2009.12.07. 18:00
Mátyás király III.: Háborúk és összeesküvések
Hunyadi Mátyás ábrázolása |
Mátyás uralkodása alatt Magyarországnak szinte nem akadt olyan szomszédja, amellyel ne keveredett volna valamilyen katonai konfliktusba. Előző posztunkat a III. Frigyessel megkötött békével zártuk, amely révén Mátyás végre hozzájuthatott a Magyar Szent Koronához, és koronázással törvényesíthette uralmát, előtte azonban egy török támadással kellett szembenéznie.
Közjáték Boszniában, lázadás Erdélyben
1463-ban II. (Hódító) Mehmed szultán a Szerb Fejedelemség szétzúzása után a bosnyák állam ellen fordította haderejét, és egymás után foglalta el a boszniai várakat. A szultán még Sztyepan Tomasevics bosnyák királyt is elfogatta, és kivégeztette. Mátyás nem vonult a szultán ellen, először a Temesközbe betört oszmán hadakat verte vissza. Csak azt követően indult el Bosznia meghódítására, hogy a szultáni fősereg távozott. A magyar haderő több kisebb várat megostromolt, és elfoglalta Észak-Boszniát. A legfontosabb bevett erősség Jajca vára volt, amelyet 1463. december 25.-én foglalt el a magyar haderő. 1464 nyarán ugyan egy oszmán hadjárat megkísérelte elfoglalni Jajcát, de sikertelenül, ahogy Mátyás is sikertelenül kísérletezett további várak bevételével, így lényegében az 1463. év végi helyzet vált hosszú ideig véglegessé a magyar-oszmán határon.
II. (Hódító) Mehmed (1444-46; 1451-81) |
Mátyás ezt követően a belső reformjaira koncentrált. Adóreformjának a lényege tulajdonképpen az volt, hogy az eddig érvényes adónemeket átnevezte, és változatlan összegben újra kivetette. Így járt a kamara haszna nevű adó, amelyet a királyi kincstár adójára kereszteltek át. Ezt az adót pedig együtt szedték az ún. rendkívüli adóval, így a beszedett adó együttes értéke egy aranyforint volt. Az új néven kivetett régi adó értelme az volt, hogy a régi adókhoz kapcsolódó mentességek automatikusan érvényüket vesztették, így korábban adómentes területek váltak adózókká. A rendkívüli adó beszedését pedig a király évente olykor többször is elrendelte, noha az országgyűléseken a rendkívüli adó kivetésének ügye többször is előkerült. 1458 és 1490 között 43 alkalommal vetett ki rendkívüli adót. A magyar királyi kincstár igazgatását ráadásul Mátyás központosította, és rövid kitérő után Ernuszt Jánosra bízta. A magyar király bevételei, az évente többször kivetett rendkívüli adóval (valamint a velencei és a pápai segéllyel együtt) együtt évi 900 ezer forintra is rúghattak, az átlagos bevétel 630 ezer forint körül mozoghatott. Ez soknak tűnik, de más országokkal szemben sajnos nem volt elég. A Velencei Köztársaság éves bevétele több mint egymillió dukát volt (kb. egymillió magyar aranyforint), az Oszmán Birodalomé pedig 1475-ben 1,8 millió dukát. Még jobban rávilágít az ország ingatag anyagi helyzetére, ha a zsoldosok árát nézzük meg: ötezer gyalogos katona ára 120 ezer aranyforint volt évente, tízezer könnyűlovas zsoldja pedig 360 ezer aranyforint.
