népnevet jelző helnevek, mint a barcasági Türkös határozottan úz betelepülőkre utal."

hami

ezek eléggé elrugaszkodott elképzelések, az Eszlár/Oszlár név besenyő településre utal, a Türkös meg hangzó felcserélődéssel lett a "Tükrös"-ből.
Az Uz-Uza meg személynévi nominativusos névadás.

Válasz erre 

hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.26. 00:42:21

@bloggerman77: olvastam valahol, de nem értek alapvetően a nyelvészethez, úgyhogy valszeg neked van igazad.

@prukker: nem pár száz évvel később, hanem pont akkoriban.

Válasz erre 

tenegri 2009.12.26. 00:57:34

@bloggerman77: az Eszlárt még a jászokkal kapcsolatban is mindig megemlítik.

Válasz erre 

tenegri 2009.12.26. 01:07:44

@prukker: Én nem vagyok különösebb szakértője a földrajzi elnevezéeknek, de az ilyen kisebb településeket jó részben bizonyára nem a helyiek nevezték el, hanem külsősök, szomszédok. A helyieknek nem igazán kellett maguk közt nevet használni egy kis faluban, viszont a szomszédokat már logikus névvel megkülönböztetni, s ha átmegyünk a szomszédba és megkérdezik honnan valósiak vagyunk, akkor is olyat célszerű mondani, amit ezek a szomszédok használnak és megértenek. Ez a név pedig leginkább olyan , ami jellemző a lakókra. Pl. úzok laknak ott, akkor arról nevezik el - hasonlóak ehhez az olaszi, németi, stb. jellegű településnevek, de még a törzsnevesek is, hisz bizonyára ott került egy-egy helységnévbe törzsnév, ahol az használható volt a szokásostól (a többségtől) való megkülönböztetésre, vagyis ott, ahol az adott törzsbeliek kisebbségben voltak a szomszédokhoz képest. Mindez persze független az úzoktól és hogy a posztban említett településnevek valóban hozzájuk köthetők-e, népnévi vagy más eredetűek-e.

Válasz erre 

Mixer 2009.12.26. 03:47:19

folytatódjék a sorozat, én kifejezetten élvezem

Válasz erre 

Törcsi:Got_som'_weed? 2009.12.26. 17:26:14

@prukker: a cölibátus csaknem az elejétől megvolt - zsinati szinten mondták ki a tilalmat - csak a kutya nem tartotta be. (lexikon.katolikus.hu/C/c%C3%B6lib%C3%A1tus.html) Annyira vették komolyan, mint magyar politikus a közjó-elvét.

Csak az ellenreformációtól vették igazán komolyan. Akkor is csak a fundamentalista jezsuiták jelenlétének "motiválására". A 17. sz.-i jezsuita küldetéstudat és befolyás kb. olyan, mint az iráni Forradalmi Gárda hadserege (a mókás nevű Baszidzs, ami egy, a magyarból átvett szerb káromkodásra hasonló hangzású elnevezés).

Válasz erre 

bloggerman77 2009.12.27. 02:04:05

@tenegri :

ez igen hajaz Györffy elképzelésére, sőt gyakorlatilag teljesen az, csakhogy Györffy életében még csak respektálták, de ma már nem.

Mert ez az elképzelés arra megy ki, hogy egy népcsoport nem nevezi el önmagáról a települését.
De miért nem?

Válasz erre 

bloggerman77 2009.12.27. 02:07:20

@hami:

a Kárpát-medence korai vítnevei mind a víz valamuilyen tulajdonságára utalnak (pl. Gyöngyös, Sajó /= Sa jó - Sós víz/, Aranyos stb.) ebbe a sorba illik a Tükrös név, de a Türkösnek semmi értelme. Főleg mert a magyarok a türk népeket a saját törzsi neveiken ismerték (besenyő, kun), és nem 'türk' néven.

Válasz erre 

Rasz 2009.12.27. 16:25:30

@bloggerman77: Gyöngyös esetében erős kétségeim vannak vízileg. Tudtommal a mai napig nincs bizonyosság a név eredetéről. Valószínűleg már nem is lesz, csak találgatások, okfejtések, szájhagyományok. Nem ennek a posztnak a kommentjeihez tartozik tartalmilag a Gyöngyös név eredete, de legvalószínűbb a Mátra közelsége miatt a fagyöngy.

