Ez a poszt egy segédposzt, amolyan kiskáté akar lenni. A napoleoni háborúk korát érintően a marsallok valamennyiét, vagy többségét érintő kérdéseket e posztban gyűjtöm össze, ha külön nem tárgyalnám azokat az egyes életrajzokban. Műfajilag nem lesz (mert nem lehet) katekizmus, mivel doktrína nincs benne, de megpróbál érthető s egyben didaktikus lenni. Szerkesztése folyamatos, a 'párhuzamos életrajzok' születése folyamatának részeként. Önmagában lehet nehezen emészthető, de az egyes kérdések, higgyétek el zárt, kerek egészet alkotnak. 

1. Mely időszakokban, mely hadjáratokban lehetett egy katonának kitűnni? (máshogy is kérdezhettem volna, de akkor hova lenne a káté forma)

A hadjáratokat alább fel tudom sorolni, de az egyes ütközeteket nem. Amikor efelől kutattam, pontos számot nem találtam, de még olyan elfogadott számot sem, amelyre minden más, a korszakról szóló mű hivatkozna. Aztán 'szembe jött velem' egy francia tanulmány Jean-Paul Stril e tárgybani összeállítása 2005 januárjában keltezve, amely összesen 583 csatát, ütközetet, ostromot, harci cselekményt sorol fel ez időszakból (kezdve egy kis helyőrség feladásig tartó pár alkalmas lövetésétől, hadjáratokat eldöntő csatákig). Ez akkor azt jelenti, hogy legalább ennyi. Ugyanakkor bizonyosan nem tartalmaz ez a lista olyan ütközeteket, amiről mi magyarok tudjuk, hogy voltak (ti. az 1809. évi, Ötödik koalíció elleni hadjárat idejéből a magyarországi eseményekből csak egyet a győri (kismegyeri) ütközetet tűnteti fel - a francia irodalomban Raab néven, azaz Rába-menti ütközetként említik -, pedig több kisebb ütközet ismert). Ez a szám tehát vszeg alábecsült (amíg nem találok pontos számot, ill. erre utaló konszenzust, addig induljunk ki, abból, hogy legalább 600, de figyelembe véve, hogy az 5. koalíció idejéből, mely csatákat NEM tűnteti fel, nem kizárt, hogy legalább ennyi, azaz az ezret is meghaladja. Egyes időponti pontatlansága, téves közlése, külön bosszantó, de erőssége, hogy ennél részletesebb felsorolást egyelőre nem találtam. A poszt végén link.)  A fenti lista szerint:

az Első koalíció idején 1792-1795 között 85, 1796-1798 között 82,

a Második koalíció idején 1798-1800 között 71,

az Egyiptomi hadjáratban 1798-1799 között 31,

a Harmadik koalíció ellen 1805-ben 24,

a Negyedik koalíció ellen 1806-1807-ben 57,

a Spanyol háborúban 1808-1813 között 107 (ez azért sok, mert hosszú időszak, s mert a hadviselés módja eltért a hagyományostól)

az Ötödik koalíció ellen 1809-1812 között 32,

az Oroszországi hadjárat során 21,

a Hatodik koalíció ellen 1813-ban még 24,

viszonylag sok a Franciaország területén viselt 1814. évi háborúban, összesen 42,

s végül a '100 nap' alatt "mindössze" 7.

Ezek persze nem hivatalos elnevezések voltak a maguk idején, hanem a történészek által adott utólagos elnevezések. Tekintsük át egyenként, nem hadtörténeti elemzésként, hanem témánkhoz illeszkedően, a szempontból, hogy érezzük egy kicsit a kort, melybe az életrajzokat belehelyezzük (kicsit hosszú lesz).

Forradalmi háborúk kora 1792-1802

A Habsburg Birodalomnak tett 1792 április 20-i francia hadüzenet óta - mely még alkotmányos monarchia idején történt - a háborúk kezdetének tartott 1792 szeptember 20-i Valmy melletti ütközet között történt néhány jelentős esemény, mely jelentősen módosította a francia oldal lehetőségeit. A háborús lelkesedésben a közhangulat az uralkodó ellen fordult, annak háborús előkészületeket gátoló folyamatos vétói miatt, s a tömeg kétszer is betört a Tuileriákba (a Louvres-nek az a része, ami ma nincs, amitől U alakú az épület. Lerombolása, bár a történelemkönyvekből mindenhol az folyik, hogy "és a tömeg lerombolta [előtte persze elfoglalta] a Tuileriákat" egy későbbi történet, a Párizsi Kommün időszakára esik) - utóbbi alkalommal 1792 augusztus 10-én, mikor is letartóztatták a királyt, majd választásokat írtak ki, mely - nem érdektelenség, hanem félelemből eredő - igen alacsony részvétel mellett kizárólag két párt embereit, girondistákat és jakobinusokat juttatott a törvényhozásba. Ekkor alakult át a Nemzetgyűlés Nemzeti Konventté. A Valmy csata épp megnyitásának napjára és az új köztársaság kikiáltásának 'előestéjére' esett.

Az Első koalíciót még csak Ausztria (és persze Magyarország), Poroszország, a Hesse-i hercegség és a Brunswick-i herceg oltalmában a francia emigránsok alkották. Ők törtek be francia területre - hadüzenettel a zsebükben - hogy augusztus 20-án Verdunnél porosz vezetéssel az első pontot begyűjtsék a korszak első csatáját megnyerjék. A király 1793 januári kivégzését követően sorra beléptek Spanyolország, Szardínia, a Nápolyi Királyság és (főleg!) Anglia is.Ezt követően 3 évig folyt a Rajna mentén ill. Németalföldön a háború, az időjárás, felszereltség, s általában a logisztikai lehetőségek függvényében. A forradalmi lelkesedésben sorra alakultak az önkéntes zászlóaljak, melyek - mint majd látni fogjuk az egyes életrajzokban - jól szolgálta több későbbi tábornok, maréchal kezdeti harci tapasztalatszerzését (olykor-olykor sikereit). Ugyancsak látni fogjuk, hogy jelentős rangi előmeneteleket lehetett már ebben az időszakban elérni, ama bizonyos marsallbot nem csak a korzikai fellépésével vált elérhetővé, többen tábornoki rangig jutattak - épp Bonapartéhoz hasonlóan. Ugyanakkor a Közjóléti Bizottság vezette katonai igazgatás, hadseregszervezés számos korszerű újítása ellenére nem biztosított következetes előmenetelt az egyes csatákban kitűnt katonáknak. Ezekben az egyes aktuálpolitikai eseményeknek legalább akkora szerepe volt (mint látjuk épp Bonaparte tábornok 'hányattatásában').

Maga az 1. koalíció elleni háború 1792.április 20. -1797. október 17. között tartott. Kiemelkedő csatái: Valmy (1792. szeptember 20) Jemappes (1792. november 6.) Neerwinden (1793.március 18), Fleurus (1794 június 26.), majd Napóleon megjelenésével az itáliai hadszintéren Lodi (1796. május 10.), Arcole (1796. november 15-17), Rivoli (1797 január 14-15) (délről indul meg Genova felől és szorítja ki az osztrákokat). Napoleon sikerei, saját seregei hadvezetésének, szervezési irányítási rendszerének elavultsága II. Ferencet a Campoformio-i béke (1797. október 17) megkötésére kényszerítette (ma Campofórmido néven keressük a térképen Udine egyik elővárosaként . Ez időben tehát két fronton, a Németalföldön és Itáliában álltak szemben egymással a koalíció, ill. a forradalmi hadseregek. A béke az első koalíció, mint szövetséges megállapodás végét is jelentette.

Napóleon felismerve, hogy jól felszerelt tengeri haderő híján nem tud átjutni Angliába, ezért kockázatos vállalkozást kezdeményezett. Egyiptom megszállásával kívánt csapást mérni az angolok indiai kereskedelmére és általában gyarmati kereskedelmére, egyúttal francia érdekeket megjelenítve a térségben. Az Egyiptomi hadjárat véres sikerei ellenére torzó maradt, célját el nem érte, a flotta Aboukir-i megsemmisülését követően nem volt értelme tovább maradni, Bonaparte 1799 augusztusában visszatért Franciaországba, hogy Brumaire 18-án (ez novenber 9) átvegye a hatalmat a Direktóriumtól. (Az expedíció kultúrális, tudományos hatása felmérhetetlen). Szükség volt rá, Első Konzulként az itáliai hadszintéren a Második koalíció ellen kellett megvédje a Köztársaságot (emellett a Rajna melletti hadszíntér is ugyanúgy létezett).

Az Egyiptomi hadjárat - mely 1798. május 19-től 1801. augusztus 30-ig tartott - jelentősebb csatái: csata a Piramisoknál (1798 július 21.), Jaffa ostroma (1799 március 3-7), Acre ostroma (1799 március 20- május 21) 1. Aboukir-i csata (1799 augusztus 1.)

A Második koalícióban felsorakoztatta Anglia Európa maradék erőit, belépett Oroszország Portugália, a Pápai Állam és az Oszmán Birodalom. Bár ez a hadjárat rövid volt - 1799. március 12-tól 1802. március 27-ig tartott, de a tényleges harci cselekmények ennél rövidebb ideig - a Marengoi siker (1800. június 14.) után a döntő győzelem a Hohenlindeni (1800.december 3.) volt (Moreau!), melyet a luneville-i béke (1801. február 9.) követett. Napóleonnak számolnia kellett Moreau növekvő respektjével. Mint látni fogjuk több tábornok, később maréchal köszönhetett átmeneti vagy végleges mellőzöttséget a Moreau-val ápolt, vagy úgy tartott jó viszonya miatt. A luneville-i béke megkötése után Anglia magára maradt a Franciaországgal szemben vívott harcában. Szövetséges híján az 1802. március 25-i amiens-i békében Anglia néhány területi engedményért (és csapatvisszavonásért) belpolitikai szempontból időt nyer, a béke tudatában adót tudott csökkenteni, ami lendületet ad az angol gazdaságnak.

1801-1805 között a kontinensen tehát lényegében béke honolt (erről részletesebben szó van a Les maréchaux d'Empire bevezető cikkben). Napóleon szintúgy államszervezéssel tölti az időt. Anglia inváziójáról nem mond le, s közel 200ezer embert von össze Boulogne-sur-Mer térségében átkelés céljából (Calais közelében). Villeneuve azonban nem tud Toulonból az egyesített francia-spanyol flottával átjutni Boulogne-ba, 1805. július 22-én a Finisterre-foknál elszenvedett vereség miatt a felhajózás meghiúsul, visszakényszerül Cádizba, majd újabb próbálkozást követeőn Trafalgárnál 1805 október 21-én megsemmisítő vereséget szenved. Az ütközet végképp ellehetetlenítette Napóleon inváziós elképzeléseit (az egész korszak háborúit a későbbiekben a kontinensre korlátozva, s a végkifejletet előre vetítve).

Harmadik Koalíció elleni háború 1805

A koalíció párhuzamosan Napóleon inváziós előkészületeivel, annak ellenlépéseként jött létre, angol-orosz összefogással, a franciák Németalföldről és Svájcból történő kiszorítására. Genoa 1805 márciusi Masséna általi elfoglalása, majd a franciák általi annektálása után a szövetséghez csatlakozik Ausztria, Svédország és Nápoly, valamint sikerül megnyerni Poroszországot is.

A hadműveleteket Ausztria kezdi Bajorország megszállása tervével (ott vannak a csapatok a közelben), de csakhamar Napoleon veszi át a kezdeményezést. Ez a hadjárat az Ulmtól Austerlitzig tartó - a korban különösen gyors -  s így váratlan hatású meneteléséről és az Austerlitzi diadalról híresül el.

A hadjárat 1805 szeptember 8-tól 1805 december 26-ig, villámháborúként tartott. Legfontosabb csatája az 1805 december 2-i austerlitzi csata (ma: Slavkov nad Brno, itt van a közelben, aki Prága felé tart javaslom beugrani, érdemes)

A hadjárat Bécs elfoglalásával, majd a pozsonyi békével 1805 december 26. (karácsony másnapja) zárul. Ausztria ezzel elhagyja a koalíciót. Velence a franciák kreálta Olasz királyság, Tirol pedig Bajorország része lesz. A többiek egy év múlva (a Negyedik Koalícióban) folytatják a hadműveleteket. A Császár a meghódított területeken új államokat hoz létre, melyet elsősorban a családtagok nyernek el. Holland királyság, Itáliai királyság.