Az adóterhek növekedése leginkább az erdélyi területeket sújtotta, ahol a katonáskodó rétegek már hosszú ideje adómentességet élveztek. Valószínűleg ez motiválta az 1467-es erdélyi lázadás résztvevőit is, azonban a kevés fennmaradt adat miatt az eseményeket máig sem sikerült pontosan rekonstruálni. A lázadás idejéig a rendkívüli adót kétszer is kivetette a király, és a lázadás után harmadszorra is. Az erdélyi vajda, Szentgyörgyi és Bazini János gróf személyében az erdélyiek fejedelmet választottak. A három erdélyi nemzet, a magyar, a szász és a székely nemzet vezetői összefogtak a király ellen (a kolozsmonostori konvent előtt megerősített szövetséglevél 1467. aug. 18-ról datálva fennmaradt). Az összeesküvés résztvevői voltak a Szentgyörgyi és Bazini grófok, János és Zsigmond, valamint a harmadik erdélyi vajda, Ellerbach Bertold, továbbá Szapolyai Imre és Szapolyai István szepesi grófok. Az összeesküvésben Szapolyai Miklós erdélyi püspök részvétele is valószínűsíthető. Mátyás a hadseregével azonnal Erdélyben termett, és az összeesküvés a királyi jelenlét hatására feloszlott. A főúri résztvevők kegyelmet kaptak, a magyar, székely, és szász vezetőket azonban kivégezték, többnyire lefejezéssel, vagy karóbahúzással. A király a lázadókat támogató moldvai vajdát is meg akarta leckéztetni, de nem járt sikerrel, mert seregét tőrbe csalták, és maga Mátyás is sebesülten tért haza.
A cseh háború
Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin ekkor már nem volt életben. A fiatalon férjhez adott királyné 15 évesen gyermekszülés közben meghalt. A fiatal királyné halála lazította a Podjebrád György cseh királyhoz fűződő, amúgy sem túl szoros kapcsolatot. A cseh király hasonló problémákkal küszködött, mint Mátyás. Az ország saját nemességének köréből felemelkedett uralkodó, akár csak a magyar kollégája, tehetséges és becsvágyó volt, csak Mátyással ellentétben őt a Szentszék soha nem támogatta, mivel huszita volt. A katolikus cseh főurak és az egyház eleinte a lengyelek szövetségét kereste Podjebrád ellen, ám a lengyel király Podjebrád 1466-os kiközötítése után sem mozdult a cseh király ellen, így a katolikus főurak és az egyház is Mátyás közbeavatkozásáért lobbizott. Sőt, III. Frigyes császár, miután Podjebrád fia, Viktorin Podjebrád herceg betört Ausztriába, maga is megkérte "fogadott fiát", Mátyást, hogy indítson háborút a csehek ellen. 1468. márc. 31.-én Mátyás hadat üzen Podjebrád Györgynek. Mátyás csapatai hamar elfoglalták Morvaországot, 1469-ben megszerezték a nyugat-morvaországi Trebic várát is, Mátyás sikerét elősegítette a katolikus morva főnemesség támogatása. A magyar király pénze azonban nagyon gyorsan elfogyott, sőt a király Trebic ostrománál megsebesült, Chrudim ostrománál pedig az álruhában kémlelni próbáló királyt elfogták a csehek, azonban sikerült istállószolgaként kimagyaráznia magát. Podjebrád ezután Vilemovnál körülzárta Mátyás hadait, ahol végül fegyverszünetben állapodtak meg: Podjebrád megígérte, hogy támogatja Mátyás római királlyá választását, (ami voltaképpen a császári cím örökösével volt akkor egyenlő titulus), míg Mátyás közvetítést ígért Podjebrád és a Szentszék között. Mindkét ígéret tökéletesen tarthatatlan volt, viszont Mátyás seregei így lélegzethez jutottak. Az 1469 tavaszán zajló olmützi tárgyalások nem vezettek eredményre, Mátyást így végül Olmützben a katolikus rendek Csehország királyává választották. Mátyás azonban hiába fogta el Podjebrád legidősebb fiát, Viktorin herceget, a frontok nem változtak: Mátyás kezében tudta tartani Sziléziát, Morvaországot és Lausitzot, míg Podjebrád a szűkebb értelemben vett Cseh Királyságot birtokolta.
A feszültség közben nőtt III. Frigyes és Mátyás között is. III. Frigyes ellen Ausztriában kitört az ún. Baumkircher-lázadás, amelynek szításával a német-római császár Mátyást vádolta meg (Baumkircher ugyanis korábban pozsonyi ispán volt). Mátyás és Frigyes között Vitéz János Bécsben tető alá hozott 1470. február 11. és márc. 11. között egy csúcstalálkozót, ahol Mátyás követelte a cseh háborús költségei megtérítését, a császár lemondását a trónöröklési jogról és kegyelmet Baumkircher számára. Mátyás megkérte a császár lányának, az ötéves Kunigundának a kezét is. Mátyás ezekben a kérdésekben nem ért el eredményt, III. Frigyes csak halogatta a választ, ezért Mátyás az ünnepségek vége előtt búcsú nélkül otthagyta a császárt. III. Frigyes a sértést nem nyelte le soha.