Válasz erre 

tenegri 2009.12.27. 22:39:43

@bloggerman77:
Mint írtam, én nem vagyok ennek a területnek szakértője. Tudom, hogy ami a törzsneves neveket illeti, azt nem én találtam ki, de az egész megközelítés (törzs- és népnevestül) meglehetősen logikusnak tűnik, magamtól is erre jutottam. Nem állítottam, hogy kizárólag külső elnevezések lehetnek ilyenek (bár én továbbra is valószínűnek tartom, hogy többségében azok), de olyan szempontból mindegy is, hogy etnikai, törzs- vagy nemzetségnév használatára egy településnévben mindenképpen vmilyen megkülönböztetési szándék vezethet, akár a lakók maguk, akár külső szemlélők adják is a nevet. A megkülönböztetésre jó ok lehet a kisebbségnek a többségtől való megkülönböztetése (és ezt valóban megtehetik a helyiek és külsősök is) - fordítva erre ritkábban lehet szükség (bár el tudok képzelni ilyen esetet is). De igazából pro- és kontra is konkrét adatokkal lehetne csak hitelesen érvelni. A német(i), lengyel, tót(i), olasz(i) és hasonló nevek olyan szempontból külső elnevezéseknek tűnnek, hogy nem az adott etnikai csoportok önelnevezései - ettől még persze lehetnének fordítások is.

Válasz erre 

GaceTillerro · http://www.mindennapiafrika.info 2010.01.01. 20:05:15

Ahogy az előző résznél is írtam: nagyon jó, csak így tovább, kifejezetten tetszenek az ilyen "sztorik".

Válasz erre 

azVégek 2011.01.27. 15:56:08

@hami: @bloggerman77: Tudom, hogy már nagyon nekró a bejegyzés, de ez olyan téma, ami nem évül el, és akad még néha 1-2 hozzám hasonló érdeklődő. Tehát: Türköst illetően érdekes megfigyelni, hogy első említésekor (1366)Turchfalua. Persze ettől még lehet felcserélés. Hogy az úz származtatás kicsit elrugaszkodott, az lehet, de a barcasági településtörténet káosza nem zárja ki. Adhatták a nevet a németek-szászok, s lehet, hogy nem alaptalanul. Az Árpádok alatt a területre és közvetlen környékére sokféle nép érkezett: bolgárok, székelyek, besenyők, magyarok, a Teuton Lovagrend, szászok, stb.

Válasz erre 

azVégek 2011.01.27. 17:53:35

Türkös meg nincs egyedül. Ha rákeres az olvasó Négyfalura, vagy Hétfalura, akkor kep helynevek fölötti fejtörésre okot. Sőt, Brassó nevét is bolgártörökből származtatják egyesek.

Most meg teljesen elrugaszkodva a valóságtól: a legenda szerint Salamon (az ex-király) a mai Brassó közelében bújkált (másik változatban remetéskedett) egy ideig, ott ugratott át egy sziklán ellenségei elől menekülve, s ott ásta el a koronáját, elhagyva az országot. Az elásott kincs emléke fennmaradt a király kísérői között, s egyszer egy csapat fiatal eljött megkeresni, de nem találtak semmit. Időközben ugyanis az ide települt szászok megtalálták a koronát egy kidőlt fa gyökerei között ,innen Brassó címerében a gyökeres korona. A kincskeresők végül megtelepedtek a város falain kívül,s ezt a városrészt a magyarok Bolgárszegnek nevezik.

Nah. Legenda, tehát nem szabad tényként kezelni, de érdekes dolgokat őriz a népi emlékezet, nem?

Válasz erre 

kotyesz 2023.10.30. 00:02:32

@azVégek: (@prukker és @mindenki): Ahogy tanultuk az árpádkori névképzést, hagyományosan a török -d képzővel, amit a magyar névadás is alkalmazott az oguz-d -> ózd !! Kérdésem lenne a törökhöz jobban értőkhöz : a törökök "oglu" szócskája -fi leszármazotti jelentésű, de nem ejtik ki ahogy mi tennénk - mit hallunk 'ojlu-ohlu' az ojuzd érthetően válik ózd-dá (ami több is van a keleti kárpátoktól somogyig)! Megjegyzem a névadáshoz kötődően, közismert Kapolcs faluja és a feljegyzés a keletkezéséről hogy az elfogott kun vezér és emberei letelepítéséhez kijelölt hely kapta róla a nevet, később Kapolcs persze megszökött de a név ma is fennmaradt!
Ugyanez Dormánd a legenda szerint besenyő király letelepitésére jelölt volt a hely , mondjuk itt elgondolkodtató a lefordított jelentés:
elentése
' A Dormánd férfinév a török eredetű régi magyar Dormán név kicsinyítőképzős alakváltozata. Pontos jelentése nem ismert (ha van vagy volt), de egy (meg)áll jelentésű ótörök szót tartalmaz."

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: