A román nyelv, és eredetük állítólagos nyelvészeti bizonyítékai

A román nyelv az amely az egyik fő bizonyítéka a kontinuitás elméletnek. Az valóban nem vitakérdés, hogy a román nyelv alapjai latin eredetűek, a nyelv maga a balkáni vulgáris latin leszármazottja, amelynek legközelebbi rokona a már kihalt dalmát nyelv volt. Ugyanakkor ez a tény még önmagában semmire nézve nem bizonyító erejű: a balkánt keresztül szelte a latin és a görög nyelv közötti határ, és voltak latin nyelvű területei: a kettő közötti határt szokás Jirecek vonalnak nevezni, amely egy kelet - nyugati határt feltételeze amely észak Albánián, dél Szerbián és a Balkán hegységen keresztül választotta el a két nyelvterületet. Természetesen a pontos nyelvhatár viták kérdése, de a mi szempontunkból ez nem fontos: a vonal azt mutatja meg, hol lehetett az a terület, ahol a román nyelv kialakult. A románok éppen ezért hivatkoznak rá előszeretettel, mivel ez megmutatja, hogy Dacia latin nyelvű provincia volt, csakhogy nem ez volt az egyetlen: a nyugat balkán is az volt.

Ha tovább ásunk a nyelvészetbe, akkor egyre több ellentmondást találunk.

Kezdjük a dák nyelv problematikájával: Itt rögtön két kérdés merül fel: az egyik maga a dák nyelv: ilyen nyelvű forrásunk alig van, maga a dák nyelv sem ismert. Szokás bizonyos ma használt román szavakat dák eredetűnek tartani, de ezeket rögtön elvethetjük, mindez csak spekuláció, ugyanis a dák nyelv ismeretének hiányában az ilyen állítások eléggé khm.. légből kapottak. De, ettől függetlenül is, nagyon nagyon kevés az olyan szó, amely ebbe a kategóriába tartozhat, még ha a meghatározhatatlan eredetűeket ide is szokás sorolni. Ez mindösszesen azért érdekes, mert ha a nyelv maga nem bizonyíték a dák leszármazásra, akkor lényegében semmi sem marad ami ezt bizonyítaná. Az elmélet rugalmassága azonban kiállja ezt a próbált: a hangsúly ugyanis inkább a latin hatáson van, tehát hogy valójában dákok és rómaiak leszármazottai. Ha kevés a dák, nem gond, ott a latin.

A másik fő probléma a dák nyelvvel illetve az eltűnésével az, hogy Dacia mindössze kb. 150 évig volt római uralom alatt Traianustól Aurelianusig. A birodalom történetét ismerve ennyi idő sehol nem volt elég a teljes romanizációhoz, márpedig a románok nyelve minden kétséget kizárólag latin, minimális (azaz inkább nulla) dák elemmel. Persze azzal ez megmagyarázható, hogy ők elsősorban a betelepülő latinok leszármazottai, de akkor ugye felmerül a kérdés, hogy mi közük a dákokhoz. Ugyanis ha a románoknak tényleg közük lenne a dákokhoz, akkor nem csak dák szavaknak, hanem nyelvtani elemeknek, onnan átöröklődött speciális hangoknak is lennie kellene a román nyelvben. A magyar nyelv már legalább 1500 éve el van vágva a nyelvrokonaitól, és igen erős indoeurópai hatásnak van kitéve, ennek ellenére a nyelvtan kétségkívül finnugor. Az tehát, hogy a dákok 150 év alatt beolvadtak volna, és teljesen elvesztették volna a nyelvüket, elképzelhetetlen. Pláne, mert a dákok egy része nem is került római uralom alá, és a gótok megjelenésekor is léteztek még törzseik.

A zavaró problémák ezzel azonban nem érnek véget. A következő probléma a germán eredetű szavak teljes hiányával van: tudjuk, hogy Erdély kiürítése után a gótok uralma alá került, majd a hun fennhatóság után ők továbbálltak, de jöttek a helyükre a gepidák, akik az avarok megjelenéséig birtokolták a területet. Ez majdnem 300 év megszakítatlan germán jelenlétet jelent (ennek meglétét a románok sem tagadják) tehát lennie kellene germán eredetű szavaknak a nyelvükben, de nincs.. 150 év római uralom nagy hatást gyakorolt a dák-román nyelvre, de 300 év germán nem?

Aztán ott van az az érdekes dolog, hogy nagyon sok a közös szó az albán és a román nyelvben. Csakhogy, erdélyi tartózkodást feltételezve a két nép sosem élt egymás mellett, akkor ez hogy lehet? Mindenképpen egymás mellett kellett élnie a két nyelvet beszélő közösségnek, de ez erdélyben és környékén egész biztosan nem volt lehetséges.. Ehhez kapcsolódóan van egy érdekes dolog a balkánon. A szláv nyelvek differenciálódása csak a X-XI. században indult meg, de még ez sem vezetett jelentősebb különbségek kialakulásához pl. a szerb és a horvát nyelv között. Ugyanakkor a szerbekkel (ma már) szintén határos bolgár nyelv azért jóval távolabb áll a szerbtől, és ez nem az eredetileg türk nyelvű bolgárok hatása miatt van. Feltételezések szerint ez annak köszönhető, hogy a két szláv nyelvterületet elválasztotta egymástól egy nem szláv nyelvű övezet. Ez lehetett talán az a terület, ahol a románok és albánok egymás mellett éltek.

És végül, a román nyelv tele van szláv eredetű szavakkal, sőt mi több, az egyházi nyelv is. a probléma ezzel csak az, hogy ismét erdélyi tartózkodást feltételezve, nagyon rövid az az időszak, amikor szláv környezetben élhettek: gyakorlatilag csak az avar uralom alatt, ez is pár száz év lehet maximum, de ráadásul a kárpát medence keleti részén igen gyér szláv lakosság élt, Erdély közepén pedig avar szállásterület is volt. Mindebből tehát a nagyon intenzív szláv hatás nem magyarázható. Az egyházi szláv hatás nagyjából semennyire se: a bolgárok 865-ben vették fel a kereszténységet, 30 év lett volna arra, hogy a románok által használt egyházi nyelv elszlávosodjon. Ez így ebben a formában nagyjából lehetetlen.

Az már csak hab a tortán, hogy a türk hatás is minimális a román nyelvben, és ami van, az is a kunokhoz kapcsolódik. Márpedig, az avarok megjelenésétől kezdve Erdély (nem is beszélve Havaselvéről és Moldváról) masszivan ki volt téve a türk nyelvű népek hatásának: először az avarok, majd a bolgárok uralták a területet a honfoglalásig, ez már eleve több, mint 300 év türk uralmat jelent, majd órománia besenyők, úzok és kunok fennhatósága alá került a 14. századig. a 6-14. század között tehát 800 (!) évig részben vagy egészben türk környezetben kellett volna élniük, ez nagyon hosszú idő! És még sincs a román nyelvben komoly türk hatás.

Tehát összefoglalva: a románok és a dákok közötti kapcsolat nyelvészetileg nem állapítható meg, és a különböző népek földrajzi tartózkodási helyét ismerve az is biztos, hogy a román nyelvet ért idegen hatások nem a Dunától északra érhették a román nyelvet.

Érdeklődőknek további olvasnivaló: http://mek.oszk.hu/03500/03577/

A cikksorozat előzménye itt, utózmánya itt található