A cseh háború közepette, 1471. márc. 21-én meghalt Podjebrád György. A cseh rendek azonban alig két hónap múlva, május 27-én nem Mátyást választották meg, hanem IV. Kázmér lengyel király legidősebb fiát, Ulászlót.
Az 1471-es összeesküvés
Vitéz János érsek |
Ulászló megválasztása merőben új helyzetet teremtett a cseh háborúval kapcsolatban. Mátyással szemben a huszita király után immár egy katolikus uralkodó állt, akivel szemben a Szentszék már nem támogatta a magyar királyt. Az egyházzal Mátyás viszonya amúgy is egyre rosszabb lett. Mátyás, a pápai legátus engedélyével, de az esztergomi prímás akarata ellenére megadóztatta az egyházi jövedelmeket is, ami az amúgy erősen anyagias Vitéz Jánosnak nem eshetett túl jól, sőt, állítólag Mátyás, egy adókivetési vitát követően felpofozta az esztergomi érseket, végleg megrontva kettejük viszonyát. Vitéz János, és unokaöcse, Janus Pannonius szerint a cseh háború értelmetlen erőfeszítéseket igényelt az országtól, és ideje lenne a török elleni háborúval foglalkozni. III. Frigyes nem egyszer hangsúlyozta, hogy Mátyás lepaktált a törökkel, és átengedi Magyarországon keresztül fosztogatni az oszmán haderőt Stájerországba. (Tegyük hozzá, ennek az állításnak a történtek ismeretében lehetett némi alapja, ugyanis a Stájerországot fosztogató oszmán seregek akadálytalanul haladtak át a magyar területeken). Vitéz Jánosék IV. Kázmér lengyel király fiát, Kázmér herceget hívták meg a magyar trónra, alapvető elgondolásuk ugyanis az volt, hogy egy Jagellók irányította lengyel-magyar perszonálunió, egy szövetséges Jagelló Cseh Királysággal a hátában meg tudja védeni Magyarországot az oszmán veszélytől.
Bár az ország nagy része úgy tűnt, az összeesküvők mellett állt, azok nem léptek elég gyorsan. A lengyelekkel túl későn kezdtek el tárgyalni, Mátyás pedig már 1471 nyarán hazaérkezett csapataival Magyarországra. Mire az összeesküvés kirobbant, Vitéz és Janus Pannonius mellett csak Tuz János egykori szlavón bán, Rozgonyi Rajnald tárnokmester, Perényi Miklós és Tuz Osvát zágrábi püspök állt az összeesküvők oldalán. Perényi Miklós bátyja, István például a király mellett maradt, ami később Rozgonyi Rajnald tárnokmesteri címét hozta neki. A király már szeptemberben országgyűlést hívott össze, és szept. 18-án el is fogadta a sérelmeket orvosoló cikkelyeket, szeptember 21-én így az ország 10 főpapja, és 36 bárója esküdött hűséget Mátyásnak; Vitéz János, Tuz Osvát és Janus Pannonius értelemszerűen nem volt a püspökök sorában.
Kázmér herceg elején érkezett Magyarországra. Vitézék megnyitották neki Nyitra várát, továbbá Perényi és Rozgonyi még néhány északkeleti várat, de a lengyel hercegnek távoznia kellett decemberben Magyarországról.
Janus Pannonius feltételezett arcképe |
December 19.-én Vitéz János kiegyezett a királlyal, Janus Pannonius azonban a Tuzok birtokában lévő Medvevárba menekült, ahol a gyenge egészségű pécsi püspök 1472. márc. 27-én elhunyt. Mátyás azonban nem bánt kesztyűs kézzel Vitéz Jánossal sem: 1472. márc. 1-én fogságba vetette az esztergomi érseket, és egy hónappal később úgy állapodott meg vele, hogy házi őrizetben marad Esztergomban. Vitéz János nem sokkal élte túl unokaöccsét, 1472. augusztusában ő is elhunyt.