Negyedik Koalíció elleni háború 1806-1807

A koalíció: Poroszország, Oroszország, Szászország, Svédország, Egyesült Királyság. 1806 júniusában Napóleon a jó évszázaddal korábbi Rajnai Liga mintájára (1658) életre hívta a Rajnai Szövetséget (lényegében konföderációt), mely 1813 október 13-ig a - Napóleon szempontjából más célzatú, de Németország majdani egysége szempontjából a sorba illő - Német Szövetség megalapításáig létező (állam)szövetség volt, 16 német hercegség részvételével. Később még csatlakozott 19 hercegség, így lettek 15 millióan az alattvalók. Ez de facto a Német-Római császárság végét jelentette. Osztrák szövetségben a poroszok mellett csak a dánok uralta Holstein és a svédek birtokolta Pomeránia maradt. Ez az immár csak poroszok képviselte német érdekek mentén szerveződött lassan hagyományossá váló koalíciós szövetség vette fel a harcot Ausztria távolmaradásával az 1806. október 7 és 1807. július 9 között tartó háborúban. A hadjárat elején a Jénai csata (1806. október 14.) után a Császár bevonul Berlinbe, kihírdeti a kontinentális zárlatot, és megindul a menetelés Pétervár felé. Addig, amíg a cár el nem fogadja azt. Hiába Eylau (1807 február 7-8) véráldozata és Friedland dicsősége (1807. június 14.), a Tilsitig tartó menetelés, a háborús célok elérésnek módja, a császári követelések cári elfogadása kikényszeríthetőségének illúziója egy majd 5 év múlva megismétlődő hasonló menetelés előtt intő jel le(het)ett volna. (igen, Jénával egy napon volt Auerstadt, de ez e környezetrajzban most csak 'említendő' szintű)

Spanyol háború (1807-1814)

Az angol terminológia Peninsular war-ként nevezi, a francia guerre d'Espagne-ként. Egy hosszan, a napóleoni korszak majd' végéig elhúzódó, aktív angol jelenléttel támogatott háború, hol gerillaháború, hol reguláris csapatok egymás-fárasztása. 1807. október 18 és 1814. április 30 között. Megint csak a kontinentális zárlat, amit a portugálok sem tartottak be. Ebből háború lett. (Emlékezzünk csak: Ricardo 1799-ben kezd el foglalkozni a közgazdaságtannal, s ezidőben írja A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei c. munkáját, melyet majd 1817-ben jelentet meg, s ez időben lesz tőzsdei spekulánsként dúsgazdag a háborús konjunktúrának köszönhetően)

Legjelentősebb csatái: Zaragoza ostroma (1808 június 15-augusztus 13) Medina del Rio Secco (1808. július 14.) Bailén (1808 július 18-22) Burgos (1808 november 7) Tudela (1808 november 23) Somosierra (1808 november 30) Coruna (1809. január 16.) Talavera (1809 július 27-28) Fuentes de Onoro (1811 május 3-5) Vitoria (1813. június 21.)

Az Ötödik Koalíció elleni háború - 1809 április 10 és 1804 október 14. között - lényegében a félszigeten vívott háború kiszélesítése volt. Ausztriára nézve Napóleon legnagyobb sikereit talán ebben a hadjáratban aratta.

Leghíresebb csaták: Eckmühl (1809. április 21-22.) Aspern-Essling (1809. május 22), Wagram (1809. július 5-6.) A schönnbrunn-i békét (1809 október 14.) dinasztikus frígy követte.

Az oroszországi hadjárat 1812

A tilsiti béke mit sem ért, a hosszú menetelés, Moszkva felégetése sem. A hadjárat 1812 áprilisában indul, s egy év múlva 1813. március 6-án zárul. 1812. június 23-án átkel a Nyeman folyón (ez az ő Rubiconja) és megtesz vagy 1500 km-t augusztus 26-ig  míg Borogyino alá ér (a szeptember 7-i csata-dátum a helyi, pravoszláv naptár szerinti). Szeptenber 14-én (ez is ottani) már Moszkvában van, ahonnan novemberben megkezdi a visszavonulást, de ez egy másik ország, itt novemberben leesik a hó és májusig kitart. A Berezinai átkelés (Borisov mellett) 1812 november 26-29 között volt, a veszteségek meghaladták a borogyinóit. (Csak érdekességként említem, hogy XII. Károly csapatai is átkeltek a Berezinán 1708 június 25-én. Ő is Moszkva felé igyekezett Minszk-Szmoleszk-Moszkva irányban.)

A Hatodik koalíció elleni háború (1812-1814)

Az oroszországi hadjárat kudarca illetev sikere hívta életre. Orosz, angol, porosz, svéd szövetség. Az oroszok mint a kontinensen a franciák mellett a legjelentősebb birodalom vezető szerepet játszik. Még az osztrákok is csatlakoznak. A szövetségesek egyre erősebbek, Franciaország egyre gyengülőben úgy anyagi források, mint élőerő tekintetében. A végkifejlet a Népek csatája, Lipcse. A hadjárat 1813. április 30-tól oktüber 31ig tart.

