Georg Friedrich Handel (1685-1759)

I. György angol király (1660-1729)

Rögtön ugorjunk a közepébe! Georg Friedrich Handel és György (e történetben majd' mindenki György lesz), hannoveri választófejedelem, majd később I. Györgyként angol  (sőt brit!) király élete sokak szemében összekapcsolódik. Handel esetében mindenképp London és a Hannoveri-ház jut eszünkbe. E párhuzamból merít e poszttal induló 3 részes sorozat, melynek főhőse 'il caro Sassone', s mely ugyan kiragad élethelyzeteket, eseményeket, de mely talán jól illusztrálja e két 'uralkodó' viszonyát, s a kort, melyben éltek. 

A történelmi helyzet. Út a trónhoz

1714. augusztus 1-én meghalt Anna (1665-1714) a Stuart-házból származó utolsó uralkodó. Lényegében már Anna nagybátyja, II. Károly, - a Stuártok restaurációja révén a brédai nyilatkozat elfogadásának fejében trónra visszaemelt Stuárt-házi uralkodó - 1685-ös halálától kezdődően az utódlás kérdése végig napirenden volt. Anna ugyanis nővérével a későbbi II. Máriával a II. Károlyt a trónon követő apjuk - a csak 3 évig uralkodott, s a 'Dicsőséges forradalom' révén trónfosztott II. Jakab - öszesen 19, de csak 14 legitimnek tekintett gyermeke közül azon 4 gyermek egyike volt, aki megélte a felnőttkort (Családfa). Ráadásul nővérével csak ők ketten származtak az első protestáns feleségétől, s apjuk 1673-as áttérése ellenére - nagybátyjuk II. Károly kifejezett utasítására - szigorúan protestáns hiten maradtak. Személyük, protestáns neveltetésük az angol közvélemény - no meg a rendek előtt - garancia volt a brédai nyilatkozatban foglaltak betartására. Ennek elfogadásával a Stuartok lemondtak I. Károly (II. Károly és II. Jakab apja) gyilkosainak megbüntetéséról, az 1642-től, azaz a polgárháború kezdetétől folyamatosan átrendeződött földbirtok tulajdonviszonyok visszarendezéséről, továbbá elfogadták, hogy Angliában szabad vallásgyakorlat lesz. Na, körülbelül mindezt nem tartották be, ilyen sorrendben, sem Károly, sem Jakab.

Így az 1673-ban nyíltan áttért, s bátyja halála után trónra került II. Jakab uralkodóként meglehetősen határozottan lépett fel vallása támogatásában, katolikusokat vezető kormányzati pozícióba helyezve. Ez belpolitikai bonyodalmakat keletkeztetett, mely végül az utódlás rendjét is megváltoztatta.

James Francis Stuart, The Old Pretender, II. Jakab egyetlen felnőtt fia (1688-1766)

II. Jakab első feleségének, az erős karakterű Lady Anne Hyde-nak 1671-es halálát követően  a második, egy modenai hercegnővel (d'Este) 1673-ban az áttéréssel egyidőben kötött házasságából további gyermekei születtek, akik közül a felnőtt kort ketten élték meg, Jakab Ferenc 1688-ban, ill. Lujza Mária Teréza 1692-ben (micsoda olasz s főleg katolikus ! nevek), ami különösen a fiúgyermeket tekintve okozott a többségében protestáns angoloknak gondot. A herceg megszületése katolikus személy trónra kerülését ígérte. Így Mária és Anna - hogy ezzel a kártyajátékokból származó, talán kissé illetlen, de szerintem találó kifejezéssel éljek - az angol protestáns alattvalók szemében 'felmagasodtak'. II. Jakab katolikus fiának születése ugyanis elindította, majd II. Mária 1694-es halála felgyorsította azokat a folyamatokat, amely az angol trón öröklése, annak protestáns kézben való megtartására irányultak, s amely a Dicsőséges forradalom eseményei közepette előbb II. Jakab 1688-as trónfosztásához, majd végül az 1701-es Trónöröklési törvény elfogadásához vezettek. Annára második lévén korban, nővére II. Mária 1694-es, majd annak férje III. Vilmos (az 'Orániai) 1702-es halála után az uralkodás 'terhe' várt.

A további utódlás azonban nem volt megoldott.

Anna királynő és fia Vilmos herceg

Anna ugyanis 1683-tól ugyan házasságban élt, férje György "dán királyfi", amúgy harmadunokatestvére (ami akkoriban nem ritkaság), de házasságuk közel 20 éve amennyire boldog volt kettejük viszonyában, annyira boldogtalan a gyermekáldást tekintve. Anna ugyanis e húsz év alatt 18-szor volt terhes, s ebből 13 esetben életképtelen gyermeket hozott világra, a további 5 gyermekből 4 nem élte túl a csecsemőkort. Egy szem reménységük Vilmos, Glouchester hercege volt, ki 1700. július 29-én 11 éves korában meghalt. Korához képest fizikailag fejletlen, beteg gyermek volt, így bár halála váratlan volt, személye az utódlás kérdését tartósan nem oldotta volna meg. Anna és férje személyes tragédiája egyben Anglia sorsát is meghatározta.

