Előző részünkben ott tartottunk, hogy kitört a háború. Gondolom vártátok már páran a folytatást, nem direkt húzódott, más dolgom akadt. :)
1977 júliusának végére - alig pár nap alatt - a szomáli támadók Ogaden területének majdnem 60%-át megszerezték, több kulcsfontosságú várossal együtt. Ez több ok miatt sem volt nehéz: Egyrészt földrajzilag Ogaden kelet felől (azaz Szomália felől) nyitott, nincsenek védhető határai, a nyugati szélén kezdődik az etióp magasföld. Másrészt a derg éppen a vörös terrorral volt elfoglalva, amelynek következtében az etióp hadsereg használató része elég erősen le volt kötve másütt, a nem használató része pedig gyakorlatilag felbomlott. A támadás az etiópokat teljesen váratlanul érte, a szomáli előrenyomulás elől gyorsan visszavonultak a tartomány nyugati, jobban védhető részén levő városokba és stratégiai pontokba.
Az egyetlen zavaró tényező szomáli szempontból az etióp légierő volt. Bár az USA 1977 tavaszán megszüntetett minden kapcsolatot Etiópiával, a derg mégis képes volt ezt azzal kiváltani, hogy izraeltől kértek segítséget, így izraeli szakemberek érkeztek az országba, akik pár hónap alatt működőképes állapotba hozták a légierőt, és meg nem erősített hírek szerint pilóták is érkeztek (ezt mind Izrael, mind Etiópia következetesen tagadta). 1977 júliusának végén már lezajlottak az első légi ütközetek, és ezekből az etióp légierő került ki győztesen: több MIG-21-es lelőttek az etióp F-5-ösök. A szomáliaknak tehát a légifölényt nem sikerült kivívniuk.
A szomáliak előrenyomulása a kezdeti gyorsaság után lelassult. A félsivatagos tartomány nagyobb részét könnyű volt elfoglalni, de tovább kellett nyomulniuk a nyugati területekig, itt viszont közben az etióp haderő képes volt védelmi állásokat kiépíteni. A szomáliaknak részbe át kellett csoportosítaniuk a haderejüket, hogy a főbb erőket északra dobják át az itt várható nagyobb ellenállás miatt, de itt voltak a tartomány fontosabb városai is. Végül 1977 augusztusában indítottak támadást az itt található két fontosabb város, Jijiga és Harar ellen. Ha ezeket elfoglalják, akkor már gyakorlatilag csak Dire Dawa lett volna hátra, ami már az utolsó fontosabb város volt a tartományban, amely etióp kézen volt. Jijigát végül szeptember közepére a szomáliak el is foglalták, de azt megelőzően súlyos harcok folytak a városért, amelyben a szomáliak a várost támadó 90 tank felét elvesztették. Az etiópok sem voltak viszont könnyű helyzetben. Nekik eleve nem volt nehézfegyverzetük, e tekintetben tehát eleve hátrányban voltak. Jijigát ugyan két hétig tudták tartani, de az ostrom végére az etióp haderő teljesen demoralizálódott, és még a város elfoglalása előtt felbomlott, az egységek jelentős része a stratégiai jelentőségű Marda hágó felé visszavonult. A végül sikeres második szomáli támadásnak így már csak a helyi milíciákkal kellett megküzdenie.

Tom Cooper térképe a hadmozdulatokról

A Jijigai etióp vereség után az előbb említett Marda hágóban próbáltak védelmi állásokat kiépíteni. A szomáli előrenyomulást ez sem lassította le sokáig, szeptember 29-én ugyanis ezt is elfoglalták a szomáliak. Így nyitva állt az út előttük Harar felé. A város hamarosan ostrom alá került, és egészen november 28-ig próbálkoztak a szomáliak a város elfoglalásával, de ez végül nem sikerült nekik. Mindkét fél itt vonta össze az erőit: az etiópok több, mint 40 ezres haderőt vontak össze a város körül, miközben a szomáliak is ide összpontosították a haderejüket. A szomáli kudarc okai sokrétűek: egyrészt, az etióp légierő sikeresen kivívta eddigre a légifölényt. Bár nem volt sok gépük, de azokkal képesek voltak támadni a szomáli utánpótlási vonalakat, és zavarni a szomáli utánpótlást. Másrészt beköszöntőben volt az esős évszak, amely a nem igazán sűrű (eufemisztikus voltam) kiépített úthálózattal rendelkező térségben komolyan meg tudta akasztani a hadmozdulatokat. Harmadrészt pedig közben fontos nemzetközi változások történtek, ez volt a döntő tényező:
 