Legismertebb ütközetek: Lützen (1813 május 2.) Bautzen (1813. május 20-21.) Lipcse (1813 október 16-19). A Szövetségesek 1814. március 30-án bevonulnak Párizsba. (ilyen lesz később is, többször - nem a korszakban -, mert szeretnek a tábornokok Párizsba bevonulni:)

A Hetedik koalíció története (1815) a Száz nap története. Elbától Waterloo-ig, talán a legismertebb/legromantikusabb időszak.

2. Ki hány csatában vett részt, s hányat vezetett?

Természetesen a legtöbbet maga Napoleon vezette, az 583-ból 82-t 'jegyzett' úgymond. Soult 40 vezetett csatája (ostroma, stb.) elsősorban spanyolországi jelenlétének köszönhető. Masséna 34 csatával zárja az élbolyt. Továbbiak:

• 20 Murat
• 19 Suchet
• 18 Jourdan
• 17 Ney
• 15 Moreau
• 11 Bernadotte, Brune, MacDonald
• 10 Gouvion-St-Cyr, Victor

Ez a számsor csak az önállóan vezetett csatákat veszi figyelembe (s ki tudja mennyire pontos. Nagyságrendi eltérés biztos nincs). A fentiek közt nincs Lannes, Davout és sorolhatnám. Mindent ezen keresztül kell nézni, ha nem a fontos csatákat, egy-egy csatában nyújtott kiemelkedő érdemeket nézzük, hanem csak azt, hogy ki hányszor, meg hogy akkor most igaz-e ? (a konkrét csaták számbavételére az életrajzoknál kerül sor)

3. Miként szervezték át a forradalmi hadsereget 1792-1799 között újra és újra?

A forradalmi hadseregek területi elven szerveződtek (kezdetben 7) - nem akként, hogy hol szervezték őket, hanem mely határszakaszokat védték - s e szerint is történt az elnevezésük. Tekintve, hogy francia nevük kellően 'közismert' álljanak itt e szerint felsorakozva:

• Armée du Nord,
• Armée du Centre,
• Armée du Rhin (Rajnai),
• Armée des Alpes
• Armée des Pyrénées, 
• Armée des côtes (Part-melléki, partvidéki),
• Armée de réserve

Természetesen a háború előmenetelével a Közjóléti Bizottság rendelkezései alapján - meglehetősen gyakran - átszervezésre kerültek, ahogy vezetőik (talán a forradalmi éberség, bizalmatlanság, rátemettség változó megítélése stb. miatt) pedig gyakran cserélődtek. (A bizalmatlanságra a XX. század kitalálja a mellérendelt komisszárok rendszerét) 

Az alábbiakban 'képletesen' tekintsük át az egyes átszervezések menetét az egyes hadseregeknél: 

4. Volt-e, s milyen családi kapcsolat az egyes marsallok és a Bonaparte-család között?

Igen, sokféle (úgy is írhatnám, hogy igen sokféle) Kezdjük a császári családnál.