Az osztrák háború
A cseh háborút Mátyás folyamatosan igyekezett lezárni, azonban a lengyelek támogatását maga mellett tudó Ulászlóval szemben nem mondott le az általa elfoglalt, és birtokolt területekről, ez pedig érthető módon lehetetlenné terre a megegyezést. 1474. március 11-én aztán a cseh király és III. Frigyes formálisan is szövetséget kötöttek Mátyás ellen, amelyhez csatlakozott a lengyel király is pár nappal később. A megállapodást szorgalmazó császárnak azonban váratlan nehézségei akadtak Merész Károly burgundiai herceggel, ezért nem került sor magyarországi hadjáratára. IV. Kázmér lengyel király és fia, Ulászló azonban igen, mindketten Sziléziát támadták meg, ahol sikerült Mátyást Boroszló városában körülzárni. Mátyás kiváló taktikusnak bizonyult: csapatai felprédálták az élelmiszert az érkező cseh és lengyel seregek előtt, maga pedig feltöltötte készleteit Boroszlóban. Így a Boroszlót ostrom alá vevő, számbelileg nagyobb sereg az ellátási nehézségek miatt kénytelen volt békét kérni a Mátyástól. Ulászló fegyverszüntetet is kötött a magyar királlyal. Ulászló, bár III. Frigyes be kívánta iktatni választófejedelmi címébe, végül a felkínált béke mellett döntött, amit ugyan már 1478 tavaszán megszövegeztek, de csak 1479. júl. 21-én ratifikálták Olmützben. A két uralkodó megtarthatta cseh királyi címét, és az általuk birtokolt területeket. Ulászló jogot nyert arra, hogy Mátyás halála után 400 ezer aranyforintért visszavásárolhassa Mátyás csehországi hódításait.
A feszültség azonban nem csökkent a császárral, aki befogadta a király elöl menekülő Beckensloer esztergomi érseket, annak hatalmas kincstárával együtt. Végül a háborút 1477. június 12-én üzente meg a magyar király III. Frigyesnek. Mátyás villámgyorsan elfoglalta Alsó-Ausztriát, betört Felső-Ausztriába, és ostromzár alá vette Bécset. A pápai közbenjárásra azonban megkötötték a gmunden-korneuburgi békét 1477. dec. 1-én. Mátyás részesült 100 ezer aranyforintban, Frigyes ígéretet tett Mátyás beiktatására Csehországban, valamint az ausztriai lázadóknak is megkegyelmezett. A kifizetett összegből végül csak 50 ezer érkezett meg, igaz, a beiktatásra, az ünnepélyes cseh királyi hűbéri esküre sor került.
A további egymás elleni titkos és kevésbé titkos akcióknak köszönhetően azonban Mátyás 1482-ben ismét hadat üzent III. Frigyesnek. Mátyás sorban foglalta el az ausztriai várakat, némelyiket közülük pénzen vett meg. A hadjárat során végül Bécs is megadta magát 1485. jún. 1-én. Frigyes ugyan a birodalmi gyűlés által rendelkezésére bocsátott sereggel megpróbált visszavágni, de kísérlete sikertelen maradt, sőt Mátyás 1487. augusztus 17-én Bécsújhely városát is elfoglalta. Ezt követően azonban a frontok ugyanúgy megmerevedettek, mint a cseh háború során, a birtokolt területek nagysága lényegében nem változott többet.
Mátyás törökellenes hadjáratairől, valamint utolsó éveiről a következő posztunkban fogunk írni.
34 komment
Címkék: magyarország magyarok középkor hunyadi mátyás janus pannonius iii frigyes vitéz jános
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
OmegA404 (törölt) 2009.12.07. 21:26:36
:)
Mátyás maximálisan menő példakép. Mindenkor.
Egy utodott összehozhatott volna.
Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2009.12.07. 21:28:31
Droli · https://soundcloud.com/drolimusic 2009.12.07. 21:35:59
cellimega 2009.12.07. 21:37:16
ez a török szultán bevétele, ha nem tévedek, s nem az egész birodalomé.
a meghódított tartományokból mennyi bevétele volt? Nem olvastam erről eddig semmit, csak azt, hogy a bevételeket felemésztette a megszállás.
