aragón nemesek V. Károly temetésén

Spanyolország mai tartományainak állami zászlaiban nyomon követhető, mely tartományok voltak részei a XV. századra kialakult (történelmi és jogi értelemben önálló) államnak, az Aragón Koronának

Az előző részben áttekintettük a magyar és az aragóniai uralkodók dinasztikus elképzeléseit és lehetőségeit a két uralkodóház közötti házassági kapcsolatok felvételének időpontjában, valamint foglalkoztunk az első dinasztikus frígy létrejöttének történelmi hátterével.

 

A továbbiakban áttekintjük a többi királylány házasságkötésének előzményeit és a királyi esküvők időszakának történelmi helyzetét.

Magyarországi Jolánta (1:1) Violante de Hungría

Magyarországi Jolánta személye a kiindulópont mindazokban az esetekben, amikor a spanyol-magyar kultúrális (történeti, stb.) kapcsolatok felmérésekor példálózunk személyével, mikor pestiesen kijelentjük, hogy "na ugye, hogy ugye". S hogy mekkora a tisztelete odakint. Igen, azért, mert azáltal, hogy I. (Hódító) Jakabnak felesége lett, egyik főszereplője lett az Aragóniai-ház egyik virágkorának, másrészt ősanyja a Valencia és Mallorca (vissza/el)foglalásával az utókor szemében nagy tiszteletet kivívó dinasztiának.

Aragónia expanziója 1229-1296 között (1229. a Jolantával kötött házasság éve)

Az 1215 körül született Jolánta II. András nyolc gyermeke közül a második feleségétől Courtenay Jolántától (Yolande) származott, anyjától egyedüli gyermekként. IV. Béla és Szent Erzsébet a 'gyűlölt' Gertrúd gyermekei voltak, András legkisebb gyermeke, István, a III. Andrást, utolsó Árpád-házi uralkodónkat adó ág pedig egy ferrarrai hercegnő gyermeke, akit történetesen Beatrice d'Este-nek hívtak, igen, ugyanúgy. Jolánta harmadik leánygyermek volt, az elsőszülött Mária a bizánci fennhatóság (1018-1185) alól éppenhogy kitört, frissen formálódó bolgár önállósági törekvéseket erősítendő a Aszenida uralkodókkal kötött szövetség záloga lett, amennyiben a dinasztiaalapító I. Iván Aszen bolgár cár az elsőszülöttének II. Aszennek választotta a szomszéd Magyarországgal való dinasztikus házasságot. II. András Bizánccal szembeni törekvéseit szolgálta volna e frigy, azonban a dinasztia még a XIII. században elbukott, aztán vegyesházi uralkodók következtek, majd száz év múlva (1371) pedig jött a 'török'.
A mindössze 35 évet élt Szent Erzsébet pedig szintúgy geopolitikai célzattal a Wittelsbachokkal való szövetséget erősítette. Az ő 'jogán' jelentkezik majd trónigényével 1305-ben fia, Ottó herceg.

Ahhoz, hogy lássuk, milyen hatása volt Jolantának gyermekeivel a történelem további menetére, látnunk kell az eseményeket a házasságtól (1235) haláláig (1251). Jakabnak második felesége lett, az előző feleséggel 1221-megkötött házasságot a pápa közeli vérrokonság miatt érvénytelenítette. Az előző feleség sem volt akárki, hanem jelentős uralkodó család tagja, Kasztíliai Leonóra, VIII. (Nemes) Alfonz Kasztília királyának lánya. (A dinasztia épp VIII. Alfonz apjának és testvéreinek személyében osztódott több ágra, ekkor vált szét Kasztília (elsőszülött), és León koronája, de ezek közül a leánytestvérek közül 'telt ki' a francia (VII. Lajos), a navarrai (II. Alfonz, a történetünkben többször szereplő II. Péter apja) és Navarra (VI. Sancho) uralkodójának felesége is. Egy generációval később VIII. Alfonz Berenguela nevű (leány)gyermekében és unokaöccsében a két ág, a kasztíliai és a leóni ismét egyesült. Ugyanilyen leánya volt Alfonznak Leonóra is, aki az 1229-ben felbontott frigy után 1244-ben bekövetkezett haláláig ismét már nem ment férjhez. A közeli rokonok közötti házasság a burgundi család eme ága között nem volt ritka, pl. 1175-ben is érvénytelenített egy hasonló házasságot a pápa.

