A szlovákok eredete a románokéhoz hasonlóan érdekes és összetett, de teljesen más szempontok miatt. Itt a problémát, vagy az érdekességet nem az képezi, hogy egy hamis, dicső múltat kreáltak volna maguknak, hanem az, hogy a szlovákok kialakulása és története nehezen elválasztható a középkori Magyar Királyságétól, amelyet viszont nem etnikai alapon kellene és részben szokás vizsgálni. (Igaz, mi magyarok hajlamosak vagyunk szintén etnikai alapon mindent, ami a Magyar királysággal történt magyar eseménynek tartani, de ez sem helyes - de erről később.)

A mai szlovák történetírás számára is gondot jelent az, hogy pontosan mit kutasson, ha a szlovák történelmet, vagy akár a szlovákok eredetét akarják kutatni. Ugyanis, három fő probléma merül fel.

1. A mai Szlovákia területének története kutatható, de ez részben (nagyobb részt) a Magyar Királyság története lenne, ami a jelenlegi helyzetben a szlovákok számára nem érdekes. A Magyar Királyság szlováklakta területei viszont nem esnek ezzel egybe. Egyrészt ez a terület kisebb, mint Szlovákia területe, másrészt ott van az alföldi szlovákság, vagyis más szempontból meg nagyobb. Tehát nyilvánvaló, hogy a szlovákság történetének a kutatása a Magyar Királyság területén belül vizsgálva lenne érdekes. Ez viszont szlovák szempontból nem igazán kedvelt kiindulási alap, mert a nemzeti identitásuk pont a magyarokkal szembeni önmegkülönböztetésre épül.
2. A szlovákok, mint etnikum kutatásával az a fő probléma, hogy nehéz eldönteni, mikortól beszélhetünk egységes, saját közösségi tudattal rendelkező szlovák népről. Azonban a Magyar Királyság északi részén élő szlávok története minden további nélkül kutatható. Viszont, ez a népesség mikortól tekinthető szlováknak?
3. A szlovák állam története csak a legújabb korban kutatható, mert 1939 márciusa előtt ilyen nem létezett.

E dilemmáról ajánlanám minden olvasó figyelmébe Michal Kovac szlovák történész egyik 90-es évek eleji cikkét:
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-01/kovac.pdf

Az élet azonban nem ilyen egyszerű. A fent felsorolt három problémának a logikus megközelítése eléggé kézenfekvő, de se szlovák, se magyar részről nem a legszerencsésebb megközelítésekkel próbálkoznak.

Eredet

A szlovákok eredete eléggé egyértelmű, a Kárpát-medencébe a 6-7. századtól kezdve bevándorolt szláv törzsek Felvidéken megmaradt maradékából alakultak ki, aztán különböző demográfiai folyamatok formálták őket: az ezer éves érintkezés és keveredés a magyarokkal, a 13. századi ruszin, és a 15. századi huszita cseh bevándorlás, majd a török kor következményeképp végbemenő folyamatok. De.

Két, magát elég erősen tartó tévképzet él velük szemben.

Az egyik a kvázi hivatalos (legalábbis tanított) szlovák őstörténet elképzelés, amely az úgynevezett "Nagymorva Birodalomból" vezeti le a szlovákokat. A morva állam ilyentén interpretációja mindenképpen hamis. Egyrészt a morva állam egy, a morva törzs által létrehozott, törzsi alapon szerveződött állam volt, amely bizonyos időpillanatban több más szláv törzs (pl. a csehek) leigázásával létrehozott egy rövid ideig fennálló államalakulatot. Azonban ez elég kezdetleges állam volt, nagyjából addig tartott, ameddig az azt létrehozó törzsfő élt. Másrészt, a morvák ma is léteznek, mégpedig kelet Csehországban. Igaz, hogy a morva állam törzsterülete kiterjedt a mai nyugat Szlovákiára (a központ azonban a mai Morvaországban volt), de nem szlovák állam volt. Könnyen lehet hogy a nyugatszlovák népességnek leszármazásilag van köze a morvákhoz, azonban identitását tekintve már nincs. Ezért a morva -> szlovák leszármazás sántít, ráadásul a közép és keletszlovák népességre még azt sem lehet mondani hogy morvák lettek volna (szláv népesség élt a teljes Kárpát Medencében, de ők nem feltétlenül morvák voltak - valójában írott források nélkül nem ismerjük igazán a kárpát-medencei szláv népességet. Egy biztos, szlovák törzs nem létezett). Ráadásul a Magyar Királyság létrejötte után az itt élő szlávok törzsi kötődése megszűnt, szláv nyelven beszélő alattvalók lettek belőlük. Tehát a morva - szlovák kapcsolat vagy kontinuitás feltételezése hamis.