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.07. 22:00:32
balú 2009.12.07. 22:20:55
tenegri 2009.12.07. 22:23:59
tenegri 2009.12.07. 22:26:32
Idet 2009.12.07. 23:29:57
Hogy román volt? Ez egyrészt igazában nem olyan egyértelmű, másrészt a 15. sz.-ban a nép/népnév így, hogy román, még nem létezett.
2009.12.07. 23:59:50
Lámpaoltó 2009.12.08. 00:18:21
gitáros 2009.12.08. 02:21:14
jog-ász 2009.12.08. 06:31:49
magyar-magyar szótár 2009.12.08. 06:34:36
Ezzel fölütni viszont a szöveget alkalmas a blogponthu admin figyelmének felhívására:
-akusztikailag összecseng Spiró egyik legutóbbi botránycélzatú kijelentésével
-egyáltalán, a hűűlyemogyorókokat biztosan idegesíjji , hát gyerünk!
magyar-magyar szótár 2009.12.08. 06:44:31
A Ha nem talál, csinál, ezért vonatkozik a háború-ra is és az adózásra is.
Mint a Lúdas Matyi sztori eredetileg pársoros jogiglossza, ami a Tripratium melléklete, mutatja, tudták a kortársak is ( Matyi, az elszemtelendett parasztfiú Mátyás király is...) a paraszt nem volt hülye, olyan beborulós, mint a mai, tudta, hogy azért összeségében mégis kevesebbet adózik, mint az adó bérbe-kiadások idején. Aztán is a kevesebbet végül többször szedték be "nemhivatalosan"
Mint jogiglossza, arra inti az uraságokat, hogy járnak, ha az ármegállapító jogukat nem eléggé érvényesítik a paraszttal szemben. A parasztság igen elzsírosodék Mátyás alatt heába a mindenféle kivetett adók. (a parasztban a birtoktalan nemes vagy kisbirtokos is benne van, ezért is lázadt együtt jobágy és a prosztóje (leparasztozható) nemes. Bár Janko Zapolje , nemhiába felkapaszkodott elsőgenerációs [második, de mindegy] leparasztozott nagyobb birtokosokat is, ha nem eősiek vóltanak! Hogy a Miso Zapolje is rángatta az istrángot (a pispek) mutatja, hogy mire is ment Mátyás azokkal, akiknek felkapaszkodtatását meg a nemesek igen panaszlatták!
magyar-magyar szótár 2009.12.08. 06:47:55
error56 2009.12.08. 06:57:43
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2009.12.08. 07:27:58
Bár azt mondhatnánk, hogy odáig minden rendben volt. Azonban itt is látszik a következő pár száz év egyik nagy problémája: az ország gazdasága nem képes kitermelni a hadsereg fenntartási költségét.
@error56:
Ez nem pedofília, hanem politika. (bár az sem feltétlen gusztusosabb :) )
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.12.08. 07:39:39
Pontos számokat most nem tudok mondani sajnos, de az elfoglalt tartományok (Morvaország, Szilézia, Lausitz, majd később az osztrák tartományok) bevételei általában a magyar hadsereg helyi állomásoztatására mentek el.
A másik ok, amiért nem Magyarországot gyarapították a külföldi szerzemények bevételei, az Mátyás politikájában keresendő: kínosan ügyelt arra, hogy a meghódított területeken (legalább a látszatát) fenntartsa a rendi kormányzásnak, így a helyiek meg tudták akadályozni, hogy pénzük külföldre áramoljon.
Egyébként az 1,8 milió dukát valóban a szultáni bevétel volt, félreérthetően fogalmaztam.
@jog-ász:
Beatrix királynéról bővebben a következő részben írtam, hamarosan az is meg fog jelenni. :)
Ami a blog.hu-s címett illeti: azért az adminokról annyiban levenném a felütés ódiumát, hogy mégiscsak az én szövegemből idéztek. :)
magyar-magyar szótár 2009.12.08. 07:58:06
magyar-magyar szótár 2009.12.08. 08:00:19
Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.12.08. 08:22:26
hhh. 2009.12.08. 08:36:39
igazságos, mert a magas adókat nagyobb rétegekre vetette ki (mentességek megszüntetése)
álruhás "országjárás" (itt kémkedés)
erős, mert jellemzően neki fizettek adókat, megváltásokat
én bizony bírom az ilyen tökös gyerekeket. elkelne manapság is néhány, szívesebben adóznék nekik, mint a mostani puhány, megalkuvó, önző bagázsnak.
quality control (törölt) 2009.12.08. 08:38:10
egyetlen észrevétel: valami forrás-megjelölés nem ártana..