A Jakab-Jolánta frigy tehát kifejezetten pápai közvetítéssel jött létre. Az 1235 szeptember 8-ai esküvőt a burgundiai származású Bertalan, pécsi püspök celebrálta, Barcelonában. Ahogy Constanzával érkeztek nemesek, udvari emberek, kézművesek, úgy Jolantával is. A kézművesek hatása kimutatható az aragón kelmeszövés és finomhímzés területén. Az 1222. évi magyar Aranybulla hatása pedig az 1278. évi aragóniai kiváltságlevél, a Privilegium Unionis szövegében (de hát ezekről annyi cikk ír, akár épp a kiállítás kapcsán). A kiutazott, s ott letelepedett nemesek közül pedig példa II. András tárnokmesterének, Ampodnak Dénes nevű fia, s az ő szintúgy Dénes nevű fia, akik tevékenyen részt vettek a Reconquista harcaiban, melyek során többször részesítette őket adományokban I. Jakab.

Az aragóniai uralkodóház földközi-tengeri birtokai, hatalmi befolyása a XV. században (jól megfigyelhető az itáliai jelenlét határa és a dalmáciai magyar befolyás elvesztése)

 

Az aragóniai érdeklődés később is megmaradt, épp a Mediterráneumban mutatott magyar érdekek alakulása iránt, 1290-1310 között III. Péter fia, II. Jakab Szicília, majd Aragónia uralkodója - az Anjouk nápolyi ágával való rivalizálásuk miatt - a magyarországi helyzet alakulása iránt.

Kasztíliai VIII. Alfonz jelntőségéről elég annyit említeni, hogy ő volt az, aki 1212-ben, alig pár évvel korábban Las Navas de Tolosa mellett nagy győzelmet aratott a mórok felett, a Reconquista egyik jelentős állomásaként.

Az 1221-es esküvő időpontjában Kasztília és León egyesített trónján VIII. Alfonz nagybátyja, II. Ferdinánd ült, az aragóniai uralkodókkal addigra is már több szálon kötődtek (többek között II. Alfonz feleségeként a fent említett II. Péter anyja, Sancha révén). A frigy pápa általi annullálása ellenére a kasztíliai uralkodócsalád dinasztikus jegyeket hagyott az aragóniain még Jolánta megérkezése előtt, tekintve, hogy Jakabnak és Leonórának a felbontás évében 1229-ben Alfonz nevű fia született. Balszerencséjükre 1260-ban a 31 éves fiú, aki akkorra már megházasodott, de gyermeket nem nemzett, meghalt. Így Jakabot majd 1276-os halála után Jolánta elsőszülött gyermeke III. Péter követi a trónon, kiknek egyenesági leszármazottai 1410-ig I (Emberséges) Márton haláláig, ezzel a burgundi-ház eme hadja (genealógiai műszó) férfiágának kihalálásáig. Az új aragóniai dinasztia feje és alapítója - az öt trónkövetelő fellépésével elmérgesedő családi viszályt lezáró 1412-es Caspe-i egyezmény alapján -, nevezett Márton húga, Leonóra, kinek férjétől Kasztíliai (I.) Jánostól A1-B5-C1 származó 2. fia Fernando (e néven a II.) lett Aragónia és Szicília királya (az elsőszülött III. Henrik pedig Kasztília és León uralkodója). Aki azt gondolja most, hogy, most már elég, mert messzire kanyarodtunk, emlékezzen majd vissza e fejleményekre nemsokára, mikor Hunyadi Mátyás feleségét, Nápolyi Beatrice-t, s az ő dinasztikus kapcsolatait vesszük górcső alá. Ti. Beatrice eme II. Fernandonak, Aragónia és Szicília királyának a dédunokája volt (ez genealógiai szempontból nagyon közeli kapcsolat). II. Fernando A1-B5-C1-D2, Beatrice pedig -D2-E1-F1-G7.
Ugyancsak ide tartozik, de ez már tényleg távoli, azaz a magyar történelemhez közvetlenül nem kapcsolható 'jelenség', hogy eme Leonórának dédunokája volt kasztíliai Izabel (C1-D1-E1-F6), hogy a milánói Sforzákról már tényleg ne beszéljünk (D2-E1-F1-G1-H2)

Jolánta lesz az üknagyanyja annak a szintén e házból származó mallorca-i IV. Jakabnak, aki a posztban később (nemsokára) az nápolyi Anjouk, konkrétan Johanna későbbi férjeként 'megjelenik'.

Jakab túlélte Jolántát, akitől 9 gyermeke született, köztük a már említett fia, Péter, aki apját követte, és Jaime (Jakab) aki a frissen visszafoglalt Mallorca trónjára ült le. Lánygyermekei közül Violante és Constanza a szomszédos, hol szövetséges, hol ellenség Kasztília uralkodócsaládjának vérvonalát 'nemesítette' tovább, előbbi Cádiz visszafoglalójának (1262), X. (Bölcs) Alfonznak, utóbbi Mánuelnek a feleségeként. Bölcs Alfonz leszármazottai Kasztília és León uralkodói voltak egész Izabelláig leszármazóan. Jolantának harmadik, Izabel nevű lánya (-1271) pedig III. Fülöp francia király első felesége lett, így IV. (Szép) Fülöp (1268-) és Valois Károly (1270-) anyja. Őket a történelemből s e blog oldalairól is jól ismerhetjük. Jolanta tehát nem csak nagy kasztíliai és aragóniai uralkodók, hanem nagy francia uralkodók nagyanyja is volt.

