2010.08.13. 18:00
Rákóczi fái
Valamennyien hallotunk már Rákóczi itt-ott fellelhető fáiról - talán láttunk is egyet-egyet - melyek száma a leginkább kedvelt szent ereklyék számosságával vetekszik. Annyi eltéréssel, hogy egy-egy szentnek csak két szárkapocscsontja volt, míg Rákóczi akár több fa alatt is állhatott (volna). A Fejedelem kora kitűnően alkalmas a fa amúgy is mitikus jelképének felerősítésére. Ugyanis elég messze van időben ahhoz, hogy egy már akkor is állott, mára matuzsálemmá nemesedett példány kellő tiszteletet váltson ki akár a hagyományőrző helybéliekben, akár a mindenre oly fogékony turistákban. De mint látni fogjuk, nem is kell ehhoz annak a fának matuzsálemnek lennie. "Rákóczi fája" ugyanis elsősorban néprajzi fogalom, de mint minden régi dolognak, van történelmi aspektusa. Ezeket járjuk most kicsit rendhagyó módon idei nyári körsétánk során körbe.
Ahhoz, hogy egy tekintélyes méretű bármilyen fa (az 'alkalmas' fafajtákról majd külön) "Rákóczi fájává" váljon, nem kellett, hogy a vezérlő fejedelem járjon is alatta, megpihenjen, netán lovát is hozzákösse. Ahhoz elég az "istenadta nép" kitaszítottság-, üldözöttség-érzete, akár társadalmi, akár egyéni érzület ez, mely lényegében a népköltészet visszatérő motívuma, jól érzékelhetően Balassinál is, vagy a barokk virágénekekben, de már korábban Janus Pannonius (Egy dunántúli mandulafáról), majd a későbbiekben Csokonai (A Magánossághoz), Ady költészetében (A Hortobágy poétája ) is jelen van.
S üldözöttnek, kitaszítottnak (magánosnak) lenni e kies hazában - jó. Mert a magyar néplélek szomjúhozza a fájdalmat ("veréshez szokott fajta"), s abből támad elő a 'legkisebb fiú', hogy beváltsa álmait (többnyire hendikepből, de ez már más téma lenne).
"Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk."
Szóval az üldöztetés 'megélése' az nekünk fekszik. Ez elől meg tudunk szökni, /lemerülni, kibekkelni/ stb. Ismerős az a vicc, mikor egy tájképről - mondjuk álljon itt illusztrációként id. Markó Károly Visegrád c. képe, mert arról egyértelmű, hogy mit ábrázol -
szóval a festményről megkérdezik, hogy mit ábrázol, s jön a válasz: II. Rákóczi Ferencet üldözik a labancok.
- De a képen nincs senki !
- Igen, mert Rákóczi már elment, a labancok meg még nem értek ide.
Rákóczi nem egyedüli kitüntetett személy, akinek fát 'tulajdonítanak', de mivel ez nem elsősorban róla, személyéről, hanem a korról és a közgondolkodásról szól (azaz eszmetörténeti vonulata is van a névadásnak), ő az, aki a leggyakoribb, mikor egy-egy kitüntetett fa nem kopjafaként, azaz nem sírjelként, nem a "magyarság harcias, elveiért a végsőkig kiálló, büszke nemzeti karakterének analógiájaként", a "nemzeti tragédia szimbolikus megfeleltetéseként" szerepel, hanem ellenkezőleg, a "társadalmi interakció és kommunikáció jelképes helyszíneként". Mert "a fejedelemről szóló néphagyományban, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zemplén vidékén gyakran megjelenik a Rákóczi- és kurucfamotívum mint Rákóczi emlékhely (ott jártának emléke; Rákóczi fája; földbe szúrt és kirügyezett nyárs, lovaglópálca, bot; fordítva elültetett fa; csata emlékére ültetett fa; fa, ami alatt megpihent stb.)." Ugyanis a "magyar néphagyományban nem sok olyan személyiség van, aki – a szintén Habsburgok ellen forduló Kossuth mellett – ilyen gazdagsággal maradt volna meg, és a történelmi emlékezet úgy őrzi személyét, mint aki először fogta össze a magyarságot a szabadság nevében" (megfogalmazások innen).