Háborús hulladék szomáliai roncstemetőben

A háború kitörése nem aratott osztatlan sikert Moszkvában. A szovjetek erős keleti afrikai szocialista blokkot akartak, nem egymásnak eső szövetségeseket. Ezért azonnal megpróbáltak tűzszünetet a tető alá hozni, de ez nem járt sikerrel. Ez után döntötte el a szovjet rezsim, hogy az etiópokat fogják támogatni. Valószínűleg ez nem lehetett könnyű döntés, de a történet különböző szereplői által bejárt útból egyenesen következett. Szomália elvben pusztán stratégiailag hasznosabb szövetséges lehetett volna, mivel hosszú Indiai ócéán menti tengerpartja volt, ehhez képest Etiópia be volt zárva a Vörös tengerre. Etiópia mellett szólt ugyanakkor nagyobb területe, és az, hogy közelebb volt az arab világhoz. Ugyanakkor nem elsősorban ez lehetett a fő ok, a háborúban Szomália ugyanis egyértelmű aggresszor volt, a szovjetek már korábban elkötelezték magukat az etióp kormányzat mellett is, innen nem nagyon lehetett volna visszatáncolni, és magára hagyni az éppen formálódó etióp kormányzatot. Ráadásul azzal, hogy Sziad Barre (a szomáli diktátor) nem volt hajlandó alávetni magát a szovjet akaratnak (szocialista blokk létrehozása), veszélyesen független tényezőnek számított. A kiváltó ok végül az volt, novemberben a szomáliak megszakították a diplomáciai kapcsolatokat a szovjetekkel, és kiutasították a szovjet 'tanácsadókat'. Ezek az emberek persze nem mentek messzire, csak a szomszédba...
 

Kilőtt tankok

A szovjetek tehát novemberben végül a beavatkozás mellett döntöttek. Ami ez után következett, az nagyjából úgy érhette a szomáliakat, mint az orosz beavatkozás a grúzokat grúz - oszét konfliktusban. Az oroszok légihidat létesítettek Taskent és Debre Zeit között, és rövid idő alatt igen nagy mennyiségű hadianyagot szállítottak át. Emellett Kuba is beavatkozott, akinek eleve jelentős számú erői állomásoztak Afrikában. A szovjet erők átcsoportosítása ugyan eltartott a következő év elejéig, de az utolsó nagy szomáli támadást Harar ellen november 28-án már részben az átcsoportosított kubai erők verték vissza. Ez után a szomáliak már nem is próbálkoztak több támadással, megpróbáltak védekező pozíciókat felvenni. Több ország is beszállt egyébként a konfliktusba némi segítséggel, nem csak a szovjetek és a kubaiak. Az etiópok oldalán szállt be Dél Jemen is (szintén szocialista állam), ill. az NDK is küldött 'tanácsadókat', a szomáliak pedig arab, ill. pakisztáni segítséget kaptak, igaz ez nem volt arányban a szovjet segítséggel.