Jolanta sírja Huescában

 

Az Anjou-korszak

Az Anjouk idejéből talán érdemes megemlíteni néhány kapcsolatot, amit 'akár' magyarnak is lehet tekinteni. A Capeting-ház egyik mellékágaként sarjadt Anjou uralkodóház geopolitikai értelemben fontosabb volt a magyarnál, így azokkal nagyjából generációnként egy házasságra törekedtek az aragóniaiak. Így Károly Róbert apai nagybátyja apjának, Martell Károlynak öccse, Jó Róbert, Nápoly 1309-1343 közötti uralkodója mindkét esetben spanyol feleséget választott, első felesége az aragóniai uralkodó házból származott Yolanda volt, aki egyben mindkét fiának anyja volt. Így apai nagymamája annak a Nápolyi Johannának, akit a magyar történelem csak Nagy Lajos öccse, András herceg meggyilkolása, az ellene indított büntetőhadjárat, s a nápolyi kalandnak nevezett események (egyik) főszereplőjeként ismer. Ez amúgy Anjou-házon belüli vita volt, ha nem lett volna tétje Nápoly trónja, s ami vele járt. A házassági szerződés ellenére I. Róbert nápolyi király, akit az utókor Jó Róbertnek is nevez, végrendeletében csak unokáját, Johannát nevezte meg a trón várományosának - fia, Károly herceg Johanna 2 éves korában meghalt - Andrást nem, ellehetetlenítve így az Anjou-ágak egyesítését, trónviszályt szítva (talán mert jól ismerte önmagukat).

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért az Anjouk is adtak menyasszonyt, egyiket épp Nápolyi Johanna személyében. Említett András herceg és a szintén Anjou herceg, közeli rokon (apjuk unokatestvére), Tarantói Lajos után Johanna harmadik férje ugyanis a mallorcai illetőségű Aragóniai Jakab (Jaime) lett. Ő ugyanúgy az aragóniai uralkodócsalád leszármazottja. A történetünkben lassan főszereplővé váló I. (Hódító) Jakab, aki a leszármazási táblában az A2-B1-C1 üknagyapja volt a mallorcai királyi címet már csak névleg birtokló IV. Jakabnak, aki épp Hódítótól nyerte a nevét (A2-B1-C1-D3-E3-F1-G1). Mallorcát 1344-ben Aragóniai IV. (Szertartásos) Péter (A2-B1-C1-D2-E2-F2-G2) egyszerűen elfoglalta, Aragóniához csatolta, a mallorcai királyi cím 1344-től (nagyjából Jakab uralkodása előtt pár évvel) névlegessé vált a család eme ágánál, így vőlegényi 'vonzereje', Johannánál való csak harmadikkénti felmerülése ebből (is) ered.

Tőle - akárcsak Andrástól - megfogant egy herceg, de míg András fia, a kis Martell Károly háromévesen pestisjárványban hunyt el, Jakab gyermeke holtan született. Az utódlás megoldatlan maradt. Az Anjou család többi tagjának idő előtti, vagy örökös nélküli elhalálozása miatt a családon belül a trónviszály felerősödött, melynek végén Johanna és egyben Nagy Lajos unokaöccse, a magyar történelemből (III.) Durazzói Károlyként ismert Anjou herceg Johannát egyszerűen meggyilkolta (Durazzo a Tiranától nyugatra fekvő Durrës kikötő olasz neve az albán partoknál).

Említett Martell Károlynak másik, Fülöp nevű öccsének pedig gyermeke, szintén Fülöp II. Jakab leányát, Violantát (1310-1353) vette nőül. II. Jakab (1267-1327) I. (Hódító) Jakab és az előbb külön tárgyalt Magyarországi Jolánta unokája volt.

További frigyként számolhatok be - hogy a generációkénti egy 'meglegyen' - Anjou Leonóra (1289-1341) és aragóniai II. Frigyes (arrafelé akkoriban Federigo) 1303-ban kötött frigye. (Frigyes a frigyes :) Bár ebből a házasságból királyok sora származott, az ő történetük Sziciliában a szicíliai vecsernyéről szóló posztunk utáni időszakra esik (ő ugyanis az abban szereplő Manfréd lányának fia), ugyanakkor a magyar történelemhez már nincs köze - míg az előbbi Anjou frigyeknek valamelyest igen - így történetüket most nem tárgyaljuk.