Ha pedig már a névadás elterjedésekor is már kellően öregnek számított egy-egy ilyen matuzsálem, akkor még messzebbi időkig nyúlt vissza a "közösségszerző emlékezet". Így van Árpád vezérnek fája (Hédervár), de Mátyás királynak is (Bajmóc). (A posztban a későbbiekben sorba vesszük, kinek hol milyen nevezetes fája áll.)
Némileg levesz a vezérlő fejedelem (és fejedelmi elődei) nimbuszából az, hogy nem csak neki van/lehet "fája" a magyar nyelv szókincsében, mert számos dűlő-elnevezés létezik - másokról, közszemélyekről is, mivel hangsúlyosan el kell különíteni a fent bemutatott módon a szimbolikus névadást a történeti helynevek kialakulásának egyéb (profán) formáitól. Így létezik "Császár fája", sőt Lukács-fája (mindkettő Berkesz, Szabolcs), "Bán fája" (Eszeny, Szabolcs), "Csaldos fa" (Mikola, Szatmár), "Márton fája" (Gyulaháza, Szabolcs) is. Utóbbiról érdekes megállapítást tehetünk, ugyanis a közös emlékezet Rákóczinál korábbi időre, egész Zsigmondig 'emlékszik vissza'. Eme "Márton fája" ugyanis egy Zsigmond korabeli nyírsági lázadás egyik vármegyei bandérium által elfogott 'főemberének', bizonyos Márton nevezetűnek az akasztási helye volna az azóta toponímává nemesedett helyszín. A történet ott sántít, hogy a pallosjog idejében kevéssé valószínű az akasztás, mint 'elkövetési mód', mindenesetre a szóhagyomány szerint a domb hosszú ideig vesztőhely volt. Az azonban érdekes megállapításra vezet, hogy mely vidékeken volt hagyomány a kultikus szimbólumok toponímává alakítása, s az is egyértelmű, hogy a hédervári (Khuen-Héderváry) és a bajmóci (Pálffy, pláne!) kastélyok udvarán nem rebellis 'hazaárulóról' neveztek el öreg fát, hanem a magyar törénelem korábbi vitéz korszakaiból. Ebben is látszik a névadás indíttatásának eltérő eredete.
Azt látjuk tehát, hogy túllép ez a kérdés Rákóczi korán, mert őt megelőzően jóval régebbi időkből is számtalan fát őriz a közös emlékezet, s tart nyilván az utókor. Körsétánkat a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem (korábban Erdészeti és Faipari Egyetem) által nyilvántartott fák adatbázisa alapján járjuk be. Először tekintsük át a leggyakrabban 'felmerülő' fafajtákat (hogy egyáltalán magas kort élnek meg.), majd futó statisztika következik, még mindig a nevezetes fák nélkül, általános tendenciákat kutatva.
1. kocsányos tölgy (quercus robur) "A kocsánytalantölgy a domb- és hegyvidékek, a kocsányostölgy elsősorban a sík vidékek fafaja. Különleges sajátossága, hogy ártéren, homokon és sziken egyaránt megtalálható. [...] Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt [...] 18-20 m mélyen is megkeresi a talajvizet. Ennek köszönheti nagy szárazságtűrését. Oldalgyökerei gazdagon elágaznak és terjedelmesek [...] 70-80 éves korban magassági növekedése visszaesik, de erőteljes vastagsági növekedését még sokáig megtartja. Több száz évig él. Általában 80-100 évig tartjuk fenn."