• A legidősebb Joseph (1768-1844), akinek felesége az a Julie Clary (1771-1845), aki nővére a Császár gyerekkori szerelmének Desirée Clary-nek (1777-1860), aki Bernadotte felesége lett, s aki a mai svéd uralkodói ház 'ősanyja'. Legenda, hogy Desirée Napóleont kérte fel az elsőszülött gyermek (Oscar) keresztapjául 1799-ben, aki el is vállalta, ill. a Császár később ezt is állította, ugyanakkor a keresztelés időpontjában Napóleon Egyiptomban volt. A valós keresztapa Joseph. A Clary család amúgy elutasította Napóleon lánykérését, egy Bonapartét elégnek minősítve a családban. Joseph és Julie esküvője 1794 augusztusában volt. Barras 1795. december 16-én mutatta be Josephine-t (volt szeretőjét) az ifjú tábornoknak.
• maga Napóleon (ő most nem játszik)
• Lucien (ő sem)
• Elisa (Maria-Anna Elisa) sem (1777-1820)
• Louis (1778-1846) felesége az a Hortense du Beauharnais (1783-1837), aki Joséphine lánya (igen, az a Joséphine), így témánk szempontjából Eugene de Beauharnais tábornok nővére. Nem különben ő III. Napóleon anyja (s így Eugene a nagybátyja). Hortensenek ugyanakkor volt egy titka. Egy szerelemgyerek. Azért tartozik ide, mert a gyermeknek - így írják - Talleyrand volt a nagyapja. Bizonyos Charles Joseph, comte de Flahaut, maga is ezredes, Marengonál önkéntes, később Murat szárnysegédje, több hadszíntéren megfordult, nagy 'széltoló' - mondjuk ki - hosszú romantikus ostrommal elnyerte Hortense szívét, s a szerelmi viszonyból gyermek született. Állítólag csak páran, Eugene Beauharnais, Flahaut anyja és közvetlen környezete tudott az egész terhességről, amely végén 1811. október 21-én (a pontos dátum a történethez fontos) született meg Svájcban a Genfi-tóhoz közel a később a féltestvére III. Napóleon által Morny hercegévé emelt Charles August (meg még 2 név:). Mit csinált mindeközben Louis Bonaparte? Az 1811 október végi születés azév február végi-közepi fogantatást feltételez. Az 5. koalíció elleni háború Wagram után a schönnbrunni békével (1809.október 14.) véget ért, az orosz hadjárat előkészületei konkrétan (talán?) még nem kezdődtek el, persze már Tilsit (1807. július 7.) óta nyilvánvaló volt. A spanyoloknál a harc javában tart (1808-1814) (Peninsular War) persze tartott, de a holland királynak ott nem volt szerepe. A Császárral viszont erős vitái támadtak. 2 kérdésben. Egyrészt a hollandok által Franciaországnak nyújtott államkölcsönt a 2/3-ára kívánta csökkenteni (nem visszafizetéssel, hanem elengedéssel), másrészt holland csapatokat igényelt a tervezett oroszországi hadjáratához, amit Louis a 'testvér jogán' megtagadott. Napóleon jogosan gondolta, hogy Louis a holland érdekeket a francia érdekek fölé helyezi (ugyan már!) és kivonta az ott állomásozó csapatok zömét, mondván, szüksége van rájuk keleten (9 ezres kontingenst hagyott). Erre viszont Louis pechére az angolok partra szálltak Antwerpennél 40 ezer fővel. Még 1808-ban vagyunk (a Tilsit tehát bejött). Végül a császár küldött 80 ezer milicistát (ma úgy mondanánk: a térségbe), amivel sikerült az inváziót megakadályozni. A sikeres akció végén Napóleon felkérte öccsét, 'monnyon le!', az ellenállt, mire 1810 július 1-én az egész Holland Királyságot annektálta Franciaországhoz. Emlékeztek, 1808-ben a Császár helyreállította a feledésbe merült Connétable de France tisztséget, Louis-t jelölve meg Connétable-ként (aki még nem olvasta, gyorsan!). Most már tudjuk/sejtjük az okát (nem kívánt törlendő). Louis az elkövetkező 3 évben kissé magába szállt (asszonyka, ugyan már!, III. Napóleon, a 3 fiú közül a legkisebb is már megszületett 1808. április 20-án), költészettel és irodalommal foglalkozott, s így akkor megérkeztünk: 1810+3=1813. Louis életkedve azért visszatért, 1826-ban születik is házasságon kívüli gyermeke, de addigra a házassága végérvényesen tönkrement. (Kapcsolata is a bátyjával. Az oroszországi hadjárat kudarca után visszakönyörögte volna a holland trónt, de a Császár megtagadta. 1813-ban visszatért élete hátralévő idejére Franciaországba. Hortense 1814 után Sándor közbenjárására a neki oly' kedves Svájcban telepedhetett le - férjétől külön, gyermekeihez közel) Még annyit: Hortense-re várt közben egy erős próbatétel. A 6. hónapban járt, mikor nem térhetett ki a Sasfiók keresztelőjén, ő volt az egyik keresztanya, végig Letizia mama 'oltalma alatt'.
• Pauline (1780-1825), Charles Leclerc tábornok (1772-1802) felesége, esküvő 1797-ben. Férje 1802-es halála után egy Borghese felesége lesz. Leclerc huga Davout második felesége (lásd ott).
• Caroline (1782-1839) férje maga Murat (1767-1815), a nápolyi király. Mellesleg :) az járja róla, hogy Metternich párizsi évei alatt (1806 augusztus-1809) bátjya megbízásából - és a saját kalandvágyából - Metternich szeretője volt, aki 'tudott' a dologról. (Hm. 4 gyerekes családanya akkor épp, 1801-1802-1803-1805-ös születésűek. Hm. Metternichről még annyit 'írnak', hogy Caroline előtt Junot felesége, Laure tüntette ki - már asszonyként - kegyeivel, aki amúgy szintúgy addigra már 2 gyerekes anya voltl 1802-1803- Hm.)
• Jerome (1784-1860) (nincs más családi kapcsolat)
• Eugéne de Beauharnais (1781-1824) lánya Joséphine (1807-1876), Bernadotte fiának, és a trónon őt követő I. Oscárnak (1799-1859) felesége lesz (akit eredetileg Joseph Charles Oscarként anyakönyveztek). Ez érdekes történet. Apja, Jean-Baptiste Bernadotte, immár Karl Johanként 4 lányt választott ki Oscar számára prioitást is meghatározva jövendőbeliül (mint a mesében). Eszerint 1. Vilhelmina, a dán király lánya (1808-1891), 2. Joséphine Beauharnais, Eugene lánya (1807-1876), 3. Marie, a Hesse-i nagyherceg (úgy is, mint 'választó') lánya (1804-), 4. Marie, a szász-weimari nagyherceg lánya (1808-1877), akinek a nagybátyja (atyuskája) maga I. Sándor, minden oroszok cárja. A 18 évvel fiatalabb hugicák sorsát mindenki a szívén viseli, különösen, ha maga is monarcha. 1823-ban vagyunk (az esküvő, mily romantikus, Szent Iván előestéjén volt), a Bécsi Kongresszust követő kis-kongresszusok/konferenciák (Troppau/Opava 1820, Lajbach/Ljubljana 1821, Verona 1822) is lezárultak. Az új status quo beállt. Az 1818-tól uralkodó apa valószínűleg az évtizeddel korábbi erős orosz elkötelezettséget - melyet épp a franciától való távolságtartás miatt vállalt fel - egyensúlyozandó állította fel ezt a lánykérési sorrendet. A dán királylány még csak serdült, 15 volt, majd 20 évesen 1828-ban választ férjet a mecklenburg-schweini nagyherceg személyében. A bajor hercegnőt (a bajor 'választó' lányát) 'vett' Eugene a maga leuchtenbergi hercegi címével szintén a helyét kereste. (vagy ez már bajor döntés? Legkisebb fia Maximilian (ki az anyai nagyapja a bajor választó nevét kapta) Eugene 1824-es halála után jóval, 1839-ben kötött szerelmi házasságot a Téli-palotában I. Miklós cár lányával. Egy Beauharnais 'bevette' a Téli-palotát :)