Lelőtt szomáli MIG-21-es roncsai

1978 februárjára történt meg a kubai erők átcsoportosítása, és az etióp haderő újrafelfegyverzése. A hadmozdulatok ugyanakkor szovjet irányítás alá kerültek, a haderő parancsnoka Vaszilij Ivanovics Petrov lett, a szovjetek nem bízták a dolgokat a véletlenre.. (A kubai erőké pedig Arnaldo T. Ochoa Sánchez, a nemzeti hős, akit 1989-ben kivégeztek kábítószer csempészetért és korrupcióért). Az új, a szomálinál modernebb MIG-21-esekkel és MIG-23-asokkal felszerelt etióp légierő (szovjet és kubai pilótákkal) nyitotta meg az ellenoffenzívát, amely során egy sereg szomáli célpontot támadtak, még a Szomáliában található Hargeisa repülőterét is. (Zárójelben azért érdemes megjegyezni, hogy az etióp pilóták nem voltak oda a szovjet gépekért, az F-5ösöket sokkal jobbnak tartották, ennek viszont a szovjetek nem örültek..) Ez után vette kezdetét egy nagyszabású szárazföldi hadművelet, amely során egyrészt teljesen szétverték a Harar környéki szomáli erőket, másrészt a támadás másik iránya a heves harcok árán elfoglalt Jijiga felé irányult. Ogaden északi részéből a szomáliak nagyon gyorsan visszavonulni kényszerültek Jijigáig. A következő nagy erejű támadás március 5-én érte a Jijigáig visszavonult szomáliakat. A nehézfegyverzetüket ekkorra már teljesen elvesztették, a háború előtti technológiai és gépesítettségi fölényük már a szovjet beavatkozással szertefoszlott. Jijigánál ismét óriási veszteségeket szenvedtek, a kubai páncélos erőkkel szemben semmi esélyük nem volt. Ogaden érdemi részéből ezzel gyakorlatilag kiszorultak. A tartomány nagy részéből természetesen még nem, mert idő kellett ahhoz, hogy az érdemi infrastuktúrával nem rendelkező térségből teljesen kiszorítsák őket, ez végülis április közepére történt meg. A harari vereség után Sziad még megpróbálta megfordítani a háború menetét, és február 9-én általános mozgósítást rendelt el, de ennek már nem volt jelentősége. Március 9-én a jijigai vereség után a szomáli vezetés elrendelte a visszavonulást a határokon belülre.
Szovjet és kubai részről ugyan felmerült, hogy az offenzívát nem állítják meg a határoknál, hanem tovább nyomulnak Szomáliába, de ezt nem kockáztatták végül meg. A háború miatt a térségben robbanásveszélyes volt a helyzet, hiszen az egyik fontos kereskedelmi útvonal (Vörös tenger) mellett zajlott. A franciák pl. a Clemenceau anyahajót is Dzsibutiba küldték arra az esetre ha a háború eszkalálódna, és más országokra is kiterjedne. A közvetlen hadmozdulatok ekkor abbamaradtak, de az etióp - szomáli viszony még évekig nagyon feszült maradt, és többször törtek ki határvillongások, és kisebb intenzitású harcok.

Következmények

A háború eredményéből elég egyértelműen következtek annak következményei: a szomáli haderő harmada megsemmisült, de - és ez volt szomáli szempontból a nagyobb probléma - a nehézfegyverzete teljesen. Az addig viszonylag modern szomáli haderő a háború után abban a helyzetben találta magát, ahol a háború előtt az etióp volt. Ráadásul a háborús vereség a diktatúra belső stabilitását is kikezdte - Sziad pont azért indított háborút, hogy a belső problémákról egy közös sikerrel a figyelmet elterelje. A rendszerrel szemben már 1979-ben ellenállás tört ki, de Sziad egészen 1991-ig hatalmon tudott maradni. Szomália ez utáni története nagyjából közismert, ma az állam gyakorlatilag szét van esve. Etióp részről szintén nyilvánvalóan ellentétes eredménnyel járt a háború: a szovjet segítség, és a haderő felfegyverzése lehetővé tette nem csak a szomáliak visszaverését, hanem azt, hogy a többi lázadóval is leszámoljanak. Ennek ellenére az etióp kommunista rezsim nem húzta tovább, mint Sziad, 1991-ben végleg megbukott.A háború katonai jelentősége azonban nem a kelet afrikai erőviszonyok módosulásában van, mivel az a térség akkor sem volt a világ centrumterülete. Ami nemzetközi szinten nagy figyelmet váltott ki, az a szovjet beavatkozás volt: a szovjetek ugyanis képesek voltak légihídon tízezres nagyságrendű csapatokat mozgatni, rengeteg hadianyagot szállítani, azaz végső soron bebizonyosodott, hogy a világ bármelyik pontján képesek lehetnek a beavatkozásra. 

Ogaden ma:

A bejegyzés trackback címe:

https://toriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr79683381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2008.10.02. 21:15:35

Kint az Indexen!
Gratulálok, ismét jó kis cikk, Afrika mélyéről...

is 2008.10.02. 21:26:03

tényleg jó cikk, egy apró javítás: pattanásig feszült, vagy robbanásveszélyes. pattanásveszélyes, hogy is mondjam, olyan cuki szó, de nincs.

Roth Mano 2008.10.02. 21:35:27

pattanásveszélyes pl. a tinédzserkor.