2. Nagylevelű hárs (tilia plathyphyllos) "30–40 m magasra nő. Koronája fiatal korában szép kúpos, később boltozatosan magasra tör. Sudara szétágazik, ágai meredeken felfelé állnak, de a korona alsó részén a fa idős korában lehajlanak.[...] A szinte talaj nélküli törmeléklejtőkön nemcsak szétterpeszkedő, a felszínen kígyózó gyökerei tartják meg, hanem lehajló ágai is meggyökeresednek és ágtörzzsé fejlődnek; így akár már egy-egy fa is kisebb ligetté fejlődhet."
3. Fehérnyár (populus alba) "40 éves korban elérheti a 30-35 m magasságot és az egyméteres törzsátmérőt. Gyors növekedése ellenére több száz évig él." Emellett a szürkenyár (populuis canescens) is - mint látni fogjuk - szép példányokat ad.
Az akácfa (fehér akác, rubina pseudoacacia) ellenben nem. "Fiatal korában rendkivül gyorsan növekszik s a törzshajtások rohamosan fejlődnek.[...] Igen magas életkort az Ákácfa nem ér el, 40-50 éves kora után csekély gyaraporlást mutat és 100 éven tul élő fák a ritkaságok közé tartoznak. Az Ákácfa a hegységi éghajlatot nem kedveli, hanem a délibb fekvésü dombvidék s a sikság fája;..."
 |
| A már kihalt és borostyánnal felfuttatott Tessedik Emlékfa |
A Bábolnán a ménesbirtok udvarán álló akác pontos korát ismerjük, az idén 300 éves fát kőtábla jelöli. "Az akác magvait 1710-ben É-Amerikából hozták be, hazánkba akkor ültették ezt a fát, amit az ország kegöregebb akácaként tartanak számon." felirattal. Hasonlóan híres akác a szarvasi Tessedik Emlékfa, melyet 1790-ben ültetett Tessedik Sámuel (1742-1820), aki nagymértékben járult hozzá az akác magyarországi meghonosításához, részben a megfogyatkozott faállomány pótlása, részben az Alföld futóhomokjának megkötése érdekében.
A soproni egyetem adatbázisáról pár szóban: Az eredeti nyitólapról megye, település ill. taxonok, azaz egyazon kategóriába sorolt és közös gyűjtőnévvel ellátott fajcsoport szerinti alfabetikusan leképzett rész-adatbázisokba lehet átnavigálni. Ezeket összegyűjtöttem, rendszereztem, s néhány érdekes megállapítást tennék, azoknak, akik szeretik a statisztikát - aki nem, az "ugorgyon" - ígérem, csak olyanról írok, ami érdekes lehet. A teljes adatbázis 4110 elemű, mely tartalmaz ugyan néha 'kézzelfogható' kettőződéseket (a hédervári Áprád-fa 2x szerepel, egyszer 700, egyszer pedig 650 évesen), szempontunkból nagy előnye, hogy nem csak Magyarországról, hanem a magyar lakta területekről, azaz a magyar történelem némely ismertebb helyszínéről (ahol persze van 'említésreméltó' fa) nyerhetünk információkat (pl. Bajmócnál lesz ez hasznos, ill. a Rákóczi 'bejárta' területeknél). 10 db 10m-t meghaladó kerületű fát említ, ezek közül egy, az alább említésre kerülő debreceni (igaz már elpusztult) fa a listavezető a maga majd 20 méterével, majd a szintén külön kezelt bajmóci a maga 12,5 m-es kerületével. Épp lemarad az a 992 cm-es zsennyei kocsányos tölgy, amit 300 évesnek, s "alig élőnek" mond, mely azonos a 2006-ban elpusztult "ezeréves" kocsányos tölggyel, melyet addig a legidősebbnek tartottak (így a 300 év kormeghatározás bizonytalan), bár csak 23 m magas volt, szemben a 23-nál nagyobb, azaz legalább 24 méteres fák közül 1392-t tartalmaz az adatbázis. Ebből is látszik, hogy nem a méret a lényeg.