A marsallok:

• Augereau (1757-1816) nincs
• Bernadotte (1763-1844) 1798-ban feleségül vette a Császár valamikori jegyesét, Desirée Claryt (1777-1860), egy marseilles-i selyemkereskedő (és hajótulajdonos)lányát, kinek eredeti neve Eugénie volt. Bernadott XIII. Károly svéd király általi 1810-es adoptálása után a leendő trónörökös és 1799-ben született fia Svédországba költözött, Desirée azonban nem követte őket egészen Oszkár 1823 júniusi esküvőéig (13 év!), s ekkor is a protokoll szerint a menyasszonyt kisérte. Ezt követően is külön élt férjétől Sigtunában, Stockholm közelében. Napóleonnal egyébként 1795 áprilisa és 1796 között voltak jegyesek, s Joséphine miatt szakított az ifjú tábornok. Az ismeretség eredetileg Eugénie (Desirée) és Joseph között jött létre, a Clary lányok Étienne nevű testvérük révén. Ezután Joseph mutatta be öccsét, Napoleont Eugénie-nak (azaz Desirée-nek).
• Berthier (1753-1815)  nincs

• Bessières (1768-1813) nincs

• Brune (1763-1815) nincs
• Davout (1770-1832 ) igen van. Nem közismert a történet, de nem elhanyagolható Davout életrajzában. Pauline Bonaparte (lásd a családnál) férjének hugát, Louise-Aimée-Julie Leclercet vette feleségül 1801-ben (az időpont is fontos). Érdekesség még, hogy egyik lánya Adéle 1827-től comte Etienne de Cambacérès felesége lesz, aki Jean-Jacques-Régis de Cambacérès, igen a valamikori Második Konzul unokaöccse.
• Jourdan (1762-1833) nincs
• Kellermann (1735-1820) nincs
• Lannes (1769-1809) nincs (Davout-hoz hasonlóan ő is kétszer nősült, első feleségétől 1800-ban elvált (milyen jó a Code Civil, igaz?), egyik ma élő leszármazotta Philippe de Montebello, a New York-i Metropolitan Museum of Art igazgatója 1977-től.
• Lefebvre (1755-1820) nincs
• Masséna (1758-1817) nincs
• Moncey (1751-1842) nincs
• Mortier (1768-1835) nincs
• Murat (1767-1815) van. Talán az ő története a legismertebb. Caroline férjeként a Császár sógora volt.
• Ney (1769-1815) nincs
• Soult (1769-1851) nincs