A whig párt közreműködésével megalkotott s erőteljes támogatásával 1701 júniusában megszavazott Act of Settlement kizárta a katolikus fiút az öröklésből - ki így 'örökös' trónkövetelő lett -, nővéreit előbbre vette a sorban, s kimondta azt, hogy az ő protestáns leszármazottait illeti az angol királyi trón (az Egyesülési Törvény, az Act of Union, mely kimondta Anglia és Skócia egyesítését, későbbi, 1707-es). Politikai következménye, hogy az új uralkodó-család, a Hannoveri-ház a XVIII. század során a kormányzásban jóval csekélyebb mértékben, majd egyáltalán nem vesz részt, átengedve ezzel a politika irányítását hosszú időre (jó félévszázadra) a whig-pártnak. Hál' istennek, mondhatjuk, mert ez a kereskedői érdekeket képviselő, többnyire puritánokat tömörítő pártnak így nyílott módja Spanyolországgal és Hollandiával szemben átvenni a "világtengerek feletti uralmat". Ekkor indultak meg a nagy gyarmatosítások és ekkor fogalmazódott meg az az elv, hogy az angol flottának akkorának kell lennie, mint az azt követő második és harmadik legnagyobb flottának (Így persze könnyű!)

Elisabeth Stuart (1596-1662), a "királycsináló"

A törvényben a kulcsfigura I. Jakab lánya, Stuart Erzsébet (1596-1662) A1-B1-C4 a fenti családfán, (egész I. Jakabig, a család első angol uralkodójáig mentek vissza az öröklési rend megállapításakor), ki annak a V. Frigyes pfalzi választónak  (A1-B1-C4-D1) a felesége volt, aki 1619-ben 'elkövette' azt a botorságot, hogy beleegyezett, hogy elfogadja a cseh királyi címet, így a Harmincéves háború kirobbanásához közvetlenül is hozzájárult. Botorság azért volt, mert - azon túl, hogy a cseh uralkodói befolyást lényegében nem tudta megszerezni - ez egyúttal a választói címének elvesztéséhez is vezetett pár éven belül, 1623-ban (így lettek a bajor hercegek választófejedelmek).

További érdekessége a történetnek, hogy a Frigyes-Erzsébet házasságból született 13 gyermek egyike, bizonyos Wittelsbach Henriette Mária (1626-1651. szeptember 18.) 1651. április 4-én Sárospatakon igent mondott egy nyalka magyar legénynek, bizonyos Rákóczi Zsigmondnak (1622-1652 február 4.), II. Rákóczi György öccsének.

Ami történetünk szempontjából fontosabb, az az, hogy e Wittelsbach-Stuart házasságból származott az a Sofie hercegnő (Henriette huga - E13), aki 1658-ban a Hannoveri családegyik sarjával, bizonyos Ernst August-tal (A4) kötött házasságával pár évtized múlva az angol trónig 'röpítette' a lényegében a sváb Welf-dinasztia egyik oldalágát, a Braunschweig-Lüneburg hercegi családot. A 83 éves Sofie (Zsófia) pár héttel Anna előtt halt meg, 1714. június 8-án, lehetett volna angol királynő, fia a későbbi I. György ekkor már 54 éves, 5 felnőtt gyermek apukája, sőt többszörös nagypapa.

S itt kezdődik a történetünk.

György 1714. szeptember 18-án érkezik Londonba, ahol a közvélemény nem igazán ismeri. Handel már ott van, őt viszont igen (e kettősségnek lesz később jelentősége). Az újdonsült király uralkodása megoszlik London és Hannover között, még haza-haza jár (1716,1719,1720,1723,1725), idejének mintegy 1/5-ét a nagyhercegség irányítása tölti ki. Angliai tevékenysége az amúgy is redukált hatáskörrel meghaladja erejét, fia a wales-i herceg, a későbbi II. György befolyása fokozatosan növekszik. Ugyanakkor ellentét mutatkozik apja és fia, a két György között az uralkodás kérdésében. Közben az 1715. január 22-március 9 között megtartott választásokat a whigek elsöprő fölénnyel nyerik, de rögtön utána júliusban kitör egy Stuart-párti (jacobita) felkelés II. Jakab fent említett Jakab Ferenc nevű, katolikusként nevelt, s a franciák által erősen támogatott trónkövetelő jogai érvényesítéséért. (Általános választásokat 1715-ben 1722-ben, 1726-ban, 1734-ben, 1741-ben, 1747-ben, 1754-ben tartottak, s így tovább 7 évente tartottak. Ezt megelőzően gyakrabban, 1710-ben, 1708-ban, 1707-ben volt az Egyesítés, ettől kezdve tehát Nagy-Britannia. Előtte meg persze szintúgy gyakran, 2 évente).

Így áll tehát a kép 1715-ben, pár hónappal I. György trónralépése után. Az uralkodó nehezen ismerkedik az új 'országgal', lázadás, miegyéb. Hogyan tovább?

- folytatjuk - :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.