Kor szerint az évszámmal megbecsült fák közül a 3 db 700 évesnek mondott szerepel, ezek között a bajmóci hárs, a dunaremetei fehér fűz és a hédervári Árpád-fa (mindről lesz szó). 500 évesként szerepel Bocföldén és Nagykutason egy-egy szelídgesztenye (castanea sativa), jellemző, hogy az első 10-be 450 éves becsült életkorral lehet bekerülni, s 380 éves kor a belépő az első húszba. A poszt témája szempontjából fontos, legalább 310 éves kor (az 1700-hoz viszonyítva) a 47. helyre elég, azaz Rákóczi feltételezett fái igencsak kiszorultak az élmezőnyből. Érdekes, hogy itt a kor nem jár jelentősebb mérettel, az első 10 fa között 1 db 32 méteres van, a többi jellemzően 20-25 m közötti.
Ezzel szemben a legmagasabb - fajtaadottság miatt - többnyire a fehérnyár (populus alba) a maga 50 méterével - a szigligeti kínai júdásfa (cercis chiensis) 112 m-es és a büdöskúti ciprus 79 m-es adata valószínűleg elírás (11,2-t és 7-9-et feltételezek) -, de 40-45 méteresből is több tölgy van a maguk 5,5-6 méteres kerületükkel. Visszatérve a kerületre, Döbrögi jut eszembe, meg Matyi (mint talján építőmester) a maga 4 öl igényével (részlet a rajzfilmből 3:30-nál kezdődik az erdőjárás, a konkrét faátültelős manőver pedig 6:50-nél.)
Nevezetes fák
Debrecenben állott 1960-ig egy szürkenyár (populus canescens), mely az ország legnagyobb fája volt, míg villám nem sújtotta. 40 méteres magasságával 1980 cm, azaz majdnem 20 m, kerületével szélesebb fa volt, mint az elpusztulása után helyébe lépett zsennyei.
Bajmócon (Bojnice), nem is Magyarországon van (Trencsén), egy nagylevelű hársfa (tilia platyphyllos), a várkastély bejáratának közelében, melyet Mátyás király fájának is neveznek. Kerülete 1250 cm, azaz 12,5 méter, de ez esősorban a képen is jól látható föld közeli terebélyesedésének, szétágazásának köszönhető.
 |
| "Mátyás király fája" Bajmócon (Bojnice) a vár udvarán |
A dunaremetei 28 méteres fehér fűz (salix alba) kerülete 635 cm (azaz az átmérője 202 cm), a maga 700 évesnek becsült korával jelenleg az egyik legöregebb fánk (a bajmóci hárssal és a hédervári tölggyel együtt).
A hédervári tölgynek, Árpád fájának is önálló története van. Bár a fa pontos kora nem meghatározható (az évgyűrűket megette az idő), mindenképpen az egyik legidősebb magyarországi fának tartják a szakemberek is. 760 cm-es kerülete, 21 méteres magassága elmarad az említett bajmóci matuzsálemtől. A zsennyei 'ezeréves' kocsányos tölgy 2006. évi végső elhalása után a hédervárit tekinti a szakma a legöregebb magyarországi fának.
Héderváron áll ugyanakkor az a 10 m magas Kont-fa is (fehér nyár, populus alba) melyet ugyan csak cc. 300 évesre becsülnek (kerülete 384 cm), de amely sokadik hajtása az Az eredeti fának az volt a legendája, hogy a tatárjárás idején Moson vármegye e fa alatt tartotta meg egyik gyűlését. Annyi a történet szépséghibája, hogy bár valamikor e kastély parkjának területén találkoztak Győr és Pozsony vármegye határai, de nincsen olyan oklevél, amely igazolná, hogy valaha Moson vármegye területén állt volna, vagy, hogy a vármegye területe idáig ért volna.