WNS 2008.10.02. 22:04:48

Kicsit hiányolom a háború előzményeit az előző cikkből. Azt, hogy a Nagy-Szomália ötletét az vezérelte, hogy Ogaden lakosai mind etnikailag, mind vallásilag (muzulmánok) Szomáliához kötődtek, és nem Etiópiához. A történelmi gyökereik is közösek voltak, gyakorlatilag a határt a gyarmatosítás jelölte ki, mint általában az afrikai kontinensen. Az etiópok uralkodó osztályát adó keresztény amharák mindigis lenézték, és el is nyomták az ogadeni népcsoportokat (itt is heterogén a lakosság összetétele, de jobban dominál a sémi típus, mint a fekete.

Az is kimaradt, hogy a háborúnak nemcsak előzményei voltak, hanem mind a mai napig tartó utóhatásai is. Az ellenségeskedés a mai napig megmaradt. Felföldi etiópoknak és külföldieknek ma sem tanácsos Harar-nál keletebbre menni, ott az etióp állam kontrollja ma is csak névleges. Rendszeresek a szomáliai csopotok betörései, amit időről időre kevéssé publikus etióp katonaii hadműveletek zárnak le. Ilyen legutóbb 2oo6 decemberében és 2oo7 jaunárjában volt, amikor az etióp csapatok mélyen Szomáliában voltak kénytelenek rendet tenni.

bada 2008.10.02. 22:25:10

A szomali hadsereg hivatalosan csak 1978- januarjaban lepett be a haboruba. Addig eltavon levo szomali katonak csatlakoztak "onkentesen" a WSLF-hez....

lessknownJFK 2008.10.02. 23:20:10

Remek a blog, a témaválasztás is általában, de a helyesírásra jobban is odafigyelhetnétek ilyen komoly témáknál. Nagyon sok a magyartalanság, szóismétlés, elgépelés.

lessknownJFK 2008.10.02. 23:23:44

Elnézést, csak annyi, hogy rendszeres olvasó vagyok, nem csak az Index címlapról tévedtem ide fröcsögni.

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.02. 23:53:23

üdv,

WNS: van szó ezekről a dolgokról az első cikkben, három postból áll a sorozat.

Ferdinand: jogos, majd végignézem, rohammunkában írtam a postot.

dupi 2008.10.03. 00:01:01

tényleg fasza a blog, gratula hozzá. én új vagyok, csak fröcsögni jöttem :)

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.03. 00:06:19

Itt kemény moderáció van, fröcsögni nem lehet :)

Z69 2008.10.03. 06:33:47

A cikk gondolom az acig.org-ról került lefordításra. A Haditechnikiában is megjelent már 2006-ban ugyanez szinte teljesen azonosan. Csak itt kissé magyartalanul.

Manyizga (törölt) 2008.10.03. 08:08:39

Jó a cikk, élvezettel olvastam. Bár a "tank" szó helyett harckocsit kellene használni. (Tanknak amatőrök hívják, akiknek géppisztoly minden gépkarabély, és "Parabellum", minden pisztoly.)

Szívesen venném, ha a kínai-indiai háborúról is írnál... :)
( en.wikipedia.org/wiki/Sino-Indian_War )

hami · http://toriblog.blog.hu 2008.10.03. 12:29:56

Z69

Nem csak onnan, bár azt is olvastam. A cikk nem fordítás, összeszedtem az infokat, és azok alapján írtam. Mi benne a magyartalan?

Manyizga,

Én amatőr vagyok, nem hadtörténész, vagy ilyesmi. :)

pancer1 2008.10.03. 19:34:06

Jó cikksorozat. Ha már/mégis, lesz szó XX századi dolgokról e blogban, akkor valóban, az ilyen 'elfeledett' alig hallott háborúk legyenek..

Javaslom még
Angola-Namibia+Délafrika 1975-1989
Vietnam-Kambodzsa 1979
Vietnam-Kina 1979
Kina-India 1962.

Valandil 2008.10.06. 10:18:38

Biztos, hogy 'anyahajó'? (Anyahajó: vízirepülőket szállít, azokat csak tárolja. A gépek a vízről szállnak fel, és oda térnek vissza.)

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2008.10.07. 13:01:57

Z69 2008.10.03. 06:33:47

Ez a "került lefordításra" szintén nem nyerne díjat egy magyar nyelvű fogalmazóversenyen - ha már kritizálunk...

zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2008.10.23. 15:52:18

Én ma, egyhuzamban olvastam végig a három részt, sokat tanultam. Érdekes dolog így, évtizedek múltán bepillantani a hírek mögé/ja, én már olyan öreg vagyok, h emléxem ezekre a hírekre:)/.
süti beállítások módosítása