A másik, a magyar történetírásban meggyökeresedett elképzelés, amely szerint a szlovákok bevándorlók, mégpedig a 12-13. században érkeztek volna a Felvidékre. Ez az elképzelés is sántít. Ugyanis eszerint a szlovákok cseh, lengyel és ruszin bevándorlók leszármazottai lennének. Ezzel az a fő probléma, hogy nincsenek erre utaló források, ráadásul közvetett úton is ellentmond ennek pár tény: az egyik, hogy mind Lengyel és Csehország komoly népességhiánnyal küzdött ebben az időben, és mindkét országba jelentős számú német nyelvű telepes érkezett, nehezen hihető tehát, hogy emellett jelentős népességkibocsátók lettek volna. A másik a közép szlovák nyelvjárás, amelynek olyan elemei is vannak, amely a szlovénekkel rokonítja őket, és egyfajta kapcsolatot képeznek a nyugati és délszláv nyelvek között. Ezek a nyelvtani elemek hiányoznak a cseh, a lengyel és a rutén nyelvből.

Vagyis?

A szlovák nép kialakulása mindenképpen a Magyar Királyság létrejöttéhez köthető. A Honfoglalás, és a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében széttördelte a helyi szláv törzsek viszonyait, a szláv népesség nagy része beolvadt a magyarul beszélők közé. Nem mindenhol azonban, főleg azokon a helyeken, ahol a magyarok nem telepedtek meg, ilyen lehetett a Pozsony-Nyitra-Losonc-Kassa vonal környéke. Az addig gyepűként funkcionáló, ettől a vonaltól északra levő területek betelepítése a 12-13. században pedig főleg az ebben a térségben élő népességre támaszkodott - mivel a földrajzi viszonyok miatt a térség hamar túlnépesedhetett. Ez a szláv népesség már nem volt se morva, se fehér horvát, se más, egyszerűen szláv nyelven beszélt, és a magyar király alattvalója volt. Létszámukat aztán gyarapította az előbb említett két bevándorlási hullám, a huszita cseh, és a ruszin (mindkettő hatott a nyugat ill. keletszlovák nyelvjárásra).

Namost ez így szép, de emellett még felmerül a kérdés, hogy mikortól beszélhetünk szlovák identitásról, és annak megjelenéséről?  Ez nehéz ügy. Az első szlovák nyelvemlékek még csak szlávokról beszélnek. Ez nem véletlen, mert a magyar hódítás véget vetett a Kárpát medencei szláv törzsi államok létének, és a legyőzött szláv törzsek és törzsi szervezet nem maradtak meg, a szlávok betagozódtak a magyar törzsi szervezetbe, majd az államalapítással az államba. Az egységes szlovák nemzeti tudat inkább már a 17-18. században jelent csak meg. Ez mondjuk nem meglepő annak fényében, hogy a magyar király alattvalói voltak, és magukat a magyar királyság polgárainak tartották. Éppen ezért az etnikai elkülönülés már leginkább annak a következménye, hogy a magyarok körében is megjelentek a magyar nyelvhasználati törekvések, amelyek értelemszerűen nem váltottak ki osztatlan lelkesedést a nem magyarul beszélők körében. A szlovák nemzet újkori megformálódása és a törzsi állapot közötti időszakban meg ők sem voltak mások, mint a Magyar Királyság többi lakosa: a magyar király alattvalói, identitásuk ugyanúgy ehhez az államhoz kötötte őket, mint a magyarul, németül, vagy ruténül beszélő alattvalókat.

És ezen a ponton futunk bele abba a problémába, hogy közép európai sajátosság nemzeti történelemként tekintni annak a korszaknak a történelmére, amely nem ismerte a modern nemzet fogalmát. A szlovákok esetén mind szlovák, mind magyar szemszögből ez az, ami a viszonylag egyértelmű dolgokat megkavarja. A szlovákok nem a magyar történelemre kíváncsiak, mert az nem szlovák, mi magyarok meg hajlamosak vagyunk a szlovákokat leigázott szolganépként látni, ami meg szintén nem igaz. Másrészt hajlamosak vagyunk a Magyar Királyság történelmét magyar nemzeti történelemként értelmezni, (kvázi kirekesztve ebből a szlovákokat) holott az az ország legalább két másik később kialakult nemzetnek is az anyaországa volt: a szlovákoknak és a ruszinoknak. Ezek a megközelítések rosszak. A közép és koraújkori eseményeket szemlélve nagyon fontos, hogy az egyén önmeghatározása akkoriban elsősorban a születéssel már adott társadalmi státuszra, másodsorban a vallásra épült, harmadsorban pedig arra, hogy melyik uralkodónak az alattvalója. Ezek határozták meg a társadalomban elfoglalt helyzetet, a beszélt nyelv ebben nem vagy alig játszott szerepet. A szlovák nyelven beszélők között egyaránt voltak nemesek, polgárok, és parasztok, mint a magyar nyelven beszélők között. Mindezt azonban a mai Közép Európában, ahol a nemzeti történelem kizárólagosságra törekszik, elfogadni és elfogadtatni nagyon-nagyon nehéz.