 |
 |
| Kont-fája a Khuen-Héderváry kastély kertjében | A Kont emlékhely télen |
A II. katonai felmérés kataszteri térképén (innen elérhető) megtekintjük Győr vármegyét (oda tartozott akkor Hédervár), azon beazonosítható maga a Kont fa (bátran fel kell telepíteni a szoftvert, amire felhív a kataszter). Mivel modern világunkban ismerjük GPS koordinátáit (47.8323 / 17.4577) és térképe is adott - sőt az Árpád fáé is -, azt műhold 'üzemmódban' könnyen összehasonlíthatjuk a megfelelő kataszteri térképpel (azon is van koordináta jelzés, bár némileg más értéket mutat: 47.49'51" / 17.27'13", a 19. sz. szelvény a kastály és az ún. Pimpinellás kert között a francia kertben). Tessék, máris ugrottunk vagy 300 évet. Hol van Däniken?
Komáromban az Erzsébetszigeten a hajdani Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság javítóműhelyének udvarán állott 1936-ig az ún. nagy-fa, mely nyárfa 40 méter magas volt, 786 cm-es kerületét 5-6 ember tudta körbefogni. Egyedülálló benne az is, hogy ellentétben társai zömével nem elpusztult, vagy elaggott, hanem kivágták. Korát akkor 350 évesre becsülték. E fához is kapcsolódik vármegyegyűlés emléke (rendszeresen), s az az egyedi "hőstett", hogy a vármegye nemesei 1790-ben e fa alatt égették el II. József halála után (a bátrak) a kalapos király földmérési rendeletét. Mint oly sok felmérésben, itt is egy esetleges adóztatás (mint központi bevétel) lehetőségét kívánták számba venni, a tervezhetőség érdekében. A földmérés folyamata és sorsa az alábbi történeti összefoglalóban leírtak szerint zajlott:
"1786-1789 II. József elrendeli a földvagyon minősítését, felmérését, a földadó kivetése érdekében. A munka 1786-ban elkezdődik, a felmérés házszámozással és népszámlálással kezdődött, mely kiterjedt a nemesek tulajdonában lévő házakra is. A házszámozást követte a felmérés, községenként és dűlőnként ún Fassionális Tabellákba jegyezték be a parcellákat, a tulajdonosok nevét, házszámot, a művelési ágat, területszámításhoz szükséges méreteket, a margón az egyes parcellákról ábrákat is készítettek. A terület mértékegysége a kataszteri hold volt. Kilenc művelési ágat különböztettek meg, pl. szántóföldek, több év alatt egyszer művelhető szántók, halastavak, rétek, kertek, mezők, és havasok, tövis bokrok, szőlők, erdők. Az ingatlanok jövedelmét tulajdonos bevallása és ellenőrző bizottság becslése alapján átlagos értékben állapították meg az 1773-1782 közötti 10 éves időszak figyelembevételével. Munkálatokat négy év alatt fejezték be és 1789. november 1-én lépett hatályba. A cél az volt, hogy a földtulajdonosokat kell rendi állásukra tekintet nélkül megadóztatni. II. József halála után a nemesi vármegyék visszanyerték önkormányzatukat, ezt követően a földmérés adatait megsemmisítették, ezután ismét visszaállt a régi adózási rendszer. Mai értelemben vett földmérés ebben a korban nem volt, mert az ország területét ábrázoló részletes térkép katonai titok volt."
S most konkrétan Rákóczi fáiról
Visszatérve a konkrét "Rákóczi-fák"-ra, a balatonakarattyai 1967 óta halott, átmérője 750 cm. Ahogy a kihelyezett tábla hirdeti, ez volt a Balatonfelvidék legöregebb szilfája, Eötvös Károly szerint már az 1532-es kenesei (rész)országgyűlés idején létezett. A néphit szerint Rákóczi hozzákötötte a lovát.