Aragóniai Beatrix (Beatrice) (2:1)

Az Anjouk után Hunyadi Mátyás az, aki európai mértékkel mérve is nyomott addigra annyit a latban, hogy egy vele köttetendő dinasztikus házasság már szóba került az aragóniai uralkodó családnál is. Ahogy Jane Austin írta pár száz évvel később a Büszkeség és balítélet nyitómondataként, hogy "Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” (Szenczi Miklós ford.)

Aragóniai Ferdinánd nápolyi király 17 gyermeke közül 8 volt legitim, köztük 5 fiú, 3 lány. Beatrice (1457- itthon Beatrix) a középső. Leánytestvérei közül az 1450-es születésű Leonóra az 1471-1505 között ferrarai és modenai herceg, Ercole (Hercules) d'Este felesége lesz. Ezzel máris az itáliai reneszánsz színpadán vagyunk, ahová jelen poszt keretében nem nyitnánk be, csak be-benézünk (mint a Sforzák esetében is tettük), de mit lehet tenni, ha XV. századi nápolyi uralkodók 'jönnek szembe'. Leonóra így anyja volt -

1. a reneszánsz egyik - politikai és kulturális értelemben is - kiemelkedő nőalakjának, Isabel d'Estének (1474-1539),
2. Beatrice d'Estének, Lodovico Sforza (a mór) feleségének,
3. Alfonso d'Estének, az elhíresült Lucrezia Borgia 'jobbatérdeplő' férjének,
4. valamint Ippolito d'Estének (Egerben, s a magyar történetírásban Estei Hyppolitnak, a wikiben csak Esztei Ipolynak), aki épp Beatrice és a nápolyi (aragóniai) család kedvéért lett 5 évesen esztergomi érsek, hogy azt 15 évesen, bölcsességről tanúságot téve elcserélje Bakócz Tamással az egri püspökségre.

Húga, az 1478-as születésű Giovanna (ő féltestvér volt), a családban maradt, unokaöccséhez, az 1448-as 'évjáratú' elsőszülött II. Alfonz (Alfonso) 1469-ben született szintúgy elsőszülött, Ferdinánd (Ferrante) nevű fiához ment nőül (mint a musttal visszaízesített bor), aki alig egy évig élvezhette a hercegi trón ízét (1495-1496) -B5-D2-E1-F1-G1-H1

Lucrezia Borgiáról még annyit érdemes megemlíteni, hogy mielőtt felesége lett (1502), az előbbi felsorolásban szereplő ferrarai Alfonz hercegnek (ő csak a harmadik férj volt), Leonóra fiának, Leonóra bátyja volt az előző (második) férje, Aragóniai Alfonz (igaz csak két évig bírta 1498-1500). Az első szintén egy Aragóniai volt, de a Sforzák közül, a vele 1493-ban kötött házasságot Lucrezia apja (VI. Sándor) 1497-ben felbontotta, hogy létrejöhessen az előkelőbb frigy egy 'igazi' Aragóniaival.

Volt tehát dinasztikus értéke Beatricenek, s ez alapján fordítva is hasonlóan állt a helyzet, mert Mátyásnak is. A kettejük házasságának köszönhetően Magyarországra érkező Bonfini személye kapcsán készült posztban már említtetik Beatrice és Mátyás rövid házasságának árnyékos oldalai is, és a gyermektelenségüknek az Aragóniai-ház számára való hátrányos következményei (esküvőjéről is Ulászlóval, annak formai hibájáról és pápai érvénytelenítéséről). Igéretes dinasztikus hajtása e frígynek sajnos nem lehetett, az Aragóniai-házzal való eme frigy történelmi hatása sajna csekély, kulturális hatása viszont annál jelentékenyebb volt. [szerkesztőségi közlemény: A közeljövőben izgalmas posztot olvashatunk majd itt a blogban Hunyadi Mátyás alakjáról DSI Builder-től]

A végére értünk, a későbbiekben a dinasztikus kapcsolatok más, nagyobb pályára helyeződtek át. A magyar királyi címért Mátyás özvegyét elvenni kész II. Ulászló a Beatricével kötött házassága érvénytelensége után immár a lényegében (francia) navarrai illetőségű Candale-i Annát (külföldi irodalomban Anne de Foix) jegyezte el. E házasságból származott mind, a rövid életű II. Lajos, mind nővére, Mária. Azáltal, hogy a testvérpár mindkét tagját a Habsburgoknak sikerült eljegyeztetni (1521 és 1522), végérvényesen biztosították a maguk számára a Magyar Korona birtokai feletti rendelkezést. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.