Lazika

Lazika, grúzul Egrisi egy dél kaukázusi királyság volt, nagyjából a mai Abházia és Délnyugat Grúzia területén. A királyság az ősi Kolkhisz területén jött létre, a kialakulásában a kis ázsiai térségben bekövetkező hatalmi viszony változások játszottak szerepet. Ebben a postban nem akarnék különösebben kitérni a Perzsa Birodalom és a római hódítás között Kis Ázsiában és a Kaukázus térségében lezajló változásokra, a mi szempontunkból az érdekes, hogy a kaukázusi és kelet anatóliai térség egyfajta párthus/szasszanida - római ütközőzónává vált. Róma kiterjesztette a fennhatóságát a térség egy részére, de nem volt abban érdekelt, hogy tovább terjeszkedjen. Lazika, tengerparti fekvése miatt római fennhatóság alá került, de határprovincia lett, amelynek keleti szomszédságában egy független királyság létezett, a kaukázusi Ibéria. De még a meghódított területeken is inkább csak a görög gyarmatvárosokra szorítkozott a római uralom, a térségben élő törzsekre csak korlátozottan (hasonlatosan az észak afrikai római uralomhoz, ahol a hegyekben élő berberek bár névleg római alattvalók lettek, de a birodalom nem szólt bele az életükbe). A közvetlen római uralomnak a grúz laz törzs vetett véget a 3. században, akik megalapították a Laz királyságot, ezt az államot nevezték a görögök Lazicának, a perzsák pedig Lazisztánnak.

Lakossága

Lazika lakossága eredetileg két eltérő elemből állt: a partvidéki görög kereskedővárosok görög (Milétosz alapított gyarmatokat a térségben) lakosságából, és a vidék (hegyek, erdők) törzsi keretek között élő lakosságából, akik besorolása elég nehézkes. Valószínűleg több törzs élt a térségben, közülük az egyiket nevezik egyes források asbagoinak, akiket szokás a mai abházok őseinek tekinteni, de ez vitatott. Igazából nehéz ebben a kérdésben igazságot tenni, egy biztos, az abház nyelv az észak kaukázusi nyelvek családjába tartozik, miközben a grúz a dél kaukázusiak közé, történelmi források alapján meg nehéz eldönteni, hogy az abházok őslakók voltak e a térségben, vagy később kerültek oda a Kaukázus északi részéről. Mindenesetre a térség népességét egybefogva alapított a laz törzs államot, a lazok ma is léteznek, egy nyugati grúzzal rokon nyelvet beszélnek és a régióban élnek.

Hatalmi változások a 3-8. században

Rómát a jelek szerint túlzottan nem zavarta Lazika megalakulása, valószínűleg megelégedtek azzal, hogy a térség formálisan elismerte a római fennhatóságot, ugyanis közben a keleti helyzet megváltozott: a Rómával konkurálni nem igazán képes, széttagolt Párthus Birodalmat megdöntötte a Szasszanida dinasztia, és erős, központosított államot hozott létre, amely veszélyeztetni kezdte Róma keleti érdekeltségeit. A helyi, függetlenségre törekvő kisebb királyságok számára ez nagyobb veszélyt jelentett, mint távoli Róma névleges uralma, ezért a Rómától addig távolságot tartó államok elkezdtek feléje orientálódni. Erre rásegített az is, hogy elterjedt a térségben a kereszténység, miközben a Szasszanida államban a zororasztrianizmus terjedt el (bár itt is jelentős keresztény kisebbség élt), a vallási különbségek pedig fokozták az ellentéteket. Ráadásul a perzsák rendre megpróbálták áttéríteni a lakosságot, és időnként üldözték is a keresztényeket.

Lazika ebben a hatalmi rendszerben stratégiai fontosságú volt, ugyanis Róma, majd Bizánc pontuszi (észak anatólai) területei felé a legfontosabb útvonalat ellenőrizte. A bizánci - perzsa ellentétek éleződésével Lazika hovatartozása is a középpontba került, a bizánci - szasszanida háborúk egy bizonyos szakaszában (541 és 562 között) a küzdelmek a királyság feletti fennhatóságért folytak (ezt a háborút nevezik Lazikai Háborúnak). Lazika szemszögéből persze ez a háború nem jelentett jót, az ország jelentős pusztítást volt kénytelen elszenvedni, bár a váltakozó sikerű harcok végén bizáncnak sikerült győzedelmeskednie, ez mindössze a korábbi status quo fennmaradását eredményezte: Lazika bizánci vazallus maradt. A háborús pusztítás miatt azonban a jelentősége lehanyatlott, az ország viszonylagos függetlensége megszűnt, királyait és helytartóit Bizánc nevezte ki a továbbiakban. A hetedik és a nyolcadik században a bizánci befolyást az arabok váltották fel, bár meghódítani az országot ők sem tudták. Ebben az időben emelkedett fel az abház dinasztia, amely független királyságot hozott létre, de ezt már nem Lazikának hívták, és ez a korszak már szorosan kötődik a Grúz Királyság történetéhez.