5. Hol vannak eltemetve, hol van síremlékük?

• Augereau - Père Lachaise temető
• Bernadotte - új 'állomáshelyén' Stockholm
• Berthier - Bamberg
• Bessières - Invalidusok (szive szülővárosában Prayssac-ban)
• Brune - Saint-Just-Sauvage (Marne megyei kis falu Észak-kelet Franciaországban) Eredetileg Avignonban temették el az 1815 augusztus 22-i mészárlást követően, melyben meghalt, s mely után holttestét a Rhône-ból emelték ki. 1829-ben szállították át hamvait felesége mellé.
• Davout - Père Lachaise temető
• Grouchy - Père Lachaise temető
• Jourdan - Invalidusok
• Kellermann - Père Lachaise temető
• Lannes - Panthéon (az egyetlen)
• Lefebvre - Père Lachaise temető
• Macdonald - Père Lachaise temető
• Marmont - Chatillon-sur-Seine
• Masséna - Père Lachaise temető
• Moncey - Invalidusok
• Mortier - Père Lachaise temető
• Murat - Père Lachaise temető
• Ney - Père Lachaise temető
• Oudinot - Invalidusok
• Perignon - Père Lachaise temető
• Poniatowski - Krakkó
• Serurier -Père Lachaise temető
• St.Cyr - Père Lachaise temető
• Soult - St-Amans-la-Bastide (szülőhelyén)
• Suchet - Père Lachaise temető
• Victor - Père Lachaise temető

Linkek:

 Éphémérides Militaires L’ARMÉE FRANCAISE

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lécci 2008.07.05. 19:01:17

Itt köszönöm meg Kaifnak a szerkesztésben, a szemléletes grafikák, képek kiválasztásában és beszerkesztében nyújtott önzetlen 'támogatását'.

Válasz erre 

globocnick 2008.07.07. 11:15:48

Hű, ez elég komoly volt...

Válasz erre 

Kálmán 2008.07.14. 20:35:31

Remek összeállítás, én most olvasom a Wellington és Napóleon című könyvet, valamint befejeztem a Bourgogne stázsamester emlékezései könyvet. Mindkettő nagyszerű hadtörténeti mű.

Válasz erre 

Axum 2008.12.05. 11:12:04

Mi az a "maréchal életrajz" és miért kell hozzá segédlet? Ez nem derül ki a bejegyzésből.

Válasz erre 

lécci 2008.12.05. 13:07:20

Kedves Axum !
A napóleoni háborúkat érintően eddig 7 poszt született. Nagypilu1 kétrészes posztja az 1809. évi hadjárat magyarországi történéseiről:
- toriblog.blog.hu/2008/07/17/az_1809_es_magyarorszagi_hadjarat
- toriblog.blog.hu/2008/07/21/az_1809_es_magyarorszagi_hadjarat_2_a_gyori_csata

továbbá egy, marsallokról, mint olyan(ok). toriblog.blog.hu/2008/05/20/les_marechaux_d_empire
Ezt követte egy induló sorozat az egyes marsallok életrajzaiként, melyből egyelőre egy (a pilot) készült el Davout-ról. toriblog.blog.hu/2008/07/09/davout_5

Ennek írása közben merült fel annyi kérdés, melyet szükségesnek ítéltem/ítélek bemutatni minden egyes marsallnál (a maréchal a marsall franciául, és az eredeti elnevezés a többi nemzet marsalljaitól való megkülönböztetésként vonul végig - nálam - a témán), de nem akartam ezzel túlságosan felaprózni az adott posztokat, ezért, no meg a könnyebb áttekinthetősége miatt (majd ha kész lesznek), szerencsésebb, ha önálló posztban van. Ezért készült az önálló, pontokként (kérdésenként) tagolt Segédlet, mely hivatkozva van és lesz az összes általam e témában készült és készülő posztban.

+ van a 2 Rothschild családot érintő, de a korszakról szóló, általad is olvasott poszt.

A "maréchal életrajzok" folytatás a 'nem is távoli' jövőben várható. Igény van rá.

Válasz erre 

azVégek 2013.08.14. 13:14:03

Ez nem feltétlenül tartozik ide, főként ennyi idő után, de hogyan vegyen az ember komolyan egy a napóleoni időkkel foglalkozó History Channel-es francia műsort, amikor az 1807-es térképen Erdélyt következetesen az Oszmán Birodalomhoz sorolják. Értem én, hogy az ismeretterjesztés igényei nem túl magasak, de azért úgy kb-re mégis csak belőhették volna.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: