Urartui felirat forrás: Wikipedia

Az ország elnevezését asszír forrásokból ismerjük, a lakói nyelvén valószínűleg Biainili-nek hívták. Az Urartu elnevezésből ered valószínűleg az Ararát hegy neve is, amely az asszír nyelven keresztül került át pl. a Bibliába is. A kapcsolat egyébként nem a véletlen műve, az Ararát urartui területen volt akkoriban.

Az ország középpontja valahol a mai kelet Törökországban, a Van tó környékén lehetett, és idővel a teljes kelet Anatóliára és a Kis Kaukázustól délre levő területre kiterjedt, vagyis nagyjából azon a területen feküdt, ahol a későbbi Arménia. Elhelyezkedéséből adódóan sokszor keveredett súlyos konfliktusba a későasszír birodalommal.

Az asszír források az első ismert urartui uralkodót, Shalmaneser-t a kr. e. 1270-es évekből említik. Ekkor Urarut még csak mint a nairi-k egyik királyságát említik, amely ellen az asszír királyok több hadjáratot is vezettek. Mivel a terület az asszír állam központjának közvetlen szomszédságában volt, meglepő, hogy a jelek szerint az asszírok nem igazán tudták az uralmuk alá vonni az országot, de létezik erre is magyarázat: az asszír haderő elsősorban a síkvidéki, sűrűn lakott, városiasodott térségekben volt képes nagy sikereket elérni, a hegylakókat, akik egyszerűen a hegyekbe vonultak vissza előlük, a harcmodorukkal nem tudták megtörni. Ráadásul a harci kocsikra és nehézfegyverzetre épülő asszír haderő idegenül mozgott a szűk hegyi utakon és emelkedőkön, a viszonylag szegény országot nem érte meg teljesen elfoglalni. A folyamatos asszír támadások ellenére Aramu király (Kr.e.860-843) sikeresen egyesítette a nairikat, és ezt az időszakot tekinthetjük Urartu születésének. Az állam, miközben Asszíriával szemben eredményesen védekezett, északi és keleti irányban ugyanilyen sikeresen terjeszkedett, leginkább a mai Örményország területének az irányába: a Szeván tó és az Aras folyó vidékére (itt , nyugaton az Eufrátesz folyóig, északon pedig a Fekete tenger partjáig (Kolkhiszig). Ekkor alapította meg az egyik urartui király Erebuni erődjét, amelyből később Jereván, a mai örmény állam fővárosa nőtt ki. A hetedik században az állam hanyatlásnak indult, mert már nem csak délről, az asszírokkal szemben, hanem az ebben az időszakban támadó indoeurópai nomád kimmériaiakkal szemben is védekezésre kényszerültek. A visszaesés azonban csak időszakos volt, a hetedik század végén, a hatodik század elején a jelek szerint (az asszírok meggyengülésével, majd bukásával) helyreállt az állam egysége. Urartut a hatodik század közepétől azonban nem említik többet, ezzel szemben említenek egy ott létező újabb államalakulatot: Arméniát.

Urartu forrás: Wikipedia

Ezeket a tényeket a nacionalistább örmények hajlamosak akként felfogni, hogy Urartu az első örmény állam, ( "mikor a partjainkat öt óceán mosta" ) ez viszont eléggé vitatható. Vannak ugyanis urartui nyelvemlékek, amelyeket hieroglifákkal, majd asszír ékírással rögzítettek, ezek alapján úgy tűnik, hogy az urartui nyelv a hurrita nyelv rokona, se nem indoeurópai (mint az örmény), se nem szemita (mint az arab). Mi több, vannak arra utaló jelek, hogy a nyelv a kaukázusi nyelvek rokona lehetett, de elegendő forrás híján ezt nehéz megerősíteni. Nyelvileg tehát az állam egészen biztosan nem volt örmény. Ezt persze lehet azzal magyarázni, hogy főleg a későbbi időszakban az urartui nyelv az elit nyelve lehetett, miközben a "nép" már örményül beszélt, de ez a magyarázat is kissé sánta. A legvalószínűbb az, hogy a hetedik század zavaros időszakában valószínűleg jelentős számú örményül beszélő népesség telepedett le Urartu területén (ekkor gyengült meg az állam egy időre), majd fokozatosan elkezdett egyre nagyobb súlyra szert tenni az állam irányításában, így lett végül Urartuból Arménia. A régészetileg megfogható pusztítás azonban erőszakos folyamatokra is utal, tehát valószínűleg egy adott időszakban az örmények erőszakkal ragadták magukhoz a hatalmat. Az örmény állam megjelenésével Urartu eredeti lakói nyelvileg eltűntek. Valószínűleg beolvadtak az örmény nyelvűek közé.