Ordas (Bács-Kiskun):
A temető mellett 15 m magas kocsányos tölgy (quercus robur), 150 cm átmérőjű, 471 cm kerületű, fejlett lombkoronával, kora kb. 380 év. Még a II. katonai felmérés térképén is rajta van, jobbra a Dunapataj felé vezető úton a településen kívül (Dózsa György úton, a temető előtt)
 |
| Rákóczi fája Ordason |
Károlyfalva: Egy Sárospatak melletti faluról van szó, melyet Rákóczi száműzetése után telepítettek be, így a névadás egy németajkú közösségben történt, külön érdekességeként a jelenségnek. A Hosszúhágón álló fa Vágáshuta felé, az országos kék túra vonalán áll, ezt lehet többen láttátok.
Parádfürdő: A kocsánytalan tölgy kerülete a tőnél meghaladja a 7,5 métert (ezzel már tudjuk, hogy a középmezőnyben van),
Romhány: Egy mintegy 20 m magas, 250 m törzskerületű török mogyorófáról (corylus colurna) van szó, amely 300 évesnél feltételezetten több, s külön érdekesség, hogy tőle nem messze, a Lókos-patak völgyében 'folyt' a romhányi csata, a Rákóczi-szabadságharc egyik jelentős (sajnos vesztes) csatája.
"A szájhagyomány úgy tartja, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem az itteni kápolnától irányította 1710. január 22-én a Lókos mentén zajló ütközetet, és ennek emlékére ültették a török mogyorófát. Mások szerint az akkor már terebélyes mogyorófa alatt állott a fejedelem sátra. Ez az utóbbi feltevés nem valószínû, mert januárban nem szükséges fa alatt felállítani a sátrat, ahonnan kifejezetten rossz a rálátás a harc területére. A feljegyzések szerint Rákóczi táborának egy része a Géczi család majorja és a Prónay-kastély között, Bercsényi Miklós tábora a Petres-dûlôben, Felsô-Bodony és Alsó-Bodony között foglalt helyet. Ilyen felállásban elképzelhetô, hogy a fejedelem a törökmogyorófa közelében helyezkedett el. A fa eredetét illetôen olyan legenda is él, hogy a fejedelem egy rodostói látogatójával, azzal a megbízatással küldött haza egy facsemetét, hogy azt ültesse el az utolsó magyarországi csatája színhelyén." Forrás
Bácsborsód egyenesen 3 Rákóczi fával rukkol elő. A mintegy 350 évesnek becsült fák a település címerében is megjelennek (olyan fontosnak tartották régről a helyiek).
Nagykőrös A nevezett Rákóczi fa 20 m magas, kerülete 564 cm, az örkényi út mentén áll. (korát az adatbázis nem tartalmazza, egyes helytörténeti írások 600 évesnek mondják. Ennek az mond ellent, hogy a város területén álló további kocsányos tölgy közül egy 400 évesnek mondott, s nagyjából azonos kerületű (571 cm) fa 6 méterrel magasabb. Nagykőrösön számos 4,6 méteres kerületet meghaladó tölgy áll, ezek közül az egyiket Széchenyi faként nevezi a néphagyomány.
A Bars vármegyei Zselíznél (Želiezovce) az Eszterházy kastély körüli birtokhoz tartozó erdőben egy 1903-ban kb. 800 évesre becsült tölgy állott, melyet Fakastélynak is neveztek. Kerülete oly terjedelmű volt, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhatott helyet. 1930-ban sajnos villámcsapás pusztította. A település kapcsán a jelenlegi helyismereti adatok egy 200 éves, mint Szlovákia legmagasabb, 24 m magas védett tiszafáról szólnak. Ez a Zselíz nem tévesztendő össze az Abaúj vármegyei Ziliz, korábban Zselic településsel, mely ideát van ma is, ahol két öreg tölgy áll egyikük 500 évesnek becsült a soproniak szerint (a helybéliek szerint ezerévesnek mondott). No ez "tényleg" olyan lóhozzákötős Rákóczi-fa - szintúgy a helybéliek szerint.
Az érmelléki hegyek alatt, a bihari Dédán állott valaha egy Rákóczi szőlő-birtok (az érmelléki borvidékről a nagybócsai Sárközy-család adott életszakasza kapcsán írtunk), mely a szabadságharc után Károlyi birtok lett, s ezen állott egy fa, melyet a helyiek Rákóczi fájaként tiszteltek, s mely alatt búcsúzott el a köznyelv szerint a fejedelem 'jobbágyitól'.