Dr.Traktor 2009.12.08. 08:43:30
én úgy emlékszem, hogy román mint olyan akkoriban még nem létezett, vagy legalábbis nem így hívták őket.
a másik dolog ami erről a kis törileckéről eszembejutott, hogy azért régebben az emberek nagyon máshogy élhették meg a saját nemzetiségüket.
valószínűleg teljesen másképp kezelték a dolgot, vagy inkább sehogy. kevés vagy semennyi nacionalizmussal.
vagy nagyon tévúton járok?
(és sztem ez igaz lehetett a mindennapokra hatványozottan, de még a nagypolitikára is akkoriban)
quality control (törölt) 2009.12.08. 08:51:16
bár nem volt egy egyenes ember, de gyáva, puhány, megalkuvó sem volt, az egészen biztos. :)
azért azt én gyanítom, hogy a maga korában nagyon gyűlölték, és rettegtek tőle. valószínű, hogy a nosztalgikus Mátyás király-imázs az utána következő, igen kaotikus és vérzivataros évszázadokban alakulhatott ki, mert ahhoz képest valóban rend, stabilitás, és viszonylagos belföldi béke jellemezte az uralkodását. ennek ellenére, amíg élt, én simán el tudom képzelni, hogy még sokkal jobban utálták, mint ma az emberek a mai politikusokat. évente többször beszedi az adót, aki nem fizet, azt, gondolom, felnégyelték a királyi adószedők. azért nehéz ezt összehasonlítani a mai korral.
Dr.Traktor 2009.12.08. 09:30:43
vááááááá
trianon! HAZAÁRULÓ! IDEGENSZÍVŰ!
hehehehehe
valószínű, hogy utálták de az is valószínű, hogy az átlagnép mindig utálta az aktuális uralkodót.
van ami nem változik! :D
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.12.08. 12:37:44
Tökéletesen igazad van, ez egyébként egy régi vita a szerkesztők között is, hogy a forrásainkkal mihez kezdjünk. Végül a jelenlegi forma mellett maradtunk, ami nagyjából úgy szól, hogy a posztokat nem szedjük szét lábjegyzetekkel, és a felhasznált műveket is csak akkor építjük bele név szerint, ha feltétlenül szükséges.
Én az első posztban utaltam már rá, de akkor leírom külön is, hogy a Mátyás-sorozat törzsét az alábbi munkára építettem:
Kubinyi András: Mátyás király. Budapest. 2001. Ebben gyakorlatilag minden eseményről, minden részletről szól a szerző, amiről én említést teszek itt. Kubinyi tanár úrtól még felhasználtam az alábbi munkát is:
Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás-, és a Jagelló-kor hadtörténete. Budapest. 2007.
Kiegészítésekhez használtam még föl az alábbiakat:
Pálosfalvi Tamás: A Hunyadiak kora. 1437-1490. Budapest. 2009
valamint a két elérhető Mátyás-katalógust is.
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.12.08. 12:49:12
Amennyire én tudom, egyáltalán nem szerették. Ha közvélemény-kutató lennék, akkor azt mondanám, hogy uralkodása végén jelentékeny népszerűségi deficittel rendelkezett. Sokat elárul, hogy a magas adóterhek miatt az adóalapnak számító jobbágyporták száma drasztikusan csökkent, és talán nem véletlenül volt a király ellen ennyi felkelés.
Qedrák · http://toriblog.blog.hu 2009.12.08. 12:53:35
Szabács története nekem is a kedvenceim közé tartozik, noha talán az eljövendő posztban nem domborítottam ki annyira a történet vidám aspektusait. :)
SteveNo1 2009.12.08. 23:21:57
A mai fogalmaink szerint mindenki olyan származású, amilyennek valja magát, akkoriban pedig a politikai nemzet foglama alapján ő gondolom magyarnak tartotta magát.
Törvényes/uralkodni képes utódot pedig nem sikerült összehoznia, dehát ez a nagy királyok (királynők) sajátja Szent Istvántól Erzsébetig királynőig!
kommentek