Sajnos a Rákóczi fák szinte valamennyije igen rossz állapotban van, kevés az esély, hogy újabb 300 év múlva az ország legidősebb fái közé lépjenek. Jelentőségük nem is állagukban, egyes egyedeinek történetében van, hanem abban a társadalomszociológiai jelenségben, ami egyáltalán 'életre hívta' őket.
Hogy konkrétan milyen konkrét történelmi eseményeknek lehettek tanúi. Bizonyára láttak az 1831-es kolerajárvány áldozatait (az ordasi mindenképpen), aztán látták az 1848-as összeírt nemzetőrök táborba vomulását, s megannyi helytörténeti jelentőségű eseményt, amelyeknél a családfakutatók oly nagy szeretettel időznek el, s elemeznek a részletekig, hiszen azok a számukra a legfontosabb történelmi pillanatok voltak, mikor "ez és ez az ősöm ezt meg ezt csinált." Az említett fák (a jó időben már adott, s ha jó helyen is álltak (állnak), akkor a velünk élő (élt) történelem nagy tanúiként néznek le ránk, az utókorra.
Linkajánló
Magyarországi Faóriások és famatuzsálemek
Ajánlott irodalom:
Kincses Katalin Mária: Kultusz és hagyomány Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulóján (Argumentum 2003)
Magyar Zoltán : Rákóczi a néphagyományokban 2000
Becze Szabolcs: Az etnikus emlékhelyek, mint történeti aurák (Világosság 2005/7-8)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.08.13. 20:09:47
Árpádka 2010.08.13. 20:32:49
Azért érdekes hogy a néphagyomány miért fákhoz kapcsolja az embereket, miért lehet ez valami kapcsolata lehet a pogány hiedelem világgal?
neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.08.13. 20:38:45
Valami biztos van. A kelták is odavoltak a tölgyfákért.
Á, be is fogom. A botanika sose volt az erősségem.
NAR 2010.08.14. 15:08:14
Egyébként ez a II. katonai felméréses térkép zseniális találmány, bár a budapesti része frissebbnek néz ki a Margit híddal.
Rigor Mortis 2010.08.17. 08:06:10
Az akasztott Mártonról annyit, ha nem volt nemes, akkor többnyire akasztották, ha nemes volt, akkor fejét vették (fővesztés, fej- és jószágvesztés stb) A pallosjog szót nem szó szerint kell értelmezni.
Ezekiel 25,17 2010.08.23. 14:33:50
Pontosan nem tudom idézni őket, de érdemes lenne egy gyűjtést rendezni belőlük, lehet ott is felfedeznénk egy újabb Rákóczi-fát!
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.08.24. 09:52:52
Rakjak fel képet róla?
lécci 2010.08.24. 22:13:02
közül az első találat. Konkrétan innen:
nyaritabor.network.hu/kepek/kalandra_fel_hiv_a_vadregenyes_matra/paradfurdo__rakoczi_fa_nyari_tabor
Ha nincs már kérge, az sajnálatos (azért szerintem így is meg lehet találni Parádfürdőn)
A képet közlő oldal szerint 1 éve tette fel egy nyári táborszervező közhasznú egyesület.
Köszi a kiegészítő tájékoztatást.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.08.25. 22:11:21
gyrgyvrs 2010.08.28. 14:40:10
Viszont nem messze onnan, a Túristvándi-Kölcse-Szatmárcseke kereszteződésnél van egy Rókás nevű legelő. Kölcse felé eső oldalban van egy kis domb, peremén tölgyfákkal. A helyi hagyomány szerint ez valami környékbeli, a Rákóczi szabadságharc idején zajlott csetepaté során elesett katonák tömegsírja, a fákat annak idején ültették.
kommentek